 |
| A Kossuth téri szakasz az Aranybikánál. Fotó: Fényes Tamás, 1977 |
A
Vörös Hadsereg útja is a Petőfi teret és a Kálvin teret kötötte
össze, vagy ha úgy tetszik, a Nagyállomást és a Nagytemplomot.
Egy hajlat van benne, mégpedig a vármegyeháza környékén. A galéria a képre kattintva is megnyitható.
A híres, szép fasorok az 1960-as évek közepéig futottak végig a Vörös
Hadsereg útján. Nem csak csodálatos látvány volt, de árnyékot
is könnyen lehetett találni a napsütötte forróságban. Fotó: Fényes, 1962
Az
1960-as években a szép növények mellett a nevezetes zenélő
szökőkút is működött az Aranybika előtt. A Nagytemplom keleti
tornyából az alábbi panorámát lehetett megcsodálni. Fotó:
Bakonyi, 1964
A szökőkútról szerencsére meglehetősen sokféle képeslap is
fennmaradt. A létesítmény kávája Zsolnay-kerámiából készült,
a köríves medencéit pedig kis zuhatag kapcsolta össze. Fotó:
Főváros Foto V.
A
következő felvételen színesben mutatjuk meg a főteret. A
szökőkutat gyepszőnyeg övezte, körülötte pedig
villamosmegállók voltak. Fotó:
Horváth, 1963
A
sínek szinte behálózták a Vörös Hadsereg útját és a Kossuth
teret, s ezek villamoskapcsolatban álltak a Kossuth, a Csapó és a
Hatvan utcával is. Fotó:
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961
1973-ig
a Bika melletti épületsor is megvolt, mígnem lerobbantották. A képen is látható a híres
átjáró, ami a sporttelepre vitt (ahol télen korcsolyázni is
lehetett), ugyanakkor ezekben a házakban működött az emlékezetes
delikátüzlet is. Reprint:
Uropath
A
sokat emlegetett szálloda előtt a városközpont átépítéséig
szervizút volt, és a Bajcsy-Zsilinszky utcában is közlekedhettek
gépjárművek (sőt a 28-as buszok is). A hotel előtt is park
feküdt, s az épületet általában nemzetközi lobogók is
ékesítették. Fotó:
Hapák József
A
Bikával szemközt állt a felszabadulási emlékmű. Ezt az
ezredfordulós átépítéskor kijjebb és alacsonyabbra tették, és
a rendszerváltás szobordöntögető logikájával ellentétesen,
meghagyták. Sőt, később elnevezték „Pátzay Pál”-nak,
legalábbis a felirata alapján. Fotó:
Tulok Ferenc, 1974
A
felszabadulási emlékműnél még nem volt szökőkút, mint
napjainkban. A Vörös Hadsereg útján autók és buszok jártak, és
végül helyenként egyre kevesebb lett rajta a növény. Fotó:
Ripely Imre, 1978
A
forgalom nyolc sávon zajlott a főutcán. De ugyanakkor az is
érdekes, hogy volt idő, amikor az itt látható tanácsházában is
tejivó működött, nem csak a Kossuth utcán. Fotó: Fényes Tamás, 1976
Az
alábbi lapon még fehér óraszámlapokkal láthatjuk a Nagytemplomot. A háttérben, a tanítóképző mellett még nincs
meg a HÁÉV-székház, balról pedig egy daru építi éppen a
Hunyadi és Bethlen utcai panelsorokat. Fotó: Ripely Imre, 1975
A
Kossuth tér egyébkébként szinte mindig rendezett volt, és
növények takarták el a főutca forgalmától. A képen látható
fákat majdnem mind egy szálig kivágták az ezredfordulós átépítéskor. Szerző/Kiadó:
Ismeretlen
A
Nagytemplom előtti „halálkanyar” az egyik különleges része
volt a Vörös Hadsereg útjához kötődő korszaknak. Sőt, ez az
idő átnyúlt az évezred végéig, hiszen addig lehetett autózni
és buszozni a Kossuth tér körül. Fotó:
Ars Una Studio, 1998
A
korszak jellegzetes utcaképe a Vörös Hadsereg útjáról. Mindkét
oldalban szocialista kocsik és motorkerékpárok sorakoznak, középen
pedig épp egy Benga villamos halad a Nagyerdő felé. Fotó:
Tulok Ferenc, 1976
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
 |
| A főutca hajlata. Fotó: Csobaji Előd, 1981 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése