Keresés ebben a blogban

2026. július 31., péntek

A legzöldebb park a Déri téren!

Debrecenben az ország legzöldebb parkját találtuk meg a Déri téren 2026. július 31-én! Napok óta épp arról szólnak a hírek, hogy minden el- és kiszárad, erre láss csodát: a múzeum előtti gyep olyan dús és egészséges színű, mint talán csak a régi mesékben! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Kálvin tér felőli parkrész. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ebből is látszik, hogy ahol vannak igazi lombok, mint ebben az egyetlen süllyesztett parkunkban, máris más a klíma, s a növények gondtalanul tudnak élni, fejlődni! Nagyon örülünk! Ezt a példát kell követni!

A nyugati oldal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Nagy Jenő Sportmúzeum



Debrecen ma is köztiszteletnek örvendő, néhai edzője, testnevelője, a 2017. július 29-én sajnos eltávozott Nagy Jenő relikviáiból 2005. április 28-án nyílt sportmúzeum az ÚNOK-ban. Az ünnepség meghívójából véletlenül pont van egy példányunk, ennek belső oldalai láthatók az alábbi fotón, valamint a Nagy Jenő által kézzel írt szöveg. Nagy Jenő többek között a Bocskai-iskolában tanított, ugyanakkor a helyi atlétikai és kézilabdás sportéletnek (lásd. pl. Debreceni Dózsa, DVSC) is meghatározó szakembere volt. (Nyitóképünk a HÁÉV, illetve Hajdu-Horváth Emese archívumából származik.)


Az elhunyta évfordulója kapcsán Nagy Jenő előtt tisztelgő Facebook-bejegyzésünkhöz hozzászólásban többen is mellékeltek további képeket. Laczkó Gyula egy klassz portrét is csatolt, míg Hajdu-Horváth Emese annak a látogatásuknak a képeiből osztott meg, amelyet ő és osztálytársai tettek a már nyugdíjas szeretett pedagógusuknál az otthonában. Mindezeken túl a feladat is adott: kideríteni, hogy megvan-e még és látogatható-e a Nagy Jenő Sportmúzeum! Olvasóink többi képe a posztra kattintva tekinthető meg...

Laczkó Gyulának köszönjük a fotót!

Kapcsolódó sportos cikkeink:
Hajdu-Horváth Emesének köszönjük a fotót!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Laczkó Gyulának köszönjük a fotót!

Petőfi Sándor utolsó csatája


Debrecen szinte a második otthona volt a költő Petőfi Sándornak, hiszen megannyi szállal kötődött a cívisvároshoz. A poéta ma 175 esztendeje, 1849. július 31-én tűnt el, és halt meg vélhetően a segesvári ütközetben, két nappal a debreceni csata előtt. A fenti kép Bogdan Willewalde festménye (Wikipédia).

Hegedűs László 1855-ös festménye

A Segesváron történtekről korábban így írt dr. Nagy Imre (nagyításért kattints a képre):


„Hej, Debrecen, sokat szenvedtem én tebenned” – írta Petőfi arról, hogy 1843 november végétől 1844 február közepéig egy tönkrement társulat színészeként a cívisvárosban nyomorgott. A nélkülöző ifjú a jegyszedő Fogas Józsefnénél lakott a Várad utcai új soron (a mai Petőfi tér 12-nél). Ablakuk akasztófára nézett, s temető is volt ott. Később Orlai Petrich Soma (1822–1880) ezt festette meg a híres művében. Petőfi 1849-ben, a kormány és az Országgyűlés debreceni emigrációja idején a Harmincados közben (a mai Batthyány utcában) lakott a feleségével, Szendrey Júliával, s a cívisvárosban írta meg több buzdítóversét is. Itt született a Zoltán nevű fia, akinek Arany János és a felesége lettek a keresztszülei . Petőfi és jó barátja, Arany korábban együtt színészkedtek abban a pajtában, mely a mai Batthyány és Szent Anna utca sarkán állt, a későbbi Ludas Matyi Espressonál. Petőfi Sándor 1849. július 31-i eltűnését, halálát máig rejtélyek és legendák övezik...
 
Madarász Viktor 1875-ös festménye

Kapcsolódó összeállításaink:

A költő Petőfi téri szobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok
 
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

 
Petőfi Debrecenben, 1844. Festmény: Orlai Petrich Soma

2026. július 30., csütörtök

Volt egyszer egy Bocskai Étterem

Debrecenben 1957. szeptember 4-én jelent meg újsághír arról, hogy a Debreceni Vendéglátó Vállalat hamarosan megnyitja a Meteor Mozi mögött megépült új bérházban a Bocskai Éttermet, amely a cikk szerint a berendezésével a város nevezetességének ígérkezett. Az étterembe ugyanis Bocskai-korabeli bútorokat terveztek elhelyezni, a falat Bocskai István arcképe díszítette, s az éttermi részben speciális debreceni és hajdúsági ételeket szolgáltak fel. (Akkor még a régi Dobozy-temető volt a ház mögött.)

Ma is vendéglő van itt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Dobozi-lakótelep nyugati szélén kialakított vendéglő meg is nyílt, aztán december végén már arról volt olvasói panasz 25 család képviselőjének aláírásával a helyi lapban, hogy éjfél után is nagy a zaj, s az öttagú zenekar és a lakóház ablakai alatt ordibálók miatt nem lehet pihenni. Valamilyen javulás (beletörődés) történhetett, hiszen az éttermet nem zárták be, s vele párhuzamosan a sarki szomszédos talponálló Bocskai Büfé is üzemelt. Egy 1974-es Napló-újságoldalból az is kiderül (lásd összeállításunk végén), hogy az étteremnek volt egy Nimród Vadászterme is, ahol kiváló vadételeket is felszolgáltak. Mindemellett egy időben előfizetéses ebédet is lehetett fogyasztani a vendéglőben. Sőt, sokan emlékeznek az étterem épülete melletti újság- és virágárusító kis pavilonokra is. Végül az 1999 januári hirdetések között jelent meg olyan felhívás, amely eladásra kínálta a Benedek tér 5. szám alatti Bocskait. Az étterem napjainkban a Vasmacska nevet viseli, s a felirata szerint lottózó és söröző működik benne.

A Bocskai épülete 1958-ban

A fenti fotó 1958-ban készült a román emlékmű avatásán, és a háttérben természetesen már látható a Bocskai Étterem épülete. Fotó: Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei

Nagyításért kattints a fotóra!

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Egy 90 éves túlélő: a Bem téri Ginkgo biloba

Debrecenben 1966-ban még ritkaság volt a páfrányfenyő, azaz a Ginkgo biloba. Július 30-án erről a ma már 90 éves növényről jelent meg cikke Kálmánchey Endrének a Naplóban. Mi pedig azt néztük meg 2026. július 30-án, hogy megvan-e még ez a fa. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A 90 éves túlélő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

És láss csodát: 60 esztendő eltelte ellenére ma is él ez a szép növény, és védnöki táblája is van, éppen 50 éve! Az idézett korabeli cikkből sok minden megtudható erről a fantasztikus növényről. A szerző így fogalmaz: „Napjainkban, amikor idegenforgalmunk már nemzetgazdasági tényezővé vált, jelentős szerep jut parkjainknak abban, hogy az idegen kedvező benyomást kapjon a városról, s jó hírét elvigye hazájába. Debrecen egyre szépülő parkjai is nagyon előnyösen járulnak hozzá, hogy az ide érkező barátságosnak és szépnek találja a várost. Parkjaink fáinak, cserjéinek és virágainak nagy része hazánkban eredetileg nem honos, hanem más földrészek és különböző éghajlatú helyeknek növényei. Emiatt a nagyközönség többsége nem ismeri őket. Pedig amit ismerünk, azt jobban szeretjük, s amit szeretünk, azt meg is becsüljük és védjük. Jó lenne ezért a nevezetesebb fák és cserjék nevét kis ízléses fémtáblán (melyet a növény mellé helyeznének el) megismertetni a nagyközönséggel, sőt az eredeti hazáját és néhány érdekes jellemző tulajdonságát is. Most a Bem téri park egy érdekes díszfájára szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét. E fának magyar neve páfrányfenyő, a tudományos neve Ginkgo biloba. Ez a fa közelebbről meghatározva a kórház előtti villamosmegállótól mintegy 60 méterre van a Nagyerdő felé haladva. Az 1930-as évek legelején ültette a parkba a Városi Kertészet, így most körülbelül 35 éves. Törzse első rátekintésre a fenyőéhez hasonló, s az ágak is úgy helyezkednek el, mint a fenyőfán, egy magasságban, körben örvösen. Sajnos ez a fa a II. világháború idején megsérült, s a csúcsa elpusztult, így nem mutatja a jellegzetes fenyőalakot.”

A villamos felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az írásból megtudható az is, hogy egy szépen fejlett ép példány látható a Nagyerdei körút 50. szám alatt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsődéje (azaz a Sesztina-villa) kertjében. „A növényvilág évezredek óta tartó fejlődésében a Ginkgo egyike a legrégibbről visszamaradt nemzetségnek, reliktum. A Ginkgo nemzetség egyes kihalt fajai a földtörténeti középkorban és a harmadkorban Európában és így hazánkban is éltek. A páfrányfenyők osztályának ma a Ginkgo biloba az egyetlen élő faja. Őshazája Kína, de már nagyon régen Japánba is átvitték. Azt, hogy a régi korok maradványaként élve maradt, főképpen kínai és japán szerzeteseknek köszönhetjük, akik mint szent fát ősi időktől fogva nagy gonddal ápolják kolostoraik kertjeiben. Bár újabban vadon termő állapotban is megtalálták a Szecsuan területét borító őserdőkben. A páfrányfenyő Európa parkjait is régóta díszíti. Mintegy 200 évvel ezelőtt hozta be Keletről egy Kámfer nevű orvos. Hovatovább nálunk sem lesz már olyan ritka növény, egyre több kerül a parkokba.” Azt már mi tesszük hozzá, hogy a Nádor utca és az Ősz utca sarkán is van egy elhíresült páfrányfenyő. Ezt az egyházi bölcsőde építésekor vágták vissza – sajnos annak ellenére is, hogy az a fa is egy táblával megjelölt védett példány.

A védnöki tábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ugyanakkor ma már azt is tudjuk, hogy ennek a legősibb növénynek a tavasztól őszig szedhető levele gyógyászati célokra hasznosítható. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv szerint hivatalos drog. Alkalmazzák az agy vérellátásának zavarai, szédülés, fülzúgás, hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hat a visszértágulatra, az aranyérre és a lábszárfekélyre. Hatásos enyhe és közepes depresszió, impotencia kezelésére. A flavonoidjai jó értágítók. Javítják a bőr és az izmok vérellátását, fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns. Mandulagyulladás és fejfájás ellen is alkalmazzák. Javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják öregkori elbutulás és Alzheimer-kór ellen.

Az 1966. július 30-i cikk

Kapcsolódó összeállításaink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 29., szerda

Amikor a Gambrinus köznél is volt földalatti wc

Debrecenben anno a Gambrinus köz előtti területen is volt földalatti nyilvános vécé. A régi képeslapon látható, hogy eredetileg szép kővázú korlátja volt, aztán ezt szimpla fémre cserélték. Ennek az illemhelynek az állapotával is foglalkozott a HB Napló 1976. október 1-i számában megjelent Miért vannak zárva? című cikk, amely szóvá tette, hogy akkoriban több nyilvános illemhely sem volt használható a cívisvárosban.

Az illemhely. Fotó: HBN, 1971

A cikkre november 9-én Rácz József, a Debrecen Városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztályának osztályvezető főmérnöke a következő választ adta: „A debreceni Vörös Hadsereg útja 26–28. szám előtti nyilvános illemhely a korábbi években többször került felújításra. A Köztisztasági Szolgáltató Vállalat – az illemhely üzemeltetője – a megfelelő szakvélemények figyelembe vételével kimutatta, hogy a felújítás megközelítőleg kétmillió forintot venne igénybe, s tekintettel arra, hogy az több mint ötven éve épült, a felújítása gazdaságtalan. További nehézségek: a környéken levő közműhálózat elavultsága, valamint az illemhely alapzatának és szigetelésének még a II. világháborúból visszamaradt sérülése is. Osztályunk a Béke útja és a Vörös Hadsereg útja kereszteződésének jövőbeni rendezése alkalmára tervbe vette ott egy nyilvános illemhely építését. A cikkben szintén említett Széchenyi utca és Nyugati utca sarkán levő illemhely 1976 márciusa óta van zárva. Ez időponttól megnyitásra nem kerülhetett sor, mert kezelője – betegség miatt – munkáját folytatni nem tudta. A KSZV ezen felül azt is jelentette, hogy más hasonló célt szolgáló helyiségek munkakörét sem tudja betölteni, jelentkezők hiányában. Így az említett illemhely lebontására intézkedést teszünk, részben, mert zavarja a közlekedők szabad kilátását és féléves igénybevétele mindössze 4,45 fő naponta.” Az 1971. július 30-i lapban egy olyan fényképes cikket is találtunk, ami még azt tette szóvá, hogy büfépavilonokat helyeztek el az illemhely mellé (a valóságban persze csak a lejárója mellé)...

Az autó mellett a lejáró

Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!