Debrecen egyik forgalmas helye (ami az volt a múltban is) a Segner tér. A városrészt előzőleg Bethlen Gábor térnek és Vásártérnek is nevezték. 1884-től innen lehetett vonatozni Hajdúnánásig, 1891-től pedig Füzesabonyig is. A két vonal közönségét a Debrecen–Vásártér állomás, azaz a Kisállomás szolgálta ki. Kapcsolata a Nagyállomással 1888-ra épült ki, amikor szárnyvonalat létesítettek a Kisállomáshoz a Hatvan utcán.
 |
| Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István, 1991 |
Béber László 1971-es leírása szerint mindez egy nagyobb tervnek, a Nagyváradot Debrecenen át Miskolccal összekötő transzverzális vasútnak a része volt. A téren fölhúzták a mázsaházat, mert addig sok volt a panasz a magánmérlegekre, és kijelölték a vásártér különböző részeit: a gabonapiacot, a bőr- és gyapjúvásárt, a mézvásárt. Sőt élő állatokat is lehetett kapni ezen a piacon – folytatta Béber László –, a mázsaház környékén bárányt és szopós malacot kínáltak. Debreceni vásárnak elmaradhatatlan része a fonatos sor, ezt a 2-es honvéd huszárok laktanyája mellett helyezték el. Forgalmas környék volt ez azelőtt is, és még inkább az lett, amikor 1884. október 5-én átadták a forgalomnak a nánási vasutat, hiszen ez nagy területet kapcsolt szorosan Debrecenhez. A heti három napon tartott, igen élénk hetivásárokon komoly terménypiac volt, hiszen Debrecenben már az 1880-as népszámlálási adatok szerint 49 önálló terménykereskedő működött.
 |
| Kisállomás, 1962. Köszönjük a képet Pákozdi Zoltánnak |
Ez idő tájt a ló- és baromvásártér is átkerült a Böszörményi útra, ideje volt tehát közúti vasúti összeköttetést teremteni ezekkel a vásárterekkel. Így indult meg a Hatvan utcán a baromvásártérig a lóvasút. A lóvasút építését egy tősgyökeres cívis, Balla Mihály kezdeményezte, akit nyilván az ősi debreceni kalmárszellem ösztökélt. A század első évtizedében aztán a Petőfi térről a Nyugati utcán át megindult egy újabb helyi érdekű vasút. Először csak Hajdúsámsonig, később pedig Nyírbátorig közlekedett, vasárnap délutánonként telve szabadságról bevonuló, búsan nótázó katonákkal. A szénapiaccal szemközt, a Hatvan utca sarkán a hírhedt, Vörös Ökör kocsma adott naponta dolgot a rendőrségnek, mellette békés együttélésben működtek a rossz hírű házak és a zsákból, sőt szakajtó kosárból áruló terményes kofák. A vasútvonal kerítése tájékán vadásztak áldozatokra a „hol a piros, itt a piros” játékosok meg a tárcadobálók, nyugodtabb napokon pedig a külvárosi fiúk vették birtokukba a teret, rongylabdát rúgdosva a mély porban. Egyelőre a körvonalak is bizonytalanok, az azonban bizonyos, hogy ez a városrész lendületes fejlődésnek csak a vasútvonal kihelyezésével indulhatna. De hát ezt már a század eleje óta hangoztatjuk, s úgy látszik, hamarabb eltűnik az ősi piac, mint a fiatalabb vasútvonal – fogalmazott Béber László az 1971-es cikkében.
 |
| Vásártér, 1938. Fortepan / Fóris–Vastagh |
 |
| A Kisállomás helye napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
- A szabadságtelepi vasúti megálló
- A régi szép Nagyállomás
- Közlekedés Debrecenben, az 1960-as években
- A halálkanyar
- A távolsági buszállomás
- A modern Nagyállomás
- A 31-es buszok emlékére
- A gőzmozdonyos cívisváros
- A villamosközlekedés aranykora
- Az utolsó Bengáli
- Az első CAF
- A 4-es villamos
- Az 5-ös villamos
- A 6-os villamos
- 40 éve trolival
- A Malév debreceni reptere
- A fénytroli
- A Mikulás-Bengáli
- A közlekedéstörténeti emlékszoba
- A mozdonyok és vonatozás szerelmese
- Futurisztikus szupervonatok a Nagyállomáson
- A kánikula hatása a sínekre 1999 nyarán
- Az 1985-ös nagy vonaljegyár-emelkedés
- Debrecen közlekedése az 1970-es években
- A pallagi villamosok leállítása
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
