Keresés ebben a blogban

2026. március 5., csütörtök

„Libabőrös” színes fotók a régi cívisvárosról

Debrecen 1900-as évek eleji arcát idézzük meg korabeli képeslapokkal, melyek másolatait Kedves Olvasónk, V. Pákozdi Zoltán Károly töltötte fel a Facebook-oldalunkra. Köszönjük a gyönyörű felvételeket! A Kossuth utca környékéről például a fentin kívül is több kópiát kaptunk, íme:

A gyűjtő a régi Piac utcáról is bőséges mennyiségű felvételt osztott meg az olvasóinkkal. A képeket nézegetve az Aranybika Hotel, valamint a Steinfeld-ház körüli élet is megelevenedik, sőt, a főutcán masírozó lovas katonákat is felfedezhetünk.












A képeslapmásolatokon a mai Petőfi tér környékének 100 évvel ezelőtti arcában is gyönyörködhetünk, felidézve többek között a Deák utcai nagy zsinagóga történetét.



A kiadványok a belvároson túli Debrecent is bemutatják, például a Dobozi-lakótelep körzetét a Demkével. Az utolsó képünkön pedig a toronysisakos Kistemplomról látható egy páratlan képeslap.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Hunyadi utcai Lenin-szobor tündöklése és bukása

Debrecen is nagy megemlékezéseket és ünnepségeket rendezett Vlagyimir Iljics Lenin születésének 105. évfordulóján, 1975. április 22-én. Ennek részeként „a város fejlődését reprezentáló Hunyadi utcán, Debrecen új városnegyedében” avatták fel Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, a Lenin-szobrot. A kompozíciót már 1975. március 5-én felállították a Református Kollégium mellett.

Lenin-szobor, 1983. Fotó: Csobaji Előd

Ott volt egykor a Hüvelyes utca és az a ház, ahol a kollégiumi tanulmányai idején Kölcsey Ferenc lakott. A nagy napon, 1975. április 22-én 10 óra előtt néhány perccel díszőrségváltással vette kezdetét az ünnepség. A Napló tudósítása szerint pontban 10 órakor a szobor talapzatához vonult a munkásőrség díszszakasza, és a honvédzenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, miközben felvonták a nemzeti színű és a vörös lobogót.

Újságcikk a szobor felállításáról

Ezután Sárközi Zoltán színművész részletet szavalt Képes Géza: Lenin című verséből. A szavalat után köszöntötték a szoboravatás közönségét és a díszelnökséget. Megjelent a szoboravatási ünnepségen Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára, Balogh Mihályné, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának tagjai.

Lenin. Fotó: Fp., Mezei Attila, Leczfalvi

Ott voltak megyénk politikai és társadalmi életének vezetői, és részt vett az ünnepségen a Lenin-szobor alkotója, Kalló Viktor is. A szobor leleplezése előtt dr. Postás Sándor, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a Debrecen Városi Pártbizottság első titkára mondott avatóbeszédet.

Koszorúzás 1979-ben. Fotó: Fp / MHSZ

Postás Sándor hangsúlyozta: „Kiemelkedő köztéri emlékművel gazdagodik ma városunk, Vlagyimir Iljics Lenin szobrával. A nagy forradalmár születésének 105. évfordulóján olyan emlékművet avatunk a 30 éve szabad Debrecenben, amelynek művészi, esztétikai értéke mellett a jelen és a leendő számára is fontos politikai jelentősége van.” A politikus bejelentette: „Lenin szobra mellett épül fel a megye és a város új művelődési központja, amely a város szellemi életének egyik fő műhelye lesz. Ez is jelképes figyelmeztetés: gazdagítsuk ismereteinket állandóan, hogy meg tudjuk valósítani a céljainkat. A mi legfontosabb feladatunk most felsorakozni a XI. kongresszus határozatainak sikeres megvalósításáért. Így valósíthatjuk meg igazán az emberiség nagy tanítójának, Vlagyimir Iljics Leninnek az eszméit.”

Az épülő Kölcsey. Fotó: Városházi Archívum

A Lenin-szobor csupán 15 évig állhatott a helyén, ugyanis 1990.március 20-án egy napon döntötték le a Tanácsköztársaság útján álló Proletár szoborral (lásd az utolsó fotón). Mindkét alkotás sok éven át a Hosszúpályi úti Víg-kend Majorban volt, ám a hírek szerint mára onnan is eltűntek.

Napozás a lépcsőn. Fotó: Pathó Sándor, 1977

Kapcsolódó összeállításaink:

 
Ledöntve. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 4., szerda

A Batthyány-sarki Ludas Matyi Espresso históriája


Debrecenben a Batthyány utca és a Szent Anna utca sarkán található egy vendéglátóhely, amit ma is sokan Ludas Matyiként emlegetnek, ugyanis jó ideig így hívták Fazekas Mihály műve, a Lúdas Matyi alapján. A napjainkban itt működő étterem és panzió honlapján az olvasható róla, hogy a létesítmény „egy nagyon patinás műemlék épületben kapott helyet, mely 1830 óta a debreceni vendéglátás meghatározó résztvevője”. Minden bizonnyal tehát Petőfi Sándor is ismerhette, illetve járhatott benne, hiszen Arany János és ő a sarok túlsó oldalán lévő pajtában szerepelt színjátékokban. Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán 1936-ban, a Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékaként fennmaradt fotón:

Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán

A rendelkezésünkre álló fotóanyagok tanúsága szerint 1936-ban például az épületben Kun József fűszer-csemege kereskedése tevékenykedett, majd profilváltás következett. Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban a Varga utca felől, szintén a Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyatékból:

Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban

Kedves Olvasónktól, a képeket is csatoló Győri Ildikótól tudjuk, hogy a vegyesbolt után itt üzemelt Kiss Ernő híres cukrászdája. Ez a cukrászda az államosítást követően lett Ludas Matyi. Az üzletet 1952. november 25-én adták át a vendéglátó vállalatnak. Íme az egykor a Ludas Matyi helyén működő Kiss Ernő-féle cukrászda belseje (reprodukció: Győri Ildikó):

A Kiss Ernő-féle cukrászda belseje

A teremben táncolni is lehetett, a Ludas Matyi nevet pedig egy neonreklám-figura is hirdette az épület Béke úti homlokzatán (lásd lentebbi fotónkon). A földszinti ablakokat szép rácsok díszítették, ugyanakkor az épület kerthelyiséggel is rendelkezett. Az alábbi fotót Kedves Olvasónktól, Seprényi Zsolttól kaptuk, köszönjük szépen!

A Ludas belseje az 1980-as években

Nyul Imre azt is felidézte, hogy az 50-es évek végén az épület egy részében fodrászat is működött. Az egyik fodrászt Zsiga bácsinak hívták. Az emeletről a kép után olvashatnak...

Kiss Ernő cukrászdájának portálja. Repró: Győri Ildikó

Kiss Péter Ernő olvasónk a hozzászólásában így fogalmazott: „Ez az épület a 30-as évektől a cukrászdával együtt Kiss Ernő cukrászmester tulajdona volt. A 30-as, 40-es években Debrecen egyik legkedveltebb cukrászdája volt. Egész az 50-es évek elejéig, amíg ... el nem vették tőle, magyarán államosították. Ettől kezdve a színvonal fokozatosan süllyedt egy lebuj színvonalára. Kiss Ernő élete végéig (1964) soha többé nem tette be a lábát a volt üzletébe. Igaz, az akkori hatalom nagy kegyesen megengedte neki és részben a családjának, hogy az emeleten mint albérlők lakjanak.”

A képmásolatot Túri Istvánnak köszönjük!

Az épület mai látványa ebben a videónkban is megtekinthető.

Az épület 2024. február 4-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Fotó: Fortepan / Vozárik Edit, 1960

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
A Varga utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hamarosan itt a 2026-os első Debreceni Régiségvásár

Debrecen kedvelt nagyrendezvénye momentán a téli álmát alussza, azonban már közhírré tétetett, hogy mikor lesz 2026-ban az első ilyen múltidéző börze. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A 2025-ös utolsó vásár. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Máté László főrendező ugyanis arról tájékoztatott, hogy az új év ezen szezonnyitó alkalma az előző esztendő utolsó vásárát követően a tervek szerint 2026. március 8-án 7 órától örvendezteti meg a környékbeli kincsvadászokat a Nagyerdei Stadionnál.

A 2025-ös utolsó vásár. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Addig például Egerben, valamint Miskolcon hódolhattak a szenvedélyüknek. Az éves naptár a cikk végén tölthető le! 

A 2025-ös utolsó vásár. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:
A 2026-os vásárnaptár

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Árvácska


Debrecenben 1976. március 4-én mutatták be a mozik a Móricz Zsigmond regényéből készített filmet, az Árvácskát. Az alkotást Ranódy László rendezte, a címszerepet pedig Czinkóczi Zsuzsa alakítja. A filmben Maros Rudolf zsoltárait a debreceni Kodály Kórus énekli. Az ebből az alkalomból közölt újságcikkből megtudható az is, hogy Ranódy Lászlónak Debrecen s ez a táj mindig is kedves volt. A Ludas Matyin kívül itt forgatta Nyilas Misi igazságkereső kálváriáját, s ezen a pusztai tájon álmodta meg Árvácska szenvedéseit. Az interjúban elmondta azt is, hogy már nem tudná filmre vinni Móricz Zsigmond másik regényét, a „Légy jó mindhalálig”-ot. Szerinte a Darabos utca környékét nem lett volna szabad lebontani. De talán mindennél súlyosabb gondatlanság az, amely a magyar faluképet eltüntette végérvényesen, visszahozhatatlanul.

Fotók: a film korabeli reklámkiadványai

Sára Sándorral, az Árvácska operatőrével több ezer kilométert utaztak az országban, hogy egy régi parasztházakból álló házsort találjanak. Végül Tiszaörsre esett a választásuk. Ranódy László úgy vélte: Móricz életművének egyik legnagyobb alkotása az Árvácska, s még olvasva is nagy érzékenység kell, hogy a hiteles atmoszférát és hangvételt halljuk ki belőle. Sokszoros nehézség ezt filmben megfogalmazni. Nem sokkal a Légy jó mindhalálig után olvasta, s akkor döbbent meg, hogy az ő gyermekkori emlékeit idézi. Árvácska neki padtársa volt, Julisnak hívták, még verébpaprikást is együtt főztek. Azóta nyugtalanította ez az emlék. Amikor az Árvácska megszemélyesítőjét kereste, a gyermekkori emlék a Móriczi képpel kezdett egybecsúszni. Ebben a látomásban fogalmazta meg Móricz Zsigmond zsoltárait. Sok ezer gyereket megismertek, voltak jelöltjeik Debrecenből is, de végül tanyasi iskolákat kerestek fel, s úgy találtak rá Czinkóczi Zsuzsira, a jászszentlászlói iskola másodikos tanulójára. A filmhez neki nem kellett tanulnia, hiszen például a tehénnel magabiztos természetességgel bánt, mivel otthon a tanyán naponta legeltette a tehenüket, ami egyébként a filmben is játszik, és Boris névre hallgatott.

A HB Napló 1976. március 4-i előzetese

1976 márciusának elején Ranódy László és Czinkóczi Zsuzsika Debrecenbe látogatott, s a nézők is meggyőződhettek arról, hogy nem illusztrálta a regényt, hanem újjáteremtette az Árvácska világát – filmen. Minden igaz, hiteles Ranódy látomásában, igazak a sorsok, az emberek, igazak a szereplők (Bihary Józseftől az Árvácskát alakító kicsi parasztleánykáig), igazak a mozdulatok, igazak a házak, a mezők, a szőlők. Ilyen az Alföld, ilyen volt Móricz korában, elhagyatott olykor, de mindig ott kószáltak felette a zsoltárok. Igaz a láng is, amely a kivert Árvácska gyertyájából lobban. S megvilágítja az utat előre és hátrafutón. Nagyot cselekedett Ranódy László: a regényhez magasodó filmet teremtett – fogalmazott a cikk.

Fotók: a film korabeli reklámkiadványai

Kapcsolódó anyagaink régi fotókkal:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!