Kisemberek nagy pillanatai

Debrecen történelmének nemcsak a hivatalos fotók a tanúi. Sőt. Sokszor az amatőr felvételek bárminél is ezerszer beszédesebbek. (A galéria a képre kattintva is megnyitható.)

A bolhapiacokon is beszerezhető fotókon gyakran igen meglepő jelenetek tárulnak elénk. Az első felvételen például a Csokonai Színház előtti területet láthatjuk a 70 évvel ezelőtti időkből, amikor még macskaköves volt, és benzinkút működött a pénzügyi palotával szemben. A Kossuth utcán készült a következő fotó is a térdzoknis, illetve poncsós-fapapucsos gyerekekkel, de már 1975-ben és a felszabadulási tankszobornál.

A ruha- és hajviseletek alapján mintegy 10 évvel idősebb lehet az alábbi kép. Beszédes a lakkridikül formája is a Déri Múzeum lépcsőjén mosolygó hölgy balján, akárcsak a plüsscica a kislány kezében.

Szintén a Déri téren örökítették meg a lenti nőt is. Jobban mondva nőket, hiszen a II. világháború előtti divatot követő, markáns válltöméses kabátban látható hölgy egy másikkal „beszélget”, kinek neve: Merengő. Jó volt a sok pad is a park körül!

Átértünk a Bem téri ligetbe, ahol két lány éppen vizet iszik a kerekeskútból. Sajnos ez a szép és hasznos öntöttvas sincs meg már, ám a háttérben látható medence igen. Eredetileg légoltalmi tűzoltóvíz-tároló volt, ma pedig virágágyásnak használják. Ilyen a Kenézy-kórházban is van még.

Jöjjön ismét egy „csajos” családi fotó, immár az Egyetem térről, ahol – ahogy ma, úgy korábban is – szívesen fényképezkedtek az emberek. Jól látható, hogy a templom órája még nem volt beüzemelve a felvétel készítésekor, az egyetem homlokzatán pedig minden bizonnyal a Kádár-címer „pompázott”.

Az előző képpel és a következővel kapcsolatban is elgondolkodtató, hogy az ezekhez hasonló intim, boldog és többszereplős fotók vajon hogyan kerülhetnek ócskaholmi-árusokhoz? Mindenesetre ezen a képen a Professzor-szobornál pózol egy vidám csoport, és persze a Skodát is érdemes szemügyre venni, akárcsak a dzsörzéruhákat és az itt is felbukkanó horgolt poncsót.

Az egyetem környékének, tehát a Nagyerdőnek a Csónakázó-tó is az egyik legkedveltebb kirándulóhelye volt, miként például a stadion, valamint a vidámpark is. A szintén vásárban beszerzett fotónkon az Újvigadó is látható, valamint a kor jellegzetes méhsejtalakú virágtartói. Ilyen betonteknő ma már nagyon kevés van a városban, de például a Szent Anna és a Piac utcák sarkán még megtalálhatók.

A lelkes amatőrök az élet minden pillanatát igyekeznek megörökíteni. Ilyen helyzet egy létesítmény átadása és az új otthonba költözés is. Debrecen első nagy (még nem betonpaneles) lakótelepéről szintén sok felvétel készült; íme egy jelenet az épp csak elkészült Új élet parkról:

Utolsó előtti fotónkon az agrártudományi egyetem kollégiuma látható. Ennek se ismerjük a szerzőjét, ám azt tudjuk, hogy a készítője tollal megvonalazta a hátulját, és képeslapként küldte el a címzettnek.

Ez a hatalmas ház se tartozik Debrecen gazdagon cizellált építészeti remekművei közé, ám az mégis nagyon fontos, hogy a falai között sok ezren laktak, éltek, tanultak, és szereztek örök szép élményeket – e helyről is és Debrecenről is!

S végül: a Székely fonó a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon, az 1950-es években. Fotó: Hagyaték

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok írásait és fotóit, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!