Keresés ebben a blogban

2026. február 12., csütörtök

A Centrum Áruház előtti gofriárus

Debrecen főutcáján, a Vörös Hadsereg útján 1984-ben jelent meg az első gofrikészítő és árusító pavilon az akkor még működő Centrum Áruház előtti járdán. Az akkori Naplóban erről jelent meg terjedelmes beszélgetés a vállalkozás vezetőjével. A Felföldi Józseffel készített cikkből megtudható: egyelőre három helyen jelentek meg a süteményárusító pavilonjaik. Gyors és jó megoldást kínálnak az utca emberének a rohanó időben. Az ízléses, esztétikusan megkonstruált, higiénikus, kis alapterületű, kerekeken mozgatható pavilonnál hosszú sor kígyózik a Vörös Hadsereg útján. Gyors a kiszolgálás, pillanatok alatt kezükben a szalvéta, rajta az újdonság, az eredeti flamand recept alapján készülő ínyencség. A teljes újságoldal az összeállításunk tanulmányozható. (A jobb olvashatóságért az anyagot érdemes külön megnyitni vagy lementeni!)


Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
A Napló cikke


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 11., szerda

A protestáns gályarabok emlékoszlopa

Debrecenben 1895. szeptember 21-én avatták fel a gályarabok emlékművét a Kálvin téri Emlékkertben, özv. Hegyi Mihályné adományának köszönhetően. A szobrot Gerenday Béla készítette. Magyar földön elsőként itt emeltek köztéri kompozíciót a gályarabok tiszteletére.


A magyarországi ellenreformáció idején, 1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé, s ekkor mintegy háromszáz pap, tanító jelent meg a tárgyaláson – idézi fel a reformatus.hu cikke. Az összeállításból az is megtudható, hogy a bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket, egyben követelte „bűneik” beismerését és áttérésüket a katolikus hitre. A legállhatatosabb prédikátorokat, akik semmiféle megalkuvásra nem voltak hajlandók, várbörtönökbe vitték. Több mint negyven papot Nápolyba hurcoltak, közülük csak harminckettő maradt életben. Őket eladták gályarabnak.

A szobor 2024 tavaszán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A prédikátorok sorsa nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés kezdődött a kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter admirálisnak sikerült 1676. február 11-én. „Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam” – ezekkel a híressé vált szavakkal fogadta hajóján a holland tengernagy a huszonhat megmentett prédikátort. Hegyi Mihályné és Ruyter előtt debrecenben utcanevek is tisztelegnek.

A szobor 2021 tavaszán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
A fenti (1906 után készült) képeslap teljes méretben

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Nagyerdőben rejtőző hatalmas ufó

Debrecen legkülönösebb épületei közé tartozik az az ufóalakú objektum is, ami a Nagyerdőben rejtőzik a gyógyszergyár és a volt kemping közötti terület fái alatt. Sokan a létezéséről se tudnak, arról meg aztán még kevesebben, hogy mi ez, és mi a rendeltetése. Választ a Napló 1971 nyári számában is találhatunk a kérdésekre. Kedves olvasónk, Vékony Zsolt ugyanakkor a Magyar Építóipar című szaklap korabeli cikkét is elküldte nekünk, ezt a dokumentumot az összeállítás végén mutatjuk be.

A futurisztikus objektum. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A cikkek szerint ez nem az akkori kedvelt NSZK tévésorozat Orion űrhajójának a mása, hanem a vízművállalat bázisa: olyan termálkút, illetve tároló, ahol megfelelő hőfokúra keverik a Nagyerdei Gyógyfürdő termálvizét. Belül, a földbe süllyesztve egy ezer köbméter térfogatú hévíztároló medence, gépház, diszpécserszoba stb. található. A teljes leírás az összeállítás végén olvasható.

Az ufóra emlékeztető külsejű épület az 1971 júniusi Naplóban. Fotó: HBN

Hasonló cikkeink sok fotóval:
A balmazújvárosi másik ufó


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Magyar Építőipar 1971-es cikke. Nagyításért kattints a képre!

2026. február 10., kedd

A Légy jó mindhalálig című film debreceni forgatása Tóth Laci főszereplésével

Debrecenben  a helyi sajtóban különös hirdetés jelent meg 1960. február 7-én: 1892-es plakátokat, könyveket, reskontószelvényeket stb. kérnek leadni az Aranybika Szálloda portáján a Légy jó mindhalálig című film forgatása érdekében. A folytatást az alábbiakban meséljük el a korabeli hírek között végzett kutatásunk alapján...

A Nyilas Misit játszó Tóth Laci

A Hunnia Filmgyár 1960. február 9-én kezdte meg a tereprendezést, ami azt takarja, hogy például a Református Kollégium előtti aszfaltot is átfestették kockakőhatásúra, és gázlámpákat szereltek a falakra. A Ranódy László rendezte film főszerepét, Nyilas Misi alakját a hajdúszoboszlói Tóth Lacira bízták, akit 40 ezer általános iskolás gyermek közül több hónapi munka után választottak ki. Az első felvételek 1960. február 16-án kezdődtek a Nyomtató utca és a Vár utca sarkán az úgynevezett trafikjelenettel. A filmben Bessenyei FerencPsota Irén és Törőcsik Mari is játszik.


A film egyik első bemutatóját a Szovjet–Magyar Baráti Társaság rendezte meg 1960. augusztus 9-én a Moszkvai Barátság Házában. A debreceni premier október 15-én volt a Víg Moziban. Aztán a főszereplő Tóth Laciról szóló október 27-i riportban ez olvasható:
A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, amikor megkapta munkájáért az első forintot, elküldte szüleinek azzal az aláírással: Sírig szerető fiuk, Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édesanyjának azzal adta át: vegyen magának és édesapjának új ruhát! – Magadnak mit kértél? – Én biciklit kaptam a filmgyártól – válaszolta –, teljesen felszerelt, új biciklit, dinamó is van rajta. Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni díszbemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé.”

Ez a kedves Tóth Laci az alakításával a legjobb gyermekszereplő díját nyerte a San Francisco-i Filmfesztiválon! – számolt be róla az 1960. november 10-i Napló. 


Mi pedig azzal is többször foglalkoztunk, hogy mivé lett a régi debreceni Cserepes utca, benne az az utolsóként, 2019-ben lebontott kis ház, ahol a filmben Doroghyék laktak. Zámbóné Lakatos Mária a cikkünkben felidézte: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt.
A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam”  elevenítette fel.
Egyúttal kifejtette: „50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!

„Itt laktak” Doroghyék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A regény 1965-ös kiadását ebben az összeállításunkban mutattuk be Reich Károly szép grafikáival.

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Gyógyító sósfürdő volt Debrecen déli szélén: a Telegdi



Debrecenben a híres Telegdi-sósfürdőt Telegdi Kovács László hozta létre a szepesi birtokán (a mai repülőtér melletti városrészben). Zoltai Lajos leírása szerint a polihisztor Telegdi Kovács László ügyvéd, lapszerkesztő, színházi felügyelő (intendáns) is volt, aki igen vállalkozó szellemű debreceni polgárként kártyagyárat, olaj- és szélmalmot is birtokolt. Szepesi tanyáján, a Hosszúszék nevű lapos szélén 1876-ban néhány fürdőszobát építtetett, és azokat fűtőkazánnal, vendéglővel, táncteremmel is ellátva, közhasználatra bocsátotta – fogalmazott a múltidézésében a régész-muzeológus. (reprodukciók forrása: Haon / Szálkai Tamás.)

Régi térképen az egykori Telegdy-sófürdő

A történelmi kiadvány kitér arra is, hogy ez a sóstó idült „bőrkütegek” és csúzos bántalmak ellen is sikeresen volt javaltatott (akárcsak a konyári). Megtudható Zoltai Lajos ismertetőjéből az is, hogy Telegdi Kovács László a tanya melletti dombra akácerdőt is ültetett a fürdővendégek üdülésére. A kis fürdő igen szépen fellendült, amikor a Debrecen–Derecske-vasút megnyitásakor megállót is kapott. Telegdi Kovács László a betegsége miatt 1908-ban eladta a birtokát. Sajnos azonban az I. világháborút követően az újjabb tulajdonosa a fürdőüzemet megszüntette, az erdőt pedig kivágatta.

Régi képeslap az egykori Telegdy-sófürdőről

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 9., hétfő

A szép cívisváros a gázlámpák korában

A Debreceni Képeslapok című magazinunk idővonalán található olvasói fotók feltöltői közül ezúttal Lengyel Tamás megosztásaiból szemezgetünk. Rögtön itt az összeállítás elején Neki is nagy köszönetet mondunk a csodás képeslapmásolatokért. A galéria a képre kattintva is megnyitható.

A fenti levlapon az egyik hajdani gőzvonatunk látható a nagyerdei állomásán (Hegedűs és Sándor kiadása, 1911-ben postázva), a következő jelenet pedig nagyerdei kirándulókat ábrázol 1914-es pecséttel.

A Nagyerdő környékén járva, sokan keresik fel az 1932-ben átadott egyetempalotát is, például a sugárút felől. Ez a képeslap 1948-as, és a Méliusz Könyvkereskedés hozta forgalomba. 

És bizony volt nekünk valaha egy gyönyörű Nagyállomásunk is, melyet sokan láthattak még az olvasóink közül is. Ez a palotánk is az 1944-es bombázásokban sérült meg, de nem ez okozta a végzetét, hiszen utána még sokáig működött. Az alábbi kártyát Thaisz Artur adta ki, és 1911-ben postázták.

A Petőfi térről indult gőzösök (és később a villamosok is) természetesen megálltak a Nagytemplomnál. Ezt az üdvözlőlapot is a Hegedűs és Sándor adta ki, melynek a főutcán volt a mesés palotája.

A főutca látképe következik, mégpedig 1917-ből, amikor már két éve Ferenc József nevét viselte. A Kistemplom pedig akkor már 10 éve toronysisak nélküli szomorkodott.

S milyen volt a Kistemplom a toronysisakkal? Az alábbi képeslapmásolat hűen szemlélteti ezt is (meg persze például a lámpagyújtás műveletét). Az 1906-ben feladott, gyönyörű képeslapot Pongrácz Géza jelentette meg.

A Kistemplomot egyes korábbi tervekkel ellentétben végül nem bontották le, viszont a Steindl Imre által tervezett Aranybika Szálló helyett új, nagyobb hotelpalota készült.

A mai palotát 1915-ben adták át, ezt az 1910-ben postázott (és a Steindl Imre-féle Bikát bemutató) levelezőlapot pedig Thaisz Arthur dobta piacra.


A főutca és a Kossuth utca kereszteződésében az 1912-ben átadott, mai takarékpalota helyén a Táncos Kovács-ház állt. Ez se volt kicsi, de már ennél is nagyobbat, fényűzőbbet akartak. (A képeslap kiadója: Engel Károly.)

A Ferenc József utat bemutató lapok közül utoljára a mai Holló János utcai sarokhoz érkeztünk. Mint az a lap alján is látszik, ebben az utcaképben gyönyörködhetett, aki kitekintett a Royal Szálló ablakából. Az 1924-es dátumú kártya vasúti kiadásban jelent meg.

Nem kevésbé lenyűgözőek a főutca végén, a Nagytemplom jobbján nyíló Hatvan utcáról megmaradt képeslapok se. A Lengyel Tamástól kapott másolatok egyikén azok a házak sorakoznak, melyek a mai postapalota és államkincstári épület helyén pompáztak. (Kiadó: Engel Károly.)

Szintén a Nagytemplom jobbján nyíló Hatvan utca szerepel a következő, 1907-es bélyegzésű lapon is, de a másik irányból. A Sajó István tervezte bérház (1930) még nem épült meg ekkor. 

Itt pedig a Nyíracsádhoz közeli Guth-ra látogathatunk, a képeslap szerint ,,Debrecen sz. kir. Város legszebb kirándulóhelyére", ahol a Vásáry István Menedékház is várta a túrázókat. A kép közepén a korabeli Zsuzsi vonat egy kocsijára csodálkozhatunk rá. (Fotó: Berzéki Sándor.)

Az utolsó képeslapmásolat is az idegenforgalomhoz kapcsolódik: a felvétel a debreceni Széchenyi utca 15. szám alatti turista- és diákszállót örökítette meg, amit az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal működtetett (Fotó: Aszmann Ferenc.)

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 8., vasárnap

Versenyautós iskolatáska a régi Unióból

A Debreceni Képeslapok több olvasója is megható, kedves hozzászólást írt az Unió Áruházas posztunkhoz. Közülük D. Tóth Norbert emlékeit osztjuk meg most nagy köszönettel.

Az 1980-as nyitáskor. Fotó: Kalmár István
„Mikor hosszú évtizedekkel ezelőtt először ültem volna a padba, anyámmal bevásárolni mentünk. Megvenni az iskolához szükséges felszerelést. Ez azért volt nagyon különleges emlék, mert akkor éreztem életemben először, hogy fontos vagyok. Szó szerint értékes ember. Hogyan történt? Szóval. Abban az időben a nélkülözés volt jellemző a hétköznapokban, ami által szinte lehetetlennek tűnt, hogy én az iskola első osztályát új füzetekkel, iskolatáskával és tolltartóval kezdjem. Az óvodába is mindig szakadt, elnyűtt ruhákba jártam, így megszoktam, hogy nálunk az „új” kifejezés egy másik univerzumot jelentett. De valahogy az Isteni jóakarat újra megmutatkozott, mert iskola kezdés előtt valamilyen segélyt kapott anyám, amit máig érthetetlen módon ténylegesen tanszerekre és felszerelésekre költött. Bementünk az Unio nevezetű, akkor még működő áruházba és egy kosárba elkezdtük belepakolni a dolgokat. Táskáknál megálltunk és rám nézett. Melyiket szeretnéd?- kérdezte. Egy versenyautósat választottam, de azt hittem csak viccel és a pénztárnál mindent visszapakoltat velem. Aztán mikor mindent megvettünk, a pénztár felé egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem. Úgy érzetem, ez csupán egy álmom vagy tévedés. Tévedés, hogy én kapok egy új táskát, tolltartót, füzeteket és vízfestéket. Biztos valaki elnézett valahol. Aztán a kasszánál láttam, ahogy az eladó elkezdte beütni a régi gépbe az árakat. Egyre nagyobb lett a végösszeg, miközben én egyre kisebbnek érzetem magam. Arra gondoltam, hogy az egész életem nem ér ennyit, mint amennyi pénzt most anyám kifizet. Kifizette. Nem akartam elhinni. A buszon ülve szorítottam magamhoz az új táskát és a benne lévő dolgokat. Talán még akkor sem hittem el, tényleg érek ennyit. Érek annyit hogy ennyi dolgot vegyenek nekem?”

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!