A különleges fémszobrot az a Cs. Uhrin Tibor készítette, aki a lakótelep házainak fali díszeit, valamint később, 2001-ben a Kossuth téri címermozaikot is megalkotta.
A művet 1981. augusztus 2-án adták át. Ma már kissé rozsdás, de még mozognak a kerekei, és a virágágyás is többnyire szép körülötte.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen zöldövezetében a Nagyerdei Strand és a környéke az 1990-es évek elejéig ragyogott igazán.
Nagyon sok – hazai és külföldi – turista kapcsolódott ki itt
a helyi családok mellett, így ennek köszönhetően igen szép
képeslapok is őrzik ezt a csodás időszakot. Íme a vidámpark Li-2-es gépe:
A vidámpark Li2-es gépe. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark
Az Egyetem tér és a fürdőkapu egykori díszkivilágítása, valamint a régi vidámpark mellett további lenyűgöző példát is tudunk mutatni képeslapjaink segítségével a közelmúlt strandjára és erdejére!
A debreceni Nagyerdei Strand pancsoló- és ugrómedencéi a tejivóhoz vezető „diadalívvel”, az 1960-as évek végén. Az átjárókapu boglyaformája és klinkertéglás burkolata egyértelműen a korabeli főépítészünk, Borsos József munkásságát hirdeti. Ezt az építményt is lerombolták 2002-ben, az élményfürdő létrehozásakor. Fotó: Horváth Zoltán.
A
debreceni Nagyerdei Strand termálvizes medencéje az 1970-es
években, az akkor még megvolt fűzfás napozószigetekkel. Megjegyzem, kissé furcsa, hogy itt még pirosas a víztorony kupolája, a következő képen viszont már patinásan zöld. Fotó:
Tulok Ferenc.
A
debreceni Nagyerdei Strand még osztott pancsolómedencéje a
csónakázó-tó felőli oldalon, az 1960-as években. Fotó:
Bakonyi.
A strand hullám- és gyermekmedencéi az 1960-as
évek végén. Még megvan a csúszda, a bal oldalon pedig az akkor
népszerű Sicc díszíti a falat. Gyerekkoromban a legmenőbb fickók a csúszdát tartó gépház tetőkorlátjára álltak, és úgy ugrottak fejest a vízbe... Fotó: Csobaji Előd.
És íme a strand kimeríthetetlen témaköréhez még egy felvétel. A klinikák felőli öltözőépület (1971) mögötti parkot mutatja, ami akkor még tiszta és gondozott volt. A multikomplex épületben büfé, fodrászat és mozi is működött, a tetején pedig zuhanyzós napozó és persze kilátó. Fotó: Horváth.
A
strandra egyébként két helyen mehetett be a közönség: a
csónakázó és a klinikák felől. Nekem az előbbiről vannak
lapjaim, és ezek azért is érdekesek, mert a ma már sajnos nem
működő fedett uszoda épülete és a régi KTSZ Szolgáltató Ház
is látható rajtuk. A homlokzaton pedig négy nyelven tudatták a
neonfeliratok, hogy a Debreceni Nagyerdő Gyógyfürdőnél vagyunk.
Mindkét kártyát Tulok Ferenc fotózta az 1970-es években.
A nagyerdei Békás-tó Debrecenben, az 1970-es évek végén. Pazar „őserdő” és még kis fahíd fogadta a látogatókat!
Egyikőtök megfogalmazása szerint ide azért is volt jó kijönni, mert olyan volt, mintha elmentünk volna a városból... Fotó:
Csobaji Előd.
A
debreceni nagyerdei Újvigadó és csónakázó-tó esti fényei.
Mindkettőt 2013/14-ben bontatta le az önkormányzat, s a helyükre
mélygarázs és „vízi ködszínház” épült. Fotó:
Csobaji Előd.
Egyetem tér, 1963. Fotó: Csobaji Előd
Debrecenben a XX. század második felében már csak három strand működött: a Nagyerdei mellett a Szabadság, valamint a Kerekestelepi fogadta a kikapcsolódókat. A Szabadságot 2001-ben lerombolták, a helyén áll a Főnix Csarnok (ugyanakkor a városhatáron kívüli Látóképnél tófürdő nyílt 1982-ben). A három strandot a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat üzemeltette az 1990-es évekig, és erről a birodalmáról a lenti szuper térképes képeslapot is megjelentette.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Füredi út a Péterfia és a Nagyerdőalja városrészeinket, a Libakertet és a Sestakertet, a Vénkertet és az Újkertet, valamint a Csigekertet és a Kertvárost választja el egymástól. Tóth Pál könyvéből az is tudható, hogy a Füredi út arról kapta a nevét, hogy Tiszafüred felé mutat. Korábban Károly Ferenc József, Holló János és Hámán Kató nevét is viselte.
Mai leghíresebb létesítményei közé tartozik a Kossuth Laktanya és a bevásárlóközpont, a régebbi időkből pedig az István Gőzmalom, valamint a Margit-fürdő emelendő ki. Sokan emlékeznek arra a vicces becenevű italboltra is, ami a Csigekert utca sarkán működött, és ezeken kívül természetesen sok más is található itt, például az Újkerti lakótelep déli része.
Az ott készült fenti fotó bal alsó sarkában működött egykor a Csillag Csemege, míg átellenben, az alábbi kép bal alsó sarkának kis épületében a hajdani Oázis Presszó fogadta a vendégeket. Jó felfedezést Mindenkinek!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Nyár utcai kanyar 1967-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan
Debrecen
első nagy lakótelepét (ami még nem házgyári paneltechnológiával
készült) a Libakert nevű kertség helyén építették meg. A
nevének az Új élet parkot adták.
1972-ben így írt a városrészről dr. Korompai Gáborné a Hazafias Népfront – Szülő-földünk című – honismereti híradójában: ezelőtt 15 évvel valóságos falusi levegőt árasztott az akkor még Libakertnek nevezett terület. A régi Libakert mindössze 35–38 hold területű volt (a Péterfia, Füredi, Dózsa és Honvéd utcák között). De a gazdasági jelentősége alapján igen fontos kertsége volt Debrecennek.
Kováts György 1822-es térképe a Liba-tóval
Létezett
egy Liba-tó is, amit Kováts György geometrista még feltüntetett
az 1822-es térképén. Ez az időszakos víz a Honvéd és a Dózsa
utcák sarkán terülhetett el. A kert déli fele szőlővel volt
beültetve, de 1657-ben azt is kiosztották házhelyeknek. A
konyhakerti művelés a XIX. század közepén lendült fel.
Az Ibolya-sarok 1968-ban. Fotó: Db. Városi Tanács Műv. Osztálya
Ez a fellendülés köszönhető a kiváló
feketefölddel és bővizű kutakkal megáldott parcelláknak is, amik
150–160 négyszögölesek voltak. A
legelterjedtebb és leghíresebb termény a torma volt a Libakertben.
Az 1900-as évek elején megjelent a melegágyas művelés is, és
így ennek is köszönhetően, 1957-ig virágzó bolgárkertészetként
működött az egész városrész. Valakik mégis úgy döntöttek,
hogy itt kell megvalósítani az Új élet parkot – aminek az érdekében szinte mindent
lebontottak.
Csak egy épület maradt meg: ahol a könyvtár működött. A lakótelep kapott iskolát, boltokat, kisdedóvókat, de játszótereket és parkokat is kialakítottak. Ugyanakkor természetesen a beköltözőket étterem és presszó is szolgálta. Azóta sok minden más lett: lefestették például a pettyes házat, átépítették a Lapost, és lebontották a háziipari szövetkezetet, aminek a helyén parkot hoztak létre.
Az 1965-ös Debrecen-útikönyvben a Tanácsköztársaság útja négyemeletes házainak építésről is megjelent egy megrázó felvétel (lásd a fenti fotón), a következő kép pedig már egy kész állapotot mutat. Íme a Tanácsköztársaság útja eleje:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben az „átkosban” az egyik legtovább nyitva tartó piálóhely a Füredi út (akkor Hámán Kató) és a Böszörményi út sarkán működött, Oázis néven. A búfelejtő 1985. április 17-én nyílt meg, és reggel 9-től hajnal 2 óráig fogadta a betérőket. Nyaranta sokan ültek az elé kitett utcai asztaloknál,és bent bent is alig lehetett moccanni. A közeli Kossuth Laktanyából nem kevés sor- és hivatásos katona is itt kezdte és fejezte be a kimaradását vagy az eltávozását. Rajtuk kívül művészek, a tömeg miatt állambiztonságiak, valamint vénkerti lakótelepi és távolabbi „névtelen” civilek is aktívan múlatták itt az időt.
A hajdani Csillag Csemegével átellenben lévő vendéglő túlélte a rendszerváltoztatást (eleinte virágbolt is volt ott), majd azonban némi agóniát követően 2017-ben sajnos végleg megszűnt. Napjainkban kerékpárbolt és -szerviz működik az átalakított épületében. Olvasónktól, Szegedi Zsolt Józseftől azt is megtudtuk, hogy a volt Oázissal szemközti, újkerti kis presszó, a Surranó szintén nincs meg már, hanem trafikként működik.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen
egyik legnagyobb építészének, Sajó Istvánnak (1896–1961) a gazdag és különleges életművéről nyílt tárlat anno a Modemben. A 10 évvel ezelőtti rendezvényt elevenítjük föl most.
Debrecenben ő tervezte többek között az első stadiont, valamint a mellette lévő nagyerdei csónakázót, a belvárosi Hatvan utcai és Vásáry utcai bérpalotákat, a Szoboszlói úti iskolát, sőt a város első hűtőházát
is, ami a Vágóhíd utcai Barnevál területén volt.
A volt hűtőház
Mindemellett közreműködött a Bethlen utcai OTI és a modern Nagyállomás létrehozásában is. Sajó Istvánról családi képek a Fortepanon is megcsodálhatók, ezeket mi ebben a cikkünkben gyűjtöttük csokorba. Amerikában felhőkarcolók is születtek a munkásságának köszönhetően. Ünnepelt építész volt ott, de ő hazatért Debrecenbe, mert visszahúzta a szíve, a honvágy.
Az 1937-es képeslapot Vértesi Ferencnek köszönjük!
S hogy el ne felejtsük: Sajó István tervezte a ma már sajnos szintén nem létező nagyerdei csónakázót is! Ennek eredeti arca szerepel a fenti csodás reprodukción.
A Nagyerdei Stadion építésének képei a Modem tárlatán
A Mester mint nagy futballrajongó a Bocskai FC társelnökeként is tevékenykedett, s a stadionban saját helye volt. 65 évesen, 1961. március 11-én hunyt el. Épp az általa tervezett stadionban nézett meccset, amikor sajnos infarktust kapott... Az alábbi képen Sajó István (zászlóval) a Venus București és a Bocskai FC 1932-es meccsén látható:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
