Szűcs Ernő 1994-es leírása szerint (lásd cikkünk végén) a Leveles elődje már az 1800-as években is működött, ám az első időkben csak alkalmi építmény volt, amit lombos ágakkal fedtek. Innen származik a neve. Évente kétszer, a kollégiumi diákok tűzoltómajálisa és a pünkösdi népünnepély érdekében állították fel, a helye pedig a mai – immár évek óta nem üzemelő – fedett uszoda helyén volt a mostani Pallagi úton. 1885-ben ott állították fel a Budapestről hozott pazar Dobos-pavilont, így a Leveles új helye a későbbi – ma már szintén nem létező – Nagyerdei Kemping bekötőútjánál lett, talán éppen a mostani tisztásnál (ahol pihenőház és tűzrakóhely is található). A századfordulótól a Leveles már állandó, szilárd épület volt, és tavasztól őszig mindennap fogadta az óriási számú enni-inni és táncolni vágyó közönséget. Ez a vendéglő a II. világháborúban megsemmisült, emiatt később a csónakázó csónakházát nevezték ki „Levelesnek”. Az akkor még természetközelibb csónakázót egy kis fahidas büfésziget is gazdagította, s a Leveles látogatói ott is elfogyaszthatták a betevőiket. Ez az 1960-as években szűnt meg, amikor elkezdték építeni az 1970 tavaszán átadott Újvigadót.
Ötletes képeslap. Itt már nem lombsátor a Leveles
Akkor már létezett a Medgyessy sétányon az az épület, ami anno pandúrőrházként funkcionált. A Napló 1957. április 29-én adott hírt arról, hogy ebben a házban nyitották meg az Ohati Állami Gazdaság Halászcsárdáját. „Így már május elsején vendégül láthatták ebben a kellemes környezetben a dolgozókat, akik nemcsak a halászlé, a rántott és sült hal hívei, hanem ízlik nekik az igazán jó Tokaj-hegyaljai bor is. Török rácskerítéses bokszok, 300 férőhely, jó borok, halak, udvarias kiszolgálás és kellemes zene várta ide a látogatót” – fogalmazott a korabeli tudósítás.
A Halászcsárda idővel annyira átvette az egykori Leveles szerepét, hogy végül hivatalosan is Leveles Csárda szerepelt a cégtábláján. Ez a cégtábla 2025 tavaszáig volt kint a galabdúcos-székelykapus főbejáraton. Akkor ugyanis egy néhány éves Csipkerózsika-álmot követően új üzemeltetője, neve és tevékenységi köre lett a létesítménynek.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen
belvárosában, az emeletes házak takarásában van egy kis
tér. Ez a Hal köz, mely ismét sokak kedvence. A Bajcsy és a Simonffy utca közti tömbbelsőben korábban az emlékezetes piac volt. Itt főként halat, húsféleségeket és tejtermékeket árultak, míg a kenyérpiac a Dégenfeld téren volt.
Olvasónk, Lencsés Jolán így fogalmazott a Hal közről: „Fehér tüllel-vászonnal letakart túróhalmok, házi gomolyasajt, kannában a tej, szilkékben a zsíros-sűrű tejföl és a halványsárga vajkupacok. A teret pedig belengte a finom tejtermék illata. Gyermekként varázslatos volt ott a vásárt körbejárni és nézni...”
A fenti szép üdvözlőkártyát V. Pákozdi Károly Zoltán osztotta meg az olvasóinkkal.
A Halász. Képforrás: Volán, ÉPFU, BSZV, ÁFOR...
A Széchenyi utca felől volt a Halász
vendéglő, ami az utolsó időkben már csak (nem igazán jó
hírű) kocsmaként funkcionált. 2003 óta üzletház áll a helyén.
A fenti lap fekete-fehérben. Reprint: Uropath
A
piac felszámolása után egy-két haláruda még kitartott az
épületekben, a kis téren pedig konzervgyári bolt, majd
csavarüzlet volt. Közben a helyet parkolónak is használták,
mivel akkor még oda és a Simonffyra is bemehettek gépjárművek.
Az elhanyagoltság és a nagy igénybevétel miatt rohamosan romlott
a környék állapota.
A
felújítás és az átépítés 2010-re fejeződött be. A Hal
közben is immár megannyi vendéglő, valamint galéria, szökőkút,
szobor, padok és esti díszkivilágítás is szolgálja a
látogatókat.
A hely kicsik s nagyok körében is nagy
népszerűségnek örvend; korábban a szobor megítélése még
megosztotta az embereket, de a többség mára már bizonyára ezt is
megszokta.
Olvasóink közül sokan emlékeznek a régi időkre. Kubinyi Katalin például azt írta a posztunkhoz, hogy azóta sem evett olyan gomolyát, mint ott, a bódéban Ráday nénitől vettek! Törökné Erzsébet felidézte: ha a városba jöttek,mindig ettek egy finom húslevest és töltött káposztát a kifőzdében. Még a levesbe való tésztát is mindig frissen készítették el hozzá.
Idézet Fogarasi Józsefné Patyu hozzászólásából: „az első bódéban Nádasné Szerénke néni igazi házi tejfölt, túrót, gomolyát, vajat árult, azoknak volt íze, színe, sokat vásároltunk nála. Hegedűsné Rózsika néni főzte a csodálatos tyúkhúslevest, arról is csak felsőfokon lehetett beszélni ill. ízlelni.” Kujbusné Márti azt írta, hogy ,,Volt ott minden! Tejpiac, a Bugjó Zoltán húsboltja, Bözsi néni kifőzdéje! Később képkeretező, és persze a Halászcsárda! Mindennap lehetett vásárolni!” Köszönjük szépen! A Hal köz és a Simonffy utca sarkán pompázó épületről idekattintva lapozgathatók szép fotóink.
Hatalmas fali kép a Hal köznél DBKL Felhívjuk
a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják
a Debreceni Képeslapok fotóit
és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról,
akkor
az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga
után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
