Slambucfőzők versenye

A debreceni tájegység jellegzetes népi eledelének, a slambucnak a készítői versengenek a Homokkerti Közösségi Ház udvarán, október első szombatján.

A csodálatos napsütéses időjárásban megrendezett gasztronómiai vetélkedőn 15 bogrács körül sürögnek-forognak a résztvevők. Közben pogácsáznak, itókát kortyolgatnak, s jókat beszélgetnek, nevetgélnek a szuper társaságban.

A legtöbb csapat csupán szalonnát, tésztát, krumplit, valamint sót és vizet használ a slambuc elkészítéséhez. Fotók, videó: © Debreceni Képeslapok

Némelyikük piros paprikával is ízesíti, és csak egy-két versenyző pirítja meg a tésztát (ami pedig leginkább házi lebbencs). Az illata és a látványa azonban mindnek fenséges!

Összeveszni persze egyikük se fog azon, hogy miként is készül az ,,igazi" slambuc. Elfogadják, ha a másik nem pont úgy csinálja, mint emezek. A zsűri úgyis körbejár, egyenként megkérdezi az összetevőket és a főzési módot, s végül természetesen meg is kóstolja a slambucokat...

...amik bárhogyan is születtek, például forgatással, kavarással avagy erős paprikával, egészen biztosan mind isteni ízű remekmű! Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az én slambucom

Debrecen és környékének jellegzetes népi étele a slambuc. Isteni az illata már akkor is, amikor készül, az íze pedig egyenesen mennyei!

Ez a hagyományos ételünk nagyon egyszerű, mégis szinte mindenkinek van egy spéci módszere, amelyre esküszik. Ennek ellenére két fő irányzat él. Az egyik követői nem pirítják meg a tésztát, a másik hívei viszont igen.

Az így készített slambucok között fontos különbség, hogy a pirítás nélküli tészta sokszor egy szinte nyers, ragacsos golyóvá áll össze, míg a pirított tésztás slambucnak gusztább a színe, és nemcsak füstösebb az íze, de jó szaftja is marad. Az már részletkérdés, hogy a szalonnán, a tésztán és a krumplin kívül mi mást főzzünk bele, akárcsak az is, hogy a kockatészta a megfelelő-e a slambuchoz avagy csakis a lebbencs.

Tiszteletben tartom mindenki esetében, hogy kinek mi a kedvence, itt most azonban értelemszerűen azt a slambucot mutatom be, amelyiket szeretem. Szóval, én bizony a szalonnán kolbászt is olvasztok, a zsírjukon pedig jól megpirítom a tésztát. Ezután teszem rá a krumplikockákat, s amikor felöntöm vízzel, mehet rá egy kis pirospaprika is, hiszen az is bolondít rajta. Sőt, fővés közben lecsót is rakok bele.

Tűzhelyen készítve, az egész mindenestül (a krumplihámozástól a tálalásig) 40 perc alatt megvan. Bográcsban főzve természetesen tovább tart, ám annál nagyobb öröm, amikor végre fogyasztható. Szerintem ma sem szentségtörés kanállal enni, és sör, fröccs vagy vörösbor is finom lehet hozzá. Kiadós kaja, de érdemes sokat készíteni belőle. Jó étvágyat!

Cikk, fotók, étel: © Debreceni Képeslapok