Debreceni Képeslapok

2026. március 23., hétfő

Debrecen városrészei: Szentlászlófalva

Debrecenben a Szentlászlófalva nevű városrészt a Csapó utca, a Nyíl, a Péterfia és a Rákóczi utcák, az Árpád és a Bem terek is határolják. Nevezetessége a fenti képen látható hajdani Ruzicska Cukrászda, valamint a mellette lévő régi Csapó-kanyar is (lásd a második képen). Fotók: © Debreceni Képeslapok

A Sennyei és az Eötvös utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A terület neve arra a falura utal, amelyik mintegy 800 éve alakult ki itt, s a Debrecen és a Mesterfalva nevű településekkel alkotja a mai történelmi (bel)város magját. Visszatérve a vendéglők témájához, a környék híres búfelejtője a volt Óbester Borozó (ma Mátyás Pince), a Fácánkakas és az Incognito is.

A Fácánkakas a Maróthy utcában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Incognito a Rákóczi sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Nyíl utcai pékség épületei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Beszédes és múltidéző nevű utcák is kanyarognak itt, hiszen Szentlászlófalvában fut a Csapó utcán kívül a Kút, az Ajtó, a Szappanos és a Fonatos utca is. Mindemellett híres egykori és mai szolgáltatók is találhatók a Szentlászlófalva nevű debreceni városrészben.

Az Eötvös és a Maróthi utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Sennyei-Oláh utca 20. (eredetileg Csapó utca 84.) alatti épületben könyvkötő, biciklijavító és esernyős is működött.

A Sennyei-Oláh utca 20. (eredetileg Csapó utca 84.). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sokan tanultak a Leány utcai, hajdani gyors- és gépíró iskolában (lásd a következő felvételünkön), és ma is sokan tanulnak az Eötvös utcai Waldorf-iskolában is. Erről kettővel lentebb mutatunk fotót.

A volt gépíró iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A fenti képeinken bemutatott értékek alapján összegzésképpen megállapíthatjuk: Szentlászlófalva maga az eleven nosztalgia. Itt lehetett kapni ugyanis többek között a híres és mennyei krémeseket, női szeszélyeket, a hatalmas teflonkenyeret, és itt csikorogtak a 6-os villamosok a már szintén nem létező Csapó-kanyarban.

A Kút utcai iskola. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További városrészi cikkeink:

A Nyíl és a Fonatos utca sarka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az Árpád téri református templom. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár

A Debrecen nevét viselő dohánygyár a Vágóhíd utcai (Diószegi úti) ipartelepen 1887. október 25-én kezdte meg a termelést. Ebben az évben adták át a Verestemplomot is.

A magyar királyi pénzügyi tárca 1880-ban döntött a létesítmény megépítéséről, s ehhez a város 24 hold (akkor még legelőnek használt) földet adott – áll a Dohánymúzeum cikkében. A telek igen ingoványos volt, így az U alakú épülettömb alá méteres betonalapot raktak. A 300 éves katolikus temetővel szemközti gyárat 1887. október 25-én adták át. A termelés zömét ekkor kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta), pipadohány és egy gyógyászati célú dohánykivonat képezte.

Az 1936-os képet. Balázsi Szabolcs Attilának köszönjük!

Majd 1894-től főként lakossági olcsó cigarettákat állítottak elő. 1914-ig leginkább Király, Hölgy, Magyar, Virginia nevű cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak, valamint többek között fogyasztási dohányt és ,,legfinomabb Magyar szivarkadohányt" készítettek.

A gyönyörű főépület napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1926-ban Magyar Királyi Dohánygyár lett a cég neve, három évvel később pedig beindult a nikotingyártás is. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, s ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. október 23. után főleg a Vörös Hadseregnek készítettek cigit és fogyasztási dohányt a jóvátétel címén.

Dohánybeváltó, 25.01.01. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telep 1950-ben kapta a Debreceni Dohánygyár nevet, s ekkor új gépeket is beállítottak. Az üzem akkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai, Magyar és Vegyes dohányokat.

Egy volt szolgálati lakás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A termelési eredmények fokozásáért 1966-ban folytonos gyártási technológiát vezettek be. Abban az időben a főbb termékek: Kossuth, Terv, Munkás és Mátra cigaretta, valamint Club és Sztár pipadohány, míg a fogyasztási dohány termelése folyamatosan csökkent.

Hajdani termékek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Viszont az 1960-as években megkezdődött a filteres cigaretták gyártása is, amely eredményeként a Debreceni Dohánygyár legfontosabb márkája 1972-től a füstszűrős Symphonia lett. A nagy múltú telep utolsó korszaka a rendszerváltás után köszöntött be. A gyárat a Reemtsma vette meg, s végül 2004. május 1-jén megszüntették a termelést. A telepet ezután egy helyi vállalkozó vásárolta meg, aki a Lion Office Center nevű komplexumot alakította ki rajta. Nemcsak új épületeket húzott fel, hanem az eredetieket is nagyon szépen megóvta.

Az archív felvételek forrása: Dohánymúzeum

A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a bőr- és cipőgyár, a húsüzem, a Barnevál, a Sajó István-féle hűtőház, a Kati kocsma, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.

A főépület tervrajza 1885-ből. Pap Zoltán, köszönjük!

Az iparvágányok mellett az 1975 nyarán megszüntetett négyes villamosok is itt közlekedtek. A Zsibogó még megvan, és változatlanul nagy népszerűségnek örvend.

Dohánygyári részlet, 1908. (Mihály Sámuel kiadása)

Ha érdekel az egykori Göcs története is, akkor idekattintva olvasható róla az összeállításunk

sok korabeli fényképpel.

A felújított belső épületek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

Az egykori Loki-pálya. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vágóhíd utcai anyagaink új és régi fotókkal:

A Kati Kocsma 2013-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az Omnia Kávészalon és a mopresszó

Debrecen egyik hajdani kedvelt és különleges vendéglátóhelye, az Omnia Kávészalon 1969. augusztus 20-án nyílt meg a Vörös Hadsereg útján, egy napon a Sumen Étterem átadásával. Ezt idézzük meg most, elsőként Bencze László 1974-es, alábbi fotójával a Fortepanról. A helyi lap korabeli cikke szerint a kávészalont a Béke Presszó helyén nyitotta meg a szalon, a vendéglátó vállalat és a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat együttes anyagi áldozattal.

A 80 vendég befogadására alkalmas kávéházban Omnia kávét és Omnia kávés italokat, süteményeket szolgáltak fel. Később olyan akciók is voltak itt, hogy például aki dupla kávét rendelt, az egydekás Omnia kávécsomagot kapott ajándékba. De rendeztek itt teakóstolót és művészlemez-válogatásokat is. A következő fotó a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származik, mely 1984. október 22-én készült. A képen az is látszik, hogy a Gregersenné Lux Alice homlokzati szobrai melletti kapualjból akkor már egy kertmozi nyílt. Ebben a mopresszóban a tűzfalra vetítettek, a vendégek pedig a film nézése közben ehettek-ihattak és dohányozhattak is (ilyen több helyen, például a Régi Vigadóban is működött). Ma már nincs se mozi, se a kávészalon: a helyiségben butik található. Összeállításunk következő képeivel mindezeken túl azonban az épület egykori könyves-, valamint játékboltjának emlékét is feleleveníthetjük...

DBKL

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Az Egyetem Kávéház

2026. március 22., vasárnap

A régi Dobozi és Fényes udvar

A Gáborjáni utcai kisdedóvó 1969-ben. Fotó: Vencsellei István

Debrecen első házgyári lakótelepét a régi Dobozi-temető egy részén építették fel 1972-re. Ekkortól az otthonokat adták át, míg a boltok, a játszótér, a könyvtár, a rendelők, a fásítás, a gyermekintézmények stb. ezt követően valósultak meg.

A víztorony és a tetejéről feltáruló régi lakótelep. Fotók: Vencsellei István, Bencze László

A galéria a képre kattintva is megnyitható, s tekintsd meg videónkat is:

A betonkolóniát is magában foglaló Dobozi-lakótelep (a Dienes és a Mata utcák környéke) már az 1960-as években elkészült. Az odaköltözőknek is építettek iskolát (a híres Bocskait, 1969-ben), óvodát, rendelőt, és 1963 óta ott magasodik a víztorony is, aminek az utcáját akkor még Tanácsnak hívták.

1968: a Dobozi majdnem kész első üteme (és egy azóta lebontott Köjál-kémény). Fotó: Gink Károly / Corvina

A fenti fotón a Dobozi utca környékét láthatjuk, részben épülőfélben. A háttérben az Alkotmány utca, valamint a Faraktár utca melletti négyemeletesek sorakoznak. Viszont: a Fényes udvarnak még az építése sem kezdődött el ekkor. A következőn azonban már éppen épülőfélben láthatjuk a Tanács utcai (ma Víztorony utcai) panelsort:

Igazoltatás az épülő Fényes udvari betonsornál, 1971-ben. Fotó: Magyar Rendőr / Fortepan

A Fényes udvar meglehetősen kopár volt eleinte, de aztán szépen erőre kapott benne az élet.

A Fényes udvar látképe a Tanács utca felől, amikor még nem épült meg a Sumen Étterem, Márka Bár,
ABC, Patyolat, Petőfi Könyvtár stb. épületegyüttese. Fotó: HBN, 1973

Urbán Tamás 1974-es fotója azt az állapotot örökítette meg, amikor még gyakran kerültek elő csontok a homokból, és még állt az építők felvonulási házikója is (rajta kéménnyel).

Az épülő Karácsony György és Boka Károly utcák. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

A Mester a Boka Károly, valamint a Karácsony György utcai sorokat, meg persze a köztük fekvő gyermekintézményeket is lencsevégre kapta. (Az utóbbi utca névadójáról egyébként máig nem tisztázott, hogy haramia volt-e avagy népi hős...)

A különleges tetőjátszótér. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Maradva az óvodánál, egy igen fantasztikus fotográfiára bukkantunk a Hajdú–Bihar című albumban, amit a megyei tanács jelentetett meg. A képen ugyanis kisgyerekek és fehér köpenyes felnőttek nyüzsögnek a háztetőn, azon pedig padok és homokozó van kialakítva. Eszerint tehát az óvodai, bölcsődei pavilonoknak nemcsak az udvaraikon vannak / voltak játszóterek, hanem a legtetejükön is.

Panoráma a templomból: az ufólámpás Árpád tér és a Fürst Sándor utca (ma Rakovszky utca) látványa a már megépült Fényes udvarig, 1974-ben. Fotó: Uvaterv / Fortepan

A közeli Csapó utcát is ez idő tájt építették át. Fotó: Fotó: HBT / IPKV

Onnan karnyújtásnyira már a Csapó utca fut, amit az 1970-es évek elején szintén gyökeresen átalakítottak. Megszüntették a hatos villamosvonalat, szanálták a régi épületeket, és tízemeletes panelházak sorait emelték a helyükre.

A ,,Nagy néni cukrászdája" felől fotózott vadonatúj Csapó utca 1976-ban ufólámpákkal és egyen sárga sötétítő függönyökkel. Fotó: Csobaji Előd / Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

Az Árpád tér felőli részen ilyen lett a tömb, s az előtérben a korszak jellegzetes ufólámpája is feltűnik. Az utca nagyon sivár volt ekkor, s még nem szegélyezték fák.

A macskaköves Dobozi utca az újsori („hóstáti”) házakkal – és ugyanez a hely napjainkban. Ma már csak a pad, valamint részben ez a kisház és a sarki épület áll. (Archív fotó: Gondolat Kiadó, 1973.)

Az 1966-ban átadott ,,Ybl". Fotó: Fotó: HBT / IPKV

A közelben építették fel 1966-ra a mai egyetemi műszaki kar oktató és kollégiumi bázisát is, amit azóta is sokan neveznek Ybl-nek. A fenti felvételnek a főkapu, valamint a felette lévő mozaik a főszereplője, amibe egy ablakot is belefoglaltak. És természetesen a semmihez se hasonlítható típusú autók is fennmaradtak az utókornak.

Szemben a Márka Bár és a Sumen Étterem... Fotó: Bergmann Anna

A víztoronyról és a lakótelepről Bergmann Anna is osztott meg képeket olvasóinkkal a Facebook-oldalunkon. A fotónak az is érdekessége, hogy a készítésekor még élt és virult a MárkaBár és a Sumen Étterem azokban az épületrészekben, ahol ma már az Abigél nevű művészeti középiskola működik.

Ekkor még fénykorát élte a Meteor Mozi. Fotó: HBT / IPKV

A Fényes udvarnál 60 évvel idősebb a közeli Meteor Mozi, ahová a lakótelepiek közül is nagyon sokan jártak. Azért is szerették, mert nyaranta kerti vetítései is voltak, hétvégeken pedig matinék is.

A Dobozi utcai bérházból készített képen látszik, hogy a mozi anno sokkal díszesebb volt. Fotó: Déri Múzeum Fotótára

A Meteor Mozi épülete majdnem az enyészeté lett. Mígnem azonban 2015-ben csoda történt, és megvásárolta egy vallási gyülekezet, amely átalakíttatta a maga céljaira.

A ,,Demke" gyönyörű palotáját 46 éve robbantották le, a helyére iskolát építettek. A képeslapmásolatot Vekerdi Károly osztotta meg olvasóinkkal

A tér arról is nevezetes, hogy a mai Benedek-iskola helyén pompázott a DMKE palotája, ami aztán szülőotthonként is funkcionálts, ezáltal nagyon sok debreceni ott jött világra... – de ez már egy másik történet. Végül íme egy másik emblematikus épület a lakótelep környékéről: a város első laktanyája, amit akkoriban Bocskainak neveztek.

A lakótelep melletti laktanya. A képeslapmásolatot Vértesi Ferenc osztotta meg olvasóinkkal

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. március 23., hétfő

Debrecen városrészei: Szentlászlófalva

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár

Az Omnia Kávészalon és a mopresszó

2026. március 22., vasárnap

A régi Dobozi és Fényes udvar