Menyhárt József emlékére

Debrecen neves festőművésze, a Déri Múzeum muzeológus-restaurátora 1901. szeptember 22-én született, és 1976. május 1-jén hunyt el. Személyisége és pályája tiszteletére, a jubileumok alkalmából legutóbb az Újkerti Közösségi Házban is láthattunk kiállítást, míg az Alföldi Nyomda anno már a halála évében emlékalbumot jelentetett meg Menyhárt József kompozícióival.

Mostani összeállításunkban főként ebből a szép kiadványból szemezgettünk. Az Este a kapunál című, legfelső olajképet azonban még az Új Debrecen született című albumból vettük (1969, MSZMP). Ilyen kapu egyébként a Széchenyi utcán és a Jókain is van. Ugyanakkor a második reprodukción a Vágóhíd utcai katolikus temető kápolnáját láthatjuk (vegyes technika, 1967).

A következő blokkba az Útmenti fák (1973), egy Medgyessy-szobros ex libris, valamint a Szegénysoron (1945) és a Késő ősz (1973) című olajképe és metszete került. Az utolsó előtti képpárban pedig Menyhárt József önarcképét és szintén egy Déri téri jelenetét láthatjuk, amit a múzeum 1947-ben közölt.

Végül pedig egy óvárosi utcarészletet mutatunk a művei közül. Ez a festmény szerepel a művész halálakor kiadott album borítóján. A brosúrából azt is megtudhatjuk, hogy Menyhárt Józsefet kezdetben Toroczkai Oszwald és Gáborjáni Szabó Kálmán is segítette. Soha nem lett volna képes bárkit is megbántani – írta róla dr. Tóth Béla –, szíve tele volt szeretettel az emberek, a természet iránt, s valami sohasem fitogtatott mély részvéttel a szegények, a szenvedők, az elesettek iránt.

Kapcsolódó összeállításaink:

• A Művész Úr
• Munkácsy Mihály
• Maksai János képei
• Józsa János munkássága
• Dr. Nagy Attila kompozíciói
• Masits István festményei
• Dr. Vass Györgyi alkotásai
• Nagy Ferenc festményei
• Medveczky Géza munkái
• Sarkadi Dezső képei
• Szeifert Imre kiállítása
• Égerházi Imre festőművész
• Szegedi Károly, a régi cívisváros rekonstruálója
• Gara Kálmán közlekedéstörténeti gyűjteménye

A szomorú hír a Naplóban

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Kesztyű, sétapálca, pukedli: a debreceni Művész Úr

Debrecen hajdani legendás-különös polgárainak egyike Erdős Mihály festőművész, akit a szokatlan külseje és gesztusai miatt, no meg persze az alkotói tevékenysége miatt sokan Művész Úrnak neveztek. Az 1992-ben elhunyt Mesternek 1984-ben nyílt meg az első önálló debreceni kiállítása, s ebből az alkalomból a Napló újságírója, Bakó Endre készített vele izgalmas, hiánypótló interjút (lásd lentebb). A cikknek rögtön az elején az is kiderült, hogy a Művész Úr előszobájában súlyzó volt, amivel rendszeresen edzette magát, s a kora ellenére több mint 80 kilót tudott kinyomni.

Erdős Mihály festőművész

Erdős Mihály és Bakó Endre beszélgetését 1984. szeptember 15-én közölte a lap. A riportban sajnos nem jelent meg fotó, pedig a háromtagú stábban bizonyára volt fotóriporter. Emiatt e mostani képeink a Méliusz Központi Könyvtára Helytörténeti Részlegének gyűjteményéből származnak, melyek Erdős Mihály 1984-es és 1988-as kiállításainak megnyitóin születtek.

Erdős Mihály (jobbról) a 84-es megnyitón

A nagyszerű írásban Erdős Mihály felidézte, hogy kisgyerekként kezdett kijárni a Nagyerdőre. Sokszor kikapott, mivel kint felejtkezett, későn ment haza. Ez természetes volt neki, valami belső vágy és erő késztette arra, hogy megfessen bizonyos dolgokat. Húszéves korában már hivatásnak tekintette a művészetet. Főiskolára nem járt, de rendszeres tanulmányokat folytatott. Thoroczkai Oszvald foglalkozott vele magántanulóként, majd a Képzőművészeti Körbe járt három évig stúdiumrajzolásra, de később idegenkedett az iskolás formáktól, jobbnak tartotta az önképzés útját. Egykor Vaszary János festészete volt rá nagy hatással, ám példaképeinek mégis Van Gogh, Rembrandt és Leonardo művészetét és alakját tekinti. „No, persze az ő hatásukat senki sem tudja megkerülni” – fogalmazott.

Erdős Mihály arra a felvetésre, hogy sokan különcnek tartják, így válaszolt:

„Igazuk is van! Én egy más világban élek, abból persze olykor kizökkenek, mint ahogy most is. Ha valaki megismer közelről, meglátja emberi arcomat, rendszerint meglepődik, mert a felszínes megfigyelés nyomán nem ilyennek képzelt. Sokan utólag bevallották, azt hitték, nem is lehet velem elbeszélgetni, aztán rájöttek, hogy nem is akárhogyan! Mert milyen az ember? A gesztusokból is hajlamos következtetni anélkül, hogy ismerné a másik lényeges vonásait. El tudom képzelni, miket híresztelnek rólam! De én vagyok az, aki nehezen érthető, tehát nekem kell a társadalom szokásaihoz orientálódnom, más mód nincs. A gyerekek és az intelligens emberek általában megértenek, akadnak, akik keresik a társaságomat. A lelkileg, szellemileg üres emberekre nincs mit adni, ez az embertípus soha, sehol nem tudja elviselni a különbözést, a másságot.”

Erdős Mihály a 88-as kiállításán (DOTE)

1993-ban, egy évvel Erdős Mihály halála után, szintén Bakó Endre készített róla cikket (ezt az idézet után közöljük). Ebben a testvére, Erdős Árpád beszélt róla, s többek között elmesélte:

„Mihály ha hozzájutott néhány pengőhöz, ment a zsibogóba művészettörténeti könyveket vásárolni. Már iskolás korában különcködni kezdett, amit én nem kis mértékben egy súlyos gyermekkori tífuszbetegségnek tulajdonítok. Később még egyszer átesett a tífuszon. Ennek ellenére kutya erős kölyök volt! Katona mindössze három hónapig volt, mert pofon vágott egy őrmestert. Hosszas tortúra után – amelynek során bebizonyosodott, hogy a pofon nem alaptalanul csattant el – leszerelték. Idős korában is erős ember volt, edzette magát, amíg a szíve bírta. Nem dohányzott, nem ivott, ha nagy ritkán alkoholt fogyasztott, az csak a tokaji aszú lehetett. Teniszezett és súlyt emelt, a súlyzója 110 kilogrammos volt. A jó szíve is sokszor hozott rá bajt. Ha egy csavargó kért tőle pénzt, nem tagadta meg, pedig ő mindig szűkösen élt. Bizony, sokan kihasználták, visszaéltek azzal, hogy Mihály a keresztény erényeket nemcsak szóban hangoztatta, hanem gyakorolta is.”

További portréink sok fotóval és reprodukcióval:

• Maksai János képei
• Józsa János munkássága
• Égerházi Imre
• Dr. Nagy Attila kompozíciói
• Masits István festményei
• Dr. Vass Györgyi alkotásai
• Nagy Ferenc festményei
• Medveczky Géza munkái
• Sarkadi Dezső képei
• Szeifert Imre kiállítása
• Szegedi Károly, a régi cívisváros rekonstruálója
• A debreceni „Kossuth Lajos”
• Ilia de Riska romkastélya

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Az egyik legdebrecenibb festőművész: Józsa János

Debrecen egyik leghíresebb, legsokoldalúbb, legegyedibb képi világú és leggazdagabb életművet alkotó festőművésze Józsa János volt, aki 1936. november 7-én született. A Mester grafikát és tűzzománcot is készített, ugyanakkor üvegre is festett. Ez utóbbi munkáiban az Aranybikában is gyönyörködhetünk. Reprók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Összeállításunkban az általunk reprózott, illetve a tulajdonunkban lévő festményei közül válogatunk. Az első másolaton a Batthyány utca elevenedik meg a Ludas Presszó, a Hapák Fotó és a Kerékgyártó-mézeskalácsos jeleneteivel. Alább a járműjavító és a kultúrháza életébe nyerhetünk bepillantást.

A járműjavítót bemutató, igen nagy méretű Józsa-festmény nem máshol, mint ott, a Faraktár utcai vasutas művelődési központ különtermében található, s bárki megcsodálhatja. Az alábbi, immár 60 esztendős kép címe: Hólapátolók a főtéren, 1963. Az sajnos nem teljesen egyértelmű, hogy melyik település látható az amúgy szemet gyönyörködtető festményen.

A következő két reprodukción Józsa János kisebb méretű, szintén korai festményei közül szolgálunk ízelítővel. Az első mű folyami kishajókat ábrázol egy íves hídnál. Reprók: © Debreceni Képeslapok

Az utolsó alkotás egy nosztalgikus falusi csendéletet, melyen napraforgó, petróleumlámpa, valamint kerámiakorsó és mángorló tündököl az ablakban.

Csendélet napraforgóval. Reprók: © Debreceni Képeslapok

Hasonló összeállításaink sok fotóval és reprodukcióval:

• Erdős Mihály, a Művész Úr
• Munkácsy Mihály
• Maksai János képei
• Masits István festményei
• Dr. Vass Györgyi alkotásai
• Nagy Ferenc festményei
• Szegedi Károly városrekonstrukciós grafikái
• Medveczky Géza munkái
• Sarkadi Dezső képei

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

Hófödte régi házak a téli Debrecenben

Debrecen művészei közül Masits István festő-grafikus a hagyományok és régi értékek tisztelőinek sorát gyarapítja. A közelmúltban megrendezett kiállításán mindezek mellett a napsütéses-hófödte Debrecenben is gyönyörködhettünk az általa megörökített jeleneteken.

A Kígyó és a Lorántffy utca találkozása. Képek: © Masits István / Debreceni Képeslapok

A tárlat alkotásainak sorát a Medgyessy sétány 3. szám alatti villa képével kezdtük, a következő reprodukciónkon pedig a fehérbe öltözött Darabos utca köszön vissza az azóta lebontott kis házaival:

A mindig nyitott szemmel és kéznél lévő fényképezőgéppel közlekedő Masits István a Nagyerdőn kívül az óváros utcáit is szívesen rója. Az alábbi festményének „Téli hangulat” a címe.

Képek: © Masits István / Debreceni Képeslapok

Nagy kedvence a Bodrog vidéke is, ahonnan szintén egy meseszép témával tért haza. További műveiért pedig kattints az itt található cikkünkre! Képek: © Masits István / Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Masits István festményei a hófödte Debrecenről

Debrecen művészei közül Masits István festő-grafikus a hagyományok és régi értékek tisztelőinek sorát gyarapítja. A közelmúltban megrendezett kiállításán mindezek mellett a napsütéses-hófödte Debrecenben is gyönyörködhettünk az általa megörökített jeleneteken.

A Kígyó és a Lorántffy utca találkozása. Képek: © Masits István / Debreceni Képeslapok

A konzervatóriumban látható volt tárlat alkotásainak sorát a Medgyessy sétány 3. szám alatti villa képével kezdtük, a következő reprodukciónkon pedig a fehérbe öltözött Darabos utca köszön vissza az azóta lebontott kis házaival:

A mindig nyitott szemmel és kéznél lévő fényképezőgéppel közlekedő Masits István a Nagyerdőn kívül az óváros utcáit is szívesen rója. Az alábbi festményének ,,Téli hangulat" a címe. Képek: © Masits István / Debreceni Képeslapok

Nagy kedvence a Bodrog vidéke is, ahonnan szintén egy meseszép témával tért haza. További műveiért pedig kattints az itt található cikkünkre! Képek: © Masits István / Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A cívisváros szerelmese

Debrecen szebbik arcának egyik megörökítője és megálmodója Maksai János festőművész. A sajátos stílusú alkotónak ezúttal a Benedek-könyvtárban látható tárlata.

Idealisztikus összhatás, élénk színek, dús növényzet, patinás épületek, lilába hajló égbolt – ezek is jellegzetességei a debreceni képzőművésznek, aki a Város, ahol élek címet adta ennek a kamarakiállításának.

A régi Kálvin (Egyház) tér a Református Főgimnáziummal és a Csokonai-szoborral.
Festmények: Maksai János. Reprók: Vass Attila Tamás

Maksai Jánosnak gyakori témája a belváros és a Piac utca nyári ragyogása. Az ő vágyait is kifejező képei által jóleső büszkeség töltheti el a Debrecenben élőket, míg a nem itteniekben sürgető vágy ébredhet, hogy ellátogassanak a cívisvárosba.

A mai Simonffy utca torkolata a Piac utcán, háttérben a Kistemplom

Az egyedi módon látó és láttató mester mostani anyagában olyan különleges kompozíciók is megcsodálhatók, amiken tulajdonképpen régi belvárosi képeslapokat másolt le (melyeken az egykori villamosok is főszereplők). Ezekben az a nagyszerű, hogy a hangulatuk azt az illúziót kelti, mintha ma is ilyen lenne Debrecen.

A régi és a mai Kálvin tér elegye a Nagytemplommal és az emlékkerttel

A portrékkal is gazdagított, teljes tárlat a Benedek-könyvtárban tekinthető meg november 14-ig (a Piac utca 68. szám alatt). Más művészek debreceni témájú munkáiból ebben a cikkünkben adtunk ízelítőt.

V. A. T.