Debrecen egyik méltán híres iskolája a Hatvan utca 44. szám alatti Fazekas Mihály Gimnázium. Az intézmény 2025-ben már 152 éves, hiszen az elődjének számító „Debrecen szabad királyi város reáliskolája” 1873. november 3-án nyitotta meg a kapuit.
Ebben az időben még csak fiúk számára oktatta a modern nyelv-, matematika- és természettudomány-központú tananyagait. Az alma mater mai épületét 1891-ben kezdték építeni Meixner Károly tervei alapján, majd a diákok 1893 szeptemberében vehették birtokukba. Emlékezetes az is, hogy 1973. szeptember 30-ig itt közlekedett az 5-ös villamos.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen tégláskerti részének szélén hajdanán pazar vízi paradicsom tündökölt. Csónakázók és korcsolyázók sportoltak rajta, és persze nagy mulatságokat is tartottak ott. Az utolsó időszakban a cserkészek által működtetett oázis területe ma is beépítetlen, ám víz csak nagy esőzések után csillog rajta.
Remek jelenet az egykori tóparti életről
A rét megközelíthető a Déli sorról a régi vasúti gurító alagútjából, valamint a Gázvezeték utcai salakmotorpálya felől is. Ez utóbbin haladva régi kockaköves út fut a fák alatt az egykori tóhoz, a keresett helyen pedig a meder szegélye is felfedezhető.
De nézzük a múltat! Zoltai Lajos leírása szerint ez a csónakázó anno a szőlőskertek közt keletkezett. Azoknak a posványos gödröknek, vízállásoknak az egyik legnagyobbika volt, amiknek a hasznosítására, eltüntetésére 1846-ban gondolt legelőször a városi hatóság.
Egy régi képeslapon
A tó területe a vasúti pályaudvar feltöltése (1855–57) előtt még nagyobb volt, az 1930-as években pedig 1 hold és 1200 négyszögöles. Ezen a szúnyogtenyésztő pocsolyás vízen (amit a szűcsök régóta nyersbőr mosására használtak) a nálunk még kevesek által ismert játék honosult meg: 1873 elején korcsolyázó egyletbe tömörültek a sport hívei. A következő év végén csónakázó egylet is alakult, és bérbe vették a várostól a tó használatát. Ettől fogva ez az iszaptól megtisztított, és kellőképpen felszerelt birodalom 25 éven át az ifjúság kedvelt kiránduló-, szórakozóhelye volt.
Gyakran zajlottak le rajta lámpionok és fáklyák világításánál ünnepélyes versenyek, olykor pesti, bécsi vendégek részvé-telével – mígnem az 1800-as évek végén ,,a szép ősz bajuszt viselő öreg Szikszay József" felépíttetvén a menyéről elnevezett Margit-fürdőt, ennek téres udvarán korcsolyapályát is rendezett be, kényelmes melegedő csarnokkal, vendéglővel. A csónakázó egylet nem bírta a versenyt a Margit-fürdő jegével, ami már gőzvasúton is elérhető lett. A vasúti állomás újraépítésének és kibővítésének éppen akkor felvetett terve a csónakázó jövőjét is bizonytalanná tette. Az elmostohásodott körülmények miatt 1904-ben a csónakázó egylet feloszlott, s csakhamar követte példáját a korcsolyázó egylet is. A tavat a hozzátartozó földdel együtt 1905-ben évi 100 koronáért Szabó Sándor bérelte ki.
Fotó: Kassay Ernő, Csáthy Kiadó, Zempléni Múzeum
Az ő családja 1929-ig fenntartotta a csónakvállalatot. A tó partján kis nyári vendéglőt is nyitott. Sőt a természetes forrás vizével táplálkozó tó vizében halat is tenyésztett. Végül a Magyar Cserkész Szövetség vette bérbe a tavat. 1932. május 17-én a városi közgyűlés évi 1 aranypengő díjért engedte át a szövetségnek 1205 négyszögöl földdel együtt – úgy, hogy ott cserkészházat épített, kerítést készített, sőt gyümölcsöst ültetett, és vízi növényeket telepített.
Festői hely volt!
Az avatás 1932. október 2-án volt. Csanak József tervei alapján a cserkészek ezermesteri ügyességgel, kevés pénzecskéjükből – fogalmaz Zoltai Lajos – a céljaiknak megfelelő, valóban tetszetős külsejű tornyos hajlékot varázsoltak az új életre kelt csónakázó mellé... Amit a II. világháború után szüntettek meg, akárcsak például a csapókerti Kincses-tavat.
A környéken egyébként nem a Cserkész-tó volt az egyetlen oázis, hiszen a közelében működött a Vértessy-strand és a Telegdi-fürdő is. Ezekről ebben az összeállításunkban láthatók régi fotók és leírások.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik méltán híres iskolája a Hatvan utca 44. szám alatti Fazekas Mihály Gimnázium. Az intézmény 2024-ben már 151 éves, hiszen az elődjének számító „Debrecen szabad királyi város reáliskolája” 1873. november 3-án nyitotta meg a kapuit.
Ebben az időben még csak fiúk számára oktatta a modern nyelv-, matematika- és természettudomány-központú tananyagait. Az alma mater mai épületét 1891-ben kezdték építeni Meixner Károly tervei alapján, majd a diákok 1893 szeptemberében vehették birtokukba. Emlékezetes az is, hogy 1973. szeptember 30-ig itt közlekedett az 5-ös villamos.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik szomorú-szép helye a Vágóhíd utcai felüljáró melletti katolikus temetőnél található a hajdani dohánygyárral átellenben. Itt, a bekerítetlen területen áll az a különleges sírbolt, amit – a márványtáblája szerint – 1873-ban emeltek „A jó férj és atyának hálás utódai”.
A Reviczky-kápolnának, -mauzóleumnak is nevezett, immár tehát 151 éves nyughelyen nincsen más szöveg. Az viszont tudható, hogy Reviczky Menyhért alussza ott az örök álmát, aki Debrecen polgármestere volt 1843 és 1847 között (más forrás szerint 1842 és 1847 között).
A kőkeresztekkel, márványoszlopokkal és címerrel, timpanonnal is ékesített építményt sajnos időnként feltörik, és az is megesett, hogy teleszemetelték, és hajléktalanok költöztek bele. A mostani, 2024. február 20/21-i látogatásainkon sajnos ismét azt tapasztaltuk, hogy eltűnt a lakat a fémkapuról, s be is nyomták azt – ezt örökítettük meg a fenti, friss videónkban és a most megosztott képeken.
A tetszetős külsejű mauzóleum benti része még úgy-ahogy tiszta volt, és a sírfedél is épnek tűnt, tehát más nagyobb rongálásnak egyelőre szerencsére nem látszott nyoma. Ellenben a kripta mellett a híd alatti átjáró nehezen leírható állapotban leledzett – lásd a lentebbi fotóinkon.
A hely történetéhez tartozik, hogy a katolikus temető területét a város 1717-ben adta örökös használatba a katolikus egyháznak, amikor a hívei visszatérhettek Debrecenbe. A provinciális barokk stílusú, központi kápolnát 1774-ben, a szent kereszt tiszteletére építtette gróf Kállay János császári és királyi tanácsos, kerületi táblaelnök.
Az egyhajós, félkörzáródású szentélyhez ívesen előrehajló lépcsők tartoznak, az alsó szinten pedig eredetileg nyolc fülkesírboltot alakítottak ki. A kápolna tetejét oromzatos huszártorony ékesíti.
A sírkertet 1932-ben zárták be, amikor megnyílt a Debreceni Köztemető. A hely egyre lepusztultabb volt, ám 2005-re a katolikus egyház a terület nagy részét bekeríttette. Sajnos ebből kimaradt a kripta és több síremlék is, emiatt pedig még ki vannak szolgáltatva a rongálóknak és a szemetelőknek – akárcsak a felüljáró tövében lévő régi vasutas- és temetőcsőszi házak is. Ezek az ingatlanok is az utóbbi időszakban a jelek szerint szintén „beköltözőkre találtak”.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A fotót a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk
A különös hangulatú helyen a rét megközelíthető a Déli sorról a régi vasúti gurító alagútjából, valamint a Gázvezeték utcai salakmotor-stadion felől is. Ez utóbbin haladva régi kockaköves út fut a fák alatt az egykori tóhoz, a keresett helyen pedig a meder szegélye is felfedezhető. Videónkban a tó területének és környékének 2023. december 6-i állapotát örökítettük meg:
Zoltai Lajos leírása szerint ez a csónakázó anno a szőlőskertek közt keletkezett. Azoknak a posványos gödröknek, vízállásoknak az egyik legnagyobbika volt, amiknek a hasznosítására, eltüntetésére 1846-ban gondolt legelőször a városi hatóság. A tó területe a vasúti pályaudvar feltöltése (1855–57) előtt még nagyobb volt, az 1930-as években pedig 1 hold és 1200 négyszögöles.
A fotót a malomparki postán bemutatott bélyeg- és képeslap-kiállításon repróztuk
Ezen a szúnyogtenyésztő pocsolyás vízen (amit a szűcsök régóta nyersbőr mosására használtak) a nálunk akkor még kevesek által ismert játék honosult meg: 1873 elején korcsolyázóegyletbe tömörültek a sport hívei. A következő év végén csónakázóegylet is alakult, és bérbe vették a várostól a tó használatát. Ettől fogva ez az iszaptól megtisztított, és kellőképpen felszerelt birodalom 25 éven át az ifjúság kedvelt kiránduló- és szórakozóhelye volt.
Gyakran zajlottak itt lámpionos és fáklyás világításban ünnepélyes versenyek, olykor pesti, bécsi vendégek részvételével – mígnem az 1800-as évek végén „a szép ősz bajuszt viselő öreg Szikszay József” felépíttetvén a menyéről elnevezett Margit-fürdőt, ennek téres udvarán korcsolyapályát is rendezett be, kényelmes melegedő csarnokkal, vendéglővel. A csónakázóegylet nem bírta a versenyt a Margit-fürdő jegével, ami már gőzvasúton is elérhető lett. A vasútállomás újraépítésének, bővítésének akkor felvetett terve a csónakázó jövőjét is bizonytalanná tette. A mostohásodó körülmények miatt 1904-ben a csónakázóegylet feloszlott, s csakhamar követte példáját a korcsolyázó is.
A cserkészek által kialakított, gyönyörű birodalom. Fotó: Kassay Ernő, Csáthy Kiadó, Zempléni Múzeum
A tavat a hozzátartozó földdel együtt 1905-ben évi 100 koronáért Szabó Sándor bérelte ki. Az ő családja 1929-ig tartotta fenn a csónakvállalatot. A tó partján kis nyári vendéglőt is nyitott. Sőt, a természetes forrás vizével táplálkozó tó vizében halat is tenyésztett. Végül a Magyar Cserkész Szövetség vette bérbe a tavat. 1932. május 17-én a városi közgyűlés évi 1 aranypengő díjért engedte át a szövetségnek 1205 négyszögöl földdel együtt – úgy, hogy ott cserkészházat épített, kerítést készített, gyümölcsöst ültetett, és vízi növényeket telepített.
Remek jelenet az egykori tóparti életről
Az avatás 1932. október 2-án volt. Csanak József tervei alapján a cserkészek ezermesteri ügyességgel, kevés pénzecskéjükből – fogalmaz Zoltai Lajos – a céljaiknak megfelelő, valóban tetszetős külsejű tornyos hajlékot varázsoltak az új életre kelt csónakázó mellé... Amit a II. világháború után szüntettek meg, akárcsak például a csapókerti Kincses-tavat. A környéken egyébként nem a Cserkész-tó volt az egyetlen oázis, hiszen a közelében működött a Vértessy-strand és a Telegdi-fürdő is. Ezekről ebben az összeállításunkban láthatók régi fotók és leírások.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik méltán híres iskolája a Hatvan utca 44. szám alatti Fazekas Mihály Gimnázium. Az intézmény 2023-ban már 150 éves, hiszen az elődjének számító „Debrecen szabad királyi város reáliskolája” 1873. november 3-án nyitotta meg a kapuit.
Ebben az időben még csak fiúk számára oktatta a modern nyelv-, matematika- és természettudomány-központú tananyagait. Az alma mater mai épületét 1891-ben kezdték építeni Meixner Károly tervei alapján, majd a diákok 1893 szeptemberében vehették birtokukba. Emlékezetes az is, hogy 1973. szeptember 30-ig itt közlekedett az 5-ös villamos.
A Fazekas Mihály Gimnázium 1973-ban a Hatvan és a Tóth Árpád utca sarkán, a HB Napló fotóján
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik legszomorúbb és legszebb helye a Vágóhíd utcai felüljáró melletti, egykori katolikus temetőnél található a hajdani dohánygyárral átellenben. Itt, a bekerítetlen területen áll az a különleges sírbolt, amit – a márványtáblája szerint – 1873-ban emeltek „A jó férj és atyának hálás utódai”.
A Reviczky-kápolnának, Reviczky-mauzóleumnak is nevezett, immár tehát 150 éves nyughelyen nincsen más szöveg, ám tudható, hogy Reviczky Menyhért alussza ott az örök álmát, aki Debrecen polgármestere volt 1843 és 1847 között (más forrás szerint 1842 és 1847 között).
A 70 éves korában elhunyt Reviczky Menyhért gyászjelentése. A képet Gaál Zoltán Olivér töltötte fel a Facebook-oldalunkra, hangsúlyozva: a néhai polgármester megérdemelne egy utcanevet Debrecenben. Köszönjük szépen!
A kőkeresztekkel, márványoszlopokkal és címerrel, timpanonnal is ékesített építményt sajnos időnként feltörik, és az is megesett, hogy teleszemetelték, és hajléktalanok költöztek bele. A mostani, 2023 március eleji látogatásunkkor szerencsére rendben lévőnek tapasztaltuk az itteni állapotokat.
A polgármester leszármazottja 2017-ben kérelmezte a polgármesteri hivataltól, hogy a mauzóleumot elszállíttathassa a földi maradványokkal együtt a Reviczky család nyírmártonfalvi birtokára. Az önkormányzat úgy véli: a síremléket a hamvakkal együtt a helyszínen kell megőrizni, ugyanakkor megrendelték a szükséges rendbetételeket. Minderről ebben a cikkemben olvashatnak részletesen.
A hely történetéhez tartozik, hogy a katolikus temető területét a város 1717-ben adta örökös használatba a katolikus egyháznak, amikor a hívei visszatérhettek Debrecenbe. A provinciális barokk stílusú, központi kápolnát 1774-ben, a szent kereszt tiszteletére építtette gróf Kállay János császári és királyi tanácsos, kerületi táblaelnök.
Az egyhajós, félkörzáródású szentélyhez ívesen előrehajló lépcsők tartoznak, az alsó szinten pedig eredetileg nyolc fülkesírboltot alakítottak ki. A kápolna tetejét oromzatos huszártorony ékesíti.
A sírkertet 1932-ben zárták be, amikor megnyílt a Debreceni Köztemető. A hely egyre lepusztultabb volt, ám 2005-re a katolikus egyház a terület nagy részét bekeríttette. Sajnos ebből kimaradt a kripta és több síremlék is, emiatt pedig még ki vannak szolgáltatva a rongálóknak és a szemetelőknek.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!