A tetszetős, klasszicista létesítményt az a Povolny Ferenc építette, aki a 2023-ban 190 esztendős Kilenclyukú hidat is megalkotta Hortobágyon. Régi képeslapot itt mutattunk a pusztáról.
A Régi Vigadóban a kezdetektől igen nagy élet volt zenés-táncos mulatságokkal, esküvőkkel, érettségi találkozókkal, és a strand látogatói és a kirándulók közül is sokan betértek a belső kerthelyiséggel is rendelkező vigadóba.
Emlékeztetünk arra is, hogy a Napló 1970 májusi tudósításában (melyet az Újvigadó megnyitása alkalmából közölt) egy döbbenetes információ olvasható: lebontják a Régi Vigadót (lásd e cikk végén). Ez szerencsére nem történt meg, s a patinás létesítmény ma is áll. Sőt, túlélte az Újvigadót is, mivel azt viszont sajnos lebontották. A Régi Vigadó külső-belső felújítása 2025 januárjára történt meg.
A Régi Vigadó a Kárász-Marsa Anikótól kapott képeslapon
A város polgárai mellett gyakori vendég volt az erdőben a csapatával Debrecenben állomásozó báró Simonyi József ezredes. A városból kivezető sétányt, a róla elnevezett mai út fáit az óbester ültette ki a huszárjaival.
Kedves Olvasónktól, Vértesi Ferenctől két másik muzeális képeslapról is kaptunk másolatokat. Ezeken a Régi Vigadó terasza, illetve kerthelyisége szerepel. Boldog további 200 születésnapot kívánunk!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Hajdú-bihari Napló 1970 májusi cikke a lebontásról
Szűcs Ernő 1994-es leírása szerint (lásd cikkünk végén) a Leveles elődje már az 1800-as években is működött, ám az első időkben csak alkalmi építmény volt, amit lombos ágakkal fedtek. Innen származik a neve. Évente kétszer, a kollégiumi diákok tűzoltómajálisa és a pünkösdi népünnepély érdekében állították fel, a helye pedig a mai – immár évek óta nem üzemelő – fedett uszoda helyén volt a mostani Pallagi úton. 1885-ben ott állították fel a Budapestről hozott pazar Dobos-pavilont, így a Leveles új helye a későbbi – ma már szintén nem létező – Nagyerdei Kemping bekötőútjánál lett, talán éppen a mostani tisztásnál (ahol pihenőház és tűzrakóhely is található). A századfordulótól a Leveles már állandó, szilárd épület volt, és tavasztól őszig mindennap fogadta az óriási számú enni-inni és táncolni vágyó közönséget. Ez a vendéglő a II. világháborúban megsemmisült, emiatt később a csónakázó csónakházát nevezték ki „Levelesnek”. Az akkor még természetközelibb csónakázót egy kis fahidas büfésziget is gazdagította, s a Leveles látogatói ott is elfogyaszthatták a betevőiket. Ez az 1960-as években szűnt meg, amikor elkezdték építeni az 1970 tavaszán átadott Újvigadót.
Ötletes képeslap. Itt már nem lombsátor a Leveles
Akkor már létezett a Medgyessy sétányon az az épület, ami anno pandúrőrházként funkcionált. A Napló 1957. április 29-én adott hírt arról, hogy ebben a házban nyitották meg az Ohati Állami Gazdaság Halászcsárdáját. „Így már május elsején vendégül láthatták ebben a kellemes környezetben a dolgozókat, akik nemcsak a halászlé, a rántott és sült hal hívei, hanem ízlik nekik az igazán jó Tokaj-hegyaljai bor is. Török rácskerítéses bokszok, 300 férőhely, jó borok, halak, udvarias kiszolgálás és kellemes zene várta ide a látogatót” – fogalmazott a korabeli tudósítás.
A Halászcsárda idővel annyira átvette az egykori Leveles szerepét, hogy végül hivatalosan is Leveles Csárda szerepelt a cégtábláján. Ez a cégtábla 2025 tavaszáig volt kint a galabdúcos-székelykapus főbejáraton. Akkor ugyanis egy néhány éves Csipkerózsika-álmot követően új üzemeltetője, neve és tevékenységi köre lett a létesítménynek.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Az eredeti csónakázó a Vértesi Ferenctől kapott képeslapon.
Debrecenben a nagyerdei csónakázóban eredetileg szigetek voltak kialakítva az erdei jelleg megőrzése érdekében, hogy ne kelljen kivágni az azokban lévő tölgyeket és más növényeket. A mostani összeállításunkban erre az időszakra mutatunk szívbemarkoló példákat.
Az eredeti strand a Vértesi Ferenctől kapott képeslapon
Hasonló megoldású volt a Nagyerdei Strand több medencéje is, végül azonban meg kellett szüntetni ezeket a kis rezervátumokat, bármennyire is szépek, hangulatosak és árnyat adóak voltak. A növények ugyanis nem bírták ezt a fajta vegyszeres-melegvizes életmódot. Erről itt írtunk.
A strandon a tölgyek helyén egy ideig fűzfák voltak, végül azok helyét is lecsempézték. A strand vizét is használó csónakázóban egy nagyobb és megemelt szigetet hagytak meg, illetve készítettek, és azt olyan szabadtéri büféként működtették, ahova kis hídon lehetett feljutni.
A büfésziget az 1960-as években
A büfészigeten asztalok, székek és napernyők is voltak, a híd alatt pedig át lehetett evezni. A Kedves Olvasóinktól kapott régi képeslapok tanúsága szerint nagy élmény lehetett ott frissülni.
Bakó Irénnek köszönjük a fotómásolatot
Eleinte a szigetek nélkül is meglehetően vadregényes volt a víztorony felőli park, pláne, ha azt nézzük, hogy micsoda ingatag deszkapalló szolgálta a ki- és beszállást. A panorámaképen pedig az is szembetűnő, hogy a csónakázó és az állatkert között két fasor is húzódott.
Bakó Irénnek köszönjük a fotómásolatot
Ez az időszak 1969-ig, az Újvigadó és az új csónakház építéséig tartott. De még ezzel sem értek véget az eredetileg Sajó István által tervezett létesítmény megpróbáltatásai, hiszen aztán 2013-ban az egészet betemették, és egy úgynevezett vízi ködszínházat, mélygarázst és parkot építettek a helyükre.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A minapi körutunkon a Kossuth utcán találtunk szögletes és kerek ládákat. A barokk lakóház mellett sárgára vannak festve, és színpompás portulácskák élik világukat bennük.
A rendőr-főkapitánysággal szemben, a Kis Kossuthnál és a Szabó Magda Emlékháznál is többféle ilyen utcabútor van kiállítva, és szerencsére rendeltetésszerűen virágok és más növények számára használják, nem pedig pl. szemétgyűjtőnek vagy gördeszkaugratónak.
Nagyon örvendetes, hogy ezen a helyen az ilyen kis apróságokra is ennyire szépen gondot fordítanak. Na de menjünk tovább, hogy máshol vajon hasonló-e a jellemző!
A Szent Anna utca elején egy egész sor olyan hatszögletű virágtartó hűsöl a lombok alatt, mint amilyenek a nagyerdei Újvigadónál is szolgáltak. Az utolsó fotónkon ezeket idézzük meg. Kedves Olvasóinkat pedig arra kérjük, hogy aki tud hasonlókról, az jelezze a dkepeslapok@gmail.com címen, vagy töltse fel a Facebook-idővonalunkra!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A debreceni Nagyerdőnél 44 éven át két vigadóépület állt: az 1826-ban megnyílt Régi Vigadó, valamint az 1970. május 9-én átadott Új. Nyitókép: Pathó Sándor, 1977
Esti fényárban, 1977. Fotó: Csobaji Előd
Ma már csak egy létezik – az öregebb túlélte az ifjat. 2014 óta az Újvigadó és a csónakázó-tó helyén mélygarázs és a ráépített szökőkutas-ködszínházas medence van.
Döbbenetes módon, 1970-ben nem mellékesen még tervben volt a Régi Vigadó lebontása is, mégpedig a „rossz állapota” miatt (lásd lentebb, a második cikkmásolatban).
Az 1970. május 1-re tervezett átadás. Fotó: HBN
A „vendéglátó kombinátot” Mikolás Tibor és a Debreceni Tervező Vállalat tervezte, és a Hajdú-Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat építette meg 14 millió forintért. Mint a fenti cikkben olvasható, eredetileg május elsejére tervezték a létesítmény átadását, ami végül 8 nappal tolódott.
Az épületegyüttesben 600 adagos konyhát, ezer ülőhelyet alakítottak ki. A földszinten étterem, különterem, büfé, szociális, gazdasági helyiségek voltak, míg az emeleten presszó, fedett és nyitott terasz. A földszinten cigányzenekar, az emeleten pedig tánczenekar szórakoztatta a vendégeket.
A HBN 1970. május 9-i cikke
Az egyszerre több mint 1200 szórakozni vágyó vendég befogadására alkalmas Újvigadóhoz harmadosztályú önkiszolgáló helyiség is csatlakozott. Az étterem és a presszó akkoriban hétköznap 10-től 24 óráig tartott nyitva, hétvégén pedig 4 óráig.
Repró: Méliusz Központ
A szomszédos tavon facsónakok, majd bádogladikok, végül vízibiciklik is szolgálták a ringatózni vágyókat. A partra épült Újvigadó vendégei a közeli stadionban, Békás-tónál és vidámparkban is kiválóan szórakozhattak, töltekezhettek élményekkel.
A Kiri-Giri. Fotó: Hapák József / Balázs és Tsa Bt.
Az Újvigadó és a csónakázó-tó sorsa 2013-ban pecsételődött meg végleg: az új – 20 ezer nézőt befogadó – stadion megépítése miatt mindkettőt lebontották. A helyükön 2014 óta park, mélygarázs (200 férőhellyel), valamint szökőkutas vízi ködszínház van.
Az emeleten. (Helytörténeti Fotótár, 1975)
A beruházáskor még azt hallhattuk-olvashattuk, hogy a Békás-tavon lesz az új csónakázási lehetőség, de ez eddig nem valósult meg.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Immár új stadion szolgálja a futballt és a
virágkarneválokat, ám atlétikai és motorversenyzői része nincs. Elbontották a Csónakázó-tavat és az Újvigadót is, s a helyükre mélygarázst és „vízi ködszínházat”
építettek. A Békás-tavat megnagyobbították, leszerelték a régi fahidat, s felújították a szabadtéri színpadot és a következő évre a víztornyot is. Ma már hiába keressük például a fagylaltosbódét, a spriccelős ivókutat és a
kosárlabdapályát.
A régi stadion kapuja az állatkertnél
Vannak viszontúj szökőkutak s járhatatlan zúzott kővel borított szürkeségek is. Régóta
üresen állnak a Rózsakert Vendéglő és a nyári tábor
területei, s egyre romosabbak a Medgyessy sétány kiürített villái... – az alábbi válogatásban a csendes elmélkedés jegyében azt mutatjuk meg,
hogy pár éve milyen volt az erdő. Mára lett Székelyek
parkja is, ahol nagy ünnepségen zászlót állítottak. Felemás a kép. Eltűntek a békák, és csónakázni sincs hol. Lebontották a strandot, 2020 nyarára újat építettek, és szálloda is szerepelt a tervek között. A XX. század eleji Nagyerdőnk képei idekattintva csodálhatók meg...
Felhívjuk
a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapokfotóit
és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról,
akkor
az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga
után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
