Ez a tapasztalat pedig az, hogy a temető területén legalább két helyen mélyen be van szakadva a talaj, illetve az alatta téglával kirakott boltívek, amik esetleg kripták lehettek. Ezeket az ottjártunkra már körbekerítették színes szalagokkal, ám azok láthatóan immár eléggé viharvertek. A jókora szakadékok bármikor tovább nőhetnek, a szalagok eltűnnek, és egy kis figyelmetlenség után sajnos könnyen beleeshet, aki ott haladna el. Ez pedig nagyon balesetveszélyes! Egyértelmű lenne tehát, hogy a területért felelős egyház / önkormányzat / parkgondozó haladéktalanul tegyen meg mindent a tátongó nyílások és az azok miatti balesetveszély megszüntetése érdekében!
Mindemellett szomorúan állapítottuk meg a 2026. május 29-i látogatásunkon azt is, hogy a temető szomszédos csőszházát ismét megrongálták. A lakatlan épület ablakait és ajtajait korábban már befalazták, miután betörtek és kifosztották illegális lakásfoglalók és vandálok. Most az épület jobb oldali ablakából kiszedték a téglákat és kifeszegették a rácsokat, és minden bizonnyal azon járnak ki-be az önkényes beköltözők. A régi szép csőszház megőrzése és az esetleges bűntanya megelőzése érdekében itt is nagyon sürgető a mielőbbi fellépés és a csőszház hathatós őrzése!
Végül még két itteni észlelésünk: a Reviczky-mauzóleum vasajtaja ezúttal szerencsére rendben lévőnek tűnt, nem törték fel. Viszont sajnos a felüljáró másik oldalában lévő vasutas szolgálati ház szintén egyre aggasztóbb állapotban van a kéretlen behatolók és az őrizetlensége következtében...
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Mivel a nagy kerttel és melléképületekkel is rendelkező épület a sínek mellett és a híd alatt található, túlzás nélkül nevezhetjük Debrecen legextrémebb lakóházának. Sajnos ez a hely is nemcsak szellemtanya lett, hanem immár tönkretett ingatlan is.
Félő, hogy végül ezt a házat is lebontják, mint ahogy tette a MÁV az egykori nyilas-telepi megállóval is. Vagy jobb esetben netalán befalazzák a nyílászáróit, miként sajnos a minap a felüljáró túloldalán lévő temetői csőszház esetében is történt...
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen közelmúltjáról és jelenéről kapott a Debreceni Képeslapok újabb szép felvételeket a Kedves Olvasóitól, így ezúttal ezek közül válogatunk. Az első képet Répás Zoltán csatolta a Kígyó és a Lorántffy utca találkozásának 10 évvel ezelőtti arcáról, amikor például még nem szedték fel a világos ház körüli múltidézó, hangulatos téglajárdát. Fazekas Sándor következő képei a jelenbe, 2024 márciusába repítenek minket, és a cívisváros tavaszi színeit élvezhetjük rajtuk.
Foglalkoztunk a Vágóhíd utcai régi temető csőszházának sorsával is. Ennek a cikkünknek a Facebook-megosztásához Tóth Gyula mellékelte az archív felvételeit, melyeket akkor készített, amikor még nem kellett befalazni az épület nyílászáróit.
Az utolsó fotón a 130 éve elhunyt Kossuth Lajosra emlékező cikkünkhöz csatolt képet mutatjuk be, melyet Gáspár János osztott meg a közösségünkkel. A felvételen a kormányzó széke csodálható meg, amit a Nagytemplomban állítottak ki. Köszönjük szépen! Kedves Olvasóinkat pedig továbbra is arra buzdítjuk, hogy régi és új fotóikat, képeslapjaikat, témajavaslatainkat küldjék el nekünk közzététel céljából a Facebook-oldalunk idővonalára vagy a dbkepeslapok@gmail.com címre.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen múltjából ismét sok archív felvételt kapott Kedves Olvasóitól a Debreceni Képeslapok, így ezúttal ezek közül válogatunk. Az első három fotón Dézsi-Kovács Fridának és Gáspár Jánosnak köszönhetően a hajdani Macsi Balcsit idézzük meg. A galéria a képre kattintva is megnyitható.
A Műhelytelep nevű városrészt bemutató összeállításunkat Hangyál Zsuzsa egy kedves csoportképpel egészítette ki, mely az intézmény nebulóit örökítette meg 1960-ban.
Utolsó előtti felvételünkön Gubler Szilvia feltöltése révén egy régi virágkarnevál jelenetében gyönyörködhetünk. Végül az egykori István Gőzmalom plakátja látható, melyet Fazekas Sándor osztott meg a Debreceni Képeslapok közösségével.
Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy régi és új fotóikat, képeslapjaikat, témajavaslatainkat küldjék el nekünk közzététel céljából a Facebook-oldalunk idővonalára vagy a dbkepeslapok@gmail.com címre. Köszönjük szépen!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik szomorú-szép helye a Vágóhíd utcai felüljáró melletti katolikus temetőnél található a hajdani dohánygyárral átellenben. Itt, a bekerítetlen területen áll az a különleges sírbolt, amit – a márványtáblája szerint – 1873-ban emeltek „A jó férj és atyának hálás utódai”.
A Reviczky-kápolnának, -mauzóleumnak is nevezett, immár tehát 151 éves nyughelyen nincsen más szöveg. Az viszont tudható, hogy Reviczky Menyhért alussza ott az örök álmát, aki Debrecen polgármestere volt 1843 és 1847 között (más forrás szerint 1842 és 1847 között).
A kőkeresztekkel, márványoszlopokkal és címerrel, timpanonnal is ékesített építményt sajnos időnként feltörik, és az is megesett, hogy teleszemetelték, és hajléktalanok költöztek bele. A mostani, 2024. február 20/21-i látogatásainkon sajnos ismét azt tapasztaltuk, hogy eltűnt a lakat a fémkapuról, s be is nyomták azt – ezt örökítettük meg a fenti, friss videónkban és a most megosztott képeken.
A tetszetős külsejű mauzóleum benti része még úgy-ahogy tiszta volt, és a sírfedél is épnek tűnt, tehát más nagyobb rongálásnak egyelőre szerencsére nem látszott nyoma. Ellenben a kripta mellett a híd alatti átjáró nehezen leírható állapotban leledzett – lásd a lentebbi fotóinkon.
A hely történetéhez tartozik, hogy a katolikus temető területét a város 1717-ben adta örökös használatba a katolikus egyháznak, amikor a hívei visszatérhettek Debrecenbe. A provinciális barokk stílusú, központi kápolnát 1774-ben, a szent kereszt tiszteletére építtette gróf Kállay János császári és királyi tanácsos, kerületi táblaelnök.
Az egyhajós, félkörzáródású szentélyhez ívesen előrehajló lépcsők tartoznak, az alsó szinten pedig eredetileg nyolc fülkesírboltot alakítottak ki. A kápolna tetejét oromzatos huszártorony ékesíti.
A sírkertet 1932-ben zárták be, amikor megnyílt a Debreceni Köztemető. A hely egyre lepusztultabb volt, ám 2005-re a katolikus egyház a terület nagy részét bekeríttette. Sajnos ebből kimaradt a kripta és több síremlék is, emiatt pedig még ki vannak szolgáltatva a rongálóknak és a szemetelőknek – akárcsak a felüljáró tövében lévő régi vasutas- és temetőcsőszi házak is. Ezek az ingatlanok is az utóbbi időszakban a jelek szerint szintén „beköltözőkre találtak”.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A debreceni Vágóhíd utcai volt dohánygyár mellett áll egy különleges emeletes kis palota, amin sokaknak megragadhat a tekintetük például a Zsibogóba jövet-menet. Olvasónk, Szegedi Péter is arról érdeklődött, hogy ez új épület, vagy olyan régi, ami eredeileg a dohánygyárhoz tartozott.
Az utóbbi – tudtuk meg a helyszínen érdeklődve. A szép házban ugyanis a dohánygyár szolgálati lakása, illetve lakásai voltak. Nagy Katalin a cikkünk nyomán így fogalmazott: „Lehet, hogy szolgálati lakás-háznak épült. Annál a cégnél, ahol az első munkahelyem volt, ott is a telep melletti iker-szolgálati házban élt a főmérnök és az igazgató a családjaikkal.”
Ottjártunkkor megfigyeltük azt is, hogy szintén különösen igényes lehetett eredetileg az a szomszédos (bizonyára a dohánygyárhoz tartozott) ház is, ahol most étterem működik, továbbá a palota másik végénél az a hosszú zöld épület is, amelyikben többek között húsbolt üzemel. Az utóbbiról olvasónk, Pálóczi Zsolt azt írta, hogy Fűszért-raktár volt. Köszönjük!
Ugyancsak rendkívül egyedi a felüljáró és a volt dohánygyár közötti ház, valamint a híd túloldalán a temető és a vasúti sín közötti régi csőszház is. Ez a két ingatlan sajnos az utóbbi hónapokban az elhagyatottság jeleit mutatja, de természetesen annak mi örülünk a legjobban, ha nem így van! Olvasóinkat arra kértük, hogy aki ismeri a jelzett öt épületeknek a történeteit, eredeti rendeltetéseiket, osszák meg velünk a Facebook-posztunkban, és frisítjük soraikkal ezt a cikkünket. Ennek nyomán Fazekas Gergő is jelentkezett, s azt tudatta, hogy a híd alatti öreg ház nagyon régen bakterház volt. A papája a vasútnál dolgozott még anno, így volt lehetősége a 80-as években bérelni a házat a vasúttól. Volt veteményes is, és szépen rendben tartotta mindig.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!