Keresés ebben a blogban

2025. február 28., péntek

Hajszálon függ Debrecen legextrémebb lakóépületének, a Vágóhíd utcai felüljáró alatti kis bakterháznak a sorsa

Debrecenben a Vágóhíd utcai felüljáró alatt áll/omladozik egy régi, egyszerű, de mégis szép vasutas lakóház. Ezt örökítettük meg 2025. február 28-án.

A kis bakterház a hídnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mivel a nagy kerttel és melléképületekkel is rendelkező épület a sínek mellett és a híd alatt található, túlzás nélkül nevezhetjük Debrecen legextrémebb lakóházának. Sajnos ez a hely is nemcsak szellemtanya lett, hanem immár tönkretett ingatlan is.

Háttérben a volt dohánygyár. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az épületnek hónapok (évek) óta nincs állandó hivatalos lakója, így akik odavetődtek, láthatóan nem vigyáztak rá teljes körültekintéssel.

A felüljáróról. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A tetőcserepek például töredezettek, hiányosak, körös-körül nagy a szemét, s a kapu is nyitva volt.

A pusztulás jelei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Félő, hogy végül ezt a házat is lebontják, mint ahogy tette a MÁV az egykori nyilas-telepi megállóval is. Vagy jobb esetben netalán befalazzák a nyílászáróit, miként sajnos a minap a felüljáró túloldalán lévő temetői csőszház esetében is történt...

A széteső tető. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Nagytemplom melletti aluljáró (1979—1986)

Debrecenben a hajdani Kálvin téri gyalogos-aluljárót 1979. január 5-én adták át a halálkanyarnál. A megnyitásról szóló Napló-tudósításban Kovács István, a Debrecen Megyei Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának csoportvezetője az alábbiakat mondta el:

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Az aluljáró építése 1977 közepén kezdődött, s a munkálatok közben sokan feltették a kérdést, hogy miért éppen ide terveztek gyalogos-aluljárót elsőként Debrecenben, amikor a városközpontban a Kálvin térinél nagyobb gyalogos- és járműforgalmú csomópont is található. A Kálvin téri aluljáró előretekintő beruházásnak számít, ugyanis az igazi rendeltetésének csak akkor felel meg, ha végérvényesen átrendezik a Kálvin teretMai fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az aluljáró maradéka az üzletház alatt (24.11.07.)

A cikk kifejtette továbbá, hogy az aluljáró a rendezési tervnek megfelelően a jövőben a nagyszámú gyalogosforgalom számára zavartalan közlekedési lehetőséget biztosít. Természetesen baleset-biztonsági okok is közrejátszottak abban, hogy végül is ide került Debrecen első aluljárója. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat generál kivitelezésében elkészült aluljáró (ami mintegy 5 és félmillió forintba került) teljes hossza 44 méter, szélessége 5 méter, 25 lépcső vezet le az aluljáróba, melynek padozata csúszásmentes gumiból készült. Óránként egyszerre 8 ezren közlekedhetnek az új létesítményben — ismertette az 1979. január 10-i beszámoló. A helyet azonban sajnos alig használták az emberek, sokan ugyanis ebbe az aluljáróba is lusták voltak lemenni, majd ismét lépcsőzni. Közben az is szárnyra kapott, hogy az aluljáró miatt megrepedtek a Nagytemplom falai.

A Nagytemplom előtti lépcső. Fotó: HBN

Aztán 1986. július 14-én a következő sajtóhír jelent meg: Ma építési munkálatok kezdődnek Debrecenben, a Nagytemplom körül: lebontják az aluljáró korlátait, majd lefedik az aluljárót. Mint dr. Debreczeni Ferenc, a Debrecen Megyei Városi Tanács elnökhelyettese elmondotta, a tanács és a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetői megkülönböztetett felelősséget éreznek a Nagytemplom sorsáért, hiszen az építészeti remekmű nemcsak egyházi kegyhely, hanem a magyar történelem egyik legimpozánsabb emlékhelye is. Ettől a gondolattól vezérelve 1986. január 30-án megállapodás született, figyelembe véve a sokoldalú szakértői véleményeket, hogy a Nagytemplom körül kiépített romkertben öt méter hosszú szakaszon az alapot ellennyomással látják el. Bár jelenleg a templom állapota nem ítélhető szilárdsági, stabilitási szempontból veszélyesnek, a fenti intézkedés mégis szükséges, hogy lehetősége se merüljön fel a templom állékonysága csökkenésének. Ez azt jelenti, hogy a Református Kollégium felé eső oldalon a kőtárat betemetik, mert az hosszabb távon esetleg veszélyeztetné a templom állagát, stabilitását. Az egyház kegyeleti okokra hivatkozva kérte az aluljáró megszüntetését. A kérésnek a városi tanács helyt ad, így az aluljárót lezárják, a korlátokat lebontják, vasbeton panellel befedik és aszfaltozzák. Megállapodás született abban is, hogy a Romkertet a podeszttel összekötő rézsű letaposott részén a tanács lépcsőt építtet.

Az új aluljáró belseje. Fotó: HBN

A cikk: hangsúlyozza: a Romkert továbbra is megmarad. A városi tanács feladatának érzi, hogy megkülönböztetett figyelemmel gondoskodjék a Nagytemplom és környéke, a Romkert és az Emlékkert rendjéről, tisztaságáról. A munkálatok legkésőbb augusztus 25-ig befejeződnek. A városi tanács meg van győződve arról, hogy a templom sorsa minden debreceni lakó, hívő és nem hívő számára egyaránt fontos, és reméli, hogy ezzel a megoldással, amely a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetőségével a legteljesebb egyetértésben született, a templom biztonsága miatt egyetért.

U. i.: Radnai Pál városi főépítész a Napló 1990. március 5-i cikkében az aluljáróval kapcsolatban leszögezte: a templom nem az aluljáró miatt repedt meg. Az jól van ott, ahol van. Most ugyan le van zárva, de ha szükség lesz rá, újra meg lehet nyitni. Az aluljárót azóta sem nyitották meg, csak az üzletház felőli lépcsője használható Pázmándi Antal kerámiafalánál, ahol pinceüzletek működnek. A végső megoldást a belvárosi sétálóövezet kialakítása jelentette.

A Petőfi téri aluljárót '84.X. 24-én adták át


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A csupazöld Debrecen 1964-ben, 10 szép retro képen


Debrecen ma már tovatűnt arcairól 1964-ben is csodás képeslapokat jelentetett meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Az akkori produkciók között van az a csupán 10 forintba került leporelló is, ami kilenc mini képeslapot tartalmaz a cívisváros nevezetességeiről.

Csodapark és sarki torony. Fotó: Fényes, 1962

E csomagból válogatva, elsőként a Vörös Hadsereg útján található városházában, az előtte elterülő kis franciakertben és persze a szekundabarlangban gyönyörködhetünk. A következő üdvözlőkártyán a püspöki palota, valamint a Zsolnay-szökőkút mellett a Nagytemplom pompázik. A fotókat a repülőgép-balesetben elhunyt Bakonyi Béla készítette.


Bakonyi Béla jegyzi az alábbi páratlanul szép panorámafelvételt is, amelyen a Kistemplomon kívül az Aranybika Hotel, továbbá az 1973-ban lerobbantott épületek sorakoznak.


Bakonyi Béla a Nagytemplom felől is lefotózta a főteret, mégpedig a Kossuth-szoborra fókuszálva.


A Déri Múzeum és díszpark 1964-es látképét Horváth Zoltánnak köszönhetjük:


Horváth Zoltán örökítette meg a 60 évvel ezelőtti Petőfi teret is.


Nyitóképünket teljes méretben is közreadjuk a tanácsháza és a csupazöld főutca idillikus jelenetével, majd pedig átruccanunk a Nagyerdőbe, ahol a Kossuth Lajos Tudományegyetem palotájában gyönyörködhetünk Fényes Tamás felvételével.

Nyitóképünk teljes méretben

Íme a tudományok palotája még medenceszobrok és a kémiai tömb nélkül:


Összeállításunk végén Hortobágyra látogatunk, ahol a csárda, valamint egy paripáit vigyázó délceg csikós ejt ámulatba. A gémeskutas kép fotósa – nomen est omen – Pászthory Lóránt.

A Hortobágyi Csárda 1964-ben. Fotó: Horváth Zoltán


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Élet a pusztán. Fotó: Pászthory Lóránt

A mesés Nagyerdő és a felejthetetlen strand


Debrecen zöldövezetében a Nagyerdei Strand és a környéke az 1990-es évek elejéig ragyogott igazán.


Nagyon sok – hazai és külföldi – turista kapcsolódott ki itt a helyi családok mellett, így ennek köszönhetően igen szép képeslapok is őrzik ezt a csodás időszakot. Íme a vidámpark Li-2-es gépe:

A vidámpark Li2-es gépe. Fotó: Nagyerdei Kultúrpark

2014-re új köntöst kapott a terület, hiszen az önkormányzat – a kultúrpark kivételével  átépíttette a parkerdőt, a Békás-tavat, a szabadtéri színpadot és a stadiont is. Mindemellett megszűnt a csónakázó-tó, s a helyén immár mélygarázs és vízi ködszínház található. 2020 nyarán átadták az új strandot is, erről itt található képes összeállításunk.

A Pallagi úti strandépületek. Fotó: Tulok Ferenc

Az Egyetem tér és a fürdőkapu egykori díszkivilágítása, valamint a régi vidámpark mellett további lenyűgöző példát is tudunk mutatni képeslapjaink segítségével a közelmúlt strandjára és erdejére!


A debreceni Nagyerdei Strand pancsoló- és ugrómedencéi a tejivóhoz vezető diadalívvel, az 1960-as évek végén. Az átjárókapu boglyaformája és klinkertéglás burkolata egyértelműen a korabeli főépítészünk, Borsos József munkásságát hirdeti. Ezt az építményt is lerombolták 2002-ben, az élményfürdő létrehozásakor. Fotó: Horváth Zoltán.


A debreceni Nagyerdei Strand termálvizes medencéje az 1970-es években, az akkor még megvolt fűzfás napozószigetekkel. Megjegyzem, kissé furcsa, hogy itt még pirosas a víztorony kupolája, a következő képen viszont már patinásan zöld. Fotó: Tulok Ferenc.


A debreceni Nagyerdei Strand még osztott pancsolómedencéje a csónakázó-tó felőli oldalon, az 1960-as években. Fotó: Bakonyi.


A strand hullám- és gyermekmedencéi az 1960-as évek végén. Még megvan a csúszda, a bal oldalon pedig az akkor népszerű Sicc díszíti a falat. Gyerekkoromban a legmenőbb fickók a csúszdát tartó gépház tetőkorlátjára álltak, és úgy ugrottak fejest a vízbe... Fotó: Csobaji Előd.


És íme a strand kimeríthetetlen témaköréhez még egy felvétel. A klinikák felőli öltözőépület (1971) mögötti parkot mutatja, ami akkor még tiszta és gondozott volt. A multikomplex épületben büfé, fodrászat és mozi is működött, a tetején pedig zuhanyzós napozó és persze kilátó. Fotó: Horváth.


A strandra egyébként két helyen mehetett be a közönség: a csónakázó és a klinikák felől. Nekem az előbbiről vannak lapjaim, és ezek azért is érdekesek, mert a ma már sajnos nem működő fedett uszoda épülete és a régi KTSZ Szolgáltató Ház is látható rajtuk. A homlokzaton pedig négy nyelven tudatták a neonfeliratok, hogy a Debreceni Nagyerdő Gyógyfürdőnél vagyunk. Mindkét kártyát Tulok Ferenc fotózta az 1970-es években.


A nagyerdei Békás-tó Debrecenben, az 1970-es évek végén. Pazar „őserdő” és még kis fahíd fogadta a látogatókat!


Egyikőtök megfogalmazása szerint ide azért is volt jó kijönni, mert olyan volt, mintha elmentünk volna a városból... Fotó: Csobaji Előd.


A debreceni nagyerdei Újvigadó és csónakázó-tó esti fényei. Mindkettőt 2013/14-ben bontatta le az önkormányzat, s a helyükre mélygarázs és vízi ködszínház épült. Fotó: Csobaji Előd.

Egyetem tér, 1963. Fotó: Csobaji Előd

Debrecenben a XX. század második felében már csak három strand működött: a Nagyerdei mellett a Szabadság, valamint a Kerekestelepi fogadta a kikapcsolódókat. A Szabadságot 2001-ben lerombolták, a helyén áll a Főnix Csarnok (ugyanakkor a városhatáron kívüli Látóképnél tófürdő nyílt 1982-ben). A három strandot a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat üzemeltette az 1990-es évekig, és erről a birodalmáról a lenti szuper térképes képeslapot is megjelentette.


Nagyerdei múltidéző cikkeink sok régi fotóval:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. február 27., csütörtök

A Kossuth, Dorottya, Vágóhíd, Rákóczi utca, Déli sor, Petőfi tér és Füredi út tavaszváró képei


Debrecen 2024/25-ös téli arcát több helyen is megörökítettük mostanában. Íme a Kossuth utca (a Kistemplommal, valamint a takarékpénztári palotával), majd a következő két fotón a Petőfi tér a februári napfényben. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Petőfi téri medence. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Petőfi téri kamarapalota. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Füredi úton lencsevégre kaptuk azt a bevásárlóközpontot, aminek a helyén az István Gőzmalom állt.

A Füredi úti áruháznál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az alábbi felvétel egészen friss (2025. február 27-i) Csokonai Vitéz Mihály Dorottya utcai síremlékéről.

Csokonai síremléke. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Egy nappal korábban örökítettük meg a hajdani Ispotály egyetlen megmaradt épületét, ahol Tóth Árpád is tanult. A ház a felirata szerint a Déli sor 4. szám alá esik.

Az Ispotály maradványa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Egy vicces egybeesés a belvárosból:

Álomház, omlásveszéllyel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Vágóhíd utca egyik legendás helye a Kati Kocsma volt. Ennek még áll az épülete, ám például a Rákóczi utcának több régi háza is hiányzik. Az utolsó szomorú felvételeken ezeket mutatjuk be.

Itt volt a Kati Kocsma. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Rákóczi utcai romok. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Napról napra szebb a tégláskerti Vértessy-kastély

Debrecen patinás helye, a Gázvezeték utcai Vértessy-kastély a több évtizedes elhagyatottsága és pusztulása után végre újjászületik. Előzőleg tavaly is többször jártunk itt, legutóbb pedig 2025. február 26-án lestünk be. Örömmel állapítottuk meg, hogy szinte már kész a külső, díszes falazat, a birtok mellett kerítés van, és napelemeket is telepítettek. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2025. február 26-án. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A család leszármazottjától, Vértesi Ferenctől korábban megtudtuk: „Eredetileg Balogh és Vértessy Kastély megnevezés illeti. A Balogh és Vértessy Közkereseti Társaság tulajdonában volt az államosításig (1904-től 1952-ig) a kastély közelében működő téglagyárral együtt. A kastély 182 éves. Szakemberek szerint Ybl Miklós vagy közeli munkatársai tervezhették. A tulajdonos a sír széléről hozta vissza az építményt! Szerencsére kiváló anyagból és kiváló tervek szerint épült annak idején a kastély, és ellen tudott állni az időjárásnak, de megjegyzem, hogy az ártó kezek is sokat rontottak az épületen. Szerencsére műemléki védettség alatt áll, ami jelentős segítséget adott a rendbehozásához. A műemléki védettség megszerzése, engedélyeztetése a jelenlegi tulajdonos és a rekonstrukciós tervek elkészítőjének kitartó munkáját dicséri!” Sajtóhírek szerint a külső-belső renoválás eredményeként az anno Somogyi József által építtetett kúriában rendezvénytér lesz, és a parkot is rendbe teszik. A tetőépítés mozzanatai itt idézhetők fel a Jánó József mestertől kapott fotókkal. A helyről és réges-régi eseményeiről az alábbi galériánkban csodálhatók meg Vértesi Ferenctől kapott muzeális felvételek:


névadó Vértessy-féle vállalkozás téglagyára 1903-tól 1938-ig Balogh és Vértessy Téglagyár néven működött. A Vértessy-strandot (mely Debrecen első szabadstrandjaként nyílt meg 1919 július elején) a téglagyár kubikgödreiből hozták létre. Debrecen első úszóversenyét itt rendezték meg 1919. augusztus 16-án. A hely, a család és a fürdő története idelátogatva ismerhető meg sok régi képpel. Vértesi Ferenc tájékoztatott arról is, hogy a parton jobbról zenepavilon, stég, elöl homokos part volt, míg a strand területét kabinsor zárta. A háttérben a téglagyár épülete kéménnyel, égetőkemencével, téglaszárítóval; a kabinsor mögött karbantartóműhelyek és egyéb gazdasági épületek voltak. A vállalkozás nemcsak a téglagyárat és a strandot működtette, hanem hulladékszállítási és -kezelési tevékenységet is folytatott. A szemét elhelyezésére szintén a téglagyári kubikgödröket hasznosították. A kastélyban az államosítás után DIK-lakások voltak, majd pedig évtizedeken át hajléktalantanyaként, egyre kifosztottabban pusztult Debrecen déli határában. No de ez szerencsére már a lezárt múlt!

Tető nélkül, 2021 nyarán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az 1913. február 27-én átadott debreceni vármegyeháza

A szecessziós palota 1918-ban a Ferenc József úton.

Debrecenben a Piac és a Szent Anna utca sarkán tündököl a vármegyeháza, aminek az ünnepélyes átadása 1913. február 27-én volt. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Bálint Zoltán és Jámbor Lajos műve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A magyaros szecessziós épületegyüttest ugyanaz a Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezte, mint akik a püspöki palotát és a Kossuth utcai Forrai-házat is megalkották. Papp József leírása szerint a város az 1876-ban létrehozott Hajdú vármegye székhelyének térítésmentesen adta át a Fejérló vendéglőt és a telkét. Ennek lebontásáig ott működött a szervezet. Az építkezésnek Hegedűs István és Tóth Lajos voltak a fővállalkozói.

Az Árpád Terem díszablaka. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A magyaros szecessziós építészeti stílusú, gazdagon díszített palotát (ami később, az „átkosban” nem mellesleg úttörőházként funkcionált) egyebek mellett a pécsi Zsolnay-gyár pirogránit kerámiái ékesítik. Az alábbi képeslapmásolaton az Arany Angyal Gyógyszertár mellett tündököl a vármegyeháza.


Az Árpád Terem ólomkeretes díszablakait Kernstok Károly festőművész alkotta, és Walther Gida valósította meg. A ház hónapokkal az átadása előtt, 1912 őszén készült el, az avatása pedig a fent említett időpontban. Belső tereiről további képek ebben az összeállításukban láthatók.

2021 végére renoválva. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó cikkeink sok fotóval:
Nyitóképünk teljes méretben


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!