Keresés ebben a blogban

2026. április 3., péntek

A Landler

A debreceni Dobozi lakótelepen működő ipari szakközépiskola 1970. április 3-án délelőtt ünnepélyes keretek között vette fel Landler Jenő nevét. Az ünnepségen részt vett Ördögh László, a városi tanács vb-elnökhelyettese, Czinege Albert, a városi pártbizottság osztályvezetője, Oláh Tibor városi úttörőtitkár, KISZ-vb tag, a városi és a kerületi társadalmi és tömegszervezetek, tanácsok, társiskolák, patronáló szervek képviselői, a szülők, az iskola tanári kara és tanulói.

Az iskola épülete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Himnusz elhangzása után Nagy László, az 1968-ban átadott ipari szakközépiskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Vendégh Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját, a felszabadulás óta megtett utat és a magyarországi forradalmi munkásmozgalom egyik kimagasló egyéniségének, Landler Jenőnek életét, tevékenységét. Az ünnepi beszéd után a 6. Számú AKÖV KISZ-istáinak nevében Koczka Lajos díszes KISZ-zászlót adott át az iskola diákjainak, akik fogadalmat tettek a zászló előtt. Ezután a társiskolák képviselői felerősítették a zászlóra a szalagokat, majd az iskola ének- és zenekara, valamint irodalmi színpada műsort adott.


Az ünnepség végén a vendégek megtekintették az immár Landler Jenő nevét viselő iskola életét, sokrétű munkáját bemutató reprezentatív kiállítást. Az oktatási intézmény napjainkban is működik, de már Brassai Sámuel névvel. (Forrás: HB Napló, Helytörténeti Fotótár.)



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Hogy került egy „Déri téri pad” a lakótelepre?

Debrecen egyik betonházakal körbevett játszóterén, a Kandia városrész lakótelepi tömbbelsőjében, egy kitaposott, szemetes részen található egy különös, oda nem illő, kopott-koszos pad, ami egyúttal nagyon emlékeztet is „valamire”. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Már csaknem 40 éve áll a panelház mellett ez a különleges pad. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az ívelt betonlábak és -kartámaszok, valamint barna deszkák alkotta ülőalkalmatosságról némi tanakodás eredményként megállapíthatjuk a felfedezést követően, hogy az bizony a Déri téren lévő padok mintájára készült. Ebben a másolatban az is szokatlan, hogy nem például a házzal párhuzamosan, hanem elforgatva árválkodik az elhanyagolt környezetében. Mindezek alapján Kedves Olvasóinktól azt kértük, hogy aki ismeri ennek a lakótelepi ülőhelynek a történetét és/vagy készítőjét, ossza meg velünk a Facebook-oldalunkon a minden bizonnyal érdekes ismereteit.

A Déri tér padjai, melyek mintául szolgálhattak a Kandia utcai hasonmásukhoz. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívásunk hatására jelentkezett Laboncz Ferenc is, aki kifejtette: A padot egy 52 éve ott lakó férfi (aki nem szobrász) csinálta kedvtelésből, saját erejéből és pénzéből kb. 35 éve. A beton oldalkarfákat ott öntötte ki, amiket egy haverjával Ferencék is segítettek felvinni a mostani helyre (nem volt könnyű). Azért odarakta, mert ott volt a legárnyékosabb hely akkoriban. Kósa Attila mindemellett leírta, hogy a padot egy Józsi nevű, ott lakó barátjuk építette teljes önszorgalomból. Saját pénzéből és teljesen önallóan. Ők gyerekként segítettek, amit tudtak. Csinált hozzá sablont, öntötte a betonkarfát. A környékbeliek jól ismerték, mert szintén mások szórakoztatására minden évben Mikulás-ruhát húzott, és járta a környéket, és cukorkát adott minden gyereknek, aki tudott mondani neki egy verset.
Idézzük Őri András hozzászólását is. „Álljon itt a neve: Dusa József volt az építő meg a Mikulás is... Remélem, jó egészségnek örvend.”

A Déri tér és a Déri Múzeum tavaszi látképe a postapalotából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Hasonló érdekességként ajánjuk figyelmükbe a Dobozi-temető utolsó sírköve című cikkünket is!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A rövid életű Zsolnay-szökőkút Debrecen főterén



Debrecenben 1960 áprilisa és 1965 augusztusa között egy különleges Zsolnay-szökőkút színesítette a belvárost az Aranybika előtt. A park íves, nagy gyepszőnyegében két medence volt, köztük pedig vidám, dekoratív zuhatag is elbűvölte a korzózókat és a villamosra várókat. Az attrakciót 1960. április 3-án este avatta fel Barta Károly, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Akkor adták át a felszabadulás tiszteletére Debrecenben a Petőfi téri szökőkutat is.

Még kerámia nélkül. Fotó: FNYV 23. Telep, 1960

A korabeli sajtóhír felidézi: a Nagytemplom előtti park szökőkútját a vízügyi igazgatóság, a Titász és a Debreceni Vízművek készítette. „A tervezés munkájáért Szilágyi Lajost és Zalánffy Lászlót, az elektromossági és színtechnikai tervezésért pedig Molnár L. Jánost, Rácz Sándort és Kiss Imrét illeti dicséret. Minden elismerést megérdemelnek ezenfelül a két vállalat dolgozói, akik közül sokan társadalmi munka formájában vették ki részüket a szökőkút elkészítésében.”
Csodálatos volt! Fotó: Bakonyi Béla, 1962

A kompozíció a következő esztendőben, Debrecen mezővárosi címének 600. évfordulója alkalmából kapta meg a híres Zsolnay-kerámiás burkolatát (Török János szobrász-keramikus alkotását), amit szocialista realista életképek díszítenek a munka, a tanulás és a szórakozás pillanatait ábrázolva a korszak jellegzetes stílusában.

A Cartographia 1965-ös térképleporellójában

A szökőkút sokak visszaemlékezése szerint sajnos zavarta az Aranybika lakóit a zenéje miatt. Ugyanakkor a Napló 1965. július 11-én már arról írt, hogy 1967-re megújul a Vörös Hadsereg útja, ahol a déli főgyűjtő csatorna építése zajlott akkoriban. Onnan építették tovább a Hatvan utca, Bethlen utca, Tanácsköztársaság útján a Március 21. térig.

Egy igazi oázis. Fotó: Bakonyi Béla, 1962

A szökőkutat mindezek miatt 1965 augusztusában megszüntették, és megkezdődött az elbontása. A cél azonban az volt, hogy ne sérüljön, és később máshol is felállítható legyen.

A díszpark 1962-ben. Fotó: Horváth Zoltán

A szökőkút megmaradt kerámiagyűrűje kalandos úton, egy szeméttelepen is eltöltött időszak után került az egyik helyi pártszervezet Széchenyi utcai székházának parkjába. Ott a gondnok kékre festette, és a gyűrű háborítatlanul feküdt úgy, évtizedekig. A 2023 áprilisi ottjártunkkor azonban már nem volt ott.

Mindenhol zöld... Fotó: Bakonyi Béla, 1963

A Kossuth tér és a környéke 2001 óta sétálóövezet, és immár két szökőkútja van. Az átadás előtt néhány napig az Aranybika Hotel előtti medencét díszítette a Sellő szobor, amit eltávolítottak, majd tíz évvel később végül Nyíracsád főterén állítottak fel. Érdekesség továbbá, hogy a debreceni Zsolnay-szökőkútnak volt egy párja Pécs–Tettyén. Ott 2009-ben bontották le a szökőkutat, Török János és Bolgár Edit szobrász-keramikus alkotását. Azt, hogy hova került a debreceni szökőkút kávája a Széchenyiről, és hol van egy másik párja is, ebben a cikkünkben írtuk meg.

Tettye, Bolgár Edit alkotása. Fotó: KAKV

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. április 2., csütörtök

A Petőfi Téri ABC, Vasbokor és Debrecen Étterem

Debrecenben Petőfi Sándor nevét a tér mellett presszó és vegyesbolt is viselte. Az utóbbi ABC az 1973-ban átadott 24 emeletes lakóház tömbjében működött 1975. április 2-tól az Erzsébet utca sarkán, s ugyanitt nyílt meg a Debrecen étterem is, átellenben a szintén Debrecen nevű szállóval. Az épületrész előtti parkos teret szintén 1975. április 2. óta díszíti Váró Márton alkotása, aminek Vasbokor a címe, s eredetileg vizes medencéje is volt. (A Híradó Mozi már korábban, 1974. május 1-jén megnyílt.) Az új „üzletkombinátot” és a kompozíciót Gurbán György, a megyei pártbizottság titkára adta át mások mellett.

Az „üzletkombinát”. Fotó: Fortepan / Kriss Géza

A csaknem 800 négyzetméter alapterületű ABC-áruház építési és üzembe helyezési költsége mintegy hétmillió forint volt. Az összesen 1200 négyzetméter alapterületű Debrecen étterem és eszpresszó 12,5 millió forintba került. Az étterem a város legnagyobb önkiszolgáló egysége volt, 320 férőhelyes, a konyhája egy műszakban 450 adag étel elkészítésére volt képes. A II. osztályú eszpresszóban 180, a teraszon 100 ülőhely várta a vendégeket. Az új üzletekben összesen 55 dolgozó gondoskodott a vendégek ellátásáról. Ezek együttes látványára az első felvétel teljes verzióján csodálkozhatunk rá itt:

A Vasbokorral. Fotó: Fortepan / Kriss Géza

A fenti fotó korábbi megosztásához olvasónk is leírták a gondolataikat. Ezek közül szemezgetünk az alábbiakban. Béla Jaross: „Itt még rend és tisztaság honolt.” Simay Barna Ákos: „A virágüzlet felirata miatt hívták tévesen Virág Étteremnek, egyébként Debrecen Étterem. Valóban jó és olcsó hely volt.” Magdi Szabó: „Igen, maga a szobor nem igazán szép! De az akkori kultúrpolitika ilyet kívánt. Vajon hol van most?” Péter Szarvas: „Virág Étterem... Kajajegy ide volt a suliból. Egy pld, 1982 csontleves, tarhonya szafttal 4 forint!” Jánosné Somorácz: „Amikor a nagymamát mentünk látogatni vonattal, elsőnek bementünk ebédelni az emeleten lévő étterembe, nekem ez egy kedves emlék.”

Az 1974. V. 1-jén megnyílt Híradó Mozi. Fotó: IPK Vállalat

Ανίκο Γερμανός: „Nagypapám minden 2. vasárnap ebéd után befizetett a Híradó Moziba.”
Ibolya Gáborné Kiss: „De jó is volt! Itt jártunk el előtte suliba, és milyen finom volt a kaja az étteremben.” Frigyes Tácsik: „Dombostanyára jártunk vonattal a weekendkertünkbe, és előtte sokszor ott kajáltunk. Gyerekként mindig lencsefőzeléket ettem pirított májjal.” Molnár István: „Én nem szoktam visszasírni a múltat, de a mostani állapotoknál az akkori sokkal jobb volt! Ez a mai városvezetés kritikája...” András Riz: „A bolt előtt volt a 31-es busz végállomása, itt szálltunk le, amikor a nagymamámhoz mentünk. A tér túl oldalán szálltunk át a 8-as buszra. Emlékszem a működő szökőkútra, a Híradó mozira, ahol apukámmal háborús filmeket, a nővéremmel indiános filmeket néztünk. A toronyházban lakott a gépjármű-oktatóm, még volt portaszolgálat. Az ABC-ben sokszor vásároltam...”

A hely napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Váró Márton művész így vallott a Vasbokor című szoborról: „Különböző szögekben fénytörő tükrök vannak elhelyezve, ezek a vizet is tükrözik. A környék igen forgalmas, bejáró munkások, moziba, presszóba igyekvők haladnak el. Nem meditációra akartam őket kényszeríteni, hanem pillanatnyi élményt adni. A kompozíciónak nincs mondanivalója, ne is keresse ezt benne senki. Olyan, mint egy kellemes dallam, ami hangulatot kelt.” Sajnos a bolt előtti gyönyörű fenyőfát 2021 őszén kivágták, a medencét pedig évekkel ezelőtt betemették. A Vasbokor című kompozíciót sokan nem becsülik meg, és biciklitárolónak használják. Ezek is láthatók az utolsó felvételeinken...

Még csigalépcsővel. Fotó: Fp / Főfotó, 1976


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A fenyőt kivágták. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A tank, ami miatt sok gyerek akart harckocsizó lenni

Debrecen egyik jellegzetes emlékműve volt a Kossuth utcai tankszobor, amit 1970. április 2-án avattak fel egy nagyszabású katonai parádéval (nem sokkal az Újvigadó átadása előtt). „Örök dicsőség és hála a debreceni páncélos csata hős szovjet katonáinak” – volt olvasható az 1944 októberi hortobágyi páncélosütközet óriási mementóján. Az alábbi fotón az azóta lebontott házak is figyelemre méltók: 

Az átadás évében. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

A 48 négyzetméteres domborművet meglepő módon ugyanaz a Pátzay Pál, Kossuth-díjas szobrász készítette, aki a Pallagi úti Kígyóölőt és a főutcai felszabadulási emlékművet is. Az akkori sajtóhír szerint a kompozíció faragott süttői kőtömbjei a leleplezés előtti reggelen érkeztek meg a helyszínre. Ez a terület a mai Szent Efrém (korábban Bányai Júlia) Általános Iskolával átellenben található.

A szobor 1977-ben. Fotó: Pathó Sándor

A Napló korabeli beszámolója kitér arra is, hogy az átadási ünnepségen az „érdeklődők ezrei” előtt díszegység fogadta Oláh István vezérőrnagy, miniszterhelyettes köszöntőjét. Beszédében a tábornok egyebek mellett kiemelte azt is, hogy Debrecen nagy szerepet játszott a történelmi sorsfordulóban, és 1944 végén innen indult el az új élet a II. világháborút követően.

Cikk a felállításról (részlet). Fotó: HBN

A tankszobrot a rendszerváltás után távolították el. Előbb a Vértessy-kastély közelében, egy Gázvezeték utcai telepen tárolták, aztán átvitték az István útra, egy cég udvarára. További érdekesség hogy a Kossuth utcán a tankszobor előtti időkben is volt egy szovjet emlékmű ugyanott. Azt egy feliratos nagy fal, egy géppuska, valamint egy kis csobogó alkotta. A muzeális értékű képeket Kiss Erika küldte róla nekünk, a készítőjük pedig az édesapja, Szabó István cukrász.

A képeket Kiss Erikának köszönjük!

Akkoriban még sokkal több volt a növényzet a környéken:

Fotó: Fortepan / Török Kálmán, 1958

Kapcsolódó összeállításaink régi fotókkal:
A Napló fotói az avatásról

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 1., szerda

Volt egyszer Debrecenben egy Unió Áruház

A Hatvan utcai tömb. Fotó: Csobaji Előd, 1986

Debrecenben a Vörös Hadsereg útja és a Hatvan utca sarkán 1980. április 1-jén nyílt meg az egykori Unió Áruház, részben az 1973-ban robbantással eltávolított régi épületek területén. Az akkoriban a megye legnagyobbjának számító üzletkomplexum Debrecen első olyan áruháza, amiben mozgólépcső szolgálja a vásárlókat.

A főkapu a nyitáskor. Fotó: HBN

A hőskorban a hagyományos cikkeken kívül műszaki áruk és hangszerek is kaphatók voltak itt. Az áruházba a mai Piac utcai főkapun lehet bejutni, és onnan közelíthető meg a Hatvan utcai emeletes nagy tömb – lásd az alábbi képeslapmásolaton.

Az ajándékosztály a nyitáskor. Fotó: HBN

Az áruházat a hajdú-bihari vegyesiparcikk-kiskereskedelmi vállalattal közösen a HBM Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat tartotta fent fele-fele arányban. Az Unió már nincs meg, hanem kínai üzletház, drogéria és bank is működik az épületegyüttesben (korábban egy nagy étterem is volt a földszintjén). A hajdani Unió Áruházat ebben a cikkünkben mutattuk be régi külső-belső fotókkal.

Az épület ma. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A képeslap teljes méretben. Fotó: Csobaji Előd

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A Debreceni Konzervgyár hőskora

A Debreceni Konzervgyár megépítése a 3. ötéves terv egyik legnagyobb beruházása volt hazánkban, mivel több mint egymilliárd forintba került. Az új üzemet 44 hold területen létesítették, és a termelés biztonsága érdekében megkezdték a konzervnövények telepítését is. Ez azt jelenti, hogy 1968-ban már 90 hold málnát, 75 hold feketeribizlit és 60 hold meggyet is is telepítettek (50 millió forint értékben). A próbaüzem 1969. június 2-án beindult 3 műszakos rendben, s ehhez a gyár 1100, főleg debreceni és ahhoz közeli nőket foglalkoztatott. 1969. szeptember 1-én megkezdhették a hűtőház próbaüzemelését is, így abban az évben a konzervgyár már 131 millió forintot termelt, s 1970. március 15-ig összesen 168 millió forint értékű áru hagyta el a nagyüzemet. A termékek minőségére jellemző, hogy exportra 1018 vagont, a belkereskedelemnek pedig 97 vagont adtak át.


A próbaüzem eredményeként – az 1970. december 31-i terv helyett – 1970. április 1-jén már átadhatták a Debreceni Konzervgyárat, ami Hajdú-Bihar akkori legnagyobb beruházása volt. Nagy László igazgató az avatási ünnepségen elmondta: A beruházás generáltervezője az Élelmiszer-ipari Tervezővállalat volt, a magasépítést az Iparterv, a mélyépítést a Mélyépterv, a gőz- és hűtéstechnikai tervezést az Energiagazdálkodási Intézet végezte. A beruházás alapkoncepciójának kialakításában, később a résztervek kidolgozásában és bírálatában a tervezőintézeteken kívül a Konzervipari Tröszt és a konzervipar különböző vállalatainak legjobb szakemberei is részt vettek. Magasépítési generálkivitelezőnek a Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalatot jelölték ki. Részt vett a kivitelezésben a Közmű- és Mélyépítő Vállalat, valamint a hűtőház hűtéstechnikai szerelésének munkálataiban a Diósgyőri Gépgyár és az Április 4. Gépgyár is.

Csendélet 1970-ben. Fotó: Fortepan/Bojár Sándor

Összességében az ország egyik legnagyobb konzervgyárának beruházási munkáiban több mint 30 vállalat és intézmény vett részt. A Napló cikkeiből az is megtudható, hogy a technológiai gépeket és berendezéseket a hazai gyárakon kívül 15 ország vállalatai szállították.Az elkészült és a határidő előtt átadott konzervgyár programszerű termelése 7033 vagon, és ehhez 8500 vagon zöldségféle, 1530 vagon gyümölcs, 177 vagon hús és 970 vagon ónozott lemez feldolgozását irányozta elő.

Díszpark a gyár előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További üzemeink története régi képekkel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!