Keresés ebben a blogban

2026. február 3., kedd

Debrecen városrészei: a Tócóskert

Debrecen utolsó nagy, hagyományos lakótelepe az ottani Tócó-patak nevét viseli, s a Tócóskertben épült meg az 1980-as évek végére, miután a korábbi szőlőkertes, présházas városrész szinte összes régi villáját, családi házát szanálták. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A tócóskerti kispiac. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Egy 1979-es felmérés szerint a Tócóskertnek mintegy 550 családi háza volt, azokon belül pedig 660, közepes állapotú lakás, ahol 750 család lakott.

Ez is lebontva. Fotó: Méliusz Helytörténeti Fotótár

A házakat összességében nem túl erős lelakottság jellemezte, probléma inkább a közműves infrastruktúrával volt, mivel például a gázellátás sok helyen még nem épült ki addigra. (Régi cikk az összeállítás végén!)

A régi Tócóskert megmaradt házai. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az István és Kishegyesi út, a Derék és Vincellér utca közötti Tócóskert egyik nyüzsgő helye a Holló László sétány, aminek a tócóskerti kispiac is forgalmas létesítménye.

Így épült. Fotó: Méliusz Helytörténeti Fotótár

A piac környékén található a Medgyessy-gimnázium, a Holló László Emlékház és a katolikus templom is (fotóját lásd lentebb).

A gimnázium székelykapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tócóskert egyik oktatási intézménye a Kazinczy Ferenc Általános Iskola. Ennek az uszodaépületét örökítettük meg a látogatásunkon:

A tócóskerti tanuszoda. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lakótelepen három vallási felekezetnek is működik temploma. Ezek a István király téri református templom, a Derék utcai Szentháromság Görögkatolikus Templom, valamint a Szent Család Katolikus Templom a Holló László sétányon.

A református templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A katolikus templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tócóskertben bóklászva fedeztük fel azt az üzletet is, aminek a tetején még egy régi szép, eredeti neonfelirat díszeleg, igazi retróhangulatot kölcsönözve a helynek.

A görögkatolikus templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Tócóskerti lakótelepnek kifejezetten szemet gyönyörködtetőek a hatalmas parkjai, s ezáltal a városrész igazán élhetőnek érződik.

Angyalföld téri hangulat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kellemes nézelődést és jó felfedezéseket kívánunk Mindenkinek!

A retro neonfelirat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További városrészi cikkeink:
A katolikus templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az újkerti szőlőbirtokok egyik utolsó hírmondója volt 1974-ben ez a szép présház a Jerikó utca 34. szám alatt


Debrecen mai Újkerti lakótelepének egyik utcája a panelkorszak előtt is a Jerikó nevet viselte. A Múzeumi Kurír című folyóirat 1974 decemberi számában Sápi Lajos hívta fel a figyelmet a Jerikó utca 34. szám alatti egykori présházra és az állapotára. A cikkben egyúttal azt is jelezte, hogy a házat minden bizonnyal lebontják a tervbe vett lakótelep-építés miatt. A szakember leírta továbbá: az elhagyatott présház a XIX. század közepén épült klasszicista stílusban, s a tanulmány megjelenésekor már évtizedek óta gondozás nélkül küzdött a könyörtelen pusztulással. Szőlőskertek akkor már alig voltak mellette, mivel lakóházak és kisebb iparüzemek vették körül. A fenti rajzot 1934-ben készítette az akkor még jobb állapotban lévő épületről Zoltai Lajos történész, muzeológus, míg az alábbi képek 1975-ben jelentek meg a Naplóban:


A teraszos, timpanonos, oszlopos présház sorsáról Sápi Lajos jelezte: célszerű lenne megtartani, renoválni, és beilleszteni a városrész fejlesztési tervébe. Lehetne benne borkóstoló, illetve a hajdani szőlőkultúra bemutatóháza is – javasolta a városvédő. Nem így történt, ugyanis az épületet végül mégis lebontották a panelházak érdekében. További lebontott újkerti szép házak a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből:


A Jerikó utcáról azt is érdemes tudni, hogy a debreceni nyelvhasználatban a „Jerikó hegy” szőlővel telepített homokdombot jelentett. Tóth Pál a Debreceni utcanevek című lexikonában arra is emlékeztet, hogy a 17–18. század fordulóján a Homokkert egyik szőlőültetvényes részét nevezték Jerikó hegyének, ám ez az elnevezés később Debrecen északi részén is megjelent: az 1752-ben keletkezett Újkertben a Lehel utca végén lévő, de a Jerikó utca végére is kiterjeszkedő homokdombot is Jerikó hegyének nevezték (melyet 1938-ban nagy részben elhordtak). Végül íme, milyen volt az Újkert még a lakótelep-építés előtti időben:

A Cartographia 1965-ös térképén a Jerikó utca

Kapcsolódó cikkeink sok régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 2., hétfő

A Vágóhíd utcai Kati Kocsma legendája


Debrecenben a hajdani 4-es villamos végállomásánál, a Vágóhíd utca túlsó felén működött az egykori legendás Kati Kocsma. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Presszóbelső. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A hőskorban, amikor még léteztek a Vágóhíd utcai és a környékbeli szocialista nagyüzemeink (többek között a Debreceni Dohánygyár, valamint az immár eltűnt baromfi-feldolgozó), ez a III. osztályú vendéglő is óriási vendégsereget szolgált ki.

Enteriőr, 2. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összeállításunk képeit a Kati Kocsma bezárása előtt készítettük, amikor már a berendezései is eladók voltak. A dombon lévő vendéglőépület szerencsére ma is megvan.

2022. április 22-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megvan, csak éppen már más funkciót adtak neki. A feliratok nyomai és egy sörreklámos lámpa azonban így is láthatók a homlokzatán.

A pult. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A legenda szerint Debrecen második legrégebbi működő kocsmája a Kati volt, a ,,legöregebb" címmel pedig a Vágóhíd utca innenső végénél található Vadászkürt Vendéglő büszkélkedhetett (ez még megvan, csak más névvel).

A főfal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az utóbbiról az járta, hogy titkos alagút kötötte össze a pavilonlaktanyával. A legidősebb kocsmák közé tartozik a még szintén prosperáló Fácánkakas a Maróthi utcában, míg például a „Don-kanyar” büfének már csak az épülete van meg a Rakovszkyn.

2025. I. 31. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Retró relikviák. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A sín maradékával. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Amikor szabó, bizományi és virágpiac is volt a Vegyinél

A debreceni vegyipari szakközépiskola melletti épületsoron egykor nem (csak) kocsma működött, hanem szabóság és műszaki bizományi is – lásd e Csapó utcai összeállításunk 1973-as fekete-fehér képein, melyek a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből (MKKHR) származnak.


Itt volt a virágpiac is (telente a fenyőfavásárral), szemben pedig a vásárcsarnok terült el, valamint az épülettömbhöz tartozó Pulykakakas Ételbár is.

A páros oldali virágpiaci rész. Fotó: MKKHR

Sőt, szintén átellenben üzemelt a híres-nevezetes Debrecen Áruház, és 1971-ig ugyancsak a Csapó utcán közlekedett a 6-os villamos.


Alábbi képeink 2015-ben születtek az épületsorról. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2015 telén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindezt azért elevenítjük fel, mert lebontották a házakat a Vegyi és a Csapó utca 19. szám között, a helyükön pedig várhatóan bevásárlóközpont is tornyosul majd.

Régi udvar. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új létesítményt a tervek szerint függőfolyosó is összeköti majd a szemközti szupermarkettel.

Az eltűnő házak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Végül íme a nyitóképünk teljes méretben, amilyennek már soha többé nem láthatjuk ezt a helyet (se):



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 1., vasárnap

Volt egyszer egy Margit-fürdő


Debrecen egyik legfantasztikusabb helye egy valóságos oázis volt a „nagy, poros alföldi városban”. Ez a Margit-fürdő, aminek festői létesítménye a mai Füredi úton (eredetileg Károly Ferenc József sugárúton) pompázott 12 holdon.

A Margit-fürdő főépülete. Külső fotók: Helytörténeti Fotótár

A vizes élmény- és gyógyparkot Szikszay Gyula, a gazdag földbirtokos és nagyvállalkozó építtette Szikszay Lajos tervei alapján. Tekintsd meg a teljes képgalériánkat itt:


Az 1888-ban felépített, csodálatos paradicsomot a feleségéről nevezte el a tehetős cívis. A Margit-fürdő rendelkezett a város első, sportolásra alkalmas medencéjével. Mellette férfi és női kádas és gőzfürdők, habfürdők, zuhanyzók, büfék, pihenőhelyiségek is kényeztették a vendégeket.


A Debreceni Képeslapok Facebook-oldalára Vekerdi Károly által feltöltött prospektusfotók tanúsága szerint a parkban a fürdőzőket egy lélegzetelállító strand is elkápráztatta. Ott nyáron biciklizni, télen korcsolyázni is lehetett.


A mai kor elvárásai szerint is lenyűgöző gazdagságban felszerelt fürdőben mindezeken kívül díszes előcsarnok, szobrok, valamint vízgyógyintézet is voltak. (Miként az alábbi régi térképen is látszik, a Margit szomszédságában az István Gőzmalom működött.)


Ugyanakkor „inhalatoriumot”, továbbá orvosi rendelőt, fodrászatot és manikűrt-pedikűrt is igénybe lehetett venni. Sőt, táncterem és színpad is szolgálta a művészeket és a közönséget.


De ez a kies földi mennyország rendelkezett masszőrszobákkal, vetkőzőtermekkel és páncélszekrényekkel is. Természetesen saját víztornyai, kazánjai és mosodái is működtek. A homokos strandon nemcsak medencék, hanem ugrótorony és tornaszerek is várták a kikapcsolódni vágyókat.


Hiszen a Margitot „a nagy, poros alföldi város tisztasága, egészségügye szolgálatába” állították. A birodalom érdekében Szikszay Gyula megegyezett a gőzvasúttársasággal, így ingyen utazhattak a járatokon azok, akik jegyet váltottak a feredőbe.


A megálló fél percnyi sétára volt tőle, ez pedig végképp a Margit javára fordította a versenyt a tégláskerti tóval szemben. A területen 1909. október 3-án munkásotthon nyílt, ami több szakszervezeti csoportnak és a szociáldemokraták irodájának is helye lett. Végül 1922-ben a Debreceni Munkás Otthon Szövetkezet 800 ezer koronáért megvásárolta a teljes ingatlant. Dr. Nagy Attila képeslapgyűjtő, helytörténet-kutató előadása szerint a fürdőrészt 1941-ben bontották el.


A II. világháborúban a munkásotthon épülete óriási károkat szenvedett; berendezése teljesen elpusztult, elkallódott és szétlopták, s az iratok zöme is odalett. A díszterem freskóit a katonai megszálláskor ellepte a füst, a házat pedig 75 százalékban romnak nyilvánították.


1956 elején még úttörők parádéztak benne, aztán 1964-ig a városi–járási munkásőrség székházaként működött. A páratlan paradicsom épületegyüttesét ezután bontották le, a helyén pedig négyemeletes lakóházak és játszóterek épültek.


A mai Szent László Plébániával és II. János Pál Pápa Intézettel szemközti ingatlanon, ahol a Margit pompázott, csupán egy munkásmozgalmi tábla tesz említést a néhai csodakertről. A fürdő emlékét azonban Szabó Magda megörökítette a Régimódi történet című regényében – a névadó Margit tudniillik az ő anyai nagyapjának a testvére: Jablonczay Margit.


Végül a munkásmozgalmi korszakból mutatunk felvételeket.

Az egykori fürdő és a munkástörzshely emléktáblája a Füredi úton, a Margit helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az első az 1920-as években készült: az emberek a munkásotthon eddig nem látott épülete előtt állnak, amin a Munkásbank táblája is szerepel.


Az utolsó képen az intézmény parkjában üdülő gyerekek mosolyognak. Mindkét fotográfiát a Korok, emberek című könyvből ollóztuk, amit az MSZMP megyei bizottsága adott ki 1976-ban. Akkor azonban már jó 10 éve lebontották ennek az egykori földi mennyországnak az utolsó maradványait is...


Kapcsolódó cikkeink sok mai és régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. január 31., szombat

A volt Bányai Júlia Általános Iskola

Debrecen egyik régi oktatási intézményének Kossuth utcai mai főépülete 1965. január 31-én nyílt meg. A Burgundia városrészben található létesítményt már a görögkatolikus egyház működteti, és a Szent Efrém nevet viseli. Az azonban változatlan, hogy az iskolának ma is világhírűek a kórusai.

Az új névvel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az új létesítmény az avatásáról szóló sajtóbeszámoló szerint 6 millió forintba került, és 10 tantermet alakítottak ki benne. Mint olvasható a lentebb közzétett tudósításban, készültek külön a fiúknak és a lányoknak is korszerűen felszerelt műhelyek, összesen pedig 670 tanuló kezdhette, illetve folytathatta itt a tanulmányait 1965. február 1-jén.

Csapatzászló-avatás, 1971. (Helytörténeti Fotótár)

A többi érdekesség az alábbi cikkmásolatban és az utána megosztott archív fotón látható-olvasható. Kellemes múltidézést Mindenkinek!

Kapcsolódó összeállításaink:
1975-ös látkép. (Helytörténeti Fotótár)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!