Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erkel Ferenc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erkel Ferenc. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 22., csütörtök

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel! – Kölcsey Ferenc, a Himnusz költőjének debreceni emlékhelyei


Debrecen 14 éven át volt otthona Kölcsey Ferencnek, aki az itteni Református Kollégiumban tanult, és az intézmény melletti házban lakott. A magyar kultúra január 22-i napja alkalmából a magyar Himnusz költője előtt tisztelgünk a debreceni mai és korábbi emlékhelyei bemutatásával. Nyitóképünket Faragó György készítette 1979-ben a régi művközpontnál, a fotót a Fortepan őrzi.

Rátonyi József 1978-as műve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Íme az 1973-ban lebontott lakóháza a Baltazár Dezső és a Hüvelyes utca sarkán, ahol a Református Kollégiumi tanulóévei alatt élt 1801 és 1814 között. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka

A Kollégium melletti kis ház

A Wikipédián olvasható életrajza szerint Kölcsey Ferenc költő, politikus stb. Sződemeteren született 1790. augusztus 8-án, és Szatmárcsekén hunyt el 1838. augusztus 24-én. Édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter (aki az álmosdi birtokán gazdálkodott) 1796. augusztus 9-én elhunyt, s ezt követően az édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves Ferencet Debrecenbe küldte tanulni.

A szobor régi helye. Csobaji Előd, 1986

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” című nagy költeményét, amely aztán Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. Ezt a napot 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napjaként.

A régi művközpont. Fotó: Faragó György, 1979

Kölcsey Ferenc emlékét Debrecenben utca és több szobor, dombormű is őrzi. Szobra a Péterfia utcai Református Főgimnázium előtt, valamint a Kossuth utcán működő Csokonai Színház homlokzatán is van, míg domborműve a Református Kollégiumban.

Az új művközpont. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ő nevét viseli Debrecenben a Hunyadi utcai konferencia-központ is, melynek helyén 1978 és 2003 között a Kölcsey művelődési központ állt. Mindemellett szintén Kölcsey nevét viselte a tanítóképző főiskola is, ami a Péterfia utcai Református Főgimnázium palotájában működött.

A Református Főgimnázium. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az álmosdi Kölcsey-ház ma is áll, és múzeumként, kulturális emlékhelyként működik.

Az álmosdi Kölcsey-ház. Fotó: HBM Tanács / IPK

A régi művközpont. Fotó: Csobaji Előd, 1981

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. augusztus 8., péntek

Ma 235 éve született a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc


Debrecen 14 éven át volt otthona Kölcsey Ferencnek, aki az itteni Református Kollégiumban tanult, és az intézmény melletti házban lakott. Nyitókép: Wikipédia / Franz Eybl


Születésnapja alkalmából a magyar Himnusz költője előtt tisztelgünk a debreceni mai és korábbi emlékhelyei bemutatásával. A fenti képet Faragó György készítette 1979-ben a régi művközpontnál, s a fotót a Fortepan őrzi. A szobor ma már a Péterfia utcán található:

Rátonyi József 1978-as műve. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Íme az 1973-ban lebontott lakóháza a Baltazár Dezső és a Hüvelyes utca sarkán, ahol a Református Kollégiumi tanulóévei alatt élt 1801 és 1814 között. A tiltakozások ellenére elpusztított ház helyén egy nagy Lenin-szobrot állítottak fel 1975-ben. Fotó: Fortepan / Fóris Gábor és Vastagh Miklós hagyatéka

A Kollégium melletti kis ház

A Wikipédián olvasható életrajza szerint Kölcsey Ferenc költő, politikus stb. Sződemeteren született 1790. augusztus 8-án, és Szatmárcsekén hunyt el 1838. augusztus 24-én. Édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter (aki az álmosdi birtokán gazdálkodott) 1796. augusztus 9-én elhunyt, s ezt követően az édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves Ferencet Debrecenbe küldte tanulni.

A szobor régi helye. Csobaji Előd, 1986

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” című nagy költeményét, amely aztán Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. Ezt a napot 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napjaként.

A régi művközpont. Fotó: Faragó György, 1979

Kölcsey Ferenc emlékét Debrecenben utca és több szobor, dombormű is őrzi. Szobra a Péterfia utcai Református Főgimnázium előtt, valamint a Kossuth utcán működő Csokonai Színház homlokzatán is van, míg domborműve a Református Kollégiumban.

Az új művközpont. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ő nevét viseli Debrecenben a Hunyadi utcai konferencia-központ is, melynek helyén 1978 és 2003 között a Kölcsey művelődési központ állt. Mindemellett szintén Kölcsey nevét viselte a tanítóképző főiskola is, ami a Péterfia utcai Református Főgimnázium palotájában működött.

A Református Főgimnázium. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az álmosdi Kölcsey-ház ma is áll, és múzeumként, kulturális emlékhelyként működik.

Az álmosdi Kölcsey-ház. Fotó: HBM Tanács / IPK

A régi művközpont. Fotó: Csobaji Előd, 1981


Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben

2018. szeptember 19., szerda

1500 énekes a 150 évvel ezelőtti Méliusz téren

Debrecen kereken 150 esztendeje, 1868 nyárutóján rendezte meg a 4. országos dalárünnepélyt és -versenyt. A szeptember 18. és 22. közötti fesztiválnak főként a mai Méliusz térnél felépített csarnok adott otthont, de természetesen a Nagytemplom és az akkor 3 éves városi színház is fontos szerepet kapott. Itt volt Erkel Ferenc és Blaha Lujza is.

Munkácsy Mihály rajza a helyszínről. Repró: Parlando.hu

A programsorozatban több mint 60 kórus 1300 énekese (dalárja) vett részt. Az előadásokra külön dalcsarnok épült, amely 15 ezer személy befogadására volt alkalmas. A kórusok szeptember 18-án vonattal érkeztek Debrecenbe, és az üdvözlő beszédek után kibontott zászlókkal vonultak végig a dalosok a városon. Az utcákon nemzeti zászlókkal díszítették fel az ablakokat, és virágesővel köszöntötték az énekeseket. Másnap este a Nagytemplomban volt díszhangverseny kizárólag magyar művekből, Erkel vezényletével. A versenyen az első díjat (a debreceni hölgyek által felajánlott díszserleget) a pécsiek nyerték, a második az esztergomi kórus, a harmadik az Aradi Dalárda lett, a negyedik pedig a pesti Nemzeti Dalkör. Ezt követően Debrecen 1882-ban és 1929-ban is hasonló dalosversenyt rendezett. Akkorra már szinte elnyerte a mai arcát a cívisváros, de gondoljuk el: 1868-ban a Kossuth utca még Nagy-Czegléd utca volt, nem épült meg a Verestemplom, és nem járt villamos se. A Csokonai Színház hároméves volt, viszont például a 18. szám alatti, ma is álló barokk lakóház már 40 éves volt...