Keresés ebben a blogban

2023. július 31., hétfő

A Vörös Hadsereg útja

Debrecen főutcája hagyományosan a Piac utca nevet viseli, mivel évszázadokon át vásároknak volt a helyszíne. De 1915 és 1945 között Ferenc József útnak hívták, aztán pedig a rendszerváltásig Vörös Hadsereg útjának.

A Kossuth téri szakasz az Aranybikánál. Fotó: Fényes Tamás, 1977

A Vörös Hadsereg útja is a Petőfi teret és a Kálvin teret kötötte össze, vagy ha úgy tetszik, a Nagyállomást és a Nagytemplomot. Egy hajlat van benne, mégpedig a vármegyeháza környékén. A galéria a képre kattintva is megnyitható.


A híres, szép fasorok az 1960-as évek közepéig futottak végig a Vörös Hadsereg útján. Nem csak csodálatos látvány volt, de árnyékot is könnyen lehetett találni a napsütötte forróságban. Fotó: Fényes, 1962


Az 1960-as években a szép növények mellett a nevezetes zenélő szökőkút is működött az Aranybika előtt. A Nagytemplom keleti tornyából az alábbi panorámát lehetett megcsodálni. Fotó: Bakonyi, 1964


A szökőkútról szerencsére meglehetősen sokféle képeslap is fennmaradt. A létesítmény kávája Zsolnay-kerámiából készült, a köríves medencéit pedig kis zuhatag kapcsolta össze. Fotó: Főváros Foto V.


A következő felvételen színesben mutatjuk meg a főteret. A szökőkutat gyepszőnyeg övezte, körülötte pedig villamosmegállók voltak. Fotó: Horváth, 1963


A sínek szinte behálózták a Vörös Hadsereg útját és a Kossuth teret, s ezek villamoskapcsolatban álltak a Kossuth, a Csapó és a Hatvan utcával is. Fotó: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1961


1973-ig a Bika melletti épületsor is megvolt, mígnem lerobbantották. A képen is látható a híres átjáró, ami a sporttelepre vitt (ahol télen korcsolyázni is lehetett), ugyanakkor ezekben a házakban működött az emlékezetes delikátüzlet is. Reprint: Uropath


A sokat emlegetett szálloda előtt a városközpont átépítéséig szervizút volt, és a Bajcsy-Zsilinszky utcában is közlekedhettek gépjárművek (sőt a 28-as buszok is). A hotel előtt is park feküdt, s az épületet általában nemzetközi lobogók is ékesítették. Fotó: Hapák József


A Bikával szemközt állt a felszabadulási emlékmű. Ezt az ezredfordulós átépítéskor kijjebb és alacsonyabbra tették, és a rendszerváltás szobordöntögető logikájával ellentétesen, meghagyták. Sőt, később elnevezték „Pátzay Pál”-nak, legalábbis a felirata alapján. Fotó: Tulok Ferenc, 1974


A felszabadulási emlékműnél még nem volt szökőkút, mint napjainkban. A Vörös Hadsereg útján autók és buszok jártak, és végül helyenként egyre kevesebb lett rajta a növény. Fotó: Ripely Imre, 1978


A forgalom nyolc sávon zajlott a főutcán. De ugyanakkor az is érdekes, hogy volt idő, amikor az itt látható tanácsházában is tejivó működött, nem csak a Kossuth utcánFotó: Fényes Tamás, 1976


Az alábbi lapon még fehér óraszámlapokkal láthatjuk a Nagytemplomot. A háttérben, a tanítóképző mellett még nincs meg a HÁÉV-székház, balról pedig egy daru építi éppen a Hunyadi és Bethlen utcai panelsorokat. Fotó: Ripely Imre, 1975


A Kossuth tér egyébkébként szinte mindig rendezett volt, és növények takarták el a főutca forgalmától. A képen látható fákat majdnem mind egy szálig kivágták az ezredfordulós átépítéskorSzerző/Kiadó: Ismeretlen


A Nagytemplom előtti „halálkanyar” az egyik különleges része volt a Vörös Hadsereg útjához kötődő korszaknak. Sőt, ez az idő átnyúlt az évezred végéig, hiszen addig lehetett autózni és buszozni a Kossuth tér körül. Fotó: Ars Una Studio, 1998


A korszak jellegzetes utcaképe a Vörös Hadsereg útjáról. Mindkét oldalban szocialista kocsik és motorkerékpárok sorakoznak, középen pedig épp egy Benga villamos halad a Nagyerdő felé. Fotó: Tulok Ferenc, 1976



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A főutca hajlata. Fotó: Csobaji Előd, 1981

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése