A
Debrecen nevét viselő dohánygyár a Vágóhíd
utcai (Diószegi úti) ipartelepen 1887.
október 25-én kezdte meg a termelést. Ebben az évben adták át a Verestemplomot is.
A magyar királyi pénzügyi tárca 1880-ban döntött a létesítmény megépítéséről, s ehhez a város 24 hold (akkor még
legelőnek használt) földet adott – áll a Dohánymúzeum cikkében. A telek igen ingoványos volt, így az U alakú
épülettömb alá méteres betonalapot raktak. A 300 éves katolikus temetővel szemközti gyárat 1887. október 25-én adták át. A termelés zömét ekkor kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta),
pipadohány és egy gyógyászati célú dohánykivonat képezte.
Majd 1894-től főként lakossági olcsó cigarettákat állítottak elő. 1914-ig leginkább Király, Hölgy, Magyar, Virginia nevű cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak, valamint többek között fogyasztási dohányt és ,,legfinomabb Magyar szivarkadohányt" készítettek.
![]() |
A gyönyörű főépület napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
1926-ban Magyar Királyi Dohánygyár lett a cég neve, három évvel később pedig beindult a nikotingyártás is. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, s ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. október 23. után főleg a Vörös Hadseregnek készítettek cigit és fogyasztási dohányt a jóvátétel címén.
![]() |
Dohánybeváltó, 25.01.01. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A telep 1950-ben kapta a Debreceni Dohánygyár nevet, s ekkor új gépeket is beállítottak. Az üzem akkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai, Magyar és Vegyes dohányokat.
A termelési eredmények fokozásáért 1966-ban folytonos gyártási technológiát vezettek be. Abban az időben a főbb termékek: Kossuth,
Terv, Munkás és Mátra cigaretta, valamint Club és Sztár pipadohány, míg a fogyasztási dohány termelése folyamatosan csökkent.
![]() |
Hajdani termékek. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Viszont az
1960-as években megkezdődött a filteres
cigaretták gyártása is, amely eredményeként a Debreceni Dohánygyár legfontosabb márkája 1972-től a
füstszűrős Symphonia
lett. A nagy múltú telep utolsó korszaka a rendszerváltás után köszöntött be. A gyárat a Reemtsma vette meg, s végül 2004. május 1-jén megszüntették a termelést. A telepet ezután egy helyi vállalkozó vásárolta meg, aki a Lion Office Center nevű komplexumot alakította ki rajta. Nemcsak új épületeket húzott fel, hanem az eredetieket is nagyon szépen megóvta.
Az archív felvételek forrása: Dohánymúzeum |
A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a bőr- és cipőgyár, a húsüzem, a Barnevál, a Sajó István-féle hűtőház, a Kati kocsma, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.
Az iparvágányok mellett az 1975 nyarán megszüntetett négyes villamosok is itt közlekedtek. A Zsibogó még megvan, és változatlanul nagy népszerűségnek örvend.
Dohánygyári részlet, 1908. (Mihály Sámuel kiadása) |
Ha érdekel az egykori Göcs története is, akkor idekattintva olvasható róla az összeállításunk
sok korabeli fényképpel.
A régi ruhagyári anyagunk ezen a linken érhető el, míg a kefegyári múltidézésünk itt található.
Vágóhíd utcai anyagaink új és régi fotókkal:
- A Debreceni Dohánygyár mai képeken
- A húsipari vállalat
- A Kati Kocsma legendája
- 150 éves a magányos kripta
- A katolikus temető és a kápolnája
- A Vágóhíd utcai temetői csőszház
- A Zsibogó
- A Vágóhíd utcai felüljáró
- Az oroszlános kapu 1906-ból
- Tankcsata és négyes villamos
- Utolsó képek a Barneválról
- A Vágóhíd utcai palota és a híd alatti öreg házak
- Az Utopia Disco
- Ufóinvázió a régi temetőnél
- Holdbéli táj lett a Barnevál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése