Debreceni Képeslapok: vendéglő

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vendéglő. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 22., kedd

A Zöldfa Vendéglő

Debrecenben a Kassai úti Zöldfa Vendéglő 1957. június 29-én, szombaton este nyílt meg az újjávarázsolt Szabadság fürdővel szemközt. Fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

A főkapu és a terasz. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A korabeli sajtóhír szerint a kedves, barátságos, családias vendéglőhöz apró kerthelyiség tartozik, valamint két tiszta, vendéghívogató terem, ahol a szórakozni vágyó barátok, családok igen jól érezhetik magukat a szabad estéiken Hogy miért varázsolható ide kellemes hangulat a holdfény és a zöld lugas mellé? Elsősorban azért, mert nagyszerű, kitűnő minőségű és nem utolsó sorban olcsó vacsorát kaphat bárki, aki ide betér. Éppen szombaton este, amikor a vendéglátó-ipari vállalat e kedves kis családi vendéglőjét megnyitották, a környék lakóin kívül sok belvárosi is felkereste e helyet.

A kerthelyiség. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A vendégek hat–hétféle étel közül választva megvacsoráztak, s azt még este 10 órakor is jégbe hűtött sörrel leöblíthették. A kisvendéglő vezetői, Fejszés Ferencné és Széll Kálmánné méltán megérdemlik az elismerést, hiszen a saját készítésű halászlének, tejfölös paprikás csirkének és a házias túrós csuszának igen nagy sikere volt – fogalmaz az 1957-es riport. Nem vitás, hogy az árak is nagy elégedettségre találtak, hiszen például a valóban ízletesen és háziasan elkészített nokedlis paprikás csirkéből fél adag 10 forintba került. Vagy amíg a „nagyvendéglőkben” egy bécsi szeletet 16 forintos áron fogyaszthatunk, ugyanazt a mennyiséget (talán még ízletesebb készítéssel is) 9 forint 80 fillérért kaphatjuk meg itt. Nem csoda, ha már a megnyitás napján csaknem másfél ezer látogatója akadt a vendéglőnek, s a pincér egymaga több, mint 150 vacsorát hordott ki. Mellette természetesen felszolgáltak az üzletvezetők is. A tudósítás hangsúlyozza: „nemcsak a vendéglátó-ipari vállalatnak, hanem a városi tanács kereskedelmi osztályának is helyes kezdeményezését üdvözölhetjük akkor, amikor a város területén több helyen ilyen kisvendéglőket nyitott.” A 2026. szeptember 21-i ottjártunkkor szembetűnő volt az is, hogy a vendéglő utáni északra eső több családi házat lebontották, és a helyükön immár egy hangzatos nevű nagy emeletes lakóépület fehérlik:

A szomszédos új épülettömb. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. szeptember 15., kedd

Cukrászda a Nagyerdő kapujában: a régi Pálma

Debrecen kedvelt vendéglője volt a Pálma Cukrászda a Simonyi út és a Nagyerdei körút sarkán. A hely ma is létezik és népszerű, ám már más névvel és tartalommal üzemel.

A debreceni Sétakert című könyv így ír róla: 1910-ben Ungár Jenő, az Általános Forgalmi Bank Rt. vezérigazgatójának tulajdonában volt a sarki telek. Az ingatlan 1943-ban Tóth László (1895–?) cukrász tulajdonába került. A szomszéddal, dr. Fényes Jenővel egyeztetve feltöltette a területet, és még abban az évben megkérte az engedélyt a cukrászda felépítésére. Tóth László cégét 1947-ben jegyezték be, azaz ettől az időtől fogadta a vendégeket a cukrászda. (Forrás: itt.)

2023. augusztus 11-i fotó: © Debreceni Képeslapok

Tóth néven azonban nem sokáig működhetett a vendéglátóhely, hiszen például a cikk végén látható 1951-es fotón is már a megyei vendéglátó vállalat létesítményeként szerepel. (Ráadásul, a kép tanúsága szerint, akkor Gorkij fasor volt a Simonyi út neve.) Az alábbi képen a Tóth Cukrászda látható a megnyitása évében.

1947-es fotó: Ismeretlen Szerző

Kutatásunk szerint Pálma néven a Néplap 1954 júniusi számai említik először a presszó-cukrászdát, s ez a név és rajz aztán fel is került az espresso főhomlokzatára – lásd az alábbi archív felvételen is. Az idők során a Pálmában táncos esteket is rendeztek, az épületet pedig némileg átalakították, nem látni már az oszlopos kőkerítést, és nagyobb teraszt emeltek mellé. A legutóbbi megújulásáról itt írtunk friss képekkel, az egykoron melletti lévő kis ház történetét pedig ebben a cikkünkben mutattuk be.

A Pálma belül. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor, 1959

DBKL

1961-es fotó: Forteapan / dr. Somlói Miklós

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:

1951-es fotó: Fortepan / Horváth Dániel

2026. augusztus 24., hétfő

A Halászcsárda a Hal közben

Debrecenben a Hal közben működött a Halászcsárda nevű vendéglő a Széchenyi utca felőli részen az 1990-es évek végéig. Ez az épület látható Zoltai Károly (Méliusz Helytörténeti Fotótár) 1973-as fenti képén is. Akkor még működött a kinti piac is. Olvasóink visszaemlékezései szerint a búfelejtő az utolsó időkben már egy nem igazán jó hírű kocsmaként funkcionált, ahova némi túlzással csak életbiztosítással volt ajánlatos bemenni. Korábban azonban kitűnő halászlevet készítettek itt, egy időben zenekar is játszott, és jó volt a kerthelyisége is. Mások azt is leírták, hogy ott ették a legfinomabb túrós csuszát, s hozzá friss sört fogyasztottak. De lássunk még egy szuper hozzászólást!

A Halász. Képforrás: Volán, ÉPFU, BSZV, ÁFOR...

Virágné Kun Margit az iménti igazoltatós kép kapcsán a Facebook-oldalunkon így fogalmazott: Az édesanyám 23 évig volt ott italmerő, pultos! Ott nőttem fel szinte! Jó apám is gyakran látogatta a helyet, a jó Isten nyugosztalja, ivászat vagy munka miatt! A képen Nixon, az idős roma származású törzsvendég is látható, édesapám barátja! Nem volt az olyan rossz hely! Abban az időben bejárt oda mindenféle ember, orvos ügyvéd, mindenféle szakik, utcaseprő, nő, férfi, debreceni lakos, turista, idős, fiatal! A Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat egysége volt! Takács Géza bácsi isteni jó főnök volt! Aztán maradt Kilberger kartárs, ő sem volt rossz! Más volt még akkor az egész utca! Hentesbolt, női fodrászüzlet, a Neva, a kis pici helyiségben a trafik, a zöldségbolt, a Julius Csemege, a bizományi áruház, a tejpiac, a halbolt! Én speciel szerettem azt az időt, jó volt gyereknek, tinédzsernek lenni!!

Ma ez van a helyén. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Tóth Dénes alábbi 1979-es remek riportjából az is megtudható, hogy a Hal közben abban az esztendőben szüntették meg a tej- és húspiacot, s kiderül az összeállításból az is, hogy a csárda 1974-ben lett II. osztályú. A cikk megjelenésekor már problémás helynek számított. A Halászcsárdát az ezredfordulón lebontották, a helyén pedig 2003 óta a fenti üzletház áll.

Nagyításért kattints a képre!

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy

amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

2026. augusztus 20., csütörtök

Volt egyszer egy Kinizsi Söröző

A debreceni Aranybika Hotel pincesörözőjét több hónapos átalakítás miatti zárva tartást követően az 1966-os, első virágkarnevál napján, augusztus 20-án 11 órakor, Kinizsi Söröző néven nyitotta meg újra a közönség előtt a Hajdú Megyei Vendéglátó Vállalat a Bajcsy-Zsilinszky utca elején, a Víg Mozihoz vezető udvar mellett. A korabeli hirdetések szerint eleinte vasárnaponként 11 órától hangulatos sörzene is szórakoztatta a betérőket az Aranybika Kinizsi Sörözőjében, melynek jellegzetessége volt a kockás padló, a masszív faasztalok és a vesszőből font színes lámpaburák is.

A külső front. Fotó: Alföldi Antal, 1972

Összeállításunk fotói részben a Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlegéből származnak. A képeken nemcsak a Kinizsi cégére látszik, hanem az is, hogy a kapujánál álltak meg az autóbuszok. Hétvégeken sok sorkatona még ide ruccant le, mielőtt 28-as busszal visszatért az eltávozásról a Kossuth Laktanyába. Rajtuk kívül a belvárosi, például Bethlenes diákság is szép számban képviseltette magát a népszerű sörözőben. E pincében ma is vendéglő üzemel, de más névvel, tulajdonossal és külsővel.

Régi színes fotók: Zoltai Károly, 1971

Olvasóink hozzászólásai között korábban Bán Jánosné a következőket írta: „Szívemet simogatja ez a kép! 1975. május 7-én itt ismertem meg a férjem. Azóta 44 éves házasok vagyunk 2 csodálatos gyerekkel és 3 unokával. Soha nem felejtem azt a napot! Az ott fogyasztott túrós csusza ízét, a húsos palacsinta illatát, a (számomra) nehéz székek súlyát, az egész KINIZSI hangulatát! Erzsikét, a pincért! Mindent, mindent, ami akkor ott volt! Imádtam!”

Burai Árpádné Éva így fogalmazott: „Régi szép idők. Finom túrós csuszát, töltött káposztát ettünk a Kinizsiben. Jólesett rá a finom csapolt sör. Jó társasággal sok-sok kellemes estét töltöttünk el itt. Ma már csak emlék. Jó visszaemlékezn a fiatal évekre!” Rákos László felidézte: „Igen kellemes kis hely volt, csak a lépcsőn kellett vigyázni, bár felfelé menet négykézláb is ki tudtál botorkálni.”

1971-es felvétel: Fortepan / Inkey Tibor

Hérák Vera azt kérdezte: „A homokórák funkciójára emlékeztek? Jó volt, jók voltak a kaják, s mindig vidám esték voltak ott!” Dudics István az órákkal kapcsolatban felelevenítette: „Egy időben minden asztal mellé a falra egy homokóra volt felszerelve. Rendeléskor indult az óra, ha az étel nem érkezett meg a homok lepergéséig, ingyen volt a kaja. Igyekeztünk bonyolult ételt rendelni, de sohasem sikerülte legyőzni a homokórát.”

Kékesi Éva kijelentette: „Ott ettem igazi jó hortobágyi palacsintát, azóta se. A nyomába sem jár a mostani, akárhol készítik.” Andreas Oikonomou is erre emlékezett: „Görög egyetemisták, törzshelyünk volt a 80-es években. Ott ettem először hortobágyi palacsintát.” S végül Hegedűs Ildikó gondolatai: „Gimi utáni összejövetelek... apró lázadásokkal, világot megváltó szónoklatokkal... Áááááá, de szép is volt!” Olvasóink további múltidézései itt olvashatók. A közeli, egykori törökfürdő hihetetlen históriája pedig ebben az összeállításunkban ismerhető meg.

Az 1974-es étlapot Barna Sándornak köszönjük!

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy

amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Nyitóképünk teljes méretben

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:

Az 1996-os képet Babi Katalin Baráthnak köszönjük!

2026. augusztus 18., kedd

Az Omnia Kávészalon és a mopresszó

Debrecen egyik hajdani kedvelt és különleges vendéglátóhelye, az Omnia Kávészalon 1969. augusztus 20-án nyílt meg a Vörös Hadsereg útján, egy napon a Széchenyi utcai Sumen Étterem átadásával. Ezt idézzük meg most, elsőként Bencze László 1974-es, alábbi fotójával a Fortepanról. A helyi lap korabeli cikke szerint a kávészalont a Béke Presszó helyén nyitotta meg a szalon, a vendéglátó vállalat és a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat együttes anyagi áldozattal.

A 80 vendég befogadására alkalmas kávéházban Omnia kávét és Omnia kávés italokat, süteményeket szolgáltak fel. Később olyan akciók is voltak itt, hogy például aki dupla kávét rendelt, az egydekás Omnia kávécsomagot kapott ajándékba. De rendeztek itt teakóstolót és művészlemez-válogatásokat is. A következő fotó a Méliusz Központi Könyvtár Helytörténeti Részlegéből származik, mely 1984. október 22-én készült. A képen az is látszik, hogy a Gregersenné Lux Alice homlokzati szobrai melletti kapualjból akkor már egy kertmozi nyílt. Ebben a mopresszóban a tűzfalra vetítettek, a vendégek pedig a film nézése közben ehettek-ihattak és dohányozhattak is (ilyen több helyen, például a Régi Vigadóban is működött). Ma már nincs se mozi, se a kávészalon: a helyiségben butik található. Összeállításunk következő képeivel mindezeken túl azonban az épület egykori könyves-, valamint játékboltjának emlékét is feleleveníthetjük...

DBKL

Legutóbbi kereskedelmi-vendéglátói múltidézéseink:

2026. augusztus 8., szombat

A Lilla Ételbár

Debrecen egyik kedvelt lakótelepi vendéglője volt az 1975. május 19-én megnyitott Lilla Ételbár a Hunyadi utcai Hunyadi ABC szomszédságában, szemben a 3 évvel később átadott Kölcsey-művházzal, valamint a Lenin-szoborral (1975). A Lilla nevet Csokonai Vitéz Mihály emlékére kapta az új vendéglátóegység, mivel a közelben áll a költő háza. A 400 négyzetméter alapterületű üzletben egyszerre 100 vendégnek tudtak kényelmes, gyors étkezési lehetőséget biztosítani, s ugyanannyi vendég foglalhatott helyet az üzlet fedett, árnyas teraszán is. A korabeli tudósítás jelezte azt is, hogy a Lilla ételbárhoz később egy fagylalt- és cukrász-sarok is tartozott.A Péterfia városrész ma már igencsak retro hangulatú környezetében lévő presszóra anno a művelődési központból is kiváló rálátás nyílt – ezt szemlélteti a mellékelt fenti üdvözlőkártyánk is.

Lenin és a Lilla-tömb. Fotó: Csobaji Előd

A szórakozóhely azóta megélt néhány stílusváltást és átalakítást: időközben átkeresztelték Unplugged-nak is, aztán pedig Kosár volt a böcsületes neve. Akkor már lefalazták, beépítették a hajdani kis utcai nyitott kiülő részt. A vendéglő azokban az években kulturális programoknak és koncerteknek is teret adott. Mindez azonban a múlt, ugyanis az egykori Lilla tereiben is immár egy távol-keleti üzlet működik (lásd a cikk végén), a Hunyadi utcán pedig az új 2-es villamosok közlekednek előtte.

A HB Napló tudósítása a Lilla megnyitásáról

Kapcsolódó múltidézéseink:

2026. augusztus 7-i fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A szomszédos Hunyadi ABC. (Méliusz HT Fotótár)

2026. augusztus 3., hétfő

A hajdani Borsodi Söröző

Debrecenben 1979. március 9-én nyílt meg a Borsodi Söröző a Mester utcán. A korabeli tudósítás úgy fogalmazott, hogy az új lakótelephez és a Kölcsey művelődési központhoz közel levő vendéglátóipari egységben elsősorban a fiatalabbak érezhették jól magukat. A mintegy ötmillió forintos beruházással tető alá hozott Borsodi Sörözőt Kerti László tervei szerint a HÁÉV munkásai építették, a hangulatos berendezés pedig Mohácsi Péter belsőépítész munkáját dicsérte.

A portál 1979-ben. Fotó: HB Napló

Az akkor egyszerre 70 vendég kiszolgálására képes új egységet Végh László, a Hajdú-Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója adta át a dolgozóknak és a közönségnek. A söröző 1985-ben az utóbbi években végzett színvonalas munkájáért védnöki táblát is kapott. Az Idegenforgalmi és Gasztronómiai Újságírók Nemzetközi Szövetsége, valamint a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége által adományozott elismerést április 17-én leplezték le a sörözőben. A Balogh József által vezetett Borsodi kollektívája egyúttal Kiváló Üzlet elismerésben is részesült. Nem mellesleg a söröző egyik kedvelt és híres étke a tatár bifsztek volt... Az azóta eltelt évtizedekben a söröző helyiségében más profilú és berendezésű vendéglátóhelyek is működtek, sőt időnként az is megesett, hogy éppen nem volt benne semmi se. Napjainkban ismét van élet benne: a létesítmény a Zsibogóból ismert kínai éttermeként üzemel.

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

DBKL

2026. július 30., csütörtök

Volt egyszer egy Bocskai Étterem

Debrecenben 1957. szeptember 4-én jelent meg újsághír arról, hogy a Debreceni Vendéglátó Vállalat hamarosan megnyitja a Meteor Mozi mögött megépült új bérházban a Bocskai Éttermet, amely a cikk szerint a berendezésével a város nevezetességének ígérkezett. Az étterembe ugyanis Bocskai-korabeli bútorokat terveztek elhelyezni, a falat Bocskai István arcképe díszítette, s az éttermi részben speciális debreceni és hajdúsági ételeket szolgáltak fel. (Akkor még a régi Dobozy-temető volt a ház mögött.)

A mai Dobozi-lakótelep nyugati szélén kialakított vendéglő meg is nyílt, aztán december végén már arról volt olvasói panasz 25 család képviselőjének aláírásával a helyi lapban, hogy éjfél után is nagy a zaj, s az öttagú zenekar és a lakóház ablakai alatt ordibálók miatt nem lehet pihenni. Valamilyen javulás (beletörődés) történhetett, hiszen az éttermet nem zárták be, s vele párhuzamosan a sarki szomszédos talponálló Bocskai Büfé is üzemelt. Egy 1974-es Napló-újságoldalból az is kiderül (lásd összeállításunk végén), hogy az étteremnek volt egy Nimród Vadászterme is, ahol kiváló vadételeket is felszolgáltak. Mindemellett egy időben előfizetéses ebédet is lehetett fogyasztani a vendéglőben. Sőt, sokan emlékeznek az étterem épülete melletti újság- és virágárusító kis pavilonokra is. Végül az 1999 januári hirdetések között jelent meg olyan felhívás, amely eladásra kínálta a Benedek tér 5. szám alatti Bocskait. Az étterem napjainkban a Vasmacska nevet viseli, s a felirata szerint lottózó és söröző működik benne.

A Bocskai épülete 1958-ban

A fenti fotó 1958-ban készült a román emlékmű avatásán, és a háttérben természetesen már látható a Bocskai Étterem épülete. Fotó: Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei

Nagyításért kattints a fotóra!

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

DBKL

2026. július 3., péntek

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

Debrecenben a Dobozi lakótelep délnyugati sarkán állt az egykori 217. sz. Kanyar büfé épülete, ami a lebontásáig immár évtizedek óta lakatlan kísértetház volt. Legutóbb 2017-ben volt terv a beépítésére, ám az sem valósult meg. Pedig anno nagy élet volt itt, s az épületben tejbolt és műszaki bizományi is működött a presszó mellett. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Az épület 1997-ben. Fotó: HBN

De találtunk olyan cikket is 1977-ből, amely szerint vasárnaponként ebben a kocsmában is árusítottak tejtermékeket, kenyeret és pékárukat. Ezúttal fájó szívvel azt idézzük fel, hogy miként írt 1997-ben Magyari Vilmos a Faraktár utcai villasor eme nyitóépületéről a Napló hasábjain...

Kora tavasz óta lóg az ablakban is, az ajtón is egy kartondarabra - természetesen hibás helyesírással - írt hirdetés: Üzlet bármilyen célra kiadó. Az üzlet a Hajnal és a Faraktár utca sarkán árválkodik. Valóban árválkodik, mert a földig érő hatalmas ablakon át látni lehet, hogy teljesen üres és úgy mindenestől meglehetősen szánalmas a kinézete. Koszos, elhanyagolt, az igénytelenség nyomait viseli. Az ajtó felett ottmaradt a cégtábla: 217 sz. Kanyar Büfé. Ez volt a hírhedt, a kollektív humor által Don-kanyarnak nevezett kocsma. De ahogy a mai napig nem tudni pontosan, hogy a második világháborúban, 1943 januárjában, a szovjet csapatok Donnál történő áttörése után hány rosszul felszerelt, a kegyetlen télre fel nem készített magyar katona esett el (legalább 120-130 ezer), úgy az sem fog soha kiderülni, hányan maradtak alul az alkohollal folytatott küzdelemben a Kanyar büfében. Két-három évtizeddel ezelőtt, és még később is egy ideig, nem volt olyan rossz hírű és rossz kinézetű hely ez az intézmény, mint a megszűnése előtti években. Amikor a Fényes udvari lakótelepet átadták (1971-72), a szerkesztőségből többen kaptunk ilyen-olyan lakást az ijesztő méretű panelházakban. Fiatalok voltunk és olykor még vidámak is. Átjártunk néha egymáshoz, és előfordult, hogy hajnalig tartott a világmegváltó dumaparti. Akkor felkerekedtünk, és úgy bandában átmentünk a Don-kanyarba pacalpörköltet, sült kolbászt enni, hosszúlépést, nagyfröccsöt inni. Aztán következhetett a vasárnap. Körülbelül egy évtizede kezdett a Don-kanyar lezülleni. Először megszűnt a konyha, ezzel együtt lekerültek a térítők az asztalokról, aztán az asztalok is megtizedelődtek, elkoszosodtak. Aztán minden elkoszosodott és büdös lett. Az igénytelenség teljes mértékben átvette az uralmat. Nem hiszem, hogy lett volna még egy ilyen förtelmes vendéglátóegység Közép- Európában. Hogy a Don-kanyar konszolidált éveiben kik lehettek a törzsvendégek, nem tudom megmondani, de a lerobbant korszakban csak lumpenek látogatták. Ezek az emberek a közeli Cegléd utcában laktak, ugyanolyan igénytelen körülmények között, mint amilyen kocsmába jártak. A Cegléd utca viszont az utóbbi években rohamosan fejlődött. Mondhatni, hogy minden házban nyílt egy új üzlet, sőt új üzletházak épültek. A lumpenek kiszorultak, elköltöztek, így aztán a Don-kanyar is törzsvendégek nélkül maradt. Bizonyára gazdaságtalanná vált. Ez lehet megszűnésének az oka. Csak azt nem értem, hogy a forgalmas utcasarkon lévő üzlethelyiség miért nem kell senkinek, amikor manapság majdnem mindenki a kereskedelemből akar meggazdagodni.

Miként az iménti fotón is felfedezhető, az L-alakú épület Faraktár utcai üzlethelyiségének redőnyeit a budapesti „Pick Ede Utódai” cég készítette.

Kilenc évvel ezelőtt, 2017-ben váratlanul megjelent egy hirdetés az épületen. Azt is megörökítettük, lásd a fenti képen.

2026. július 3-án reggel megérkezett a markoló és a bontócsapat. Ekkor nyitva volt az egykori tejbolt, úgyhogy készítettünk egy fényképet a helyiség utolsó arcáról a dózerolás előtt.

Ez pedig egy 1972-es felvétel az épületről, látszik rajta a tejbolt cégtáblája, valamint a ház eredeti art decos díszítése. Fotó: Debrecen MVTVB Dokumentációs Filmstúdiója

1972-es fotó: Dokumentációs Filmstúdió

Kapcsolódó összeállításaink:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. szeptember 22., kedd

2026. szeptember 15., kedd

2026. augusztus 24., hétfő

2026. augusztus 20., csütörtök

2026. augusztus 18., kedd

2026. augusztus 8., szombat

2026. augusztus 3., hétfő

2026. július 30., csütörtök

2026. július 3., péntek