Debreceni Képeslapok

2026. április 5., vasárnap

Vasutas kultúrház a Petőfi téren: a Szárnyaskerék

Debrecenben a Szárnyaskerék Vasutas Kultúrotthon a mai Barna utca és Petőfi tér sarkán működött egy régi kis házban. Ma itt a tetőteraszos épület áll, és 1970 februárjától abban is sokáig a belvárosi vasutas kultúrház működött (a Faraktár utcai kultúrotthon párjaként). Kiállítások, hírlapolvasó és zenés-táncos estek is voltak ezen az egykori helyen... Ha jól tévedünk, akkor az alábbi muzeális képeslap bal oldalán is a Szárnyaskerék látható:

A reprodukciót Lengyel Tamásnak köszönjük

A Szárnyaskerék eredeti címe Hunyadi utca 9. szám, ami ma Petőfi tér 6. szám. Íme pár kép arról, hogy milyen volt a régi Szárnyaskerék Vasutas Kultúrotthon épülete. A ház 1944-ben két bombatalálatot is kapott, de akkor még nem bontották le, hanem kijavították. Végül 1967 őszén bontották le. A helyére épített házban (lásd a másik fotón) 1970 februárjában nyílt meg az új kultúrotthon, és a lakások egy részét is vasutas fiatalok kapták. Itt még áll a kis ház a nagyobb új épületek között:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

Ez épült a Szárnyaskerék helyére (Helytörténeti Fotótár)

Volt egyszer egy Csónakázó-tó

Debrecen csónakázótava is ma már a múlté. A nagyerdei létesítmény elődje a Debreczeni Képes Kalendáriom szerint 1933-ban nyílt meg a nagyszerű építészünk, Sajó István terve alapján, mégpedig többek között azért, hogy elvezessék és hasznosítsák a strand vizét, valamint megszüntessék a strand és a stadion közötti portengert. Szintén az 1930-as évek elején született a szomszédos Nagyerdei Stadion, valamint fedett uszoda.

Az Újvigadó tervezője Mikolás Tibor. Forrás: Méliusz-fotótár

És persze a Békás-tó, továbbá a parkerdő, no meg az egyetemünk és a köztemető is, melyek létrehozásában Sajó István, illetve Borsos József is nagy szerepet töltött be. A 2013-ban betemetett csónakázó-tó nem mindig volt ám olyan „sivár betonteknő”, mint amilyennek egyesek leírják. Mint fent jeleztük, eredetileg Sajó István tervezte, aki a szomszédos (ugyancsak 2013-ban lebontott) stadiont is.

1970. május 9-én még azt írták, hogy lebontják a Régi Vigadót

Eredetileg kis Bauhaus csónakház tartozott hozzá, a mai állatkert felől nézett rá a Leveles Csárda, és például az 1960-as években még büfésziget és fahíd is szolgálta a vendégeket.

Légi fotó a Képzőművészeti Alap képeslapján

A nagyerdei Újvigadó 1970-ben épült meg Mikolás Tibor tervei szerint, amikor még özönlöttek az emberek a strandra, a sporteseményekre és a kultúrparkba (ahol a Li-2-es gép fénylett a dombon), valamint az akkori Lenin parkba.

A tó a működése végén, 2012-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Mögötte csak a fák, víztorony. Fotó: TKM t, 1991

A csigalépcsős, teraszos, emeletes bulizóhelyen, az Újvigadó ,,vendéglátó kombinátjában" koncerteket is tartottak, és nemcsak például Zoltán Erika lépett fel itt, hanem még Zorán és Cseh Tamás is. A nagyerdei stadion felőli hátsó traktusban kocsma működött, amit neveztek Redőnynek is.

Végül 1970. május 9-én nyitott a vigadó. Fotó: HBN

A búfelejtő az utolsó időszakban pedig mint Kikötő fogadta a szomjazókat (egy ideig folyamatos nyitva tartással).

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Hapák József / Balázs és Társa Bt.

A vigadó az utolsó előtti korszakában a Kiri-Giri Disco nevet viselte, ami nemcsak a partyjairól emlékezetes sokak számára, hanem a biliárdszalonjáról is.

A hátsó szórakozóhely. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1990-es évek közepén egy különleges dekoráció is volt az Újvigadó épületén, mégpedig egy sárga helikopternek a farokrésze, ami miatt olybá tűnt, mintha a gép belerepült volna a dizsibe.

Szieszta a teraszon, 1978. Fotó: IPK Váll.

A Csónakázó-tavon eleinte fából készült ladikokban lehetett ringatózni, majd megjelentek a fémből tákolt lélekvesztők és a vízibiciklik is.

Nyugalom és béke. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó üzemeltető jet-skivel és műanyag Volkswagenekkel is kísérletezett, a parton pedig a Bringó hintó nevű lábpedálos kiránduló közlekedési eszközöket lehetett bérelni tőle.

Bringó hintó és vattacukrosok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fantasztikus szórakozás volt itt az is, amikor telente megfagyott a medencében hagyott víz, és a jégen ingyen lehetett korcsolyázni, korongozni. Sokan emlékeznek azokra az alkalmakra is, amikor egy-egy győztes meccs után (meg máskor is) némelyek megmártóztak az itteni vízben.

Esti bulifények. Fotó: Csobaji Előd, 1977

Az utolsó években már nem fejlesztették a Csónakázó-tavat, hiszen tudott volt, hogy az önkormányzat mélygarázst akar építtetni a helyére. Ez meg is történt, és 2014 óta a parkoló és a „vízi ködszínház” van a megszüntetett csónakázó területén.

A csónakázó helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Úgy volt, hogy csónakázni a Békás-tavon lehet, de a 2014-es átépítés óta eddig ez nem történt meg. Sőt sajnos az utóbbi években – az alacsony vízállás miatt – a Vekeri-tó se használható ilyen célra. A debreceniek tehát például a hajdúszoboszlói strand taván tudnak hódolni ennek a kedvtelésüknek...

A befagyott csónakázó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bónuszkép: az Újvigadó megépítése (1970) előtt ilyen volt a létesítmény a kis csónakházzal és a fahidas büfészigettel:

1970 előtt. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A HBN 1970. május 9-i cikke

2026. április 4., szombat

Magas épület nőtt a cívisházak közé a Wesselényin

Debrecenben egy igen különös épület van születőben a Wesselényi utca 53. szám alatt azon a telken, amelyik évtizedek óta üres volt. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az új épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új épületben az a furcsa, hogy sokkal magasabb, mint a környező házak. S hogy mi lesz itt? A rajta lévő tábla szerint 40 lakóegységes apartmanház, amit az egykori főépítészünk, Kováts Ákos tervezett. Vajon az, hogy ennyire magas, azt vetíti előre, hogy a szomszédos kis házakat lebontják, és azok helyére is ekkora épületeket emelnek?

Ez lesz az épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A debreceni Zsibogó 2026 húsvétján

Debrecen népszerű használtcikk-piaca, a Vágóhíd utcai Zsibogó 2026 húsvéti szombatján is óriási forgalmat bonyolított le. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Falatozó a főkapunál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ennek az ünnepi hétvégének a nem piros betűs napját, valamint a csodás tavaszi időjárást használták ki sokan (köztük mi is), hogy nézelődjenek egy jót, és beszerezzék a szükséges holmikat.

Szerszámok és cipők. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kínálatra szintúgy nem volt panasz. Rögtön a Zsibi előtti kinti területen is többen külföldi papírárut tukmáltak, a főépület árkádjában és környékén pedig zöldség-gyümölcsösök is serénykedtek.

Mennyi retróság. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bentebb ruhaneműk, kerékpárok és könyvek is bőségesen gazdagították a felhozatalt.

Az igazi zsibis életkép. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sokan már a napernyőiket is felhúzták, tovább színesítve a hangulatos látványt.

A régi jó betonasztalok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Közben persze külföldi konzerveket és más élelmiszereket is beszerezhettek a zsibizők.

Szőnyegek, mosógép... Fotó: © Debreceni Képeslapok

Nem kellett csalódniuk a festményeket, képeslapokat gyűjtőknek sem.

Festői festmények. Fotó: © Debreceni Képeslapok

És mindeközben persze a lángosozók, lacipecsenyések, kínaisok és hörpintők is teljes gőzzel szolgálták a megéhezett, megszomjazott látogatókat.

A hátsó lángosos. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Zsibi legközelebb 2026. április 7-én lesz nyitva.

A vagongyár kerítésénél. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

A sorok között. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vágóhíd utcai anyagaink új és régi fotókkal:

Végeláthatatlanul. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Volt egyszer egy Göcs

Debrecenben a szocialista iparosítási politika egyik büszkesége a Magyar Gördülőcsapágy Művek gyára volt. Ez a telep lett az ország csapágyiparának központja, amit 1952 áprilisától hoztak létre az I. ötéves terv nyomán. Régi fotók: Vencsellei István, 1977

Gyártelep és a munkáskolónia

A városi tanács a termelés gyors beindítása érdekében a vállalat rendelkezésére bocsátotta a Nyugati utcai volt huszárlaktanyát is. Itt képezték át a dolgozókat, és a gyártást is itt kezdték el, amíg felépült a Köztemető melletti iparkomplexum.

A Köztemető melletti gyár terveit szovjet dokumentációk alapján alkotta meg a Gépipari Tervező Iroda. A Nyugati utcai ideiglenes üzem, a Göcs II. 1952-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére készítette el az első csapágyat az egykori huszárlaktanyában.

Könyvtár, óvoda és a Keleti-parti víkendház

Itt 1974-ig folyt a termelés, aztán átadták a telepet a Budapesti Finomkötöttáru-gyár Debreceni Gyáregységének. A városszéli nagyberuházás 1966-ig tartott.

1966-ig a debreceni gyárra már 800 millió forintot költöttek, viszont a teljesítmény felkúszott évi 6,2 millió darabra. Mindeközben 1952-ben a munkáslakásokat is kijelölték a Szabadság útjára, valamint a Petőfi térre.

A vállalat 1974-es kártyanaptárja

Fejleszteni kellett (volna) a tömegközlekedési, áram- és gázellátó hálózatokat is, ugyanakkor bölcsődére, óvodára és egészségügyi ellátásra is szükség volt.

Mindemellett könyvtárat rendeztek be, és a Keleti-főcsatorna partjára pihenőházat is építettek. Sőt, a gyáralapítás 25. évfordulóján már javában épült az új sporttelep és étterem is az Oláh Gábor utcán.

A termelés pillanatai a gyártócsarnokokban

A Magyar Gördülőcsapágy Műveket 1963-ban hozták létre a diósdi és a debreceni telepek összevonásával. Diósdon a hengergörgőket készítették, a cívisvárosban pedig a csapágyakat és a golyókat.

Az 1970-es évek végétől újabb nagy fejlesztéseket hajtottak végre, ám a rendszerváltás és a privatizáció az – eladott, részekre szabdalt – MGM karrierjének is véget vetett, akárcsak sok más nagyüzemünknek is.

A szocialista időkre ma már szinte csak a Kassai úti Szupermen emlékeztet az épületek előtti parkolóban. De érdemes megnézni az 1972-es dátumot viselő vasúti aluljárót, valamint a közeli lakótelepen található Göcs-bunkert is.

A Sport Étterem építése 1977-ben

További üzemeink története régi képekkel:

Életkép 1969-ben. Fotó / kiadó: Városi Tanács VB Műv. Oszt.

DBKL

2026. április 3., péntek

A Landler

A debreceni Dobozi lakótelepen működő ipari szakközépiskola 1970. április 3-án délelőtt ünnepélyes keretek között vette fel Landler Jenő nevét. Az ünnepségen részt vett Ördögh László, a városi tanács vb-elnökhelyettese, Czinege Albert, a városi pártbizottság osztályvezetője, Oláh Tibor városi úttörőtitkár, KISZ-vb tag, a városi és a kerületi társadalmi és tömegszervezetek, tanácsok, társiskolák, patronáló szervek képviselői, a szülők, az iskola tanári kara és tanulói.

A Himnusz elhangzása után Nagy László, az 1968-ban átadott ipari szakközépiskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően Vendégh Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját, a felszabadulás óta megtett utat és a magyarországi forradalmi munkásmozgalom egyik kimagasló egyéniségének, Landler Jenőnek életét, tevékenységét. Az ünnepi beszéd után a 6. Számú AKÖV KISZ-istáinak nevében Koczka Lajos díszes KISZ-zászlót adott át az iskola diákjainak, akik fogadalmat tettek a zászló előtt. Ezután a társiskolák képviselői felerősítették a zászlóra a szalagokat, majd az iskola ének- és zenekara, valamint irodalmi színpada műsort adott.

Az ünnepség végén a vendégek megtekintették az immár Landler Jenő nevét viselő iskola életét, sokrétű munkáját bemutató reprezentatív kiállítást. Az oktatási intézmény napjainkban is működik, de már Brassai Sámuel névvel. (Forrás: HB Napló, Helytörténeti Fotótár.)

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. április 5., vasárnap

Vasutas kultúrház a Petőfi téren: a Szárnyaskerék

Volt egyszer egy Csónakázó-tó

2026. április 4., szombat

Magas épület nőtt a cívisházak közé a Wesselényin

A debreceni Zsibogó 2026 húsvétján

Volt egyszer egy Göcs

2026. április 3., péntek

A Landler