Debrecen
és környékének jellegzetes népi étele a slambuc. Isteni az
illata már akkor is, amikor készül, az íze pedig egyenesen
mennyei!
Ez
a hagyományos ételünk nagyon egyszerű, mégis szinte mindenkinek
van egy spéci módszere, amelyre esküszik. Ennek ellenére két fő
irányzat él. Az egyik követői nem pirítják meg a tésztát, a
másik hívei viszont igen.
Az
így készített slambucok között fontos különbség, hogy a
pirítás nélküli tészta sokszor egy szinte nyers, ragacsos
golyóvá áll össze, míg a pirított tésztás slambucnak gusztább
a színe, és nemcsak füstösebb az íze, de jó szaftja is marad. Az
már részletkérdés, hogy a szalonnán, a tésztán és a krumplin
kívül mi mást főzzünk bele, akárcsak az is, hogy a kockatészta
a megfelelő-e a slambuchoz avagy csakis a lebbencs.
Tiszteletben
tartom mindenki esetében, hogy kinek mi a kedvence, itt most azonban
értelemszerűen azt a slambucot mutatom be, amelyiket szeretem.
Szóval, én bizony a szalonnán kolbászt is olvasztok, a zsírjukon
pedig jól megpirítom a tésztát. Ezután teszem rá a
krumplikockákat, s amikor felöntöm vízzel, mehet rá egy kis
pirospaprika is, hiszen az is bolondít rajta. Sőt, fővés közben
lecsót is rakok bele.
Tűzhelyen
készítve, az egész mindenestül (a krumplihámozástól a
tálalásig) 40 perc alatt megvan. Bográcsban főzve természetesen
tovább tart, ám annál nagyobb öröm, amikor végre fogyasztható.
Szerintem ma sem szentségtörés kanállal enni, és sör, fröccs
vagy vörösbor is finom lehet hozzá. Kiadós kaja, de érdemes sokat készíteni belőle. Jó étvágyat!
