Debrecenben Böszörményi Pál főbírósága (1822–1825) alatt határozzák el, hogy a Pap-tava helyén fűvészkertet létesítenek. Ennek elkészülésére azonban csak 1841-ben kerül sor. A megvalósulás egyik legfőbb akadálya a megfelelő szakember hiánya volt. Emiatt a Kollégium a Vas Pál nevű bölcseleti tanulóját előbb Pestre, majd külföldre küldte tanulmányi útra. A visszatérte után ő lett a szervezője a város parkkultúrájának és tervezője több díszkertnek.
Az ő munkájának tekinthetjük az Emlékkertet, a Csokonai-kertet, a Népkertet, a Nagyerdei parkot, valamint a pallagi iskola mellé telepített fenyvest is. Ő építtette a cívisvárosban az első üvegházakat is. Híres és a debreceniek által kedvelt kert volt az István-malom telepén létesített, Tívelygőnek becézett park is. Ez az elnevezés onnan eredt, hogy a kertben a bokrokkal szegélyezett utak kacskaringósak voltak, s emiatt könnyen el lehetett tévedni azok között. Ezt a parkot a lakosság vasárnaponként látogathatta, és sokáig a környékbeli gyermekek kedvenc játszóhelye is volt. Később az ifjúsági parkot alakították ki a helyén. Nem mellékesen ebben a parkban volt Debrecen első szökőkútja is, amihez „Halászi L.” szobrászművésszel szobrot is készíttettek. A kertet pedig Kacskovics Ignác, az üzem választmányi bizottságának tagja tervezte.
Szintén helyi sajátosságként állapítható meg ugyanakkor az is, hogy például a Nagyerdőn az eredeti erdei jelleget sok létesítmény esetében igyekeztek meghagyni. Így maradhattak meg sokáig a hatalmas tölgyfák a klinika telepén, a fürdő és a csónakázó medencéjébe épített szigeteken, valamint a stadion nézőterén és a köztemető sírjai felett is – fogalmazott Szűcs Ernő a HB Napló 1968. augusztus 20-i ünnepi összeállításában (lásd e múltidézésünk legvégén), melyből mostani cikkünket merítettük.
