A cívisváros szerelmese

Debrecen szebbik arcának egyik megörökítője és megálmodója Maksai János festőművész. A sajátos stílusú alkotónak ezúttal a Benedek-könyvtárban látható tárlata.

Idealisztikus összhatás, élénk színek, dús növényzet, patinás épületek, lilába hajló égbolt – ezek is jellegzetességei a debreceni képzőművésznek, aki a Város, ahol élek címet adta ennek a kamarakiállításának.

A régi Kálvin (Egyház) tér a Református Főgimnáziummal és a Csokonai-szoborral.
Festmények: Maksai János. Reprók: Vass Attila Tamás

Maksai Jánosnak gyakori témája a belváros és a Piac utca nyári ragyogása. Az ő vágyait is kifejező képei által jóleső büszkeség töltheti el a Debrecenben élőket, míg a nem itteniekben sürgető vágy ébredhet, hogy ellátogassanak a cívisvárosba.

A mai Simonffy utca torkolata a Piac utcán, háttérben a Kistemplom

Az egyedi módon látó és láttató mester mostani anyagában olyan különleges kompozíciók is megcsodálhatók, amiken tulajdonképpen régi belvárosi képeslapokat másolt le (melyeken az egykori villamosok is főszereplők). Ezekben az a nagyszerű, hogy a hangulatuk azt az illúziót kelti, mintha ma is ilyen lenne Debrecen.

A régi és a mai Kálvin tér elegye a Nagytemplommal és az emlékkerttel

A portrékkal is gazdagított, teljes tárlat a Benedek-könyvtárban tekinthető meg november 14-ig (a Piac utca 68. szám alatt). Más művészek debreceni témájú munkáiból ebben a cikkünkben adtunk ízelítőt.

V. A. T.

Csipkefa bimbója...

Debrecenben is beköszöntött az október – egyre ősziesebb az időjárás. Búsulni azonban nem kell, hiszen ennek az évszaknak is sok szépsége van.

Ezernyi színes termés, kökény, dió és csipkebogyó is érik már az utak mentén. Nosza, az utóbbiak közül vittünk is magunkkal egy ágat, hogy játsszunk kicsit. Mégpedig, hogy kipróbáljuk, milyen lenne például Debrecen főtere, ha ott is piroslana ilyen csodás bokor.

Nagyobb fotóért kattints a képre!

A csipkefa bimbója mellett a vetemény is kihajlott az útra, hiszen a határban helyenként még kukoricaleveleket zörget a szél. Guszta csövek sárgállanak a ragyogó kék ég alatt, s noha a látványuk igencsak szemet gyönyörködtető, azért remélhetőleg hamarosan mindenhol betakarítják.

Díszbe öltöznek ősszel a környező erdőségek is. A természet szerelmesei végre a gombászásnak is hódolhatnak, mivel hosszú szünet után, az esőknek köszönhetően ismét egyre több nyílik belőlük. Immár a pazar, ehető és ízletes őzláb is csapatosan terem a fák alatt!

Szöveg és fotók: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Érik a sör „lelke” Erdőspusztán

Debrecen vendéglői kínálatát és fogyasztását elnézve, mifelénk se kevesen kedvelik a „folyékony kenyeret”. Van itt serfőzde is, míg a hozzávalók közül a komló is szabadon terem. Nem is akárhol: például a Vekeri-tónál!

A vegetáló tó körül barangolva fedeztük fel, hogy a part fái között a nyúlánk komló jó néhány példánya is elvegyült. A kúszónövénynek a termése a jellegzetessége, ami szép kis gömbölyded tobozka. És ez a legfontosabb része is, hiszen ezt használja fel a gyógyászat (nyugtatónak, gyomorjavítónak és altatónak), valamint a söripar.

Ilyen szép fürtökben terem a komló.
Fotó: Vass Attila Tamás

A komló a kenderfélék közé tartozik, és az ártereket is kedveli. Ipari méretű alkalmazásához mezőgazdasági táblákban is termesztik. A tobozkákban mirigyszőrök találhatók, s ezekben válnak ki a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású anyagok. Rajtuk kívül 1–3% illóolajat, gyantát, csersavat, más keserű anyagokat és fito-ösztrogéneket is tartalmaz a komló, amiről azt is kimutatták, hogy csökkenti a koleszterinszintet.

Nagyobb fotóért kattints a képre!

Néhány szó a sörkészítésről. Az illóolaj és a keserű anyag zamatot, ízt ad az italnak (melynek az árpamaláta a fő alapanyaga), a gyanta pedig antiszeptikus hatású. A komlóval való főzés célja a megalvasztható fehérjék kicsapása, a töményítés és sterilizálás... De most inkább ezt nem is folytatjuk tovább. Irány a hűtő, kortyintsunk egy jó nedűt!

Végre a gombák is nőnek (ez itt egy tintagomba a Vekerinél),
tehát már csak sok-sok víz kell a tóba...

Botanikai összeállításaink:

> Virágzuhatag a színház előtt

> Nyárvégi potya gyümik

> Mocsárciprusok a Békás-tónál

> A nyulasi édenkert

> Termés piroslik a magnóliákon

> Furcsa színű lett a tiszafa

Szöveg és fotók:
Vass Attila Tamás,
Debreceni Képeslapok

Evező helyett már bozótvágó kell a Vekeri-tó hídjánál

A Vekeri-tó gyászos hírmondója 2015. szeptember 23-án

Debrecen délvidéki oázisa napjainkra annyira megváltozott, mintha soha nem is lettek volna tavai. A vízi élet egykori burjánzására sajnos szinte csak a hidak és a kagylóhéjak utalnak.

Legutóbb egy hónapja, az augusztus 20-i esőzések után látogattunk ki Erdőspusztára abban a reményben, hogy az akkori időjárás csökkentette valamelyest a szárazságot. Csalódnunk kellett, mivel a kellő utánpótláshoz az egyébként bőséges égi áldás is fikarcnyinak bizonyult.

A szárazság ellenére most még szép e csalóka táj. Nyírva van a fű, és a körszín is szuper

Most ismét arra vitt az utunk – és bárcsak gyönyörködhettünk volna! De nem: a maradék víz épp csak ujjnyi széles, és olyan rövid és sekély, hogy szinte bármelyik kerti medence különb nála. És ráadásul ebben a pocsolyában is nyüzsögnek-vergődnek a kishalak. Sőt rajtuk kívül a megmaradt kacsák is igényt tartanak a pancsolásra, dézsmálásra.

Különös dolgokat produkál
 a természet: a víz helyén
 gyönyörű virágok nyíltak

Az egykori meder repedéseiből mind sűrűbben törnek elő a növények. A külső hídnál gyakorlatilag már össze is értek az új honfoglalók kérlelhetetlen csapatai, melyek emellett a növésben is fölöttébb szaporák. Ha lemegyünk közéjük, már majdhogynem nyújtózkodni kell a tengerükben, s ha be akarunk tapodni az átjáróhoz, akkor ahhoz a macséta lehet a leghasznosabb eszköz.

Nagyobb fotóért kattints a képre!

A növények közül még épp hogy kilátszó falábakról a korábbi vízállás nem kis magassága is leolvasható. Mintha már igaz se lenne, hogy valaha itt is ellepett a mélység. Ahol nem is oly rég még a hullámokon ringatóztunk – ki csónakban, ki csak azért is megmártózva. S a hídon könyöklő emberekkel is összenéztünk, és e végtelennek hitt kies tájnak együtt örültünk...

A régi szép időkben át lehetett evezni a híd alatt, sőt a Kati kishajó is szelte a tó habjait

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Reménykedjünk: Fancsikán 20 éve is hasonlóan nagy szárazság volt, de újra erőre kaptak a tavak!

„Valaaami rossz, kidobott óóócska ruha, nagysáááágák!”

Debrecen lakótelepeinek viszonylagos csendjét is gyakran verik fel olyan fülsértő emberi hangok, amelyek hallatán először riadtan rezzenünk össze, majd pedig nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Csóró kér a szegénytől. Vagy fordítva?

A sajátos orgánumban és igen nyújtottan elkántált szövegfüzérekkel többnyire barna bőrű asszonyságok szokták „megörven-
deztetni” a panelekben élőket. A rendszerint purgyékkal és hétvégi kora reggeleken érkező málhás népség sztenderd szövege így hang-
zik: „Dobálják le az ócska ruhákat, nagyságák!” Vagy így szól: „Valami rossz kilökött ócska ruha, nagyságák! Ami már nem használni való!” Lásd az alábbi kis kis videónkban. (Vigyázat: csúnya szavak! 18 +)

És ez így megy már 50 éve, majd' minden városban – ami azért is tragikomikus (azon túl, hogy a szegénység jelenlétét is tükrözi), mert ahogy korábban, úgy ma se a tehetősebb „nagyságák” laknak az ilyen helyeken. A kéregető rigmus pedig anyáról leányra száll, és persze kívülről fújják a lakótelepiek is.
Akik, mi tagadás, nem mindig fogadják „nagyságákhoz” illően az ébresztést. Válaszként ugyanis ócska ruha helyett sokszor szitok és vízzel töltött zacskó repül csupán az ablakokból – az viszont bőven.

V. A. T.

Végre emlékművet kap a szétbombázott Ispotály-templom

A nagyszerű karitatív szervezet egyik emléktáblája a Déli soron.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Debrecen történelmének egyik legtragikusabb fejezete az 1944. június 2-i bombázás, amelyben az egykori Ispotály templomát is végzetes találat érte.

A Nagyállomás közelében állt gyülekezeti helynek most emel emlékművet az utókor.

A bombázás után... Fotómásolat: Db. Városi Tanács VB Művelődési osztály, 1969 

A Boncz László által 1529-ben létrehozott Ispotály eredetileg az ő Piac utcai házában működött, ahol menedékhely, szegényház és betegszobák is voltak. Az alapító 1559-es halála után a városé lett az intézmény, s amikor a ferenceseknek el kellett hagyniuk Debrecent, a mai Dósa nádor téri kolostorukba költöztették át az Ispotályt.

A megmaradt házat a Vasút használja. Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Azt 1705-re nőtték ki, és a Külső Ispotályba települtek át, ami akkor már 150 éves volt. A temploma 1704-ben épült, és a református egyház működtette. 1906-ban és 1909-ben korszerű, emeletes szegényházak is épültek az ingatlanon, ahol óvodájuk is volt az árváknak. Ebben az iskolában tanult Tóth Árpád költő is.

A még álló épület másik emléktáblája

Az Ispotály az 1944. június 2-i bombázásban semmisült meg, s akkor pecsételődött meg a sorsa a templomnak is, amit valósággal kettévágott a robbanás. Az intézménynek egy épülete maradt meg (mégpedig a Déli sor 4. szám alatt), ami 1952-ig még szegényház volt, azóta a MÁV használja.

A szétbombázott Ispotály-templom látványa az új emlékművön.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az Ispotály és a református templom emléke ma is sokakban él. A márványból készített obeliszk már áll a mai Ispotály utcai lakóparkban azon a helyen, ahol a templom tornya eredetileg is lehetett. A sírkőszerű alkotáson a régi gyülekezeti hely utolsó fotójának mása is szerepel. Az egyházközség honlapja szerint a kompozíciót szeptember 20-án avatják fel.

A teljes obeliszk az Ispotály utca 14. szám alatti kertben

Szöveg és fotók:

Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Az emlékoszlop főszövege

Nekik is köszönhető. Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A felhők délutánja

A régi városháza és a takarékpénztári palota a Piac és a Kossuth utcák kereszteződésében.
Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Debrecen arca nagyot változott szeptember 5-re virradva, hiszen megérkezett a sokak által régóta várt lehűlés és csapadék.

A borongós, esős időjárás első hulláma másnap délig tartott. Akkor fokozatosan tisztult az ég, már sütött a Nap, és fantasztikus felhőrajzolatokat sodort a szél. Ezekből a szép mennyei tüneményekből gyűjtöttünk egy csokorra valót szeptember 6-án délután.

A galéria a képre kattintva is megnyitható.

Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A Nagytemplom és a püspöki palota

A Déri tér és a múzeum

A nagyerdei Békás-tó

Az Egyetem tér

Az Egyetem téri szökőkút

A Debreceni Egyetem főépülete

Virágkompozíció az Egyetem téren

A tudományok palotája

A Hotel Nagyerdő a vízi ködszínháznál

A Nagyerdei Stadion vonalai a 2015. szeptember 6-i felhők alatt