Ilyen lenne a város Kovács Margit színes kerámiaszobraival

Debrecen közterületein és intézményeiben igen sok képzőművészeti alkotás található. Ezek a szobrok, plasztikák azonban többnyire „fekete-fehérek”. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A leginkább színpompás kompozíciók közé tartozik a Kossuth téren megcsodálható városcímer-mozaik (amit Cs. Uhrin Tibor készített 2001-ben), valamint a Piac–Szent Anna-sarki irodaház előterét díszítő kerámiafal. Ez utóbbi is egy cizellált mozaik, ami Kovács Margit keze alatt született, és Szüret a címe. Ez csodálható meg a bal oldali felvételünkön. A nagyszerű keramikusnak sajnos nincsen több – nyilvánosan kiállított – műve Debrecenben.

Kovács Margit-galériánk megnyitása érdekében kattints a képre!

Pedig a kis szobrai is fantasztikusak: kedves arcok, tökéletes formák és gazdag színvilág jellemzi mindegyiket. Ezek miatt is gondoltuk úgy, hogy kipróbáljuk, milyen lenne a cívisváros Kovács Margit sugárzóan eleven figuráival. Kalandos körutazásunkon a Petőfi térre is kilátogattunk, ahol korábban mindig sok szép virág nyílott, így ott stílszerűen a Palántázó nő című szobrot „avattuk fel”. Íme a szép látványa:

A Palántázó nő a Petőfi téren. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Természetesen a főtérnek is „ajándékoztunk” egy művet – ott az Olvasó nő pihent meg az Aranybika melletti szökőkútnál. Máris megállapíthattuk, hogy a csodálatos hölgy szépsége vetekedik a Nagytemploméval! Ha beszélni tudna, most biztosan sok új élményről mesélhetne ennek a kirándulásának köszönhetően...

Az Olvasó nő a Kossuth téren. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A szomszédos Emlékkertet már egy daliás fiatalemberrel látogattuk meg, nevezetesen a Hortobágyi pásztorral. Vele azért is mentünk a Kálvin térre, mert a cifra öltözéke nagyon emlékeztet a – háttérben pompázó – Református Kollégium diákjainak hagyományos viseletére.

A Hortobágyi pásztor a Kálvin téren. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Kovács Margit serkenő bajszú fiatalemberével a Déri teret is felkerestük...

A Hortobágyi pásztor a Déri Múzeum parkjában. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Fésülködő nőt hova is kísérhettük volna, mint a nagyerdei Békás-tóhoz? Persze e bájos leánnyal bebarangoltuk a Medgyessy sétányt és az Egyetem teret is.

A Fésülködő nő az Egyetem téri szökőkútnál. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Ám megegyeztünk, hogy a tónál lenne a legjobb helye, hiszen ott még nincsenek szobrok. És egyelőre nem is lesznek, ugyanis e különleges kerámiákat csak a fotózás idejére állíthattuk fel. Kár, hiszen igazán ragyogó ékességei lehetnének Debrecennek.

A Fésülködő nő a nagyerdei Békás-tónál. A ruha szoknyarészén dátum: 1956. Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A Fésülködő nő a nagyerdei Medgyessy sétányon. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Természetesen képeslapokon is gyönyörködhetünk Kovács Margit alkotásaiban,
ez az 1954-es kerámiája a Táskás lány. Fotó: Schiller Alfréd (1977)

Piknik a 700 éves romnál

Debrecen egyik legrégebbi templomának maradványai a Dombostanya nevű városrész melletti ősgyepes ligetnél találhatók. A történelmi kövekre egy kilátós emlékhely is felhívja a figyelmet.

A romok 6,5 kilométerre találhatók Debrecentől, és a Sámsoni útról érhetők el. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az eredetileg Parlag(puszta) nevű település nem a cívisvárosé volt, hanem a XV–XVI. századi Szabolcs vármegye egyik legvagyonosabb családjáé, s az akkori elnevezése is erre utal. Legkorábbi okleveles említése 1323-ból való. Az első – román stílusú – temploma az 1200-as években már állt, és ezt a XIV. század elején gótikus, harangtornyos templommá építették át. Ez azonban földrengésben annyira megrongálódott, hogy új kegyúri templomot emeltek. Ennek hajójában középen kriptát is kialakítottak.

Kerékpáros túracsoportunk az emlékhelyen, egy szép őszi délutánon. Fotó: Vékony Zsolt / © Debreceni Képeslapok

A falu az 1594-es tatárdúlás és az 1660-as török hadjárat miatt teljesen elpusztult. Debrecen ezután vette fokozatosan birtokba. A templomot először 1908-ban, majd 1985-ben tárták fel. Az évezredes helyen 1993-ban, Rácz Zoltán tervei alapján építették meg az emlékműveket, amiknek akkor még kerítésük is volt. Sajnos a vandálok miatt a fatornyos kőépület is folyamatosan pusztul, de szerencsére a gótikus ívet formázó, tükörcsillagos csonka boltozat még viszonylag rendben van.

A befejezetlen kastély részletei a dombostanyai leágazásban. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Aki kedvet kap ahhoz, hogy felkeresse ezt a különleges történelmi emlékhelyünket, annak Debrecenből Hajdúsámson felé kell mennie a dombostanyai leágazásig. Ott a néhai Ilia de Riska romkastélya is megcsodálható, majd egy kellemes – 6,3 kilométeres – út vezet a templomrom ősgyepéhez. Dombostanya ugyanakkor a nyírbátori vonattal is elérhető. A levegő príma, úgyhogy összességében bármikor egy élménygazdag kirándulás tölthető el itt!

A parlagpusztai ősgyep ma már természetvédelmi terület. Fotó: Vékony Zsolt / © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az anyagainkat az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési eljárást von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!