Debrecen egyik szomorú-szép helye a Vágóhíd utcai felüljáró melletti katolikus temetőnél található a hajdani dohánygyárral átellenben. Itt, a bekerítetlen területen áll az a különleges sírbolt, amit – a márványtáblája szerint – 1873-ban emeltek „A jó férj és atyának hálás utódai”.
A Reviczky-kápolnának, -mauzóleumnak is nevezett, immár tehát 151 éves nyughelyen nincsen más szöveg. Az viszont tudható, hogy Reviczky Menyhért alussza ott az örök álmát, aki Debrecen polgármestere volt 1843 és 1847 között (más forrás szerint 1842 és 1847 között).
A kőkeresztekkel, márványoszlopokkal és címerrel, timpanonnal is ékesített építményt sajnos időnként feltörik, és az is megesett, hogy teleszemetelték, és hajléktalanok költöztek bele. A mostani, 2024. február 20/21-i látogatásainkon sajnos ismét azt tapasztaltuk, hogy eltűnt a lakat a fémkapuról, s be is nyomták azt – ezt örökítettük meg a fenti, friss videónkban és a most megosztott képeken.
A tetszetős külsejű mauzóleum benti része még úgy-ahogy tiszta volt, és a sírfedél is épnek tűnt, tehát más nagyobb rongálásnak egyelőre szerencsére nem látszott nyoma. Ellenben a kripta mellett a híd alatti átjáró nehezen leírható állapotban leledzett – lásd a lentebbi fotóinkon.
A hely történetéhez tartozik, hogy a katolikus temető területét a város 1717-ben adta örökös használatba a katolikus egyháznak, amikor a hívei visszatérhettek Debrecenbe. A provinciális barokk stílusú, központi kápolnát 1774-ben, a szent kereszt tiszteletére építtette gróf Kállay János császári és királyi tanácsos, kerületi táblaelnök.
Az egyhajós, félkörzáródású szentélyhez ívesen előrehajló lépcsők tartoznak, az alsó szinten pedig eredetileg nyolc fülkesírboltot alakítottak ki. A kápolna tetejét oromzatos huszártorony ékesíti.
A sírkertet 1932-ben zárták be, amikor megnyílt a Debreceni Köztemető. A hely egyre lepusztultabb volt, ám 2005-re a katolikus egyház a terület nagy részét bekeríttette. Sajnos ebből kimaradt a kripta és több síremlék is, emiatt pedig még ki vannak szolgáltatva a rongálóknak és a szemetelőknek – akárcsak a felüljáró tövében lévő régi vasutas- és temetőcsőszi házak is. Ezek az ingatlanok is az utóbbi időszakban a jelek szerint szintén „beköltözőkre találtak”.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az elhunyt hajléktalanok emlékműve a Dobozi utcai éjjeli menedékhelyen
A
Debrecenben tengődő földönfutók számát télen
1000–1500-ra teszik, máskor
kb. feleannyira. Most ismét örökre eltávozott
közülük egyvalaki.
Élete
utolsó éveiben a férfi már bottal és nehezen járt. Sokszor
lehetett látni a Bocskai téren, ahol az egykori Meteor Mozi kapualjában táborozott a társaival, vagy pedig az ottani padokon
és a bokrok között. Leginkább egy guberáló nővel töltötte az
időt – ő siratta ma is az aszfaltra rogyva a Dobozi utca mellett,
ahol letakarták a holttestét. Onnan karnyújtásnyira található az éjjeli menedékhely, aminek udvarán áll az elhunyt hajléktalanok emlékműve (Kovács Pál fafaragó népi iparművész alkotása 2001-ből). Mottója akár ez is lehetne: „Ember, ki itt
megállsz, szállj magadba egy pillanatra – hisz te is bármikor
juthatsz erre a sorsra...” Béke poraikra!
