Debrecen legrégebbi temetőinek egyike a Dobozi-temető volt, hiszen már az 1500-as években is temetkeztek ott. Erről a helyről bocsátott Szegedi Károly grafikus a Debreceni Képeslapok rendelkezésére olyan képeket, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével színezett, alakított át vagy alkotott meg teljesen új képként. A színezett fotók a Déri Múzeum archívumából származnak.
Itt nyugodott mások mellett Komáromi Csipkés György bibliafordító, Buday Ézsaiás történelemíró, Ercsey Dániel bölcselettanár, Szentgyörgyi József orvosprofesszor, Nagy Imre költő, Fazekas Mihály költő, Kiss Áron püspök, Diószegi Sámuel botanikus író, Szotyori Nagy Károly orgonaművész, valamint a névadó Dobozi család tagja(i) is.
Ezt a temetőt is 1932-ben, a nagyerdei köztemető megnyitásakor zárták be, majd a Napló 1960 októberében számolt be arról, hogy 1962 elejétől lakótelepet és kiszolgáló létesítményeket építenek a területére. A lakótelep második ütemét, a Fényes udvari paneles részt 1971-től építették.
A Dobozi-lakótelep a Cegléd utcai, később Kossuth utcainak nevezett temetőre épült. Az 1600-as években az összes temetőt körülárkolták, kapukkal látták el, és mindegyikbe állandó felügyelőt állítottak. A kapuk azonban eltűntek, az árkok beomlottak, és a temetők nyílt területekké váltak. Ilyen nyílt temető volt a Kossuth utcai temető is, Debrecen legnagyobb kiterjedésű, legrangosabb temetője is.
Dr. Nyakas Miklós leírása szerint a Kossuth utcai temető dimbes-dombos területen feküdt gazdag növényzettel. A vadon nőtt növények, akácfák úgy elburjánzottak, hogy sok helyen nagy mértékben akadályozták a közlekedést. A terület hepehupássága miatt a sírásásban nem volt meghatározott rendszer, nem voltak szabályosan kialakított táblák, egyenes sorok, akárcsak díszsírhelyek, intézményes sírgondozás és ravatalozó sem.
A sírok közötti keskeny ösvényeken kívül a főútvonal kelet-nyugati irányban szelte ketté a temetőt, ebbe torkollott egy mellékút, ami a csőszháztól a mai víztoronyig húzódott. A kis csőszház a temető egyetlen épülete volt, s a hátsó kamrája halottasházként is működött. A temetőben sokáig megvoltak a 16–17. századból származó, koporsó lapját utánzó nagy súlyos kőtömbök, a tumbák vagy szarkofágok latin feliratokkal. Márvány síremlékeket csak a 19. század 30-as éveiben kezdtek állítani.
Bőven akadtak téglából rakott síremlékek is, mégpedig timpanonos záródással, kevés díszítéssel esetleg címeres márványtáblával és egy-két fülkével a feliratok számára. Ezeket nagyrészt 1830 és 1860 között emelték.
Egykoron szokássá vált, hogy a diákok a temetőben tanuljanak. Mindegyik diáknak megvolt a maga megszokott helye, amit a többieknek illett tiszteletben tartaniuk. A jobb helyek az idősebb diákokat illették meg. A város felőli temetőbejárat északi oldalán fekvő zöldben folytak a labdajátékok, bigézés, golyózás, sárkányeregetés, míg a déli részen emelkedő homokhegyen (melynek tetején állítólag Dobozi főbíró sírja volt) a Meteor Moziban látott hajmeresztő filmek bravúrjait próbálták utánozni a környékbeli gyerekek.
A dombról jól lehetett látni a mozi előtt vonuló gyászmeneteket is. Akkor még háztól temettek, olyan kicsi volt a város járműforgalma, hogy az utcán is nyugodtan bandukolhattak a gyászmenetek. 1919-ig a Református Kollégium diákjai énekeltek a temetéseken.
A domb mögötti rozstáblák beépítése 1927-ben kezdődött. A domb homokját hordták az építkezéshez, így az egyre zsugorodott. 1932 után elkezdődött a temető haldoklása, eltünedeztek a fejfák, hanyatt vágódtak a sírkövek, és bekövetkezett a vég is a halál birodalmában – fogalmazott Nyakas Miklós. Ugyanakkor Szabó Anna Viola írásából az is megtudható, hogy volt olyan terv is, hogy meghagyják közparknak a területet, ám ez mégsem valósulhatott meg a sírrongálások és a romló közbiztonság, például az arra járók elleni támadások miatt se. (A Mata János utcai részről cikkünk itt.)
Kapcsolódó összeállításaink:
- A Dobozi-temető utolsó sírköve
- A Dobozi-lakótelep
- A Víztorony utcai víztorony
- A Bocskai István Általános Iskola
- A Bocskai-iskola uszodája
- A Petőfi-könyvtár
- A Landler
- A Fényes udvari kiserdő
- A Faraktár utcai felüljáró
- Dr. Miklósvári István
- A Demke
- A Meteor Mozi
- A Gáborjáni utcai Erzsébet kert
- Az Olajütő
- A Vagongyár
- Amikor még sorompó volt a Faraktár utcán
- A vasutas-művház
- Régi szép villák a Faraktár utca mellett
- Az utolsó klasszikus kis trafikbódé
- A Pacsirta utca
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
