Keresés ebben a blogban

2026. október 20., kedd

Az 1904-es nagy piacrendezés

A Rákóczi-piac (Fortepan / Bojár Sándor, 1970).

Debrecenben az egyik nagy piacszabályozás 1904-ben történt meg. Béber László cikke szerint (lásd összeállításunk végén) ezt 10 éves huzavona előzte meg, mivel sokan úgy vélték, hogy a kicsinyben árusítók piacát, a pércsi sort – debreceniesen pírcsi sort – a Piac utcáról ne helyezzék át a Csapó és a Rákóczi utcára, hanem városrészenként osszák szét. De tiltakoztak a kisiparosok is, akik a több évszázados szerzett jogaikra hivatkozva ragaszkodtak a Piac utcai helyükért. Ám 1904. március 1-jén a pírcsi sor eltűnt a Piac utcáról.

Négyes tuja a Kossuth utcán, jobbra pedig a piac

Tojást, hüvelyest, burgonyát, kertészeti termékeket akkortól a Csapó utcán lehetett árusítani, szárnyas jószágot darabonként és páronként a Vár és a Rákóczi utca között. A libakertiek és zöldséges kofák helye a Városház utca lett, a bolgár és egyéb konyhakertészeké a Simonffy utca, ugyanott árusították a tejet és tejtermékeket, halat, rákot, nyulat és egyéb vadat. A gyümölcsárusoknak sikerült megvédeniük a Piac utcai helyüket az 1–11. számú házak előtt, a mézeskalácsosokkal együtt, ezek közül kettő megmaradt mutatóban az I. világháború után is. Nyaranta pedig közéjük ékelődött a Dörre-cukrászda kioszkja. A nagy gyümölcspiac szemközt volt, a Piac utca 4. számú háztól a 10-ig, ahol vaskerekes kút is működött. Itt árultak sátrakban a kofák, s még bővült is a terük a sarki Stenczinger-ház lebontása révén. A Kossuth utca 23. számú háztól lefelé a virágárusok tevékenykedtek.

Vásártér, 1938. Fortepan / Fóris–Vastagh

A Kisállomás előtti szénapiacon, a mázsaház környékén élő bárányt és szopós malacot kínáltak. A gabona- és terménypiac a Hatvan utca végétől a Miklós utca végéig terült el, magába foglalva a Külsővásárteret is. Ez szárnyasoktól volt hangos. A nagybani, szekeres gyümölcspiac a Hatvan utca 39. számú háztól, ahol a megkeskenyedett park kezdődött, lefelé nyúlt el, kivéve a káposzta, dinnye és tök szekeres piacát, ami a Bocskai térre került. A Hatvan utca 50. számú háztól lefelé lehetett kapni a csemetefákat, bokrokat és cserjéket, a gázgyár déli oldalán pedig meszet árultak. Az érintetlenül hagyott Dégenfeld (ma Dósa nádor) téri piacon 119 barna vassátor állt (ilyen a Simonffy utcai piacon is volt) a Rózsa utcától a Bádogos (Zamenhof) utcáig, a tér alakja szerint 18–30 sátorból képezett öt sorra osztva. Ezeket tovább tagolta két keskeny keresztutca. A sátrakat a város adta bérbe, arra igyekezve, hogy soronként lehetőleg azonos, vagy legalábbis rokon szakmák csoportosuljanak. A Tisza-palota hátsó frontjára néző I. sorban zömmel hentesek voltak. A Dégenfeld téren zöldséget és nyers húst nem volt szabad árulni; aki a 61 debreceni hentes közül itt is bérelt sátrat, az kolbászt, füstölt húst, tepertőt tartott.

Dégenfeld téri képeslap

Az I. sorban viszont csak hentesnék árultak füstölt, főtt és sült kolbászt; a tanács respektálta a legelőkelőbb debreceni céh ősi szokását, hogy a kolbászt a hentesnek adták el, valamikor a tér déli részén. Ebben a sorban voltak a házi tésztások, két paprikás és sáfrányos, akadt egy mézeskalácsos, sőt pipás is, de ez behódolt, mert bazárárut is tartott. A II. sorban már sok kávés és ételes árult, az előbbiek tejeskávét mértek, az ételesek egy-két fogásos ebédet főztek a sátor egyik felében, a másikban tálaltak. Ez a két szakma különben sokszor párosult. Ezen a soron helyezkedtek el a kenyérsütő asszonyok is – csak a híres debreceni fehér kenyeret kínálták – s a túrósok és tejfelesek. A III. sor megint a régi élelmiszer-iparosoké volt, élükön a hurkásokkal. A hurkát egykor szintén a hentesnék árulták a kolbásszal együtt, de ebben az időben már nem, a kolbásznál jóval olcsóbb népélelem készítése külön szakmává vált. A 11 tagú Perecsütő Társulat hat sátorban rakta ki a messze földön keresett debreceni perecet, az apró vajastól a nagy zsírosig. Érdekes, hogy a sátrakra egymás között ősi módra nyilat vetettek, eszerint váltották a helyeket. (Talán azért, mert a perecesek nemcsak az árujukról, hanem a szájukról is híresek voltak; furcsa módon közéjük keveredett itt egy jámbor magyar szabó. Két-két sátruk volt a mézeskalácsosoknak, henteseknek, savanyú káposztát és uborkát árusítóknak. Mellettük húzódott meg egy főzelékes, a vevő maga vitt a főzelékre kolbászt, hurkát vagy tepertőt, ha telt neki. A IV. sort a kávésok, ételesek és kenyeresek foglalták el, a széleken egy-egy paprikással, főzelékessel és szárítottgyümölcs-árussal, a város istállójára (a későbbi Köjálra) néző V. sorban szintén a kávésok és ételesek uralkodtak, s itt szerénykedett a valamikor virágzó iparágat képviselő két szappanos. Mozgalmas volt ez a tér. Északi oldalán a szabad ég alatt, a Wolff-palota előtt árulták a barna kenyeret és a vidékről felhozott kenyeret (a legkeresettebb a sárándiaké volt), s itt kaptak helyet az uborkaárusok is.

Az egykori Büdös köz (ma Rózsa utca)

A Dégenfeld téri piachoz csatlakozóan heti piaci napokon a Rózsa utcában árusítottak sátrakban a fésűsök, kefések, késesek és pipások. (A bojtos, rövid szárú makra pipa már csak a muskotály cívisek szájában füstölt.) A Tisza-palota Rózsa utcai frontját a Debrecen történetében jelentős szerepet játszott patrícius kereskedő család, a Várady Szabók fehérnemű- és divatáruüzlete foglalta el, a sarkot pedig egy véres szerelmi drámáról szomorú nevezetességre szert tett Kovács-féle hentesüzlet. A hátsó fronton állandóan kellemes szagok terjengtek, főtt és sült a híres debreceni kolbász, s a köznyelven a kávékirálynak ismert Király István nagy fűszerüzletéből a pörkölt kávé kellemes illata szállt, sőt még egy rőfös és egy üveg- és porcelánkereskedés is elhelyezkedett itt. Forró nyári napokon a vassátrak utcái fölött teljes hosszukban ponyvát feszítettek ki, alattuk sejtelmessé szűrődött a napfény. A másik piac, ami szintén eltűnt azóta, kisebb volt, de teljesen zárt, a hivatalos neve is Simonffy utcai csarnok. Mondottam, hogy a Dégenfeld téri sátrakban tilos volt nyers húst árulni, ezek csarnokát a város Simonffy utcai bérházában a páratlan oldalon létesítették, s e csarnokban 36 acélsodronyos fülkét alakítottak ki. A mészárosok száma Debrecenben akkoriban 17 volt, ezek az önálló üzleteiken kívül 11 társulati elárusító hellyel is rendelkeztek szerte a városban, kettővel a Simonffy utcai csarnokban. Akadt itt két hentes is, de a többi fülkében mind asszonyok árultak borjúhúst, ugyanolyan régi szokás szerint, mint a hentesnek a kolbászt. Rajtuk kívül a csarnokban kapott helyet, de már csak asztalokon 8 bárányhúst és 7 libahúst áruló asszony, valamint 5 tejfölös és túrós. Ez a csarnok tehát szerkezeténél fogva a Simonffy utcai piachoz tartozott, a kettő kiegészítette egymást.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Lugosi Béla Debrecenben

Debrecen színművészete arról is nevezetes, hogy egykor itt játszott Lugosi Béla (Blaskó Béla Ferenc Dezső; Lugos, 1882. október 20. – Los Angeles, 1956. augusztus 16.) színművész, aki később Drakula gróf, a vámpír alakjának megformálása révén vált világhírűvé és a klasszikus horrorfilmek sztárjává. Művészetének elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán. Lugosi Béla tiszteletére Debrecenben 2024. szeptember 19-én lepleztek le emléktáblát a Csokonai Színház közelében, a Liszt Ferenc utca és Kossuth utca sarkán lévő épület falán (ahol a századfordulón az Otthon Kávéház működött). Az emléktáblát Papp László polgármester és a városban vendégeskedő Tim Robbins Oscar-díjas amerikai színész (a The Actor’s Gang társulat vezetője) avatta fel a Magyar Hollywood Tanács közreműködésével.

Drakula, 1931 (Wikipédia)

Lugosiról megtudhatjuk a Wikin azt is, hogy az apja 1894-ben bekövetkezett halála után abbahagyta az iskolai tanulmányait, elköltözött otthonról, és alkalmi munkákat vállalt. Eleinte Temesvárott játszott, majd 1909-ben Debrecenben aratott sikert a Tell Vilmos darab címszereplőjeként is. 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1911-től a Magyar Színházban, a Királyi Színházban, a Palota Színházban lépett fel, majd 1912-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Számos darabban játszott, még Jézus Krisztus szerepére is felkérték a Mária Magdolna című színpadi műben. 1917. június 25-én Budapesten feleségül vette Szmik Ilonát, egy budapesti jogász lányát. Az első világháborúban szolgált az osztrák–magyar hadseregben. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a színész-szakszervezetben. Nyílt antifasiszta politikai állásfoglalása miatt emigrációba kényszerült. Felesége csak Bécsig követte, onnan hazajött, mert nem akarta elhagyni az idős szüleit. A válást már Lugosi távollétében mondták ki. A fia, ifj. Lugosi Béla George 1938-ban született; anyja Lilian Arch. 

Debrecenben itt játszott. (Fortepan / Ted Grauthoff)

A Wikipédia szerint Lugosi Béla előbb Bécsben és Berlinben a filmvásznon kamatoztatta a színészi adottságait. Gépészként egy szállítóhajóra szegődött, és így szökött tovább az USA-ba. 1920. december 4-én érkezett New Orleansba, 1931-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Ezután létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol száműzött magyar színészekkel vette körül magát. Első angol nyelvű szereplése a The Red Poppy című darabban volt. 1927-ben felkérték a „Drakula” című Broadway darab címszerepére. A produkció rendkívül sikeres volt, több mint 500 előadást ért meg, és még két évig turnéztak vele. Ennek köszönhetően kérte fel az Universal filmstúdió Lugosi Bélát a Drakula (1931) című film főszerepére. Ez hozta meg számára a sikert, ám egyben skatulyát is jelentett, mivel később csak horrorfilmekben szerepelt: pl. az első zombifilmként számon tartott A fehér zombiban, vagy a Frankenstein szellemében (Ghost of Frankenstein). Az 1948-as Abbott and Costello Meet Frankenstein című film volt az utolsó A-kategóriás darab, amiben játszott. Az 1950-es években megpróbált kitörni a horrorfilmek világából, és két vígjátékban is szerepelt, de megbuktak. A háborús sebesülése okozta fájdalmait erős fájdalomcsillapítókkal igyekeztek enyhíteni, ám ezek miatt morfinfüggő lett. Az utolsó három évében Edward D. Wood Jr. oldalán még három műben szerepelt. Ezek a Glen or Glenda, a Bride of the Monster és a 9-es terv a világűrből (1959). 


Lugosi Béla 1956. augusztus 16-án hunyt el szívinfarktusban. A Kalifornia állambeli Culver Cityben helyezték örök nyugalomra a híres Drakula-jelmezében. A „Debreceni színházművészek” című lexikonban Bényei József a fenti sorokat tette közzé róla, melyek szerint az 1908–1910-es szezont töltötte Debrecenben, Zilahy Gyula társulatában. Ugyanakkor a Wikipédián megtalálhatók azok az 1909-es debreceni darabok is, amelyekben szerepelt. Íme: A gyújtogató; A peleskei nótárius; Rómeo és Julia; A szerencse fia; Szökött katona; Tell Vilmos; Fedora; Csizmadia, mint kisértet. Az 1931-es Drakulán kívül természetesen más filmekben is szerepelt – mégpedig csaknem 110 különféle műfajú és hosszúságú produkcióban. Debrecenben a fent leírt emléktábla tiszteleg előtte.

Drakula, 1931 (Wikipédia)

Az ifjú Lugosi. Fotó: Fortepan / Saly Noémi

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. október 19., hétfő

A Jubileumi Játszótér (1974. október 19.)


Debrecen korabeli legszuperebb gyermekparadicsomát, az árnyas Jubileumi Játszóteret 1974. október 19-én nyitották meg a látogatók előtt. Ezen a területen korábban városi kertészeti telep működött, az utca neve pedig előzőleg Sport utca volt. Fotók: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege


Az Oláh Gábor utcai létesítményt a város „felszabadulásának” 30. évfordulója alkalmából hozták létre. Volt itt dombra épített rönkerőd, vitorlás hajó, libikóka, mozgójárda, óriás sakk, tetőteraszos játszó- és mosdóház, valamint természetesen klasszikus mászókák, forgó hordók, kugli, állatfigurák, nyugszékek és más padok is. A hatalmas területen elbújni vagy rohangálni is kiválóan lehetett.


A park értékét növelte a környezete is, hiszen egyebek mellett a közelében működött a nyári tábor, valamint a Sport Étterem, a Vaosz, illetve a Rózsakert, továbbá a vidámpark, no meg a koripálya is. Átépítése után előbb az Ötholdas Pagony nevet viselte, ma pedig a Sziget-kék játszótér van itt.


Kapcsolódó múltidézéseink:


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A német megszállás vége Debrecenben

Szovjetek a városháza elé temetett társuk sírjánál. Fotó: Db. Városi Tanács, 1969.

Debrecenben 1944. október 19-én vették át a hatalmat a szovjet csapatok, s ezzel véget ért a II. világháború a cívisvárosban, mely a júniusban megkezdett bombázások miatt, valamint az októberi nagy harckocsiütközet következtében is romokban hevert.

Német harckocsik a Kistemplomnál

Megkezdődött az újjáépítés, decemberben itt alakult meg az ideiglenes kormány, majd a hadifoglyok is hazatérhettek (őket a Pavilonlaktanyában fogadták).


A most megosztott fotóinkat a korszakot bemutató kiadványokból válogattuk. (A galéria a képre kattintva is megnyitható...)

Szovjet harckocsik a főutcán, a városháza előtt

Forrásműveink címei: Új Debrecen született; Korok, emberek; Hajdú–Bihar; Debrecen megpróbáltatásai; Debreceni október (Király Ferenc, MSZMP, 1969).

Nyitóképünk teljes méretben

Az Új Debrecen született című album (1969) a kor szellemének megfelelően az alábbi módon fogalmaz: 

Szovjetek fogadása, újjáépítés, hadifoglyok köszöntése, Deák utca

„Amikor Debrecen város 1944. október 19-én – a diadalmas Vörös hadsereg 2. Ukrán Hadseregcsoportjának a fasisztákkal vívott kemény harcai után – felszabadult, e város lakói közül senki se gondolta, hogy a nagy alföldi metropolisz hamarosan az ország fővárosa és bölcsője lesz az új Magyarországnak.”

A Simonffy-sarki ikerpalota. Fotó: Aszmann Ferenc

„A cívisváros – mint a többi háború sújtotta település – romokban hevert, az élet alig-alig pislákolt, a lakosság egyötödére csökkent. ... A feltámadáshoz, a rendkívül gyors újjáépítéshez a felszabadult nép friss ereje, lelkesedése, szunnyadó energiáinak felfakadása kellett.”

Az Ispotály-templom romjai

A korabeli háborús felvételeken a szétbombázott Deák és Hunyadi utcák is feltárulnak:

A Hunyadi és a Deák utca. Fotó: Db. Városi Tanács, 1969

Kapcsolódó összeállításaink:
Propagandisztikus felvétel a felszabadítókról


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az újkerti szánkódomb és Barátság park


Debrecen Újkerti lakótelepének mai szánkózódombja és környéke eredetileg a Barátság park nevet viselte, és 1979. október 19-én adták át a város „felszabadulásának” 35. évfordulóján. A fenti fotó a 2022. január 8-i havazás után készült. Nyitókép: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


Múltidézésünk archív fotói a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származnak. Mint látható, az avatáson esett az eső, s a gyerekek, a katonazenekar és a díszvendégek is megáztak. A boldogság azonban így is határtalan volt!


A mellékelt cikkmásolatból az is megtudható, hogy a játszó- és pihenőhely társadalmi összefogással készült a kertészeti vállalat szakmai felügyelete mellett. Sőt, az is kiderül, hogy szintén 1979. október 19-én avatták fel a Bocskai-iskola uszodáját.

Az újkerti szöcske (1987). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Azt, hogy most milyen ez a hely, Olvasónkra bízzuk: látogassanak ki ide! Nézzék meg a szomszédos Máltai Játszóteret és szöcskeszobrot is!


Újkerti cikkeink sok fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Bocskai-iskola uszodája is ekkor nyílt meg

2026. október 18., vasárnap

Ételbár a debreceni nagypiacnál: a régi Pulykakakas

A Pulykakakas a piacnál. Repró: Cimre József

Debrecen forgalmas vendéglátóhelye volt a Csapó utcai Pulykakakas Ételbár, ami a vásárcsarnok épülettömbjében, a vegyipari szakközépiskolával szemben működött. A korabeli sajtóhírek szerint a II. osztályú „Pulyka” 1976. október 19-én nyílt meg a Pulykakakas nevű vendéglátó üzletházban.

Beszámoló a megnyitásról a Naplóban

Ebben a központi piac előtti, Csapó utcai tömbben a modern, hangulatos, önkiszolgáló étel­bár mellett a háziasszonyok boltja is szolgálta a betérőket, s ez a csemegeüzlet a vendéglőből is megközelíthető volt. A Debrecen Áruház szomszédságában lévő „vendég­látó kombinátban” önkiszolgáló étterem és büfé is működött. Sokan jártak át ide enni-inni a piacozók, valamint a közeli iskolák diákjai közül is. Ne felejtkezzünk meg arról se, hogy maga a vásárcsarnok 1976. augusztus 19-én reggel 5 órakor nyílt meg, és 2006. július 15-én zárták be. A létesítményegyüttes helyén 2008 óta a Fórum Debrecen és a Csokonai Fórum áll...

A Pulykakakas árlapja. Repró: © Debreceni Képeslapok

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:


A fotókat Palincsár Zoltánnak köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL


Napló-riport a Pulykakakasról

Mogyoróültetvény a püspöki palota körül


Debrecenben a püspöki palota nemcsak az épületéről és az alkotóiról híres. Ugyanis különlegessége a keleti és a déli oldalát övező mogyorófasora is. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Fürtök az ágakon. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezeket a szép törökmogyorófákat 2026. október 18-án kaptuk lencsevégre. Számításunk szerint a palota körül kilenc (4+5) példány sorakozik, melyek mindegyike terem, és potyog róluk a különleges termés. Miért különlegesek a termései? Azért, mert a magok nem egyenként, hanem gubacsokba ágyazva fejlődnek ki. Ezek a burkok eleinte zöldek, zártak, és rendkívül agresszív levet eresztenek. Amikor elszáradnak, a megérett mogyorók is kipotyognak belőlük. Ugyanilyen fák díszítik a Medgyessy sétányt is, és ismerünk olyan földinket, aki minden ősszel szüretel róluk a családjával. A mogyorókat megtörik, feldolgozzák, például krémet készítenek belőlük, azzal pedig többek között tortát töltenek. Nyami!

A déli fasor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Lehullott mogyorók. Fotó: © Debreceni Képeslapok


A keleti oldal fái. Fotó: © Debreceni Képeslapok