„Szoboszlói” lecsó, ínycsiklandó gazdagon

A tízféle összetevővel készített, mennyeien finom lecsó ilyen guszta volt fővés közben is. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen „testvérvárosában”, Hajdúszoboszlón vendégeskedtünk egy egész napos lecsófőző baráti összejövetelen, 2023. szeptember 16-án. A napsütéses gardenpartiban hét felnőtt személy vett részt, így délelőtt az alapanyagokat ennek megfelelően szereztük be a fürdőváros hangulatos piacán. Kevesebb, mint másfél kiló paradicsomot vettünk, emellett pedig két kiló paprikát, egy kiló vöröshagymát, továbbá isteni kovászos kenyeret is. Sertészsír helyett étolajat használtunk, és tettünk a lecsóba fokhagymát, fehér tököt, cukkinit, krumplit és csilit is. Többen vega kolbászt is falatoztak hozzá, és mindezt finom, szeszmentes itókákkal öblögettük le. Csodás nap volt, nemcsak az illatok szárnyaltak, hanem a jó kedv is! Aki pedig szereti a slambucot is, az itt olvashatja el a róla írt összeállításunkat.

Vendéglátónk, Emike sürgött-forgott a tűznél. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A debreceni főutca egykori Pál sörözőjéről eltűnt falikép

A Tiszai Halász című sgraffito (secco) a Piac utcai vendéglő falán. Teljes méretben lásd a cikk végén. A kép a Corvina Kiadó 1996-os angol nyelvű Debrecen-prospektusában jelent meg. Fotó: Lukács Tihamér. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok 

Debrecenben a főutca híres vendéglője volt a Pál Söröző, ami az utóbbi évtizedekben Szabadság Étterem, majd Krúdy Étterem néven is működött.

A Pál Söröző (jobbról a második épület) és a környezete 1901 és 1907 között. A képet a Déri Múzeum „1848 emlékezete” című korábbi kiállításán repróztuk. A kép bal szélén a még kupolás Kistemplom. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

A vendéglő falát valaha egy sgraffito (secco) ékesítette, melynek Tiszai halász volt a címe. A műalkotás az épület 2001-es renoválásakor tűnt el a falról. Egyesek szerint véletlenül, mások szerint máshogy, ellenben többen amondók, hogy rekonstruálni kell. Olvasóink hozzászólásai ebben a posztunkban tekinthetők meg a kompozícióról és az eltűnéséről. Debrecen másik híres, szerencsére még létező pályaudvari sgraffitoinak története pedig itt idézhető fel szép képekkel.

A vendéglő napjainkban. A „Tiszai halász” sgraffito a jobb oldali fekete tábla helyén volt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Tiszai halász című sgraffito a Corvina Kiadó 1996-os angol nyelvű Debrecen-prospektusában.
Fotó: Lukács Tihamér. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

Az én slambucom

Debrecen és környékének jellegzetes népi étele a slambuc. Isteni az illata már akkor is, amikor készül, az íze pedig egyenesen mennyei!

Ez a hagyományos ételünk nagyon egyszerű, mégis szinte mindenkinek van egy spéci módszere, amelyre esküszik. Ennek ellenére két fő irányzat él. Az egyik követői nem pirítják meg a tésztát, a másik hívei viszont igen.

Az így készített slambucok között fontos különbség, hogy a pirítás nélküli tészta sokszor egy szinte nyers, ragacsos golyóvá áll össze, míg a pirított tésztás slambucnak gusztább a színe, és nemcsak füstösebb az íze, de jó szaftja is marad. Az már részletkérdés, hogy a szalonnán, a tésztán és a krumplin kívül mi mást főzzünk bele, akárcsak az is, hogy a kockatészta a megfelelő-e a slambuchoz avagy csakis a lebbencs.

Tiszteletben tartom mindenki esetében, hogy kinek mi a kedvence, itt most azonban értelemszerűen azt a slambucot mutatom be, amelyiket szeretem. Szóval, én bizony a szalonnán kolbászt is olvasztok, a zsírjukon pedig jól megpirítom a tésztát. Ezután teszem rá a krumplikockákat, s amikor felöntöm vízzel, mehet rá egy kis pirospaprika is, hiszen az is bolondít rajta. Sőt, fővés közben lecsót is rakok bele.

Tűzhelyen készítve, az egész mindenestül (a krumplihámozástól a tálalásig) 40 perc alatt megvan. Bográcsban főzve természetesen tovább tart, ám annál nagyobb öröm, amikor végre fogyasztható. Szerintem ma sem szentségtörés kanállal enni, és sör, fröccs vagy vörösbor is finom lehet hozzá. Kiadós kaja, de érdemes sokat készíteni belőle. Jó étvágyat!

Cikk, fotók, étel: © Debreceni Képeslapok