Debrecen híres-hírhedt talyigása, Bugyi Sándor egy kitalált személy: Simon István tanítónak a figurája ő, aki nem csak szabadszájú, de csípős nyelvű is volt. A Bugyi mesterről szóló, amúgy humorosnak szánt történeteket a helyi lBugyi Újság közölte, melynek szerkesztősége a Csapó utca 10. szám alatt működött. A magazin 1916 és 1927 között jelent meg Balassa Sándor szerkesztésében. A pipás fickó népszerű volt bizonyos körökben, így többféle képeslap is napvilágot látott róla és a „magvas” gondolatairól.
 |
| Aki a szavait nem fogta vissza... Kiadó: Barasits |
A korabeli reklám szerint a sztori „rémisztőjen múlacscságos recscsentiseket” tartalmazott Bugyi Sándorról, a „lúrúl meg oszt a vén hőgyrűl”. Sőt, az ára „kegyetlenül ócsóba” került. Egyébként az úgynevezett debreceni talyiga egylovas, kétkerekű és kétrudas eszköz volt, és fuvarozáskor a talyigás a ló nyergében ült. (A fenti lapon tehát Bugyi épp nem szállít.) Debrecenben 1866-ban még 260 talyigás dolgozott, állomáshelyük a mai Tizenháromváros nevű városrész volt (a Hatvan utca és a Miklós utca között). Ezt örökítette meg a gúnyos rigmus is: „Tizenháromváros, víges-végig sáros, nem laknak ott mások, csak a talyigások.” Emellett a hajdani Talyigás kocsma is róluk kapta a nevét.
 |
| Talyigás a Déri Múzeum évkönyvében. Repró: © Debreceni Képeslapok |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
 |
| Az 1912-es lapot Domokos Gizellának köszönjük! |
