Petőfi Sándor egy tele Debrecenben (1843–44)

Debrecenre több okból se emlékezett szívesen a költő Petőfi Sándor (1823–1849). „Hej, Debrecen, sokat szenvedtem én tebenned” – írta arról, hogy 1843 november végétől 1844 február közepéig egy tönkrement társulat színészeként a cívisvárosban nyomorgott.

A nélkülöző ifjú a jegyszedő Fogas Józsefnénél lakott a Várad utcai új soron (a mai Petőfi tér 12-nél). Ablakuk akasztófára nézett, s temető is volt ott. Később Orlai Petrich Soma (1822–1880) ezt festette meg a híres művében, mely 2014-ben a debreceni Modemben is látható volt. A festőművész és Petőfi 1839-ben kötött életre szóló barátságot egymással. Petőfi az 1843/44-es megpróbáltatásait 1844 nyarán az „Egy telem Debrecenben” című versében örökítette meg, amely így kezdődik:

Petőfi Debrecenben, 1844. Festmény: Orlai Petrich Soma

„Hej, Debrecen,

Ha rád emlékezem!...

Sokat szenvedtem én tebenned,

És mindamellett

Oly jól esik nekem,

Ha rád emlékezem. -

 

Pápista nem vagyok.

És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok.

Jó, hogy az embernek csontfoga van,

Ezt bölcsen rendelék az istenek,

Mert hogyha vas lett volna a fogam,

A rozsda ette volna meg...”

 

A poéta további debreceni vonatkozású élettörténete címszavakban a következő. Petőfi 1846-ban Prielle Kornélia színésznőt kis híján feleségül vette, majd 1849-ben, a szabadságharc idején a Harmincados közben (a mai Batthyány utcában) lakott a családjával. Itt született Zoltán nevű fia, az ő keresztszülei Arany János és a felesége lettek. 

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!