Debreceni Képeslapok: 2025

2025. augusztus 12., kedd

Az Omnia Kávészalon és a mopresszó

Debrecen egyik hajdani kedvelt és különleges vendéglátóhelye, az Omnia Kávészalon 1969. augusztus 20-án nyílt meg a Vörös Hadsereg útján, egy napon a Sumen Étterem átadásával. Ezt idézzük meg most, elsőként Bencze László 1974-es, alábbi fotójával a Fortepanról. A helyi lap korabeli cikke szerint a kávészalont a Béke Presszó helyén nyitotta meg a szalon, a vendéglátó vállalat és a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat együttes anyagi áldozattal.

A 80 vendég befogadására alkalmas kávéházban Omnia kávét és Omnia kávés italokat, süteményeket szolgáltak fel. Később olyan akciók is voltak itt, hogy például aki dupla kávét rendelt, az egydekás Omnia kávécsomagot kapott ajándékba. De rendeztek itt teakóstolót és művészlemez-válogatásokat is. A következő fotó a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származik, mely éppen 40 éve, 1984. október 22-én készült. A képen az is látszik, hogy a Gregersenné Lux Alice homlokzati szobrai melletti kapualjból akkor már egy kertmozi nyílt. Ebben a mopresszóban a tűzfalra vetítettek, a vendégek pedig a film nézése közben ehettek-ihattak és dohányozhattak is (ilyen több helyen, például a Régi Vigadóban is működött). Ma már nincs se mozi, se a kávészalon: a helyiségben butik található. Összeállításunk következő képeivel mindezeken túl azonban az épület egykori könyves-, valamint játékboltjának emlékét is feleleveníthetjük...

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

Bika-parkoló, halálkanyar és a Kölcsey hídja 1978-ban

Debrecen fő jelképeiről és már nem létező nevezetességeiről jelentek meg muzeális retro fotók a Fortepan kollekciójában. Az első kép 1977-ben készült az Aranybikáról, és Székely István adományozta. A hotel a következő felvételen (melyet Kovács Annamária jegyez) szintén markánsan testet ölt, akárcsak a jelenet előterében húzódó, felejthetetlen halálkanyar.

Halálkanyar, 1978. Fotó: Fortepan / Kovács Annamária

Kovács Annamária portfóliójában a hajdani Kölcsey-művközpont is életre kel, ráadásul a ritkán megörökített hídjánál és parkolójánál. Neki köszönhetjük a Sas utcai retro fotót is, ami többek között amiatt érdekes, hogy a következő kép utcarészén 2024 januárja óta a Szent István park nevű terület van, immár fák nélkül és mélygarázzsal.

Kölcsey-híd, 1978. Fotó: Fp / Kovács Annamária

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Sas utca, 1978. Fotó: Fortepan / Kovács Annamária

2025. augusztus 11., hétfő

A Kisfürdő és a Szikla – a Ti fotóitokon

A 2001-ben megszüntetett strand Németh Anikó családi fényképén.

Debrecen anno a fürdők, strandok és csónakázók városa volt, miként azt fájó szívvel többször megállapítottunk már. A kínálatot gyarapította – nem feltétlenül egy időben – a kerekestelepi, továbbá a látóképi, a Margit, a nagyerdeiek, a Telegdi és a Vértessy is.

2002 óta a Főnix Aréna és a parkolója van itt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az alábbi képet Feketéné Katika osztotta meg az olvasóinkkal, köszönjük szépen ezt is!

Gyerekcsoport a Kisfürdőben, 1967 nyarán

És persze a Kassai úti (Hadházi, Szabadság úti) kisfürdő. A Szabadságnak is nevezett létesítményről egy minapi olvasói felvetésre több családi fotót és visszaemlékezést is kaptunk a Facebook-oldalunkra, így ezúttal ennek a fürdőhelyünknek szenteljük a mostani összeállításunkat.

A kisfürdő főépületének előcsarnoka. Fotó: Dbvk.hu

A Debreczeni Képes Kalendáriom szerint a népfürdő 1933 tavaszán nyílt meg a tüzérlaktanya mellett, két és fél holdnyi területen. A vize ugyanaz volt, mint a Nagyerdei Gyógyfürdőé, és két, 600 négyzetméteres medence alkotta, valamint gyermeklubickoló, nagy park, öltözők és büfék is.

Tibør Tibi fotója a hajdani strandról

A Borsos József építésznek a stílusát magán viselő épületekkel ékesített rekreációs helyet a Debrecen lexikon szerint a népnyelv ,,Nyomor-Abbáziá”-nak csúfolta. Szó se róla, nem volt annyira előkelő, mint eleinte a nagyerdei testvére.

Bodrogközy Katona Zsuzsa családi relikviája

No de éppen azért hozták létre, hogy a kevésbé tehetőseknek is legyen hol kikapcsolódniuk. A fürdőhely az olcsóbb voltának is köszönhette népszerűségét, ám végül a 70. születésnapját se élte meg. Debrecen vezetői úgy döntöttek, hogy a területén épüljön meg a Főnix Csarnok – amit 2002 végén adtak át. Kiss Gáborné Ibolya a hozzászólásában felidézi: ,,Gyerekként csak ide jártunk, nem is tudtam sokáig a nagy strandról. Mai napig látom magam előtt a hintát, ahogy ott volt. Nem kellett a szülőknek ott lenni velünk, annyira barátságos, családias strand volt, sok Bambit megittunk ott, a fagyiról már nem is beszélnék. Anyukám mindig rántott csirkét készített, azt vittünk magunkkal. Mire hazafelé indultunk a vonattal, a medence alja teljesen kidörzsölte a térdünket, ujjunkat és a lábunk ujját, de nem bántuk.”

A Kisfürdő főépülete a Szabadság útján. Fotó: Dbvk.hu

Emese Hajdu-Horváth is úgy emlékezett, hogy csak zokniban volt szerencsés a vízbe menni, mert különben a beton feltörte a lábunkat. Borbás Bertalan hozzászólása: ,,Fénykorában telt házzal üzemelt, körben büfék, sörözők, és a legfontosabb, boldog emberek voltak. Bejártam az ország majd' minden fürdőjét, de ilyen esztelen rombolással, mint Debrecenben, nem találkoztam.” Csaba Filep így írt: „A sportcsarnok helyén a Baksay S. utcán laktam. A kertünk végében volt a fürdő. Csodás gyermekkori emlékek!” Mihály Fábián sorai: ,,Nagyon szerettük.Villamossal mentünk, ami olyan lassan ment, hogy menet közben le tudtunk ott szállni! ,,Piros Útlevél” arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen szuper nagy szép parkja volt a strandnak. A Főnixet a laktanyaterületre kellett volna építeni, és akkor a strand is és a Szikla is megmaradhatott volna. Takács Józsefné: ,,Ez egy igazi strand volt! Minden korosztály jól érezhette magát.

Renata Sunshine Buban családi fotója a Szikla belsejéről

Az volt az igazi élményfürdő. A stranddal együtt a szintén kedvelt, szomszédos Szikla Sörözőt is lebontották.” A vendéglővel kapcsolatban Kiss Zoltán ezt írta: a felső teraszon volt egy átjáró a fürdőbe, azon keresztül volt lehetőség a fürdővendégek kiszolgálására. Tulajdonos az Alföldi Vendéglátó Vállalat volt. ,,Szerződéses üzemeltetőként és bérlőként 12 évig voltam a presszó, később söröző bérlője”. Danka Krisztián is érintett, hiszen, mint írta: ,,édesanyám bérelte egy jó darabig”. Anna Kurucz felidézte, hogy ,,Amikor kiötölték, akkor Szikla presszó volt a neve. (Édesapámék fejéből, Alföldi Vendéglátó Vállalat.) Sokat jártam ott, utoljára '86-ban, mikor a jogsimat megkaptam, és ott ünnepeltük meg. Kocsim még nem volt, csak jogsi.”

A Szikla a Bakó Zoltán által küldött felvételen

Csaba Filep arra is kitért, hogy két család lakott a házban. ,,Gyerekkoromban sokat játszottunk hátul az udvaron.” Nagyné Pásztor Judit hozzátette: ,,Nagyon jó hely volt, régi kedves emlékek, a fürdő felől is be lehetett menni, frissítő, fagyi, a régi szép időkben.” Amerigo de Fernando: ,,Anno göcsös koromban gyakran betértünk ide a haverokkal! Jó kis hely volt!” Norbert Nagy pedig azt is megemlítette, hogy itt videójátékozott először a Főnix nevű játékkal és a Donkey konggal. A Danka Krisztiántól kapott fotó szerint ilyen volt a Szikla pultja, amikor Krisztián édesanyja üzemeltette a vendéglőt:

A Szikla pultja. Fotó: Danka Krisztián

Kassai úti összeállításaink sok fotóval:

Térképképeslap: Cartographia, 1979

DBKL

2025. augusztus 10., vasárnap

Elkezdődött a Kossuth utca 16. alatti telek beépítése

Debrecenben immár munkagépek láthatók az évek óta üresen hasznosított, Kossuth utca 16. szám alatti ingatlanon, ahol korábban egy földszintes kis házikó állt a pénzügyi palota és a barokk épület között. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

2025. augusztus 10-i látvány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A markolók megjelenéséből arra is következtethetünk, hogy hamarosan elkezdődik, illetve már el is kezdődött a megvalósítása annak a jókora épületnek, aminek már bemutatták a terveit a városi hírportálon is.

2014 júliusi fotó: Google

A leendő létesítmény a közzétett látványterv szerint végigér az ingatlanon, és a szomszédos, 18. szám alatti barokk lakóházra magasodik ablakokkal, illetve erkélyekkel. A tervezett új építmény koncepciója ezen a felületen ismerhető meg, a képek lapozgatásával.

Hátul két markoló. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kossuth utcai cikkeink sok szép régi képpel:

DBKL

Óriási kínálat a 460. Debreceni Régiségvásárban

Debrecenben a 26. éve folyamatosan működő régiségvásár immár a 460. programjával várja az érdeklődőket a Nagyerdei Stadionnál. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Pazar a felhozatal! Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nagy múltú sorozat eseményét látogattuk meg mi is 2025. augusztus 10-én délelőtt. Az ekkor készített fotóink tanúsága szerint is gazdag kínálat és már élénk érdeklődés jellemzi a régiségvásárt.

Porcelánból sincs hiány. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ezúttal az időjárás is kegyes, nem szakad az eső, sőt, mondhatni az év eddigi legforróbb napja van. A látogatók is tehát mindenképpen vigyenek magukkal innivalót, fejfedőt, napernyőt, megelőzendő a bajt!

14 óráig tart a rendezvény. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A program főrendezője, Máté László augusztus 12-én 17 órától a Helytöri Klub vendége lesz a Bem téri Méliusz-könyvtárban, ahol a régiségvásárokon kívül a korábban általa szervezett virágkarneválok történetéről is beszél a közönségnek. Az ingyenes est előzetes részletei itt tekinthetők meg.

Folytatás augusztus 24-én. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok fotóval:

Az új vásárterület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

2025. augusztus 8., péntek

Ma 235 éve született a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc

Debrecen 14 éven át volt otthona Kölcsey Ferencnek, aki az itteni Református Kollégiumban tanult, és az intézmény melletti házban lakott. Nyitókép: Wikipédia / Franz Eybl

Születésnapja alkalmából a magyar Himnusz költője előtt tisztelgünk a debreceni mai és korábbi emlékhelyei bemutatásával. A fenti képet Faragó György készítette 1979-ben a régi művközpontnál, s a fotót a Fortepan őrzi. A szobor ma már a Péterfia utcán található:

Rátonyi József 1978-as műve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Íme az 1973-ban lebontott lakóháza a Baltazár Dezső és a Hüvelyes utca sarkán, ahol a Református Kollégiumi tanulóévei alatt élt 1801 és 1814 között. A tiltakozások ellenére elpusztított ház helyén egy nagy Lenin-szobrot állítottak fel 1975-ben. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka

A Kollégium melletti kis ház

A Wikipédián olvasható életrajza szerint Kölcsey Ferenc költő, politikus stb. Sződemeteren született 1790. augusztus 8-án, és Szatmárcsekén hunyt el 1838. augusztus 24-én. Édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter (aki az álmosdi birtokán gazdálkodott) 1796. augusztus 9-én elhunyt, s ezt követően az édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves Ferencet Debrecenbe küldte tanulni.

A szobor régi helye. Csobaji Előd, 1986

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” című nagy költeményét, amely aztán Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. Ezt a napot 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napjaként.

A régi művközpont. Fotó: Faragó György, 1979

Kölcsey Ferenc emlékét Debrecenben utca és több szobor, dombormű is őrzi. Szobra a Péterfia utcai Református Főgimnázium előtt, valamint a Kossuth utcán működő Csokonai Színház homlokzatán is van, míg domborműve a Református Kollégiumban.

Az ő nevét viseli Debrecenben a Hunyadi utcai konferencia-központ is, melynek helyén 1978 és 2003 között a Kölcsey művelődési központ állt. Mindemellett szintén Kölcsey nevét viselte a tanítóképző főiskola is, ami a Péterfia utcai Református Főgimnázium palotájában működött.

Az álmosdi Kölcsey-ház ma is áll, és múzeumként, kulturális emlékhelyként működik.

Az álmosdi Kölcsey-ház. Fotó: HBM Tanács / IPK

Kapcsolódó összeállításaink:

A régi művközpont. Fotó: Csobaji Előd, 1981

DBKL

Nyitóképünk teljes méretben

2025. augusztus 6., szerda

Amikor még a Rákóczi utcán is piac volt Debrecenben

A hajdani Rákóczi utcai piac. Képforrás: Regifotok.hu.

Debrecen egyik híres vásárhelye a Rákóczi utcán működött már 100 évvel ezelőtt is a meghatározott napokon (lásd az utolsó képen).

A Pikó-féle reklámtábla. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970

A Rákóczi utcai piacot a Csapó utcai vásárcsarnok 1976 augusztusi megnyitásakor szüntették meg.

Egy sárgabarackos stand. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970

A csarnok átadásáig igen nagy élet zajlott piaci napokon a Rákóczi utcán – mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a Bojár Sándor most megosztott, 1970-es felvételei a Fortepanon, valamint olvasóink nosztalgiával teli kedves visszaemlékezései. Körteízű, kaporillatú múltidézést kívánunk Mindenkinek!

Árunézegetés a piacon. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970

DBKL

Kofák és vevők. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor, 1970

Kereskedelmi múltidézéseink:

Ma és 1922-ben. Régi fotó: A. W. Cutler

2025. augusztus 4., hétfő

Ma 75 éve alakult meg a Debreceni Dózsa Sportegyesület

Debrecenben nemes célok megvalósítására alakult meg l950. augusztus 4-én a Debreceni Rendőregyesület utódaként a Dózsa Sportegyesület. Nyitókép: Pathó Sándor

E nemes célok a Debreceni Dózsa Baráti Körének 1985-ös jubileumi albuma szerint a következők voltak.

„Szocializmust építő társadalmunknak és az egyéneknek egyaránt érdekük az emberek szellemi és testi képességeinek sokoldalú fejlesztése, az egészség védelme és erősítése. Ezt a testnevelési és sportmozgalom széles körű kibontakoztatásával és fejlesztésével lehet és kell is biztosítani. A sport és a testnevelés kibontakoztatásával lehet elősegíteni a dolgozók, de különösen az ifjúság szabadidejének helyes eltöltését. A versenysport alkalmas a nemzetközi sportversenyeken keresztül a sportolók személyes barátságának erősítésén túl a népek barátságának erősítésére is.”

A Debreceni Dózsa az alakulásakor 11, később 13 szakosztállyal működött, s a város társadalmában egyre inkább komoly tényezővé vált. Ezt fémjelezte az ötvenes években a labdarúgók NB. II.-es, a birkózók, röplabdázók, sakkozók, ökölvívók és úszók NB. I-ben történő szereplése, később pedig a hetvenes években sok-sok sikert elért NB. I.-es kézilabdázók. Az 1956-os események után röviddel ismét megindult az élet, de csak három szakosztállyal (labdarúgó, kézilabda és sportlövő). Később megjelentek a cselgáncsozók, ökölvívók. Az átalakulás évei után például 1985-ben kézilabda-, cselgáncs-, postagalamb-, sportlövő- és úszószakosztályban tevékenykedtek a Debreceni Dózsa sportolói. A cselgáncsozók a magyar dzsúdósport élvonalába verekedték fel magukat, és „A” kategóriájú szakosztályuk lett.

A kézilabda-szakosztály l975-ben emelkedett a magyar kézilabdasport csúcsára. Az utána következő években II., illetve III. helyezést sikerült elérniük, 1978-ban pedig megnyerték a Magyar Kupát.

A galambászok, sportlövők országosan és nemzetközileg is sok sikert arattak, ugyanakkor az úszószakosztályban tevékenykedő fiataljaik rövid idő alatt bizonyították, hogy méltók a „B” kategóriás szakosztályi címhez. A sportegyesület vezetői, hivatásos és társadalmi munkásai alapvető kötelességüknek tartották a sporteredmények mellett a rájuk bízott sportolók emberré nevelésének felelősségteljes feladatát. Ez a szellem nagyban hozzájárult a Dózsa nagyszerű sikereihez.

A Dózsa fiatal sportolóitól elvárták, hogy hűséges, becsületes állampolgárai legyenek hazánknak, s mind a küzdőtereken, mind a munkahelyeiken állják meg a helyüket, gondoljanak szeretettel és tisztelettel elődeikre, akik sokkal nehezebb körülmények között vitték győzelemre a lila-fehér színeket – hangsúlyozta dr. Varga Imre, a sportegyesület elnöke. A Debreceni Dózsa 1950. augusztus 4-i, pénteki alakuló közgyűléséről a Néplap többek között leírta: a megalakulás határkő Debrecen sportéletében, s a Dózsában helye van minden becsületes sportolónak, azoknak is, akik nem tartoznak szorosan a belügyi tárcához.

Következzen az elnökség bemutatása! Elnök: Kovács Gyula rendőr ezredes. Társelnökök: Barczi Gyula, Fülöp Imre, Kulcsár Ferenc, Pinczés András, Ménes János, Tatár Kiss Lajos, Balogh Endre polgármester, Vass Sándor alezredes, Varga Jenő, dr. Gál György megyei tisztiorvos, Körmöczy József őrnagy, Szücs András tűzoltó százados, Tóth László százados, Kiss István sztahanovista, Tóth II. Rezső. Ügyvezető elnök: Bánkuti Zoltán. Főtitkár: Csákány István. Pályaigazgató: Fülep Kornél. Sportigazgató: Virág Sándor.

A Mikes Kelemen utcai Dózsa-stadiont 1968. augusztus 18-án adták át nemzetközi kézilabdatornával, s vendégek voltak a szovjet, a magyar férfi válogatott, a Drezdai Lokomotív női és férfi csapata, valamint a D. Közúti Építők női együttese. A másik határkő 1973-hoz fűződik, ekkor volt az ünnepélyes alapkőletétele a kézilabda-stadion melletti munkacsarnoknak, a cselgáncsozók paradicsomának. Itt a sporteseményeken kívül koncerteket is rendeztek, ezen a helyen csapott nagy bulit például a Motörhead is 1984-ben. Ebben az összeállításunkban pedig Varga István kézilabdázó ötszörös gólkirályi címéről emlékeztünk meg.

További sportos cikkeink a cívisvárosból:

DBKL