Keresés ebben a blogban

2015. szeptember 24., csütörtök

Érik a sör „lelke” Erdőspusztán

Debrecen vendéglői kínálatát és fogyasztását elnézve, mifelénk se kevesen kedvelik a „folyékony kenyeret”. Van itt serfőzde is, míg a hozzávalók közül a komló is szabadon terem. Nem is akárhol: például a Vekeri-tónál!

A vegetáló tó körül barangolva fedeztük fel, hogy a part fái között a nyúlánk komló jó néhány példánya is elvegyült. A kúszónövénynek a termése a jellegzetessége, ami szép kis gömbölyded tobozka. És ez a legfontosabb része is, hiszen ezt használja fel a gyógyászat (nyugtatónak, gyomorjavítónak és altatónak), valamint a söripar.

Ilyen szép fürtökben terem a komló.
Fotó: Vass Attila Tamás
A komló a kenderfélék közé tartozik, és az ártereket is kedveli. Ipari méretű alkalmazásához mezőgazdasági táblákban is termesztik. A tobozkákban mirigyszőrök találhatók, s ezekben válnak ki a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású anyagok. Rajtuk kívül 1–3% illóolajat, gyantát, csersavat, más keserű anyagokat és fito-ösztrogéneket is tartalmaz a komló, amiről azt is kimutatták, hogy csökkenti a koleszterinszintet.
Nagyobb fotóért kattints a képre!

Néhány szó a sörkészítésről. Az illóolaj és a keserű anyag zamatot, ízt ad az italnak (melynek az árpamaláta a fő alapanyaga), a gyanta pedig antiszeptikus hatású. A komlóval való főzés célja a megalvasztható fehérjék kicsapása, a töményítés és sterilizálás... De most inkább ezt nem is folytatjuk tovább. Irány a hűtő, kortyintsunk egy jó nedűt!

Végre a gombák is nőnek (ez itt egy tintagomba a Vekerinél),
tehát már csak sok-sok víz kell a tóba...
Botanikai összeállításaink:

2015. szeptember 23., szerda

Evező helyett már bozótvágó kell a Vekeri-tó hídjánál

A Vekeri-tó gyászos hírmondója 2015. szeptember 23-án

Debrecen délvidéki oázisa napjainkra annyira megváltozott, mintha soha nem is lettek volna tavai. A vízi élet egykori burjánzására sajnos szinte csak a hidak és a kagylóhéjak utalnak.

Legutóbb egy hónapja, az augusztus 20-i esőzések után látogattunk ki Erdőspusztára abban a reményben, hogy az akkori időjárás csökkentette valamelyest a szárazságot. Csalódnunk kellett, mivel a kellő utánpótláshoz az egyébként bőséges égi áldás is fikarcnyinak bizonyult.

A szárazság ellenére most még szép e csalóka táj. Nyírva van a fű, és a körszín is szuper

Most ismét arra vitt az utunk – és bárcsak gyönyörködhettünk volna! De nem: a maradék víz épp csak ujjnyi széles, és olyan rövid és sekély, hogy szinte bármelyik kerti medence különb nála. És ráadásul ebben a pocsolyában is nyüzsögnek-vergődnek a kishalak. Sőt rajtuk kívül a megmaradt kacsák is igényt tartanak a pancsolásra, dézsmálásra.

Különös dolgokat produkál
 a természet: a víz helyén
 gyönyörű virágok nyíltak
Az egykori meder repedéseiből mind sűrűbben törnek elő a növények. A külső hídnál gyakorlatilag már össze is értek az új honfoglalók kérlelhetetlen csapatai, melyek emellett a növésben is fölöttébb szaporák. Ha lemegyünk közéjük, már majdhogynem nyújtózkodni kell a tengerükben, s ha be akarunk tapodni az átjáróhoz, akkor ahhoz a macséta lehet a leghasznosabb eszköz.
Nagyobb fotóért kattints a képre!

A növények közül még épp hogy kilátszó falábakról a korábbi vízállás nem kis magassága is leolvasható. Mintha már igaz se lenne, hogy valaha itt is ellepett a mélység. Ahol nem is oly rég még a hullámokon ringatóztunk – ki csónakban, ki csak azért is megmártózva. S a hídon könyöklő emberekkel is összenéztünk, és e végtelennek hitt kies tájnak együtt örültünk...

A régi szép időkben át lehetett evezni a híd alatt, sőt a Kati kishajó is szelte a tó habjait


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Reménykedjünk: Fancsikán 20 éve is hasonlóan nagy szárazság volt, de újra erőre kaptak a tavak!

2015. szeptember 20., vasárnap

„Valaaami rossz, kidobott óóócska ruha, nagysáááágák!”

Debrecen lakótelepeinek viszonylagos csendjét is gyakran verik fel olyan fülsértő emberi hangok, amelyek hallatán először riadtan rezzenünk össze, majd pedig nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Csóró kér a szegénytől. Vagy fordítva?

A sajátos orgánumban és igen nyújtottan elkántált szövegfüzérekkel többnyire barna bőrű asszonyságok szokták megörven-
deztetni” a panelekben élőket. A rendszerint purgyékkal és hétvégi kora reggeleken érkező málhás népség sztenderd szövege így hang-
zik: „Dobálják le az ócska ruhákat, nagyságák!” Vagy így szól: „Valami rossz kilökött ócska ruha, nagyságák! Ami már nem használni való!” Lásd az alábbi kis kis videónkban. (Vigyázat: csúnya szavak! 18 +)


És ez így megy már 50 éve, majd' minden városban – ami azért is tragikomikus (azon túl, hogy a szegénység jelenlétét is tükrözi), mert ahogy korábban, úgy ma se a tehetősebb „nagyságák” laknak az ilyen helyeken. A kéregető rigmus pedig anyáról leányra száll, és persze kívülről fújják a lakótelepiek is.
Akik, mi tagadás, nem mindig fogadják „nagyságákhoz” illően az ébresztést. Válaszként ugyanis ócska ruha helyett sokszor szitok és vízzel töltött zacskó repül csupán az ablakokból – az viszont bőven.

V. A. T.

2015. szeptember 8., kedd

Végre emlékművet kap a szétbombázott Ispotály-templom

A nagyszerű karitatív szervezet egyik emléktáblája a Déli soron.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Debrecen történelmének egyik legtragikusabb fejezete az 1944. június 2-i bombázás, amelyben az egykori Ispotály templomát is végzetes találat érte.



A Nagyállomás közelében állt gyülekezeti helynek most emel emlékművet az utókor.


A bombázás után... Fotómásolat: Db. Városi Tanács VB Művelődési osztály, 1969 

A Boncz László által 1529-ben létrehozott Ispotály eredetileg az ő Piac utcai házában működött, ahol menedékhely, szegényház és betegszobák is voltak. Az alapító 1559-es halála után a városé lett az intézmény, s amikor a ferenceseknek el kellett hagyniuk Debrecent, a mai Dósa nádor téri kolostorukba költöztették át az Ispotályt.

A megmaradt házat a Vasút használja. Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Azt 1705-re nőtték ki, és a Külső Ispotályba települtek át, ami akkor már 150 éves volt. A temploma 1704-ben épült, és a református egyház működtette. 1906-ban és 1909-ben korszerű, emeletes szegényházak is épültek az ingatlanon, ahol óvodájuk is volt az árváknak. Ebben az iskolában tanult Tóth Árpád költő is.

A még álló épület másik emléktáblája

Az Ispotály az 1944. június 2-i bombázásban semmisült meg, s akkor pecsételődött meg a sorsa a templomnak is, amit valósággal kettévágott a robbanás. Az intézménynek egy épülete maradt meg (mégpedig a Déli sor 4. szám alatt), ami 1952-ig még szegényház volt, azóta a MÁV használja.

A szétbombázott Ispotály-templom látványa az új emlékművön.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az Ispotály és a református templom emléke ma is sokakban él. A márványból készített obeliszk már áll a mai Ispotály utcai lakóparkban azon a helyen, ahol a templom tornya eredetileg is lehetett. A sírkőszerű alkotáson a régi gyülekezeti hely utolsó fotójának mása is szerepel. Az egyházközség honlapja szerint a kompozíciót szeptember 20-án avatják fel.

A teljes obeliszk az Ispotály utca 14. szám alatti kertben

Szöveg és fotók:
Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az emlékoszlop főszövege

Nekik is köszönhető. Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2015. szeptember 6., vasárnap

A felhők délutánja

A régi városháza és a takarékpénztári palota a Piac és a Kossuth utcák kereszteződésében.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Debrecen arca nagyot változott szeptember 5-re virradva, hiszen megérkezett a sokak által régóta várt lehűlés és csapadék.

A borongós, esős időjárás első hulláma másnap délig tartott. Akkor fokozatosan tisztult az ég, már sütött a Nap, és fantasztikus felhőrajzolatokat sodort a szél. Ezekből a szép mennyei tüneményekből gyűjtöttünk egy csokorra valót szeptember 6-án délután.
A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Nagytemplom és a püspöki palota

A Déri tér és a múzeum

A nagyerdei Békás-tó

Az Egyetem tér

Az Egyetem téri szökőkút

A Debreceni Egyetem főépülete

Virágkompozíció az Egyetem téren

A tudományok palotája

A Hotel Nagyerdő a vízi ködszínháznál

A Nagyerdei Stadion vonalai a 2015. szeptember 6-i felhők alatt

2015. szeptember 4., péntek

A Tiszta Forrás népművészete


Debrecen és ország-világ egyik legrégebben működő kézművescsoportja mutatta be az alkotásait a Belvárosi Galériában. A tárlaton főként hímzésekben és csipkékben gyönyörködhetünk, míves kiegészítőként pedig Sándor Katalin népművészeti kerámiái gazdagítják a programot.


A kiállító Tisza Forrás Hímző Kör 40 esztendeje, 1975 októberében alakult meg tizenkét taggal a Hajdú Volán könyvtárában. A Papp Lajosné könyvtárvezető és Lyackovics Józsefné szakkörvezető által megszervezett műhely 1993-ig viselte a cég nevét.


A jeles évforduló alkalmából, 2015. szeptember 4-én megnyitott tárlaton a látogatók olyan ruhákat, ágyneműket, falvédőket, terítőket stb. csodálhatnak meg, amiket a csoport tagjai készítettek nagy türelmet és figyelmet igénylő, aprólékos munkával. A Kossuth utca 1. szám alatti közösségi házban felvonultatott művek közös jellemzője a kézműves díszítés: például a hímzés, a keresztszemes és a csipke.


A Molnár Tiborné által vezetett kör csütörtökönként 14-től 16 óráig tartja a foglalkozásait a Tímárházban, s az alkalmaikra várják azokat is, akik szívesen csatlakoznának hozzájuk. A csoport minden évben kirándulást szokott tartani, valamint szakmai gyűjtőúton is részt vesz. A mostani tárlat október 2-ig látogatható.


Szöveg és fotók:
Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


2015. szeptember 1., kedd

Full extrás bicikliút épül

Hegyek-völgyek között kanyarog a Zsuzsi vonat és a príma bringaút

Debrecen keleti határában, a Vámospércsi út mentén végre rendbe teszik a kerékpár- és gyalogosutat. A felújított létesítményen a Panoráma útig lehet majd biztonságosan suhanni, onnan pedig már szinte csak egy ugrás a bánki arborétum vagy akár Hosszúpályi is.

A 48-as számú főút mellett régóta van bicikliút, de már nagyon rossz állapotú volt. A minap a Mikepércsre vezető szuper, új utat próbáltuk ki, ezúttal pedig a Bellegelő-kert melletti, szintén megújuló „sztrádán” tettünk egy hangulatos és sok örömmel szolgáló tesztkört.

Az út immár végig tükörsima lesz, és sok helyen szélesebb is.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Budai Nagy Antal utcánál kezdődő útszakaszt a kedd délelőtti kilátogatásunkig a továbbképző központ vonala és a városhatáron túli Zúzmara utca közötti szakaszon aszfaltozták már le. Ennek eredményeként ott a korábbi döcögős haladáshoz képest immár fantasztikusan egyenletesen és könnyedén lehet suhanni a sima rétegen.

Eddig volt már új burkolat az úton 2015. szeptember 1-jén

A néhol kanyargósra váltó, vadregényes út patakon és lombok alatt is fut, és az Olimpia fasornál az új élménypark is megközelíthető róla. A sokáig a Zsuzsi vonat pályája mentén haladó bringaútnak van olyan része is, ami olyan, mintha gáton pedáloznánk, mivel a két partján kb. 50 méter hosszú árkok terülnek el.

Szép szabályos lett a partfal is a töltésen

Sőt, egy másik etapon igazi víz is csillog az út mellett (ami bizony a mostani szárazságban valóságos csoda). A kis tóban pedig többek között buzogányok levelei zizegnek.


Az út menti kis tónál szerencsére a közeli patakban is víz csörgedezik

Itt is és máshol is gyakoriak a vadon termő csemegék is, például a kökény, a szeder és a csipke is. Mindezeken túl a kirándulók szép lovakkal és kecskékkel is találkozhatnak.

A csipkebogyót és a kökényt is sűrű növényzet takarja el az országúttól, tehát akár szedni is lehet majd

A Külső-Vámospércsi útról érhető el egyébként az ősi Ördög-árok is. Nagyon-nagyon jó volna ugyanakkor, ha a hétvégére beharangozott csapadék ismét bőséges volna, és akkor talán tovább gyógyulhatnának a szomjazó, szép kirándulóhelyeink: a fancsikai tavak, valamint a Vekeri-tó is!

V. A. T.

Az elkészült új szakasz 2015. szeptember 30-án, a Zúzmara utca előtt