Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 26., szombat

A Batthyány-sarki Ludas Matyi Espresso históriája


Debrecenben a Batthyány utca és a Szent Anna utca sarkán található egy vendéglátóhely, amit ma is sokan Ludas Matyiként emlegetnek, ugyanis jó ideig így hívták Fazekas Mihály műve, a Lúdas Matyi alapján. A napjainkban itt működő étterem és panzió honlapján az olvasható róla, hogy a létesítmény „egy nagyon patinás műemlék épületben kapott helyet, mely 1830 óta a debreceni vendéglátás meghatározó résztvevője”. Minden bizonnyal tehát Petőfi Sándor is ismerhette, illetve járhatott benne, hiszen Arany János és ő a sarok túlsó oldalán lévő pajtában szerepelt színjátékokban. Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán 1936-ban, a Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatékaként fennmaradt fotón:

Az épület részlete a Batthyány és a Szent Anna utca sarkán

A rendelkezésünkre álló fotóanyagok tanúsága szerint 1936-ban például az épületben Kun József fűszer-csemege kereskedése tevékenykedett, majd profilváltás következett. Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban a Varga utca felől, szintén a Fortepan / Fóris–Vastagh-hagyatékból:

Az épület látványa Kun József üzletével 1936-ban

Kedves Olvasónktól, a képeket is csatoló Győri Ildikótól tudjuk, hogy a vegyesbolt után itt üzemelt Kiss Ernő híres cukrászdája. Ez a cukrászda az államosítást követően lett Ludas Matyi. Az üzletet 1952. november 25-én adták át a vendéglátó vállalatnak. Íme az egykor a Ludas Matyi helyén működő Kiss Ernő-féle cukrászda belseje (reprodukció: Győri Ildikó):

A Kiss Ernő-féle cukrászda belseje

A teremben táncolni is lehetett, a Ludas Matyi nevet pedig egy neonreklám-figura is hirdette az épület Béke úti homlokzatán (lásd lentebbi fotónkon). A földszinti ablakokat szép rácsok díszítették, ugyanakkor az épület kerthelyiséggel is rendelkezett. Az alábbi fotót Kedves Olvasónktól, Seprényi Zsolttól kaptuk, köszönjük szépen!

A Ludas belseje az 1980-as években

Nyul Imre azt is felidézte, hogy az 50-es évek végén az épület egy részében fodrászat is működött. Az egyik fodrászt Zsiga bácsinak hívták. Az emeletről a kép után olvashatnak...

Kiss Ernő cukrászdájának portálja. Repró: Győri Ildikó

Kiss Péter Ernő olvasónk a hozzászólásában így fogalmazott: „Ez az épület a 30-as évektől a cukrászdával együtt Kiss Ernő cukrászmester tulajdona volt. A 30-as, 40-es években Debrecen egyik legkedveltebb cukrászdája volt. Egész az 50-es évek elejéig, amíg ... el nem vették tőle, magyarán államosították. Ettől kezdve a színvonal fokozatosan süllyedt egy lebuj színvonalára. Kiss Ernő élete végéig (1964) soha többé nem tette be a lábát a volt üzletébe. Igaz, az akkori hatalom nagy kegyesen megengedte neki és részben a családjának, hogy az emeleten mint albérlők lakjanak.”

A képmásolatot Túri Istvánnak köszönjük!

Az épület mai látványa ebben a videónkban is megtekinthető.

Az épület napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Fotó: Fortepan / Vozárik Edit, 1960

Élet 1974-ben, Debrecenben – 15 retro képpel

A Vörös Hadsereg útja. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Debrecen 50 esztendővel ezelőtti életére csodálkozhatunk rá a Fortepan cívisvárosi képei között. Az első felvételen az akkor még Vörös Hadsereg útja nevű főutca 1974-es forgalma elevenedik meg. A következő képeken a halálkanyart és a korabeli főteret is megidézhetjük.

A Nagytemplom a halálkanyarral. Fotó: Fortepan / Bencze László

1974-ben, a mai főtéren. Fotó: Fortepan / Bencze László

Két hasonló épület következik: az eredetileg Alföldi- és a Hitelbank-palota. Ezekben ma is pénzintézet üzemel a lakások és irodák alatt. A Felszabadulási szobor még megvan, viszont a gyermekcipőbolt és a játékbolt már megszűnt.  

A főutca és a Csapó utca sarka. Fotó: Fortepan / Bencze László

A Hietelbank-palota 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bencze László

Az 50 éves fotóknak köszönhetően az úttörőház, azaz a vármegyeháza is életre kel. A szintén nagyon szép zenedepalota és környéke 1974-es arcára ezután csodálkozhatunk rá.

Az úttörőház. Fotó: Fortepan / Bencze László

A Csapó utcai zenede. Fotó: Fortepan / Bencze László

A Fortepan cívisvárosi képei között gazdag sorozatban gyönyörködhetünk az 1974-es virágkarneválról is. De van olyan kép is, amely a Bethlen és a Mester utca sarkának bontását örökítette meg, vélhetően a panelsor és a Kölcsey-művközpont építése érdekében.

Az 1974-es virágkarnevál. Fotó: Fortepan / Hajdu Richárd

Mester utcai bontás. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Csapó utcán is szuper képek készültek, alább az új Dollárház üzletsora látható, köztük a Csemege.

A Dollárház. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Hálásak lehetünk, hogy képek maradtak fenn a Nagyállomás akkori előcsarnokáról, valamint a Petőfi tér felőli váróban működő tejivóról is.

A Nagyállomás előcsarnoka. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A fél évszázados képeknek köszönhetően felidézhető az is, hogy milyen volt akkoriban a Tanácsköztársaság útja (a mai Egyetem sugárút). De hüledezhetünk a Fürst Sándor (mai Rakovszky) utca és a Dobozi lakótelep lélegzetelállító 1974-es látképén is...

A Tanácsköztársaság útja. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Fürst Sándor utca. Fotó: Fortepan / Uvaterv

A szórakozást a végére hagytuk. A kikapcsolódásnak és a kirándulásnak akkor is kedvelt terepe volt a Nagyerdő, ahol tömegek élvezték a vidámpark nyújtotta örömöket!

1974, vidámpark. Fotó: Fortepan / Nagyerdei Kultúrpark


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Bartók Béla út

Debrecenben a Bartók Béla nevét viselő út az 1945. szeptember 26-án elhunyt zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató előtt tiszteleg, és a Böszörményi utat köti össze a Kisállomás utcával. Ezt a helyet látogattuk meg a közelmúltban. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A kórháznál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az út híres létesítményei közé tartozik a Mester utcai református gyülekezet temploma, valamint a kórház is. Ezek vonalában volt az utolsó földalatti kerek illemhely, amit immár nemcsak bezártak, hanem lebontottak, és az ottjártunkkor éppen építkezés zajlott a helyén. Nem mellesleg az út neve 1948-ig „Pozsonyi” volt.

Balról volt az „ufóvécé”. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bartók Béla nevét Debrecenben az úton kívül nemzetközi kórusverseny, valamint az Aranybikához tartozó emeleti díszterem is őrzi. A művészt sokrétű kapcsolat fűzi Debrecenhez. Tóth Pál leírása szerint Bartók 1906-ban indult népdalgyűjtő útra, melynek második állomása Debrecen volt.

Bartók Béla  (1881–1945). Fotó: Wikipédia

Debrecenben találta meg Szűcs Marcsa énekét, és több melódiát is ezen a környéken jegyzett fel. Sőt, 1925. november 3-án a Budapesti Filharmónia Zenekar kíséretével az 1904-ben komponált rapszódiáját mutatta be az Aranybikában. Aztán 1931. március 1-jén önálló estet adott, majd 1939-ben Zathureczky Edével is volt szonátaestje ugyanitt. Ezeknek a hangversenyeknek a tiszteletére nevezték el a szálloda nagytermét végül Bartók Teremnek.

A régi katonai kórház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A templom és a Malom Hotel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. szeptember 25., péntek

A „Kallós 100” emlékkiállítás a Partium Házban

Debrecenben Kallós Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából a Kallós 100 című emlékkiállítás tiszteleg a Partium Házban a legendás néprajzkutató és népzenegyűjtő életműve előtt. Kallós Zoltán kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a XX. századi magyar folklórkutatás egyik legnagyobb alakja volt. Bartók Béla és Kodály Zoltán szellemi örököseként több mint tizenötezer népzenei gyűjtéssel, valamint páratlan néprajzi hagyatékkal gazdagította a magyar kultúrát. Erdély és Moldva népi hagyományainak megőrzése és továbbadása egész életének küldetésévé vált. A debreceni kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia Debreceni Regionális Műhelye, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Partium Ház és a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság együttműködésében valósul meg. A nagyszabású megnyitó ünnepség 2026. szeptember 29-én 17 órakor kezdődik, s a tárlat megtekinthető október 30-ig hétköznapokon 9 és 17 óra között a Partium Házban, a Piac utca 81. szám alatt.


Kocsis Csaba sajtóreferens tájékoztatása szerint a tárlat 15 nagyméretű tablón mutatja be Kallós Zoltán életútját, tudományos és közösségépítő munkásságát, valamint a Kallós Zoltán Alapítvány ma is élő értékmentő tevékenységét. A látogatók nemcsak egy kivételes életművel ismerkedhetnek meg, hanem betekintést nyerhetnek abba a szellemi örökségbe is, amely generációk számára jelent iránytűt a magyar népi kultúra megőrzésében. A kiállítást Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Magyar Művészeti Akadémia Erdélyi Bizottságának társelnöke, az MMA rendes tagja, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke nyitja meg. Köszöntőt mond Kiss János, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, dr. Puskás István, Debrecen alpolgármestere, valamint Vetró Mihály, a Magyar Művészeti Akadémia Debreceni Regionális Műhelyének elnöke. Kallós Zoltán gyakran idézett gondolata ma is időszerű: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.” A tablókiállítás arra emlékeztet, hogy a hagyomány nem a múlt emléke, hanem élő örökség, amelyet minden nemzedéknek tovább kell adnia. Ennek a gondolatnak a jegyében Kallós Zoltán eredeti gyűjtéseiből Hercz Vilmos, az MMA népművészeti ösztöndíjasa szerkesztett emlékműsort, amelyben Bárdosi Ildikó népdalénekes, a Debreceni Népi Együttes, a Forgórózsa Táncegyüttes, a Főnix Néptáncegyüttes és a Hortobágy Néptáncegyüttes néptáncosai, Molnár Miklós prímás és a Homály Banda népzenészei szerepelnek.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. szeptember 24., csütörtök

A debreceni Kistemplom születése

A református Kistemplom. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecen egyik jelképe a református Kistemplom a Piac utca és a Széchenyi utca sarkán. A jellegzetes bástyaszerű épületet Csonkatemplomként is ismerjük, miután egy vihar megrongálta, majd pedig a „helyreállítók” eltávolították a toronysisakját.

A régi szép idők képeslapjai

A Kistemplom ma is álló falainak megépítéséhez 1719. szeptember 24-én kezdtek hozzá, és 1720 tavaszára már tető alatt volt a templom.


A torony alapjait 1722-ben kezdték lerakni, s 1725-ben húzták fel a két harangot, és helyezték el az óraszerkezetet. Az új torony rézgombját 1726. december 5-én tették fel.

A főutca 1907 előtt, Löfkovits Arthur üzletétől

Ugyanakkor alakították ki a hagymaformájú toronysisakot, amire magasra kinyúló, egy méter átmérőjű, aranyozott rézcsillagot tettek. A templomot az idők során újabb tűzvész, majd földrengés is károsította. Végül is megmaradt a régi épület és a torony, de ezeket új tetővel látták el. A templom külső formáját romantikus stílusúra változtatták meg.

A képet a Déri Múzeum kiállításán repróztuk

A kerítést lebontották, s a templom északi oldalán lévő telekrészt átadták a tanácsnak az utcatorkolat (Széchenyi utca) szélesítésére. Az ezért kapott 780 ezer téglából bazársort építettek a nyugati és déli oldalra azért, hogy azok bevételeiből fedezzék az új templom költségeit.

A Kistemplom már toronysisak nélkül

1907. április 19-én azonban erős szélvihar tépte le a toronysisak bádogjának egy részét. A presbitérium ideiglenes lapos tető építését határozta el, ami Tóth István építész tervei alapján angol mintájú pártakoronaként, csipkés attika falazattal készült el. 
Ez azóta is megmaradt. 1925-ben ismét majdnem lebontották a Kistemplomot, ám Schulek Frigyes javaslatára a renoválás mellett döntöttek – ennek eredményeként 1928-ban tarthattak újra hálaadó istentisztelet a Kistemplomban.

A mai Kistemplom története képekben elbeszélve

Az alábbi múltidéző galériánk fotóit készítette: Csobaji Előd, Tulok Ferenc, Vass Attila Tamás. A régi másolatokat V. Pákozdi Károly Zoltán, Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc töltötték fel a gyűjteményeikből a Facebook-oldalunkra. Reprintek: Csokonai Kiadó, TKK, Uropath.



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. szeptember 23., szerda

A Bencsik Sándor utca


Debrecenben utcanév tiszteleg a legendás gitáros–zeneszerző, Bencsik Sándor előtt, aki leginkább a P. Mobil és a P. Box nevű bandákban alkotott nagyot. Utcafotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az utcatábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Bencsik Sándor (1952. szeptember 15. –1987. szeptember 23.) játszott a Sygmában és a P. Mobil elődjének számító Gesarolban is. Az ő nevéhez fűződnek a P. Mobil korai örökzöldjei is, köztük a Kétforintos dal, az Utolsó cigaretta, a Menj tovább! és a Honfoglalás című klasszikusok. A bandának azonban akkor még nem jelenhetett meg nagylemeze. Emiatt 1980-ban szerzőtársával, Cserháti István billentyűssel (1954–2005) kiléptek, és megalakították a P. Boxot. Régi képek: Fortepan

A P. Mobil-kép jobb szélén. Fotó: Gyulai Gaál Krisztián

Bencsik Sándor később a Metal Company, majd a Bill és a Box Company nevű csapatokban is zenélt, mivel Cserháti István 1986-ban Debrecenbe költözött. Aztán Bencsik Sándor külföldre ment, de egy évvel később, 1987 nyarán máig tisztázatlan módon elhunyt egy ausztriai menekülttáborban. Ténylegesen tehát Cserháti István élt és dolgozott a cívisvárosban, ahol a P. Boxot is felélesztette helyi muzsikusokkal. Vajon miért Bencsik Sándor nevét viseli utca? A HVG cikke szerint ennek egy újságíró az „oka”, aki Debrecenben volt egyetemista, és az önkormányzatnál töltötte a közigazgatási joggyakorlatát. Amikor az Úrrétje nevű városrészben végeztek címbejárásokat, neki jutott eszébe, hogy az egyik ottani, új utca lehetne a kedvenc gitárosáé, Bencsik Sándoré. És ez 2001-ben teljesült is.

Bencsik Sándor a P. Boxban. Fotó: Urbán Tamás
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. szeptember 22., kedd

A Motörhead első debreceni koncertje (1984)

Debrecen egy igazi rocktörténeti ünnepi alkalom részese lehetett 1984. szeptember 22-én. Ekkor ugyanis az angol Motörhead a Debreceni Dózsa stadionjában adott koncertet. A basszusgitáros–énekes Ian „Lemmy” Kilmister (1975–2015) vezette metálbanda az előző napon Budapesten először szerepelt hazánkban, amely nem mellékesen még a szocialista tömb masszív tagja volt...

A Motörhead 2005-ben. Fotó: Wikipedia

A debreceni buli este fél 7-kor kezdődött, és az előzenekar a P. Box volt. A belépőjegy 130 forintba került, és előzetesen a Kölcsey-művközpontban, valamint az Unió Áruházban lehetett venni. Ezt követően a Motörhead csaknem kereken 20 évvel később is koncertezett Debrecenben: 2004. június 19-én a Vekeri Fesztivál nagyszínpadán lépett fel, egy napon a Tankcsapdával.
 
A plakátot Héty Péter küldte, köszönjük szépen!
 
Kedves Olvasónk, Balogh Zoltán így idézte fel az 1984-es Motörhead-koncertet: „Akkor még nem volt nagy felhajtás körülöttük, bizonyság rá, hogy a koncert biztoságáért mi, dózsás dzsúdósok feleltünk. Lemmyt sem kísérték tagbaszakadt bodyguardok, ott járkált közöttünk, teljes természetességgel állt be a mellettem lévő piszoárhoz. Persze, nem ez volt a hozzá köthető legnagyobb élményem. Ahogy a számára beállított mikrofonba énekelt, állát magasra tartva, az ég felé, beleégett a retinámba. Meghallgatták az égiek, Isten rámosolygott, a földi rockistenre.”

Szöllősy Gábornak köszönjük szépen a fotót!

Seres László hozzászólása: „Apám munkásai csinálták a színpadot, így az egész család – Apám, Anyám, húgom, én – kapott belépőt, én 13 voltam. A 108-as és a benzinkút közötti átjáróban volt a tömeg - mi legelöl, közvetlenül a kordonnál álltunk. Aztán akkora volt a nyomás hátulról, a Szabadság útja felől, hogy a rendőrök átengedtek minket a kordonon, és leültünk egy közeli padra. A tömeggel szemben rendőrök álltak, rövid pórázon tartott, ugató németjuhászokkal. Ha valaki nagyon kilökődött az első sorból, arra a legközelebbi rendőr kicsit ráengedte a kutyáját. Kicsivel később továbbmehettünk a stadionhoz, ahol a zenekar tagjait láttam hülyéskedni: kergetőztek egymással, grimaszoltak. Majd elkezdődött a koncert, mi a lelátón ültünk, jöttek Vikidálék – csak a Vágtass velem-re és a Soha nem elég-re emlékszem, hogy játszották (ez utóbbi volt akkor a kedvencem tőlük). A szünetben mögöttünk kórusban kiabálták: Lemmy, gyere ki!, Lemmy, gyere ki! Kijöttek... Óriási volt a hangerő... "Ace of spades! Ace of spades!" kántálás is rémlik. Ezek az emlékeim arról a napról.”

Dézsi Csaba András és a banda Héty Péter fotóján



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!