Debreceni Képeslapok

2026. március 6., péntek

A főtéri hajdani Zsolnay-szökőkút 10 szép fotón

Debrecenben 1960 és 1965 között egy különleges szökőkút színesítette a teret az Aranybika Hotel előtt.

Még kerámia nélkül. Fotó: FNYV 23. Telep, 1960

A park íves, nagy gyepszőnyegében két medence volt, köztük pedig vidám, dekoratív zuhatag is elbűvölte a korzózókat és a villamosra várókat. Az attrakciót Barta Károly, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese 1960. április 3-án este avatta fel.

1963-as képeslapon. Fotó: Képzőműv. Alap Kiadóváll.

A következő üdvözlőkártyán a püspöki palota, a Zsolnay-szökőkút és a Nagytemplom pompázik. A fotót a repülőgép-balesetben elhunyt Bakonyi Béla készítette.

Bakonyi Béla jegyzi az alábbi páratlanul szép panorámafelvételt is, amelyen a Kistemplomon kívül az Aranybika Hotel, továbbá az 1973-ban lerobbantott épületek sorakoznak.

Az alábbi üdvözlőkártyát Horváth Zoltánnak köszönhetjük 1965-ből.

A kompozícióra 1961-ben helyezték fel a híres Zsolnay-burkolatot. Horváthy Zoltán másik felvételén a medencéket övező gyepszőnyeg is fantasztikus színnel hívogatja a korzózókat, villamosra várókat.

Az Aranybika előtti oázis 1962-ben. Fotó: Horváth Zoltán

A következő jelenet azért is tekinthető muzeális értékűnek, mert kiválóan látszanak rajta a káva munkásmozgalmi életképeket megtestesítő figurái.

A középső gyűrű alakjai. Fotó: Bakonyi Béla, 1965

Csodás nyitóképünk (szintén Bakonyi Béla fotója) íme, teljes méretben:

Az utolsó fotó jobb oldalán egy Bengáli villamost is felfedezhetünk a lombok között. Az 1965 augusztusában lebontott Zsolnay-szökőkút részletes története ebben az összeállításunkban ismerhető meg további gyönyörű retro felvételekkel.

Fűre lépni tilos volt. Fotó: Képzőműv. Kiadóváll., 1965

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A kémbálna legendája

A debreceni Zsibogóban egy „hidegháborús” relikviára bukkantunk a minap. A potom 20 forintba került fotón az a Goliath-nak elnevezett bálnapreparátum látható, amit 1962–63-ban egy amerikai csoport körúton mutatott be Magyarországon, s közben állítólag adatokat gyűjtöttek rólunk.

A bizarr látványosság. Repró: © Debreceni Képeslapok

A Norvégiánál kifogott, 22 méter hosszú és 70 tonnás óriáscetet (avagy ahhoz hasonlító valamit) a leírások szerint pont akkora tréleren szállították, mint amekkora abban az időben a harci rakétákhoz kellett. Ezzel kapcsolatban összeesküvés-elméletek feltételezik, hogy az USA és a CIA ilyen trükkel tesztelte a magyar viszonyokat, s a vándorcirkusz személyzetének is jelentenie kellett a hazai
állapotokról, közhangulatról. Rögtönzött kutatásunk alapján megállapítottuk, hogy a mutatványosok valóban bejárták az országot, s ennek a körútnak némi képi anyagai is fennmaradtak az utókor nyilvánosságának. Az általunk a Zsibiben talált fotó valószínűleg az esemény hivatalos képeslapja.

A képeslap hátoldala. Aki látta a cetet Debrecenben, jelentkezzen! Repró: © Debreceni Képeslapok

A hátoldalán lévő szöveg nyomán azonban az is feltételezhető, hogy Debrecenben is letáborozott a külföldi csoport. A személyesen is megkérdezett idősebbek némelyike úgy emlékszik, hogy valóban bemutatták a bálnát nálunk is, míg másoknak sajnos fogalmuk sincs róla. Emiatt egy kicsi, de mégis nagyon fontos segítséget kértünk Kedves Olvasóinktól: aki tud valamit arról, hogy elhozták-e Goliathot a cívisvárosba, hová és miként, akkor legyen szíves megírni nekünk. Hála aktivitásuknak, egyöntetűen alátámasztották, hogy Debrecenben is bemutatták a bálnát, valamint a gyilkos szigonyágyút. Erre valószínűleg többször és több helyszínen is sor került, ám a mai Dósa nádor téren mindenképpen. Emellett a Nagyállomás környéke is lehetséges. Mint megtudtuk, a hatalmas sátor előtt sorok kígyóztak, és az attrakció nemcsak körbejárható volt, hanem fel is lehetett menni hozzá. A szaga furcsa volt, és gyakran kellett locsolni, hogy ki ne száradjon. Kémkedésről egyik hozzászólónk se tett említést. Igaz, akkoriban a legtöbbjük még gyerek volt. A Telex cikke szerint a sztori megihlette Parti Nagy Lajost is, aki egy ügynökbálnáról ír A fagyott kutya lába című művében, de a furcsa helyen mutatkozó kolosszális cet jelentős szerepet kapva felbukkan a 2025-ös irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényében, illetve az ebből készült, Tarr Béla és Hranitzky Ágnes által rendezett filmadaptációban, a Werckmeister harmóniákban is. A szintén amerikai Buffalo Bill 1906-os debreceni fellépéseiről idekattintva olvasható fényképes múltidézésünk.

A Napló tudósítása a bálnáról

DBKL

Az 1529. március 6-án alapított Ispotály utolsó épülete

Debrecen egykori szegényháza, menedékhelye előtt egy önálló városrész is tiszteleg: az Ispotály. Az 1944-es bombázások miatt ezt a területet is úgy meggyötörte a sors, mint korábban a névadó intézet istápolására szoruló embereket. A fenti képeslapmásolaton a Nagyállomás korábbi palotája és a templomot is magában foglaló Ispotály látképében gyönyörködhetünk.

Ennyi maradt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Ispotályt Boncz László alapította 1529. március 6-án, tehát korábban, mint ahogy pl. 1538-ban a Református Kollégium megkezdte a működését, vagy az Alföldi Nyomda 1561-ben. Az Ispotály akkor még eredetileg Boncz Lászlónak a Piac utcai házában működött, s menedékhelyet, szegényházat és betegszobákat is magában foglalt. Boncz László 1559-es halála után a városra szálltak az intézmény jogai, feladatai. Amikor a ferenceseknek távozniuk kellett Debrecenből, akkor a mai Dósa nádor téri kolostorukba telepítették át az Ispotályt. 1705-re azonban ezt kinőtték, így a Külső Ispotályba (a mai helyre) költöztették, ami akkor már 150 éves volt. Az Ispotály egyetlen megmaradt épülete a mai Raktár utcában (a felirat szerint a Déli sor 4. szám alatt), a mai Nagyállomás területén található, a kocka alakú vasúti bunker és a víztározó mellett. Hajdanán óvoda, iskola és szegényház is tartozott hozzá, és itt tanult Tóth Árpád, a későbbi költő is. A szintén az egykori intézmény nevét használó, közeli lakóparkban 2015 óta áll egy lakossági kezdeményezéssel állított, díszes kőoszlop is, ami a szétbombázott református templom emlékét őrzi.

Az emléktáblák. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

2026. március 5., csütörtök

„Libabőrös” színes fotók a régi cívisvárosról

Debrecen 1900-as évek eleji arcát idézzük meg korabeli képeslapokkal, melyek másolatait Kedves Olvasónk, V. Pákozdi Zoltán Károly töltötte fel a Facebook-oldalunkra. Köszönjük a gyönyörű felvételeket! A Kossuth utca környékéről például a fentin kívül is több kópiát kaptunk, íme:

A gyűjtő a régi Piac utcáról is bőséges mennyiségű felvételt osztott meg az olvasóinkkal. A képeket nézegetve az Aranybika Hotel, valamint a Steinfeld-ház körüli élet is megelevenedik, sőt, a főutcán masírozó lovas katonákat is felfedezhetünk.

A képeslapmásolatokon a mai Petőfi tér környékének 100 évvel ezelőtti arcában is gyönyörködhetünk, felidézve többek között a Deák utcai nagy zsinagóga történetét.

A kiadványok a belvároson túli Debrecent is bemutatják, például a Dobozi-lakótelep körzetét a Demkével. Az utolsó képünkön pedig a toronysisakos Kistemplomról látható egy páratlan képeslap.

DBKL

A Hunyadi utcai Lenin-szobor tündöklése és bukása

Debrecen is nagy megemlékezéseket és ünnepségeket rendezett Vlagyimir Iljics Lenin születésének 105. évfordulóján, 1975. április 22-én. Ennek részeként „a város fejlődését reprezentáló Hunyadi utcán, Debrecen új városnegyedében” avatták fel Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását, a Lenin-szobrot. A kompozíciót már 1975. március 5-én felállították a Református Kollégium mellett.

Lenin-szobor, 1983. Fotó: Csobaji Előd

Ott volt egykor a Hüvelyes utca és az a ház, ahol a kollégiumi tanulmányai idején Kölcsey Ferenc lakott. A nagy napon, 1975. április 22-én 10 óra előtt néhány perccel díszőrségváltással vette kezdetét az ünnepség. A Napló tudósítása szerint pontban 10 órakor a szobor talapzatához vonult a munkásőrség díszszakasza, és a honvédzenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, miközben felvonták a nemzeti színű és a vörös lobogót.

Újságcikk a szobor felállításáról

Ezután Sárközi Zoltán színművész részletet szavalt Képes Géza: Lenin című verséből. A szavalat után köszöntötték a szoboravatás közönségét és a díszelnökséget. Megjelent a szoboravatási ünnepségen Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára, Balogh Mihályné, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának tagjai.

Lenin. Fotó: Fp., Mezei Attila, Leczfalvi

Ott voltak megyénk politikai és társadalmi életének vezetői, és részt vett az ünnepségen a Lenin-szobor alkotója, Kalló Viktor is. A szobor leleplezése előtt dr. Postás Sándor, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a Debrecen Városi Pártbizottság első titkára mondott avatóbeszédet.

Koszorúzás 1979-ben. Fotó: Fp / MHSZ

Postás Sándor hangsúlyozta: „Kiemelkedő köztéri emlékművel gazdagodik ma városunk, Vlagyimir Iljics Lenin szobrával. A nagy forradalmár születésének 105. évfordulóján olyan emlékművet avatunk a 30 éve szabad Debrecenben, amelynek művészi, esztétikai értéke mellett a jelen és a leendő számára is fontos politikai jelentősége van.” A politikus bejelentette: „Lenin szobra mellett épül fel a megye és a város új művelődési központja, amely a város szellemi életének egyik fő műhelye lesz. Ez is jelképes figyelmeztetés: gazdagítsuk ismereteinket állandóan, hogy meg tudjuk valósítani a céljainkat. A mi legfontosabb feladatunk most felsorakozni a XI. kongresszus határozatainak sikeres megvalósításáért. Így valósíthatjuk meg igazán az emberiség nagy tanítójának, Vlagyimir Iljics Leninnek az eszméit.”

Az épülő Kölcsey. Fotó: Városházi Archívum

A Lenin-szobor csupán 15 évig állhatott a helyén, ugyanis 1990.március 20-án egy napon döntötték le a Tanácsköztársaság útján álló Proletár szoborral (lásd az utolsó fotón). Mindkét alkotás sok éven át a Hosszúpályi úti Víg-kend Majorban volt, ám a hírek szerint mára onnan is eltűntek.

Napozás a lépcsőn. Fotó: Pathó Sándor, 1977

Kapcsolódó összeállításaink:


Ledöntve. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

DBKL

2026. március 4., szerda

A Batthyány-sarki Ludas Matyi Espresso históriája

Debrecenben a Batthyány utca és a Szent Anna utca sarkán található egy vendéglátóhely, amit ma is sokan Ludas Matyiként emlegetnek, ugyanis jó ideig így hívták Fazekas Mihály műve, a Lúdas Matyi alapján. A napjainkban itt működő étterem és panzió honlapján az olvasható róla, hogy a létesítmény „egy nagyon patinás műemlék épületben kapott helyet, mely 1830 óta a debreceni vendéglátás meghatározó résztvevője”. Minden bizonnyal tehát Petőfi Sándor is ismerhette, illetve járhatott benne, hiszen Arany János és ő a sarok túlsó oldalán lévő pajtában szerepelt színjátékokban. Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán 1936-ban, a Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékaként fennmaradt fotón:

Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán

A rendelkezésünkre álló fotóanyagok tanúsága szerint 1936-ban például az épületben Kun József fűszer-csemege kereskedése tevékenykedett, majd profilváltás következett. Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban a Varga utca felől, szintén a Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyatékból:

Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban

Kedves Olvasónktól, a képeket is csatoló Győri Ildikótól tudjuk, hogy a vegyesbolt után itt üzemelt Kiss Ernő híres cukrászdája. Ez a cukrászda az államosítást követően lett Ludas Matyi. Az üzletet 1952. november 25-én adták át a vendéglátó vállalatnak. Íme az egykor a Ludas Matyi helyén működő Kiss Ernő-féle cukrászda belseje (reprodukció: Győri Ildikó):

A Kiss Ernő-féle cukrászda belseje

A teremben táncolni is lehetett, a Ludas Matyi nevet pedig egy neonreklám-figura is hirdette az épület Béke úti homlokzatán (lásd lentebbi fotónkon). A földszinti ablakokat szép rácsok díszítették, ugyanakkor az épület kerthelyiséggel is rendelkezett. Az alábbi fotót Kedves Olvasónktól, Seprényi Zsolttól kaptuk, köszönjük szépen!

A Ludas belseje az 1980-as években

Nyul Imre azt is felidézte, hogy az 50-es évek végén az épület egy részében fodrászat is működött. Az egyik fodrászt Zsiga bácsinak hívták. Az emeletről a kép után olvashatnak...

Kiss Ernő cukrászdájának portálja. Repró: Győri Ildikó

Kiss Péter Ernő olvasónk a hozzászólásában így fogalmazott: „Ez az épület a 30-as évektől a cukrászdával együtt Kiss Ernő cukrászmester tulajdona volt. A 30-as, 40-es években Debrecen egyik legkedveltebb cukrászdája volt. Egész az 50-es évek elejéig, amíg ... el nem vették tőle, magyarán államosították. Ettől kezdve a színvonal fokozatosan süllyedt egy lebuj színvonalára. Kiss Ernő élete végéig (1964) soha többé nem tette be a lábát a volt üzletébe. Igaz, az akkori hatalom nagy kegyesen megengedte neki és részben a családjának, hogy az emeleten mint albérlők lakjanak.”

A képmásolatot Túri Istvánnak köszönjük!

Az épület mai látványa ebben a videónkban is megtekinthető.

DBKL

Fotó: Fortepan / Vozárik Edit, 1960

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Keresés ebben a blogban

2026. március 6., péntek

A főtéri hajdani Zsolnay-szökőkút 10 szép fotón

A kémbálna legendája

Az 1529. március 6-án alapított Ispotály utolsó épülete

2026. március 5., csütörtök

„Libabőrös” színes fotók a régi cívisvárosról

A Hunyadi utcai Lenin-szobor tündöklése és bukása

2026. március 4., szerda

A Batthyány-sarki Ludas Matyi Espresso históriája