A debreceni kenyér

Kenyérárusító asszonyok a Dégenfeld téren (ma Dósa nádor tér)

A debreceni ételspecialitások egyik leghíresebbike az óriási kerek kenyér.

A fotó egy képeslaprészlet, és a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk

Leírások szerint nem akadt párja, ugyanakkor a cívisváros nevét viselő béles és perec is pompás csemege volt.

1910-es, színezett üdvözlőkártya a Dégenfeld (ma Dósa nádor) téri árusokról

A „szekérkerék-nagyságú”, pirosra sült, magas kenyereinket messze földön ismerték.

A Hajnal utcai, hajdani pékség maradék épületei, ahol szintén isteni kenyerek és pékáruk készültek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Már 1793-ban egy bizonyos Towson nevű, angol utazó állítólag így áradozott róla: „Könnyebb, fehérebb és ízletesebb kenyeret sehol a világon nem ettem, mint Debrecenben!”

 Szintén a mai Dósa nádor tér a piacos időkben (Fotó: Déri Múzeumi brosúra, 1982)

(Vajon mit szólt volna az úr, ha a debreceni töltött káposztát is megkóstolhatja?) Egyébként a kenyereket is a Dégenfeld téri, azaz a mai Dósa nádor téri piacon árusították.

Az egykori Nyíl utcai pékségben is mennyeien ízletes és hatalmas teflonkenyereket
sütöttek. Belső fotó a cikk végén! Fotó: © Debreceni Képeslapok

A két világháború között száznál is több vaspavilon állt ott, amikből lacipecsenyét, mézeskalácsot, kávét és káposztát is kínáltak az árusok. Szintén helyi kuriózum a debreceni perec.

Ez olyan (sós vagy édes) kis tésztakarikákat takar, amikből mintegy harmincat fűztek össze a vásárokra. Rajtuk kívül a debreceni béles szintén itteni jellegzetes csemege, amit nyújtott-hajtogatott tésztából készítettek, és mazsolás túróval vagy dióval töltöttek. Isteni finomság lehetett!

A Hajnal utcai, hajdani pékség üzletrésze a hátsó üzemi épülettel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Kisült a kenyér az egykori Nyíl utcai pékségben. Fotó, kiadó: Megyei Tanács, Idegenforg. PKV

Nyárvégi potya gyümik

Debrecenben is, noha nagyváros, szinte egész évben találni olyan finomságokat, amik a közterületeken teremnek. A kertségekben, az erdőkben és a parkokban dió, mogyoró, eper, mórabóra és persze kökény és gombák is pompáznak.

Az egyik legédesebb időszak, a faeper érése a napokban ért véget. Terem még viszont egy másik lédús csemege, a mórabóra, aminek sárga, piros és lila fajtái is vannak a cívisvárosban. Megjelent a kökény is, amiből nagyon sok kéklik például a Vekeri-tóhoz vezető Hosszúpályi úton (lásd a felső fotót).

A vitaminban gazdag és sokféleképpen hasznosítható szeder leginkább az erdei és a kertségi részeket kedveli. Alsójózsa mellett, a zeleméri templomromhoz vivő úton például egy egész szederfal sorakozik, s ahhoz fogható rengeteg nemigen burjánzik máshol a cívisvárosban. Az itt bemutatott fotó a Sámsoni úton készült.

A nagyerdei parkerdő is igazi kincslelőhely, s a Békás-tó mellett például már szépen fejlődik a szelídgesztenye. Ilyen mediterrán finomság nálunk a vidámparkban van a legtöbb, ahol a majmoknak szoktak tortát készíteni belőle. A fürdő melletti fákon most érik a vackor is, ami kissé fanyar, ám egy-két harapást mindenképpen megér.

Remek falat lehet a törökmogyoró is, ami nemcsak a nagyerdei Medgyessy sétányon, hanem bizony még a belvárosi püspöki palota mellett is nő. Ez a csemege nyersen is kiváló ropogtatnivaló, de tudunk olyan férfiúról is, aki e fák terméseiből szokott mogyorókrémet készíteni házi édesség gyanánt, legfőképpen tortát megkenni vele.

És végül sokak kedvence, a gomba, a csipke és a dió. Szerencsére mindhárom szintén nagyon sok helyen díszlik a közterületeinken. Említhetjük például tömeges diólelőhelyként az Akadémia utcát, de meglepő módon még a Petőfi téri szobor mögött is van egy szép, nagy diófa.

A csipkebogyókról a fenti kép a Bartók Béla út végén készült. Mindkét park olyan része a városnak, ahol nem csak jó egy kicsit elidőzni, de közben még kóstolgatni is lehet!

Egy óriási nagy őzláb a parkerdőben

Szöveg és fotók:

Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok