Debrecen 2018-ban lebontott Nagyerdei Strandjáról közölt bámulatos fényképeket 1970. június 28-án a Hajdú-bihari Napló. Ezúttal azt az újságoldalt mutatjuk be (teljes méretben lásd a mostani összeállításunk végén), amelyiken Süli Andor fotói megjelentek egy cikk társaságában.
Az első reprodukción a fákkal övezett egykori úszómedencében és a közönségében gyönyörködhetünk, a második felvétel pedig a ma már szintén nem létező négyméteres medence melletti pancsolót és az ottani kabinsort eleveníti fel a strandolást élvező emberek környezetében. Alább ugyanakkor a csodálatos hangulatú képekhez mellékelt remek írás olvasható „B. G.” tollából:
Íme a nyitókép teljes méretben, majd egy kedves jelenet a gyermekmedencéről, aztán ígéretünkhöz híven jöjjön a komplett újságoldal is!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A bónuszfotókon az 1970. június 27-én megjelent Naplós képösszeállításból idézünk, amelyben a spriccelős ivókút, a kis Békás-tó (kacsás tó), a Békás-tó és azok közönsége elevenedik meg...
Debrecen eltűnő múltjáról és értékeiről nem csak napjainkban jelentek meg panaszok. Az 1981. május 12-i HB Naplóban például Leskó Árpádné tanár, idegenvezető sorai jelentek meg erről, Keresem Debrecent címmel a Kálvin tér rekonstrukciója kapcsán.
– Gyermekkoromtól nagy érdeklődéssel követtem városunk minden változását. Sajátomnak éreztem, s érzem Debrecent. Itt születtem, életem gondjait itt bírom le, válságaival itt küzdök meg, itt akarom és próbálom életem teljessé és értelmessé alakítani, „s remélem, testem is majd e földben süpped el”. A Debrecen útikönyv több helyen szerényen céloz arra, hogy a 600 éves város építészeti, tárgyi emlékei szűkösek. Ámde ez a szűkös emlékeztető világ is hová tűnik? Újul, fejlődik, növekszik városunk! De el kell-e ezért tüntetni a régi cívisházakat, a paraszt-barokk emlékeit? Egy-egy betonmonstrum oldalán rideg kőtábla állítja meg s dermeszti szoborrá a járókelőt: Itt született..., Itt élt,... Itt lakott, ... Itt alkotott, sivár táblán, szürke betűkkel még szürkébb környezetben nagy nevek, fényes lelkek. Nem tehetek róla, de nekem a krematórium oldalfalába helyezett urnák borítólapját asszociálják. Halált, kietlenséget, feledést és nem fennmaradást, halhatatlanságot, az alkotó és munkája jövőt formáló örök érvényű hatását. Miért ne lehetne következetesen folytatni a vénkerti Borsos-villában berendezett irodalmi múzeum jó ötletét?
– A város szíve, a Kossuth tér romantikus kis házai is a múlté, helyettük most még ütött-kopott deszkapalánk éktelenkedik, s meddig? (Talán korán rombolunk, késlekedve építkezünk!?) A Nagytemplom lenyűgöző hatását az újkeletű aluljáró modern üvegkalitkája zavarja. Összeszorul a szívem, s mintha karom-lábam vágták volna le, ha a Darabos utca élőmúlt csonka testét, féloldalas torzóját szemlélem. Hány emlékünk sorsa lett a pusztulás meggondolatlanság vagy inkább érzéketlenség okából? De még amink van, azt legalább próbáljuk megőrizni! Van a városnak műemlékvédő bizottsága. A tagjai bizonyára magukénak érzik és szeretik e várost. Gondolom, értően óvják, gondozzák értékeit, de talán – engedjék meg ezt a feltételezést – nem eléggé keményen és következetesen. Sok-sok kedves, hangulatos, „igazi” debreceni városnegyed (pl. a „színház átjáró”-t a Csizmadiaszínnel – vajon nem lehetett volna valamilyen módon a jelen pezsgésébe bekapcsolni?) vagy utcakép esett áldozatul az épülő új, a debreceniek szívének-szemének idegen, jellegtelen beton – Debrecennek.
Miért nem óvjuk, tápláljuk jobban a gyökereket?„Basahalmától és Péterfiáig / Ájer pezseg. Úgy hívják: Gondolat.”. – Nem hiszem, hogy a Gondolat, az ájer pezsgése múltunk eltörlését kívánná. Ady fájó szívvel keresné a Péter fia Jakab utca széles nyugalmát. Ha egy-egy városnéző csoport érkezik, keresem Debrecent, az igazit, a patinást, a történelemőrzőt. Úgy szeretném őket a Kollégium vagy a Nagytemplom ősi falai közül odavezetni, s mondani: Íme a város, amely szívébe zárt múlttal építi a jövőt – fogalmazott Leskó Árpádné tanár, idegenvezető. A teljes cikk itt olvasható:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen és Hajdú-Bihar ma már egyetlen napilapjának, a Naplónak az első száma 1944. november 15-én jelent meg. Az újság csak kétoldalas volt, és akkor még a Néplap címet viselte. A felelős kiadói tisztséget Radó István töltötte be, a főszerkesztőit pedig Szilágyi József.
Az akkor mindössze kétoldalas hír- és propagandakiadvány 1956. december 1. óta jelenik meg Hajdú-bihari Naplóként. Ennek utolsó és első oldalát idézzük meg az alábbi képpel, melyen érdekes módon Kossuth-címer szerepel a fejlécben. A lapot a Perényi utcai pártközpontban működő szerkesztőbizottság készítette, míg a kiadóhivatal a Vörös Hadsereg útja 16. szám alatt működött.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen főutcáján nem mindennapi dolog történt 1999. július 5-én: a nagy meleg hatására felpattant a villamossín a Kistemplomnál. Fotók, grafika: HBN / Nagy Gábor
Akkoriban a hőmérséklet és a csúcsértéke nagyjából azonos volt a 2025 júliusival – lásd az alábbi ábrán, melyet ugyanaz a lapszám közölt. A mostani összeállításunk végén bemutatott teljes cikkből az is kiderül, hogy a baleset a sín korszerűtlen rögzítése és persze a hőség miatt következhetett be. Öröm az ürömben, hogy személyi sérülést, tragédiát nem okozott ez a nem mindennapi sínpúposodás!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen és Hajdú-Bihar ma már egyetlen napilapjának, a Naplónak az első száma 80 esztendeje, 1944. november 15-én jelent meg. Az újság csak kétoldalas volt, és akkor még a Néplap címet viselte. A felelős kiadói tisztséget Radó István töltötte be, a főszerkesztőit pedig Szilágyi József.
Az akkor mindössze kétoldalas hír- és propagandakiadvány 1956. december 1. óta jelenik meg Hajdú-bihari Naplóként. Ennek utolsó és első oldalát idézzük meg az alábbi képpel, melyen érdekes módon Kossuth-címer szerepel a fejlécben. A lapot a Perényi utcai pártközpontban működő szerkesztőbizottság készítette, míg a kiadóhivatal a Vörös Hadsereg útja 16. szám alatt működött.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Kocsis Csaba, Vass Attila, Pál Csaba és Váradi Ferenc – a Naplopók Független Zenekar 1995-ben
Debrecen
és talán az ország ezidáig egyetlen tisztán újságírók
alkotta zenekarát 1994 nyarán hozták létre a Hajdú–bihari
Napló munkatársai.
A Naplopók együttes 2022. augusztus elsején, 27 év után is változatlan felállásban
Az akusztikus csapat főként magyar költők megzenésített
verseit adta elő, de a négy fiatalember ugyanakkor hazai slágereket is játszott.
Kocsis Csaba, Feri, Attila, Pál Csaba–Campus Rádió, 19.07.10.
A történet úgy kezdődött, hogy Attila a távoli 1994 nyarán egy cikk megírása és az akkor népszerű tetrisezés között eltöprengett azon, hogy kollégája az a Váradi Feri, akiről tudta, hogy zenélt, sőt akinek a koncertjére eljárt, és felnézett rá. Tudomása szerint hozzá hasonlóan Ferinek se volt akkor zenekara. Úgy döntött, hogy megkérdezi Ferit, és tart egy házi közvélemény-kutatást is, hátha más is muzsikál, és csatlakozna a Napló-zenekarhoz. Így találtak egymásra az akkori Táj-Kép rovat munkatársai közül. A Naplopók band Facebook-emlékoldala idekattintva érhető el.
A Naplopók 1994-ben és a 25. évfordulós találkozójukon, 2019-ben. Fotók: Horváth Katalin, Matey István
Mielőtt alaposabban elmerülnénk a csodás múltban, álljon itt még egy fotó az alapítása 25. évfordulós jubileumáról, amelynek megünneplését a fiúk stílszerűen a Napló-szerkesztőség melletti Turmix bárban kezdték. A történelmi ünnepségről a Haon.hu is beszámolt sok klassz fotóval.
Vass Attila, Váradi Ferenc, Pál Csaba és Kocsis Csaba 2019-ben, a szerkesztőség melletti Turmixban
Ez pedig már egy fantasztikus, egykori nóta a Naplopók repertoárjából:
Az
együttes bemutatását kezdjük Kocsis Csabával (gitár, ének),
aki előzőleg a Naposcsibe nevű formáció
oszlopos
tagja volt.
Kocsis Csabin kívül a Naplopóknak egy másik Csabája is volt,
mégpedig Pál Csaba személyében (tangóharmonika, szintetizátor,
ének).
Ő korábban alkalmilag bandázott, s például az egykori
osztálytársa, Cipő révén a Republicnak is vokálozott. Emellett a Kossuth-egyetemi éveiben rock oratóriumhoz is írt dalszöveget.
1995, Rockinform Magazin. Fotó: Horváth Katalin
A
két Csaba mellett két „V” betűs naplopó muzsikált: Váradi
Ferenc (gitár, ének), aki a Krónikások nevű duóban is játszott,
s az egyéb akciói révén azóta is szinte ország-világ ismeri. A
banda negyedik tagja Vass Attila (kongák, szájharmonika, ének),
aki azelőtt a Royal Court Blues Bandben erősítette a
ritmusszekciót.
Az
újságíró-zenekar teljes neve egyébként Naplopók Független
Zenekar – utalva a lapjuk címére és akkori státuszára
(„független napilap”), meg persze kifejezték az egyik kedvenc
időtöltésüket is. Az első fellépésüket a szeretett kollégájuk, Magyari Vilmos nyugdíjba vonulása alkalmából tartották, s ezen az
esten a magyar slágerek mellett már Vili bácsi megzenésített
versei közül is többet előadtak. Nagyobb fotókért kattints a képre!
A
továbbiakban ez az irányzat lett a meghatározó, és a repertoárt
nemcsak ismert költők versei gazdagították, hanem más kollégáké
(például Vitéz Ferencé és Bényei Józsefé) és saját
versek is.
A csapat néhány hetes volt, amikor meghívást kapott a Debrecen TV szilveszteri élőműsorába is, amelyben a
Hajnali ének című Dinnyés/Hell-dal feldolgozását játszották el a
fiúk.
A
Naplopók muzsikált többek között Masits István festő-művész
első önálló kiállításán, valamint a helyi civilszervezetek
napján, az akkori In-Caféban, sőt Mikulás- és sajtónapi
összeállításokat is adott a kicsiknek és a nagyoknak. A
hivatalosan soha meg nem szűnt zenekar munkáját egyebek mellett az
szakította meg, hogy Feri átigazolt az 1995-ben megalakult
Hajdú–bihari Naphoz, és akkortól már nem volt annyira egyszerű a próbálás, mint amikor a közös helyiségben dolgozó kollégák csak lesétáltak a klubba. Érdemes felidézni azt is, hogy akkoriban Bakó Endre főszerkesztő és Porcsin Zsolt főszerkesztő-helyettes irányította a lapot.
Csoportkép Vili bá' búcsúbuliján. Fotó: Horváth Katalin
Rajtuk kívül olyan szakemberek alkották a
szerkesztőséget, mint például Arany Lajos, Barna Attila, Csubák Zoltán, D. Karádi Katalin, Erdei Sándor, Hornyák András, Horváth Árpád, Kenyeres Ilona, Nagy Tünde, Pásztor Zoltán, Rákos Ildikó, valamint Szakács Tamás, Tóth Dénes és Vitéz Ferenc is – és még sokan mások,
akiket azóta már szinte mind másfelé sodort a sors...
Feri és Attila 2002-ben egyébként ismét kollégák lettek. Mindketten ugyanis műsorvezető–szerkesztőként szerepet kaptak az év elején indult Friss Rádióban. Mint a fenti felvételen látható, a 25. évfordulós találkozón Kocsis Csabi előadott pár dalt.
A Hajdú-bihari Napló címlapján, 2019. június 12-én. Fotó: Matey István
Ő Berettyóújfaluban művelődésszervező, és járja az országot szólóban és a Körömvirág Együttes nevű triójával is. Feri szerkesztő-műsorvezető a Campus Rádióban, Attila a Napló szerkesztője, Pál Csaba pedig a debreceni polgármesteri hivatal sajtóreferense.
A fenti fotót 2019. június 10-én, a Campus Rádióban készítette a fiúkról Szabó Bálint. Ez pedig újra a hőskor:
A Naplopók logóját Szekeres Tibor készítette a Hajdú–bihari Napló 1994-es logója alapján, a fiúk arcképeit pedig Attila rajzolta számítógépen egérrel, ami akkor lett használatos
Az összeállítás archív fotóit az akkor még szintén HBN-es F. Szilágyi Imre, Horváth Katalin, Iklódy János és Karap Nelli készítette.
A videofelvételeket a DTV és Porcsin Zsolt rögzítette. Köszönet Nekik is!
