Keresés ebben a blogban

2025. augusztus 10., vasárnap

Óriási kínálat a 460. Debreceni Régiségvásárban


Debrecenben a 26. éve folyamatosan működő régiségvásár immár a 460. programjával várja az érdeklődőket a Nagyerdei StadionnálFotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok


A nagy múltú sorozat eseményét látogattuk meg mi is 2025. augusztus 10-én délelőtt. Az ekkor készített fotóink tanúsága szerint is gazdag kínálat és már élénk érdeklődés jellemzi a régiségvásárt.


Ezúttal az időjárás is kegyes, nem szakad az eső, sőt, mondhatni az év eddigi legforróbb napja van. A látogatók is tehát mindenképpen vigyenek magukkal innivalót, fejfedőt, napernyőt, megelőzendő a bajt!


A program főrendezője, Máté László augusztus 12-én 17 órától a Helytöri Klub vendége lesz a Bem téri Méliusz-könyvtárban, ahol a régiségvásárokon kívül a korábban általa szervezett virágkarneválok történetéről is beszél a közönségnek. Az ingyenes est előzetes részletei itt tekinthetők meg.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. augusztus 8., péntek

Ma 235 éve született a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc


Debrecen 14 éven át volt otthona Kölcsey Ferencnek, aki az itteni Református Kollégiumban tanult, és az intézmény melletti házban lakott. Nyitókép: Wikipédia / Franz Eybl


Születésnapja alkalmából a magyar Himnusz költője előtt tisztelgünk a debreceni mai és korábbi emlékhelyei bemutatásával. A fenti képet Faragó György készítette 1979-ben a régi művközpontnál, s a fotót a Fortepan őrzi. A szobor ma már a Péterfia utcán található:

Rátonyi József 1978-as műve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Íme az 1973-ban lebontott lakóháza a Baltazár Dezső és a Hüvelyes utca sarkán, ahol a Református Kollégiumi tanulóévei alatt élt 1801 és 1814 között. A tiltakozások ellenére elpusztított ház helyén egy nagy Lenin-szobrot állítottak fel 1975-ben. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka

A Kollégium melletti kis ház

A Wikipédián olvasható életrajza szerint Kölcsey Ferenc költő, politikus stb. Sződemeteren született 1790. augusztus 8-án, és Szatmárcsekén hunyt el 1838. augusztus 24-én. Édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter (aki az álmosdi birtokán gazdálkodott) 1796. augusztus 9-én elhunyt, s ezt követően az édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves Ferencet Debrecenbe küldte tanulni.

A szobor régi helye. Csobaji Előd, 1986

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” című nagy költeményét, amely aztán Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. Ezt a napot 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napjaként.

A régi művközpont. Fotó: Faragó György, 1979

Kölcsey Ferenc emlékét Debrecenben utca és több szobor, dombormű is őrzi. Szobra a Péterfia utcai Református Főgimnázium előtt, valamint a Kossuth utcán működő Csokonai Színház homlokzatán is van, míg domborműve a Református Kollégiumban.

Az új művközpont. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ő nevét viseli Debrecenben a Hunyadi utcai konferencia-központ is, melynek helyén 1978 és 2003 között a Kölcsey művelődési központ állt. Mindemellett szintén Kölcsey nevét viselte a tanítóképző főiskola is, ami a Péterfia utcai Református Főgimnázium palotájában működött.

A Református Főgimnázium. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az álmosdi Kölcsey-ház ma is áll, és múzeumként, kulturális emlékhelyként működik.

Az álmosdi Kölcsey-ház. Fotó: HBM Tanács / IPK

A régi művközpont. Fotó: Csobaji Előd, 1981


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben

2025. augusztus 6., szerda

Amikor még a Rákóczi utcán is piac volt Debrecenben

A hajdani Rákóczi utcai piac. Képforrás: Regifotok.hu.

Debrecen egyik híres vásárhelye a Rákóczi utcán működött már 100 évvel ezelőtt is a meghatározott napokon (lásd az utolsó képen).


A Pikó-féle reklámtábla. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970

A Rákóczi utcai piacot a Csapó utcai vásárcsarnok 1976 augusztusi megnyitásakor szüntették meg.

Egy sárgabarackos stand. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970

A csarnok átadásáig igen nagy élet zajlott piaci napokon a Rákóczi utcán – mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a Bojár Sándor most megosztott, 1970-es felvételei a Fortepanon, valamint olvasóink nosztalgiával teli kedves visszaemlékezései. Körteízű, kaporillatú múltidézést kívánunk Mindenkinek!

Árunézegetés a piacon. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Kofák és vevők. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970

Kereskedelmi múltidézéseink:

2025. augusztus 4., hétfő

Ma 75 éve alakult meg a Debreceni Dózsa Sportegyesület

Debrecenben nemes célok megvalósítására alakult meg l950. augusztus 4-én a Debreceni Rendőregyesület utódaként a Dózsa Sportegyesület. Nyitókép: Pathó Sándor
 
 
E nemes célok a Debreceni Dózsa Baráti Körének 1985-ös jubileumi albuma szerint a következők voltak.

„Szocializmust építő társadalmunknak és az egyéneknek egyaránt érdekük az emberek szellemi és testi képességeinek sokoldalú fejlesztése, az egészség védelme és erősítése. Ezt a testnevelési és sportmozgalom széles körű kibontakoztatásával és fejlesztésével lehet és kell is biztosítani. A sport és a testnevelés kibontakoztatásával lehet elősegíteni a dolgozók, de különösen az ifjúság szabadidejének helyes eltöltését. A versenysport alkalmas a nemzetközi sportversenyeken keresztül a sportolók személyes barátságának erősítésén túl a népek barátságának erősítésére is.”

A Debreceni Dózsa az alakulásakor 11, később 13 szakosztállyal működött, s a város társadalmában egyre inkább komoly tényezővé vált. Ezt fémjelezte az ötvenes években a labdarúgók NB. II.-es, a birkózók, röplabdázók, sakkozók, ökölvívók és úszók NB. I-ben történő szereplése, később pedig a hetvenes években sok-sok sikert elért NB. I.-es kézilabdázók. Az 1956-os események után röviddel ismét megindult az élet, de csak három szakosztállyal (labdarúgó, kézilabda és sportlövő). Később megjelentek a cselgáncsozók, ökölvívók. Az átalakulás évei után például 1985-ben kézilabda-, cselgáncs-, postagalamb-, sportlövő- és úszószakosztályban tevékenykedtek a Debreceni Dózsa sportolói. A cselgáncsozók a magyar dzsúdósport élvonalába verekedték fel magukat, és „A” kategóriájú szakosztályuk lett.

A kézilabda-szakosztály l975-ben emelkedett a magyar kézilabdasport csúcsára. Az utána következő években II., illetve III. helyezést sikerült elérniük, 1978-ban pedig megnyerték a Magyar Kupát.

A galambászok, sportlövők országosan és nemzetközileg is sok sikert arattak, ugyanakkor az úszószakosztályban tevékenykedő fiataljaik rövid idő alatt bizonyították, hogy méltók a „B” kategóriás szakosztályi címhez. A sportegyesület vezetői, hivatásos és társadalmi munkásai alapvető kötelességüknek tartották a sporteredmények mellett a rájuk bízott sportolók emberré nevelésének felelősségteljes feladatát. Ez a szellem nagyban hozzájárult a Dózsa nagyszerű sikereihez.

A Dózsa fiatal sportolóitól elvárták, hogy hűséges, becsületes állampolgárai legyenek hazánknak, s mind a küzdőtereken, mind a munkahelyeiken állják meg a helyüket, gondoljanak szeretettel és tisztelettel elődeikre, akik sokkal nehezebb körülmények között vitték győzelemre a lila-fehér színeket – hangsúlyozta dr. Varga Imre, a sportegyesület elnöke. A Debreceni Dózsa 1950. augusztus 4-i, pénteki alakuló közgyűléséről a Néplap többek között leírta: a megalakulás határkő Debrecen sportéletében, s a Dózsában helye van minden becsületes sportolónak, azoknak is, akik nem tartoznak szorosan a belügyi tárcához.

Következzen az elnökség bemutatása! Elnök: Kovács Gyula rendőr ezredes. Társelnökök: Barczi Gyula, Fülöp Imre, Kulcsár Ferenc, Pinczés András, Ménes János, Tatár Kiss Lajos, Balogh Endre polgármester, Vass Sándor alezredes, Varga Jenő, dr. Gál György megyei tisztiorvos, Körmöczy József őrnagy, Szücs András tűzoltó százados, Tóth László százados, Kiss István sztahanovista, Tóth II. Rezső. Ügyvezető elnök: Bánkuti Zoltán. Főtitkár: Csákány István. Pályaigazgató: Fülep Kornél. Sportigazgató: Virág Sándor.

A Mikes Kelemen utcai Dózsa-stadiont 1968. augusztus 18-án adták át nemzetközi kézilabdatornával, s vendégek voltak a szovjet, a magyar férfi válogatott, a Drezdai Lokomotív női és férfi csapata, valamint a D. Közúti Építők női együttese. A másik határkő 1973-hoz fűződik, ekkor volt az ünnepélyes alapkőletétele a kézilabda-stadion melletti munkacsarnoknak, a cselgáncsozók paradicsomának. Itt a sporteseményeken kívül koncerteket is rendeztek, ezen a helyen csapott nagy bulit például a Motörhead is 1984-ben. Ebben az összeállításunkban pedig Varga István kézilabdázó ötszörös gólkirályi címéről emlékeztünk meg.

További sportos cikkeink a cívisvárosból:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Amikor a világ cserkészei megszállták Debrecent

Debrecen 1933 nyarán nagy megtiszteltetésben részesült: a gödöllői cserkész-világtalálkozóról több népes delegáció látogatott ide, zömmel augusztus 4-én és 9-én.


A fényes tömegrendezvényről Kedves Olvasónktól, Ribiczeyné Karalyos Réka Judittól kaptunk muzeális fotókat a családi gyűjteményükből.


A magazinunk Facebook-oldalának postázott ajándék kibontását a Nagyállomás régi palotájával kezdtük.

Nyitóképünk teljes méretben

A peronon debreceniek integetnek a vendégeknek a következő kópián is, és a másik irányból is feltárul a díszes főépület. Na de haladjunk tovább, hiszen sok gyönyörű kép készült a jeles eseményről!


A csoportban fiatal leányok is fogadták az egyenruhásokat, akik a világ minden tájáról sereglettek a gödöllői dzsemborira. A korabeli hoszteszek mögött a koronás címeres lobogó is kivehető a Nagyállomás homlokzatán.


A nemzetközi küldöttség a Ferencz József úton vonult végig, nem kis feltűnést keltve. A felvételen sorakozó kalmárházak majdnem mind ma is megvannak, csak éppen már nem pont ilyen állapotban.


A vendégsereg az újonnan kialakított Déri téren is megállt. A kalapos, rövid nadrágos látogatók körül szépszámú közönség gyűlt össze, s még a szintén akkoriban épült postaközpont ablakai is tele voltak kíváncsiskodókkal.


Ezen az ünnepségen ugyancsak nagy szerepet kaptak a népviseletbe öltözött menyecskék, akik lelkesen integettek és mosolyogtak a résztvevőkre. Ma már a kisgyerekek közül is csak kevesen élhetnek...


A csoport megkoszorúzta a Gályarabok emlékoszlopát is a Nagytemplom mögötti Emlékkertben. A kiváló fotó a sajátos cserkésztisztelgést is jól megmutatja.


A következő másolaton a 170-es csapat képviselőjét láthatjuk papírral a kezében (amin a beszéde vagy a forgatókönyv lehetett). A háttérben Bocskai szobra is látszik, s feltűnő a sok-sok növény is az akkor még gazdagon beültetett Emlékkertben.


A tikkadt pionírok a Nagyerdei Vigadóban olthatták szomjukat és éhüket. A kép tanúsága szerint napellenző nem volt a fejük fölött, ám fegyelmezetten várták a betevők felszolgálását.


nagyerdei fogadást örökítette meg a lenti dokumentum is. Ez azt is szemlélteti, hogy apácák és ápolónők is segítették a szervírozást, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy milyen volt az akkori frizuradivat a férfiak körében.


Ribiczeyné Karalyos Réka Judit családi archívumának köszönhetően azt is tudjuk, hogy a gödöllői világtalálkozóról jött cserkészek Hortobágyra is ellátogattak. Juditék kincsestárában csodás képeslapok is vannak abból az időből a pusztáról:


A másik üdvözlőkártya is a fővárosi Barasits Kiadó szép munkája. Ezen a fejést illusztrálják, míg az előzőn a népi öltözetet.


A debreceni Cserkész-tó története régi szép képekkel idelátogatva ismerhető meg.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. augusztus 3., vasárnap

Zug az ősi városmagban: a Domb utca

Debrecen egyik hangulatos kis utcája a hajdani ruhagyár, valamint a volt tűzoltóság területe között húzódik. Ez a Domb utca, ami a Burgundia városrészben bújik meg. Sőt... Idelátogattunk 2025. augusztus 3-án. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Szabó Magda szülői háza. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tóth Pál leírása szerint ezen a helyen volt az ősi Debrecen falunak a magva. A XIII. század elején itt állhatott egy kis templom, ami vélhetően a tatárjáráskor pusztult el. Aztán, 1836-ban az utca mellett épült meg a cívisváros első szalámigyára, a Vidoni, majd 1950-ben a ruhagyárat költöztették ide. A fenti képen megörökített téglaburkolatú épület arról is híres, hogy ez Szabó Magda szülői háza (a későbbi világhírű író a bábaképezdében jött világra), maga a Domb utca pedig – mely a Burgundia és az Ötmalom utcát köti össze – a tengerszint feletti 124 méteres elhelyezkedése miatt kapta a nevét.

A Domb utca eleje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. augusztus 2., szombat

Az 1849. augusztus 2-i, orosz túlerővel szembeni debreceni vesztes csata ma is szívbemarkoló helyszíne

Az ütközet harcmezeje. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben az 1848–49-es magyar szabadságharc egyik döntő ütközetének a helyszíne a Balmazújvárosi út mellett található, és több irányból jól megközelíthető.

A csata emlékműve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az eredetileg Kokasló nevű halom körüli csata után a magaslatot a magyar sereget vezető Nagysándor Józsefről, a későbbi aradi vértanúról nevezték el, mivel a honvéd vezérőrnagy ezen a kunhalmon állította fel a főhadiszállását, és onnan vezényelte a mieinket.

A Nagysándor-obeliszk felirata. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Honvédeink a sokszoros túlerőben lévő, 80 ezres orosz cári csapat ellen elvesztették a harcot. Nagysándor József el tudott menekülni, és csatlakozott Görgei Artúr alakulatához. Augusztus 13-án, Világosnál letették a fegyvert, így ő sem kerülhette el a kivégzést. A halom tetejére 1899-ben emelték a 8 méter magas obeliszket. Az emlékmű táblája hirdeti: katonáink hősi elszántsággal küzdöttek a szabadságért, s végül elvesztették a csatát, azonban az emlékük örökké élni fog. A debreceni csata áldozatai a csigekerti Honvédtemetőben nyugszanak. Az egykori harcmező közelében egy hadifogoly-temető is található, amit ebben a képes összeállításunkban mutattunk be. Az 1849. augusztus 2-án elesett Szarka kapitány emlékműve a Hosszúpályi úton található. Érdemes felfedezni ezeket a szomorú helyszíneket egy tartalmas kiránduláson, akár kerékpárral is!

Szarka kapitány emlékműve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!