Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ülőhely. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ülőhely. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 3., péntek

Hogy került egy „Déri téri pad” a lakótelepre?

Debrecen egyik betonházakal körbevett játszóterén, a Kandia városrész lakótelepi tömbbelsőjében, egy kitaposott, szemetes részen található egy különös, oda nem illő, kopott-koszos pad, ami egyúttal nagyon emlékeztet is „valamire”. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Már csaknem 40 éve áll a panelház mellett ez a különleges pad. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az ívelt betonlábak és -kartámaszok, valamint barna deszkák alkotta ülőalkalmatosságról némi tanakodás eredményként megállapíthatjuk a felfedezést követően, hogy az bizony a Déri téren lévő padok mintájára készült. Ebben a másolatban az is szokatlan, hogy nem például a házzal párhuzamosan, hanem elforgatva árválkodik az elhanyagolt környezetében. Mindezek alapján Kedves Olvasóinktól azt kértük, hogy aki ismeri ennek a lakótelepi ülőhelynek a történetét és/vagy készítőjét, ossza meg velünk a Facebook-oldalunkon a minden bizonnyal érdekes ismereteit.

A Déri tér padjai, melyek mintául szolgálhattak a Kandia utcai hasonmásukhoz. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívásunk hatására jelentkezett Laboncz Ferenc is, aki kifejtette: A padot egy 52 éve ott lakó férfi (aki nem szobrász) csinálta kedvtelésből, saját erejéből és pénzéből kb. 35 éve. A beton oldalkarfákat ott öntötte ki, amiket egy haverjával Ferencék is segítettek felvinni a mostani helyre (nem volt könnyű). Azért odarakta, mert ott volt a legárnyékosabb hely akkoriban. Kósa Attila mindemellett leírta, hogy a padot egy Józsi nevű, ott lakó barátjuk építette teljes önszorgalomból. Saját pénzéből és teljesen önallóan. Ők gyerekként segítettek, amit tudtak. Csinált hozzá sablont, öntötte a betonkarfát. A környékbeliek jól ismerték, mert szintén mások szórakoztatására minden évben Mikulás-ruhát húzott, és járta a környéket, és cukorkát adott minden gyereknek, aki tudott mondani neki egy verset.
Idézzük Őri András hozzászólását is. „Álljon itt a neve: Dusa József volt az építő meg a Mikulás is... Remélem, jó egészségnek örvend.”

A Déri tér és a Déri Múzeum tavaszi látképe a postapalotából. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Hasonló érdekességként ajánjuk figyelmükbe a Dobozi-temető utolsó sírköve című cikkünket is!


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. december 25., csütörtök

Az 1912 karácsonyán megnyílt Apollo Mozi

Esti fények. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Debrecen mai legrégebbi működő mozija a kezdetek óta a Piac és a Miklós utca sarkán üzemelő Apollo Mozi. A filmszínházi tevékenységre Farkas Andor posztókereskedő és testvére, dr. Fejér Ferenc ügyvéd hoztak létre részvénytársaságot. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A kép jobb alsó sarkában a mozi első cégére

Az építkezés alatt itt is voltak akadályok (beomlott az emeleti páholykeret), ám az Apollo végül 1912 karácsonyán megnyílt. Béber László leírása szerint (lásd a cikk végén) a nézőtéren eredetileg emeleti közép- és a Miklós utca felől oldalpáholyok is voltak. A bejáratok ez utóbbi felől nyíltak, s a földszinten 432 ülőhellyel, az emeleten 162 páholyüléssel rendelkezett. Újításként nem vászonra, hanem gipszfalra vetítettek. Az igazgató kitűnő szakember, Deésy Alfréd, a színház értékes tagja, a későbbi jeles filmrendező volt.

Az Apollo-tömb. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mint tudjuk, a Meteor Mozi akkor már javában fogadta a közönséget, hiszen 1911. október 1-jén nyitotta meg Csomor Gyula. Aztán, 1913. december 7-én megnyílt a részvénytársasági Arany Bika Mozgószínház is. Az még nem a Víg mozi helyiségében volt, hanem színháznak épült a mai Bajcsy-Zsilinszky utcai részen. Az emeleti páholyaival nagyjából annyi ülőhelye volt, mint az Apollónak. A mozit Ollinger Ferenc igazgatta.

Az Apollo. Fotó: Déri Múzeum / Faragó István, 1964 

A mozik az éles versenyben a nagy sztárokat, Asta Nielsent, valamint Henny Portent, Susanne Grandaist és Waldemar Psylandert vetették be egymás ellen a plakátokon, 3 órás nagy filmeket vetítettek, köztük az emlékezetes cirkuszfilmet „A négy ördög”-öt és a „Quo vadis?”-t, és megjelent az első szkeccs: Weisz Pista, a huszár. A mozikat akkor veszély is fenyegette, mert egyesek a válsággal küzdő színigazgató, Mezei Béla javára meg akarták adóztatni a mozijegyeket. A tanács a kísérletet azonban azzal utasította el, hogy „ez a legszegényebb népréteget sújtaná”. Hála Istennek!

2025. dec. 23-án a bejáratnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mozikban akkor már 5–6 tagú szalonzenekarok játszottak, s mind kedveltebbek lettek a híradók: a meggyilkolt félvilági nő, Mágnás Elza temetése, a schizma-per, FTC–MTK-rangadó. (Jellemző ezek frissességére, hogy a debreceni bombamerényletről készült Pathé-híradót harmadnap már vetítették a mozik.) Még két esemény hozta mozgásba a közönséget: Waldemar Psylander fellépése az Urániában egy szkeccsben, és az, hogy a főkapitány ugyancsak az Urániában betiltotta a Rocambole-t. Aztán kitört a mindent elsöprő I. világháború, s lezárult a debreceni mozik első korszaka...

Az Apollo. Fotó: Déri Múzeum / Faragó István, 1964

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


A Napló 1969-es mozitörténeti cikke