Debreceni Képeslapok

2026. február 18., szerda

Az István Gőzmalom

Debrecen híres őrlőüzeme volt a mai Füredi úton 1848-tól az István Gőzmalom, ami mellett 1888-tól a hajdani nevezetes Margit-fürdő pompázott. Az utca akkori neve Károly Ferenc József út volt. Az alábbi képet Kedves Olvasónktól, Fazekas Sándortól kaptuk ezzel a gondolattal: „Nekem édesapám dolgozott itt, igaz, akkor HBM Gabonaforgalmi Vállalat volt már a neve. Van egy régi poszter róla. Egy kicsit sérült, de bekereteztettük.”

Szücs Ernő leírása szerint a városi tanács 1843. október 2-án engedélyezte a gyár létrehozását, s az alakuló közgyűlést 1844. július 28-án tartották meg. A termelés 1848 májusában kezdődött. A malom az engedély megadásától viseli az István nevet, amely Habsburg István nádor előtt tiszteleg. Az István Malom első gépésze Schawel József volt. 1863-tól Irinyi János, a biztonságos és zajtalan foszforos gyufa feltalálója volt az István Gőzmalom könyvelője, majd vezetője. A gyár másik híres szakembere Pekár Imre (1838–1923) volt, aki 1864-től 1875-ig dolgozott itt műszaki vezetőként. A parkolóban álló domborműves kő az ő emlékét őrzi.

A gőzmalom és a Margit-fürdő egy régi térképen

Szücs Ernő leírta azt is, hogy 1944. június 2-án a malmot is bombatámadás érte, majd október 18-án a visszavonuló német katonák felrobbantották az üzemet. 1955-től fokozatosan lebontották a malomnak azokat a részeit, amik a II. világháború alatt erősen megrongálódtak. A HB Napló korabeli cikkéből az is tudható, hogy 1971. szeptember 11-én az István Malom silótornyában tűz pusztított.

Az első ütem. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A megmaradt épületegyüttesben a rendszerváltás után egyebek mellett nyomda működött, de az egyre romosabb falak között hajléktalanok és kétes elemek is tanyát vertek. A bevásárlóközpont ezek és az Ifjúsági park egy részén épült meg. Legtovább az Egyetem sugárút felőli szolgálati lakóház állt, de végül az is patkánytanya lett, így lebontották. Itt nyílt meg Debrecen első multinacionális hátterű bevásárlóközpontja, a Malompark áruház 1998. november 26-án. Azóta a Nádor utca felőli ingatlanrészen épült egy másik szárny is, amiben posta, edzőterem és piac is van.

A Metszetet Endrődi Sándornak köszönjük

További üzemeink története régi képekkel:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Régi Városháza

Debrecen fontos épülete az 1843-ban megnyílt klasszicista Régi Városháza, mely a Piac utca 20. szám alatt található. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Régi Városháza 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2026-ban 183 éves épületegyüttes napsütötte látványa után szuper régi képeket is megcsodálhatnak!

A Piac utcai árkádban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Régi Városházát Ságody József tervezte Povolny Ferenc korábbi tervei alapján. 1849-ben már itt lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt őrizték a magyar Szent Koronát.

A békebeli Piac utca a városházánál. Képeslapfotó: Ismeretlen Szerző

A Régi Városházához tartozó, és szintén a közelmúltban renovált (Kossuth és Sas utcai) Kis Orbán-ház építési és családi története ebben az összeállításunkban ismerhető meg.

A városháza főhomlokzata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Régi Városháza egyik különleges helye a sokak által szekundabarlangnak nevezett oszlopos átjáró. A hozzá kapcsolódó babona szerint amelyik diák átmegy alatta, az egyest kap az iskolában. Emiatt sokan felnőtt korukban is kikerülik ezt az épületrészt.

A szekundabarlang. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Régi képeslapjaink a cikk végén láthatók a városházáról...

A Régi Városháza emeleti tanácstermének ablakai a Piac utca felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Köszönjük a figyelmet, Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre!

A városháza főkapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Vörös Hadsereg útja a tanácsházával. Fotó: Fényes, 1962

A fenti jelenet 1976-ban. Fotó: Fényes Tamás

A Kistemplom felől 1976-ban. Fotó: Tulok Ferenc

Tanácsháza és takarékpalota. Fotó: Horváth Zoltán, 1962

A Debreceni Első Takarékpénztár

A Debreceni Első Takarékpénztárt 1846. február 18-án alapította meg Zalay Alajos, Karap Sándor, Sárváry Ferenc, Telegdi K. László, Péczely József és Bészler Károly.

A Kossuth-sarki bankpalota. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A megannyi nemes ügyet is szolgáló szervezet igazgatója Zalay Alajos lett, tisztviselői pedig Komlóssy Imre és Csanak József. A bank a mai Régi Városházán bérelt helyet.

Még a szomszédos Gambrinus-bérpalota nélkül

Majd 1868-ban befektetési céllal megszerezték a Táncos Kovács-házat, valamint két szomszédját, a Kossuth utcai Auer-házat és a Piac utcai Rádl-házat.

A Kossuth-sarki Kontsek-üzlet portálja

A középső épületben az elegáns üzletek mellett a Czifra kávéház is működött (ahol Boka Károly prímás muzsikált), az első emeletet pedig a kaszinó bérelte. Az Auer-házat 1890-ben már a takarékpénztár bonttatta le az első székház felépítése érdekében.

Az első székház a Kossuth utcán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Egy évvel korábban, 1889-ben a Piac utca 53–55. szám alatti, gyönyörű ház is elkészült, amit szintén a takarékpénztár építtetett. A Hungária-palotaként is ismert épület jellegzetes dísze a Piac–Arany-sarki tornya, ahol a cég és a szakma több jelképe is felfedezhető.

A csodálatos Hungária-palota 1915-ben

Ilyen jelkép a méhkaptár és a Merkúr- (Hermész-) szobor is. Papp József leírása szerint a pénztár két évtized alatt kinőtte a Kossuth utcai, kétemeletes székházat (ami egyébként ma is áll). Így emiatt egy hozzákapcsolt háromemeletes palotát terveztetett a saroktelkekre.

A Hungária-bérház ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A pompás szecessziós építményt ifj. Rimanóczy Kálmán, nagyváradi építész tervezte meg, és főként helyi mesterek (Tóth István, „Pavlovics és Szilágyi” építészek, Somogyi Sándor szobrász stb.) készítették el 1912-re. Az ügyféltér a földszinti oszlopcsarnokban volt, míg a hivatali lakások és irodák a főutcai első emeleten.

Merkúr (Hermész) szobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A sarkon itt is Kontsek Kornél nyitott ruházati üzletet, és a Kossuth utcai első emeletre a kaszinó költözött. A mesebeli létesítményben társalgók, olvasó-, biliárd-, kártyázó- és díszterem is volt, továbbá pincei vendéglő és sörcsarnok. A házat és a pénztárat 1951-ben vették állami tulajdonba. A régi ügyféltérbe a honvédségi tiszti klub költözött (itt ma kínai bolt üzemel), a kaszinó helyén pedig később a Debreceni Művelődési Központ működött.

A már torony nélküli palota. Fotó: Pathó Sándor, 1975

1846-ban egyébként a pénzintézet kezdeti 600 részvényét 156-an vásárolták meg. Sz. Kürti Katalin dolgozatából az is megtudható, hogy 10 év után a pénztár már kulturális és szociális ügyek támogatására is áldozhatott. Ez hazafias nemzeti célokra is kiterjedt, továbbá a tudomány és művészet istápolására, egyházi és emberbaráti célokra, betegek és szegények segélyezésére, valamint a mezőgazdaság és a kereskedelem fejlesztésére is. A pénztár támogatta például a Debreceni Színügyi Egyletet, az Emlékkert Társulatot, a Dalegyletet, a Református Kollégiumot és a Csokonai Kört is! A palotában 1982-től működött ifjúságpolitikai KISZ-klub (IPK) története és emlékei ebben az összeállításunkban eleveníthetők fel sok szép régi képpel.

A volt Hemo kapuja. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina, 1996

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Piac utcai régi ügyféltér kapujának egyik táblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. február 17., kedd

Az első gyorsétterem Debrecenben

Debrecen első nemzetközi gyorsétterme 1991. október 8-án nyílt meg a nagyközönség számára a Hungária-palotában, az egykori Hungária Étterem helyiségében, ami a Piac utca és az Arany János utca sarkán található 1889 óta.

A gyorsétterem az átadáskor. Fotó: Iklódy János

Az átadásról beszámoló Napló-cikkben ez olvasható: a tervezéstől a megvalósításig tíz hónap telt el, hogy Debrecen egyik legpatinásabb vendéglőjéből kialakítsák az ötödik magyarországi éttermet. A régi Hungária helyén mintegy 100 millió forintos beruházás révén alakították ki az európai színvonalú gyorséttermet. A világ 53 országában csaknem 14 ezer üzletet működtető cég legújabb egységének terveit a Diplomáciai Testületeket Ellátó Vállalat mérnökei készítették, a kivitelezési munkálatokat a HÁÉV végezte. Cserháti Gabriellától, az étterem fiatal vezetőjétől megtudták: a debreceni üzletben 80 alkalmazott dolgozott, akiket az amerikai normáknak megfelelően ő maga választott ki a rengeteg jelentkező közül. A cégnek azóta immár több étterme is üzemel Debrecenben, az első éttermet pedig a közelmúltban költöztették el a Hungária-palotából a MÁV-székházba.

A gyorséttermes időkben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

A csodálatos Hungária-palota 1915-ben

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az 1991-es nyitás előtti egyik sajtóhirdetés

Volt egyszer egy műjégpálya az Oláh Gábor utcán

Debrecenben ma is sokan emlékeznek még a nagy korcsolyázásokra, korongcsatákra, amelyek a hajdani Vörös Hadsereg úti pályán, az Aranybika Szálló melletti jégen és a csónakázó felhizlalt jegén zajlottak. Az éledező debreceni korongsportot és az állandó korcsolyázási lehetőséget sajnos gyakran elúsztatta az enyhe időjárás. Emiatt a régi pályák szerepét a DMTE új nagyerdei műjégpályája volt hivatott átvenni, novembertől áprilisig folyamatos sportolási alkalmat adva – írta anno a HB Napló.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ennek érdekében az Oláh Gábor utcai új sporttelepen 21,6 kilométernyi csővezeték került a beton alá, melegedő, öltöző, büfé kapott helyet a pálya végében, s palánkokat, reflektorokat is telepítettek a kompresszorok, jéggyalu mellett. A DMTE és bázisvállalatainak (HÁÉV, a Titász, MGM) nagyszabású akciójához a megyei és városi tanács vezetésével 22 hajdú-bihari üzem, vállalat, téesz csatlakozott, anyagi segítséget, társadalmi munkát felajánlva, hogy 1977. november 7-re, a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére átadhassák a műjégpályát.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Ez így is történt, s a rendezvényre az építésben közreműködő üzemek, vállalatok dolgozói, képviselői kaptak meghívót. Az ünneplő közönség előtt a hazai jégsport több neves képviselője tartott bemutatót –a Regőczy, Sallai jégtáncos pár, Vajda László és Erős Ágnes, valamint a Ferencváros és az Újpesti Dózsa jégkorongcsapata. A csaknem 16 millió forint költséggel épült létesítmény hivatalosan november 8-án reggel 8 órakor nyitotta meg a kapuit. A telep fenntartói három műszakban dolgoztak: 8-tól fél 12-ig, délután 1-től fél 5-ig és este fél 6-tól 9-ig tartottak nyitva. A szünetekben végezték a felújítást.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

A felnőttek 10, a diákok, katonák és nyugdíjasok 5 forintért korcsolyázhattak a 3,5 órás műszak idején. A 6 éven aluliak kísérői részére 3 forintos jegyet kellett váltani, viszont a ruhatár használata díjtalan volt. A turnusokban 250–300 ember korcsolyázhatott. A pálya körüli lelátókon kétezer szurkolónak biztosítottak állóhelyet, a telep elé pedig 80 férőhelyes parkolót építettek. Csodás időszak volt... Mígnem az Oláh Gábor utcai pályát 2013 őszén már nem nyitották ki, mondván, hogy elavult és nem felel meg az előírásoknak. Ma már extrém sportpark van a területen, a szabadban korcsolyázni pedig többek között a Nagytemplom előtt, illetve a Nagyerdei Stadion mellett évente felépített/lebontott mobilpályán lehet.

DBKL

Az 1986. II. 15-i jgfarsang képei a Naplóban

További sportos cikkeink a cívisvárosból:

Hazánk első vasúti tejivója a debreceni Nagyállomáson

Debrecenben a Nagyállomás éjjel-nappali nagy várótermében 1974. november 4-én nyílt meg, és évtizedeken át működött a tejbár, más néven a tejivó. A „bár” titulust azért kaphatta, mert bárszékeken ülve lehetett fogyasztani. Ez nem önkiszolgáló vendéglő volt, mint a Kossuth utcai tejivó (ahol falicsapokból kellett engedni a sárga műanyag bögrékbe a tejet, kakaót, teát stb.), hanem pultosok szolgáltak ki.

A tejivó 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A HB Napló így tudósított a tejbár átadásáról: Aki éhesen vagy szomjasan érkezik meg ezután a debreceni Nagyállomásra, vagy ott vár vonatra, bizonyára szívesen veszi igénybe az Utasellátó Vállalat Hajdú–Szabolcs megyei Igazgatóságának új létesítményét, a tejbárt, s nagyobb kedvvel fogyasztott el valamit, mint a restiben, ahol bizony nem ritka az ittas ember. A vállalatnak ez az első tej- és tejtermékeket árusító egysége az országban, amit állomáson hoztak létre.

Micsoda kínálat! Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Megtudható a cikkből az is, hogy a 750 ezer forintos költséggel létesített, és éjjel-nappal nyitva tartó tejbárt Vámos István, az Utasellátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese adta át a rendeltetésének november 4-én délelőtt. „A tejbár a Nagyállomás várótermében van, amit a tervek szerint hamarosan átalakítanak nemdohányzó váróteremmé, ahol az utasok egészséges levegőben fogyaszthatják el majd a különböző tejtermékeket, süteményeket, tejből készült turmixitalokat.” A felejthetetlen vendéglő történetét régi fotókkal ebben az összeállításunkban elevenítettük fel.

A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fp / Bauer Sándor, 1974

DBKL

Bényei József 1998-as írása a Naplóban

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Napló-cikk a tejbár átadásáról

2026. február 16., hétfő

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

Debrecenben a Dobozi lakótelep délnyugati sarkán található az egykori 217. sz. Kanyar büfé épülete, ami immár évtizedek óta lakatlan kísértetház. Legutóbb 2017-ben volt terv a beépítésére, ám az sem valósult meg. Pedig anno nagy élet volt itt, s az épületben tejbolt és műszaki bizományi is működött a presszó mellett. De találtunk olyan cikket is 1977-ből, amely szerint vasárnaponként ebben a kocsmában is árusítottak tejtermékeket, kenyeret és pékárukat. Ezúttal azt idézzük fel, hogy miként írt 1997-ben Magyari Vilmos a Faraktár utcai villasor eme nyitóépületéről a Napló hasábjain:

Kora tavasz óta lóg az ablakban is, az ajtón is egy kartondarabra - természetesen hibás helyesírással - írt hirdetés: Üzlet bármilyen célra kiadó. Az üzlet a Hajnal és a Faraktár utca sarkán árválkodik. Valóban árválkodik, mert a földig érő hatalmas ablakon át látni lehet, hogy teljesen üres és úgy mindenestől meglehetősen szánalmas a kinézete. Koszos, elhanyagolt, az igénytelenség nyomait viseli. Az ajtó felett ottmaradt a cégtábla: 217 sz. Kanyar Büfé. Ez volt a hírhedt, a kollektív humor által Don-kanyarnak nevezett kocsma. De ahogy a mai napig nem tudni pontosan, hogy a második világháborúban, 1943 januárjában, a szovjet csapatok Donnál történő áttörése után hány rosszul felszerelt, a kegyetlen télre fel nem készített magyar katona esett el (legalább 120-130 ezer), úgy az sem fog soha kiderülni, hányan maradtak alul az alkohollal folytatott küzdelemben a Kanyar büfében. Két-három évtizeddel ezelőtt, és még később is egy ideig, nem volt olyan rossz hírű és rossz kinézetű hely ez az intézmény, mint a megszűnése előtti években. Amikor a Fényes udvari lakótelepet átadták (1971-72), a szerkesztőségből többen kaptunk ilyen-olyan lakást az ijesztő méretű panelházakban. Fiatalok voltunk és olykor még vidámak is. Átjártunk néha egymáshoz, és előfordult, hogy hajnalig tartott a világmegváltó dumaparti. Akkor felkerekedtünk, és úgy bandában átmentünk a Don-kanyarba pacalpörköltet, sült kolbászt enni, hosszúlépést, nagyfröccsöt inni. Aztán következhetett a vasárnap. Körülbelül egy évtizede kezdett a Don-kanyar lezülleni. Először megszűnt a konyha, ezzel együtt lekerültek a térítők az asztalokról, aztán az asztalok is megtizedelődtek, elkoszosodtak. Aztán minden elkoszosodott és büdös lett. Az igénytelenség teljes mértékben átvette az uralmat. Nem hiszem, hogy lett volna még egy ilyen förtelmes vendéglátóegység Közép- Európában. Hogy a Don-kanyar konszolidált éveiben kik lehettek a törzsvendégek, nem tudom megmondani, de a lerobbant korszakban csak lumpenek látogatták. Ezek az emberek a közeli Cegléd utcában laktak, ugyanolyan igénytelen körülmények között, mint amilyen kocsmába jártak. A Cegléd utca viszont az utóbbi években rohamosan fejlődött. Mondhatni, hogy minden házban nyílt egy új üzlet, sőt új üzletházak épültek. A lumpenek kiszorultak, elköltöztek, így aztán a Don-kanyar is törzsvendégek nélkül maradt. Bizonyára gazdaságtalanná vált. Ez lehet megszűnésének az oka. Csak azt nem értem, hogy a forgalmas utcasarkon lévő üzlethelyiség miért nem kell senkinek, amikor manapság majdnem mindenki a kereskedelemből akar meggazdagodni.

Az épület 1997-ben. Fotó: HBN

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. február 18., szerda

Az István Gőzmalom

A Régi Városháza

A Debreceni Első Takarékpénztár

2026. február 17., kedd

Az első gyorsétterem Debrecenben

Volt egyszer egy műjégpálya az Oláh Gábor utcán

Hazánk első vasúti tejivója a debreceni Nagyállomáson

2026. február 16., hétfő

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből