 |
| Gyönyörű tavaszi akácos út a Debrecenhez tartozó Fancsikán. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Debrecenben és a környékén is évszázadok óta elterjedt – olykor kedvelt, máskor üldözött – fafajta az akác, melynek Észak-Amerikában van az őshazája. Ennek a 2014 óta hungarikum növénynek nemcsak a gazdasági és a természeti jelentősége nagy, hanem az élvezeti értéke is, hiszen tavasz végén, nyár elején nagyon szép és illatos virágfürtjei szoktak nyílni. Kiváló méz készül belőlük, sőt, van, aki rántott csemegeként fogyasztja azokat. (Az Akácos út című, ismert sláger szövegét lásd a cikk végén.)
 |
| A fehér akác csodálatos, illatos, és egyesek szerint ehető virágfürtjei a Faraktár utcai hídnál (2024 ápr.) Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A néhai
dr. Szemerédy Miklós erdőmérnök – „A magyar akác” című – könyve szerint Magyarországon több mint 300 éve él akác, ami immár jól beilleszkedett az alföldi tájak mostoha természeti viszonyai közé. Hazánk európai akácnagyhatalomnak számít. Az akácot 1710-1720 körül hozták Magyarországra. Az Alföldön való elterjesztése és széleskörű alkalmazása
Tessedik Sámuel evangélikus lelkésznek, a
Református Kollégium egykori diákjának az érdeme. Az akácot 1750-ben, a katonai kincstár használta először erdőtelepítésre, mégpedig katonai fedőfásítás érdekében. Később, 1907-ben a duna–tisza-közi és a nyírségi futóhomok megállítása céljából az Alföld fásítását elrendelő törvény is megszületett. Megtudhatjuk a műből továbbá azt is, hogy
Nyárády A. 1958-as vizsgálata megállapította: egy méhcsalád a homoki akácosokból 12 év alatt átlagban 54 kg mézet gyűjtött, míg kötött talajon ugyanennyi idő alatt csupán 15,5 kg-ot.
 |
| Egy korábban kivágott akácos szomorú látványa Fancsikán. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Kiegészítésként a Wikipédiáról mindehhez azt is hozzátesszük, hogy az akác hosszú életű (200–250 év), gyorsan növő fa. Magyarországon az akácosok többségének vágásfordulója megközelítőleg 30 év. Az idősebb egyedeinek a törzsátmérője elérheti az egy métert is. Végül cikkajánlónk: a Debrecenben nemesített virágról, a Cannáról
ebben az összeállításunkban írtunk, a Fényes udvari kiserdőről pedig
itt.
 |
| Egy kivágott akácfa évgyűrűi. Fotó: Wikipédia |
Káty Ferenc – id. Kalmár Tibor: Akácos út
Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép emlék.
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
Ott kóborolt csavargott egy cigány.
Megszólítám de jó hogy megtalállak itt.
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron.
Ma estelen, egy ház elé osonj!
Egy ablaknál, állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
Csak csendesen, hogy ne hallja senki más.
Az éjmadár átsuhan a városon.
Éjfélre jár, s én az utcát rovom.
A holdsugár deres hajamra süt.
Hideg sivár, csend honol mindenütt.
Azóta rég a más asszonya lett a lány.
De ez a dal, még fülébe cseng talán.
Én Istenem! a múlt hogy elszaladt.
És énnekem, csak ez a dal maradt.
Egy ablaknál, állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen, hogy ne hallja senki más.
 |
| Gyönyörű tavaszi akácos út a Debrecenhez tartozó Fancsikán (nyitóképünk teljes méretben). Fotó: © Debreceni Képeslapok |
DBKL
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
