A Légy jó mindhalálig című film debreceni forgatása Tóth Laci főszereplésével

Debrecenben  a helyi sajtóban különös hirdetés jelent meg 1960. február 7-én: 1892-es plakátokat, könyveket, reskontószelvényeket stb. kérnek leadni az Aranybika Szálloda portáján a Légy jó mindhalálig című film forgatása érdekében. A folytatást az alábbiakban meséljük el a korabeli hírek között végzett kutatásunk alapján...

A Nyilas Misit játszó Tóth Laci

A Hunnia Filmgyár 1960. február 9-én kezdte meg a tereprendezést, ami azt takarja, hogy például a Református Kollégium előtti aszfaltot is átfestették kockakőhatásúra, és gázlámpákat szereltek a falakra. A Ranódy László rendezte film főszerepét, Nyilas Misi alakját a hajdúszoboszlói Tóth Lacira bízták, akit 40 ezer általános iskolás gyermek közül több hónapi munka után választottak ki. Az első felvételek 1960. február 16-án kezdődtek a Nyomtató utca és a Vár utca sarkán az úgynevezett trafikjelenettel. A filmben Bessenyei Ferenc, Psota Irén és Törőcsik Mari is játszik.

A film egyik első bemutatóját a Szovjet–Magyar Baráti Társaság rendezte meg 1960. augusztus 9-én a Moszkvai Barátság Házában. A debreceni premier október 15-én volt a Víg Moziban. Aztán a főszereplő Tóth Laciról szóló október 27-i riportban ez olvasható:

„A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, amikor megkapta munkájáért az első forintot, elküldte szüleinek azzal az aláírással: Sírig szerető fiuk, Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édesanyjának azzal adta át: vegyen magának és édesapjának új ruhát! – Magadnak mit kértél? – Én biciklit kaptam a filmgyártól – válaszolta –, teljesen felszerelt, új biciklit, dinamó is van rajta. Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni díszbemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé.”

Ez a kedves Tóth Laci az alakításával a legjobb gyermekszereplő díját nyerte a San Francisco-i Filmfesztiválon! – számolt be róla az 1960. november 10-i Napló. 

Mi pedig azzal is többször foglalkoztunk, hogy mivé lett a régi debreceni Cserepes utca, benne az az utolsóként, 2019-ben lebontott kis ház, ahol a filmben Doroghyék laktak. Zámbóné Lakatos Mária a cikkünkben felidézte: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt.

A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam” – elevenítette fel.

Egyúttal kifejtette: „50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!”

„Itt laktak” Doroghyék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A regény 1965-ös kiadását ebben az összeállításunkban mutattuk be Reich Károly szép grafikáival.

Ízelítő Reich Károly könyvillusztrációiból

Kapcsolódó anyagaink régi fotókkal:

• A Meteor Mozi
• Az Apollo Mozi
• Az Uránia Mozgó
• A Klinika Mozi
• A Hungária Film- és Kamaraszínház
• A Víg Mozi
• A Híradó Mozi
• A nagyerdei strandmozi
• Csomor Gyula Meteor Mozgója
• Végre renoválták az Apollot (2024)
• Soós Imre
• Karády Katalin Debrecenben
• A Légy jó mindhalálig forgatása Debrecenben
• Debreceniek a 2025-ös új magyar sikerfilmekben
• A Körhinta című film
• Kovács Mihály mozigépész plakátgyűjteménye
• Keleti Éva művészportréi

A Cserepes utcai ház képeit Bihari Zoltánnak köszönjük

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Légy jó mindhalálig című film premierje a Víg Moziban

Debrecenben  1960. október 15-én volt a díszbemutatója a Móricz Zsigmond regényéből készített Légy Jó mindhalálig című magyar filmnek a Víg Moziban.

A Nyilas Misit játszó Tóth Laci

A premier előzménye, hogy a helyi sajtóban különös hirdetés jelent meg 1960. február 7-én: 1892-es plakátokat, könyveket, reskontószelvényeket stb. kérnek leadni az Aranybika Szálloda portáján a Légy jó mindhalálig című film forgatása érdekében. A folytatást az alábbiakban meséljük el a korabeli hírek között végzett kutatásunk alapján. A Hunnia Filmgyár 1960. február 9-én kezdte meg a tereprendezést, ami azt takarja, hogy például a Református Kollégium előtti aszfaltot is átfestették kockakőhatásúra, és gázlámpákat szereltek a falakra. A Ranódy László rendezte film főszerepét, Nyilas Misi alakját a hajdúszoboszlói Tóth Lacira bízták, akit 40 ezer általános iskolás gyermek közül több hónapi munka után választottak ki. Az első felvételek 1960. február 16-án kezdődtek a Nyomtató utca és a Vár utca sarkán az úgynevezett trafikjelenettel. A filmben Bessenyei Ferenc, Psota Irén és Törőcsik Mari is játszik. A film egyik első bemutatóját a Szovjet–Magyar Baráti Társaság rendezte meg 1960. augusztus 9-én a Moszkvai Barátság Házában.

A debreceni díszbemutató után a főszereplő Tóth Laciról szóló október 27-i riportban ez olvasható:

„A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, amikor megkapta munkájáért az első forintot, elküldte szüleinek azzal az aláírással: Sírig szerető fiuk, Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édesanyjának azzal adta át: vegyen magának és édesapjának új ruhát! – Magadnak mit kértél? – Én biciklit kaptam a filmgyártól – válaszolta –, teljesen felszerelt, új biciklit, dinamó is van rajta. Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni díszbemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé.”

Ez a kedves Tóth Laci az alakításával a legjobb gyermekszereplő díját nyerte a San Francisco-i Filmfesztiválon! – számolt be róla az 1960. november 10-i Napló. 

Mi pedig azzal is többször foglalkoztunk, hogy mivé lett a régi debreceni Cserepes utca, benne az az utolsóként, 2019-ben lebontott kis ház, ahol a filmben Doroghyék laktak. Zámbóné Lakatos Mária a cikkünkben felidézte: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt.

A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam” – elevenítette fel.

Egyúttal kifejtette: „50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!”

„Itt laktak” Doroghyék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A regény 1965-ös kiadását ebben az összeállításunkban mutattuk be Reich Károly szép grafikáival.

Ízelítő Reich Károly könyvillusztrációiból

Kapcsolódó összeállításaink:

• A Körhinta című film
• 95 éve született Soós Imre
• Móricz Zsigmond
• Karády Katalin Debrecenben
• Debreceniek a 2025-ös új magyar sikerfilmekben
• Keleti Éva művészportréi

A Cserepes utcai ház képeit Bihari Zoltánnak köszönjük

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

65 éve kezdték forgatni a Légy jó mindhalálig című filmet Debrecenben Tóth Laci főszereplésével

Debrecenben  a helyi sajtóban különös hirdetés jelent meg 1960. február 7-én: 1892-es plakátokat, könyveket, reskontószelvényeket stb. kérnek leadni az Aranybika Szálloda portáján a Légy jó mindhalálig című film forgatása érdekében. A folytatást az alábbiakban meséljük el a korabeli hírek között végzett kutatásunk alapján...

A Nyilas Misit játszó Tóth Laci

A Hunnia Filmgyár 1960. február 9-én kezdte meg a tereprendezést, ami azt takarja, hogy például a Református Kollégium előtti aszfaltot is átfestették kockakőhatásúra, és gázlámpákat szereltek a falakra. A Ranódy László rendezte film főszerepét, Nyilas Misi alakját a hajdúszoboszlói Tóth Lacira bízták, akit 40 ezer általános iskolás gyermek közül több hónapi munka után választottak ki. Az első felvételek 1960. február 16-án kezdődtek a Nyomtató utca és a Vár utca sarkán az úgynevezett trafikjelenettel. A filmben Bessenyei Ferenc, Psota Irén és Törőcsik Mari is játszik.

A film egyik első bemutatóját a Szovjet–Magyar Baráti Társaság rendezte meg 1960. augusztus 9-én a Moszkvai Barátság Házában. A debreceni premier október 15-én volt a Víg Moziban. Aztán a főszereplő Tóth Laciról szóló október 27-i riportban ez olvasható:

„A Légy jó mindhalálig Nyilas Misije, amikor megkapta munkájáért az első forintot, elküldte szüleinek azzal az aláírással: Sírig szerető fiuk, Misi. Tóth Laci, amikor megkapta a filmezésért járó pénzt, édesanyjának azzal adta át: vegyen magának és édesapjának új ruhát! – Magadnak mit kértél? – Én biciklit kaptam a filmgyártól – válaszolta –, teljesen felszerelt, új biciklit, dinamó is van rajta. Ez volt ugyanis a vágya. A virágot is, amit kapott a debreceni díszbemutatón, anyunak adta, csak egyetlen szálat tett el emlékül a forgatókönyv lapjai közé.”

Ez a kedves Tóth Laci az alakításával a legjobb gyermekszereplő díját nyerte a San Francisco-i Filmfesztiválon! – számolt be róla az 1960. november 10-i Napló. 

Mi pedig azzal is többször foglalkoztunk, hogy mivé lett a régi debreceni Cserepes utca, benne az az utolsóként, 2019-ben lebontott kis ház, ahol a filmben Doroghyék laktak. Zámbóné Lakatos Mária a cikkünkben felidézte: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt.

A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam” – elevenítette fel.

Egyúttal kifejtette: „50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!”

„Itt laktak” Doroghyék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A regény 1965-ös kiadását ebben az összeállításunkban mutattuk be Reich Károly szép grafikáival.

Ízelítő Reich Károly könyvillusztrációiból

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A Cserepes utcai ház képeit Bihari Zoltánnak köszönjük

A drótos tót

Nagymamáék a Cserepes utcában laktak, ahol gyerekkoromban úgy szerettem lenni, annak ellenére, hogy mi is Debrecenben laktunk akkoriban. A Cserepes utca rövid kis utca volt, az egyik végén kis terecske alakult ki, nyáron virágokkal, sövénnyel, és közepén bozóttal kóbor macskák lakóhelyeként. Az utcán a közlekedés mindig különös eseménynek számitott, nyáron a burkolatlan utca rendkívül poros volt, egy-egy ritkán elhaladó lovas szekér nyomában sokáig kavargott a nehéz debreceni por. Ősszel és tavasszal a sár okozott komoly nehézségeket, de a járda égetett vöröstéglákkal volt kirakva, s az is elkopott, megsüllyedt már sok helyen. Az utca akkoribban csendes volt, és ezt a sokszor furcsa csendet a szemetes, a jeges  és a szódás törte meg, ahogy házról házra járva kiabálták a magukét:

– Szeeemeteees! Jeeeegees! Szóóódááás!

A Cserepes utca a Jókai utca felől, a 2019-es bontás idején. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindig érdeklődve figyeltem, miként borítják ki a lyukas lavórokban, vedrekben gyűjtött szemetet, kályhákból kikerült hamut, ha maradt, mert a hamu értékes volt az idő tájt, hiszen sokan ezzel szórták fel a kapu-elejét, igy védekezve a sár ellen. 

De a szemetes és a jeges mellett sokkal nagyobb jelentőségű volt az üveges tót megjelenése, ahogy nagymamáék és az utcában lakók őt nevezték. Már messziről hallottam elnyújtott hangját:

– Dróóóóótooos!!

Ilyenkor mindig kiszaladtam az utcára a kapu elé, és néztem, ahogy jön, hátán egy keret, rajta drótok sokasága, üveg, kalapács meg ilyesmi. Kopott kabátot hordott, alját már megrojtozta az idő, erősen félretaposott cipő – valahol kaphatta fizetés gyanánt – lógó madzaggal, ami a cipőfűzőt helyettesítette, felette lobogó foltos nadrág, színes ing és szőtt sál, formátlan sötét sapka a fején, melyről senki sem tudhatta, talán ő sem, hogy hol is akadt erre a sapkára, hiszen abból sejtettem, hogy sapka, mert a fején hordta. 

Szomorú, de valahogy mégis tiszteletre méltó figura volt, ahogy ott közelített lassan csoszogva, meg-megállva és hangosan kiabálva:

– Dróóóótos!

Tekintetével kereste, vajon melyik házba hívják be, hol van valami kis javítani való. Mindig megvártam, ahogy közelített felénk, hogy megnézem a hátán lévő csomagszerűségből kikandikáló sok, számomra igen érdekes kacatot. Mindig köszöntem neki, ő visszaköszönt csendesen:

– Szerbusz, kisfiam.

És, ha jó kedve találta, barackot nyomott a fejemre.

Nagymama mindig behívta, mert volt javítani való, hol üvegszem az ajtóban, hol egy lyukas lábos vagy fazék, de nekem úgy tűnt, hogy nagymama mindig gondoskodik arról, hogy legyen időről időre valami javítani való a ház körül.

Ekkor a drótos ember letette a hátáról a terhét, megnézte, mit is kell csinálni, és azután levetette a kabátját, szépen összehajtotta, és a karosszék támlájára helyezte, majd ráncos kezét végighúzta rajta, megigazította, hogy ne legyen legalább  gyűrött. Majd elkezdte a munkát, lába közé vette a lábast, és az alá tett egy vaslemezzel erősített fát, amit a szerszámai közül húzott elő villámgyorsan, és kalapálni kezdett.

Én ott álltam, és néztem, csak néztem, ahogy az ügyes kezei nyomán eltűnik a lábason a lyuk, vagy az ajtóban az üveg újra a helyére került. Kis idő múlva mama teát hozott sok cukorral – ezt tette ő télen-nyáron, s hogy volt-e benne más is, nem tudom, mert neki nem volt otthon soha olyan teába való, ahogy a rumot nevezték. A drótos lassan megitta a teáját, és közben mamával beszélgettek halkan, csendesen, ahogy ez az idősebbeknél akkoriban szokás volt. Majd újra munkához fogott. Amikor aztán végzett vele, nagymama  kérdezte:

– Szabad megkínálnom valami meleg étellel?

A szerszámai pakolása közben orra alatt dörmögve válaszolta, hogy köszöni, de nem, hanem inkább elvinné, ha lehet, mert két kis unokája van otthol. Rám nézett és mondta:

– Olyanok, mint ez a gyerök itt, ni – mondta kedvesen, halkan, és a szemében különös kedves mosoly nyilt meg.

Ezt a tekintetet soha nem felejtem el, egy ember, akinek a sok-sok szomorúság ellenére volt ereje belül mosolyogni, mert a szem, a szem, az mindent elárul. A szemek nem hazudnak. Nagymama készített szalonnát, kenyeret, hagymát és túrót meg csokoládét is, mert neki mindig volt valahonnan csokoládéja. Az öreg ember megköszönte és elindult, én vele mentem, hogy kaput nyissak neki. Amint kilépett az utcára, visszafordult, nem szólt semmit, csak mosolygott, és megsimogatta a fejemet, rántott egyet a madzaggal megerősített háti terhén, majd ellépett lassan a következő ház felé, elnyújtott hangon kiabálva:

– Dróóóótoos!

Aszalós Sándor

2003. január 19.

Mamainak

Cserepes utcai agónia

Debrecenben az egykori fazekasság, cserépkészítés emlékét a Cserepes utca őrzi, mely a Mester és a Jókai utca között fekszik. A Libakert felőli szélén, a 23. szám alatt áll egy régi, viharvert ház, ami több okból is különleges. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A házról Bihari Zoltán töltött fel archív fotókat a Facebook-oldalunkra. Köszönjük!

Bihari Zoltán és Balogh László szakértő olvasóink korábbi hozzászólásaiból is tudhatjuk, hogy anno itt forgatták a Légy jó mindhalálig című filmet, és ebben az épületben laktak ,,Doroghyék". A lenti képösszeállításban is látszik, hogy az öreg ház mögé már egy nagy társasházat emeltek. Tudható továbbá, hogy itt ér véget majd a belvárosi ,,tehermentesítő út" északi része...

A kis ház és környezete 2019 áprilisában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Így tehát összességében az feltételezhető, hogy ezt az épületet is le fogják bontani. Másik olvasónk, Szilágyi Zoltán erről így vélekedett: ,,Ha én dönthetnék, akkor ezt a házat mint egy cívis város egyik jelképét tataroztatnám, hiszen a régi Debrecenből nem sok minden, szinte semmi sem maradt meg."

A Cserepes utca békés, falusias hangulata az új házak nélkül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vértesi Ferenc a Facebook-posztunk hozzászólásai között azt is felidézte, hogy a környéken anno népi táncos lányok laktak, akiknek az édesapjuk tűzoltó volt. „Kunkli bácsi, a vízszerelő is itt lakott valamelyik házban, a szemközti oldalon pedig Bernáthék. A Jókai utca felé eső részen Gőz Icáék, édesapja kőműves volt.”

Talán Szilágyi Zoltánnak lesz igaza, és megmenekülhet ez a híres ház is, akárcsak az utca többi épülete

És végül Zámbóné Lakatos Mária egészen friss hozzászólása: „EBBEN A HÁZBAN ÉLTEM 6 ÉVES KOROMIG, 1960-IG!!! De örülök, hogy még megvan! Nem vagyok hívő, de imádkozni fogok azért, hogy le ne bontsák. Az 1960-as filmforgatásra nagyon jól emlékszem, életem meghatározó élménye volt. A fotón szereplő hintaló is az enyém és öcsémé volt (Sanyi! Sándor Lakatos, Sándor Lakatos). Nyüzsögtek a filmesek az egész utcában, a háztetőkön, kerítéseken rengeteg bámészkodó, síneken mozgó kamerákra, sok-sok színészre emlékszem, Psota Irén, TÖRŐCSIK MARI!!! Gyönyörű volt, fiatalon, fenékig érő hosszú szőke hajjal, kissé kényeskedve, affektálva, amiért korán elhozták a szállodából , és így ő meg fog fázni... Imádtam! És imádtam a főszereplőt, a Nyilas Misit játszó Tóth Lacit! Valósággal szerelmes voltam belé 5 évesen! Róla álmodtam, állandóan emlegettem. Még egy büdös nagy pofont is kaptam miatta, mert mi, az udvarban lakók ott bámészkodhattunk a forgatás alatt az udvaron, azzal a feltétellel, hogy csendben maradunk. És én képes voltam hangosan felkacagni, amikor a Nyilas Misit játszó Tóth Laci, a kapun belépve, kiejtette a csókát a zsebéből. Emiatt újra kellett forgatni a jelenetet, és apámat megszidták miattam” – elevenítette fel Mária. 

5 éves kori „szerelmem”, a Nyilas Misit játszó Tóth Laci. Kaptam tőle egy dedikált fotót, de az sajnos az elmúlt 60 év alatt vhová elkeveredett... – idézte fel Zámbóné Lakatos Mária ezzel a képpel

Értékes, kedves levelében Zámbóné Lakatos Mária egyúttal kifejtette: „Még arra emlékszem, hogy két idős Tóth család lakott az udvarban rajtunk kívül, a kövér Tóth nénire, és ellentétjére, a kis apró, sovány Tóth nénire emlékszem. És még arra, hogy 50 forintot kaptunk azért, amiért kipakoltak bennünket a lakásból. Úgyhogy a fotón felhalmozott holmi a miénk volt. Bocs, kicsit hosszú voltam, de elkapott a nosztalgia!”

2019 júliusában elkezdődött az utca bontása az útszélesítés miatt. A képen egy szomszédos épület romjai...

DBKL

2019 szeptembere: sorra tűnnek el az épületek a Jókai utca felőli részen is... Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2019 szeptembere. Bekukucskálva egy levélnyíláson, ezt láttuk. Háttérben a Jókai utcai építkezések, amelyek helyén szintén régi szép házak álltak. Fotó: © Debreceni Képeslapok