 |
| Az 1980-as nyitáskor. Fotó: Kalmár István |
„Mikor hosszú évtizedekkel ezelőtt először ültem volna a padba, anyámmal bevásárolni mentünk. Megvenni az iskolához szükséges felszerelést. Ez azért volt nagyon különleges emlék, mert akkor éreztem életemben először, hogy fontos vagyok. Szó szerint értékes ember. Hogyan történt? Szóval. Abban az időben a nélkülözés volt jellemző a hétköznapokban, ami által szinte lehetetlennek tűnt, hogy én az iskola első osztályát új füzetekkel, iskolatáskával és tolltartóval kezdjem. Az óvodába is mindig szakadt, elnyűtt ruhákba jártam, így megszoktam, hogy nálunk az „új” kifejezés egy másik univerzumot jelentett. De valahogy az Isteni jóakarat újra megmutatkozott, mert iskola kezdés előtt valamilyen segélyt kapott anyám, amit máig érthetetlen módon ténylegesen tanszerekre és felszerelésekre költött. Bementünk az Unio nevezetű, akkor még működő áruházba és egy kosárba elkezdtük belepakolni a dolgokat. Táskáknál megálltunk és rám nézett. Melyiket szeretnéd?- kérdezte. Egy versenyautósat választottam, de azt hittem csak viccel és a pénztárnál mindent visszapakoltat velem. Aztán mikor mindent megvettünk, a pénztár felé egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem. Úgy érzetem, ez csupán egy álmom vagy tévedés. Tévedés, hogy én kapok egy új táskát, tolltartót, füzeteket és vízfestéket. Biztos valaki elnézett valahol. Aztán a kasszánál láttam, ahogy az eladó elkezdte beütni a régi gépbe az árakat. Egyre nagyobb lett a végösszeg, miközben én egyre kisebbnek érzetem magam. Arra gondoltam, hogy az egész életem nem ér ennyit, mint amennyi pénzt most anyám kifizet. Kifizette. Nem akartam elhinni. A buszon ülve szorítottam magamhoz az új táskát és a benne lévő dolgokat. Talán még akkor sem hittem el, tényleg érek ennyit. Érek annyit hogy ennyi dolgot vegyenek nekem?”
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
