Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: férfi. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 17., szerda

A varjúszelídítő

Debrecenben a nagyerdei Békás-tó mellett haladva tegnap szokatlan látványra lettünk figyelmesek: egy fiatalember nem a kacsákat etette, hanem a varjakat. A varjak a férfi köré sereglettek, némelyikük felröppent a pad támlájára és a kukára is, és úgy várták a falatokat. Írhatnánk, hogy Hitchcock-i pillanatokat éltünk át, de az túl olcsó poén lenne – annak ellenére is, hogy nem kevés varjú tátotta a csőrét az élelemre éhesen. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Idill a varjakkal. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Valójában tulajdonképpen békés, megnyugtató jelenet volt ez. Olyannyira, hogy amikor a fiatalember felállt és elindult, akkor a varjak utánafordultak, károgni kezdtek, majd métereken át ugrándoztak utána. Lehet, hogy már ismerték is egymást, hiszen nem kizárt, hogy máskor is kaptak ennivalót ettől a segítőjüktől, meg egyébként is, több helyen olvasható, hogy a varjak családias, intelligens, tanulékony és jól szervezett élőlények. Így aztán akár még az is lehet, hogy a hálájuk jeleként követték a férfit, aki ennivalót vitt nekik! Sőt: énekeltek neki, elvégre a varjú énekesmadár :)

Induláskor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. február 10., hétfő

Turistabusszal a Nagytemplomnál, 1930-ban


Debrecen 90 évvel ezelőtti arcairól újabb fantasztikus felvételeket tett közzé a Fortepan, ezúttal Hirschler Károly adományának köszönhetően. A képek főszereplői az első és az utolsó jeleneten a Nagytemplom előtt nézelődnek, a következő képen pedig már az Egyetem téri medencénél.

Az egyetem főépülete előtt

A páratlanul értékes fotókon a köztemető ravatalozójánál is feltűnik a két férfi. Van viszont egy furcsaság: a Fortepan az egyetemi és a temetői képet is 1930-asnak írja. Miközben mindkettőt 1932-ben avatták fel. Mivel az elegáns urakon mindegyik képen ugyanaz a ruha van, helyesbítsünk úgy, hogy valószínűbb, hogy a felvételek 1932-ben vagy utána készültek. De ettől még csodás képek!

A Debreceni Köztemetőben

További összeállításaink az 1930-as évekről sok fotóval:
Nyitóképünk teljes méretben

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2023. szeptember 4., hétfő

A debreceni főutca egykori Pál sörözőjéről eltűnt falikép

A Tiszai Halász című sgraffito (secco) a Piac utcai vendéglő falán. Teljes méretben lásd a cikk végén. A kép a Corvina Kiadó 1996-os angol nyelvű Debrecen-prospektusában jelent meg. Fotó: Lukács Tihamér. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok 

Debrecenben a főutca híres vendéglője volt a Pál Söröző, ami az utóbbi évtizedekben Szabadság Étterem, majd Krúdy Étterem néven is működött.

A Pál Söröző (jobbról a második épület) és a környezete 1901 és 1907 között. A képet a Déri Múzeum „1848 emlékezete” című korábbi kiállításán repróztuk. A kép bal szélén a még kupolás Kistemplom. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

A vendéglő falát valaha egy sgraffito (secco) ékesítette, melynek Tiszai halász volt a címe. A műalkotás az épület 2001-es renoválásakor tűnt el a falról. Egyesek szerint véletlenül, mások szerint máshogy, ellenben többen amondók, hogy rekonstruálni kell. Olvasóink hozzászólásai ebben a posztunkban tekinthetők meg a kompozícióról és az eltűnéséről. Debrecen másik híres, szerencsére még létező pályaudvari sgraffitoinak története pedig itt idézhető fel szép képekkel.

A vendéglő napjainkban. A „Tiszai halász sgraffito a jobb oldali fekete tábla helyén volt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Tiszai halász című sgraffito a Corvina Kiadó 1996-os angol nyelvű Debrecen-prospektusában.
Fotó: Lukács Tihamér. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

2020. január 11., szombat

Az elhagyott ház öreg fémkapuja

A Piac utca 59. szám alatt pusztuló, szecessziós Steinfeld-házat (1908) özv. Steinfeld Mihályné Holitscher Lujza megbízásából a ,,Bloch és Holitscher" tervezte. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Debrecenben, ezen a csodákkal teli helyen az is megtörtént egyszer, hogy két ember, férfi és nő a város nagy műveinek köszönhetően ismerkedett össze: Ady Endre, a Bloch és Holitscher, Némethy László, Petz Samu, Sajó István, valamint Szabó Magda és Tóásó Pál révén is.

Az évek óta üres és egyre romosabb bérház mezőgazdasági témájú
domborműveit Tóth András szobrászművész készítette
Mindketten érdeklődtek az irodalom és a helytörténet iránt, s eljártak ilyen programokra. Idővel, ha olykor találkoztak, már egyre mélyebben beszélgettek. Először a Piac utcai Steinfeld-ház állapota és aggasztó sorsa késztette őket erre, aztán meg például a Kistemplomról, a Wolff-palotáról és az itt-ott megbújó kőangyalokról is diskuráltak.

Elbűvöltek a történetei, amelyeket a neves őseiről, a szerteágazó családjáról és a saját életéről mondott nekem – idézte föl a nő. – Arra vágytam, hogy máskor is hallhassam a bizsergető szavait, mivel gyönyörűséggel töltöttek el, és sok újat tanultam belőlük.

Turisták a felújított és korszerűsített Nagytemplom új kilátóján. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A nő mesélt az első találkozásukról is. Ez még akkor történt, amikor átadták a Nagytemplom új kilátóját.

Debrecen tél végi panorámája a Nagytemplom kilátójából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Néztük a tavaszodó főtéri korzót a csoporttal, amelyben ő is ott volt. Akkor még ,,csak” a haja szépsége és a különleges arcvonásai ragadtak meg. Közös ismerősünk azonban azt is elkotyogta, hogy grafikákat készít, így aztán kíváncsiságból megnéztem, mik azok.

A Déri Múzeum és a parkja. Fotók: © Debreceni Képeslapok
A nőt lenyűgözte, hogy nagyon míves, finom gondolatok szövik át a férfi műveit, ezáltal pedig ismeretforrásként és esztétikai élményként is kellemesen hatottak rá.
Később egy Múzeumok éjszakáján találkoztak. A Baltazár tér tábortüzes, mámoros forgatagában lépdelve a nő örömmel állapította meg immár azt is, hogy a férfinak igencsak sziporkázó a humora.

A Föld napján ismét úgy hozta az élet, hogy ugyanarra a nagyerdei túrára mentünk. Azon kaptam magam, hogy ő sokkal jobban érdekel, mint mondjuk a téltemető virágzása – derült fel a nő arca. – Pedig csak annyit tudtam róla, hogy szép a haja és a rajzai, és megnevettet a szóvicceivel. Ám közben az is kiderült, hogy nagyon tájékozott, és Debrecenről is sok mindent ismer. Sajnáltam, hogy el kellett köszönnünk egymástól.

A Csokonai Színház és a pénzügyi palota. Fotók: © Debreceni Képeslapok
Összefutottak a Csapó utcai Könyvutcában is (élvezetes terefere lett belőle), majd egy váratlan közös munkán megint együtt lehettek. Nem sok idejük volt, de amíg átértek a Csokonai Színháztól a városházáig, a nő boldogan konstatálta, hogy mennyire kedves és jószívű a férfi.

Dicsérte is őt, hogy milyen gyönyörű és csinos – melyet az alkalomra viselt ruhája is fokozott –, és kellemes a hangja, amit nagyon szeret hallgatni. Ezek alapján már egyáltalán nem meglepő tehát, hogy végül, akarva-akaratlanul, a nagy áttörés is elérkezett.

Ezt a gyönyörű képeslapot Zoltán Karoly Pákozdi töltötte fel a Debreceni Képeslapok idővonalára. Köszönjük!

Hirtelen elkezdtem teljes lényében csodálni, tisztelni őt – mondta halkan, de határozottan a nő, láthatóan szaporább szívveréssel. – Vártam, hívtam, legyen ott ő is, ha én juthattam be valamelyik különleges helyre vagy emberekhez. Szerettem volna viszonozni mindazt, amit adott.

A Verestemplom és a Kossuth utca látképe a Kistemplomtól. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A férfitől könyveket is kapott, és amikor számára ismeretlen helyről beszélt, mint a régi, tornyos villájuk és a muzeális ritkaságaik, a nő izgatottan indult máris, hogy felfedezze azokat. Ha pedig neki volt valami érdekessége, mint a Piac és Eötvös utcai kapuhangyák vagy a 130 éves graffitik a Verestemplomon, akkor azokról fotókat készített a férfinek.

A Piac utcai Hangya-ház kapuja. Fotók: © Debreceni Képeslapok
– Hálás vagyok a sorsnak és a közös érdeklődésünknek, hogy megismerhettem őt. Az utóbbi időszak egyik legszebb estéjét köszönhetem neki, pedig még csak meg se érintettük egymást – mosolygott az égiekre a nő.

Mint később kiderült, ez az együttlétük nemcsak a legszebb volt a sötétségbe burkolózott, széchenyikerti kis utcában, hanem az utolsó is. Az újkerti művházban vettek részt egy előadáson, s utána még órákig beszélgettek a meleg kora őszi éjjelen. Szecessziós mintákról, Árpád téri templomról, porcelánrestaurálásról, lekerekített sarkú lakáshelyiségekről, az eltűnő régi belvárosról, tragikus sorsú ismerősökről, Tankcsapdáról..., és képzeletben a Kölcsey Központ teraszáról is körbenéztek.

A felújított és korszerűsített református templom az Árpád téren. Fotók: © Debreceni Képeslapok

– Sokat gondolok rá, hiszen új barátra leltem benne, s bármerre járok, szinte mindenről ő jut eszembe... S hogy miért nem történt ennél több? Erre is van válasz: komoly kapcsolatban él, a felesége nagyon szép és okos – sóhajtott a nő.

Gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán

Megy egyedül is azonban, magányosan akár, mint az elhagyott, romos Steinfeld-ház a Piac utcán. S ha szomorú lenne, hát bolyong a Nagyerdőben, a szemek elől rejtve. Ahogy a kis angyalka törött szobra üldögél a belvárosi Sajó-ház udvarában.

A belvárosi épületsor egyik udvarában rejtőző, kis törött angyalszobor. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Megmozdult a rozsdás kapu az én fájó szívemen is, lehet – vallotta meg könnyes szemmel a nő. – De azt teszem, amit tennem kell. A barátságunkért, Debrecen közös szeretetéért.


Még egy gyönyörű korabeli képeslap az újonnan elkészült Steinfeld-házról, amikor még kisvonat közlekedett a főutcán


S végül visszatértünk a Piac utca 59. szám alatti Steinfeld-házhoz, mely évek óta lakatlan és egyre romosabb, ám az öreg fémkapuja csak megrezzen azért valamitől olykor-olykor...Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Omlásveszély miatt 2020 április közepére dekorált ponyva került az épületre. Fotók: © Debreceni Képeslapok