Keresés ebben a blogban

2026. április 4., szombat

Magas épület nőtt a cívisházak közé a Wesselényin

Debrecenben egy igen különös épület van születőben a Wesselényi utca 53. szám alatt azon a telken, amelyik évtizedek óta üres volt. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új épületben az a furcsa, hogy sokkal magasabb, mint a környező házak. S hogy mi lesz itt? A rajta lévő tábla szerint 40 lakóegységes apartmanház, amit az egykori főépítészünk, Kováts Ákos tervezett. Vajon az, hogy ennyire magas, azt vetíti előre, hogy a szomszédos kis házakat lebontják, és azok helyére is ekkora épületeket emelnek?

Ez lesz az épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A debreceni Zsibogó 2026 húsvétján



Debrecen népszerű használtcikk-piaca, a Vágóhíd utcai Zsibogó 2026 húsvéti szombatján is óriási forgalmat bonyolított le. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Falatozó a főkapunál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ennek az ünnepi hétvégének a nem piros betűs napját, valamint a csodás tavaszi időjárást használták ki sokan (köztük mi is), hogy nézelődjenek egy jót, és beszerezzék a szükséges holmikat.

Szerszámok és cipők. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kínálatra szintúgy nem volt panasz. Rögtön a Zsibi előtti kinti területen is többen külföldi papírárut tukmáltak, a főépület árkádjában és környékén pedig zöldség-gyümölcsösök is serénykedtek.

Mennyi retróság. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bentebb ruhaneműk, kerékpárok és könyvek is bőségesen gazdagították a felhozatalt.

Az igazi zsibis életkép. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sokan már a napernyőiket is felhúzták, tovább színesítve a hangulatos látványt. 

A régi jó betonasztalok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Közben persze külföldi konzerveket és más élelmiszereket is beszerezhettek a zsibizők.

Szőnyegek, mosógép... Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nem kellett csalódniuk a festményeket, képeslapokat gyűjtőknek sem.

Festői festmények. Fotó: © Debreceni Képeslapok

És mindeközben persze a lángosozók, lacipecsenyések, kínaisok és hörpintők is teljes gőzzel szolgálták a megéhezett, megszomjazott látogatókat.

A hátsó lángosos. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Zsibi legközelebb 2026. április 7-én lesz nyitva.

A vagongyár kerítésénél. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A sorok között. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Volt egyszer egy Göcs


Debrecenben a szocialista iparosítási politika egyik büszkesége a Magyar Gördülőcsapágy Művek gyára volt. Ez a telep lett az ország csapágyiparának központja, amit 1952 áprilisától hoztak létre az I. ötéves terv nyomán. Régi fotók: Vencsellei István, 1977

Gyártelep és a munkáskolónia

A városi tanács a termelés gyors beindítása érdekében a vállalat rendelkezésére bocsátotta a Nyugati utcai volt huszárlaktanyát is. Itt képezték át a dolgozókat, és a gyártást is itt kezdték el, amíg felépült a Köztemető melletti iparkomplexum.

A volt irodaház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Köztemető melletti gyár terveit szovjet dokumentációk alapján alkotta meg a Gépipari Tervező Iroda. A Nyugati utcai ideiglenes üzem, a Göcs II. 1952-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére készítette el az első csapágyat az egykori huszárlaktanyában.

Könyvtár, óvoda és a Keleti-parti víkendház

Itt 1974-ig folyt a termelés, aztán átadták a telepet a Budapesti Finomkötöttáru-gyár Debreceni Gyáregységének. A városszéli nagyberuházás 1966-ig tartott.

Egy szépen felújított épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1966-ig a debreceni gyárra már 800 millió forintot költöttek, viszont a teljesítmény felkúszott évi 6,2 millió darabra. Mindeközben 1952-ben a munkáslakásokat is kijelölték a Szabadság útjára, valamint a Petőfi térre.

A vállalat 1974-es kártyanaptárja

Fejleszteni kellett (volna) a tömegközlekedési, áram- és gázellátó hálózatokat is, ugyanakkor bölcsődére, óvodára és egészségügyi ellátásra is szükség volt.

2022. január 13-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindemellett könyvtárat rendeztek be, és a Keleti-főcsatorna partjára pihenőházat is építettek. Sőt, a gyáralapítás 25. évfordulóján már javában épült az új sporttelep és étterem is az Oláh Gábor utcán.

A termelés pillanatai a gyártócsarnokokban

A Magyar Gördülőcsapágy Műveket 1963-ban hozták létre a diósdi és a debreceni telepek összevonásával. Diósdon a hengergörgőket készítették, a cívisvárosban pedig a csapágyakat és a golyókat.

Aluljáró a gyártelep előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1970-es évek végétől újabb nagy fejlesztéseket hajtottak végre, ám a rendszerváltás és a privatizáció az – eladott, részekre szabdalt – MGM karrierjének is véget vetett, akárcsak sok más nagyüzemünknek is.

A XX. század. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szocialista időkre ma már szinte csak a Kassai úti Szupermen emlékeztet az épületek előtti parkolóban. De érdemes megnézni az 1972-es dátumot viselő vasúti aluljárót, valamint a közeli lakótelepen található Göcs-bunkert is.

A Sport Étterem építése 1977-ben
Életkép 1969-ben. Fotó / kiadó: Városi Tanács VB Műv. Oszt.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 3., péntek

A Landler

A debreceni Dobozi lakótelepen működő ipari szakközépiskola 1970. április 3-án délelőtt ünnepélyes keretek között vette fel Landler Jenő nevét. Az ünnepségen részt vett Ördögh László, a városi tanács vb-elnökhelyettese, Czinege Albert, a városi pártbizottság osztályvezetője, Oláh Tibor városi úttörőtitkár, KISZ-vb tag, a városi és a kerületi társadalmi és tömegszervezetek, tanácsok, társiskolák, patronáló szervek képviselői, a szülők, az iskola tanári kara és tanulói.

Az iskola épülete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Himnusz elhangzása után Nagy László, az 1968-ban átadott ipari szakközépiskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Vendégh Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját, a felszabadulás óta megtett utat és a magyarországi forradalmi munkásmozgalom egyik kimagasló egyéniségének, Landler Jenőnek életét, tevékenységét. Az ünnepi beszéd után a 6. Számú AKÖV KISZ-istáinak nevében Koczka Lajos díszes KISZ-zászlót adott át az iskola diákjainak, akik fogadalmat tettek a zászló előtt. Ezután a társiskolák képviselői felerősítették a zászlóra a szalagokat, majd az iskola ének- és zenekara, valamint irodalmi színpada műsort adott.


Az ünnepség végén a vendégek megtekintették az immár Landler Jenő nevét viselő iskola életét, sokrétű munkáját bemutató reprezentatív kiállítást. Az oktatási intézmény napjainkban is működik, de már Brassai Sámuel névvel. (Forrás: HB Napló, Helytörténeti Fotótár.)



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Hogy került egy „Déri téri pad” a lakótelepre?

Debrecen egyik betonházakal körbevett játszóterén, a Kandia városrész lakótelepi tömbbelsőjében, egy kitaposott, szemetes részen található egy különös, oda nem illő, kopott-koszos pad, ami egyúttal nagyon emlékeztet is „valamire”. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Már csaknem 40 éve áll a panelház mellett ez a különleges pad. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az ívelt betonlábak és -kartámaszok, valamint barna deszkák alkotta ülőalkalmatosságról némi tanakodás eredményként megállapíthatjuk a felfedezést követően, hogy az bizony a Déri téren lévő padok mintájára készült. Ebben a másolatban az is szokatlan, hogy nem például a házzal párhuzamosan, hanem elforgatva árválkodik az elhanyagolt környezetében. Mindezek alapján Kedves Olvasóinktól azt kértük, hogy aki ismeri ennek a lakótelepi ülőhelynek a történetét és/vagy készítőjét, ossza meg velünk a Facebook-oldalunkon a minden bizonnyal érdekes ismereteit.

A Déri tér padjai, melyek mintául szolgálhattak a Kandia utcai hasonmásukhoz. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívásunk hatására jelentkezett Laboncz Ferenc is, aki kifejtette: A padot egy 52 éve ott lakó férfi (aki nem szobrász) csinálta kedvtelésből, saját erejéből és pénzéből kb. 35 éve. A beton oldalkarfákat ott öntötte ki, amiket egy haverjával Ferencék is segítettek felvinni a mostani helyre (nem volt könnyű). Azért odarakta, mert ott volt a legárnyékosabb hely akkoriban. Kósa Attila mindemellett leírta, hogy a padot egy Józsi nevű, ott lakó barátjuk építette teljes önszorgalomból. Saját pénzéből és teljesen önallóan. Ők gyerekként segítettek, amit tudtak. Csinált hozzá sablont, öntötte a betonkarfát. A környékbeliek jól ismerték, mert szintén mások szórakoztatására minden évben Mikulás-ruhát húzott, és járta a környéket, és cukorkát adott minden gyereknek, aki tudott mondani neki egy verset.
Idézzük Őri András hozzászólását is. „Álljon itt a neve: Dusa József volt az építő meg a Mikulás is... Remélem, jó egészségnek örvend.”

A Déri tér és a Déri Múzeum tavaszi látképe a postapalotából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Hasonló érdekességként ajánjuk figyelmükbe a Dobozi-temető utolsó sírköve című cikkünket is!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A rövid életű Zsolnay-szökőkút Debrecen főterén



Debrecenben 1960 áprilisa és 1965 augusztusa között egy különleges Zsolnay-szökőkút színesítette a belvárost az Aranybika előtt. A park íves, nagy gyepszőnyegében két medence volt, köztük pedig vidám, dekoratív zuhatag is elbűvölte a korzózókat és a villamosra várókat. Az attrakciót 1960. április 3-án este avatta fel Barta Károly, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Akkor adták át a felszabadulás tiszteletére Debrecenben a Petőfi téri szökőkutat is.

Még kerámia nélkül. Fotó: FNYV 23. Telep, 1960

A korabeli sajtóhír felidézi: a Nagytemplom előtti park szökőkútját a vízügyi igazgatóság, a Titász és a Debreceni Vízművek készítette. „A tervezés munkájáért Szilágyi Lajost és Zalánffy Lászlót, az elektromossági és színtechnikai tervezésért pedig Molnár L. Jánost, Rácz Sándort és Kiss Imrét illeti dicséret. Minden elismerést megérdemelnek ezenfelül a két vállalat dolgozói, akik közül sokan társadalmi munka formájában vették ki részüket a szökőkút elkészítésében.”
Csodálatos volt! Fotó: Bakonyi Béla, 1962

A kompozíció a következő esztendőben, Debrecen mezővárosi címének 600. évfordulója alkalmából kapta meg a híres Zsolnay-kerámiás burkolatát (Török János szobrász-keramikus alkotását), amit szocialista realista életképek díszítenek a munka, a tanulás és a szórakozás pillanatait ábrázolva a korszak jellegzetes stílusában.

A Cartographia 1965-ös térképleporellójában

A szökőkút sokak visszaemlékezése szerint sajnos zavarta az Aranybika lakóit a zenéje miatt. Ugyanakkor a Napló 1965. július 11-én már arról írt, hogy 1967-re megújul a Vörös Hadsereg útja, ahol a déli főgyűjtő csatorna építése zajlott akkoriban. Onnan építették tovább a Hatvan utca, Bethlen utca, Tanácsköztársaság útján a Március 21. térig.

Egy igazi oázis. Fotó: Bakonyi Béla, 1962

A szökőkutat mindezek miatt 1965 augusztusában megszüntették, és megkezdődött az elbontása. A cél azonban az volt, hogy ne sérüljön, és később máshol is felállítható legyen.

A díszpark 1962-ben. Fotó: Horváth Zoltán

A szökőkút megmaradt kerámiagyűrűje kalandos úton, egy szeméttelepen is eltöltött időszak után került az egyik helyi pártszervezet Széchenyi utcai székházának parkjába. Ott a gondnok kékre festette, és a gyűrű háborítatlanul feküdt úgy, évtizedekig. A 2023 áprilisi ottjártunkkor azonban már nem volt ott.

Mindenhol zöld... Fotó: Bakonyi Béla, 1963

A Kossuth tér és a környéke 2001 óta sétálóövezet, és immár két szökőkútja van. Az átadás előtt néhány napig az Aranybika Hotel előtti medencét díszítette a Sellő szobor, amit eltávolítottak, majd tíz évvel később végül Nyíracsád főterén állítottak fel. Érdekesség továbbá, hogy a debreceni Zsolnay-szökőkútnak volt egy párja Pécs–Tettyén. Ott 2009-ben bontották le a szökőkutat, Török János és Bolgár Edit szobrász-keramikus alkotását. Azt, hogy hova került a debreceni szökőkút kávája a Széchenyiről, és hol van egy másik párja is, ebben a cikkünkben írtuk meg.

Tettye, Bolgár Edit alkotása. Fotó: KAKV

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. április 2., csütörtök

A Petőfi Téri ABC, Vasbokor és Debrecen Étterem

Debrecenben Petőfi Sándor nevét a tér mellett presszó és vegyesbolt is viselte. Az utóbbi ABC az 1973-ban átadott 24 emeletes lakóház tömbjében működött 1975. április 2-tól az Erzsébet utca sarkán, s ugyanitt nyílt meg a Debrecen étterem is, átellenben a szintén Debrecen nevű szállóval. Az épületrész előtti parkos teret szintén 1975. április 2. óta díszíti Váró Márton alkotása, aminek Vasbokor a címe, s eredetileg vizes medencéje is volt. (A Híradó Mozi már korábban, 1974. május 1-jén megnyílt.) Az új „üzletkombinátot” és a kompozíciót Gurbán György, a megyei pártbizottság titkára adta át mások mellett.

Az „üzletkombinát”. Fotó: Fortepan / Kriss Géza

A csaknem 800 négyzetméter alapterületű ABC-áruház építési és üzembe helyezési költsége mintegy hétmillió forint volt. Az összesen 1200 négyzetméter alapterületű Debrecen étterem és eszpresszó 12,5 millió forintba került. Az étterem a város legnagyobb önkiszolgáló egysége volt, 320 férőhelyes, a konyhája egy műszakban 450 adag étel elkészítésére volt képes. A II. osztályú eszpresszóban 180, a teraszon 100 ülőhely várta a vendégeket. Az új üzletekben összesen 55 dolgozó gondoskodott a vendégek ellátásáról. Ezek együttes látványára az első felvétel teljes verzióján csodálkozhatunk rá itt:

A Vasbokorral. Fotó: Fortepan / Kriss Géza

A fenti fotó korábbi megosztásához olvasónk is leírták a gondolataikat. Ezek közül szemezgetünk az alábbiakban. Béla Jaross: „Itt még rend és tisztaság honolt.” Simay Barna Ákos: „A virágüzlet felirata miatt hívták tévesen Virág Étteremnek, egyébként Debrecen Étterem. Valóban jó és olcsó hely volt.” Magdi Szabó: „Igen, maga a szobor nem igazán szép! De az akkori kultúrpolitika ilyet kívánt. Vajon hol van most?” Péter Szarvas: „Virág Étterem... Kajajegy ide volt a suliból. Egy pld, 1982 csontleves, tarhonya szafttal 4 forint!” Jánosné Somorácz: „Amikor a nagymamát mentünk látogatni vonattal, elsőnek bementünk ebédelni az emeleten lévő étterembe, nekem ez egy kedves emlék.”

Az 1974. V. 1-jén megnyílt Híradó Mozi. Fotó: IPK Vállalat

Ανίκο Γερμανός: „Nagypapám minden 2. vasárnap ebéd után befizetett a Híradó Moziba.”
Ibolya Gáborné Kiss: „De jó is volt! Itt jártunk el előtte suliba, és milyen finom volt a kaja az étteremben.” Frigyes Tácsik: „Dombostanyára jártunk vonattal a weekendkertünkbe, és előtte sokszor ott kajáltunk. Gyerekként mindig lencsefőzeléket ettem pirított májjal.” Molnár István: „Én nem szoktam visszasírni a múltat, de a mostani állapotoknál az akkori sokkal jobb volt! Ez a mai városvezetés kritikája...” András Riz: „A bolt előtt volt a 31-es busz végállomása, itt szálltunk le, amikor a nagymamámhoz mentünk. A tér túl oldalán szálltunk át a 8-as buszra. Emlékszem a működő szökőkútra, a Híradó mozira, ahol apukámmal háborús filmeket, a nővéremmel indiános filmeket néztünk. A toronyházban lakott a gépjármű-oktatóm, még volt portaszolgálat. Az ABC-ben sokszor vásároltam...”

A hely napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Váró Márton művész így vallott a Vasbokor című szoborról: „Különböző szögekben fénytörő tükrök vannak elhelyezve, ezek a vizet is tükrözik. A környék igen forgalmas, bejáró munkások, moziba, presszóba igyekvők haladnak el. Nem meditációra akartam őket kényszeríteni, hanem pillanatnyi élményt adni. A kompozíciónak nincs mondanivalója, ne is keresse ezt benne senki. Olyan, mint egy kellemes dallam, ami hangulatot kelt.” Sajnos a bolt előtti gyönyörű fenyőfát 2021 őszén kivágták, a medencét pedig évekkel ezelőtt betemették. A Vasbokor című kompozíciót sokan nem becsülik meg, és biciklitárolónak használják. Ezek is láthatók az utolsó felvételeinken...

Még csigalépcsővel. Fotó: Fp / Főfotó, 1976


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A fenyőt kivágták. Fotók: © Debreceni Képeslapok