Az első sajtóband: a Naplopók

Kocsis Csaba, Vass Attila, Pál Csaba és Váradi Ferenc – a Naplopók Független Zenekar 1995-ben

Debrecen és talán az ország ezidáig egyetlen tisztán újságírók alkotta zenekarát 1994 nyarán hozták létre a Hajdú–bihari Napló munkatársai.

A Naplopók együttes 2022. augusztus elsején, 27 év után is változatlan felállásban

Az akusztikus csapat főként magyar költők megzenésített verseit adta elő, de a négy fiatalember ugyanakkor hazai slágereket is játszott.

Kocsis Csaba, Feri, Attila, Pál Csaba – Campus Rádió, 19.07.10.

A történet úgy kezdődött, hogy Attila a távoli 1994 nyarán egy cikk megírása és az akkor népszerű tetrisezés között eltöprengett azon, hogy kollégája az a Váradi Feri, akiről tudta, hogy zenélt, sőt akinek a koncertjére eljárt, és felnézett rá.

Tudomása szerint hozzá hasonlóan Ferinek se volt akkor zenekara. Úgy döntött, hogy megkérdezi Ferit, és tart egy házi közvélemény-kutatást is, hátha más is muzsikál, és csatlakozna a Napló-zenekarhoz. Így találtak egymásra az akkori Táj-Kép rovat munkatársai közül. A Naplopók band Facebook-emlékoldala idekattintva érhető el.

A Naplopók 1994-ben és a 25. évfordulós találkozójukon, 2019-ben. Fotók: Horváth Katalin, Matey István

Mielőtt alaposabban elmerülnénk a csodás múltban, álljon itt még egy fotó az alapítása 25. évfordulós jubileumáról, amelynek megünneplését a fiúk stílszerűen a Napló-szerkesztőség melletti Turmix bárban kezdték. A történelmi ünnepségről a Haon.hu is beszámolt sok klassz fotóval.

Vass Attila, Váradi Ferenc, Pál Csaba és Kocsis Csaba 2019-ben, a szerkesztőség melletti Turmixban

Ez pedig már egy fantasztikus, egykori nóta a Naplopók repertoárjából:

Az együttes bemutatását kezdjük Kocsis Csabával (gitár, ének), aki előzőleg a Naposcsibe nevű formáció oszlopos tagja volt.

Kocsis Csabin kívül a Naplopóknak egy másik Csabája is volt, mégpedig Pál Csaba személyében (tangóharmonika, szintetizátor, ének).

Ő korábban alkalmilag bandázott, s például az egykori osztálytársa, Cipő révén a Republicnak is vokálozott. Emellett a Kossuth-egyetemi éveiben rock oratóriumhoz is írt dalszöveget.

1995, Rockinform Magazin. Fotó: Horváth Katalin

A két Csaba mellett két „V” betűs naplopó muzsikált: Váradi Ferenc (gitár, ének), aki a Krónikások nevű duóban is játszott, s az egyéb akciói révén azóta is szinte ország-világ ismeri. A banda negyedik tagja Vass Attila (kongák, szájharmonika, ének), aki azelőtt a Royal Court Blues Bandben erősítette a ritmusszekciót.

Az újságíró-zenekar teljes neve egyébként Naplopók Független Zenekar – utalva a lapjuk címére és akkori státuszára („független napilap”), meg persze kifejezték az egyik kedvenc időtöltésüket is. Az első fellépésüket a szeretett kollégájuk, Magyari Vilmos nyugdíjba vonulása alkalmából tartották, s ezen az esten a magyar slágerek mellett már Vili bácsi megzenésített versei közül is többet előadtak. Nagyobb fotókért kattints a képre!

A továbbiakban ez az irányzat lett a meghatározó, és a repertoárt nemcsak ismert költők versei gazdagították, hanem más kollégáké (például Vitéz Ferencé és Bényei Józsefé) és saját versek is.

A csapat néhány hetes volt, amikor meghívást kapott a Debrecen TV szilveszteri élőműsorába is, amelyben a Hajnali ének című Dinnyés/Hell-dal feldolgozását játszották el a fiúk.

A Naplopók muzsikált többek között Masits István festő-művész első önálló kiállításán, valamint a helyi civilszervezetek napján, az akkori In-Caféban, sőt Mikulás- és sajtónapi összeállításokat is adott a kicsiknek és a nagyoknak. A hivatalosan soha meg nem szűnt zenekar munkáját egyebek mellett az szakította meg, hogy Feri átigazolt az 1995-ben megalakult Hajdú–bihari Naphoz, és akkortól már nem volt annyira egyszerű a próbálás, mint amikor a közös helyiségben dolgozó kollégák csak lesétáltak a klubba. Érdemes felidézni azt is, hogy akkoriban Bakó Endre főszerkesztő és Porcsin Zsolt főszerkesztő-helyettes irányította a lapot.

Csoportkép Vili bá' búcsúbuliján. Fotó: Horváth Katalin

Rajtuk kívül olyan szakemberek alkották a szerkesztőséget, mint például Arany Lajos, Barna Attila, Csubák Zoltán, D. Karádi Katalin, Erdei Sándor, Hornyák András, Horváth Árpád, Kenyeres Ilona, Nagy Tünde, Pásztor Zoltán, Rákos Ildikó, valamint Szakács Tamás, Tóth Dénes és Vitéz Ferenc is – és még sokan mások, akiket azóta már szinte mind másfelé sodort a sors...

Feri és Attila 2002-ben egyébként ismét kollégák lettek. Mindketten ugyanis műsorvezető–szerkesztőként szerepet kaptak az év elején indult Friss Rádióban. Mint a fenti felvételen látható, a 25. évfordulós találkozón Kocsis Csabi előadott pár dalt.

A Hajdú-bihari Napló címlapján, 2019. június 12-én. Fotó: Matey István

Ő Berettyóújfaluban művelődésszervező, és járja az országot szólóban és a Körömvirág Együttes nevű triójával is. Feri szerkesztő-műsorvezető a Campus Rádióban, Attila a Napló szerkesztője, Pál Csaba pedig a debreceni polgármesteri hivatal sajtóreferense.

A fenti fotót 2019. június 10-én, a Campus Rádióban készítette a fiúkról Szabó Bálint. Ez pedig újra a hőskor:

A Naplopók logóját Szekeres Tibor készítette a Hajdú–bihari Napló 1994-es logója alapján, a fiúk arcképeit pedig Attila rajzolta számítógépen egérrel, ami akkor lett használatos

Az összeállítás archív fotóit az akkor még szintén HBN-es F. Szilágyi Imre, Horváth Katalin, Iklódy János és Karap Nelli készítette.

A videofelvételeket a DTV és Porcsin Zsolt rögzítette. Köszönet Nekik is!

DBKL

Királyi blues

A Royal Court Blues Band utolsó nagy csapata: Árpi, Feri, Juci és Tibi (koncert az 1992-es KOTTA-n)

A Debreceni Jazz Napok mellett EFOTT- és KOTTA-fesztiválokon, Schönherz-kupákon, gólyabálokon, valamint városi és önálló programokon is koncertezett anno a Royal Court nevet viselő blues zenekar, amely idestova 30 esztendeje kezdte bontogatni a szárnyait. Nem lett világsztár (sajnos), de így is sok-sok vidám élménnyel ajándékozta meg a nagyérdeműt. A galéria a képre kattintva is megnyitható!

A hajdúböszörményi Bocskai-gimis barátok által létrehozott banda elődformációiban (köztük például a Rex Misszió nevű bandában) már Balku Árpád, Balku Ferenc (Frigyes), Sajtos Lajos és Sajtos Zoltán mellett Radócz András (Goya), Rácz Tibor (Riczie) és Tóth István (Suzu) is játszott. Én 1987 őszén kerülhettem kongásként az új csapatba, miután a ritmusszekciót irányító Tibivel összebarátkoztunk a debreceni, közös munkahelyünkön.

Lajos, Frigyes és Pista közös produkciója egy gimis fellépésen

A nevünk már akkor is Royal Court volt, de a későbbi nagy ötösfogat még nem állt össze. Első próbánkon rajtunk kívül a basszusgitáros Pista és a Goya becenevű András vett részt, aki klarinétozott és szaxofonozott, később pedig a gitárjátékát is tökélyre fejlesztette. A következő találkozóra már a gitáros Zoli (alias Yoolia, Juci) is jött, majd beszerveztek szintizni egy Kókusz becenevű srácot.

Árpi, Juci, Goya és Suzu beállása az ősidőkben

A zenei kísérleteknek akkor még kevés közük volt a blueshoz, és sokkal inkább funky-s, reggae-s sőt popos szösszenetek születtek. Egy-két rövidebb fellépést azonban már így is sikerült vállalnunk a helyi művelődési háznak köszönhetően, ahol a próbáinkat tartottuk.

Zenészek, akik tagként és barátként sokat tettek a bandáért: Goya, Suzu, Robi, Kókusz, Péter, valamint Zoli és Lajos.
Ők simán alakíthatnának egy másik ,,Royal Court"-ot

Eleinte a színházterem melletti rakodóteret használhattuk, majd felköltöztünk a második emeleti csoportterembe. Le a kalappal a böszörményiek előtt, akik egyszer se tettek panaszt ellenünk, pedig sokszor vasárnap délelőtt is tőlünk zengett a város.

A banda közönsége a gimiben

Az a bizonyos nagy felállás a Balku testvérek visszatérésének köszönhetően jött létre, akik addig katonáskodtak. Ezáltal viszont háttérbe szorult Goya, Pista és Kókusz, a Royal Court pedig az alábbiak szerint alakult.

Mikor Böszörmény bevette Budát: a banda az 1989-es Schönherz Kupán.
(Attila, Árpi, Frigyes, Goya, Pista, Robi, Tibi, Yoolia.)

Tehát a csapat: Balku Árpád – gitár, ének, Balku Ferenc – gitár, szájharmonika, ének, Rácz Tibor – dob, ének, Sajtos Zoltán – basszusgitár, ének, Vass Attila Tamás – kongák. A fellépéseknek és a baráti összejöveteleknek, próbáknak azonban továbbra is aktív részese maradt Pista és Gólya.

Indulás fellépni az 1989-es EFOTT-ra: Pista, Juci, Gólya, Tibi, Robi, Attila, Árpi, Feri

Mivel pedig Kerek Róbert személyében jó ideig volt egy amerikai magyar vendég dobosunk is, el lehet képzelni, mekkora szervezést és infrastruktúrát igényelt a teljes stáb és a felszerelések utaztatása.

Leszerelő séró, piás csápoló, vászoning – emlékek a Vekeri-tavi első országos bulinkról. Fotók: Szathmári Nóra

Igaz, kamionokra, magánbuszokra így sem kell gondolni (sajnos). Hiszen amíg eleinte a helyi eseményekhez kis kézi kocsit is bevethettünk, addig később is maradtunk a Barkasnál, a Ladánál és persze a jó öreg távolsági autóbusznál.

A formálódó nagy csapat: Tibi, Kókusz, Árpi, Attila, Feri és Zoli

Az első nagy bemutatkozást mi is Debrecenben ejtettük meg, ahol akkoriban, az 1980-as évek végén ismét nagyon pezsgő volt a zenei élet, köszönhetően mások mellett a Vörös Kakas, a PG Csoport, az Ölveti Blues Band, valamint a Herz és Társa, a Fóbikus Panaszok és a Teheran Juice nevű bandáknak is.

5 + 1 jó fej, azaz mi 1990-ben. (Rajz: Tibi, Árpi.)

Nekünk egy ismeretség révén, az azóta lerombolt Kölcsey-művközpont tánctermében sikerült a világot jelentő deszkákra állnunk (oda máskor is visszatértünk), és hála az Árpi és Tibi által készített plakátjainknak, a belépőjegy ellenére is telt házas lett a cívisvárosi debütálásunk.

Szerencsénk volt persze amiatt is, hogy akkoriban a blues a reneszánszát élte, és kedvelték az emberek a Hendrix-, Mayall- és Cream-féle muzsikákat. A repertoárt aztán saját nóták is gazdagították: Továbbszolgáló blues, Juggler, Azok a napok stb.

Forró napon Barkasba szálltunk a Kölcsey művházig meg se álltunk. A jazz fesztivált megnyitottuk tűző napon nyomtuk a bluest.
Feri, Zoli, és Tibi és Árpi, Peti, az Atti, Hendrix a lányok no meg a haverok

Így a banda már egyre gyakrabban tudott szerepelni a bevezetőben is kiemelt, rangos alkalmakon, ugyanakkor az újonnan megalakult, böszörményi Hajdú You Do! Ifjúsági Klub is remek helyszínnek bizonyult. Örültünk és élveztük ezt, hiszen nagyon boldog és izgalmas sorozatot élhettünk meg együtt.

Az első önálló, debreceni koncert plakátja 1989-ből

Ez az első „aranykor” az 1989-es buliktól az 1991-es dzsesszfesztiváli fellépésig tartott. Akkoriban alakult át a csapat Till Péter énekesi leigazolásával, valamint az én távozásommal. Új együttesem a HBN-es újságírókkal létrehozott Naplopók Független Zenekar lett, böszörményi barátaim pedig haladtak tovább a jól kitaposott ösvényükön – egészen 1995-ig, amikor is úgy döntöttek, hogy leteszik a lantot. Idővel szétszóródtak az ország minden tájára, és már csak ritkábban veszik elő a hangszereiket.

Búcsúzóul a fenti videót osztom meg, amelyen Jimi Hendrixtől játsszuk a Purple Haze-t a Hajdú You Do!-ban, 1990-ben. Ez alatt pedig a '91-es dzsessznapokról a Room to move látható-hallható tőlünk. Remélem, talán újra eljön még az az idő, amikor a fiúk ismét összeállnak legalább egy közös örömzenélésre, a felejthetetlen nyitódallal kezdve a bulit: „A király zenészeket hívott udvarába, hogy zenéljenek néki ő mulatságára...”

V. A. T.