Keresés ebben a blogban

2026. március 13., péntek

Az újkerti fémforgó


 Debrecen nagy lakótelepének, az Újkertinek egyik nevezetessége a Cívis utcai fémforgó.

A kompozíció virágágyással. Fotók, videó: © Debreceni Képeslapok

A különleges fémszobrot az a Cs. Uhrin Tibor készítette, aki a lakótelep házainak fali díszeit, valamint később, 2001-ben a Kossuth téri címermozaikot is megalkotta.

A művet 1981. augusztus 2-án adták át. Ma már kissé rozsdás, de még mozognak a kerekei, és a virágágyás is többnyire szép körülötte.

A felújított panelházzal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:

2026. március 13-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A mesés Nagyerdő és a felejthetetlen strand


Debrecen zöldövezetében a Nagyerdei Strand és a környéke az 1990-es évek elejéig ragyogott igazán.


Nagyon sok – hazai és külföldi – turista kapcsolódott ki itt a helyi családok mellett, így ennek köszönhetően igen szép képeslapok is őrzik ezt a csodás időszakot. Íme a vidámpark Li-2-es gépe:

A vidámpark Li2-es gépe. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

2014-re új köntöst kapott a terület, hiszen az önkormányzat – a kultúrpark kivételével  átépíttette a parkerdőt, a Békás-tavat, a szabadtéri színpadot és a stadiont is. Mindemellett megszűnt a csónakázó-tó, s a helyén immár mélygarázs és vízi ködszínház található. 2020 nyarán átadták az új strandot is, erről itt található képes összeállításunk.

A Pallagi úti strandépületek. Fotó: Tulok Ferenc

Az Egyetem tér és a fürdőkapu egykori díszkivilágítása, valamint a régi vidámpark mellett további lenyűgöző példát is tudunk mutatni képeslapjaink segítségével a közelmúlt strandjára és erdejére!


A debreceni Nagyerdei Strand pancsoló- és ugrómedencéi a tejivóhoz vezető diadalívvel, az 1960-as évek végén. Az átjárókapu boglyaformája és klinkertéglás burkolata egyértelműen a korabeli főépítészünk, Borsos József munkásságát hirdeti. Ezt az építményt is lerombolták 2002-ben, az élményfürdő létrehozásakor. Fotó: Horváth Zoltán.


A debreceni Nagyerdei Strand termálvizes medencéje az 1970-es években, az akkor még megvolt fűzfás napozószigetekkel. Megjegyzem, kissé furcsa, hogy itt még pirosas a víztorony kupolája, a következő képen viszont már patinásan zöld. Fotó: Tulok Ferenc.


A debreceni Nagyerdei Strand még osztott pancsolómedencéje a csónakázó-tó felőli oldalon, az 1960-as években. Fotó: Bakonyi.


A strand hullám- és gyermekmedencéi az 1960-as évek végén. Még megvan a csúszda, a bal oldalon pedig az akkor népszerű Sicc díszíti a falat. Gyerekkoromban a legmenőbb fickók a csúszdát tartó gépház tetőkorlátjára álltak, és úgy ugrottak fejest a vízbe... Fotó: Csobaji Előd.


És íme a strand kimeríthetetlen témaköréhez még egy felvétel. A klinikák felőli öltözőépület (1971) mögötti parkot mutatja, ami akkor még tiszta és gondozott volt. A multikomplex épületben büfé, fodrászat és mozi is működött, a tetején pedig zuhanyzós napozó és persze kilátó. Fotó: Horváth.


A strandra egyébként két helyen mehetett be a közönség: a csónakázó és a klinikák felől. Nekem az előbbiről vannak lapjaim, és ezek azért is érdekesek, mert a ma már sajnos nem működő fedett uszoda épülete és a régi KTSZ Szolgáltató Ház is látható rajtuk. A homlokzaton pedig négy nyelven tudatták a neonfeliratok, hogy a Debreceni Nagyerdő Gyógyfürdőnél vagyunk. Mindkét kártyát Tulok Ferenc fotózta az 1970-es években.


A nagyerdei Békás-tó Debrecenben, az 1970-es évek végén. Pazar „őserdő” és még kis fahíd fogadta a látogatókat!


Egyikőtök megfogalmazása szerint ide azért is volt jó kijönni, mert olyan volt, mintha elmentünk volna a városból... Fotó: Csobaji Előd.


A debreceni nagyerdei Újvigadó és csónakázó-tó esti fényei. Mindkettőt 2013/14-ben bontatta le az önkormányzat, s a helyükre mélygarázs és vízi ködszínház épült. Fotó: Csobaji Előd.

Egyetem tér, 1963. Fotó: Csobaji Előd

Debrecenben a XX. század második felében már csak három strand működött: a Nagyerdei mellett a Szabadság, valamint a Kerekestelepi fogadta a kikapcsolódókat. A Szabadságot 2001-ben lerombolták, a helyén áll a Főnix Csarnok (ugyanakkor a városhatáron kívüli Látóképnél tófürdő nyílt 1982-ben). A három strandot a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat üzemeltette az 1990-es évekig, és erről a birodalmáról a lenti szuper térképes képeslapot is megjelentette.


Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. március 12., csütörtök

A Füredi út

A Füredi eleje, 2025. V. 31. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen egyik hosszú utcája a Füredi út nevet kapta a rendszerváltás után. Ez az utunk a Bem tértől a Csigekert utcáig tart. A fenti képen látható nyomókutas kezdő szakaszát 2025. május 31-én kaptuk lencsevégre. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Itt volt a malom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Füredi út a Péterfia és a Nagyerdőalja városrészeinket, a Libakertet és a Sestakertet, a Vénkertet és az Újkertet, valamint a Csigekertet és a Kertvárost választja el egymástól. Tóth Pál könyvéből az is tudható, hogy a Füredi út arról kapta a nevét, hogy Tiszafüred felé mutat. Korábban Károly Ferenc József, Holló János és Hámán Kató nevét is viselte.

A Nádor utcánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mai leghíresebb létesítményei közé tartozik a Kossuth Laktanya és a bevásárlóközpont, a régebbi időkből pedig az István Gőzmalom, valamint a Margit-fürdő emelendő ki. Sokan emlékeznek arra a vicces becenevű italboltra is, ami a Csigekert utca sarkán működött, és ezeken kívül természetesen sok más is található itt, például az Újkerti lakótelep déli része.

A Lehel utcánál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ott készült fenti fotó bal alsó sarkában működött egykor a Csillag Csemege, míg átellenben, az alábbi kép bal alsó sarkának kis épületében a hajdani Oázis Presszó fogadta a vendégeket. Jó felfedezést Mindenkinek!

A Böszörményi útnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Libakert – Új élet park

A Nyár utcai kanyar 1967-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan

Debrecen első nagy lakótelepét (ami még nem házgyári paneltechnológiával készült) a Libakert nevű kertség helyén építették meg. A nevének az Új élet parkot adták.

A kanyar másik oldala 1966-ban. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

1972-ben így írt a városrészről dr. Korompai Gáborné a Hazafias Népfront – Szülő-földünk című – honismereti híradójában: ezelőtt 15 évvel valóságos falusi levegőt árasztott az akkor még Libakertnek nevezett terület. A régi Libakert mindössze 35–38 hold területű volt (a Péterfia, Füredi, Dózsa és Honvéd utcák között). De a gazdasági jelentősége alapján igen fontos kertsége volt Debrecennek.

Kováts György 1822-es térképe a Liba-tóval

Létezett egy Liba-tó is, amit Kováts György geometrista még feltüntetett az 1822-es térképén. Ez az időszakos víz a Honvéd és a Dózsa utcák sarkán terülhetett el. A kert déli fele szőlővel volt beültetve, de 1657-ben azt is kiosztották házhelyeknek. A konyhakerti művelés a XIX. század közepén lendült fel.

Az Ibolya-sarok 1968-ban. Fotó: Db. Városi Tanács Műv. Osztálya 

Ez a fellendülés köszönhető a kiváló feketefölddel és bővizű kutakkal megáldott parcelláknak is, amik 150–160 négyszögölesek voltak. A legelterjedtebb és leghíresebb termény a torma volt a Libakertben.

Az Ibolya utcai iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1900-as évek elején megjelent a melegágyas művelés is, és így ennek is köszönhetően, 1957-ig virágzó bolgárkertészetként működött az egész városrész. Valakik mégis úgy döntöttek, hogy itt kell megvalósítani az Új élet parkot – aminek az érdekében szinte mindent lebontottak.

Az egyetlen régi épület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Csak egy épület maradt meg: ahol a könyvtár működött. A lakótelep kapott iskolát, boltokat, kisdedóvókat, de játszótereket és parkokat is kialakítottak. Ugyanakkor természetesen a beköltözőket étterem és presszó is szolgálta. Azóta sok minden más lett: lefestették például a pettyes házat, átépítették a Lapost, és lebontották a háziipari szövetkezetet, aminek a helyén parkot hoztak létre.


Az 1965-ös Debrecen-útikönyvben a Tanácsköztársaság útja négyemeletes házainak építésről is megjelent egy megrázó felvétel (lásd a fenti fotón), a következő kép pedig már egy kész állapotot mutat. Íme a Tanácsköztársaság útja eleje:

Tanácsköztársaság útja. (Db. VT. Műv. Osztálya, 1969)

A következő képeslapmásolatot Herczeg László osztotta meg az olvasóinkkal:

Az Új élet park és a Vénkert. (Képzőműv. Alap, 1971)

A városrészről a Debrecen utcanevei című, 1984-es könyben is szerepel egy pazar felvétel. Fk.: Debrecen Megyei Városi Tanács V. B Művelődési Osztálya.


A következő galéria fotóinak készítői / forrásai: 70872-PANORÁMA, Hagyaték, Hazafias Népfront, Helytörténeti Fotótár, MSZMP, Szakál Judit, Uvaterv / Fortepan, Vass Attila Tamás, Vencsellei István.


S végül még néhány további régi kép és más városrészeink...

Az Új élet park 1969-ben. Fotó: Pathó Sándor

Fotó: Vencsellei István / MSZMP Db. Biz. (1969)

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A Dózsa György utca ma és 1968-ban

2026. március 11., szerda

Vénkerti Oázis a Füredi úti panelsoron

Debrecenben az „átkosban” az egyik legtovább nyitva tartó piálóhely a Füredi út (akkor Hámán Kató) és a Böszörményi út sarkán működött, Oázis néven. A búfelejtő 1985. április 17-én nyílt meg, és reggel 9-től hajnal 2 óráig fogadta a betérőket. Nyaranta sokan ültek az elé kitett utcai asztaloknál,és bent bent is alig lehetett moccanni. A közeli Kossuth Laktanyából nem kevés sor- és hivatásos katona is itt kezdte és fejezte be a kimaradását vagy az eltávozását. Rajtuk kívül művészek, a tömeg miatt állambiztonságiak, valamint vénkerti lakótelepi és távolabbi „névtelen” civilek is aktívan múlatták itt az időt.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A hajdani Csillag Csemegével átellenben lévő vendéglő túlélte a rendszerváltoztatást (eleinte virágbolt is volt ott), majd azonban némi agóniát követően 2017-ben sajnos végleg megszűnt. Napjainkban kerékpárbolt és -szerviz működik az átalakított épületében. Olvasónktól, Szegedi Zsolt Józseftől azt is megtudtuk, hogy a volt Oázissal szemközti, újkerti kis presszó, a Surranó szintén nincs meg már, hanem trafikként működik.

Nyitási beharangozó a Naplóban


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A nyitókép teljes méretben. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Hommage á Sajó

Debrecen egyik legnagyobb építészének, Sajó Istvánnak (1896–1961) a gazdag és különleges életművéről nyílt tárlat anno a Modemben. A 10 évvel ezelőtti rendezvényt elevenítjük föl most.


A főként az art deco stílust követő tervező művész kettős jubileuma előtt is tisztelgő, hiánypótló kiállítás sorra vette azokat a villákat, palotákat, felhőkarcolókat és intézményeket, amiket neki köszönhet a cívisváros és a nagyvilág, ugyanakkor bepillantást nyújtott a dolgozószobájába és a különös életútjába is. Fotók, reprók: © Debreceni Képeslapok


Debrecenben ő tervezte többek között az első stadiont, valamint a mellette lévő nagyerdei csónakázót, a belvárosi Hatvan utcai és Vásáry utcai bérpalotákat, a Szoboszlói úti iskolát, sőt a város első hűtőházát is, ami a Vágóhíd utcai Barnevál területén volt.

A volt hűtőház

Mindemellett közreműködött a Bethlen utcai OTI és a modern Nagyállomás létrehozásában is. Sajó Istvánról családi képek a Fortepanon is megcsodálhatók, ezeket mi ebben a cikkünkben gyűjtöttük csokorba. Amerikában felhőkarcolók is születtek a munkásságának köszönhetően. Ünnepelt építész volt ott, de ő hazatért Debrecenbe, mert visszahúzta a szíve, a honvágy.

Az 1937-es képeslapot Vértesi Ferencnek köszönjük!

S hogy el ne felejtsük: Sajó István tervezte a ma már sajnos szintén nem létező nagyerdei csónakázót is! Ennek eredeti arca szerepel a fenti csodás reprodukción.

A Nagyerdei Stadion építésének képei a Modem tárlatán

A Mester mint nagy futballrajongó a Bocskai FC társelnökeként is tevékenykedett, s a stadionban saját helye volt. 65 évesen, 1961. március 11-én hunyt el. Épp az általa tervezett stadionban nézett meccset, amikor sajnos infarktust kapott... Az alábbi képen Sajó István (zászlóval) a Venus București és a Bocskai FC 1932-es meccsén látható:

Fotó: Fortepan / Sajó István


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!