Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vendéglő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vendéglő. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 30., csütörtök

Volt egyszer egy Bocskai Étterem

Debrecenben 1957. szeptember 4-én jelent meg újsághír arról, hogy a Debreceni Vendéglátó Vállalat hamarosan megnyitja a Meteor Mozi mögött megépült új bérházban a Bocskai Éttermet, amely a cikk szerint a berendezésével a város nevezetességének ígérkezett. Az étterembe ugyanis Bocskai-korabeli bútorokat terveztek elhelyezni, a falat Bocskai István arcképe díszítette, s az éttermi részben speciális debreceni és hajdúsági ételeket szolgáltak fel. (Akkor még a régi Dobozy-temető volt a ház mögött.)

Ma is vendéglő van itt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Dobozi-lakótelep nyugati szélén kialakított vendéglő meg is nyílt, aztán december végén már arról volt olvasói panasz 25 család képviselőjének aláírásával a helyi lapban, hogy éjfél után is nagy a zaj, s az öttagú zenekar és a lakóház ablakai alatt ordibálók miatt nem lehet pihenni. Valamilyen javulás (beletörődés) történhetett, hiszen az éttermet nem zárták be, s vele párhuzamosan a sarki szomszédos talponálló Bocskai Büfé is üzemelt. Egy 1974-es Napló-újságoldalból az is kiderül (lásd összeállításunk végén), hogy az étteremnek volt egy Nimród Vadászterme is, ahol kiváló vadételeket is felszolgáltak. Mindemellett egy időben előfizetéses ebédet is lehetett fogyasztani a vendéglőben. Sőt, sokan emlékeznek az étterem épülete melletti újság- és virágárusító kis pavilonokra is. Végül az 1999 januári hirdetések között jelent meg olyan felhívás, amely eladásra kínálta a Benedek tér 5. szám alatti Bocskait. Az étterem napjainkban a Vasmacska nevet viseli, s a felirata szerint lottózó és söröző működik benne.

A Bocskai épülete 1958-ban

A fenti fotó 1958-ban készült a román emlékmű avatásán, és a háttérben természetesen már látható a Bocskai Étterem épülete. Fotó: Fortepan / Zsivkov Anita - Koós Árpád / Kocsis András fényképei

Nagyításért kattints a fotóra!

Kapcsolódó múltidézéseink sok régi képpel:

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. július 3., péntek

Fejezetek a 217. sz. Kanyar Büfé történetéből

A ház 2023 őszén. Fotó: © Debreceni Képeslapok.

Debrecenben a Dobozi lakótelep délnyugati sarkán állt az egykori 217. sz. Kanyar büfé épülete, ami a lebontásáig immár évtizedek óta lakatlan kísértetház volt. Legutóbb 2017-ben volt terv a beépítésére, ám az sem valósult meg. Pedig anno nagy élet volt itt, s az épületben tejbolt és műszaki bizományi is működött a presszó mellett. Mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás

Az épület 1997-ben. Fotó: HBN

De találtunk olyan cikket is 1977-ből, amely szerint vasárnaponként ebben a kocsmában is árusítottak tejtermékeket, kenyeret és pékárukat. Ezúttal fájó szívvel azt idézzük fel, hogy miként írt 1997-ben Magyari Vilmos a Faraktár utcai villasor eme nyitóépületéről a Napló hasábjain...

A téli „Don-kanyar”. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kora tavasz óta lóg az ablakban is, az ajtón is egy kartondarabra - természetesen hibás helyesírással - írt hirdetés: Üzlet bármilyen célra kiadó. Az üzlet a Hajnal és a Faraktár utca sarkán árválkodik. Valóban árválkodik, mert a földig érő hatalmas ablakon át látni lehet, hogy teljesen üres és úgy mindenestől meglehetősen szánalmas a kinézete. Koszos, elhanyagolt, az igénytelenség nyomait viseli. Az ajtó felett ottmaradt a cégtábla: 217 sz. Kanyar Büfé. Ez volt a hírhedt, a kollektív humor által Don-kanyarnak nevezett kocsma. De ahogy a mai napig nem tudni pontosan, hogy a második világháborúban, 1943 januárjában, a szovjet csapatok Donnál történő áttörése után hány rosszul felszerelt, a kegyetlen télre fel nem készített magyar katona esett el (legalább 120-130 ezer), úgy az sem fog soha kiderülni, hányan maradtak alul az alkohollal folytatott küzdelemben a Kanyar büfében. Két-három évtizeddel ezelőtt, és még később is egy ideig, nem volt olyan rossz hírű és rossz kinézetű hely ez az intézmény, mint a megszűnése előtti években. Amikor a Fényes udvari lakótelepet átadták (1971-72), a szerkesztőségből többen kaptunk ilyen-olyan lakást az ijesztő méretű panelházakban. Fiatalok voltunk és olykor még vidámak is. Átjártunk néha egymáshoz, és előfordult, hogy hajnalig tartott a világmegváltó dumaparti. Akkor felkerekedtünk, és úgy bandában átmentünk a Don-kanyarba pacalpörköltet, sült kolbászt enni, hosszúlépést, nagyfröccsöt inni. Aztán következhetett a vasárnap. Körülbelül egy évtizede kezdett a Don-kanyar lezülleni. Először megszűnt a konyha, ezzel együtt lekerültek a térítők az asztalokról, aztán az asztalok is megtizedelődtek, elkoszosodtak. Aztán minden elkoszosodott és büdös lett. Az igénytelenség teljes mértékben átvette az uralmat. Nem hiszem, hogy lett volna még egy ilyen förtelmes vendéglátóegység Közép- Európában. Hogy a Don-kanyar konszolidált éveiben kik lehettek a törzsvendégek, nem tudom megmondani, de a lerobbant korszakban csak lumpenek látogatták. Ezek az emberek a közeli Cegléd utcában laktak, ugyanolyan igénytelen körülmények között, mint amilyen kocsmába jártak. A Cegléd utca viszont az utóbbi években rohamosan fejlődött. Mondhatni, hogy minden házban nyílt egy új üzlet, sőt új üzletházak épültek. A lumpenek kiszorultak, elköltöztek, így aztán a Don-kanyar is törzsvendégek nélkül maradt. Bizonyára gazdaságtalanná vált. Ez lehet megszűnésének az oka. Csak azt nem értem, hogy a forgalmas utcasarkon lévő üzlethelyiség miért nem kell senkinek, amikor manapság majdnem mindenki a kereskedelemből akar meggazdagodni.

Pick Ede Utódai. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Miként az iménti fotón is felfedezhető, az L-alakú épület Faraktár utcai üzlethelyiségének redőnyeit a budapesti „Pick Ede Utódai” cég készítette.

A 2017-es látványterv. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kilenc évvel ezelőtt, 2017-ben váratlanul megjelent egy hirdetés az épületen. Azt is megörökítettük, lásd a fenti képen.

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. július 3-án reggel megérkezett a markoló és a bontócsapat. Ekkor nyitva volt az egykori tejbolt, úgyhogy készítettünk egy fényképet a helyiség utolsó arcáról a dózerolás előtt.

A tejbolt utolsó arca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez pedig egy 1972-es felvétel az épületről, látszik rajta a tejbolt cégtáblája, valamint a ház eredeti art decos díszítése. Fotó: Debrecen MVTVB Dokumentációs Filmstúdiója

1972-es fotó: Dokumentációs Filmstúdió

Kapcsolódó összeállításaink:
A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotó: © Debreceni Képeslapok


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A lebontás kezdete, 2026. VI. 26. Fotók: © Debreceni Képeslapok

2026. június 29., hétfő

A Hal köz

Debrecen belvárosában, az emeletes házak takarásában van egy kis tér. Ez a Hal köz, mely ismét sokak kedvence. A Bajcsy és a Simonffy utca közti tömbbelsőben korábban az emlékezetes piac volt. Itt főként halat, húsféleségeket és tejtermékeket árultak, míg a kenyérpiac a Dégenfeld téren volt.
Videók, mai fotók: © Debreceni Képeslapok / Vass Attila Tamás


Olvasónk, Lencsés Jolán így fogalmazott a Hal közről: „Fehér tüllel-vászonnal letakart túróhalmok, házi gomolyasajt, kannában a tej, szilkékben a zsíros-sűrű tejföl és a halványsárga vajkupacok. A teret pedig belengte a finom tejtermék illata. Gyermekként varázslatos volt ott a vásárt körbejárni és nézni...”


A fenti szép üdvözlőkártyát V. Pákozdi Károly Zoltán osztotta meg az olvasóinkkal.

A Halász. Képforrás: Volán, ÉPFU, BSZV, ÁFOR...

A Széchenyi utca felől volt a Halász vendéglő, ami az utolsó időkben már csak (nem igazán jó hírű) kocsmaként funkcionált. 2003 óta üzletház áll a helyén.

A fenti lap fekete-fehérben. Reprint: Uropath

A piac felszámolása után egy-két haláruda még kitartott az épületekben, a kis téren pedig konzervgyári bolt, majd csavarüzlet volt. Közben a helyet parkolónak is használták, mivel akkor még oda és a Simonffyra is bemehettek gépjárművek. Az elhanyagoltság és a nagy igénybevétel miatt rohamosan romlott a környék állapota.

A régi halpiacot szimbolizáló szobor. Fotó© Debreceni Képeslapok

A felújítás és az átépítés 2010-re fejeződött be. A Hal közben is immár megannyi vendéglő, valamint galéria, szökőkút, szobor, padok és esti díszkivilágítás is szolgálja a látogatókat.


A hely kicsik s nagyok körében is nagy népszerűségnek örvend; korábban a szobor megítélése még megosztotta az embereket, de a többség mára már bizonyára ezt is megszokta.

Virágok a Hal közben. Fotó© Debreceni Képeslapok

Olvasóink közül sokan emlékeznek a régi időkre. Kubinyi Katalin például azt írta a posztunkhoz, hogy azóta sem evett olyan gomolyát, mint ott, a bódéban Ráday nénitől vettek! Törökné Erzsébet felidézte: ha a városba jöttek,mindig ettek egy finom húslevest és töltött káposztát a kifőzdében. Még a levesbe való tésztát is mindig frissen készítették el hozzá.

A csobogó esti fényei anno. Fotó© Debreceni Képeslapok

Idézet Fogarasi Józsefné Patyu hozzászólásából: „az első bódéban Nádasné Szerénke néni igazi házi tejfölt, túrót, gomolyát, vajat árult, azoknak volt íze, színe, sokat vásároltunk nála. Hegedűsné Rózsika néni főzte a csodálatos tyúkhúslevest, arról is csak felsőfokon lehetett beszélni ill. ízlelni.”
Kujbusné Márti azt írta, hogy ,,Volt ott minden! Tejpiac, a Bugjó Zoltán húsboltja, Bözsi néni kifőzdéje! Később képkeretező, és persze a Halászcsárda! Mindennap lehetett vásárolni!” Köszönjük szépen! A Hal köz és a Simonffy utca sarkán pompázó épületről idekattintva lapozgathatók szép fotóink.

A Simonffy utca. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Kapcsolódó összeállításaink:

Hatalmas fali kép a Hal köznél

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. június 1., hétfő

Az 1699. június 1-jén megnyílt Hortobágyi Csárda

A csárda egy 1980-as képeslapon.

Debrecen hajdani jószágtartó birtokának, Hortobágynak az egyik fő nevezetessége és jelképe a népi klasszicista stílusú csárda a Kilenclyukú híd szomszédságában. Nyitókép: Csobaji Előd


A csárdát hungarikummá nyilvánította 2025. május 29-én a Hungarikum Bizottság, mely korábban az alföldi lángost és a székelykaput is erre a rangra emelte. Második kép: Fortepan / Horváth József, 1937

A Hortobágyi Csárda. Képeslapfotó: Hapák József, 1980

A Hortobagyinfo szerint a Hortobágyi Csárdát Debrecen városa 1699-ben a pusztán átvezető Sóút mentén, a Hortobágy-folyónál lévő vámszedőhely és postaállomás mellett építtette.

1980-as képeslap. Képeslapfotó: Csobaji Előd

A Méliusz-könyvtár adatbázisa ezt úgy pontosítja, hogy a fogadó 1699. június 1-jén nyílt meg.

Csikósok a Csárdánál. Képeslapfotó: Fényes Tamás, 1972

Ez a vendéglő az Alföld leghíresebb, legnagyobb csárdája, és egyben Hortobágy legrégibb építménye.

A Hortobágyi Csárda 1964-ben. Fotó: Horváth Zoltán

Ez alapján tehát nagyjából egyidős a debreceni Régi Posta Fogadóval, s 2024-ben már 325 esztendős.

Itatás Hortobágyon. Képeslapfotó: Barasits Kiadó

A messze földön híres vendéglőhöz ingyenes múzeumi kiállítás is tartozik. További régi szép hortobágyi képeslapok ebben a válogatásunkban csodálhatók meg.

Haranghy György 1909-es fotója. Reprint: Csokonai Kiadó


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Kocsikázók a csárdánál. Fotó: Fortepan / Lencse Zoltán, 1973

2026. május 9., szombat

Az 1970. május 9-én átadott Újvigadó


A debreceni Nagyerdőnél 44 éven át két vigadóépület állt: az 1826-ban megnyílt Régi Vigadó, valamint az 1970. május 9-én átadott Új. Nyitókép: Pathó Sándor, 1977

Esti fényárban, 1977. Fotó: Csobaji Előd

Ma már csak egy létezik – az öregebb túlélte az ifjat. 2014 óta az Újvigadó és a csónakázó-tó helyén mélygarázs és a ráépített szökőkutas-ködszínházas medence van.


Döbbenetes módon, 1970-ben nem mellékesen még tervben volt a Régi Vigadó lebontása is, mégpedig a „rossz állapota” miatt (lásd lentebb, a második cikkmásolatban).

Az 1970. május 1-re tervezett átadás. Fotó: HBN

„vendéglátó kombinátot” Mikolás Tibor és a Debreceni Tervező Vállalat tervezte, és a Hajdú-Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat építette meg 14 millió forintért. Mint a fenti cikkben olvasható, eredetileg május elsejére tervezték a létesítmény átadását, ami végül 8 nappal tolódott.

Méhsejt-virágtartókkal. Képtulajdonos: © Debreceni Képeslapok

Az épületegyüttesben 600 adagos konyhát, ezer ülőhelyet alakítottak ki. A földszinten étterem, különterem, büfé, szociális, gazdasági helyiségek  voltak, míg az emeleten presszó, fedett és nyitott terasz. A földszinten cigányzenekar, az emeleten pedig tánczenekar szórakoztatta a vendégeket.

A HBN 1970. május 9-i cikke

Az egyszerre több mint 1200 szórakozni vágyó vendég befogadására alkalmas Újvigadóhoz harmadosztályú önkiszolgáló helyiség is csatlakozott. Az étterem és a presszó akkoriban hétköznap 10-től 24 óráig tartott nyitva, hétvégén pedig 4 óráig.

Repró: Méliusz Központ

A szomszédos tavon facsónakok, majd bádogladikok, végül vízibiciklik is szolgálták a ringatózni vágyókat. A partra épült Újvigadó vendégei a közeli stadionban, Békás-tónál és vidámparkban is kiválóan szórakozhattak, töltekezhettek élményekkel.

A Kiri-Giri. Fotó: Hapák József / Balázs és Tsa Bt.

Az Újvigadó és a csónakázó-tó sorsa 2013-ban pecsételődött meg végleg: az új – 20 ezer nézőt befogadó – stadion megépítése miatt mindkettőt lebontották. A helyükön 2014 óta park, mélygarázs (200 férőhellyel), valamint szökőkutas vízi ködszínház van.

Az emeleten. (Helytörténeti Fotótár, 1975)

A beruházáskor még azt hallhattuk-olvashattuk, hogy a Békás-tavon lesz az új csónakázási lehetőség, de ez eddig nem valósult meg.

Vigadóterasz, 1978. Fotó: IPK Váll.


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A teraszon. (Helytörténeti Fotótár, 1975)

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:
Újvigadó, 1973. Fotó: Fortepan / Breuer Pál