Keresés ebben a blogban

2026. április 7., kedd

Volt egyszer egy Kinizsi Söröző


A debreceni Aranybika Hotel pincesörözőjét több hónapos átalakítás miatti zárva tartást követően az 1966-os, első virágkarnevál napján, augusztus 20-án 11 órakor, Kinizsi Söröző néven nyitotta meg újra a közönség előtt a Hajdú Megyei Vendéglátó Vállalat a Bajcsy-Zsilinszky utca elején, a Víg Mozihoz vezető udvar mellett. A korabeli hirdetések szerint eleinte vasárnaponként 11 órától hangulatos sörzene is szórakoztatta a betérőket az Aranybika Kinizsi Sörözőjében, melynek jellegzetessége volt a kockás padló, a masszív faasztalok és a vesszőből font színes lámpaburák is.

A külső front. Fotó: Alföldi Antal, 1972

Összeállításunk fotói részben a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből származnak. A képeken nemcsak a Kinizsi cégére látszik, hanem az is, hogy a kapujánál álltak meg az autóbuszok. Hétvégeken sok sorkatona még ide ruccant le, mielőtt 28-as busszal visszatért az eltávozásról a Kossuth Laktanyába. Rajtuk kívül a belvárosi, például Bethlenes diákság is szép számban képviseltette magát a népszerű sörözőben. E pincében ma is vendéglő üzemel, de más névvel, tulajdonossal és külsővel.

Régi színes fotók: Zoltai Károly, 1971

Olvasóink hozzászólásai között korábban Bán Jánosné a következőket írta: „Szívemet simogatja ez a kép! 1975. május 7-én itt ismertem meg a férjem. Azóta 44 éves házasok vagyunk 2 csodálatos gyerekkel és 3 unokával. Soha nem felejtem azt a napot! Az ott fogyasztott túrós csusza ízét, a húsos palacsinta illatát, a (számomra) nehéz székek súlyát, az egész KINIZSI hangulatát! Erzsikét, a pincért! Mindent, mindent, ami akkor ott volt! Imádtam!”


Burai Árpádné Éva így fogalmazott: „Régi szép idők. Finom túrós csuszát, töltött káposztát ettünk a Kinizsiben. Jólesett rá a finom csapolt sör. Jó társasággal sok-sok kellemes estét töltöttünk el itt. Ma már csak emlék. Jó visszaemlékezn a fiatal évekre!” Rákos László felidézte: „Igen kellemes kis hely volt, csak a lépcsőn kellett vigyázni, bár felfelé menet négykézláb is ki tudtál botorkálni.”

1971-es felvétel: Fortepan / Inkey Tibor

Hérák Vera azt kérdezte: „A homokórák funkciójára emlékeztek? Jó volt, jók voltak a kaják, s mindig vidám esték voltak ott!” Dudics István az órákkal kapcsolatban felelevenítette: „Egy időben minden asztal mellé a falra egy homokóra volt felszerelve. Rendeléskor indult az óra, ha az étel nem érkezett meg a homok lepergéséig, ingyen volt a kaja. Igyekeztünk bonyolult ételt rendelni, de sohasem sikerülte legyőzni a homokórát.”


Kékesi Éva kijelentette: „Ott ettem igazi jó hortobágyi palacsintát, azóta se. A nyomába sem jár a mostani, akárhol készítik.” Andreas Oikonomou is erre emlékezett: „Görög egyetemisták, törzshelyünk volt a 80-es években. Ott ettem először hortobágyi palacsintát.” S végül Hegedűs Ildikó gondolatai: „Gimi utáni összejövetelek... apró lázadásokkal, világot megváltó szónoklatokkal... Áááááá, de szép is volt!” Olvasóink további múltidézései itt olvashatók. A közeli, egykori törökfürdő hihetetlen históriája pedig ebben az összeállításunkban ismerhető meg.

Az 1974-es étlapot Barna Sándornak köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy 
amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


Nyitóképünk teljes méretben

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Az 1996-os képet Babi Katalin Baráthnak köszönjük!

A Petőfi téri díszpark és a lebontott szökőkút

A szökőkút. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A debreceni Petőfi tér szökőkútját 1960. április 3-án adták át a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából. Aznap avatták fel az Aranybika előtti gyepszőnyegen kialakított Zsolnay-szökőkutat is (mely 1965 augusztusáig létezett), valamint a Kossuth utcai szovjet géppuskás emlékmű melletti kis vizes látványosságot is. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Petőfi tér 1978-ban. Fotó: Csobaji Előd

Petőfi tér szökőkútjának és a parkjának sokkal több idő adatott, jóllehet, az utolsó éveikben már alig gondozták ezeket a létesítményeinket. A következő, döbbenetes képen a 2021. december 8-án lebontott szökőkutat, illetve a helyén hagyott köveit mutatjuk be.

2021. december 8. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kinek ártott, kinek volt útjában vajon ez a méltatlanul elhanyagolt szökőkút?! Van hagyatékból származó archív felvételünk is a még új szökőkútról. Ezen jól látszik, hogy a kép készítésekor még nem épült meg az 1962-ben lebontott Deák utcai nagy zsinagóga helyére emelt szalagház, a vízsugarak pedig fantasztikus bőségben permetezték a zöld parkot.

60 évvel ezelőtt. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

A szökőkút közelében állt a szép emlékű repülős szobor, aminek a rendszerváltáskor veszett nyoma, más alkotásokhoz hasonlóan. A fotó a Képzőművészeti Alap 1986-os képeslapján jelent meg.

A szökőkút és a repülőszobor. Fotó: KAKV

Az alábbi képen a szökőkút mögött (balról) a ma már görögkatolikus fenntartású és más funkciójú Debrecen Hotel és Hatvani-kollégium, valamint az új lakóház (1951) látható.

60 évvel ezelőtt. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Mint fentebb felidéztük, az utolsó éveiben már a szökőkutat sem gondozták. Pedig nagyon szép helyen volt, és a színes reflektorai is varázslatossá tehették esténként, ahogyan azt szintén nagyon sokan szerették az Egyetem téri szökőkút kivilágított medencéiben is.

Pazar látvány volt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2021 decemberében lebontott szökőkút helyett máshol, a Petőfi-szobor közelében építettek egy medencét, amihez büfé is tartozik majd. A parkot egyebütt is átépítették, és nagy rozsdás vastömbök „mutatják”, hogy mik voltak a területen a II. világháborús bombázások előtt. Erről itt írtunk.

Kit zavart, kinek ártott? Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az egykori szökőkút területének közelében egy vasrácsokkal körbevett játszóteret csináltak. A következő képünkön azonban nem ezt, hanem a régi szökőkút káváját és reflektorait idézzük meg, valamint természetesen a pazar vízsugarakat (hátérben egy CAF-villamossal).

Egy szép tavaszi napon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Úgy véljük, érdemes azt is felelevenítenünk, hogy milyen volt hajdanán a Petőfi tér virágokkal, gyeppel és más növényekkel beültetett, még zöldellő, színpompás, gondozott parkja.

A Petőfi tér parkja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Petőfi tér gondozott, szép díszparkjáról és az akkoriban még működő szökőkútjáról utoljára 2017 nyarán, ebben az összeállításunkban emlékeztünk meg videófelvétellel. Az pedig, hogy a lebontott szökőkút helyére mit építettek, erre a cikkünkre látogatva ismerhető meg.

A szökőkút 2013-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. április 6., hétfő

Kezdődik a 2026-os költészeti fesztivál – íme a gazdag programkínálat

Debrecenben a hat napon át tartó 2026-os költészeti fesztivál április 7-én 17 órakor veszi kezdetét. A Méliusz-könyvtár által szervezett eseménysorozat nyitóprogramja a Piac utca 58. szám alatt lesz, ahonnan díjtalan város- és irodalomtörténeti sétán vehetnek részt az érdeklődők.

Tóth András két műve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A keddi rendezvény főszereplője Tóth András szobrászművész, aki nem más, mint Tóth Árpád költőnek az apja. Az ő ma is látható és eltűnt alkotásai ismerhetők meg ezen az esten. Ugyanakkor Tóth Árpád személye azért is érdekes, mert április 14-én lesz a születésének 140. évfordulója. Természetesen ezen a napon is gazdag kínálat várja az irodalom szerelmeseit! A további programokat lásd az alábbi képekre kattintva:


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Nagyerdő rejtett szépsége: az Auguszta Szanatórium


Debrecenben 1914 áprilisában nyílt meg az Auguszta-népszanatórium a Nagyerdőben a névadó osztrák főhercegnő, magyar királyi hercegné, Auguszta Mária Lujza révén (1875–1964). Ő szorgalmazta a városi tüdőbeteg-szanatórium létrehozását, s az ügy mellé állt Tüdős Kálmán tiszti orvos, a Szanatóriumegyesület, a munkásbiztosító pénztár és a lakosság is. A XX. század elején ugyanis hazánkban már naponta kétszázan haltak meg tbc-ben, és a biztosított betegek 10 százaléka Debrecen környéki volt. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A főhomlokzat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A csodálatos parkban fekvő intézmény honlapja szerint a szanatórium építéséhez Debrecen 30 hold földet és 130 ezer korona támogatást adott. A Jendrassik Alfréd tervezte, gyönyörű homlokzatú létesítmény jellegzetessége a kúrafolyosós szerkezete. Az intézetet 1943-ig dr. Geszti József egyetemi magántanár, egykori Korányi-tanítvány vezette. Az átadás után, 1914 nyarán kitört az I. világháború, így szeptemberben az épületet lefoglalták a hadi sebesülteknek, és a 175 férőhelyet 430-ra növelték.

Az Auguszta parkja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A tüdőgyógyászati klinika 2006 tavasza óta  a neurológiai klinika felújított épületében működik, az Auguszta-telepen pedig kardiológiai intézet, a III-as belklinika, szívsebészeti központ stb. fogadja a betegeket. A bővített és renovált épületegyüttes 2009-ben Építőipari Nívódíjat nyert. A környezetében kollégium, hotel, patika, sportpálya, étterem, mosoda és különleges szobrok is találhatók. A közelben vezet a Sárga túraútvonal is, amin a zeleméri templomromig juthatnak a kirándulók. A IV. Károly király és Zita királyné által felavatott klinika-főépületet ebben az öszeállításunkban mutattuk be.

A régi kúrafolyosók egyike. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:

2026. április 5., vasárnap

Vasutas kultúrház a Petőfi téren: a Szárnyaskerék


Debrecenben a Szárnyaskerék Vasutas Kultúrotthon a mai Barna utca és Petőfi tér sarkán működött egy régi kis házban. Ma itt a tetőteraszos épület áll, és 1970 februárjától abban is sokáig a belvárosi vasutas kultúrház működött (a Faraktár utcai kultúrotthon párjaként). Kiállítások, hírlapolvasó és zenés-táncos estek is voltak ezen az egykori helyen... Ha jól tévedünk, akkor az alábbi muzeális képeslap bal oldalán is a Szárnyaskerék látható:

A reprodukciót Lengyel Tamásnak köszönjük

A Szárnyaskerék eredeti címe Hunyadi utca 9. szám, ami ma Petőfi tér 6. szám. Íme pár kép arról, hogy milyen volt a régi Szárnyaskerék Vasutas Kultúrotthon épülete. A ház 1944-ben két bombatalálatot is kapott, de akkor még nem bontották le, hanem kijavították. Végül 1967 őszén bontották le. A helyére épített házban (lásd a másik fotón) 1970 februárjában nyílt meg az új kultúrotthon, és a lakások egy részét is vasutas fiatalok kapták. Itt még áll a kis ház a nagyobb új épületek között:



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben

Volt egyszer egy Csónakázó-tó


Debrecen csónakázótava is ma már a múlté. A nagyerdei létesítmény elődje a Debreczeni Képes Kalendáriom szerint 1933-ban nyílt meg a nagyszerű építészünk, Sajó István terve alapján, mégpedig többek között azért, hogy elvezessék és hasznosítsák a strand vizét, valamint megszüntessék a strand és a stadion közötti portengert. Szintén az 1930-as évek elején született a szomszédos Nagyerdei Stadion, valamint fedett uszoda.

Az Újvigadó tervezője Mikolás Tibor. Forrás: Méliusz-fotótár

És persze a Békás-tó, továbbá a parkerdő, no meg az egyetemünk és a köztemető is, melyek létrehozásában Sajó István, illetve Borsos József is nagy szerepet töltött be. A 2013-ban betemetett csónakázó-tó nem mindig volt ám olyan „sivár betonteknő”, mint amilyennek egyesek leírják. Mint fent jeleztük, eredetileg Sajó István tervezte, aki a szomszédos (ugyancsak 2013-ban lebontott) stadiont is.

1970. május 9-én még azt írták, hogy lebontják a Régi Vigadót

Eredetileg kis Bauhaus csónakház tartozott hozzá, a mai állatkert felől nézett rá a Leveles Csárda, és például az 1960-as években még büfésziget és fahíd is szolgálta a vendégeket.

Légi fotó a Képzőművészeti Alap képeslapján

A nagyerdei Újvigadó 1970-ben épült meg Mikolás Tibor tervei szerint, amikor még özönlöttek az emberek a strandra, a sporteseményekre és a kultúrparkba (ahol a Li-2-es gép fénylett a dombon), valamint az akkori Lenin parkba.

A tó a működése végén, 2012-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Mögötte csak a fák, víztorony. Fotó: TKM t, 1991

A csigalépcsős, teraszos, emeletes bulizóhelyen, az Újvigadó ,,vendéglátó kombinátjában" koncerteket is tartottak, és nemcsak például Zoltán Erika lépett fel itt, hanem még Zorán és Cseh Tamás is. A nagyerdei stadion felőli hátsó traktusban kocsma működött, amit neveztek Redőnynek is.

Végül 1970. május 9-én nyitott a vigadó. Fotó: HBN

A búfelejtő az utolsó időszakban pedig mint Kikötő fogadta a szomjazókat (egy ideig folyamatos nyitva tartással).

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Hapák József / Balázs és Társa Bt.

A vigadó az utolsó előtti korszakában a Kiri-Giri Disco nevet viselte, ami nemcsak a partyjairól emlékezetes sokak számára, hanem a biliárdszalonjáról is.

A hátsó szórakozóhely. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1990-es évek közepén egy különleges dekoráció is volt az Újvigadó épületén, mégpedig egy sárga helikopternek a farokrésze, ami miatt olybá tűnt, mintha a gép belerepült volna a dizsibe.

Szieszta a teraszon, 1978. Fotó: IPK Váll.

A Csónakázó-tavon eleinte fából készült ladikokban lehetett ringatózni, majd megjelentek a fémből tákolt lélekvesztők és a vízibiciklik is.

Nyugalom és béke. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó üzemeltető jet-skivel és műanyag Volkswagenekkel is kísérletezett, a parton pedig a Bringó hintó nevű lábpedálos kiránduló közlekedési eszközöket lehetett bérelni tőle.

Bringó hintó és vattacukrosok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Fantasztikus szórakozás volt itt az is, amikor telente megfagyott a medencében hagyott víz, és a jégen ingyen lehetett korcsolyázni, korongozni. Sokan emlékeznek azokra az alkalmakra is, amikor egy-egy győztes meccs után (meg máskor is) némelyek megmártóztak az itteni vízben.

Esti bulifények. Fotó: Csobaji Előd, 1977

Az utolsó években már nem fejlesztették a Csónakázó-tavat, hiszen tudott volt, hogy az önkormányzat mélygarázst akar építtetni a helyére. Ez meg is történt, és 2014 óta a parkoló és a „vízi ködszínház” van a megszüntetett csónakázó területén.

A csónakázó helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Úgy volt, hogy csónakázni a Békás-tavon lehet, de a 2014-es átépítés óta eddig ez nem történt meg. Sőt sajnos az utóbbi években – az alacsony vízállás miatt – a Vekeri-tó se használható ilyen célra. A debreceniek tehát például a hajdúszoboszlói strand taván tudnak hódolni ennek a kedvtelésüknek...

A befagyott csónakázó. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bónuszkép: az Újvigadó megépítése (1970) előtt ilyen volt a létesítmény a kis csónakházzal és a fahidas büfészigettel:

1970 előtt. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A HBN 1970. május 9-i cikke