Debreceni Képeslapok

2026. október 26., hétfő

Gróf Tisza István miniszterelnök szobra

A Debreceni Egyetem alapítójának, a cívisváros egykori diákjának, gróf Tisza Istvánnak a szobra immár az oktatási intézmény főépülete előtt áll: az alkotást ide helyezték át, és avatták fel ünnepélyesen 2016. október 31-én.

A leleplezés után. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A néhai miniszterelnököt (1861. április 22. – 1918. október 31.) ábrázoló bronzalakot Kisfaludi Stróbl Zsigmond készítette. A mű 1926. október 26-tól az orvostudományi egyetem központi palotája előtt volt eredetileg, s 1945 áprilisában diákok döntötték le. Aztán a Déri Múzeumban őrizték az ezredfordulóig, amikor a városvédő egyesület kezdeményezésére kerülhetett vissza a Nagyerdei körútra. Az alábbi képeken balról: a szobrot 1926-ban Klebelsberg Kunó miniszter avatta fel. Jobb felső sarok: Ferenc József és Tisza István. Jobbra lent: Gróf Tisza István szobra 1945-ig állt az orvospalota előtt.

Ez azonban továbbra is csupán ideiglenes hely volt, mivel az igazi szándék már a kezdetekkor is az volt, hogy a merényletben elhunyt gróf Tisza István szobra az egész egyetem főépülete előtt álljon. Ez a főépület 1932-ben készült el, tehát 14 évvel később, mint az orvosi.

Kilencven év után azonban a kompozíció – amit Győrfi Lajos restaurált – a hallgatói önkormányzat kezdeményezésére immár az őt megillető téren tekint le az utókor emberére. (A fenti archív képeket az avatás előtti konferencia tárlatán repróztuk.)

A képet Kenyeres Ilona küldte. Fotó: Tóth Gyula

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az avatás előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

2026. október 25., vasárnap

Az 1990-es taxisblokád Debrecenben

Debrecenben 1990. október 25-én kezdődött a taxisok és fuvarozók országos tüntetése, a taxisblokád. A hatalmas tiltakozást az váltotta ki, hogy az Antall-kormány ipari minisztériuma bejelentette az üzemanyagok 65 százalékos áremelését az öbölháború okozta drágulásra és a szovjet szállítások akadozására hivatkozva. Az új árak 1990. október 26-án, pénteken nulla órakor léptek (volna) életbe. Ez alapján például a 86-os oktánszámú benzin literenként 56 forintba került volna, a 98-as 62 forintba, a gázolajak pedig 42–52 forintba. A történtekben az is szerepet játszott, hogy az útalap mértéke az addigi tonnánkénti 4300 forint helyett 8300-ra nőtt volna. Fotók: Hajdú-bihari Napló. Színezés: Hun Attila

A Piac és a Kossuth utca kereszteződése. Fotók: HBN

A haonon és a Naplóban megjelent 2020-as múltidéző összeállításom szerint az áremelés híre miatt 1990.október 25-én este fél 9-től mintegy 800 taxis bénította meg Debrecen forgalmát, mondván, hogy a kormány lehetetlenné tette a megélhetésüket. Úgy vélték: az intézkedés a fuvarozási tarifák akkora ugrását váltja ki, amely miatt nem lesznek utasaik. A kormány bejelentése hatására a hajdú-bihari kutakat is megrohamozták az emberek, és a kormány szándéka ellenére pánikszerű felvásárlás kezdődött. A Napló 1990. október 27-i cikkei szerint a gépjárművek eltorlaszolták az utakat többek között a Kistemplom előtti kereszteződésben, valamint a város határában futó utakon is. A tüntetők az úttorlaszokon csak a mentőket, a rendfenntartókat és a kivonuló szovjet katonai konvojokat engedték át. A lakosság segítette őket, sokan vittek nekik enni- és innivalót. A Vörös Hadsereg útján is megtisztult a levegő, Debrecen egy nagy sétálóutca lett.

Papp Imre megyei rendőrfőkapitány garantálta, hogy a rendőrség semmiféle erőszakot nem alkalmaz a tüntetők ellen. Rendkívüli események azonban így is történtek, hiszen például a blokád második napján a Bem téren infarktust kapott egy nő, míg a Homokkertben egy férfi verekedni kezdett a kocsitorlasz miatt. Az üzletekben is felvásárlási láz tört ki a várhatóan továbbgyűrűző áremelkedéstől tartva. A rendőrfőkapitány figyelmeztetett: el kell kerülni a pánikhangulatot és a hisztériát, amelynek már voltak jelei, ugyanis már többen telefonáltak a rendőrségre, benzinkutak és az Aranybika felrobbantásával is fenyegetőzve. Ugyanakkor például jugoszláv és szovjet kamionosok a taxisblokád miatt teljesen eltorlaszolták a Kassai utat. Mire a taxisok átengedték őket, addigra már többek között lengyel, román, szovjet és jugoszláv autók százai torlódtak fel Debrecen határaiban. A lakosság emiatt is végül kezdett elfordulni a tüntetőktől.

1990. október 26-án tárgyalások kezdődtek a taxisok és a szakminisztériumok vezetői között. A megyeszékhely taxisai és Debreczeni Ferenc városi tanácselnök-helyettes október 28-án, vasárnap késő este állapodtak meg az országos egyezség ismeretében a demonstráció befejezéséről. Másnap éjfélkor az üzemanyagárak egységesen 12 forinttal mérséklődtek. Így a 86-os benzin ára 44 forint, a 98-asé 50 forint lett literenként, míg a normál gázolaj 30 forintba kerülhetett. A Napló 1990. október 29-i megjelenése napján pedig már alakuló ülését tartotta az új önkormányzat képviselő-testülete, és a közgyűlésen a tisztségviselők között dr. Hevessy József polgármestert is megválasztották.

Dr. Hevesy József esküje. Fotók: HBN

Kapcsolódó múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Professzor

Debrecenben 1971 július végén állították fel az egyetemi telepen, a természettudományi kar új épülete felé vezető út mentén álló hatalmas tölgyfa lombjai alá Hatvani Istvánnak,a debreceni Kollégium egykori kiváló professzorának (1718—1786) életnagyságon felüli bronzszobrát, Varga Imre budapesti szobrászművész alkotását. Dr. Kádár Zoltán korabeli cikke (lásd múltidézésünk végén) rámutat: Varga Imrét a korábbi munkássága szinte „predesztinálta” arra, hogy ő készítse el ezt a szobrot. A művész úgy mutatja be a professzort, amint karosszékében ülve maga elé néz, mellette asztal, rajta könyv és gyertya, a szellemi és a mesterséges fény jelképei. A szobor beállítása szinte meghökkentően természetes, az Élet közvetlenségét árasztja, ezt a természetességet még a megfelelő környezet is nagymértékben fokozza. Varga Imre nem a fiatal tervekkel, újító gondolatokkal teli tudóst mutatja be, aki önemésztő lelkesedéssel akarja a korszerű tudomány eredményeit városában meghonosítani, nem: A művészünk az idős, élete végén járó professzort úgy mutatja be, mint aki sokat csalódott az emberekben, a kicsinyesség, a szűklátókörűség, a „babonák és a botorság” miatt. Azt a tudóst látjuk itt, aki fényt, tudást, haladást akart hozni Debrecenbe fiatalok és felnőttek számára egyaránt, s végül mégis tapasztalnia kellett, hogy a jó szándékait félremagyarázzák, s fényes alakját a babonák, boszorkányság sötétségébe burkolják. Ám a keserű, kiábrándult vonások figyelmeztetnek is: az új, nagy igazságok győzelme csak rögös utakon át, szenvedések árán valósulhat meg olyan társadalomban, ahol nem a közösségért való munka alapján ítélnek – fogalmaz. Nyitókép: Fortepan / Kriss Géza, 1980

A Prof. 2026. X. 25-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2026. október 25-i ottjártunkkor örömmel állapítottuk meg, hogy megszépült a szobor. Ez azért is időszerű, mert 240 éve hunyt el Hatvani István, a szobrát pedig 55 esztendővel ezelőtt állították fel itt.

Tisztán és fényesen. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

Kirándulókkal. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Kiállítás az egyetem dolgozóinak képzőművészeti alkotásaiból

Debrecenben a 18. Egyetemi Képzőművészeti Tárlat nyílt meg az Élettudományi Galériában 2026. október 24-én délután. Ünnepi köszöntőt dr. Gaál István, a KLTE Baráti Köre Egyesület elnöke mondott, a tárlatot pedig Komiszár János Csokonai-díjas festőművész nyitotta meg. A botanikus kert melletti kiállítóhely most közzétett alkotásait a Debreceni Egyetem munkatársai készítették különféle műfajokban és változatos stílusokban. A gazdag, színpompás rendezvény 2026. november 26-ig tekinthető meg díjtalanul az Egyetem tér 1. szám alatt található Élettudományi Központ aulájában. Képeinken: dr. Vass Györgyi aneszteziológus festményei.

Dr. Vass Györgyi: Mózes 1.1. (b) és János 14.6. (j) című képei

Kapcsolódó összeállításaink:

A hatalmas tárlat egy részlete. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár

A Debrecen nevét viselő dohánygyár a Vágóhíd utcai (Diószegi úti) ipartelepen 1887. október 25-én kezdte meg a termelést. Ebben az évben adták át a Verestemplomot is.

A magyar királyi pénzügyi tárca 1880-ban döntött a létesítmény megépítéséről, s ehhez a város 24 hold (akkor még legelőnek használt) földet adott – áll a Dohánymúzeum cikkében. A telek igen ingoványos volt, így az U alakú épülettömb alá méteres betonalapot raktak. A 300 éves katolikus temetővel szemközti gyárat 1887. október 25-én adták át. A termelés zömét ekkor kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta), pipadohány és egy gyógyászati célú dohánykivonat képezte.

Az 1936-os képet. Balázsi Szabolcs Attilának köszönjük!

Majd 1894-től főként lakossági olcsó cigarettákat állítottak elő. 1914-ig leginkább Király, Hölgy, Magyar, Virginia nevű cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak, valamint többek között fogyasztási dohányt és ,,legfinomabb Magyar szivarkadohányt" készítettek.

A gyönyörű főépület napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1926-ban Magyar Királyi Dohánygyár lett a cég neve, három évvel később pedig beindult a nikotingyártás is. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, s ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. október 23. után főleg a Vörös Hadseregnek készítettek cigit és fogyasztási dohányt a jóvátétel címén.

Dohánybeváltó, 25.01.01. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telep 1950-ben kapta a Debreceni Dohánygyár nevet, s ekkor új gépeket is beállítottak. Az üzem akkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai, Magyar és Vegyes dohányokat.

Egy volt szolgálati lakás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A termelési eredmények fokozásáért 1966-ban folytonos gyártási technológiát vezettek be. Abban az időben a főbb termékek: Kossuth, Terv, Munkás és Mátra cigaretta, valamint Club és Sztár pipadohány, míg a fogyasztási dohány termelése folyamatosan csökkent.

Hajdani termékek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Viszont az 1960-as években megkezdődött a filteres cigaretták gyártása is, amely eredményeként a Debreceni Dohánygyár legfontosabb márkája 1972-től a füstszűrős Symphonia lett. A nagy múltú telep utolsó korszaka a rendszerváltás után köszöntött be. A gyárat a Reemtsma vette meg, s végül 2004. május 1-jén megszüntették a termelést.

Az archív felvételek forrása: Dohánymúzeum

A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a bőr- és cipőgyár, a húsüzem, a Barnevál, a Sajó István-féle hűtőház, a Kati kocsma, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.

A főépület tervrajza 1885-ből. Pap Zoltán, köszönjük!

Az iparvágányok mellett az 1975 nyarán megszüntetett négyes villamosok is itt közlekedtek. A Zsibogó még megvan, és változatlanul nagy népszerűségnek örvend.

Dohánygyári részlet, 1908. (Mihály Sámuel kiadása)

A dohánygyári telepet egy helyi vállalkozó vásárolta meg, aki a Lion Office Center nevű komplexumot alakította ki rajta. Nemcsak új épületeket húzott fel, hanem az eredetieket is nagyon szépen megóvta.

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

Vágóhíd utcai anyagaink új és régi fotókkal:

2026. október 24., szombat

A Csapókerti Református Templom

Debrecenben a Csapókerti Református Templom 1937-ben épült, és ugyanaz a dr. Dolhay Imre műépítész tervezte, mint aki a Faraktár utcai református templomot is tervezte (lásd lent). Cikkünk tárgya, a Mátyás király utcai gyülekezeti hely neoromán stílusú, a tornya 27 méter magas, és mintegy 300 ülőhellyel rendelkezik. A most megosztott fotót 2026. október 23-án készítettük róla.

Kapcsolódó cikkeink:

DBKL

A Petőfi téri aluljáró

Debrecenben a Petőfi téri aluljárót 1984. október 24-én avatták fel, és adták át a gyalogosoknak. A beruházás generálkivitelezője a Debreceni Közúti Építő Vállalat volt, amely mellett nem kevesebb, mint 12 alvállalkozó vett részt a megvalósításban. Az ezekről beszámoló cikk szerint (lásd összeállításunk végén) a munkák révén nemcsak a háromnyílásos aluljáró készült el határidőre, hanem a Nagyállomás előtti teret is korszerűsítették. Mindez összesen 72 millió forintba került. A két fejlesztés fontos része volt annak a programnak, amely a 4-es főút Debrecent érintő szakaszára készült. Mint a mellékelt újságcikk fotóján azonnal feltűnik, akkor még tisztaság, járólap, kirakatok és üzletek voltak ezen a földalatti helyen. Utoljára egy újságos működött itt, de aztán az is máshová költözött. Az aluljáró rendben tartása meglehetősen sziszifuszi küzdelem a falfirkálókkal és a más módon összepiszkítókkal szemben. Az egyre ritkább nagy esőzések idején az is többször megtörtént, hogy víz állt lent. Napjaink egyik kedvező újítása, hogy az aluljáró mellett egy felszíni gyalogos átkelőhelyet is kialakítottak itt.

Kapcsolódó múltidézéseink:

Rácsai Rolandnak köszönjük a korabeli cikk megszínesítését!

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. október 26., hétfő

Gróf Tisza István miniszterelnök szobra

2026. október 25., vasárnap

Az 1990-es taxisblokád Debrecenben

A Professzor

Kiállítás az egyetem dolgozóinak képzőművészeti alkotásaiból

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár

2026. október 24., szombat

A Csapókerti Református Templom

A Petőfi téri aluljáró