Debrecenben a kultúra, a kikapcsolódás, a
tanulás és a tartalmas együttlétnek is igazi, megfizethető
otthona volt ez a nagyszerű intézmény. A Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központot és Ifjúsági Házat 2003 július végén kezdték bontani, s a helyére épített Kölcsey Központ (az új létesítményegyüttes egyik eleme) 2006. február 24-én nyílt meg.
1978 november – 2003 július. Fotó: Csobaji Előd
Csupán 25 évig
állhatott, de a sorsát nem az pecsételte meg, hogy
életveszélyessé vált volna az épülete.
Az 1986-os kórusverseny. Küldte: Barbócz Erzsébet
A Mikolás Tibor(1924–2014) által tervezett Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház szürke „erődítményének” építése 1978-ban fejeződött be, és november 5-én adták át. Az intézmény első igazgatója dr. Gyarmati Kálmán volt.
Berki Viola nagyméretű, Tempefői című mozaikja
A fenti képen látható mozaikfal története ebben az összeállításunkban ismerhető meg, aztán pedig íme egy múltidéző galériánk a hajdani létesítményről:
A névadó költő szobra akkor még a Bethlen utcai lépcsőn
állt, s iménti szavaimból következően ez az épület szerintem
se tartozott a szép épületeink közé.
A Kölcsey látképe. Fotó: Fortepan / Faragó György, 1979
A Kölcseyben zajlott munka
és pezsgő élet azonban ennek ellenére is mindenképpen
felejthetetlenné és kimagaslóvá tette.
Balra a mozi / bábszínház, jobbra az információ
Nyílt titok ugyanakkor, hogy a tervező a
Kölcseyre látott a lakásából, így 2003-ban azt is
végignézhette, ahogyan lerombolják a művét. A galéria a képre kattintva is megnyitható.
A névadó költő szobra. Fotó: Csobaji Előd
A nyitónapon bárki töviről-hegyire
bebarangolhatta a Ház legapróbb zugát is.
Kölcsey Ferenc szobra. Fotó: Fortepan / Faragó György
De aztán is bármikor
be lehetett menni, nem voltak teljesen zárt körű rendezvények, és
ha csak lepihenni akartunk, akkor is szabad volt az út.
A művközpont építése. Fotó: Városházi Archívum
A parkoló
fölötti, jellegzetes híd végén bent jobbról volt a porta,
ahonnan a táncterembe vagy a szemközti hallba is lejuthatott a látogató. Félúton, bal oldalon nyílt a kamaramozi (a Művész),
ami később a Vojtina Bábszínházzal is osztozott a helyiségen. (A bábosok a volt Uránia Mozgó palotájában játszanak az ezredforduló óta.)
Az egykori bábszínház és művész mozi
Lent pedig hírlapolvasó is volt, ahol díjtalanul lehetett
tájékozódni a világ dolgairól.
A Lenin-szobor. Fotó: Csobaji Előd
A központi csarnokban kővázas
bőrkanapék szolgálták a kényelmet. A Kölcsey tele volt különféle
rendezvény- és próbatermekkel is, és ennek köszönhetően a
csillagászoktól a népi táncosokon át a rockzenekarokig otthonra
lelhettek a közösségek – úgy, hogy tároló- és
fellépőhelyet is nyertek ezáltal.
Panoráma a Mester utcai 10 emeletesből
A komplexum egyik fő szentélye
a színházterem volt, ahol a teátrumi műsorok mellett koncertek
és talk show-k is mentek. Anno a fiatal Friderikusz Sándor itt lett
igazán híres, és mellette megannyi szuper dzsesszfesztiváli és
folklór buli is volt ott! Karácsonykor az épület és a parkoló adott otthont az Aranycsengő vásárnak.
A Perényi utca felől. Fotó: Csobaji Előd
A Kölcsey rendelkezett étteremmel,
szabad ég alatti mini amfiteátrummal, valamint a Perényi utca
felől kis pódiummal és szökőkutas medencével is. Nyaranta a
Lenin-szobor előtti parkolóban állították föl a hatalmas
sátrat, amiben a virágkarneváli sörfesztivál zajlott. A Kölcsey adott helyett a Debreceni Jazz Napok sok programjának is.
Meg persze
turkálós programok is voltak, amelyek miatt sok kritika érte a
Kölcseyt – eltakarítani a föld színéről mégsem emiatt
kellett. A 2003-as bontás megkezdése előtt még volt egy tervpályázat azért, hogy szállodai és konferenciarésszel
egészítsék ki, és szabják át némiképp az eredeti tömböt.
A parkoló. Fotó: Csobaji Előd
Ezen a pályázaton Mikolás Tibor is részt vett
(később meg is mutatta nekem a művét), de a város vezetői
végül úgy döntöttek, hogy teljesen új művházat, illetve
konferencia-központot építtetnek.
Az egykori színházterem. (Helytörténeti Fotótár)
A 2003 július végén elkezdett ledózerolást sokan
fényképezték, azonban dr. Nagy Attila egy sokkoló képeslapot is
megjelentetett róla.
Az új létesítmény 2006-ban nyílt meg, s
ehhez kapcsolódott aztán a hotel és a végül kortárs művészeti
múzeumként „hasznosított” másik szárny. Az általuk közrefogott
területet is leműkövezték, és azóta ez a – zajos gördeszkások,
BMX-esek által koptatott – tér viseli Baltazár Dezső püspök
nevét.
A 2003 nyarán kezdett bontás. Fotók: dr. Nagy Attila / Uropath
A Kölcsey-ház. Fotó: Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyaték, 1936
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Berki Viola mozaikja (részlet) a színházat díszítette
A kagylós távbeszélő a 2026. augusztus 29-i ottjártunkkor is működött. A retro szerkezet még nem kártyás rendszerű, hanem az a fajta, amibe pénzérméket kell potyogtatni. Tehát nem a legutóbbi típus, viszont már nyomógombos, nem pedig tárcsázós készülék. A formatervezett, gömbölyded bura azért van rajta, hogy védje a telefont is és a használóját is. Láthatóan magasabb emberek is be tudnak állni alá. Az viszont rejtély, hogy miért itt, és nem pedig például az árkádban van felszerelve.
A telefonnak három színe van: kék, ciklámen és króm. A láb piros, a bura pedig füstszínű. Sajnos agyatlanok festékszóróval összefirkálták, és otromba matricákkal is teleragasztgatták, de így is büszkén hirdeti a szebb múltat, amikor még sokan használták távbeszélésre. A rajta található eredeti feliratok, illetve vésetek szerint a vandálbiztosnak szánt berendezést – vélhetően – a Transelektro és a Telkor gyártotta, az üzemeltetője pedig a Magyar Távközlési Vállalat, majd pedig a Telekom.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben a könnyűipari szakmunkásképzőt 1986. augusztus 29-én avatták fel. A Sétakert utcai intézmény nyitóünnepségén dr. Cseh József helyettes ipari miniszter többek között hangsúlyozta: példamutató, ahogyan a helyi vállalatok segítették az iskola megvalósítását. A diákokat 18 tanterem és 75 személyes tanműhely is szolgálta. A komplexumot a Keletterv tervei alapján a HÁÉV építette meg, s a beruházás összesen 73 millió forintba került.
Az intézmény ma technikumi és szakképző iskolai oktatást végez, és Debreceni SZC Kreatív Technikum a neve. A három-, illetve ötéves stúdiumokon dekoratőri, fodrászati, grafikusi, kozmetikus technikusi, oktatási szakasszisztensi és óvodai nevelői képzések zajlanak itt. Ugyanakkor a felnőttoktatás keretében is több szakmát sajátíthatnak el a jelentkezők.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben a korábbi Nagyerdei Strandot 2018 elején kezdték elbontani az új létesítmény építése érdekében. A munkák az 1971-es szezonrajtra átadott központi öltözőépületet sem kímélték.
A fenti cikk arról tudósított, hogy 1971. június 26-án már vizsgázott a strand új öltözőépülete. Figyelemreméltó a felette lévő képes hír is, amely szerint a Bethlen téren (azaz a mai Segner téren) átadták az új üzemanyagtöltő állomást.
A Napló 1971 júniusi cikke az épület elkészültéről
A Karátsony Edvin (Hajdúterv) által tervezett objektumnak a klinikák felől volt a főkapuja egy lépcsősorral, ahol már érződött a Nagyerdei Strand gyógyvizének illata és a fürdőzők csivitelése. Boldogság volt rálépni ezekre a lépcsőfokokra!
A kétemeletes szolgáltatóházban jegypénztárak, hangosbemondó, talált tárgyak gyűjtőhelye, strandcikk- és bazárárubolt, valamint hotel és presszó is működött. A színes székeken bárki megpihenhetett.
Az alábbi archív felvételünkön az öltözőépület melletti térképes táblát mutatjuk be, ami a strand környékéről tájékoztatott akkor is, amikor már évtizedek óta nem létezett TSZ-üdülő, és a Kohászüdülőnek is más volt már a neve (közelebbről lásd a cikk végén).
A központi öltözőépületnek mind a két emeletén kialakítottak férfi- és női öltözőket, s bizony nem volt ritka, hogy ki kellett tenni a „Megtelt!” táblát.
Íme még egy régi szép képeslap az egykori épületről:
A volt strand főépülete. Fotó: Tulok Ferenc, 1979
Az öltözők vicces és felejthetetlen mozzanata volt, amikor fehér krétákkal jelszót kellett írni a szekrényekbe tett cipők talpára vagy a szekrényajtón lévő kis táblára.
Az külön szuper volt a régi öltözőépületben, hogy a fentieken kívül zuhanyzós tetőterasza, külső széles panorámalépcsői, valamint fodrászat-kozmetikai részlegei is voltak. Sőt, a második emeleten mozi is szórakoztatta a strandolókat – akik között az 1970-es és 80-as években még nagyon sok külföldi volt!
Sajnos ezt a sokak által szeretett létesítményt is hagyták tönkremenni, ahogyan például a csónakázót is. Emiatt végül az is várható volt, hogy lebontják, és egy teljesen más valami lesz a helyén.
Az új strand 2020 nyarán nyílt meg. A fél évszázadot se megélt, lebontott öltözőépület helyén a mai fürdőhely recepciója és kiszolgáló létesítmények vannak.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben 1961. január 15-én nyílt meg a Toronyház Bisztró a Vörös Hadsereg útja és a formálódó új Petőfi tér sarkán, a Killer-ház mellett. A Mikolás Tibor által tervezett épület akkor még hatemeletes volt. A kép jobb oldalán egy modern stílusú ház látható, amit meglepő módon lebontottak a Holló János utcai hatalmas emeletes ház érdekében. Utóbb annak a magasságához igazították a tetejét a Toronyház Bisztró épületének, ami azóta már hétemeletes. Nyitókép: Fortepan / Szánthó Zoltán, 1966
Az átadás híre a HB Naplóban
A helyi sajtóben tett kutatásunk eredményeként azt is felidézzük, hogy a tulajdonos társaság 1989-ben a belföldi turizmus növelése érdekében Debrecenben gyorsétkeztető hálózatot létesített, s ennek első üzlete lett Cívis Grill néven a Toronyház bisztró. Később a vendéglő egy ma is aktív és ismert magánszemélyhez került, aki ott alakította ki a Lordok Házát. Napjainkban üzlet és presszó működik a bisztró helyiségeiben, az épületet pedig jó ideje tatarozzák.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen különleges formájú modern épülete a nagyerdei Kohászüdülő (más néven vasas üdülő), amit Schmidt Tibor tervezett. Előbb, 1963-tól az alacsony része épült, aztán 1968. augusztus 28-ra a tornya is kész lett. Közel volt/van hozzá a csónakázó és Újvigadó, a strand, valamint a szabadtéri színpad, továbbá a vidámpark és az állatkert is.
Tollasozás a parkban, 1970-ben. Fotó: HBN
Ezúttal a korabeli Hajdú-bihari Naplóból idézünk, amelynek például az 1970 februári riportja szerint az üdülőben a lift már akkor is 5 másodperc alatt vitt fel a 10 (+1) emeletes, háromszögletű torony tetejére. A hét lábon álló épületből a kilátás ma is gyönyörű (erről fotók és élménybeszámoló lentebb).
A fenti fotón azt mutatjuk meg, hogy milyen 2026 augusztusában a szálloda és a környéke.
Az üdülő éttermében. Fotó: HBN
A színes életképekkel illusztrált cikkből megtudható az is, hogy az ország legkülönbözőbb tájairól 260 vendéget fogadtak turnusonként, amelyek két hétig tartottak. Az étterem főszakácsa azt az alapelvüket is kifejtette, hogy egy üdülőben a jó közérzethez nélkülözhetetlen a jó étkezés. Az ételválaszték elég bő volt a hotelben, ebédre például kétfajta leves és négyfajta utóétel közül választhattak a vendégek.
A Kohászüdülő egyik hallja. Fotó: HBN
A cikk szerint akkor a Kohászüdülő legkedveltebb étele az alföldi módra készített töltött káposzta volt, a levesek sztárja pedig a scsi. Ehhez savanyú káposzta, burgonya, vegyes zöldség, marhahús, csemegeuborka, kapor, rántás és tejföl kell. De az olyan különlegességek sem hiányoztak az étrendből, mint a hamburgi tokány vagy a jércemell csőbe sütve. (A hotel ma is működik, csak más névvel és tulajdonossal.)
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
