Keresés ebben a blogban

2026. március 23., hétfő

Az Omnia Kávészalon és a mopresszó

Debrecen egyik hajdani kedvelt és különleges vendéglátóhelye, az Omnia Kávészalon 1969. augusztus 20-án nyílt meg a Vörös Hadsereg útján, egy napon a Sumen Étterem átadásával. Ezt idézzük meg most, elsőként Bencze László 1974-es, alábbi fotójával a Fortepanról. A helyi lap korabeli cikke szerint a kávészalont a Béke Presszó helyén nyitotta meg a szalon, a vendéglátó vállalat és a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat együttes anyagi áldozattal. 


A 80 vendég befogadására alkalmas kávéházban Omnia kávét és Omnia kávés italokat, süteményeket szolgáltak fel. Később olyan akciók is voltak itt, hogy például aki dupla kávét rendelt, az egydekás Omnia kávécsomagot kapott ajándékba. De rendeztek itt teakóstolót és művészlemez-válogatásokat is. A következő fotó a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származik, mely 1984. október 22-én készült. A képen az is látszik, hogy a Gregersenné Lux Alice homlokzati szobrai melletti kapualjból akkor már egy kertmozi nyílt. Ebben a mopresszóban a tűzfalra vetítettek, a vendégek pedig a film nézése közben ehettek-ihattak és dohányozhattak is (ilyen több helyen, például a Régi Vigadóban is működött). Ma már nincs se mozi, se a kávészalon: a helyiségben butik található. Összeállításunk következő képeivel mindezeken túl azonban az épület egykori könyves-, valamint játékboltjának emlékét is feleleveníthetjük...


DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2026. március 22., vasárnap

A régi Dobozi és Fényes udvar

A Gáborjáni utcai kisdedóvó 1969-ben. Fotó: Vencsellei István

Debrecen első házgyári lakótelepét a régi Dobozi-temető egy részén építették fel 1972-re. Ekkortól az otthonokat adták át, míg a boltok, a játszótér, a könyvtár, a rendelők, a fásítás, a gyermekintézmények stb. ezt követően valósultak meg.

A víztorony és a tetejéről feltáruló régi lakótelep. Fotók: Vencsellei István, Bencze László

A galéria a képre kattintva is megnyitható, s tekintsd meg videónkat is:


A betonkolóniát is magában foglaló Dobozi-lakótelep (a Dienes és a Mata utcák környéke) már az 1960-as években elkészült. Az odaköltözőknek is építettek iskolát (a híres Bocskait, 1969-ben), óvodát, rendelőt, és 1963 óta ott magasodik a víztorony is, aminek az utcáját akkor még Tanácsnak hívták.

1968: a Dobozi majdnem kész első üteme (és egy azóta lebontott Köjál-kémény). Fotó: Gink Károly / Corvina

A fenti fotón a Dobozi utca környékét láthatjuk, részben épülőfélben. A háttérben az Alkotmány utca, valamint a Faraktár utca melletti négyemeletesek sorakoznak. Viszont: a Fényes udvarnak még az építése sem kezdődött el ekkor. A következőn azonban már éppen épülőfélben láthatjuk a Tanács utcai (ma Víztorony utcai) panelsort:

Igazoltatás az épülő Fényes udvari betonsornál, 1971-ben. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

A Fényes udvar meglehetősen kopár volt eleinte, de aztán szépen erőre kapott benne az élet.

A Fényes udvar látképe a Tanács utca felől, amikor még nem épült meg a Sumen Étterem, Márka Bár,
ABC, Patyolat, Petőfi Könyvtár stb. épületegyüttese. Fotó: HBN, 1973 

Urbán Tamás 1974-es fotója azt az állapotot örökítette meg, amikor még gyakran kerültek elő csontok a homokból, és még állt az építők felvonulási házikója is (rajta kéménnyel).

Az épülő Karácsony György és Boka Károly utcák. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

A Mester a Boka Károly, valamint a Karácsony György utcai sorokat, meg persze a köztük fekvő gyermekintézményeket is lencsevégre kapta. (Az utóbbi utca névadójáról egyébként máig nem tisztázott, hogy haramia volt-e avagy népi hős...)

A különleges tetőjátszótér. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Maradva az óvodánál, egy igen fantasztikus fotográfiára bukkantunk a Hajdú–Bihar című albumban, amit a megyei tanács jelentetett meg. A képen ugyanis kisgyerekek és fehér köpenyes felnőttek nyüzsögnek a háztetőn, azon pedig padok és homokozó van kialakítva. Eszerint tehát az óvodai, bölcsődei pavilonoknak nemcsak az udvaraikon vannak / voltak játszóterek, hanem a legtetejükön is.

Panoráma a templomból: az ufólámpás Árpád tér és a Fürst Sándor utca (ma Rakovszky utca) látványa a már megépült Fényes udvarig, 1974-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan

A közeli Csapó utcát is ez idő tájt építették át. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Onnan karnyújtásnyira már a Csapó utca fut, amit az 1970-es évek elején szintén gyökeresen átalakítottak. Megszüntették a hatos villamosvonalat, szanálták a régi épületeket, és tízemeletes panelházak sorait emelték a helyükre.

A ,,Nagy néni cukrászdája" felől fotózott vadonatúj Csapó utca 1976-ban ufólámpákkal és egyen sárga sötétítő függönyökkel. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

Az Árpád tér felőli részen ilyen lett a tömb, s az előtérben a korszak jellegzetes ufólámpája is feltűnik. Az utca nagyon sivár volt ekkor, s még nem szegélyezték fák.

A macskaköves Dobozi utca az újsori („hóstáti”) házakkal – és ugyanez a hely napjainkban. Ma már csak a pad, valamint részben ez a kisház és a sarki épület áll. (Archív fotó: Gondolat Kiadó, 1973.)

Az 1966-ban átadott ,,Ybl". Fotó: Fotó: HBT / IPKV

A közelben építették fel 1966-ra a mai egyetemi műszaki kar oktató és kollégiumi bázisát is, amit azóta is sokan neveznek Ybl-nek. A fenti felvételnek a főkapu, valamint a felette lévő mozaik a főszereplője, amibe egy ablakot is belefoglaltak. És természetesen a semmihez se hasonlítható típusú autók is fennmaradtak az utókornak.

Szemben a Márka Bár és a Sumen Étterem... Fotó: Bergmann Anna

A víztoronyról és a lakótelepről Bergmann Anna is osztott meg képeket olvasóinkkal a Facebook-oldalunkon. A fotónak az is érdekessége, hogy a készítésekor még élt és virult a MárkaBár és a Sumen Étterem azokban az épületrészekben, ahol ma már az Abigél nevű művészeti középiskola működik.

Ekkor még fénykorát élte a Meteor Mozi. Fotó: HBT / IPKV

A Fényes udvarnál 60 évvel idősebb a közeli Meteor Mozi, ahová a lakótelepiek közül is nagyon sokan jártak. Azért is szerették, mert nyaranta kerti vetítései is voltak, hétvégeken pedig matinék is.

A Dobozi utcai bérházból készített képen látszik, hogy a mozi anno sokkal díszesebb volt. Fotó: Déri Múzeum Fotótára

A Meteor Mozi épülete majdnem az enyészeté lett. Mígnem azonban 2015-ben csoda történt, és megvásárolta egy vallási gyülekezet, amely átalakíttatta a maga céljaira.

A ,,Demke" gyönyörű palotáját 46 éve robbantották le, a helyére iskolát építettek. A képeslapmásolatot Vekerdi Károly osztotta meg olvasóinkkal

A tér arról is nevezetes, hogy a mai Benedek-iskola helyén pompázott a DMKE palotája, ami aztán szülőotthonként is funkcionálts, ezáltal nagyon sok debreceni ott jött világra... – de ez már egy másik történet. Végül íme egy másik emblematikus épület a lakótelep környékéről: a város első laktanyája, amit akkoriban Bocskainak neveztek.

A lakótelep melletti laktanya. A képeslapmásolatot Vértesi Ferenc osztotta meg olvasóinkkal


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Békás-tó az átépítése előtt

Nyári pompa a régi tavon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen egyik legszebb, legfontosabb területe a Nagyerdő, amelynek szintén kiemelt része a parkerdei övezetben 90 éve kialakított Békás-tó. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A felejthetetlen kút. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezúttal az elmúlt évtizedben készített felvételeink közül válogatunk, mégpedig azért, mert akkor gyönyörködhettünk utoljára a Békás-tó átépítés előtti arcában. A fenti képen az érthetetlen módon megszüntetett, igen népszerű spriccelős ivúkutat idézzük meg.

Napozás a parton. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2013-ban megörökített Békás-tavi jelenetek közé a nyári életképeken kívül minden évszak eseményeit felvillantjuk. Az előző kép nyári hőségben, a következő pedig tavaszi virágzáskor készült a régi fűzfáknál.

Szépséges lombok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vissza a télbe, ilyen volt a Békás-tó vize a lebontott hídnál a kacsákkal.

Tavaszváró pillanat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hóesés után csodás látványt nyújtott a kis fahíd is (hátul egy kivágott fűzfa).

Festői fehérségben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A régi szabadtéri színpad felőli parton még megvoltak a napozódeszkák és a fedett kiülők, telente pedig a befagyott vízen jókat lehetett csúszkálni.

Csúszkálók a tó jegén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Festői alkonyat a téli Békás-tó lebontott hídjánál:

A hófödte fahíd. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Amikor vastag jég borította a tó vizét, sokan élvezték rajta a tél örömeit.

A befagyott Békás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sötétedésig nagy jégkorongmeccseket is vívtak itt a csapatokba szerveződött korisok (ahogyan a csónakázón is).

Korongozók a jégen. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Végül azt idézzük fel, hogy az utolsó teleken milyen volt a Békás-tavunk megszüntetett szeretett hídja, és van még egy képünk a kis ivókútról is. További archív képeinkben az átépítés előtti tóról és parkerdőről ebben az összeállításunkban gyönyörködhetünk.

A hajdani kis híd. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A régi ivókút. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. március 21., szombat

A Csillag Csemege a „Keri” mellett


A debreceni Hámán Kató úti (ma Füredi úti) Nádudvari Csillag Csemege üzletet bemutató retro összeállításunk nyomán jelentkezett Füzesi Tamás. Kedves Olvasónk az alábbi sorokat küldte, valamint a most megosztott muzeális felvételeket.

Elek Lajos. Képtulajdonos: Füzesi Tamás

Íme a levele: „Ahogy azt néhány héttel ezelőtt messengeren ígértem, küldök néhány képet a nagypapámról, Elek Lajosról, aki a Piac utcai Csillag Csemegében volt üzletvezető vagy helyettes; ezt sajnos pontosan nem tudom (szegény elhunyt már 15 évvel ezelőtt). Van egy-két kép, ami korban passzol, de valamilyen általam nem felismerhető külsős helyszínen készült, lehet, valaki más felismeri. Mivel sajnos ők, a nagyszüleim és a szüleim is nagyon régen meghaltak, kevés családi történetet ismerek. Nagyon örülnék minden információnak, régi kedves emléknek, ami a nagypapámmal kapcsolatos! Üdvözlettel: Füzesi Tamás”

A kollektíva. Képtulajdonos: Füzesi Tamás

Cikkünk hozzászólói között Nagy Anikó leírta: „A jobb oldali öltönyös nyakkendős férfi Dobó Làszló Ő volt az üzletvezető , és a helyettesei Elek Lajos és Havasi Tamás. Havasi Tamás a volt férjem , sajnos már 22 éve nincs köztünk. A pince szinten volt az étterem ahol Fehér Gábor volt a konyhafőnök, Legendásan jó, igazi hajdúsági ételeket készítettek.”

Az üzletkapunál. Képtulajdonos: Füzesi Tamás

Kérjük, hogy aki továbbiakban is tud segíteni, ossza meg velünk a cikk végén vagy a dkepeslap@gmail.com címen vagy Facebook-hozzászólásban . Köszönjük szépen!

Külföldi vendégek. Képtulajdonos: Füzesi Tamás

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Vendéglátós értekezlet. Képtulajdonos: Füzesi Tamás

Kitüntetéssel. Képtulajdonos: Füzesi Tamás

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A folyosón. Képtulajdonos: Füzesi Tamás

2026. március 20., péntek

A Proletár és a Lenin-szobor utolsó napja

A Proletár és Lenin. Fotók: IPK Vállalat

Debrecenben 1990. március 20. sorsdöntő napnak bizonyult két köztéri szobor számára: ekkor távolították el a helyükről daruval a Proletár című szobrot (1961), valamint a Lenin-szobrot (1975) is. Összeállításunkban ezekre a történelmi eseményekre emlékezünk. Múltidézésünk fotóit Szabó István készítette, és a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege őrzi ezeket a muzeális felvételeket. Cikkünk utolsó képsorozatát a Napló közölte.

A Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

A Hajdú-bihari Naplóban a történtek után ez jelent meg: a Debreceni Ellenzéki Kerekasztal képviselői már március 14-én megpróbálkoztak a Kölcsey Művelődési Központ előtti Lenin-szobor eltávolításával, akkor azonban a daru ereje kevésnek bizonyult, így – jobb híján – a 15-i ünnepség előestéjén lepelbe burkolták Kalló Zoltán művét. Tegnap délelőtt az Építőipari Gépesítő Vállalat szakemberei és nagy teljesítményű daruja ingyenes segítségével rövid idő alatt sikerült a többtonnás bronzszobrot talapzatáról leemelni és az aszfaltra fektetni. Az eseménynek viszonylag kis számú nézője volt – néhány járókelő, a Református Kollégium diákjai és egy észt turistacsoport –, hiszen a DEKA akcióját nem előzte meg hírverés. A pártok nem kértek engedélyt a hatóságoktól az akció lebonyolítására.

Ez volt a Proletár. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István

„A jelenlegi hatalom már nem illetékes ebben” – nyilatkozta Herpai Albert, aki a Független Ifjúság nevű szervezet képviseletében volt jelen a téren. – A Lenin-szobrot értékhordozó alkotásnak tekintjük, amely a város tulajdona. Mi megelégszünk azzal, hogy – állagát, épségét megóvva – leemeljük a talapzatról – válaszolta Cseh Sándor, a Független Kisgazdapárt debreceni elnöke arra a kérdésre, mi lesz a szobor további sorsa. – A szocialista pártoknak van elegendő pénzük arra, hogy megfelelő helyre szállíttassák. Ebben az alkotásban Debrecen város pénze „fekszik”, amelyet a polgárok szeretnének visszakapni, hiszen lenne mire költeni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a szobrot valutáért nyugatra értékesítsék, ahonnan komoly az érdeklődés a „kimustrált” Lenin-szobrok iránt.

A képet Lenkey Péternek köszönjük

A Napló beszámolt arról is, hogy a hozzá nem értés áldozata lett a Március 21-e téren álló Tanácsköztársaság-emlékmű. A daru nem tudta sérülés nélkül eltávolítani: Kiss István alkotása, a munkásszobor kettétörött, így a 21-i koszorúzástól igen, az utókor számára azonban nem sikerült megmenteni a történelmi jelképet. Kár érte, hiszen „tövében” nemzedékek nőttek fel, s arról a műalkotás igazán nem tehet, hogy ideológiák ütközési pontjává vált. Jelkép maradt így is; meglehet, napjaink történelmének nem éppen pozitív jelképe – fogalmazott az 1990. március 21-i tudósítás. A két szobor évtizedekig a Víg-Kend Majorban volt, de mára nem tudni, hogy hova lettek...

A háttérben a volt Kölcsey. Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István


A képet Lenkey Péternek köszönjük