Keresés ebben a blogban

2023. június 17., szombat

A béke szigete a Nagyerdőn

Debrecen egykori csónakázó-tava az 1950-es, '60-as években még nem egy szimpla betonteknő volt, hanem szinte csipkézett szélű, s a víztorony és az Ady út mellett kerekded szigetek is kimagaslottak belőle. Az eredeti nagyerdei csónakázó 1933-ban épült, és a Debreczeni Képes Kalendáriom szerint nem más tervezte, mint a régi stadion alkotója, a híres Sajó István.

Földön-vízen nyugalom és béke... Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok

A fenti fotó egy igen ritka, idillikus pillanatot örökített meg: a víz szélén kisfiú festeget a fűben ülve, bent pedig egy anya ringatózik a gyerekével (aki már az evezőket kezeli). Mögöttük a nagy sziget szegélye rajzolódik ki. Érezni a fűszálak cirógatását, a hullámok csobbanását, s szinte hallható a család csacsogása, kacagása. Ilyen volt akkor a Csónakázó-tó.

A csónakázás után talán bambizással és állatkert-látogatással folytatódott a családi kirándulás. Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok

A következő fotón beért a kikötőbe az iménti ladik. A jelenetnek köszönhetően a szemlélő nemcsak például a hölgy szépségében gyönyörködhet, hanem megfigyelheti azt a gyalulatlan (és fölöttébb ingatagnak tűnő) deszkapallót is, amin a vendégek jártak. A háttérben a Nagyerdei Strand épülete fehérlik, a helyén ma az élményfürdő van.

Rá se ismerni a Kohászüdülőre a háromszögletű tornya nélkül. Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok

180 fokot fordulva az tárul(t) föl előttünk, hogy milyen volt a Nagyerdőnek ez a része a Kohászüdülő tornya nélkül. Már állt ekkor az alacsonyabb, íves szárnya, s abban is működött egy Panorámaterem. Ahonnan persze sokkal szerényebb látványban gyönyörködhetünk, mint a felhőkarcoló tetejéről.

A fedett uszoda felőli partszakasz. Háttérben a kis híd, sziget és csónakház. Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok

A szigetet egyébként egy csinos fahíd kötötte össze a szárazfölddel, a csónakház pedig teljesen más volt, mint az utolsó időben. A legfeltűnőbb viszont az, hogy még nem épült meg az Újvigadó – ugyanis Mikolás Tibor művét majd csak 1970-ben adták át. A helyen 2014 óta mélygarázs és vízi ködszínház van, a környékről azonban ma is nagyon sokan őriznek felejthetetlen élményeket.

A víztorony és természetbarát hölgyek 1957-ben. Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése