Keresés ebben a blogban

2026. április 21., kedd

A Kishegyesi úti műanyaggyár

Debrecenben 1966. április 21-én adott hírt a HB Napló arról, hogy több mint 200 millió forintos előirányzott költséggel megkezdődött a Kishegyesi út végén az új műanyaggyár építése. Nagy Mihály igazgató tájékoztatása szerint sok millió devizaforintot takarít meg a népgazdaságnak a felépülő új gyár. Ugyanis a műanyagokkal egyebek mellett ólmot, rezet lehet megtakarítani. Az új gyár egy részlege két év múlva kezdi meg az üzemelést 600 – főleg női – munkással. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy a gyár egyik üzemcsarnokának területe 10 ezer négyzetméter lesz, ahol többek között 47 fröccsöntő automatát állítanak be.


A cikk hangsúlyozta továbbá: a gyártáshoz szükséges alapanyagot is Magyarországon, Tiszaszederkényben állítják elő, és ez újabb devizamegtakarítást jelent az országnak. Megtudhatták az akkori olvasók azt is, hogy a beindulás után bővítik a gyárat, s 1970-ig még 640 millió forintot költenek az új csarnok építésére, gépek beszerzésére. A teljes üzemelés után hazánk legnagyobb műanyag-feldolgozó gyára lesz a debreceni, évi 22 ezer tonna kapacitással – emelte ki a tudósítás. Bár az átadási határidő – 1968 március – még messze van, de már készülnek a tervek a szerszámozásra, szakemberképzésre, a gyártandó cikkekre. Főleg olyan termékek hagyják el majd az új gyárat, amiket eddig külföldről hoztunk be. Aztán 1968 januárjában arról szóltak a hírek, hogy megkezdi működését az új üzem a Kishegyesi úton. Az új gyárban évente 3000 tonna műanyagot dolgoznak fel, és ebben sok új, hasznos háztartási és közszükségleti cikk is benne lesz. Újdonságnak számít a gyár termékeit illetően a műanyagcső-gyártás. Az új üzem igyekszik hozzájárulni ezzel a ma még kielégítetlen igények teljesítéséhez. Az új gyár műhelycsarnokai már készen vannak, s megkezdődött a gépek alapozása, szerelése. A tervek szerint januárban a nagycsarnokban elhelyezett 36 fröccsöntő gépet kipróbálják, a próbaüzemelést megkezdik.


Érdekességnek számít a 12 méter hosszú, csaknem 3 méter magas, óriási fröccsöntő gép, mely hatkilós termékek gyártására is alkalmas, és az ország egyik legnagyobb ilyen gépe. Ez a gép készíti többek között a műanyag ruháskosarakat és gyermekfürdőkádakat. Másik érdekessége lesz a gyárnak az automatikus, gépesített diszpécserközpont, ahonnan a gépek működését is szemmel tartják, és irányítják a termelést. Az új gyártmányok között szerepel például a húsverő kalapács, műanyag boros-, sörös- és tejesüvegrekesz, valamint a műanyag vegyszerszivattyú is. Ez a Műanyagipari Kutatóintézettel közösen kidolgozott gyártmány nagy devizamegtakarítást ad, és gazdag exportlehetőséget ígér. Mindezekhez rendkívül pontos munkával elkészített szerszámokra van szükség, melyek igen drágák. Az új gyárban felszerelt legnagyobb fröccsgéphez szükséges két szerszám 53 ezer dollárba került. A gyár irányítását végző műszaki apparátust korszerű elvek szerint építették fel, ugyanakkor a szak- és betanított munkások képzettsége is átlagon felüli. Az új gyár működéséhez – beleértve a Hétvezér utcai üzemet is – csaknem nyolcszáz emberre volt szükség. Őket korszerű pszichológiai módszerrel válogatták ki a Lenin Kohászati Művek pszichológiai laboratóriumának segítségével – fogalmazott a beszámoló.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 20., hétfő

A Poroszlay út


Debrecen egyik leghosszabb utcája Poroszlay Frigyes (?–1857) debreceni néhai főbíró, szenátor, főjegyző, polgármester előtt tiszteleg. Ezt a Sestakert városrészi helyet látogattuk meg 2026. április 19-én. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az út eleje a Dienes-villánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Simonyi utat és a távoli Békessy utcát összekötő Poroszlay útnak három része van. Az első a Simonyi úti Dienes-villától, Szabó Lőrinc egyik kedvenc társasági találkahelyétől tart a Nagy Lajos király térig. Ott az Egyetem sugárút keresztezi annál a pontnál, ahol anno többek között az emlékezetes Proletár szobor, valamint az Egyetem Kávéház is található volt. A dimbes-dombos első Poroszlay-útszakaszt többnyire még a régi időket idéző épületek alkotják.

Egy szép villa a dombon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Poroszlay út második része a Nagy Lajos király tér és a Martonfalvi utca között fut, s közben a Bolyai utca is keresztezi (lásd a következő képen). Ezen a helyen már szinte csak emeletes társas házak vannak, s a nagy szanálásokkal felszámolt, hajdani (szőlős) kertségi időkre csupán körülbelül négy, feltételezhetően eredeti kis ház emlékeztet. Ezeknek a földszintes épületeknek nagyjából olyan a megjelenésük, mint például a régi Tócóskertből az István úton meghagyott három ingatlané.

A 2. szakasz a Bolyainál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Itt kerestük meg azt a házat is, amelyiket már egy 1972-es kártyanaptáron is megörökített a kivitelező Debreceni Építőipari Ktsz. (most szereztük a Zsibogóban). Íme a régi arca, aztán pedig a mai:

Társasház 1972-ben. Fotó: Magyar Hirdető

Az előző épület 2026-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Martonfalvi és a Békessy utca közötti harmadik Poroszlay-szakaszon egy nagyon hangulatos angol típusú kis lakópark is fekszik sok zölddel. Mellette pedig, a határoló épületsornál az a különleges társasház-együttes magasodik, amit a gyógyszertári központ helyére emeltek. Jó szívvel javasoljuk Önöknek is, hogy fedezzék fel ezt a debreceni utcát is!

Az angol típusú sor részlete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A második szakasz egyik kis háza. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. április 19., vasárnap

1907. április 19. – a nap, amikor utoljára volt látható a Kistemplom toronysisakja



Debrecen egyik jelképe a református Kistemplom a Piac utca és a Széchenyi utca sarkán. A jellegzetes bástyaszerű épületet Csonkatemplomként is ismerjük, miután egy vihar megrongálta, majd pedig a „helyreállítók” eltávolították a toronysisakját.

Régi szép képeslapokon

A Kistemplom ma is álló falainak megépítéséhez 1719. szeptember 24-én kezdtek hozzá, és 1720 tavaszára már tető alatt volt a templom.

Napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A torony alapjait 1722-ben kezdték lerakni, s 1725-ben húzták fel a két harangot, és helyezték el az óraszerkezetet.

A főutca 1900 előtt, Löfkovits Arthur üzletétől

Az új torony rézgombját 1726. december 5-én tették fel. Ugyanakkor alakították ki a hagymaformájú toronysisakot, amire magasra kinyúló, egy méter átmérőjű, aranyozott rézcsillagot tettek. A templomot az idők során újabb tűzvész, majd földrengés is károsította.

Szegedi Károlynak köszönjük az AI-grafikát

Végül is megmaradt a régi épület és a torony, de ezeket új tetővel látták el. A templom külső formáját romantikus stílusúra változtatták megA Kistemplom (jobbról) és az András-templom látványa a Német (ma Széchenyi) utcai piacról, az 1802-es tűzvész előtt:

A képet a Déri Múzeum kiállításán repróztuk

A kerítést lebontották, s a templom északi oldalán lévő telekrészt átadták a tanácsnak az utcatorkolat (Széchenyi utca) szélesítésére. Az ezért kapott 780 ezer téglából bazársort építettek a nyugati és déli oldalra azért, hogy azok bevételeiből fedezzék az új templom költségeit.

A Kistemplom már toronysisak nélkül

1907. április 19-én azonban erős szélvihar tépte le a toronysisak bádogjának egy részét. A presbitérium ideiglenes lapos tető építését határozta el, ami Tóth István építész tervei alapján angol mintájú pártakoronaként, csipkés attika falazattal készült el.

Fotó: Déri Múzeum, Debreczeni Képes Kalendáriom

Ez azóta is megmaradt. 1925-ben ismét majdnem lebontották a Kistemplomot, ám Schulek Frigyes javaslatára a renoválás mellett döntöttek – ennek eredményeként 1928-ban tarthattak újra hálaadó istentisztelet a Kistemplomban.

A mai Kistemplom története képekben

Az alábbi múltidéző galériánk fotóit készítette: Csobaji Előd, Tulok Ferenc, Vass Attila Tamás. A régi másolatokat V. Pákozdi Károly Zoltán, Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc töltötték fel a gyűjteményeikből Facebook-oldalunkraReprintek: Csokonai Kiadó, TKK, Uropath.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. április 18., szombat

A legendás debreceni úszóedző: Rentka László

A fedett uszodában. Fotó: HB Napló, 1965

Debrecen legendás úszóedzője, a Hajós Alfréd-díjas Rentka László 1918. április 18-án született, s a debreceni gőzfürdő, illetve a mai Régi Vigadó melletti szolgálati lakásban laktak. Az édesapja ugyanis fürdőmester és masszírozó volt.
Egy 1972-es versenyen. (Helytörténeti Fotótár)

A Debreceni Értéktár és a Napló leírásai szerint Debrecen úszóéletének meghatározó alakja autodidakta módon tanult meg úszni, majd 1926-ban már leigazolta a DEAC. 1948-tól nagy, vegyes korosztályú csapatokat edzett és versenyeztetett szinte lehetetlen körülmények között. Ennek ellenére országos bajnokok, csúcstartók, vidékbajnokok, válogatott versenyzők kerültek ki a kezei alól. A testnevelési főiskola elvégzése után a Fazekas Mihály Gimnáziumban dolgozott testnevelőként. Sok egykori tanítványa jelenleg is aktív úszó a szeniorok között, ugyanakkor többen testnevelőként dolgoznak. Debrecenben az általános iskolai intézményes úszásoktatást 1960-ban vezették be. A kötelező általános iskolai úszásoktatás és az utánpótlás-nevelés jegyében Rentka László több évtized alatt sok ezer embert tanított meg úszni Debrecenben a nagyerdei fedett uszodában (a családjában is többen úszók lettek), mindemellett a Debreceni Sportiskola úszósportját is megalapozta. Miként összeállításunk végén olvasható, a felesége, Rentka Lászlóné is úszóedzőként tevékenykedett. Rentka László 63 évesen, a Bocskai István Általános Iskolából ment nyugdíjba, majd pedig 1996-ban elsőként kapta meg Debrecen szakmai elismerését, a Hajós Alfréd-díjat. A köztiszteletnek örvendő, neves sportszakember 2014. augusztus 27-én hunyt el.

Interjú 1993-ból. (HBN)

További sportos cikkeink:
2017-es cikk a Rentka családról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


1965-ös cikk az úszásoktatásról

2026. április 17., péntek

Ételbár a debreceni nagypiacnál: a régi Pulykakakas

A Pulykakakas a piacnál. Repró: Cimre József

Debrecen forgalmas vendéglátóhelye volt a Csapó utcai Pulykakakas Ételbár, ami a vásárcsarnok épülettömbjében, a vegyipari szakközépiskolával szemben működött. A korabeli sajtóhírek szerint a II. osztályú „Pulyka” 1976. október 19-én nyílt meg a Pulykakakas nevű vendéglátó üzletházban.

Beszámoló a megnyitásról a Naplóban

Ebben a központi piac előtti, Csapó utcai tömbben a modern, hangulatos, önkiszolgáló étel­bár mellett a háziasszonyok boltja is szolgálta a betérőket, s ez a csemegeüzlet a vendéglőből is megközelíthető volt. A Debrecen Áruház szomszédságában lévő „vendég­látó kombinátban” önkiszolgáló étterem és büfé is működött. Sokan jártak át ide enni-inni a piacozók, valamint a közeli iskolák diákjai közül is. Ne felejtkezzünk meg arról se, hogy maga a vásárcsarnok 1976. augusztus 19-én reggel 5 órakor nyílt meg, és 2006. július 15-én zárták be. A létesítményegyüttes helyén 2008 óta a Fórum Debrecen és a Csokonai Fórum áll...

A Pulykakakas árlapja. Repró© Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

A fotókat Palincsár Zoltántól kaptuk, köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Napló-riport a Pulykakakasról

Vajon 2026-ban is lesz debreceni országos kirakodóvásár?

Debrecen kedvelt nagyrendezvénye, a tavaszi országos kirakodóvásár forgataga 2026-ban is a szokásos helyen, a Böszörményi úton és a környékén várja az érdeklődőket. Immár azt is tudhatjuk, hogy mikor, ugyanis a rendező Debreceni Közterület Felügyelet közzétette a honlapján: május 9-én és 10-én. Addigra a régiségvásárok is beindulnak, hiszen már márciusban folytatódik ez a szintén népszerű programsorozat. Azt, hogy lesznek-e majd ismét őszi nagyvásárok, az illetékesek a Debreceni Képeslapok kérdésére ebben a cikkünkben ismertették.

2025 májusa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Napjainkban a Mihály-napi nagyvásárok a Böszörményi úton zajlanak, korábban azonban sokáig teljesen más helyszínek adtak otthont ezeknek a forgatagoknak. Az első újkori nagyvásár 1980. május 31-én és június 1-jén zajlott a nagyerdei Ady úton. Az Ady út kiváló helyszín volt abból a szempontból, hogy ott volt a csónakázó, az állatkert, a stadion és a vidámpark, akárcsak az Újvigadó is. Az Adyn 1985. október 5–6-án rendeztek utoljára nagyvásárt. 1986 májusában már a Csapó utcán hömpölygött a forgatag a Tóthfalusi tér (mai Dósa nádor tér) és a Rákóczi–Burgundia utca között. Hamarosan a Csapó utca környéki helyszín is tarthatatlannak bizonyult. A Csapó utcán 1988 októberében volt az utolsó nagyvásár. Majd beköszöntött a Böszörményi úti korszak: 1989 májusa óta ott és a környező utcákban zajlanak a nagyvásárok. Igaz, sokak bánatára (és örömére) az utóbbi években az őszi nagyvásárok elmaradtak.

Az Ady úton. Fotó: Méliusz helytörténeti fotótár


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Rákóczin. Fotó: Méliusz helytörténeti fotótár

2026. április 16., csütörtök

Az Utasellátó debreceni „550. sz. pavilonja” 1962-ben


Debrecenben a Nagyállomás főépületében évtizedeken át több szolgáltatóegység működött, köztük a híres Resti, a felejthetetlen tejbár, sőt fodrászat is. A központi márványcsarnok szélső helyiségeiben kis Utasellátó-árudákat alakítottak ki, például a fenti képen látható 550-es számú hírlap- és könyvesboltot. (A teljes kép a cikk végén!) A Fortepanon közzétett 1962-es Uvaterv-fotó tanúsága szerint, meg persze a személyes emlékeink szerint is, valóságos kincsesbányák voltak ezek a sokoldalú üzletek! (A helyiségek ma is megvannak, de többük kihasználatlan, s olyan is van / volt, amelyikben – egyébként ötletes módon – kiállítások és interaktív terepasztal található.)

A központi váróterem 1963-ban. Fotó: Fortepan / Uvaterv 

A két sgraffito által közrefogott nagy váróteremben időzők nemcsak magyar, hanem külföldi lapokat is beszerezhettek itt. A muzeális fotográfián a gyönyörű hölgyek fejvonalában korabeli szép debreceni képeslapok függenek gazdag választékban, ugyanakkor kártyákat és tollakat is kínált a kereskedés. Voltak ugyanakkor illatszerek és dohánytermékek is, míg más „pavilonokban” az Utasellátó-automaták megjelenése előtti időkben harapnivalót is be lehetett szerezni. A szomszédos postahivatal ma is megvan, s anno aki nagyon ráért, a Híradó Moziba is betérhetett a vonatja indulásáig.

A Nagyállomás postahivatala, 1962. Fotó: Fortepan / Uvaterv 

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fortepan / Uvaterv, 1962