Egy kávé Attilával

A debreceni belváros legismertebb embere, Attila mostanában kevesebbet volt látható a törzshelyének számító lépcsőn. Az esti nulla fokban azonban újra ott ült a Piac utcán, és amikor odaértünk, egy kávét kért magának. Hosszú „műszak” várt még rá, s a feketét készítő nő is azt mondta, hogy időnként reggelig is az ajtó előtt marad. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Attila – aki a nyári forróságban is alaposan felöltözik – ennek ellenére azt válaszolta, hogy nem fázik, s mutatta is, hogy egy hullámkartonon ül. Hálásan köszönte a gőzölgő italt, és mosolyogva forgatta kezében a poharat. Közben pedig szerencsére más jótét lelkek is érkeztek hozzá, és pár kedves szó kíséretében egy kis pénzt is csúsztattak a markába...
Ha teheted, látogasd meg Te is – őt és a rászorulókat!

Frissítés: Attila 2019. november 14-én hajnalban cserbenhagyásos gázolás áldozata lett.

Jólesett a forró kávé a hideg éjszakában! Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

„Valaaami rossz, kidobott óóócska ruha, nagysáááágák!”

Debrecen lakótelepeinek viszonylagos csendjét is gyakran verik fel olyan fülsértő emberi hangok, amelyek hallatán először riadtan rezzenünk össze, majd pedig nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Csóró kér a szegénytől. Vagy fordítva?

A sajátos orgánumban és igen nyújtottan elkántált szövegfüzérekkel többnyire barna bőrű asszonyságok szokták „megörven-
deztetni” a panelekben élőket. A rendszerint purgyékkal és hétvégi kora reggeleken érkező málhás népség sztenderd szövege így hang-
zik: „Dobálják le az ócska ruhákat, nagyságák!” Vagy így szól: „Valami rossz kilökött ócska ruha, nagyságák! Ami már nem használni való!” Lásd az alábbi kis kis videónkban. (Vigyázat: csúnya szavak! 18 +)

És ez így megy már 50 éve, majd' minden városban – ami azért is tragikomikus (azon túl, hogy a szegénység jelenlétét is tükrözi), mert ahogy korábban, úgy ma se a tehetősebb „nagyságák” laknak az ilyen helyeken. A kéregető rigmus pedig anyáról leányra száll, és persze kívülről fújják a lakótelepiek is.
Akik, mi tagadás, nem mindig fogadják „nagyságákhoz” illően az ébresztést. Válaszként ugyanis ócska ruha helyett sokszor szitok és vízzel töltött zacskó repül csupán az ablakokból – az viszont bőven.

V. A. T.