Keresés ebben a blogban

2026. április 24., péntek

Hortobágy dicsérete

Csikósok a Csárdánál. Fotó: Fényes Tamás, 1972.

Debrecen egykori ló- és jószágtartó birtokára, a Hortobágyra látogatunk ezúttal. Utunk előtt azonban egy vicces feladvány: Meddig ló a ló?

Haranghy György felvétele 1909-ből

Miért is kérdezzük, hogy meddig ló a ló? Egyrészt azért, mert Debrecen bizony csipkelődő vagy gúnyolódó gondolatokban is szerepel (például Ady Endre költészetében).

A Kilenclyukú híd. Fotó: Hapák József

Ezeknek az élcelődések egy részét a cívisvárosiak tájszólása szülte. A mára szállóigévé szelídült, fenti rigmus szerint a ló Debrecenig ló, mivel onnan már lú... 

Csontváry Kosztka Tivadar 1903-as festménye

Az efféle szösszenetekből ugyanakkor minden bizonnyal az irigység is szól, hiszen Debrecen hagyományosan erős, meghatározó lótartó település (volt).

Hetes fogat Hortobágyon. Fotó: Csobaji Előd, 1986.

A lovait és természetesen a másféle haszonállatait (marháit, birkáit, kecskéit stb.) pedig nem a városban, illetve a bellegelőn, hanem a közeli Hortobágyon tartatták a gazdák.

Hortobágyi szürkemarhák. Fotó: Sehr Miklós

Hortobágyért sokan rajonganak, ugyanakkor sokan nem értik, hogy mi a jó benne. Aztán, amikor ellátogatnak oda, a kétkedők többségének is megváltozik a véleménye.

Lovasnapi mozaik, 1978. Fotók: IPK Vállalat

A vidékben gyönyörködve jön rá csak az ember, hogy Hortobágyot nem csupán a puszta, a csárda (1781) és a Kilenclyukú híd (1833) alkotja. De ha csak ennyi lenne, akkor is érdemes olykor felkeresni.

Juhászábrázolás Déri Frigyes gyűjteményéből

Híres a mesés délibáb is, akárcsak az a legenda, hogy a debreceni Nagytemplom toronycsillagjai (amik 61 méteres magasságban vannak) egy vonalba esnek a Hortobágyi Csárda küszöbével. 

Bográcsozók. Szerző: Ismeretlen. Dátum: 1953.

Legyen bárhogyan is, az tény: itt található Magyarország első nemzeti parkja (1973-ban hozták létre), és ez a terület 1999. december 1. óta a Világörökségnek is része!

2000-es szép telefonkártya

A sok-sok emléknek ezzel azonban még nincs vége. Tovább lépegetve a puszta történetében, más érdekességeket is böngészgethetsz itt lentebb...

A  telefonkártya hátoldala

Lovasnapi képeslap. Fotó: Sehr Miklós, 1981

Az élet egyébként a lovak körül se csak munkából áll, s a puszta népe a szórakozásra is alkalmat kerít. Az alábbi fotón a híres Rimóczi József hegedül, pipázó társa pedig a nedűt tölti.

Ecsedi István felvétele 1913-ból

Április 24., azaz Szent György napja pedig hagyományosan a jószág kihajtásának a napja. Erre emlékezünk ezzel a mostani összeállításunkkal.

A Kilenclyukú híd. Reprint: Uropath

Kapcsolódó összeállításaink:
A Kilenclyukú híd napjainkban


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Haranghy György fotója, 1901

2026. április 23., csütörtök

A vásártéri Kisállomás (1884–1991)

Debrecen egyik forgalmas helye (ami az volt a múltban is) a Segner tér. A városrészt előzőleg Bethlen Gábor térnek és Vásártérnek is nevezték. 1884-től innen lehetett vonatozni Hajdúnánásig, 1891-től pedig Füzesabonyig is. A két vonal közönségét a Debrecen–Vásártér állomás, azaz a Kisállomás szolgálta ki. Kapcsolata a Nagyállomással 1888-ra épült ki, amikor szárnyvonalat létesítettek a Kisállomáshoz a Hatvan utcán.

Fotó: Helytörténeti Fotótár / Szabó István, 1991

Béber László 1971-es leírása szerint mindez egy nagyobb tervnek, a Nagyváradot Debrecenen át Miskolccal összekötő transzverzális vasútnak a része volt. A téren fölhúzták a mázsaházat, mert addig sok volt a panasz a magánmérlegekre, és kijelölték a vásártér különböző részeit: a gabonapiacot, a bőr- és gyapjúvásárt, a mézvásárt. Sőt élő állatokat is lehetett kapni ezen a piacon – folytatta Béber László –, a mázsaház környékén bárányt és szopós malacot kínáltak. Debreceni vásárnak elmaradhatatlan része a fonatos sor, ezt a 2-es honvéd huszárok laktanyája mellett helyezték el. Forgalmas környék volt ez azelőtt is, és még inkább az lett, amikor 1884. október 5-én átadták a forgalomnak a nánási vasutat, hiszen ez nagy területet kapcsolt szorosan Debrecenhez. A heti három napon tartott, igen élénk hetivásárokon komoly terménypiac volt, hiszen Debrecenben már az 1880-as népszámlálási adatok szerint 49 önálló terménykereskedő működött. 

Kisállomás, 1962. Köszönjük a képet Pákozdi Zoltánnak

Ez idő tájt a ló- és baromvásártér is átkerült a Böszörményi útra, ideje volt tehát közúti vasúti összeköttetést teremteni ezekkel a vásárterekkel. Így indult meg a Hatvan utcán a baromvásártérig a lóvasút. A lóvasút építését egy tősgyökeres cívis, Balla Mihály kezdeményezte, akit nyilván az ősi debreceni kalmárszellem ösztökélt. A század első évtizedében aztán a Petőfi térről a Nyugati utcán át megindult egy újabb helyi érdekű vasút. Először csak Hajdúsámsonig, később pedig Nyírbátorig közlekedett, vasárnap délutánonként telve szabadságról bevonuló, búsan nótázó katonákkal. A szénapiaccal szemközt, a Hatvan utca sarkán a hírhedt, Vörös Ökör kocsma adott naponta dolgot a rendőrségnek, mellette békés együttélésben működtek a rossz hírű házak és a zsákból, sőt szakajtó kosárból áruló terményes kofák. A vasútvonal kerítése tájékán vadásztak áldozatokra a „hol a piros, itt a piros” játékosok meg a tárcadobálók, nyugodtabb napokon pedig a külvárosi fiúk vették birtokukba a teret, rongylabdát rúgdosva a mély porban. Egyelőre a körvonalak is bizonytalanok, az azonban bizonyos, hogy ez a városrész lendületes fejlődésnek csak a vasútvonal kihelyezésével indulhatna. De hát ezt már a század eleje óta hangoztatjuk, s úgy látszik, hamarabb eltűnik az ősi piac, mint a fiatalabb vasútvonal – fogalmazott Béber László az 1971-es cikkében.

Vásártér, 1938. Fortepan / Fóris–Vastagh

MÁV Debreceni Igazgatósága jó előre értesítette az utazóközönséget a Napló hasábjain is, hogy „a Debrecen–Füzesabony és a Debrecen–Tiszalök vasútvonal Debrecent érintő szakaszait 1991. június 2-tól az új nyomvonalra helyezi át. A régin a vasúti forgalomnak vége. Június 2-án 0 órától a Vásártér mint állomás és a Kertváros mint megállóhely többé nem funkcionál. Megszűnik. Az új állomás az új nyomvonalon a Tócóvölgy nevet viseli. A végső pályamunkálatok miatt Debrecen–Macs és Debrecen–Hajdúszentgyörgy állomások között 1991. május 31- én 7.15 órától június 1-jén 24 óráig vonatok helyett autóbuszok állnak az utazók rendelkezésére.” Az évtized végén az – akkorra már csak egy romos hajléktalantanyává lett – Kisállomás-épület lebontásának is elérkezett az ideje. A Segner tér emlékezetes létesítményei közé tartozott az 5-ös villamos is (mely 1973-ig közlekedett), valamint a Kisállomás mögötti, szintén lebontott Syposs-villa.

A Kisállomás helye napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. április 22., szerda

Az Attila téri templom – a Ti szép fotóitokon

A Wesselényi felől, 2019 január. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A debreceni Attila téri görögkatolikus főszékesegyház renoválásáról szóló cikkünkhöz annyi fotót kaptunk Kedves Olvasónktól, hogy ezeket külön is közzétesszük.


A fenti archív képeslap másolatát is egy Kedves Olvasónk, Nagy Zoltán osztotta meg a közösségünkkel. Az alábbi képet Oláh Marianna csatolta a templom belsejéről.

A  templom ikonosztázionja. Fotó: © Oláh Marianna

A következő fotót Polcz Tibornak köszönhetjük. Nem mellesleg a templomot 1910. május 22-én adták át, s fj. Bobula János tervezte, aki a pénzügyi palotát is megtervezte. A neobizánci stílusú görögkatolikus templomot Firczák Gyula püspök szentelte fel az Istenszülő oltalmának tiszteletére.

A belső tér 2020 augusztusában. Fotó: © Polcz Tibor

Akkoriban megannyi szép zöldfelület díszítette az Attila tér és a mai Wesselényi utca környékét. A templomot 1950 és 1958 között festette ki Szegedi Molnár Géza. A szentélyt és a templomhajót elválasztó ikonosztáziont a templom átadásának századik évfordulóján, 2010-ben szentelték meg. A templom szintén díszes szószékéről Yudit Len mellékelt fotót a megosztásunkhoz.

A szószék. Fotó: © Yudyt Len

Az évek során egyre rosszabb állapotba került gyülekezeti hely utcai falainak renoválása 2024 január elején kezdődött. Ez része a 2023 októberében beindított külső-belső renoválásnak, amelyben a park megújítása is szerepel. A kivitelezés várhatóan két évig tart.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ismét egy régi képen ámuldozhatunk, ezt a grafikamásolatot Virányi Zsolt csatolta, és a debreceni főszékesegyházunk Szepesjakabfalván álló ikertestvérét ábrázolja.


Olvasóifotó-összeállításunk előző részei itt csodálhatók meg. Kedves Olvasóinkat pedig továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!

A parkosítás tervére Zsitvatoroki Dániel hívta fel a figyelmet


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 21., kedd

A Kishegyesi úti műanyaggyár

Debrecenben 1966. április 21-én adott hírt a HB Napló arról, hogy több mint 200 millió forintos előirányzott költséggel megkezdődött a Kishegyesi út végén az új műanyaggyár építése. Nagy Mihály igazgató tájékoztatása szerint sok millió devizaforintot takarít meg a népgazdaságnak a felépülő új gyár. Ugyanis a műanyagokkal egyebek mellett ólmot, rezet lehet megtakarítani. Az új gyár egy részlege két év múlva kezdi meg az üzemelést 600 – főleg női – munkással. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a gyár egyik üzemcsarnokának területe 10 ezer négyzetméter lesz, ahol többek között 47 fröccsöntő automatát állítanak be.


A cikk hangsúlyozta továbbá: a gyártáshoz szükséges alapanyagot is Magyarországon, Tiszaszederkényben állítják elő, és ez újabb devizamegtakarítást jelent az országnak. Megtudhatták az akkori olvasók azt is, hogy a beindulás után bővítik a gyárat, s 1970-ig még 640 millió forintot költenek az új csarnok építésére, gépek beszerzésére. A teljes üzemelés után hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó gyára lesz a debreceni, évi 22 ezer tonna kapacitással – emelte ki a tudósítás. Bár az átadási határidő – 1968 március – még messze van, de már készülnek a tervek a szerszámozásra, szakemberképzésre, a gyártandó cikkekre. Főleg olyan termékek hagyják el majd az új gyárat, amiket eddig külföldről hoztunk be. Aztán 1968 januárjában arról szóltak a hírek, hogy megkezdi működését az új üzem a Kishegyesi úton. Az új gyárban évente 3000 tonna műanyagot dolgoznak fel, és ebben sok új, hasznos háztartási és közszükségleti cikk is benne lesz. Újdonságnak számít a gyár termékeit illetően a műanyagcső-gyártás. Az új üzem igyekszik hozzájárulni ezzel a ma még kielégítetlen igények teljesítéséhez. Az új gyár műhelycsarnokai már készen vannak, s megkezdődött a gépek alapozása, szerelése. A tervek szerint januárban a nagycsarnokban elhelyezett 36 fröccsöntő gépet kipróbálják, a próbaüzemelést megkezdik.


Érdekességnek számít a 12 méter hosszú, csaknem 3 méter magas, óriási fröccsöntő gép, mely hatkilós termékek gyártására is alkalmas, és az ország egyik legnagyobb ilyen gépe. Ez a gép készíti többek között a műanyag ruháskosarakat és gyermekfürdőkádakat. Másik érdekessége lesz a gyárnak az automatikus, gépesített diszpécserközpont, ahonnan a gépek működését is szemmel tartják, és irányítják a termelést. Az új gyártmányok között szerepel például a húsverő kalapács, műanyag boros-, sörös- és tejesüvegrekesz, valamint a műanyag vegyszerszivattyú is. Ez a Műanyagipari Kutatóintézettel közösen kidolgozott gyártmány nagy devizamegtakarítást ad, és gazdag exportlehetőséget ígér. Mindezekhez rendkívül pontos munkával elkészített szerszámokra van szükség, melyek igen drágák. Az új gyárban felszerelt legnagyobb fröccsgéphez szükséges két szerszám 53 ezer dollárba került. A gyár irányítását végző műszaki apparátust korszerű elvek szerint építették fel, ugyanakkor a szak- és betanított munkások képzettsége is átlagon felüli. Az új gyár működéséhez – beleértve a Hétvezér utcai üzemet is – csaknem nyolcszáz emberre volt szükség. Őket korszerű pszichológiai módszerrel válogatták ki a Lenin Kohászati Művek pszichológiai laboratóriumának segítségével – fogalmazott a beszámoló.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 20., hétfő

A Poroszlay út


Debrecen egyik leghosszabb utcája Poroszlay Frigyes (?–1857) debreceni néhai főbíró, szenátor, főjegyző, polgármester előtt tiszteleg. Ezt a Sestakert városrészi helyet látogattuk meg 2026. április 19-én. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az út eleje a Dienes-villánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Simonyi utat és a távoli Békessy utcát összekötő Poroszlay útnak három része van. Az első a Simonyi úti Dienes-villától, Szabó Lőrinc egyik kedvenc társasági találkahelyétől tart a Nagy Lajos király térig. Ott az Egyetem sugárút keresztezi annál a pontnál, ahol anno többek között az emlékezetes Proletár szobor, valamint az Egyetem Kávéház is található volt. A dimbes-dombos első Poroszlay-útszakaszt többnyire még a régi időket idéző épületek alkotják.

Egy szép villa a dombon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Poroszlay út második része a Nagy Lajos király tér és a Martonfalvi utca között fut, s közben a Bolyai utca is keresztezi (lásd a következő képen). Ezen a helyen már szinte csak emeletes társas házak vannak, s a nagy szanálásokkal felszámolt, hajdani (szőlős) kertségi időkre csupán körülbelül négy, feltételezhetően eredeti kis ház emlékeztet. Ezeknek a földszintes épületeknek nagyjából olyan a megjelenésük, mint például a régi Tócóskertből az István úton meghagyott három ingatlané.

A 2. szakasz a Bolyainál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Itt kerestük meg azt a házat is, amelyiket már egy 1972-es kártyanaptáron is megörökített a kivitelező Debreceni Építőipari Ktsz. (most szereztük a Zsibogóban). Íme a régi arca, aztán pedig a mai:

Társasház 1972-ben. Fotó: Magyar Hirdető

Az előző épület 2026-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Martonfalvi és a Békessy utca közötti harmadik Poroszlay-szakaszon egy nagyon hangulatos angol típusú kis lakópark is fekszik sok zölddel. Mellette pedig, a határoló épületsornál az a különleges társasház-együttes magasodik, amit a gyógyszertári központ helyére emeltek. Jó szívvel javasoljuk Önöknek is, hogy fedezzék fel ezt a debreceni utcát is!

Az angol típusú sor részlete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A második szakasz egyik kis háza. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. április 19., vasárnap

1907. április 19. – a nap, amikor utoljára volt látható a Kistemplom toronysisakja



Debrecen egyik jelképe a református Kistemplom a Piac utca és a Széchenyi utca sarkán. A jellegzetes bástyaszerű épületet Csonkatemplomként is ismerjük, miután egy vihar megrongálta, majd pedig a „helyreállítók” eltávolították a toronysisakját.

Régi szép képeslapokon

A Kistemplom ma is álló falainak megépítéséhez 1719. szeptember 24-én kezdtek hozzá, és 1720 tavaszára már tető alatt volt a templom.

Napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A torony alapjait 1722-ben kezdték lerakni, s 1725-ben húzták fel a két harangot, és helyezték el az óraszerkezetet.

A főutca 1900 előtt, Löfkovits Arthur üzletétől

Az új torony rézgombját 1726. december 5-én tették fel. Ugyanakkor alakították ki a hagymaformájú toronysisakot, amire magasra kinyúló, egy méter átmérőjű, aranyozott rézcsillagot tettek. A templomot az idők során újabb tűzvész, majd földrengés is károsította.

Szegedi Károlynak köszönjük az AI-grafikát

Végül is megmaradt a régi épület és a torony, de ezeket új tetővel látták el. A templom külső formáját romantikus stílusúra változtatták megA Kistemplom (jobbról) és az András-templom látványa a Német (ma Széchenyi) utcai piacról, az 1802-es tűzvész előtt:

A képet a Déri Múzeum kiállításán repróztuk

A kerítést lebontották, s a templom északi oldalán lévő telekrészt átadták a tanácsnak az utcatorkolat (Széchenyi utca) szélesítésére. Az ezért kapott 780 ezer téglából bazársort építettek a nyugati és déli oldalra azért, hogy azok bevételeiből fedezzék az új templom költségeit.

A Kistemplom már toronysisak nélkül

1907. április 19-én azonban erős szélvihar tépte le a toronysisak bádogjának egy részét. A presbitérium ideiglenes lapos tető építését határozta el, ami Tóth István építész tervei alapján angol mintájú pártakoronaként, csipkés attika falazattal készült el.

Fotó: Déri Múzeum, Debreczeni Képes Kalendáriom

Ez azóta is megmaradt. 1925-ben ismét majdnem lebontották a Kistemplomot, ám Schulek Frigyes javaslatára a renoválás mellett döntöttek – ennek eredményeként 1928-ban tarthattak újra hálaadó istentisztelet a Kistemplomban.

A mai Kistemplom története képekben

Az alábbi múltidéző galériánk fotóit készítette: Csobaji Előd, Tulok Ferenc, Vass Attila Tamás. A régi másolatokat V. Pákozdi Károly Zoltán, Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc töltötték fel a gyűjteményeikből Facebook-oldalunkraReprintek: Csokonai Kiadó, TKK, Uropath.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!