Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 7., szombat

Volt egyszer egy műjégpálya az Oláh Gábor utcán

Debrecenben ma is sokan emlékeznek még a nagy korcsolyázásokra, korongcsatákra, amelyek a hajdani Vörös Hadsereg úti pályán, az Aranybika Szálló melletti jégen és a csónakázó felhizlalt jegén zajlottak.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az éledező debreceni korongsportot és az állandó korcsolyázási lehetőséget sajnos gyakran elúsztatta az enyhe időjárás. Emiatt a régi pályák szerepét a DMTE új nagyerdei műjégpályája volt hivatott átvenni, novembertől áprilisig folyamatos sportolási alkalmat adva – írta anno a HB Napló.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

Ennek érdekében az Oláh Gábor utcai új sporttelepen 21,6 kilométernyi csővezeték került a beton alá, melegedő, öltöző, büfé kapott helyet a pálya végében, s palánkokat, reflektorokat is telepítettek a kompresszorok, jéggyalu mellett. A DMTE és bázisvállalatainak (HÁÉV, a Titász, MGM) nagyszabású akciójához a megyei és városi tanács vezetésével 22 hajdú-bihari üzem, vállalat, téesz csatlakozott, anyagi segítséget, társadalmi munkát felajánlva, hogy 1977. november 7-re, a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére átadhassák a műjégpályát.

Jégkarnevál 1986. március 1-jén. Fotó, cikk: HBN

Ez így is történt, s a rendezvényre az építésben közreműködő üzemek, vállalatok dolgozói, képviselői kaptak meghívót. Az ünneplő közönség előtt a hazai jégsport több neves képviselője tartott bemutatót: a Regőczy, Sallai jégtáncos pár, Vajda László és Erős Ágnes, valamint a Ferencváros és az Újpesti Dózsa jégkorongcsapata.

A fénykor és 2026. július 13. Fotók: © MKK / Vass Attila Tamás

A csaknem 16 millió forint költséggel épült létesítmény hivatalosan november 8-án reggel 8 órakor nyitotta meg a kapuit. A telep fenntartói három műszakban dolgoztak: 8-tól fél 12-ig, délután 1-től fél 5-ig és este fél 6-tól 9-ig tartottak nyitva. A szünetekben végezték a felújítást.

Fotó: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege

A felnőttek 10, a diákok, katonák és nyugdíjasok 5 forintért korcsolyázhattak a 3,5 órás műszak idején. A 6 éven aluliak kísérői részére 3 forintos jegyet kellett váltani, viszont a ruhatár használata díjtalan volt. A turnusokban 250–300 ember korcsolyázhatott. A pálya körüli lelátókon kétezer szurkolónak biztosítottak állóhelyet, a telep elé pedig 80 férőhelyes parkolót építettek.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Csodás időszak volt... Mígnem az Oláh Gábor utcai pályát 2013 őszén már nem nyitották ki, mondván, hogy elavult és nem felel meg az előírásoknak. Ma már extrém sportpark van a területen, a szabadban korcsolyázni pedig többek között a Nagytemplom előtt, illetve a Nagyerdei Stadion mellett évente felépített/lebontott mobilpályán lehet.

Fotó: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az 1986. II. 15-i jégfarsang képei a Naplóban

2026. november 6., péntek

A felszabadulási emlékmű a debreceni főutcán

Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969

Debrecen főutcáján immár csaknem 60 éve áll a felszabadulási emlékmű, amit a Debreceni család címmel is szoktak illetni. Ez az egyetlen köztéren hagyott alkotás a „munkásmozgalmi szobraink” közül.

A meghívót Kathi Ferencnek köszönjük

Pátzay Pál alkotását 1967. november 6-án délelőtt avatták fel a Vörös Hadsereg útján. A kompozíció talapzatán eredetileg a „Debrecen népe jövendőjével köszönti felszabadulását” felirat szerepelt.

Pátzay Pál a  makettel. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Az átadás dátumából kiderül, hogy a kompozíciót valójában a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulóján leplezték le, ugyanis Debrecent 1944. október 19-én „szabadították fel” a szovjetek. A talapzaton is feltüntetett évszámok a felszabadulás mellett a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójára is utaltak.

Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969 

„A szovjet csapatokat és a békés jövőt üdvözlő debreceni család” meglepő módon ma is megvan. A belvárosi korzó ezredfordulós kialakításakor csupán arrébb helyezték egy alacsonyabb talapzatra.

Képeslapfotó: Tulok Ferenc, 1969

A szobor helyén korábban egy szovjet obeliszk állt, szintén az Aranybikával szemben. Ezt a művet a nagyerdei Köztemető szovjet parcellájába vitték.

Az obeliszk. Fotó: Fortepan / Márton Gábor, 1965

Pátzay Pál szobrászművész Debrecenben található, másik alkotása a Kígyóölő címet viseli. Ennek a kompozíciónak a története ebben az összeállításunkban tekinthető meg. Ő készítette a Kossuth utcai harckocsis emlékművet is, erről a műről itt írtunk.

A szoborcsoport 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink sok mai és régi fotóval:


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. november 5., csütörtök

Debrecen első korzója, a Batthyány utcai sétálóutca


Debrecen egyik ősi utcája gróf Batthyány Lajos előtt tiszteleg. A középkorban Kis-Varga utca volt ez a hely, aztán a Harmincados köz nevet viselte. Harmincados köz a XIX. század közepéig volt, s ez a név arra utalt, hogy itt székelt a királyi adószedői hivatal. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Batthyány utca eleje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Batthyány utcát 1994-ben építették át korzóvá, s a megújult helyet Lotz Károly közlekedési miniszter adta át november 5-én. Az ünnepségen Hevessy József polgármester felidézte, hogy a belvárosi sétálóutca kialakítása akkor már több mint 10 éve megfogalmazódott, de csak 1994-re lett pénz rá.

A Szent Anna-sarok. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Harmincmillió forintért 260 méteren lekövezték az utcát, növényeket és padokat helyeztek ki, valamint felújították az utca teljes közműrendszerét. A Batthyány utca története ebben a cikkünkben ismerhető meg sok szép régi képpel, a hatalmas emeletes ház építését pedig itt idéztük fel.

Cégér a Batthyány utcában. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!


2026. november 4., szerda

A „Két karodban” költője, Radnóti Miklós emlékére

A Debrecenben is nagyra tartott és kedvelt költő, műfordító, Radnóti Miklós 1944. november 4-én vagy 9-én halt meg, 35 éves korában. Polgári családban született, 1909. május 5-én.

Radnóti Miklós arcai. Fotók: Wikipedia.

Anyját születésekor, apját 12 éves korában vesztette el, s akkortól az anyai nagybátya nevelte. 1930-ban, miután már textiltechnikai főiskolai végzettséget szerzett, beiratkozott a szegedi egyetemre, magyar–francia szakos hallgatónak. Részt vett a szegedi fiatalok falukutató munkájában, és kapcsolatban állt az illegális kommunista mozgalommal is. 1934-ben szerzett bölcsészdoktorátust; disszertációja Kaffka Margit művészi fejlődésével foglalkozott. Két évvel később tanári oklevelet szerzett, de kezdettől írásból, fordításból, magántanításból élt. Irodalmi munkássága elismeréséül 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. A magyarországi fasizmus térhódítása mind nehezebbé tette az életét.

Budapest, Kádár u. 8. szám. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Napló korábbi megemlékezése szerint 1944-ben a szerbiai Borba hurcolták, majd a menekülő hitleristák kegyetlen gyalogmenetben hajszolták társaival együtt Németország felé. A meggyötört költőt november 4-én vagy 9-én lőtték agyon, s egy abdai tömegsírba temették. Amikor a holttestét exhumálták, a viharkabátja zsebében megtalálták a halála előtt írt utolsó verseit. Radnótit igazán nagy költővé a munkaszolgálatos évei, a megaláztatás, az üldözés tették; az embertelenség elleni tiltakozása, az otthon utáni vágyódása döbbenetes erejű versekben szólalt meg. Kiváló műfordító is volt, főleg a modern francia költészet kiemelkedő alakjait (Apollinaire, Cocteau, Eluard, Jammes stb.) tolmácsolta magyarra. Radnóti Miklósnak nincsen szobra Debrecenben, ellenben az Acsádi út elejének közelében egy utca tiszteleg előtte. Íme a címben idézett szép verse:
Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

A szülői ház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A Luxor Szalon

Debrecen egyik rádió-, tévé- és műszaki üzlete volt a Luxor Szalon a főutca és a Rózsa utca sarkán.

Az üzlet. Fotó: Fortepan / Bencze László, 1970

A Tisza-palotában (azaz a MÁV-székházban) létrehozott kereskedést 1968. november 4-én nyitották meg. Érdekesség, hogy a beszámolók szerint ezen a napon adták át a Tip-top Cipőboltot, valamint a bőrönd- és bőrdíszműboltot is a Gambrinus közben. A Piac utcai üzlet története azonban ezzel még nem ért véget! Eredetileg ugyanis Benyáts Emil áruháza működött a Tisza-palotában 1887-től (a Verestemplom, valamint a Debreceni Dohánygyár átadási évétől).


A Debrecen lexikon leírása szerint a cívisváros egyik legvagyonosabb kereskedőjének számító Benyáts Emil 1906-ban harisnyagyárat is alapított, ami a Csapó utcán üzemelt. Sőt, az 1920-as évektől Zsákán kesztyűüzeme is volt. Mindezeket végül sajnos 1949-ben államosították. A harisnyagyár a Bethlen utcai textilgyár részlegeként folytatta, a Tisza-palotai üzlet pedig Állami Áruház lett. Ott nyílt meg aztán a Luxor Szalon – melynek a helyén napjainkban már bankfiók található.

A Luxor Szalon egy 1978-as könyvben. Fotó: IPK Vállalat


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Hazánk első vasúti tejivója a debreceni Nagyállomáson

Debrecenben a Nagyállomás éjjel-nappali nagy várótermében 1974. november 4-én nyílt meg, és évtizedeken át működött  a tejbár, más néven a tejivó. A „bár” titulust azért kaphatta, mert bárszékeken ülve lehetett fogyasztani. Ez nem önkiszolgáló vendéglő volt, mint a Kossuth utcai tejivó (ahol falicsapokból kellett engedni a sárga műanyag bögrékbe a tejet, kakaót, teát stb.), hanem pultosok szolgáltak ki.

A tejivó 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A HB Napló így tudósított a tejbár átadásáról: Aki éhesen vagy szomjasan érkezik meg ezután a debreceni Nagyállomásra, vagy ott vár vonatra, bizonyára szívesen veszi igénybe az Utasellátó Vállalat Hajdú–Szabolcs megyei Igazgatóságának új létesítményét, a tejbárt, s nagyobb kedvvel fogyasztott el valamit, mint a restiben, ahol bizony nem ritka az ittas ember. A vállalatnak ez az első tej- és tejtermékeket árusító egysége az országban, amit állomáson hoztak létre.

Micsoda kínálat! Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Megtudható a cikkből az is, hogy a 750 ezer forintos költséggel létesített, és éjjel-nappal nyitva tartó tejbárt Vámos István, az Utasellátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese adta át a rendeltetésének november 4-én délelőtt. „A tejbár a Nagyállomás várótermében van, amit a tervek szerint hamarosan átalakítanak nemdohányzó váróteremmé, ahol az utasok egészséges levegőben fogyaszthatják el majd a különböző tejtermékeket, süteményeket, tejből készült turmixitalokat.” A felejthetetlen vendéglő történetét régi fotókkal ebben az összeállításunkban elevenítettük fel.

A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fp / Bauer Sándor, 1974


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Bényei József 1998-as írása a Naplóban


Napló-cikk a tejbár átadásáról

2026. november 3., kedd

A dollárházi Csemege és Ezermester a Csapón


Debrecenben a Csapó utca 6–8. szám alatti Dollárháznak nemcsak az egykori lakásvásárlási megoldásai, hanem a lenti hajdani üzletei is legendásak. Ezek közül az ezermester- és úttörőbolt 1971. szeptember 15-én nyílt meg. (Fotók: Fortepan, HB Napló.)


Hamarosan, 1971. november 3-án a (139-es számú) Debreceni Csemege ABC-áruházat is átadták a közönségnek. A HB Napló korabeli tudósítása szerint különleges italok, saját készítményű hidegkonyhai és cukrászati termékek voltak beszerezhetők ott a hagyományos élelmiszeráruk mellett.


Az üzlet dolgozói azzal is hozzá kívántak járulni a város lakosságának jobb ellátásához, kiszolgálásához, hogy a heti, kétheti, valamint az egész havi élelmiszer-szükségletüket itt bevásárló vevők csomagjait díjtalanul házhoz szállították. Emlékezetes az is, hogy ebben a boltban is még kint sorakoztak a mák-, dió- és kávédaráló gépek, amikkel a vásárlók a kedvük szerint őrölhették meg a finomságaikat. E masinák miatt ebben a boltban is általában finom illatok terjengtek.


Ugyanezen a napon, a szomszédos 4. szám alatti (már nem dollárházi) épületrészben nyílt meg a HBM Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat új gyermekruházati üzlete, a Gabi, ahol a sajtóhír szerint nagy volt a választék pl. bakfisbundákból, bakfiskabátokból, szoknyákból és ruhákból is. A gyermekruhabolt mellett aztán 1971. december 10-én egy másik legendás hely, a Turmix Bár is kitárta ajtaját a vendégek előtt. Ez némileg máshogy, de napjainkban is működik, és a Csemege helyén is kereskedés található.


További kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. november 2., hétfő

Az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útján


Debrecenben 1968. november 2-án nyílt meg az Egyetem Kávéház a Tanácsköztársaság útja (ma Egyetem sugárút) és a Gyöngyösi utca sarkán álló négyemeletes sorháznál. Egy földszintes-teraszos épület volt ott, ami az akkori Március 21. térre és a Proletár szoborra nézett. Régi fotó: HB Napló

Az épület a bontás előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korabeli tudósítás szerint reprezentatív jellegű vendéglőben a koktélokon és más frissítőkön kívül bőséges ételválaszték, másodosztályú árak, külföldi folyóiratok, valamint Tóth László és zenekara gondoskodott arról, hogy a betérők jól érezzék magukat. A presszó épületében az utolsó éveiben már egy más nevű és funkciójú étterem működött. Mégis bombaként robbant a hír: lebontják a „kávéházat”! Az újabb meglepetést okozott, hogy kiderült: a helyére egy többemeletes építményt terveztek.

A kávéház bontása. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nosztalgikus érzelmeket kiváltó kávéházépület bontása 2020 februárjában kezdődött el. Immár pedig az Egyetem Tower névre keresztelt új ház magasodik itt, ami többszintes mélygarázst, panorámás lakásokat, valamint tetőmedencét is tartalmaz. A következő felvételünkön ezt örökítettük meg.

A kávéház helye ma. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

1980-ban. Fotó: Fortepan / Mezei / Léczfalvi