Debreceni Képeslapok

2026. március 7., szombat

Debrecen „folyója”, mely árvizeket is okozott: a Tócó

Debrecen híres történelmi vízfolyása a mintegy 26 kilométer hosszú – Zelemér és Sáránd közötti – Tócó, amit a középkori oklevelek Tochzo, Tothzow aqua, Tothzó néven már az 1394., 1415., 1417., 1424. években említenek. Ennek a pataknak a józsai városrészi kiszélesített és mélyített szakaszait látogattuk meg. Fotók, videó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Tócó a katolikus templomnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Zoltai Lajos leírása szerint a monda úgy szól, hogy a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos félszalonnákkal) tömték el, hogy árvízként el ne öntse a várost. A Tócó több ággal ered a hajdúböszörményi földön, abból a Zelemér, Nagyhát, Macs, Cuca nevű pusztákon keresztül vonuló földhátból, ami a legmagasabb pontját a szentgyörgyi Csege-halmon éri el 167 méteren. A Tócó partjain a kő- és bronzkori ember is meglelte a megélhetése legszükségesebb feltételeit, aztán a nyomába léptek a népvándorlás népei is. A Tócó folyását hosszú sorban követő kisebb-nagyobb halmok a történelem előttről valók, néhányat a városi múzeum mindjárt az alapítása után megásatott. Az alábbi friss videónkban a Tócó józsai szakaszát örökítettük meg a katolikus templomnál:

A Tócó 1750 és 1850 között vízimalmot is hajtott, majd 1772 körül másikat is építtetett rá a város a Böszörményi úti új gátnál. A Tócó völgyében, átellenben a később települt Debrecennel, 1900–2100 évvel ezelőtt virágzó agyagipart fejlesztett fel egy valószínűleg kevert barbár nép. De a magyarság is megszállotta ezt az egykor bővizű, halban, vadban gazdag, erdőtől is árnyékolt és védett Tócó-partot. A megélhetés könnyűsége vonzotta ide Debrezun, Salamon, Zelemér, Szentgyörgy, Macs, Lombi (Szent Kereszt), Thurna (Boldogasszonyfalva) és Szepes nevű helységek legelső telepeseit.

A Vezér utcai Tócó-tó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tócó völgyében, az Újvárosi út mellett a Köntös-gátnál fúrták 1911–14-ben a város vízvezetékét tápláló ártézi kutakat is. A Tócó közelében, a szentgyörgyi Csege-halom táján találták meg 1858-ban a világhírűvé lett hajdúböszörményi bronzkincset is. Napjainkban épp zajlik a Civaqua-program, melynek részeként egy kiegyenlítő víztározót is kialakítottak a Vezér utcai lakótelep mellett. Az 1,2 hektáros létesítmény jóléti célokat is szolgálhat majd. A Tisza vizét a Keleti-főcsatornán és a Tócó-patakon Debrecenbe, Erdőspusztára stb. vezető fejlesztésekről a Civaqua program oldalán olvashatnak.

A Tócó forrásánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Kapcsolódó összeállításaink:

2026. március 6., péntek

A főtéri hajdani Zsolnay-szökőkút 10 szép fotón

Debrecenben 1960 és 1965 között egy különleges szökőkút színesítette a teret az Aranybika Hotel előtt.

Még kerámia nélkül. Fotó: FNYV 23. Telep, 1960

A park íves, nagy gyepszőnyegében két medence volt, köztük pedig vidám, dekoratív zuhatag is elbűvölte a korzózókat és a villamosra várókat. Az attrakciót Barta Károly, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese 1960. április 3-án este avatta fel.

1963-as képeslapon. Fotó: Képzőműv. Alap Kiadóváll.

A következő üdvözlőkártyán a püspöki palota, a Zsolnay-szökőkút és a Nagytemplom pompázik. A fotót a repülőgép-balesetben elhunyt Bakonyi Béla készítette.

Bakonyi Béla jegyzi az alábbi páratlanul szép panorámafelvételt is, amelyen a Kistemplomon kívül az Aranybika Hotel, továbbá az 1973-ban lerobbantott épületek sorakoznak.

Az alábbi üdvözlőkártyát Horváth Zoltánnak köszönhetjük 1965-ből.

A kompozícióra 1961-ben helyezték fel a híres Zsolnay-burkolatot. Horváthy Zoltán másik felvételén a medencéket övező gyepszőnyeg is fantasztikus színnel hívogatja a korzózókat, villamosra várókat.

Az Aranybika előtti oázis 1962-ben. Fotó: Horváth Zoltán

A következő jelenet azért is tekinthető muzeális értékűnek, mert kiválóan látszanak rajta a káva munkásmozgalmi életképeket megtestesítő figurái.

A középső gyűrű alakjai. Fotó: Bakonyi Béla, 1965

Csodás nyitóképünk (szintén Bakonyi Béla fotója) íme, teljes méretben:

Az utolsó fotó jobb oldalán egy Bengáli villamost is felfedezhetünk a lombok között. Az 1965 augusztusában lebontott Zsolnay-szökőkút részletes története ebben az összeállításunkban ismerhető meg további gyönyörű retro felvételekkel.

Fűre lépni tilos volt. Fotó: Képzőműv. Kiadóváll., 1965

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

A kémbálna legendája

A debreceni Zsibogóban egy „hidegháborús” relikviára bukkantunk a minap. A potom 20 forintba került fotón az a Goliath-nak elnevezett bálnapreparátum látható, amit 1962–63-ban egy amerikai csoport körúton mutatott be Magyarországon, s közben állítólag adatokat gyűjtöttek rólunk.

A bizarr látványosság. Repró: © Debreceni Képeslapok

A Norvégiánál kifogott, 22 méter hosszú és 70 tonnás óriáscetet (avagy ahhoz hasonlító valamit) a leírások szerint pont akkora tréleren szállították, mint amekkora abban az időben a harci rakétákhoz kellett. Ezzel kapcsolatban összeesküvés-elméletek feltételezik, hogy az USA és a CIA ilyen trükkel tesztelte a magyar viszonyokat, s a vándorcirkusz személyzetének is jelentenie kellett a hazai
állapotokról, közhangulatról. Rögtönzött kutatásunk alapján megállapítottuk, hogy a mutatványosok valóban bejárták az országot, s ennek a körútnak némi képi anyagai is fennmaradtak az utókor nyilvánosságának. Az általunk a Zsibiben talált fotó valószínűleg az esemény hivatalos képeslapja.

A képeslap hátoldala. Aki látta a cetet Debrecenben, jelentkezzen! Repró: © Debreceni Képeslapok

A hátoldalán lévő szöveg nyomán azonban az is feltételezhető, hogy Debrecenben is letáborozott a külföldi csoport. A személyesen is megkérdezett idősebbek némelyike úgy emlékszik, hogy valóban bemutatták a bálnát nálunk is, míg másoknak sajnos fogalmuk sincs róla. Emiatt egy kicsi, de mégis nagyon fontos segítséget kértünk Kedves Olvasóinktól: aki tud valamit arról, hogy elhozták-e Goliathot a cívisvárosba, hová és miként, akkor legyen szíves megírni nekünk. Hála aktivitásuknak, egyöntetűen alátámasztották, hogy Debrecenben is bemutatták a bálnát, valamint a gyilkos szigonyágyút. Erre valószínűleg többször és több helyszínen is sor került, ám a mai Dósa nádor téren mindenképpen. Emellett a Nagyállomás környéke is lehetséges. Mint megtudtuk, a hatalmas sátor előtt sorok kígyóztak, és az attrakció nemcsak körbejárható volt, hanem fel is lehetett menni hozzá. A szaga furcsa volt, és gyakran kellett locsolni, hogy ki ne száradjon. Kémkedésről egyik hozzászólónk se tett említést. Igaz, akkoriban a legtöbbjük még gyerek volt. A Telex cikke szerint a sztori megihlette Parti Nagy Lajost is, aki egy ügynökbálnáról ír A fagyott kutya lába című művében, de a furcsa helyen mutatkozó kolosszális cet jelentős szerepet kapva felbukkan a 2025-ös irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében, illetve az ebből készült, Tarr Béla és Hranitzky Ágnes által rendezett filmadaptációban, a Werckmeister harmóniákban is. A szintén amerikai Buffalo Bill 1906-os debreceni fellépéseiről idekattintva olvasható fényképes múltidézésünk.

A Napló tudósítása a bálnáról

DBKL

Az 1529. március 6-án alapított Ispotály utolsó épülete

Debrecen egykori szegényháza, menedékhelye előtt egy önálló városrész is tiszteleg: az Ispotály. Az 1944-es bombázások miatt ezt a területet is úgy meggyötörte a sors, mint korábban a névadó intézet istápolására szoruló embereket. A fenti képeslapmásolaton a Nagyállomás korábbi palotája és a templomot is magában foglaló Ispotály látképében gyönyörködhetünk.

Ennyi maradt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Ispotályt Boncz László alapította 1529. március 6-án, tehát korábban, mint ahogy pl. 1538-ban a Református Kollégium megkezdte a működését, vagy az Alföldi Nyomda 1561-ben. Az Ispotály akkor még eredetileg Boncz Lászlónak a Piac utcai házában működött, s menedékhelyet, szegényházat és betegszobákat is magában foglalt. Boncz László 1559-es halála után a városra szálltak az intézmény jogai, feladatai. Amikor a ferenceseknek távozniuk kellett Debrecenből, akkor a mai Dósa nádor téri kolostorukba telepítették át az Ispotályt. 1705-re azonban ezt kinőtték, így a Külső Ispotályba (a mai helyre) költöztették, ami akkor már 150 éves volt. Az Ispotály egyetlen megmaradt épülete a mai Raktár utcában (a felirat szerint a Déli sor 4. szám alatt), a mai Nagyállomás területén található, a kocka alakú vasúti bunker és a víztározó mellett. Hajdanán óvoda, iskola és szegényház is tartozott hozzá, és itt tanult Tóth Árpád, a későbbi költő is. A szintén az egykori intézmény nevét használó, közeli lakóparkban 2015 óta áll egy lakossági kezdeményezéssel állított, díszes kőoszlop is, ami a szétbombázott református templom emlékét őrzi.

Az emléktáblák. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

2026. március 5., csütörtök

„Libabőrös” színes fotók a régi cívisvárosról

Debrecen 1900-as évek eleji arcát idézzük meg korabeli képeslapokkal, melyek másolatait Kedves Olvasónk, V. Pákozdi Zoltán Károly töltötte fel a Facebook-oldalunkra. Köszönjük a gyönyörű felvételeket! A Kossuth utca környékéről például a fentin kívül is több kópiát kaptunk, íme:

A gyűjtő a régi Piac utcáról is bőséges mennyiségű felvételt osztott meg az olvasóinkkal. A képeket nézegetve az Aranybika Hotel, valamint a Steinfeld-ház körüli élet is megelevenedik, sőt, a főutcán masírozó lovas katonákat is felfedezhetünk.

A képeslapmásolatokon a mai Petőfi tér környékének 100 évvel ezelőtti arcában is gyönyörködhetünk, felidézve többek között a Deák utcai nagy zsinagóga történetét.

A kiadványok a belvároson túli Debrecent is bemutatják, például a Dobozi-lakótelep körzetét a Demkével. Az utolsó képünkön pedig a toronysisakos Kistemplomról látható egy páratlan képeslap.

DBKL

A Hunyadi utcai Lenin-szobor tündöklése és bukása

Debrecen is nagy megemlékezéseket és ünnepségeket rendezett Vlagyimir Iljics Lenin születésének 105. évfordulóján, 1975. április 22-én. Ennek részeként „a város fejlődését reprezentáló Hunyadi utcán, Debrecen új városnegyedében” avatták fel Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, a Lenin-szobrot. A kompozíciót már 1975. március 5-én felállították a Református Kollégium mellett.

Lenin-szobor, 1983. Fotó: Csobaji Előd

Ott volt egykor a Hüvelyes utca és az a ház, ahol a kollégiumi tanulmányai idején Kölcsey Ferenc lakott. A nagy napon, 1975. április 22-én 10 óra előtt néhány perccel díszőrségváltással vette kezdetét az ünnepség. A Napló tudósítása szerint pontban 10 órakor a szobor talapzatához vonult a munkásőrség díszszakasza, és a honvédzenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, miközben felvonták a nemzeti színű és a vörös lobogót.

Újságcikk a szobor felállításáról

Ezután Sárközi Zoltán színművész részletet szavalt Képes Géza: Lenin című verséből. A szavalat után köszöntötték a szoboravatás közönségét és a díszelnökséget. Megjelent a szoboravatási ünnepségen Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára, Balogh Mihályné, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának tagjai.

Lenin. Fotó: Fp., Mezei Attila, Leczfalvi

Ott voltak megyénk politikai és társadalmi életének vezetői, és részt vett az ünnepségen a Lenin-szobor alkotója, Kalló Viktor is. A szobor leleplezése előtt dr. Postás Sándor, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a Debrecen Városi Pártbizottság első titkára mondott avatóbeszédet.

Koszorúzás 1979-ben. Fotó: Fp / MHSZ

Postás Sándor hangsúlyozta: „Kiemelkedő köztéri emlékművel gazdagodik ma városunk, Vlagyimir Iljics Lenin szobrával. A nagy forradalmár születésének 105. évfordulóján olyan emlékművet avatunk a 30 éve szabad Debrecenben, amelynek művészi, esztétikai értéke mellett a jelen és a leendő számára is fontos politikai jelentősége van.” A politikus bejelentette: „Lenin szobra mellett épül fel a megye és a város új művelődési központja, amely a város szellemi életének egyik fő műhelye lesz. Ez is jelképes figyelmeztetés: gazdagítsuk ismereteinket állandóan, hogy meg tudjuk valósítani a céljainkat. A mi legfontosabb feladatunk most felsorakozni a XI. kongresszus határozatainak sikeres megvalósításáért. Így valósíthatjuk meg igazán az emberiség nagy tanítójának, Vlagyimir Iljics Leninnek az eszméit.”

Az épülő Kölcsey. Fotó: Városházi Archívum

A Lenin-szobor csupán 15 évig állhatott a helyén, ugyanis 1990.március 20-án egy napon döntötték le a Tanácsköztársaság útján álló Proletár szoborral (lásd az utolsó fotón). Mindkét alkotás sok éven át a Hosszúpályi úti Víg-kend Majorban volt, ám a hírek szerint mára onnan is eltűntek.

Napozás a lépcsőn. Fotó: Pathó Sándor, 1977

Kapcsolódó összeállításaink:


Ledöntve. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. március 7., szombat

Debrecen „folyója”, mely árvizeket is okozott: a Tócó

2026. március 6., péntek

A főtéri hajdani Zsolnay-szökőkút 10 szép fotón

A kémbálna legendája

Az 1529. március 6-án alapított Ispotály utolsó épülete

2026. március 5., csütörtök

„Libabőrös” színes fotók a régi cívisvárosról

A Hunyadi utcai Lenin-szobor tündöklése és bukása