Debrecenben 1805-ben vetődött fel annak gondolata, hogy nyílt uszodát kellene létesíteni a cívisvárosban – írta
Béber László az 1971. május 23-án megjelent cikkében. A
HB Naplóban közölt múltidézés szerint a
Kollégium tornatermében 1874. július 5-én tartott értekezleten
Somogyi Pál tanítóképző intézeti tanár, a hét évvel korábban alakult
DTE alelnöke hangoztatta az uszoda szükségességét. Ezt mindenki elismerte, a kérdés csak az volt, hogy hol legyen. Szóba került a Geréby-ház nagy kertje: ez a telek a későbbi Deák Ferenc utca 13. szám alatt, a mai
Petőfi téri park délkeleti sarkán terült el. Mások a vízbőség miatt a Boldogfalvi kertet tartották alkalmasabbnak, ott létesült majd – a
II. világháború után feltöltött –
csónakázótó a Csónak és a Gázgyár utcák táján. A Nagyerdő csak utolsósorban jött számításba a nagy távolság miatt, hiszen a kisvasút egy évtized múlva indult meg a
Nagyállomás és a
Nagyerdő közötti vonalon.
Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok
 |
| A volt versenymedence. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Az értekezlet végül kimondotta, hogy 10 forintos részvényeket bocsátanak ki a költségek fedezésére, de úgy látszik, nem gyűlt össze elég tőke, mert az uszoda ügye akkor a tervezgetésnél nem jutott tovább. Csak az 1890-es években lett meg Debrecennek az első nyílt uszodája a mai
Füredi út jobb oldalán, a
Margit-fürdőben. Ezt csak férfiak látogathatták. Aztán kubikgödrök helyén létesült az első olyan nyílt uszoda, melynek már valóban strandjellege volt: 1919 nyarán a budapesti és a létai vasút szétágazása által képezett háromszögben, a
Balogh–Vértessy Téglagyárnál. Az egyik tulajdonos,
Vértessy Lajos nemrég tért haza a háborúból, évekig szolgált a dalmát tengerparton, ott megkedvelte a vízi sportot, s itthon is szerette volna űzni. Így alakította meg a DKASE úszószakosztályát, a már kitermelt kubikgödrök mellett nagy öltözőt építtetett, s megkezdődtek az edzések. Nehezen lehetett megközelíteni, a várossal semmiféle összeköttetése sem volt (csak később járatott egy magánvállalkozó lófogatú omnibuszt), s ráadásul a síneken is át kellett kelni. Ez azonban nem zavarta a közönséget, felnőttek és fiatalok, úszni tudók és vízben tapicskolók megszállták a strandot, ahol egymás után nőttek ki a földből az öltözők. Kedélyes hely volt, tágas, mintegy négy katasztrális holdnyi, a vízfelületeket itt-ott homokszigetek szakították meg. Akinek kedve volt, süthetett, főzhetett bográcsban, a következő években meg, amidőn
Aczél Imre buzgólkodásával megalakult a Debreceni Úszó Egyesület is, vízi karneválokat rendeztek. Az első úszóversenyt 1919. augusztus 16-án tartották. Két másik strand követte hamarosan az elsőt. Az inflációs időkben a Hitelbank számos más vállalatához megszerezte a Margit-fürdőt is, és korszerűsítve, immár strandként visszaadta a forgalomnak az uszodát. A családias hangulatú, divatos strand kedvelt és látogatott volt, amíg a város 1925-ben a
Nagyerdei Fürdőhöz kapcsolva megnyitotta az első 60x20 méteres medencével a kommunális strandot.
 |
| A Margit-fürdő kinti medencéje |
Ez az első medence lett a fürdőtelep magva. Eredetileg közvetlenül homokos volt a környéke, csak később betonozták. A kabinsora folytonosan bővült, a fejlődésnek azonban a nagy lökést az adta meg, hogy 1932-ben megfúrták az első hőforrást a Sámsoni úton. A városi közgyűlés február 12-én kimondotta, hogy „a Nagyerdőn fürdőtelepet, a keleti részen pedig olcsóbb népfürdőt kell létesíteni”, és május 3-án már vállalatba is adta a munkálatokat. Akkor létesült a két meleg gyógyvizes medence, 300 új kabin, a nagy közös öltöző s a fedett medence, amiből a terv módosításával fedett uszoda lett, és a tetőn a női napozó. A
Kassa úti népfürdő helyéül eredetileg a 35. számú régi sintértelepet tűzték ki, végül is a
tüzérlaktanya mellett épült fel 2 és fél katasztrális holdon, egy hideg és egy meleg vizes medencével. Itt problémát jelentett a közlekedés is, mert a villamos-végállomástól a fürdő majd' 400 méterre esett, ezt a kérdést azonban a
6-os villamos vonalának a
Köztemetőig történt meghosszabbítása a fürdőzők számára is megoldotta. Valóságos rohammunkával készült el a két strand, ugyanis június 12-én már meg is nyíltak. Pedig különleges akadályok is adódtak, így sok gondot okozott a meleg vizes medencékben meghagyott néhány pompás példány ősi tölgy. Ezek valóban rendkívül mutatósak voltak a kis betonszigeteiken, de minden próbálkozás ellenére sem sikerült őket megvédeni a jódos víz hatásától, kipusztultak. Ez lett a sorsuk a strand vizével táplált
csónakázótóba beépített tölgyeknek is.
A két strand létesítésének összes költsége 898 484 pengő 30 fillért tett ki, ami a gazdasági világválság korában igen komoly összeg volt. A strandok azonban már az első esztendőben rentábilisnak bizonyultak, mivel 111 nap alatt 220 000 látogatójuk volt; az ideális környezetű, jól felszerelt nagyerdei strand hamarosan népszerű lett, és a népfürdőnek is kialakult a közönsége. A folytonosan fejlődő nagyerdei strand már a második világháború előtt idegenforgalmi nevezetességgé vált; a propagandája ugyan sohasem volt megfelelő, de a látogatók így is messze földön elterjesztették a hírét. Megérdemelten, hiszen az ősi Nagyerdő gyönyörű fái alatt festőien szép, párját ritkító erdei strand épült ki. A felszabadulás után az eredetileg öt holdnyi területet megsokszorozták, ismét a parkból kiszakított résszel, és új létesítmények egész sorát emelték, köztük a versenyuszodát is. A szerényen indult strand, ahol kezdetben a nők szinte egyenruhaszerűen hordták az egyrészes fekete, egyébként elegáns fürdődresszt, s a férfiaknak rendőrileg tilos volt meztelen felsőtesttel mutatkozniuk, ma a nők bélyegnyi bikinije megszokott, és nem feltűnő a férfiakon a fecske sem.
 |
| Kerekestelep megújult strandja. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Lényegesen kibővült a Szabadság úti strand is, és nem hiába sejtették 100 évvel ezelőtt a város déli részén a vízbőséget, mert a Kerekestelepen fúrt hőforrásnál is strand létesült, gyógyfürdő jelleggel, érdekes színfoltjaként a város peremének – idézi fel Béber László 1971. május 23-i cikke. Azt már mi tesszük hozzá, hogy 1932. november 19-én este 7 órától országos ünnepségek keretében a Pallagi úti
fedett uszoda is megnyílt, majd pedig 1982-ben a
Látóképi Tófürdő.
 |
Úszásoktatás az 1990-es években. Fotó: © Debreceni Képeslapok
|
Kapcsolódó cikkeink sok régi fotóval:
 |
A Látóképi Tófürdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok.
|
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
