Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 1., szombat

A Vekeri-tavi kemping-világtalálkozó 1986-ban

Debrecenben a Vekeri-tó melletti kibővített sátortábor adott otthont 1986. augusztus 1. és 10. között a nagyszabású 47. kemping-világtalálkozónak, amelyet a Fédération Internationale de Camping de Caravanning (FICC, Kempingezők és Lakókocsizók Nemzetközi Szervezete), valamint a Magyar Camping és Caravanning Club rendezett meg. A dzsemborira csaknem 6500-an érkeztek 34 országból, s több százan hazánk sátortáborozói közül.

A kemping. Fotó: HBN

A Vekeri-tavi kemping eredetileg 1983. május 15-én nyílt meg mintegy 6 hektáron, 1000 személyes, szép környezetben, ami 80 lakókocsi befogadására volt alkalmas. Ezenkívül sátraknak is helyet biztosítottak, s egy 40 személyes ifjúsági ház is épült. A kemping lakóinak élelmezéséről az Alföldi Vendéglátó Vállalat Bóbita Étterme és egy presszó gondoskodott. Az építés akkor 27 millióba került, amiből 15 millió Ft társadalmi munka. A kemping belső létesítményeit a nyíregyházi Kemév készítette. A külső közmű- és úthálózatot több debreceni vállalat, köztük a közúti vállalat, a Tigáz, Titász, a Debreceni Vízmű, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság építette meg ugyancsak társadalmi munkában. „Jövőre építenek egy ABC jellegű üzletet a kempingben, amely a környékbeliek- és kirándulók ellátását is szolgálja. Tervezik sportpályák és egy uszoda építését” – jelezte a HB Napló 1983-as tudósítása.

Csobaji Előd képeslapfotói 1986-ban

Az 1986 augusztusi kemping-világtalálkozóra a fejlesztések révén például az ideiglenes boltok mellett „tíz, természetesen távhívásra is alkalmas készüléket” (akkori telefonfülkéket – lásd a cikk végén) helyeztek üzembe, ugyanakkor berendezkedett a Posta, s zuhanyozókat, illemhelyeket magukba foglaló új vizes konténerek is szolgálták a komfortos táborozást. A szigeten színpad épült, s ott tartották meg a megnyitót is, amelyen nemzeti viseletben vettek részt a nemzetközi seregszemle résztvevői. Az ünnepségen galambok és piros-fehér-zöld léggömbök szálltak a magasba, s műsort adott az Építők Hajdú Táncegyüttese, a Debreceni Népi Együttes, majd diszkó is szórakoztatta a kempingezőket. A 10 napos dzsemborit vetélkedők, gyermekprogramok, lovas bemutatók, cigányshow, koncertek és tiszántúli kirándulások is gazdagították. Ekkor adták ki az összeállításunkban közzétett képeslapokat is, melyek a résztvevőknek köszönhetően a világ minden országába eljuthattak!

A megnyitón. Fotó: HBN

Mint tudjuk, ma már sajnos a fancsikai tavak és a Vekeri-tó sem létezik. A világtalálkozóért azonban mindenképpen elismerés illeti a 40 évvel ezelőtti rendezőket!

A Képzőművészeti Alap képeslapfotói 1986-ban

Fotók: HBN

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 31., péntek

A legzöldebb park a Déri téren!

Debrecenben az ország legzöldebb parkját találtuk meg a Déri téren 2026. július 31-én! Napok óta épp arról szólnak a hírek, hogy minden el- és kiszárad, erre láss csodát: a múzeum előtti gyep olyan dús és egészséges színű, mint talán csak a régi mesékben! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Kálvin tér felőli parkrész. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ebből is látszik, hogy ahol vannak igazi lombok, mint ebben az egyetlen süllyesztett parkunkban, máris más a klíma, s a növények gondtalanul tudnak élni, fejlődni! Nagyon örülünk! Ezt a példát kell követni!

A nyugati oldal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Nagy Jenő Sportmúzeum



Debrecen ma is köztiszteletnek örvendő, néhai edzője, testnevelője, a 2017. július 29-én sajnos eltávozott Nagy Jenő relikviáiból 2005. április 28-án nyílt sportmúzeum az ÚNOK-ban. Az ünnepség meghívójából véletlenül pont van egy példányunk, ennek belső oldalai láthatók az alábbi fotón, valamint a Nagy Jenő által kézzel írt szöveg. Nagy Jenő többek között a Bocskai-iskolában tanított, ugyanakkor a helyi atlétikai és kézilabdás sportéletnek (lásd. pl. Debreceni Dózsa, DVSC) is meghatározó szakembere volt. (Nyitóképünk a HÁÉV, illetve Hajdu-Horváth Emese archívumából származik.)


Az elhunyta évfordulója kapcsán Nagy Jenő előtt tisztelgő Facebook-bejegyzésünkhöz hozzászólásban többen is mellékeltek további képeket. Laczkó Gyula egy klassz portrét is csatolt, míg Hajdu-Horváth Emese annak a látogatásuknak a képeiből osztott meg, amelyet ő és osztálytársai tettek a már nyugdíjas szeretett pedagógusuknál az otthonában. Mindezeken túl a feladat is adott: kideríteni, hogy megvan-e még és látogatható-e a Nagy Jenő Sportmúzeum! Olvasóink többi képe a posztra kattintva tekinthető meg...

Laczkó Gyulának köszönjük a fotót!

Kapcsolódó sportos cikkeink:
Hajdu-Horváth Emesének köszönjük a fotót!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Laczkó Gyulának köszönjük a fotót!

Petőfi Sándor utolsó csatája


Debrecen szinte a második otthona volt a költő Petőfi Sándornak, hiszen megannyi szállal kötődött a cívisvároshoz. A poéta ma 175 esztendeje, 1849. július 31-én tűnt el, és halt meg vélhetően a segesvári ütközetben, két nappal a debreceni csata előtt. A fenti kép Bogdan Willewalde festménye (Wikipédia).

Hegedűs László 1855-ös festménye

A Segesváron történtekről korábban így írt dr. Nagy Imre (nagyításért kattints a képre):


„Hej, Debrecen, sokat szenvedtem én tebenned” – írta Petőfi arról, hogy 1843 november végétől 1844 február közepéig egy tönkrement társulat színészeként a cívisvárosban nyomorgott. A nélkülöző ifjú a jegyszedő Fogas Józsefnénél lakott a Várad utcai új soron (a mai Petőfi tér 12-nél). Ablakuk akasztófára nézett, s temető is volt ott. Később Orlai Petrich Soma (1822–1880) ezt festette meg a híres művében. Petőfi 1849-ben, a kormány és az Országgyűlés debreceni emigrációja idején a Harmincados közben (a mai Batthyány utcában) lakott a feleségével, Szendrey Júliával, s a cívisvárosban írta meg több buzdítóversét is. Itt született a Zoltán nevű fia, akinek Arany János és a felesége lettek a keresztszülei . Petőfi és jó barátja, Arany korábban együtt színészkedtek abban a pajtában, mely a mai Batthyány és Szent Anna utca sarkán állt, a későbbi Ludas Matyi Espressonál. Petőfi Sándor 1849. július 31-i eltűnését, halálát máig rejtélyek és legendák övezik...
 
Madarász Viktor 1875-ös festménye

Kapcsolódó összeállításaink:

A költő Petőfi téri szobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok
 
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

 
Petőfi Debrecenben, 1844. Festmény: Orlai Petrich Soma

2026. július 30., csütörtök

Volt egyszer egy Bocskai Étterem

Debrecenben 1957. szeptember 4-én jelent meg újsághír arról, hogy a Debreceni Vendéglátó Vállalat hamarosan megnyitja a Meteor Mozi mögött megépült új bérházban a Bocskai Éttermet, amely a cikk szerint a berendezésével a város nevezetességének ígérkezett. Az étterembe ugyanis Bocskai-korabeli bútorokat terveztek elhelyezni, a falat Bocskai István arcképe díszítette, s az éttermi részben speciális debreceni és hajdúsági ételeket szolgáltak fel. (Akkor még a régi Dobozy-temető volt a ház mögött.)

Ma is vendéglő van itt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Dobozi-lakótelep nyugati szélén kialakított vendéglő meg is nyílt, aztán december végén már arról volt olvasói panasz 25 család képviselőjének aláírásával a helyi lapban, hogy éjfél után is nagy a zaj, s az öttagú zenekar és a lakóház ablakai alatt ordibálók miatt nem lehet pihenni. Valamilyen javulás (beletörődés) történhetett, hiszen az éttermet nem zárták be, s vele párhuzamosan a sarki szomszédos talponálló Bocskai Büfé is üzemelt. Egy 1974-es Napló-újságoldalból az is kiderül (lásd összeállításunk végén), hogy az étteremnek volt egy Nimród Vadászterme is, ahol kiváló vadételeket is felszolgáltak. Mindemellett egy időben előfizetéses ebédet is lehetett fogyasztani a vendéglőben. Sőt, sokan emlékeznek az étterem épülete melletti újság- és virágárusító kis pavilonokra is. Végül az 1999 januári hirdetések között jelent meg olyan felhívás, amely eladásra kínálta a Benedek tér 5. szám alatti Bocskait. Az étterem napjainkban a Vasmacska nevet viseli, s a felirata szerint lottózó és söröző működik benne.

A Bocskai épülete 1958-ban

A fenti fotó 1958-ban készült a román emlékmű avatásán, és a háttérben természetesen már látható a Bocskai Étterem épülete. Fotó: Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei

Nagyításért kattints a fotóra!

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Egy 90 éves túlélő: a Bem téri Ginkgo biloba

Debrecenben 1966-ban még ritkaság volt a páfrányfenyő, azaz a Ginkgo biloba. Július 30-án erről a ma már 90 éves növényről jelent meg cikke Kálmánchey Endrének a Naplóban. Mi pedig azt néztük meg 2026. július 30-án, hogy megvan-e még ez a fa. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A 90 éves túlélő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

És láss csodát: 60 esztendő eltelte ellenére ma is él ez a szép növény, és védnöki táblája is van, éppen 50 éve! Az idézett korabeli cikkből sok minden megtudható erről a fantasztikus növényről. A szerző így fogalmaz: „Napjainkban, amikor idegenforgalmunk már nemzetgazdasági tényezővé vált, jelentős szerep jut parkjainknak abban, hogy az idegen kedvező benyomást kapjon a városról, s jó hírét elvigye hazájába. Debrecen egyre szépülő parkjai is nagyon előnyösen járulnak hozzá, hogy az ide érkező barátságosnak és szépnek találja a várost. Parkjaink fáinak, cserjéinek és virágainak nagy része hazánkban eredetileg nem honos, hanem más földrészek és különböző éghajlatú helyeknek növényei. Emiatt a nagyközönség többsége nem ismeri őket. Pedig amit ismerünk, azt jobban szeretjük, s amit szeretünk, azt meg is becsüljük és védjük. Jó lenne ezért a nevezetesebb fák és cserjék nevét kis ízléses fémtáblán (melyet a növény mellé helyeznének el) megismertetni a nagyközönséggel, sőt az eredeti hazáját és néhány érdekes jellemző tulajdonságát is. Most a Bem téri park egy érdekes díszfájára szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét. E fának magyar neve páfrányfenyő, a tudományos neve Ginkgo biloba. Ez a fa közelebbről meghatározva a kórház előtti villamosmegállótól mintegy 60 méterre van a Nagyerdő felé haladva. Az 1930-as évek legelején ültette a parkba a Városi Kertészet, így most körülbelül 35 éves. Törzse első rátekintésre a fenyőéhez hasonló, s az ágak is úgy helyezkednek el, mint a fenyőfán, egy magasságban, körben örvösen. Sajnos ez a fa a II. világháború idején megsérült, s a csúcsa elpusztult, így nem mutatja a jellegzetes fenyőalakot.”

A villamos felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az írásból megtudható az is, hogy egy szépen fejlett ép példány látható a Nagyerdei körút 50. szám alatt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsődéje (azaz a Sesztina-villa) kertjében. „A növényvilág évezredek óta tartó fejlődésében a Ginkgo egyike a legrégibbről visszamaradt nemzetségnek, reliktum. A Ginkgo nemzetség egyes kihalt fajai a földtörténeti középkorban és a harmadkorban Európában és így hazánkban is éltek. A páfrányfenyők osztályának ma a Ginkgo biloba az egyetlen élő faja. Őshazája Kína, de már nagyon régen Japánba is átvitték. Azt, hogy a régi korok maradványaként élve maradt, főképpen kínai és japán szerzeteseknek köszönhetjük, akik mint szent fát ősi időktől fogva nagy gonddal ápolják kolostoraik kertjeiben. Bár újabban vadon termő állapotban is megtalálták a Szecsuan területét borító őserdőkben. A páfrányfenyő Európa parkjait is régóta díszíti. Mintegy 200 évvel ezelőtt hozta be Keletről egy Kámfer nevű orvos. Hovatovább nálunk sem lesz már olyan ritka növény, egyre több kerül a parkokba.” Azt már mi tesszük hozzá, hogy a Nádor utca és az Ősz utca sarkán is van egy elhíresült páfrányfenyő. Ezt az egyházi bölcsőde építésekor vágták vissza – sajnos annak ellenére is, hogy az a fa is egy táblával megjelölt védett példány.

A védnöki tábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ugyanakkor ma már azt is tudjuk, hogy ennek a legősibb növénynek a tavasztól őszig szedhető levele gyógyászati célokra hasznosítható. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv szerint hivatalos drog. Alkalmazzák az agy vérellátásának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hat a visszértágulatra, az aranyérre és a lábszárfekélyre. Hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns. Mandulagyulladás és fejfájás ellen is alkalmazzák. Javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják öregkori elbutulás és Alzheimer-kór ellen.

Az 1966. július 30-i cikk

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 29., szerda

Amikor a Gambrinus köznél is volt földalatti wc

Debrecenben anno a Gambrinus köz előtti területen is volt földalatti nyilvános vécé. A régi képeslapon látható, hogy eredetileg szép kővázú korlátja volt, aztán ezt szimpla fémre cserélték. Ennek az illemhelynek az állapotával is foglalkozott a HB Napló 1976. október 1-i számában megjelent Miért vannak zárva? című cikk, amely szóvá tette, hogy akkoriban több nyilvános illemhely sem volt használható a cívisvárosban.

Az illemhely. Fotó: HBN, 1971

A cikkre november 9-én Rácz József, a Debrecen Városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztályának osztályvezető főmérnöke a következő választ adta: „A debreceni Vörös Hadsereg útja 26–28. szám előtti nyilvános illemhely a korábbi években többször került felújításra. A Köztisztasági Szolgáltató Vállalat – az illemhely üzemeltetője – a megfelelő szakvélemények figyelembe vételével kimutatta, hogy a felújítás megközelítőleg kétmillió forintot venne igénybe, s tekintettel arra, hogy az több mint ötven éve épült, a felújítása gazdaságtalan. További nehézségek: a környéken levő közműhálózat elavultsága, valamint az illemhely alapzatának és szigetelésének még a II. világháborúból visszamaradt sérülése is. Osztályunk a Béke útja és a Vörös Hadsereg útja kereszteződésének jövőbeni rendezése alkalmára tervbe vette ott egy nyilvános illemhely építését. A cikkben szintén említett Széchenyi utca és Nyugati utca sarkán levő illemhely 1976 márciusa óta van zárva. Ez időponttól megnyitásra nem kerülhetett sor, mert kezelője – betegség miatt – munkáját folytatni nem tudta. A KSZV ezen felül azt is jelentette, hogy más hasonló célt szolgáló helyiségek munkakörét sem tudja betölteni, jelentkezők hiányában. Így az említett illemhely lebontására intézkedést teszünk, részben, mert zavarja a közlekedők szabad kilátását és féléves igénybevétele mindössze 4,45 fő naponta.” Az 1971. július 30-i lapban egy olyan fényképes cikket is találtunk, ami még azt tette szóvá, hogy büfépavilonokat helyeztek el az illemhely mellé (a valóságban persze csak a lejárója mellé)...

Az autó mellett a lejáró

Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!