Debreceni Képeslapok

2026. február 7., szombat

Amikor még a fák alatt volt a tócóskerti kispiac

A Holló László sétány 2016 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen nagy lakótelepén, a Tócóskertben az egyik fő élelmiszer-beszerzési hely a Holló lászló sétánynál működő piac. Itt eredetileg (a régi újkerti kispiachoz hasonlóan) évtizedeken át a szabadban, tetős asztalokról árusították a portékákat. Ezt a korszakot lezárva, csarnok épült, amit 2018 novemberében adtak át. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új tócóskerti piac 2024-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Múltidéző felvételeinkkel a fák alatti forgatagot és a kockaköves, hangulatos utat elevenítjük fel, annak eldöntését pedig az olvasókra bízzuk, hogy jó volt-e így ez, avagy sem.

A kispiac 2013-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A 2014 januári piac. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:

A piac 2012 februárjában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útján

Debrecenben 1968. november 2-án nyílt meg az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útja (ma Egyetem sugárút) és a Gyöngyösi utca sarkán álló négyemeletes sorháznál. Egy földszintes-teraszos épület volt ott, ami az akkori Március 21. térre és a Proletár szoborra nézett. Régi fotó: HB Napló

Az épület a bontás előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korabeli tudósítás szerint reprezentatív jellegű vendéglőben a koktélokon és más frissítőkön kívül bőséges ételválaszték, másodosztályú árak, külföldi folyóiratok, valamint Tóth László és zenekara gondoskodott arról, hogy a betérők jól érezzék magukat. A presszó épületében az utolsó éveiben már egy más nevű és funkciójú étterem működött. Mégis bombaként robbant a hír: lebontják a „kávéházat”! Az újabb meglepetést okozott, hogy kiderült: a helyére egy többemeletes építményt terveztek.

A kávéház bontása. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nosztalgikus érzelmeket kiváltó kávéházépület bontása 2020 februárjában kezdődött el. Immár pedig az Egyetem Tower névre keresztelt új ház magasodik itt, ami többszintes mélygarázst, panorámás lakásokat, valamint tetőmedencét is tartalmaz. A következő felvételünkön ezt örökítettük meg.

A kávéház helye ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1980-ban. Fotó: Fortepan / Mezei / Léczfalvi

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Tudósítás a kávéházról. Fotó: HBN, 1971

Volt egyszer Debrecenben egy Unió Áruház

Debrecenben a Vörös Hadsereg útja és a Hatvan utca sarkán 1980. április 1-jén nyílt meg az egykori Unió Áruház, részben az 1973-ban robbantással eltávolított régi épületek területén. Az akkoriban a megye legnagyobbjának számító üzletkomplexum Debrecen első olyan áruháza, amiben mozgólépcső szolgálja a vásárlókat. A hőskorban a hagyományos cikkeken kívül műszaki áruk és hangszerek is kaphatók voltak itt. Az áruházba a mai Piac utcai főkapun lehet bejutni, és onnan közelíthető meg a Hatvan utcai emeletes nagy tömb – lásd az alábbi képeslapmásolaton.

A Hatvan utcai tömb. Fotó: Csobaji Előd, 1986

Az áruházat a hajdú-bihari vegyesiparcikk-kiskereskedelmi vállalattal közösen a HBM Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat tartotta fent fele-fele arányban. Az Unió már nincs meg, hanem kínai üzletház, drogéria és bank is működik az épületegyüttesben (korábban egy nagy étterem is volt a földszintjén). A hajdani Unió Áruházat ebben a cikkünkben mutattuk be régi külső-belső fotókkal.

Az épület ma. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A képeslap teljes méretben. Fotó: Csobaji Előd

DBKL

2026. február 6., péntek

Művészportrék Keleti Évától

Debrecen színművészetéről sokaknak ma is Latinovits Zoltán, Mensáros László vagy éppen Pécsi Sándor jut az eszébe. A Kölcsey Központban volt látható az a remek fotótárlat, amely az ő legendás alakjaikat is megidézte – a nagyszerű felvételek szerzője pedig ki más is lehetne, mint a zseniális Keleti Éva fotóművész.

A 2025. február 6-án elhunyt alkotó akkor a nyolcadik X-en túl is személyesen vett részt 2015-ben a debreceni, gazdag tárlatának a megnyitóján. A nosztalgikus, szép élményt nyújtó képein mások mellett Alfonzó, Béres Ilona, Darvas Iván, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, valamint Kállai Ferenc, Ruttkai Éva, Tímár József és Törőcsik Mari felejthetetlen személyeit is „életre keltette”.

Kapcsolódó anyagaink régi fotókkal:

DBKL

„Szellemidézés” mesterséges intelligenciával a hajdani Dobozi-temetőben

Debrecen legrégebbi temetőinek egyike a Dobozi-temető volt, hiszen már az 1500-as években is temetkeztek ott. Erről a helyről bocsátott Szegedi Károly grafikus a Debreceni Képeslapok rendelkezésére olyan képeket, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével színezett, alakított át vagy alkotott meg teljesen új képként. A színezett fotók a Déri Múzeum archívumából származnak.

Itt nyugodott mások mellett Komáromi Csipkés György bibliafordító, Buday Ézsaiás történelemíró, Ercsey Dániel bölcselettanár, Szentgyörgyi József orvosprofesszor, Nagy Imre költő, Fazekas Mihály költő, Kiss Áron püspök, Diószegi Sámuel botanikus író, Szotyori Nagy Károly orgonaművész, valamint a névadó Dobozi család tagja(i) is.

Ezt a temetőt is 1932-ben, a nagyerdei köztemető megnyitásakor zárták be, majd a Napló 1960 októberében számolt be arról, hogy 1962 elejétől lakótelepet és kiszolgáló létesítményeket építenek a területére. A lakótelep második ütemét, a Fényes udvari paneles részt 1971-től építették.

A Dobozi-lakótelep a Cegléd utcai, később Kossuth utcainak nevezett temetőre épült. Az 1600-as években az összes temetőt körülárkolták, kapukkal látták el, és mindegyikbe állandó felügyelőt állítottak. A kapuk azonban eltűntek, az árkok beomlottak, és a temetők nyílt területekké váltak. Ilyen nyílt temető volt a Kossuth utcai temető is, Debrecen legnagyobb kiterjedésű, legrangosabb temetője is.

Dr. Nyakas Miklós leírása szerint a Kossuth utcai temető dimbes-dombos területen feküdt gazdag növényzettel. A vadon nőtt növények, akácfák úgy elburjánzottak, hogy sok helyen nagy mértékben akadályozták a közlekedést. A terület hepehupássága miatt a sírásásban nem volt meghatározott rendszer, nem voltak szabályosan kialakított táblák, egyenes sorok, akárcsak díszsírhelyek, intézményes sírgondozás és ravatalozó sem.

A sírok közötti keskeny ösvényeken kívül a főútvonal kelet-nyugati irányban szelte ketté a temetőt, ebbe torkollott egy mellékút, ami a csőszháztól a mai víztoronyig húzódott. A kis csőszház a temető egyetlen épülete volt, s a hátsó kamrája halottasházként is működött. A temetőben sokáig megvoltak a 16–17. századból származó, koporsó lapját utánzó nagy súlyos kőtömbök, a tumbák vagy szarkofágok latin feliratokkal. Márvány síremlékeket csak a 19. század 30-as éveiben kezdtek állítani.

Bőven akadtak téglából rakott síremlékek is, mégpedig timpanonos záródással, kevés díszítéssel esetleg címeres márványtáblával és egy-két fülkével a feliratok számára. Ezeket nagyrészt 1830 és 1860 között emelték.

Egykoron szokássá vált, hogy a diákok a temetőben tanuljanak. Mindegyik diáknak megvolt a maga megszokott helye, amit a többieknek illett tiszteletben tartaniuk. A jobb helyek az idősebb diákokat illették meg. A város felőli temetőbejárat északi oldalán fekvő zöldben folytak a labdajátékok, bigézés, golyózás, sárkányeregetés, míg a déli részen emelkedő homokhegyen (melynek tetején állítólag Dobozi főbíró sírja volt) a Meteor Moziban látott hajmeresztő filmek bravúrjait próbálták utánozni a környékbeli gyerekek.

A dombról jól lehetett látni a mozi előtt vonuló gyászmeneteket is. Akkor még háztól temettek, olyan kicsi volt a város járműforgalma, hogy az utcán is nyugodtan bandukolhattak a gyászmenetek. 1919-ig a Református Kollégium diákjai énekeltek a temetéseken.

A domb mögötti rozstáblák beépítése 1927-ben kezdődött. A domb homokját hordták az építkezéshez, így az egyre zsugorodott. 1932 után elkezdődött a temető haldoklása, eltünedeztek a fejfák, hanyatt vágódtak a sírkövek, és bekövetkezett a vég is a halál birodalmában – fogalmazott Nyakas Miklós. Ugyanakkor Szabó Anna Viola írásából az is megtudható, hogy volt olyan terv is, hogy meghagyják közparknak a területet, ám ez mégsem valósulhatott meg a sírrongálások és a romló közbiztonság, például az arra járók elleni támadások miatt se. (A Mata János utcai részről cikkünk itt.)

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Utolsó képek a debreceni Barneválról

A Debrecen egykori szocialista nagyüzemeinek sorába tartozó, amúgy évek óta nem termelő Barnevál épületeit 2023 elején kezdték lebontani. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A volt főépület a Vágóhíd utcán. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Emiatt látogattunk ki a hajdani baromfi-feldolgozó vállalat Diószegi úti és Vágóhíd utcai területéhez 2023 márciusában, megörökítendő az eltűnő, patinás ipari létesítményeket.

A volt Barnevál főépülete és a régi épületek. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Nem mellesleg itt, a túloldalban működött a szintén híres Kati Kocsma, mely a Vágóhíd utca munkásait kiszolgálta. Nevezetesség továbbá, hogy eddig közlekedtek az 1975 nyarán megszüntetett, felejthetetlen és nagy forgalmú négyes villamosok. Szerencsére a Zsibogó még megvan.

Retro épület a Diószegi-kanyarban. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a Debreceni Dohánygyár, a bőr- és cipőgyár, a Kőporc, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.

A hűtőházat Sajó István tervezte. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Debrecen lexikon leírása szerint a baromfifeldolgozó vállalat 1952-ben alakult (akárcsak a Göcs), és Magyarország legnagyobb és legkorszerűbb ilyen üzeme volt.

A könyvben szerepel az is, hogy a Barnevál a fénykorában óránként 8 ezer csirkét és 3 ezer kacsát dolgozott fel, 62 százalékban exportra. Azt mi tesszük hozzá saját nyári diákmunkás tapasztalat alapján, hogy mindemellett pulykával is foglalkozott a vállalat, s a főként bontott baromfik alkotta termékeket ízléses, korszerű csomagolásban szállították az üzletekbe. A palettát később már feldolgozott, elősütött, panírozott termékek is gazdagították.

Bocskay József Kedves Olvasónk ennek kapcsán, cikkünket olvasva így pontosított: „a fénykorban a liba-kacsa vágás 2 műszakban ment. Műszakonként levágtunk 8-9000 libát 12000 db kacsát. Pulykából 5000-et egy műszakban. Volt húsüzem 3-4000 rekesz ill. karton/műszak és 3 műszakban ment, kacsasütő szintén 3 műszakban és a panír üzem is. Minden rekeszt és kartont egyedileg azonosítottunk, fejlettebb volt a logisztikánk, mint sok eu-s üzemnek most.” Nagy kérdés még az is, hogy szintén mi lesz a sorsa a szomszédos egykori húsipari, ugyancsak óriási területnek. Mendemondák természetesen már ezekről is keringenek.

A Barnevállal szomszédos húsipari vállalat főépülete a Vágóhíd utcán, 2023. március 5-én. Fotók: © Debreceni Képeslapok

További üzemeink története régi képekkel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Debrecen 1966-ban, 12 szép retro fotóval (2. rész)

A Debrecen 1966-os arcát és ma már nem létező helyeit bemutató cikkünk folytatásaként ezúttal is ebben az évben kalandozunk, de már a belvárostól távolabbra is látogatva. Összeállításunk képeit a Fortepan tette közzé a VÁTI, Szánthó Zoltán, a Magyar Rendőr és Gyöngyi adományai révén.

Az első fotókon a korabeli Egyetem térre csodálkozhatunk rá, valamint az egyetem főépületére. Figyelemreméltó a szökőkút is, amiben sziklakoszorúkból lövelltek az esténként megvilágított vízsugarak. A turistabuszok a tudományok palotája előtt álltak meg.

Az egyetemi templomnak még nem volt meg a toronyórája. Ez pedig a nyitóképünk teljes méterben:

A DOTE 1966-ban még önálló intézmény volt. A főépület történetét itt mutattuk be.

Készült fotó az Kossuth Lajos Tudományegyetem új kollégiumáról is.

A belváros szintén sok kép ihletője volt akkor is. Íme az Aranybika Szálloda, valamint az akkor még meglévő régi épületsor.

Takarékpénztári palota, fasorok, villamosok szép összhangja csodálható meg a lenti képen.

A Szent Anna utca akkoriban a Béke útja nevet viselte.

Júniusban lesz 50 éve annak, hogy leállították a 4-es villamost, ami itt közlekedett.

Az Egyetem sugárút pedig Tanácsköztársaság útja volt, és a rajta kialakított Március 21. téren állították fel a Proletár című szobrot a korábbi katonaszobor helyére. Szemben az Egyetem Kávéház nyílt meg 1968. november 2-án.

Különleges a volt Ybl-főiskola melletti kompozíció is, aminek címe: Ifjú szívekben élek. Ez ma már nem itt van (de legalább megvan), mi pedig ebben az összeállításunkban elevenítettük fel a történetét. Kellemes múltidézést Mindenkinek!

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. február 7., szombat

Amikor még a fák alatt volt a tócóskerti kispiac

Az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útján

Volt egyszer Debrecenben egy Unió Áruház

2026. február 6., péntek

Művészportrék Keleti Évától

„Szellemidézés” mesterséges intelligenciával a hajdani Dobozi-temetőben

Utolsó képek a debreceni Barneválról

Debrecen 1966-ban, 12 szép retro fotóval (2. rész)