Debreceni Képeslapok

2026. február 6., péntek

Művészportrék Keleti Évától

Debrecen színművészetéről sokaknak ma is Latinovits Zoltán, Mensáros László vagy éppen Pécsi Sándor jut az eszébe. A Kölcsey Központban volt látható az a remek fotótárlat, amely az ő legendás alakjaikat is megidézte – a nagyszerű felvételek szerzője pedig ki más is lehetne, mint a zseniális Keleti Éva fotóművész.

A 2025. február 6-án elhunyt alkotó akkor a nyolcadik X-en túl is személyesen vett részt 2015-ben a debreceni, gazdag tárlatának a megnyitóján. A nosztalgikus, szép élményt nyújtó képein mások mellett Alfonzó, Béres Ilona, Darvas Iván, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, valamint Kállai Ferenc, Ruttkai Éva, Tímár József és Törőcsik Mari felejthetetlen személyeit is „életre keltette”.

Kapcsolódó anyagaink régi fotókkal:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

„Szellemidézés” mesterséges intelligenciával a hajdani Dobozi-temetőben

Debrecen legrégebbi temetőinek egyike a Dobozi-temető volt, hiszen már az 1500-as években is temetkeztek ott. Erről a helyről bocsátott Szegedi Károly grafikus a Debreceni Képeslapok rendelkezésére olyan képeket, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével színezett, alakított át vagy alkotott meg teljesen új képként. A színezett fotók a Déri Múzeum archívumából származnak.

Itt nyugodott mások mellett Komáromi Csipkés György bibliafordító, Buday Ézsaiás történelemíró, Ercsey Dániel bölcselettanár, Szentgyörgyi József orvosprofesszor, Nagy Imre költő, Fazekas Mihály költő, Kiss Áron püspök, Diószegi Sámuel botanikus író, Szotyori Nagy Károly orgonaművész, valamint a névadó Dobozi család tagja(i) is.

Ezt a temetőt is 1932-ben, a nagyerdei köztemető megnyitásakor zárták be, majd a Napló 1960 októberében számolt be arról, hogy 1962 elejétől lakótelepet és kiszolgáló létesítményeket építenek a területére. A lakótelep második ütemét, a Fényes udvari paneles részt 1971-től építették.

A Dobozi-lakótelep a Cegléd utcai, később Kossuth utcainak nevezett temetőre épült. Az 1600-as években az összes temetőt körülárkolták, kapukkal látták el, és mindegyikbe állandó felügyelőt állítottak. A kapuk azonban eltűntek, az árkok beomlottak, és a temetők nyílt területekké váltak. Ilyen nyílt temető volt a Kossuth utcai temető is, Debrecen legnagyobb kiterjedésű, legrangosabb temetője is.

Dr. Nyakas Miklós leírása szerint a Kossuth utcai temető dimbes-dombos területen feküdt gazdag növényzettel. A vadon nőtt növények, akácfák úgy elburjánzottak, hogy sok helyen nagy mértékben akadályozták a közlekedést. A terület hepehupássága miatt a sírásásban nem volt meghatározott rendszer, nem voltak szabályosan kialakított táblák, egyenes sorok, akárcsak díszsírhelyek, intézményes sírgondozás és ravatalozó sem.

A sírok közötti keskeny ösvényeken kívül a főútvonal kelet-nyugati irányban szelte ketté a temetőt, ebbe torkollott egy mellékút, ami a csőszháztól a mai víztoronyig húzódott. A kis csőszház a temető egyetlen épülete volt, s a hátsó kamrája halottasházként is működött. A temetőben sokáig megvoltak a 16–17. századból származó, koporsó lapját utánzó nagy súlyos kőtömbök, a tumbák vagy szarkofágok latin feliratokkal. Márvány síremlékeket csak a 19. század 30-as éveiben kezdtek állítani.

Bőven akadtak téglából rakott síremlékek is, mégpedig timpanonos záródással, kevés díszítéssel esetleg címeres márványtáblával és egy-két fülkével a feliratok számára. Ezeket nagyrészt 1830 és 1860 között emelték.

Egykoron szokássá vált, hogy a diákok a temetőben tanuljanak. Mindegyik diáknak megvolt a maga megszokott helye, amit a többieknek illett tiszteletben tartaniuk. A jobb helyek az idősebb diákokat illették meg. A város felőli temetőbejárat északi oldalán fekvő zöldben folytak a labdajátékok, bigézés, golyózás, sárkányeregetés, míg a déli részen emelkedő homokhegyen (melynek tetején állítólag Dobozi főbíró sírja volt) a Meteor Moziban látott hajmeresztő filmek bravúrjait próbálták utánozni a környékbeli gyerekek.

A dombról jól lehetett látni a mozi előtt vonuló gyászmeneteket is. Akkor még háztól temettek, olyan kicsi volt a város járműforgalma, hogy az utcán is nyugodtan bandukolhattak a gyászmenetek. 1919-ig a Református Kollégium diákjai énekeltek a temetéseken.

A domb mögötti rozstáblák beépítése 1927-ben kezdődött. A domb homokját hordták az építkezéshez, így az egyre zsugorodott. 1932 után elkezdődött a temető haldoklása, eltünedeztek a fejfák, hanyatt vágódtak a sírkövek, és bekövetkezett a vég is a halál birodalmában – fogalmazott Nyakas Miklós. Ugyanakkor Szabó Anna Viola írásából az is megtudható, hogy volt olyan terv is, hogy meghagyják közparknak a területet, ám ez mégsem valósulhatott meg a sírrongálások és a romló közbiztonság, például az arra járók elleni támadások miatt se. (A Mata János utcai részről cikkünk itt.)

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Utolsó képek a debreceni Barneválról

A Debrecen egykori szocialista nagyüzemeinek sorába tartozó, amúgy évek óta nem termelő Barnevál épületeit 2023 elején kezdték lebontani. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A volt főépület a Vágóhíd utcán. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Emiatt látogattunk ki a hajdani baromfi-feldolgozó vállalat Diószegi úti és Vágóhíd utcai területéhez 2023 márciusában, megörökítendő az eltűnő, patinás ipari létesítményeket.

A volt Barnevál főépülete és a régi épületek. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Nem mellesleg itt, a túloldalban működött a szintén híres Kati Kocsma, mely a Vágóhíd utca munkásait kiszolgálta. Nevezetesség továbbá, hogy eddig közlekedtek az 1975 nyarán megszüntetett, felejthetetlen és nagy forgalmú négyes villamosok. Szerencsére a Zsibogó még megvan.

Retro épület a Diószegi-kanyarban. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a Debreceni Dohánygyár, a bőr- és cipőgyár, a Kőporc, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.

A hűtőházat Sajó István tervezte. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Debrecen lexikon leírása szerint a baromfifeldolgozó vállalat 1952-ben alakult (akárcsak a Göcs), és Magyarország legnagyobb és legkorszerűbb ilyen üzeme volt.

Romok a hűtőháznál. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A könyvben szerepel az is, hogy a Barnevál a fénykorában óránként 8 ezer csirkét és 3 ezer kacsát dolgozott fel, 62 százalékban exportra. Azt mi tesszük hozzá saját nyári diákmunkás tapasztalat alapján, hogy mindemellett pulykával is foglalkozott a vállalat, s a főként bontott baromfik alkotta termékeket ízléses, korszerű csomagolásban szállították az üzletekbe. A palettát később már feldolgozott, elősütött, panírozott termékek is gazdagították.

Az egyik irodaház. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Bocskay József Kedves Olvasónk ennek kapcsán, cikkünket olvasva így pontosított: „a fénykorban a liba-kacsa vágás 2 műszakban ment. Műszakonként levágtunk 8-9000 libát 12000 db kacsát. Pulykából 5000-et egy műszakban. Volt húsüzem 3-4000 rekesz ill. karton/műszak és 3 műszakban ment, kacsasütő szintén 3 műszakban és a panír üzem is. Minden rekeszt és kartont egyedileg azonosítottunk, fejlettebb volt a logisztikánk, mint sok eu-s üzemnek most.” Nagy kérdés még az is, hogy szintén mi lesz a sorsa a szomszédos egykori húsipari, ugyancsak óriási területnek. Mendemondák természetesen már ezekről is keringenek.

A Barnevállal szomszédos húsipari vállalat főépülete a Vágóhíd utcán, 2023. március 5-én. Fotók: © Debreceni Képeslapok

További üzemeink története régi képekkel:

Már tető nélkül, 2023 május. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Debrecen 1966-ban, 12 szép retro fotóval (2. rész)

A Debrecen 1966-os arcát és ma már nem létező helyeit bemutató cikkünk folytatásaként ezúttal is ebben az évben kalandozunk, de már a belvárostól távolabbra is látogatva. Összeállításunk képeit a Fortepan tette közzé a VÁTI, Szánthó Zoltán, a Magyar Rendőr és Gyöngyi adományai révén.

Az első fotókon a korabeli Egyetem térre csodálkozhatunk rá, valamint az egyetem főépületére. Figyelemreméltó a szökőkút is, amiben sziklakoszorúkból lövelltek az esténként megvilágított vízsugarak. A turistabuszok a tudományok palotája előtt álltak meg.

Az egyetemi templomnak még nem volt meg a toronyórája. Ez pedig a nyitóképünk teljes méterben:

A DOTE 1966-ban még önálló intézmény volt. A főépület történetét itt mutattuk be.

Készült fotó az Kossuth Lajos Tudományegyetem új kollégiumáról is.

A belváros szintén sok kép ihletője volt akkor is. Íme az Aranybika Szálloda, valamint az akkor még meglévő régi épületsor.

Takarékpénztári palota, fasorok, villamosok szép összhangja csodálható meg a lenti képen.

A Szent Anna utca akkoriban a Béke útja nevet viselte.

Júniusban lesz 50 éve annak, hogy leállították a 4-es villamost, ami itt közlekedett.

Az Egyetem sugárút pedig Tanácsköztársaság útja volt, és a rajta kialakított Március 21. téren állították fel a Proletár című szobrot a korábbi katonaszobor helyére. Szemben az Egyetem Kávéház nyílt meg 1968. november 2-án.

Különleges a volt Ybl-főiskola melletti kompozíció is, aminek címe: Ifjú szívekben élek. Ez ma már nem itt van (de legalább megvan), mi pedig ebben az összeállításunkban elevenítettük fel a történetét. Kellemes múltidézést Mindenkinek!

DBKL

2026. február 4., szerda

A Miklós utcai Kismozdony emléke

Debrecen egyik kedvelt vendéglője a Miklós utca 53. szám alatti, hajdani cívisházban bújt meg. A Kismozdony Kocsma nevű búfelejtőnek az is a jellegzetessége volt, hogy a homlokzatát stílszerűen egy szép mozdonyfestmény díszítette. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ilyen volt kívül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A múltidő sajnos ebben az esetben is indokolt, hiszen a kocsma bezárt, aztán a kedves külsejű házat is lebontották 2018-ban, végül pedig egy teljesen más dolgot építettek a helyére.

Az ajtó fölött. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A következő felvételünkön azt mutatjuk be, hogy mi van most ugyanott, a Miklós utca 53. szám alatti ingatlanon.

A kocsma helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az alábbi fotónkon az is látszik, hogy a bal oldalon eltörpülő házak között még az is megvan, melynek emléktáblája a hajdani Miklóskapura és Kossuth Lajos 1849. január 7-i Debrecenbe érkezésére hívja fel a figyelmet. A kép jobb oldalán az a díszes, téglabarna ház áll, amelyik a Kismozdony Kocsmával volt szomszédos a szürke kapuja felől.

A volt ház körül... Fotó: © Debreceni Képeslapok

A jobb oldali ház melletti telken is lebontották már a régi házakat, és új társasházak lesznek a helyükön. Erre sétálgatva, tanakodás közben érdemes betérni a szemközti, közeli Török Bálint utcába is, ahol még megcsodálható-megsiratható az Iskola utcai kanyarban omladozó romos, szép ház és a homlokzatát díszítő női arc. Ki tudja, ez az épület is mikor jut a Kismozdony sorsára. Természetesen azt reméljük, hogy nem ez a gyászos vég fog bekövetkezni, hanem hamarosan felújítják ezt a szebb napokat látott és jobb sorsra érdemes épületet! (A sarki kis patikaépülettel ebben az összeállításunkban foglalkoztunk.)

Török Bálint utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 3., kedd

Debrecen városrészei: a Tócóskert

Debrecen utolsó nagy, hagyományos lakótelepe az ottani Tócó-patak nevét viseli, s a Tócóskertben épült meg az 1980-as évek végére, miután a korábbi szőlőkertes, présházas városrész szinte összes régi villáját, családi házát szanálták. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Egy 1979-es felmérés szerint a Tócóskertnek mintegy 550 családi háza volt, azokon belül pedig 660, közepes állapotú lakás, ahol 750 család lakott.

Ez is lebontva. Fotó: Méliusz Helytörténeti Fotótár

A házakat összességében nem túl erős lelakottság jellemezte, probléma inkább a közműves infrastruktúrával volt, mivel például a gázellátás sok helyen még nem épült ki addigra. (Régi cikk az összeállítás végén!)

Az István és Kishegyesi út, a Derék és Vincellér utca közötti Tócóskert egyik nyüzsgő helye a Holló László sétány, aminek a tócóskerti kispiac is forgalmas létesítménye.

Így épült. Fotó: Méliusz Helytörténeti Fotótár

A piac környékén található a Medgyessy-gimnázium, a Holló László Emlékház és a katolikus templom is (fotóját lásd lentebb).

A Tócóskert egyik oktatási intézménye a Kazinczy Ferenc Általános Iskola. Ennek az uszodaépületét örökítettük meg a látogatásunkon:

A lakótelepen három vallási felekezetnek is működik temploma. Ezek a István király téri református templom, a Derék utcai Szentháromság Görögkatolikus Templom, valamint a Szent Család Katolikus Templom a Holló László sétányon.

A Tócóskertben bóklászva fedeztük fel azt az üzletet is, aminek a tetején még egy régi szép, eredeti neonfelirat díszeleg, igazi retróhangulatot kölcsönözve a helynek.

A Tócóskerti lakótelepnek kifejezetten szemet gyönyörködtetőek a hatalmas parkjai, s ezáltal a városrész igazán élhetőnek érződik.

Kellemes nézelődést és jó felfedezéseket kívánunk Mindenkinek!

További városrészi cikkeink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. február 6., péntek

Művészportrék Keleti Évától

„Szellemidézés” mesterséges intelligenciával a hajdani Dobozi-temetőben

Utolsó képek a debreceni Barneválról

Debrecen 1966-ban, 12 szép retro fotóval (2. rész)

2026. február 4., szerda

A Miklós utcai Kismozdony emléke

2026. február 3., kedd

Debrecen városrészei: a Tócóskert