Debreceni Képeslapok

2026. szeptember 12., szombat

Amikor még esténként csodás színes fények ragyogták be az Egyetem téri szökőkutat

Egyetem tér, 1969. Fotó: Tulok Ferenc.

Debrecenben az Egyetem téri szökőkutat 1961 tavaszán adták át. A Napló május 14-i cikke szerint sokan álltak meg és nézték gyönyörködve a magasba törő vízsugarat, de csak kevesen tudták, hogy milyen sok munkába került az elvégzése. A megközelítőleg négy hónapig tartó munkát Kiss Imre és László Árpád, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat, illetve a Debreceni Vízmű mérnökei irányították. A cikk tájékoztatott arról is, hogy a szökőkút építésében oroszlánrészt vállalt a Titász: a vállalat 30 dolgozója 1000 óra társadalmi munkával gyorsította a munka ütemét. Az építkezési munkálatok alatt lelkes és szorgalmas munkájával Székely Jenő csoportvezető, Agárdi Sándor és Hüse András művezetők, valamint K. Tóth István és Varga István villanyszerelők tűntek ki. A Titász dolgozói mellett a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, az Orvostudományi Egyetem és a Debreceni Erőmű alkalmazottai is hozzájárultak sok társadalmi munkával a szökőkút mielőbbi elkészítéséhez.

Medenceszobrok nélkül. Fotó: Bakonyi Béla, 1964

Az egy héttel későbbi újságból az is megtudható, hogy sok elismerést kapott a KLTE épülete előtti park színváltós szökőkútsora. A szivárvány színeiben tündöklő szökőkutakat a Debrecen Városi Tanács kezdeményezésére közös összefogással létesítették. Különösen jelentős részt vállalt a munkából a két egyetem, amelynek műszaki dolgozói közül Kiss Ferenc művezető irányításával túlmunkában, önként végezték a szükséges munkákat. A műszaki munkák irányítója László Árpád mérnök volt. A KLTE előtti szökőkutak társadalmi munkáiban részt vett dolgozók számára találkozót tartottak. A Kossuth-egyetemen megrendezett ünnepségen dr. Rapcsák András rektorhelyettes üdvözölte és köszönte meg azt a munkát, amelyet Debrecen városfejlesztésének érdekében végeztek. A színes megvilágítás a 2000-es évek elejéig működött, de a vízsugarak már akkor sem a sziklakoszorúkból törtek a magasba.

A főépület felől, 1986. Barbócz Erzsébet, köszönjük a képet!

Kapcsolódó összeállításaink:

Tudósítás az építésről. Fotó: HBN

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A főépülettel, 1986. Barbócz Erzsébet, köszönjük a képet!

A Petőfi téri 22 (24) emeletes lakóház építése

Petőfi tér, 1978. Fotó: Csobaji Előd

Debrecenben 1968. március 9-én jelent meg hír az újságban arról, hogy az Erzsébet utca és a Petőfi tér sarkán egy 25 emeletesre tervezett ház épül. Aztán az építés tényleges megkezdéséről 1969. november 7-én közölt képes tudósítást a HB Napló.

A 24 emeletes előtt. Barbócz Erzsébetnek köszönjük a fotót!

Ez az utóbbi cikk meglepő módon már azt írta, hogy „a Petőfi téren elkezdték a 24 emeletes lakóháznak, Debrecen legmagasabb lakóépületének alapozását. Betoncölöpöket vernek a talajba. Képünk az első cölöp beveréséről készült.” Végül összesen 345 vasbeton cölöp került az épület alá. A ház alapja 1,25 méter vastagságú, 1200 köbméter vasbeton. A házat összesen 30 ezer tonna súlyú építőanyag alkotja, s akkori áron megközelítőleg 100 millió forintba került. Három személyfelvonót és egy teherliftet alakítottak ki benne.

A Petőfi tér napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Wesselényi felől 1973-ban. (Fortepan / Uvaterv)

A lap korábban is többször beszámolt a beruházás előkészületeiről, és az épület tervezőit is bemutatta. A két szakember: Szabó János, valamint Boruzs Bernát (lásd a következő képen). Murányi Ernő ugyanakkor a statikus tervezői feladatokat valósította meg.

Az alábbi felvételen az is látható, hogy a 24 emeletes megvalósításával párhuzamosan épült többek között az a szomszédos szolgáltatóház, ahol a Híradó Mozi is helyet kapott. Aztán, 1973. július 14-én már „csak” 22 emeletesként írtak a leendő lakóházról, s a riport abból az alkalomból született, hogy az építők elérték a legnagyobb magasságot: 75 méter fölé jutottak. Akkor azt is ismertették, hogy 209 lakás lesz ebben a házban, és a lakóinak száma feltehetően ezer körül alakul majd.

A Hajdú-bihari Napló 1972 áprilisi fotóján a környék

Az első beköltözésekről 1973. december 23-án közölt riportot a Napló. Ebben Hüse Péter, I. kerületi tanácselnök így tájékoztatott: „A 22 emeletes épületben 210 lakás van, ebből 180 a tanácsi bérlakás. Hogy ki hova kerül majd, annak több előnye vagy hátránya lehet, emiatt sorsolással döntjük el, hogy ki, hányadik emeleten és melyik lakást kapja meg.” Akkor 40 négyzetméteres lakásokat sorsoltak, de ezeken kívül például legfelül háromszobás, kétszintes lakások is találhatók az épületben.

Kilátás a Petőfi térre. Fotó: Fortepan / Főfotó, 1976

DBKL

Az épület 1977-ben. Fotó: KMA Kiadóváll.

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

2026. szeptember 11., péntek

Az István Gőzmalom 1971. szeptember 11-i tüze

Debrecenben 1971. szeptember 11-én hajnalban tűz pusztított a már a II. világháborúban is lángok martalékává vált István Gőzmalom maradék épületeiben. A Hámán Kató útján (mai Füredi úton) található telep tragédiájáról a Hajdú-bihari Napló is beszámolt.

A toronytűz oltása. (Helytörténeti Fotótár)

Eszerint a silótorony teteje teljes egészében lángokban állt. Sűrű, tömör füstfelhő kanyargott a Tanácsköztársaság útjára, s mint egy ünnepi tűzijáték rakétái, pattogtak szerteszét a tető palalemezei. Az óra fél ötöt mutatott, az utcán bemelegítős, sőt pizsamás emberek is szaladtak. A Hámán Kató útján rendőrautó száguldott, szinte senki se szólt, mindenki megdöbbenten hallgatott. Debrecen malma, amit a németek felrobbantottak 1944 októberében, s ahol 1971-ben sok száz vagon gabonát tároltak. A tornyot elnyelte az épület belseje, aztán még magasabbra csaptak a lángok, s a tetőszerkezet is eltűnt a kemencévé változott épületben. A Hámán Kató útján tűzoltók és katonák. A lángokban álló épület közvetlen közelében magas tűzoltólétra tetejére irányította a vastag vízsugarat egy tűzoltó az épület felső ablakaiba. A második csővel az épület bejáratánál levő tetőre kúszott fel egy tűzoltó. Pár másodperc múlva, mintha lávafolyam indult meg, hatalmas tömegű búza zúdult le a ferde tetőre. A tűzoltóknak éppen csak annyi idejük van, hogy félreugorjanak: beszakadt az alsó ferde tető is. Parázzsal, szikrával keveredve ömlik a gabona. Újabb tűzoltókocsik, rendőrautók érkeztek, katonák jöttek, a gázmű emberei „gáztalanítják” a területet, nehogy robbanás is történjen. A villanyt is kikapcsolták. Egy csoport katona a magtár tövében levő gépeket, a halomban álló, ponyvával fedett gabonát kezdte menteni. Baráth János, a Gabonatröszt kirendeltségvezetője arról tájékoztatott, hogy 420 vagon gabonát tároltak az épületben. (A közvetlen közelben mintegy 60 vagonnyit.) Az állami tűzoltóság 57 emberrel sietett a helyszínre , a debrecenieken kívül berettyóújfalui és püspökladányi tűzoltók voltak velük, s hamarosan megérkeztek a hajdúszoboszlói és hajdúböszörményi önkéntes tűzoltók is. Nyolc fecskendő ontotta a vizet az épületre. Katonák és munkásőrök segítettek menteni a menthetőt. Két sérültje van a tűznek: Szilágyi József és Csige János tűzoltók, de szerencsére csak könnyebb sérülést szenvedtek. Mire az utca megtelt munkába siető emberekkel, lángot már nem lehetett látni. Vajon kibírják-e a falak? Ez a kérdés foglalkoztatta az embereket. Mint később kiderült, 420 vagon gabona odalett, legfeljebb takarmánynak lehet majd felhasználni, Az épületen kívül levőkben kár nem keletkezett. Végül az István Gőzmalom történetéről a magunk részéről még annyit hadd idézzünk fel, hogy a termelés 1848 májusában kezdődött. A malom neve Habsburg István nádor előtt tisztelgett. Az épületegyüttes a tűz után még évtizedekig megvolt egyre romosabban, és többek között nyomda működött benne. A helyén 1998 óta üzletközpont és lakóház található, s megvan az egykori parkjának egy része is, ahol később az Ifipark működött.

A HB Napló 1971. szeptember 12-i riportja

Kapcsolódó múltidézéseink:

A malom még az eredeti szépségében

DBKL

2026. szeptember 9., szerda

A Sport étterem, presszó és hotel

Debrecenben a Sport étterem, eszpresszó és szálloda 1978. május 13-án délután nyílt meg az Oláh Gábor utcai sporttelep mellett, a Jubileumi játszótérrel szemközt.

A Sport anno. Fotó: Csobaji Előd

A korabeli sajtóhír szerint a két tetszetős vendéglátóhelyiséget a Debreceni ÁFÉSZ működtette, míg a szálloda 15 szobájában 45 személy elhelyezésére volt lehetőség. A következő, 1978. július 12-i tudósítás úgy fogalmazott, hogy rövid másfél hónap alatt a debreceniek és az idelátogatók kedvelt szórakozóhelyévé vált a nagyerdei Sport éttereme és presszó. Az új vendéglátóhely felépítésére a fogyasztási szövetkezet a MÉSZÖV segítségével s bankhitel felvételével 10 millió forintot költött. Az étteremben és a presszóban II. osztályú árak érvényesek. Az étterem 150 vendéget fogadhat. Rendezvények alkalmából 200 látogató is kényelmesen elhelyezhető. A presszóban egyszerre 80–90-en fogyaszthatnak. A modern vendégfogadóhoz 15 kétágyas, fürdőszobás szállodai rész is kapcsolódik. A 30 helyes pihenőrészt a DMTE sportklub építette, majd üzemeltetésére a Debreceni ÁFÉSZ-nek adta át. A szálloda szobái állandóan foglaltak. Az étkeztető, szórakoztató kombinátot Lengyel Zoltán vezeti. A szállodai részt is ideértve 35-en dolgoznak itt. Jelenleg is – mint a megnyitáskor – változatlanul gondot okoz a segédmunkások hiánya. A Sport étteremben naponta 400–500 adag menü fogy el. Az érdeklődés gyakran olyan nagy, hogy étkeztetési célra a presszó helyiségét is igénybe veszik. Az étlapon állandóan szerepel birka, pacalpörkölt, tatárbifsztek, nyárson sült rablóhús, szelőrózsa rántva. Az italok hűtéséhez nagy segítséget nyújt a 20 négyzetméteres italhűtő kamra. A debreceni ÁFÉSZ legmodernebb vendéglátóhelyének dolgozói 1978. május 13-tól június 30-ig 900 ezer forint forgalmat bonyolítottak le. A bevétel 30 százaléka saját készítésű ételekből realizálódott. Megfelelő a kávé és üdítőital-forgalom is. A szórakoztató komplexum dolgozói ígérik, hogy idei tervüket az előirányzatoknak megfelelően teljesítik. A Debreceni ÁFÉSZ 1986 augusztusában hirdette meg eladásra vagy bérbeadásra a Sport Étterem és Presszó épületét és berendezéseit. A különleges menüiről is ismert étterem 1990 októbere óta viseli a Viktória nevet. A hotelt egyébként 2004-ben korszerűsítették és alakították át. A fejlesztés eredményeként többek között emeletráépítéssel bővítették a férőhelyeket, felvonót telepítettek, és felújították a külső homlokzatot is. A szálloda azóta háromcsillagos.

Viktóriaként 2026. IX. 9-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Oláh Gábor utcai összeállításaink sok régi fotóval:

DBKL

Élet a belvárosi főtér építése előtt – Debrecen 1996-ban

Debrecen az ezredforduló előtt még teljesen más arcát mutatta, mint ma. Mint az a nyitóképeinken is látható, egyebek mellett nem alakították ki a belvárosi sétálóövezetnek nevezett korzót.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Hemző Károly

Gépjárművel is végig lehetett közlekedni a Piac utcán, és megvolt például a Kassai úti fürdő és a Szikla Presszó, valamint a Kölcsey-művközpont és a teljes nagyerdei strand.

A halálkanyar. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

A Corvina Kiadó „Debrecen, Hortobágy” című turisztikai brosúrájának fotóin a régi Kossuth téri úgynevezett halálkanyar mellett az Aranybika Szálloda Üvegtermében is gyönyörködhetünk.

Az Aranybika Üvegterme. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Ugyanakkor az 1996-os Egyetem térre is rácsodálkozhatunk, lásd a fenti szép fotón.

Az Egyetem tér . Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Itt pedig a Kálvin téri gyöngykavicsos, növényekkel benőtt Emlékkert köszön vissza a mába.

Az átépítés előtti Kálvin tér. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Az album bemutatta a Csokonai Színházat, valamint közreadták a városházával szemközti vendéglő öreg halászt ábrázoló homlokzati kompozícióját, ami aztán az átépítéskor ,,eltűnt".

Az eltűnt sgraffito. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Még működött az egykori takarékpénztári palotában a helyőrségi klub, és nem építették át az Emlékkertet se a Református Kollégiumnál.

A Déri Múzeum. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

A fenti képen a Déri Múzeum tündököl, míg a következő jelenet a Krisztus-trilógiát tárja elénk.

A Krisztus-trilógia. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

A brosúrát lapozgatva ugyanakkor a Széchenyi utcába is ellátogathatunk, ahol 1996-ban még az égig értek a fák...

A Széchenyi utca. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Ilyen volt akkoriban a Péterfia utcán a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum:

A volt városgazdaház. Fotó: Rácz Endre / Corvina

Pazar fotó készült az Attila téri görögkatolikus főszékesegyházról is:

Az Attila téri templom. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

Alább még megidézzük a takarékpénztári palotában hajdanán működött helyőrségi művelődési otthont (Hemot), s ellátogatunk Hortobágyra, ahol megcsodáljuk a Hortobágyi Csárda párjának szép épületét is. Remek időutazást, jó múltidézést Mindenkinek!

Csárda Hortobágyon. Fotó: Hemző Károly / Corvina

DBKL

A honvédségi klub kapuja. Fotó: Lukács Tihamér / Corvina

2026. szeptember 8., kedd

A Nyíl utcai könyvtár

Debrecenben a Nyíl utca és a mai Hadházi út sarkán 1961. július 14-én nyílt fiókkönyvtár. Lássuk, miként alakult a sorsa, és mi található itt most! Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A 3. számú fiókkönyvtár berendezésére nem volt pénz, emiatt a megyei könyvtártól kölcsönkért bútorokkal szerelték fel. A könyvtárosi feladatokat dr. Torbinszky Tiborné látta el. A kezdő állományt 1600 könyv alkotta, és abban az esztendőben 405 olvasó iratkozott be.

Az 1961-es nyitás híre a HB Naplóban

A könyvtárt 10 évvel később bezárták. Igaz, csak négy hónapra, mivel akkor bővítették, korszerűsítették. Az átalakított könyvtárt 1971. szeptember 7-én nyitották ki újra, egészen pontosan 13 órakor. A könyvtárt gyakran látogatta gyerekként Térey János (1970. szeptember 14. – 2019. június 3.) író-költő-műfordító is, aki akkoriban a közeli Kétmalom utcában lakott a családjával.

Az 1971-es újranyitáskor

Aztán az utolsó könyvtári nap is elérkezett. A könyvtár ugyanis 2007. november 23-án utoljára nyitott ki (akkor 12 459 könyve és 255 olvasója volt), és éveken át Csipkerózsika-álomban állt az érintetlen könyvespolcaival. A táblái azonban a zárást követően is, egészen 2023 tavaszáig a kis házon voltak, mint az a fenti képeinken is látható.

Napjainkban, 2023. szeptember 14. óta Térey János emlékháza, az alkotó nevét viselő és a hagyatékát bemutató Könyvsarok működik itt. A létesítmény éppen 2026. szeptember 14-én a Non plus Ultra című kamarakiállításnak ad otthont a 7. Térey Könyvünnep programjaként. Olvasónk visszaemlékezései pedig a kis könyvtárról ebben az összeállításunkban idézhetők fel.

Kapcsolódó cikkeink:

Az 1971-es újranyitás híre a HB Naplóban

DBKL

2026. szeptember 7., hétfő

Varga István kézilabdázó, a Debreceni Dózsa világválogatott átlövője

A Debreceni Dózsa és több más hazai és külföldi sportklub kézilabdacsapatának néhai nagyszerű játékosa, Varga István 1943. szeptember 7-én látta meg a napvilágot Abonyban, és 2014. december 6-án hunyt el Debrecenben.

Varga István és a Dózsa. Fotók: Kapitány István

Szülővárosában a 80. születésnapja alkalmából rendezett gyönyörű emlékünnepségen a nevét viselő abonyi sportcsarnok előtt leleplezték a kiváló sportolót ábrázoló szép szobrot. Az abonyi tisztelgésen a fantasztikus teljesítményeket elérő Varga István életútjának méltatásában elhangzott:

Varga István a szülővárosában, Abonyban kezdett kézilabdázni, majd a katonai szolgálata teljesítése után, 1965-ben a Budapesti Honvéd játékosa lett. Négyszer nyert bajnoki címet a csapattal, amellyel a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőbe is bejutottak az 1965–1966-os kiírásban. Pályafutásának legsikeresebb éveit a Debreceni Dózsában töltötte. 1972 és 1979 között hatszor lett a magyar bajnokság gólkirálya, 1975-ben az év férfi kézilabdázójának választották. 1982-ben külföldre szerződött, s végül 1988-ban fejezte be az aktív pályafutását. Dolgozott kisebb német csapatok mellett, 1992-ben pedig hazatért Debrecenbe, de később edzősködött Kiskőrösön is. A magyar válogatottban 126-szor lépett pályára, és sok világversenyen mutathatta meg a képességeit. 1972-ben tagja volt a müncheni olimpián nyolcadik helyezést elért csapatnak, amelyben hat mérkőzésen 32 alkalommal volt eredményes. Négy évvel később, a montreali olimpián a magyarok a hatodik helyen zártak, Varga öt mérkőzésen huszonegy alkalommal volt eredményes. A pályafutása alatt két világbajnokságon vett részt, 1967-ben és 1970-ben is a 8. helyen végzett a magyar csapattal. Korosztályának nemzetközi szinten is az egyik legkiemelkedőbb játékosaként Európa-válogatott és világválogatott is volt. A magyar nemzeti csapatban 882 gólt jegyzett, s a hazai bajnokságban olyan rekordot ért el, melyet talán soha nem tudnak megdönteni: az idény 26 meccsén 294 gólt szerzett. Karrierje végén, légiósként elkápráztatta még a német publikumot is, és dolgozott a Nemzetközi Kézilabda Szövetség ellenőreként is. Itthon Göncz Árpád államelnöktől átvehette a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést, Debrecen városa pedig Hajós Alfréd-díjjal értékelte a csodálatos pályafutását. Olyan nagyszerű játékos volt, aki példaként szolgálhat nemcsak a mai és a jövő generáció kézilabdázói előtt, hanem minden sportembernek.

Varga István csapata, a Debreceni Dózsa az ő hathatós közreműködésével is 1975-ben lett a bajnokság győztese, majd pedig 1979-ben a Magyar Kupát is elhódította a cívisvárosi gárda.

Varga István a civil életben a lakóhelye környezeti állapotára is igényes volt. Így ennek eredményeként az ő fellépésének is köszönhető például, hogy a lakossági aláírásgyűjtés nyomán nem vágták ki a Fényes udvari kiserdőt. Emlékét nem feledjük, nyugodjék békében!

További sportos cikkeink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 12., szombat

Amikor még esténként csodás színes fények ragyogták be az Egyetem téri szökőkutat

A Petőfi téri 22 (24) emeletes lakóház építése

2026. szeptember 11., péntek

Az István Gőzmalom 1971. szeptember 11-i tüze

2026. szeptember 9., szerda

A Sport étterem, presszó és hotel

Élet a belvárosi főtér építése előtt – Debrecen 1996-ban

2026. szeptember 8., kedd

A Nyíl utcai könyvtár

2026. szeptember 7., hétfő

Varga István kézilabdázó, a Debreceni Dózsa világválogatott átlövője