Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékmű. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlékmű. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 16., csütörtök

Az életmentés közben elhunyt debreceni katona

Debrecenben súlyos tragédia történt 1989. július 16-án az Apafa nevű városrész vasúti átjárójánál: egy katonaként szolgáló, 22 éves férfi hunyt el ott. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Szívszorító kompozíció. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A ma arra járók legfeljebb a sorompó melletti tujabokor alatti táblás-sisakos emlékműkeresztből értesülhetnek erről a megrázó esetről. A 2023. július 27-i látogatásunkon megörökített tábla tanúsága szerint az Üsth Domonkos nevű fiatalember akkor honvéd szakaszvezető volt, és életmentés közben halt hősi halált 1989. július 16-án.

Az emlékmű a sorompónál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szerencsétlenségről a Hajdú-bihari Napló is írt. Az 5 nappal későbbi cikk szerint 1989. július 16-án az apafai vasúti-közúti átjáróban tehergépkocsi és vonatszerelvény ütközött össze, és a magasfeszültségű villamos távvezeték is leszakadt. Ez utóbbit Üsth Domonkos szakaszvezető nem észlelhette, mivel az a megközelítési oldalról nem volt látható.

A Néphadsereg című lap cikke a tragédiáról

A katonát egyetlen gondolat, az életmentés vezérelte: a bajba jutott embertársait akarta kimenteni a tehergépkocsi roncsai közül, de sajnos e nemes cselekedetéért a saját életével kellett fizetnie. Az apafai alakulat állományát a tragédia lesújtotta, s a szakaszvezetőt a saját halottjának tekinti. A honvédség Üsth Domonkos tettét kiemelkedő helytállásnak minősítette, emlékét kegyelettel megőrzik.
Cikkünk nyomán Kedves Olvasónk, Menyhárt Edit Tamara felidézte: Domonkos édesanyja egy életmentőkről szóló Friderikusz-műsorban mesélt az esetről. „Tudomásom szerint megmentett két életet, mentés közben a nagyfeszültség ívet húzott a teherautóra, így Domi már nem jutott ki. Csodálatos barát volt. A halála előtt szénrajz-technikával készített egy önarcképet… mint aki előre tudja, mi fog történni. Diákként is mindig védte a kisebbeket-gyengébbeket. Okos és csinos fiú volt. Fölfoghatatlan az értelmetlen halála… mind a mai napig.”

A kereszt emléktáblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Papp Julianna leírta: „Kisgyermekként a velünk szemben lévő lépcsőházban laktak, orvos szüleinek hatalmas bánata volt a tragédia. Nagyon sajnálom, nyugodjon békében. Eszembe jutott egy kedves motívum...a Libakertben velünk szemben lévő lakásban laktak, a két fiú a szobájuk ablakára festett egy képet, egy nagy gombára és virágokra emlékszem...(én is gyermek voltam). Sokkal később az Édesapjukkal a munkám során találkoztam az egyik háziorvosi rendelőben, és akkor hallottam erről a szörnyű tragédiáról. Megdöbbentő volt.” Haller Tünde Viola így fogalmazott: „Az Édesapját ismertem személyesen, egy kiváló orvos (volt) azért írom így, mert miután elköltözött, nem hallottam Róla! Domonkos temetése megrázó volt... a menyasszonya egy fátyolt és csokrot helyezett a sírra.” A testvértől, Üsth Ágostontól megtudtuk: „Előtte is szakaszvezető volt. Kijárt volna neki a hősi katonai temetés, de mivel ragaszkodtunk ahhoz, hogy pap temesse, ez (szerintük) nem volt összeegyeztethető. Emiatt a posztumusz előléptetés sem volt lehetséges. Akkor még szovjet uralom alatt álltunk. Nem hivatalosan azonban szinte az egész alakulat megjelent a temetésen.” Nagy Tibor ezt is felelevenítette: „Üsth Domonkos a katonatársam volt. Kedveltem, jó gyerek volt. Amikor történt az eset, eltávozáson voltam. Így utólag jobb nekem így. Így is megviselte az összes katonát. Augusztusban szereltünk le, ő sajnos nem. Abban az átjáróban nem sokkal elütötték a század orvosát, egy törzszászlós asszonyt. Korábban egy katonatársunk ott lett öngyilkos, a vonat elé vetette magát.”

Az emlékkereszten lévő rohamsisak. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Apafán járva nem mellesleg egy másik tragédia mementójával is szembesülhetünk: 1944. október 13-án SS-katonák és csendőrök az apafai katonai lőtéren kivégeztek 62 munkaszolgálatost (zsidót és nem zsidót egyaránt). Ezt a táblát nem fotózhattuk le, mivel a lőtér magánterület.

A tragédiával a korabeli Képes Újság is foglalkozott


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az új emlékmű. Fotó: Üsth Ágoston

2026. június 12., péntek

A káprázatos Kossuth utca 1958-ban, és ugyanott napjainkban

Debrecen egyik legszebb helye volt a Kossuth utca vége, ahol a Verestemplom áll ma is. Jól példázza ezt az az 1958-as fotó is, amit a Fortepan osztott meg Török Kálmán adományának köszönhetően.


A parkban akkoriban nemcsak növények voltak, hanem cirill betűs, géppuskás emlékmű is. Ez 1945 és 1970 között állt ott, minden bizonnyal a fotó készítőjének háta mögött. Aztán, 1970-től a rendszerváltásig itt magasodott a legendás harckocsis szobor.

Napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az alábbi teljes fotón az is felfedezhető, hogy a templomnak valamilyen okból hiányzik a teteje. Erre magyarázat lehet az is, hogy 1957-ben egy nagy erősségű szélvihar következtében a torony csúcsán lévő keresztrózsa, vitorla és csillag erőteljesen kimozdult. Ezek visszahelyezését a következő évben fejezték be. De persze magyarázat lehet a hiányzó toronyra fotózási, előhívási, technikai stb. hiba is.

Fotó: Fortepan / Török Kálmán, 1958

Kossuth utcai cikkeink sok szép régi képpel:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 11., csütörtök

„Jó így csendesen nézni a fákat” – Tóth Árpád költő nagyerdei emlékműve

Debrecenben a nagyerdei Titkos-tó, valamint Oláh Gábor szobra közelében bújik meg híres alkotónknak, Tóth Árpád költőnek az emlékfala, amit 1934. június 10-én avattak fel.

Anno és ma. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Medgyessy Ferenc szobrász és Popper Ferenc budapesti építész közös kompozícióját a Debreceni Hét zárónapján leplezte le az Ady Társaság nevében Ady Lajos. Ekkor nyílt meg a Nagyerdei Stadion is, amit aztán 2013-ban bontottak le. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A mai emlékmű. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Sesztina-villa, a barbár módon elásott Sesztina-padok, továbbá a volt vakondszobor közelében lévő emlékművön eredetileg egy szép amfora is állt. Ezt, valamint a domborművet sajnos megrongálták, illetve ellopták, így napjainkban másik dombormű (E. Lakatos Aranka alkotása) van a falon. Immár hiányzik róla a karcsú kehely, s a nem profilból, hanem szemből ábrázolt költőre kalap került. Archív és friss képeinken mindemellett az is látszik, hogy megváltozott a tégla körüli perem, valamint a feliratos fal anyaga is. A megjelenített idézet – egy vessző kivételével – azonban ugyanaz: „Jó így csendesen nézni a fákat, érezni a derűt, mely mindent áthat.” A növényzet pedig immár sokkal dúsabb itt.

Az eredeti emlékmű. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Háttérben a Sesztina-villa. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:

2026. április 2., csütörtök

A tank, ami miatt sok gyerek akart harckocsizó lenni

Debrecen egyik jellegzetes emlékműve volt a Kossuth utcai tankszobor, amit 1970. április 2-án avattak fel egy nagyszabású katonai parádéval (nem sokkal az Újvigadó átadása előtt). „Örök dicsőség és hála a debreceni páncélos csata hős szovjet katonáinak” – volt olvasható az 1944 októberi hortobágyi páncélosütközet óriási mementóján. Az alábbi fotón az azóta lebontott házak is figyelemre méltók: 

Az átadás évében. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

A 48 négyzetméteres domborművet meglepő módon ugyanaz a Pátzay Pál, Kossuth-díjas szobrász készítette, aki a Pallagi úti Kígyóölőt és a főutcai felszabadulási emlékművet is. Az akkori sajtóhír szerint a kompozíció faragott süttői kőtömbjei a leleplezés előtti reggelen érkeztek meg a helyszínre. Ez a terület a mai Szent Efrém (korábban Bányai Júlia) Általános Iskolával átellenben található.

A szobor 1977-ben. Fotó: Pathó Sándor

A Napló korabeli beszámolója kitér arra is, hogy az átadási ünnepségen az „érdeklődők ezrei” előtt díszegység fogadta Oláh István vezérőrnagy, miniszterhelyettes köszöntőjét. Beszédében a tábornok egyebek mellett kiemelte azt is, hogy Debrecen nagy szerepet játszott a történelmi sorsfordulóban, és 1944 végén innen indult el az új élet a II. világháborút követően.

Cikk a felállításról (részlet). Fotó: HBN

A tankszobrot a rendszerváltás után távolították el. Előbb a Vértessy-kastély közelében, egy Gázvezeték utcai telepen tárolták, aztán átvitték az István útra, egy cég udvarára. További érdekesség hogy a Kossuth utcán a tankszobor előtti időkben is volt egy szovjet emlékmű ugyanott. Azt egy feliratos nagy fal, egy géppuska, valamint egy kis csobogó alkotta. A muzeális értékű képeket Kiss Erika küldte róla nekünk, a készítőjük pedig az édesapja, Szabó István cukrász.

A képeket Kiss Erikának köszönjük!

Akkoriban még sokkal több volt a növényzet a környéken:

Fotó: Fortepan / Török Kálmán, 1958

Kapcsolódó összeállításaink régi fotókkal:
A Napló fotói az avatásról

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. december 8., hétfő

A Petőfi téri szökőkút

A Petőfi téri díszpark. Fotó: Fortepan / Váti, 1968.

Debrecenben a Petőfi tér szökőkútját 1960. április 3-án adták át a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából. A park évtizedeken át az egyik legszebb, virágoktól roskadozó helyünk volt, és esténként a szökőkút színes reflektorai is beragyogták. A szökőkutat 2021. december 8-án mégis lebontották.

A szökőkút 2017-ben. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Azt megelőzően a szökőkút 2017-ben működött utoljára, és folyamatosan pusztult, ahogyan a korábban gazdagon beültetett park is egyre elhanyagoltabb lett. A következő, döbbenetes képen a lebontott szökőkutat, illetve a helyén hagyott köveit mutatjuk be.

2021. december 8. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2022. november 17-én átadott új parkban a szökőkút helyett máshol, a Petőfi-szobor közelében található egy medence, amihez büfé is tartozik. A parkot egyebütt is átépítették, és nagy rozsdás vastömbök ,,mutatják", hogy mik voltak a területen a II. világháborús bombázások előtt. Az egykori szökőkút területénél egy vasrácsokkal körbevett játszóteret alakítottak ki. 

Az új játszótér. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. december 2., kedd

Az 1994. december 2-i szajoli vasúti katasztrófa

Debreceniek és Hajdú-Bihar más településének lakói is életüket vesztették abban a  balesetben, amely 1994. december 2-án történt a szajoli vasútállomáson. A Wikipédia leírása szerint 16 óra 46 perckor kisiklott az állomáson áthaladó – Nyíregyháza és a Nyugati Pályaudvar között közlekedő – gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik mintegy 110 km/órás sebességgel egymásba, ill. az állomásépületbe rohantak. A helyszínen 27-en meghaltak, a kórházban további négyen. A sérültek száma több mint 50.


A balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyedórával az első vágányon szabálytalan tolatást végeztek. A váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. Tolatáskor a tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót, s emiatt az visszaállítódott az első vágány irányába. Erről a forgalomirányítás nem tudott, és a tolatást végzők sem ellenőrizték a váltók állását a felvágást követően. Ennek következtében a gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel (kb. 110 km/h) érkezett a ténylegesen kitérő állású váltóra, ami ebben az állásban legfeljebb 40 km/órás sebességgel lett volna járható. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija kisiklott.

Napló-cikkek a tragédiáról. Reprók: Arcanum

A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetése miatt a Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet. A MÁV – összesen 96 esetben – fizetett kártérítést az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és az anyagi veszteséget szenvedetteknek. További részletek ebben az összeállításban idézhetők fel. Az áldozatok emlékművéről (amit a szajoli állomáson emeltek) a képeinket Kedves Olvasónk, Bányai Sándora Debreceni Vonatozás című oldal szerkesztője készítette, és segítette velük e cikkünk megjelenését.

Az áldozatok szajoli emlékműve. Fotó: © Bányai Sándor

Következzen néhány idézet Kedves Olvasóink korábbi hozzászólásai közül.
– Gálóczhi-Tömösváry Róbert: Terhes évfolyamtársnőm halt meg ott. A tablónkon is rajta van. Teletexen néztük a halottak sérültek neveit. Szendrei Tibor: Az utána következő járaton ültem. Órákig álltunk a nyílt pályán, de csak annyit tudtunk, hogy valami komoly baleset történt előttünk. Huh, még most is durva érzés, főleg amikor eszembe jut, mi lett volna, ha nem késem le azt a vonatot. Bakkai Éva Tanárnő: 119 km/ óra sebességgel közlekednek az IR vonatok ezen a vonalon, de Szajolnál minden vonat megáll a balesetre, az áldozatokra emlékezve. Nyugodjanak békében! – Zoltán Nagy: A 4-esen rengetegen stoppoltak vissza Debrecen felé, lehetett érezni, hogy óriási baj van. Debreczeny Zsolt Tivadarné: Ó jaj! Ezen a hétvégén terveztem Péter fiammal Debrecenbe utazni! Ezzel a vonattal jöttünk volna vissza Budapestre! 10 percenként néztem az órámat, hogy indulni kéne..... végül úgy döntöttem - fáradt voltam - meg sem utazunk! Zoltán Kardos: Én eggyel korábbival jöttem el a kisfiammal és a feleségemmel, Pesten a kollégák úgy néztek ránk?, ők már tudták mi történt.

Az emlékmű felirata. Fotó: © Bányai Sándor

Kapcsolódó cikkeink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. november 9., vasárnap

A 39-es gyalogezred (1756–1918) nagyerdei emlékműve

Debrecen háziezredének, a Mária Terézia rendeletére 1756-ban létrehozott Császári és Magyar Királyi 39. Gyalogezrednek az emlékművét 1925. szeptember 6-án avatták fel a mai Medgyessy sétányon.

Fotó: Fortepan / Liszkay Cecília, 1933

A katonaalakokat, a Szent Koronás Magyar Címert, és emléktáblákat is tartalmazó szoborcsoportot Debreczeny Tivadar készítette, aki például a Déri téri Merengőt is megalkotta. Az avatáson jelen volt József királyi herceg, vitéz Fábry Dániel őrnagy, a királyi herceg szárnysegédje, valamint vitéz Nagy Pál, gyalogsági tábornok, a hadsereg főparancsnoka is. Íme videónk a nagyerdei mementóról:


A lenyűgöző emlékmű napjainkban sajnos ismét megérett a restaurálásra. Hiszen például a talapzat elég rozoga, ugyanakkor a lánctartó oszlopok kelyhei is igen hiányosak...

Az emlékmű napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. június 10., kedd

„Jó így csendesen nézni a fákat” – Tóth Árpád költő nagyerdei emlékműve ma 91 éves

Debrecenben a nagyerdei Titkos-tó, valamint Oláh Gábor szobra közelében bújik meg híres alkotónknak, Tóth Árpád költőnek az emlékfala, amit 1934. június 10-én avattak fel.

Anno és ma. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Medgyessy Ferenc szobrász és Popper Ferenc budapesti építész közös kompozícióját a Debreceni Hét zárónapján leplezte le az Ady Társaság nevében Ady Lajos. Ekkor nyílt meg a Nagyerdei Stadion is, amit aztán 2013-ban bontottak le. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A mai emlékmű. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sesztina-villa, a barbár módon elásott Sesztina-padok, továbbá a volt vakondszobor közelében lévő emlékművön eredetileg egy szép amfora is állt. Ezt, valamint a domborművet sajnos megrongálták, illetve ellopták, így napjainkban másik dombormű (E. Lakatos Aranka alkotása) van a falon. Immár hiányzik róla a karcsú kehely, s a nem profilból, hanem szemből ábrázolt költőre kalap került. Archív és friss képeinken mindemellett az is látszik, hogy megváltozott a tégla körüli perem, valamint a feliratos fal anyaga is. A megjelenített idézet – egy vessző kivételével – azonban ugyanaz: „Jó így csendesen nézni a fákat, érezni a derűt, mely mindent áthat.” A növényzet pedig immár sokkal dúsabb itt.

Az eredeti emlékmű. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Háttérben a Sesztina-villa. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

2025. április 4., péntek

Vetített képes előadás írók-költők debreceni szobrairól

Debrecenben a 22. költészeti fesztivál 2025. április 8. és 12. között várja az irodalom és a helytörténet iránt érdeklődőket több helyszínen. Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Ady Endre egyik szobra. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A rendezvénysorozat egyik érdekes színfoltja lesz 2025. április 11-én, a cívisváros és a költészet napján az a vetített képes előadás, amely írók és költők debreceni szobrait mutatja be a Bem téri Méliusz-könyvtár II. emeleti Helytörténeti Részlegében. 


Az ingyenes program 14 órakor kezdődik, és a résztvevők az alkotások készítőit és felállítási idejét is megismerhetik a képek nézegetése közben. Az esemény részletei itt tekinthetők meg, a 22. Debreceni Költészeti Fesztivál teljes programkínálata pedig az alábbi plakáton. Jó szórakozást Mindenkinek!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. március 17., hétfő

Időutazás Debrecen káprázatos életképeivel 1955-ben

Debrecen az '56-os forradalomhoz közeledve is élte a mindennapjait. Dolgoztak a fotósok is, akik szebbnél szebb képeket készítettek. A Fortepan 1955-ös lenyűgöző anyagai közül válogatva, elsőként a Vörös Hadsereg útja panorámája tárul fel a gyönyörű lombos fasorokkal, a villamosok sínjeivel, valamint a még saroktornyos takarékpénztári palotával.
 
Főutca, 1955. Fotó: Kotnyek Antal, Hires Tibor

A saroktorony és egy masírozó rezesbanda alulról is megcsodálható a következő muzeális képen.

Zenekar a főutcán. Fotó: Kotnyek A., Hires T.

A Csapó utca és a főutca sarkán 1955-ben még egy szovjet obeliszk állt. Az újabb, ma is meglévő felszabadulási emlékművet 1967-ben avatták fel. A jelek szerint az iménti zenekar idevonult.

Az obeliszk. Fotó: Kotnyek Antal, Hires Tibor

A korszak legendás alakja volt a „debreceni Kossuth”, alias Füley Gusztáv. Róla e múltidézés végén is megosztunk egy fotót, az őt bemutató összeállításunk pedig idelátogatva olvasható régi képekkel.

Füley úr. Fotó: Kotnyek Antal, Hires Tibor

Íme még egyszer a káprázatos nyitóképünk, de már teljes méretben!

A főutca látképe. Fotó: Kotnyek A., Hires T.

A főutca, illetve debreceni főtér közelében található az 1955-ben is népszerű Déri tér és múzeum. Ott anno egy ilyen vidám jelenetet is lencsevégre kaptak: 

A múzeumnál. Fotó: Vincent Till Baumgartner

És, ahogy ígértük, végül a legendás „Kossuth-ról” még egy fotó. Itt éppen egy régi szép villamoson utazik, és az egyenruhás, mosolygó kalauzzal beszélget. További jó időutazást Mindenkinek!

„Kossuth” a tuján. Fotó: V. T. Baumgartner

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!