Debreceni Képeslapok: ital

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ital. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 30., vasárnap

A Traubisoda-üzem

A Debreceni Állami Gazdaság Traubisoda-üzemét 1975. augusztus 29-én avatták fel. Az ünnepélyes átadáson Nyerges János, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük azokat az osztrák és olasz partnereket, akik segítettek az üzem létrejöttében. Elmondta, hogy nagy szükség volt az üzem létrehozására, hiszen eddig nem volt kielégítő az üdítőital-ellátás. A Napló tudósítása szerint a beruházást igen rövid idő, 9 hónap alatt valósították meg. A megnyitó után Czakó Gyula építésvezető átadta az üzem jelképes kulcsát Nyerges Jánosnak, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatójának, majd kitüntetéseket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik legtöbbet tettek az üzem mielőbbi átadásáért.

Az állami gazdaság. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Egy másik cikk szerint a debreceni nagyüzem jelentős mennyiségben termesztett szőlőt is – a fő profil, a gyümölcs mellett –, amelynek egyik feldolgozási módja a Traubisoda-gyártás. A magyar élelmiszer-gazdaságban korábban az volt a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság termelt, a kereskedelem pedig megvásárolta és értékesítette ezeket a termékeket. Az állami gazdaságban ezt a korábbi – nem túl kedvező – gyakorlatot szándékoztak megváltoztatni, amikor elhatározták, hogy bizonyos ágazatokban teljes vertikumot alakítanak ki, vagyis termelnek, feldolgoznak és értékesítenek is. A természetes alapanyagú, mindenféle tartósítószer felhasználása nélkül készült üdítők akkor is a nyugat-európai szabványnak megfelelő technológiával készültek.

Traubi a bringán. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Magyarországon osztrák licencia alapján, először 1971 augusztusában kezdték meg a Traubisoda üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai üzemében.A külföldön akkor már népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasztók is – adta hírül a korabeli Napló. A nálunk is közkedveltté vált szénsavas szőlőlé gyártási licencét 1970 októberében vásárolta meg a badacsonyi gazdaság az osztrák Lenz Moser Haus cégtől, s nem egészen 10 hónap múlva már termelt a 17 millió forintos beruházással épült üzem. Sőt, 1972-ben már megközelítőleg 15 millió palackot töltöttek meg Traubival. Hazánkban később a Badacsonyin és a Debrecenin kívül a Kunbajai és a Csányi Állami Gazdaság is gyártotta ezt az üdítőitalt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

További üzemeink története régi képekkel:

A Napló cikke az üzem átadásáról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Tíz évvel később. Cikk / Fotó: HBN

2026. augusztus 7., péntek

A Gambrinus étterem és söröző

Debrecenben a Gambrinus közben a kezdetektől működött vendéglő, nem is akárhogyan, hiszen az alábbi képeslap tanúsága szerint jó időben a Piac utca felőli egész területre kitelepült az asztalaival. A vendéglátóhely újkori változatát 1969. február 22-én, a Hajdúsági Farsang részeként nyitotta meg ünnepélyesen Végh László, a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója.

Az eredeti kinti rész és cégtábla

A Napló korabeli tudósítása szerint (lásd összeállításunk végén) a reprezentatív vendéglátóegység létesítésére 3,5 millió forintot költöttek. A beruházással tetszetős, 72 személy befogadására alkalmas éttermet, hangulatos, barátságos nappali bárhelyiséget, korszerű konyhát, minden igényt kielégítő helyiségeket alakítottak ki. Félmillió forintot költöttek a szellőztetés megoldására, nagy teljesítményű elszívóberendezést állítottak üzembe, így biztosítandó a friss levegőt és a hőmérséklet szabályozását. A falakat nyers színű, lakkozott kőrisfával burkolták. Bokszrendszerűen elhelyezett nemesfa bútorok várták a vendégeket. Az asztalok mellett a kisegítőasztalok állnak, ezek rendeltetése az, hogy rajtuk, a vendég előtt, a vendégek ízlésének megfelelően készítsenek el egy-egy ételt, így például rablóhúst, palacsintát, salátákat stb. Az étterem minőségét és gazdálkodási rendszerét tekintve I. osztályú vendéglátóipari intézmény, de árai a II. osztályú vendéglőkéhez hasonlóak.

Az üzletportál 1983-ban. (Méliusz HT Fotótár)

Az étteremben a nyitást követően Benczi Gyula szalonzenekara muzsikált. Külön bejárat nyílt a Gambrinus-kapu után a Mokka nappali bárba, melynek ízléses berendezése, a terem szépsége vetekedett az éttermével. A kényelmes bőrpuffokon helyet foglaló vendégek külföldi italok, koktélok, pohárkrémek és friss cukrászsütemények között válogathattak. A Gambrinusban jól képzett szakemberek dolgoztak, az átlagéletkoruk huszonöt év volt. A Vörös Hadsereg útja 28. szám alatt megnyílt új létesítmény Németh Attila „házigazda” vezetésével naponta 11-től 23 óráig várta vendégeket... Ma már ez a vendéglő sem működik, a helyén más profilú vállalkozás található.

2026. aug. 6-i fotó: © Debreceni Képeslapok

Szintén 1969. február 22-én délelőtt, a cipő-, bőr- és díszműáru-üzlet után a HBM Ruházati Kisker. Vállalat átalakított Lady üzletét nyitotta meg Accipiter Lajos igazgató. A bolt 2,5 millió Ft-os készlettel (női ruhák, szoknyák, kosztümök, kabátok, pongyolák, bundák széles választékával) várta a vásárlókat. A boltot Fazekas Géza üzletvezető vette át, ahol állandó divattanács-adói szolgálat működött, s a Debreceni Ruhagyár, mint az egyik legnagyobb szállítócég, külön kirakatot kapott.

A HB Napló tudósítása a nyitásról

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

Korabeli étlap szuper árakkal

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. augusztus 3., hétfő

A hajdani Borsodi Söröző

Debrecenben 1979. március 9-én nyílt meg a Borsodi Söröző a Mester utcán. A korabeli tudósítás úgy fogalmazott, hogy az új lakótelephez és a Kölcsey művelődési központhoz közel levő vendéglátóipari egységben elsősorban a fiatalabbak érezhették jól magukat. A mintegy ötmillió forintos beruházással tető alá hozott Borsodi Sörözőt Kerti László tervei szerint a HÁÉV munkásai építették, a hangulatos berendezés pedig Mohácsi Péter belsőépítész munkáját dicsérte.

A portál 1979-ben. Fotó: HB Napló

Az akkor egyszerre 70 vendég kiszolgálására képes új egységet Végh László, a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója adta át a dolgozóknak és a közönségnek. A söröző 1985-ben az utóbbi években végzett színvonalas munkájáért védnöki táblát is kapott. Az Idegenforgalmi és Gasztronómiai Újságírók Nemzetközi Szövetsége, valamint a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége által adományozott elismerést április 17-én leplezték le a sörözőben. A Balogh József által vezetett Borsodi kollektívája egyúttal Kiváló Üzlet elismerésben is részesült. Nem mellesleg a söröző egyik kedvelt és híres étke a tatár bifsztek volt... Az azóta eltelt évtizedekben a söröző helyiségében más profilú és berendezésű vendéglátóhelyek is működtek, sőt időnként az is megesett, hogy éppen nem volt benne semmi se. Napjainkban ismét van élet benne: a létesítmény a Zsibogóból ismert kínai éttermeként üzemel.

2026. július 3-i fotó: © Debreceni Képeslapok

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

DBKL

2026. július 30., csütörtök

Volt egyszer egy Bocskai Étterem

Debrecenben 1957. szeptember 4-én jelent meg újsághír arról, hogy a Debreceni Vendéglátó Vállalat hamarosan megnyitja a Meteor Mozi mögött megépült új bérházban a Bocskai Éttermet, amely a cikk szerint a berendezésével a város nevezetességének ígérkezett. Az étterembe ugyanis Bocskai-korabeli bútorokat terveztek elhelyezni, a falat Bocskai István arcképe díszítette, s az éttermi részben speciális debreceni és hajdúsági ételeket szolgáltak fel. (Akkor még a régi Dobozy-temető volt a ház mögött.)

Ma is vendéglő van itt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Dobozi-lakótelep nyugati szélén kialakított vendéglő meg is nyílt, aztán december végén már arról volt olvasói panasz 25 család képviselőjének aláírásával a helyi lapban, hogy éjfél után is nagy a zaj, s az öttagú zenekar és a lakóház ablakai alatt ordibálók miatt nem lehet pihenni. Valamilyen javulás (beletörődés) történhetett, hiszen az éttermet nem zárták be, s vele párhuzamosan a sarki szomszédos talponálló Bocskai Büfé is üzemelt. Egy 1974-es Napló-újságoldalból az is kiderül (lásd összeállításunk végén), hogy az étteremnek volt egy Nimród Vadászterme is, ahol kiváló vadételeket is felszolgáltak. Mindemellett egy időben előfizetéses ebédet is lehetett fogyasztani a vendéglőben. Sőt, sokan emlékeznek az étterem épülete melletti újság- és virágárusító kis pavilonokra is. Végül az 1999 januári hirdetések között jelent meg olyan felhívás, amely eladásra kínálta a Benedek tér 5. szám alatti Bocskait. Az étterem napjainkban a Vasmacska nevet viseli, s a felirata szerint lottózó és söröző működik benne.

A Bocskai épülete 1958-ban

A fenti fotó 1958-ban készült a román emlékmű avatásán, és a háttérben természetesen már látható a Bocskai Étterem épülete. Fotó: Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei

Nagyításért kattints a fotóra!

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

DBKL

2026. április 16., csütörtök

Egy bohém törzshely volt a sarki kockaházban: a Művész

Debrecen belvárosának kedvelt vendéglője volt az 1959-ben megnyitott Művész Espresso a Liszt és a Blaháné utca sarkán, ahol az italok és sütemények fogyasztásán kívül élőzenére is táncolhattak a látogatók, köztük a szomszédos Csokonai Színház művészei. A nyitás évében készített fotók tanúsága szerint a presszó nemcsak ízlésesen berendezett, hanem I. osztályú is volt.

Ma már csak cukrászda működik ebben a saroküzletben, s a parkot is átépítették. Eredetileg állítólag itt állt a Bőség című szobor is, ami két ruhátlan, teltkarcsú nőt ábrázol. Összeállításunk alábbi részében Kedves Olvasóink múltidézései közül válogatunk, amelyeket korábbi posztjainkhoz osztottak meg erről a legendás vendéglátóhelyről.

Kati Ujvárosiné: „Nagyon látogatott hely volt. Munkaidő letelte után, záróráig, telt házzal üzemelt. A Színház felőli sarkon pedig egy cukrászda volt, amely szintén nagy forgalmat bonyolított.”

Katalin Torma Micskeyné: „A 60-as években a Gépipari Technikum zenekara, a Speakers együttes (Balogh Tamás, Balogh Tibi, Pirigyi Pisti) játszott hetenként kétszer, kedden és szombaton, 5 órától kb. 9-ig! Nagyon jó volt!!!! Nem hiányoztunk soha.”

A Művész főkapuja. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor, 1959

István Kristóf: „Kisgyerekként idejártam csavaros fagyiért, az ablakból szolgálták ki. Vittem a 10 meg 20 filléreseket, bedobáltam a plexi lapok közé, és amikor a pultos hölgy megnyomta a gombot, azok beestek a pénzes kazettába. Hú, mindig tátott szájjal bámultam, akkora varázslás volt! Imádtam!”

Attila Barak: „Nagyon jó hely volt. Koós Jancsi is énekelt ott anno. Kettéválasztották a belső részt. Liszt F utca felől cukrászda. Blaháné utca felől üres. Majd' 50 évet éltem a környéken.”

Erzsi Magyar: „Nagyon szerettük. Esténként zene is volt. Különféle programokat szerveztek pl. presszó színpad, író-olvasó találkozók, jó kis találkozóhely volt a fiataloknak!”

Anna Kiss: „Nagyon sok baráti beszélgetés, találkozás színtere volt. Központi hely, könnyen elérhető a városból bárhonnan, és nem volt kötelező fogyasztani nagy tételben. Egy ásványvíz mellett is el lehetett üldögélni.”

Gusztáv Szabó: „Még Hofi is megemlíti egy kabaréban azt, hogy az a beszélgetés ott történt, amikor a "karmester felkéri, hogy este ő játsza a francia királyt a János vitézben". Egyébként gyermekkoromban sok művészt láttam a presszó teraszán fogyasztani.”

A Művész belső tere. Fotó: Fp / Bauer Sándor, 1959

A Művész Espresso vendégei a presszó előtt fekvő, Liszt parknak is nevezett, hangulatos süllyesztett liget fái alatti padokon ülve is elnyalogathatták a tölcséres fagylaltjaikat. Ennek a már nem létező, csobogós helynek a története idelátogatva idézhető fel sok szép régi képpel.

A Művész belső tere. Fotó: Fp. / Bauer Sándor, 1959

DBKL

A Művész épülete. Fotó: Fp. / Bauer Sándor, 1959

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

A korabeli árlap másolatát Görög Rita osztotta meg az olvasóinkkal. Köszönjük szépen!

2026. március 11., szerda

Vénkerti Oázis a Füredi úti panelsoron

Debrecenben az „átkosban” az egyik legtovább nyitva tartó piálóhely a Füredi út (akkor Hámán Kató) és a Böszörményi út sarkán működött, Oázis néven. A búfelejtő 1985. április 17-én nyílt meg, és reggel 9-től hajnal 2 óráig fogadta a betérőket. Nyaranta sokan ültek az elé kitett utcai asztaloknál,és bent bent is alig lehetett moccanni. A közeli Kossuth Laktanyából nem kevés sor- és hivatásos katona is itt kezdte és fejezte be a kimaradását vagy az eltávozását. Rajtuk kívül művészek, a tömeg miatt állambiztonságiak, valamint vénkerti lakótelepi és távolabbi „névtelen” civilek is aktívan múlatták itt az időt.

A hajdani Csillag Csemegével átellenben lévő vendéglő túlélte a rendszerváltoztatást (eleinte virágbolt is volt ott), majd azonban némi agóniát követően 2017-ben sajnos végleg megszűnt. Napjainkban kerékpárbolt és -szerviz működik az átalakított épületében. Olvasónktól, Szegedi Zsolt Józseftől azt is megtudtuk, hogy a volt Oázissal szemközti, újkerti kis presszó, a Surranó szintén nincs meg már, hanem trafikként működik.

Nyitási beharangozó a Naplóban

DBKL

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

2026. február 2., hétfő

A Vágóhíd utcai Kati Kocsma legendája

Debrecenben a hajdani 4-es villamos végállomásánál, a Vágóhíd utca túlsó felén működött az egykori legendás Kati Kocsma. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A hőskorban, amikor még léteztek a Vágóhíd utcai és a környékbeli szocialista nagyüzemeink (többek között a Debreceni Dohánygyár, valamint az immár eltűnt baromfi-feldolgozó), ez a III. osztályú vendéglő is óriási vendégsereget szolgált ki.

Összeállításunk képeit a Kati Kocsma bezárása előtt készítettük, amikor már a berendezései is eladók voltak. A dombon lévő vendéglőépület szerencsére ma is megvan.

Megvan, csak éppen már más funkciót adtak neki. A feliratok nyomai és egy sörreklámos lámpa azonban így is láthatók a homlokzatán.

A legenda szerint Debrecen második legrégebbi működő kocsmája a Kati volt, a ,,legöregebb" címmel pedig a Vágóhíd utca innenső végénél található Vadászkürt Vendéglő büszkélkedhetett (ez még megvan, csak más névvel).

Az utóbbiról az járta, hogy titkos alagút kötötte össze a pavilonlaktanyával. A legidősebb kocsmák közé tartozik a még szintén prosperáló Fácánkakas a Maróthi utcában, míg például a „Don-kanyar” büfének már csak az épülete van meg a Rakovszkyn.

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. augusztus 30., vasárnap

2026. augusztus 7., péntek

2026. augusztus 3., hétfő

2026. július 30., csütörtök

2026. április 16., csütörtök

2026. március 11., szerda

2026. február 2., hétfő