Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: temető. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: temető. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 29., szerda

Debrecen szeretett testnevelője volt: Nagy Jenő bácsi

Néplap, 1954. június 19.

A debreceni Bocskai általános iskoláról, valamint a Dobozi-lakótelepen található víztoronyról szóló összeállításaink Facebook-posztjaihoz többen a hozzászólásaikban olyan gondolatokat fűztek, amelyekben a legendás pedagógus testnevelő edző, a városi önkormányzat által 1996-ban Hajós Alfréd-díjjal kitüntetett – és sajnos 2017. július 29-én elhunyt – Nagy Jenő személyiségét és munkásságát méltatják szeretettel. Ezúttal ezek közül idézünk nagy örömmel. A második képet Egriné Enikő csatolta a hozzászólásához, és a Pacsirta utcai versenyzők szerepelnek rajta Nagy Jenővel 1965 körül, a Nagyerdei Stadion előtt.

Jenő bácsi és versenyzői 1965 körül

Szent-Királyi György közölte: „93 éves korában ment el. A tornaterem nélküli Pacsirta utcai iskola a város legjobb sporteredményeit hozta. Jenő bácsi nagyszerű ember volt.” Latya Tyukodi pedig leírta: „Nagyon szerettük és tiszteltük őt! De ő is mindenkit, még akkor is, ha nem volt valaki nagy sporttehetség. Mindenkit úgy kezelt, mintha a saját gyerekei lettünk volna!” Az alábbi fotón Jenő bácsi testalkata alapján az is joggal feltételezhető, hogy maga is aktívan sportolt. Ezt a képet, valamint a következőket Kedves Olvasónk, Laczkó Gyula osztotta meg. Szabó Tibortól és Szent-Királyi Györgytől érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Nagy Jenő a lakótelep helyén előzőleg lévő Dobozy-temető vadgesztenyeligetét Gecsemáné-keretnek nevezte.


Ugyanakkor Mikó Ágnes, aki az íróasztal feletti családi falon is kiállított egy képet Jenő bácsiról, így fogalmazott: „Az iskola nevében én köszöntem meg az új iskola sportudvarát. Majdnem élete végéig tartottuk a kapcsolatot, leveleztünk, telefonon beszéltünk... Nagyon szerettem, tiszteltem. Nem sok hasonló igaz embert ismertem. Anyám edzője volt fiatalon, így kicsit örököltem őt, s lettem a suli kézicsapatának kapitánya nyolcadikban, s hagytam abba a kézit a DVSC-ben, amikor őt lecserélték. Sok igazságtalanságot élt meg.” És íme Kosztonyák Katalin szívmelengető hozzászólása: „A Bocskai sulis posztnál már említettem Jenő bácsit. Imádtuk. Egy szavára mentünk virágot ültetni az iskola elé. Nem volt saját gyerekük, de valóban mindegyikünket sajátjaként szeretett. Korrekt és méltányos volt. Cigánykereket kellett volna előadni, mondtam, Jenő bácsi, én nem tudom megcsinálni. Erre ő: Próbáld meg! Megpróbáltam. Látta, hogy tényleg nem megy, sose erőltette többé. Én sose versenyeztem semmilyen sportágban, hozzám a mozgásnak a tánc formája állt közelebb. Ennek ellenére jártam edzésre, a Nagyerdőre mentünk, és egy bemelegítő mozgássor után irány futni. Utána pedig mehettünk a fedettbe, ázalogni kicsit. Voltunk Országos Sportnapokon is, egészen szép koreográfia volt, boldogan mutattuk be. Az "ócska" stadionban, amit meg lehetett tölteni, nem csak ingyenes programokkal. Nekem csak jó emlékeim vannak Jenő bácsival kapcsolatban. Az egyik képen, azt hiszem, Pataki Györgynével látható, ő pedig a magyartanárnőnk volt, szigorú, de korrekt.”

Jenő bácsi emlékei

A nyitóképhez tartozó cikkszöveg

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. május 29., péntek

Vigyázat, két helyen beszakadt a Vágóhíd utcai temető!

Debrecen ősi bezárt temetőjében, a Vágóhíd utcai egykori katolikus temetőben ma is sokan nyugszanak, és napjainkban is sokan járnak erre. Emiatt is adjuk közre a 2026. május 29-én általunk itt tapasztaltakat. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A kis kápolna. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez a tapasztalat pedig az, hogy a temető területén legalább két helyen mélyen be van szakadva a talaj, illetve az alatta téglával kirakott boltívek, amik esetleg kripták lehettek. Ezeket az ottjártunkra már körbekerítették színes szalagokkal, ám azok láthatóan immár eléggé viharvertek. A jókora szakadékok bármikor tovább nőhetnek, a szalagok eltűnnek, és egy kis figyelmetlenség után sajnos könnyen beleeshet, aki ott haladna el. Ez pedig nagyon balesetveszélyes! Egyértelmű lenne tehát, hogy a területért felelős egyház / önkormányzat / parkgondozó haladéktalanul tegyen meg mindent a tátongó nyílások és az azok miatti balesetveszély megszüntetése érdekében!

A kápolnához közelebbi szakadék. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mindemellett szomorúan állapítottuk meg a 2026. május 29-i látogatásunkon azt is, hogy a temető szomszédos csőszházát ismét megrongálták. A lakatlan épület ablakait és ajtajait korábban már befalazták, miután betörtek és kifosztották illegális lakásfoglalók és vandálok. Most az épület jobb oldali ablakából kiszedték a téglákat és kifeszegették a rácsokat, és minden bizonnyal azon járnak ki-be az önkényes beköltözők. A régi szép csőszház megőrzése és az esetleges bűntanya megelőzése érdekében itt is nagyon sürgető a mielőbbi fellépés és a csőszház hathatós őrzése!

A sínhez közelebbi gödör. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Végül még két itteni észlelésünk: a Reviczky-mauzóleum vasajtaja ezúttal szerencsére rendben lévőnek tűnt, nem törték fel. Viszont sajnos a felüljáró másik oldalában lévő vasutas szolgálati ház szintén egyre aggasztóbb állapotban van a kéretlen behatolók és az őrizetlensége következtében...

A megrongált temetőcsőszház. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vágóhíd utcai anyagaink új és régi fotókkal:
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2026. február 6., péntek

„Szellemidézés” mesterséges intelligenciával a hajdani Dobozi-temetőben


Debrecen legrégebbi temetőinek egyike a Dobozi-temető volt, hiszen már az 1500-as években is temetkeztek ott. Erről a helyről bocsátott Szegedi Károly grafikus a Debreceni Képeslapok rendelkezésére olyan képeket, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével színezett, alakított át vagy alkotott meg teljesen új képként. A színezett fotók a Déri Múzeum archívumából származnak.


Itt nyugodott mások mellett Komáromi Csipkés György bibliafordító, Buday Ézsaiás történelemíró, Ercsey Dániel bölcselettanár, Szentgyörgyi József orvosprofesszor, Nagy Imre költő, Fazekas Mihály költő, Kiss Áron püspök, Diószegi Sámuel botanikus író, Szotyori Nagy Károly orgonaművész, valamint a névadó Dobozi család tagja(i) is.


Ezt a temetőt is 1932-ben, a nagyerdei köztemető megnyitásakor zárták be, majd a Napló 1960 októberében számolt be arról, hogy 1962 elejétől lakótelepet és kiszolgáló létesítményeket építenek a területére. A lakótelep második ütemét, a Fényes udvari paneles részt 1971-től építették.


A Dobozi-lakótelep a Cegléd utcai, később Kossuth utcainak nevezett temetőre épült. Az 1600-as években az összes temetőt körülárkolták, kapukkal látták el, és mindegyikbe állandó felügyelőt állítottak. A kapuk azonban eltűntek, az árkok beomlottak, és a temetők nyílt területekké váltak. Ilyen nyílt temető volt a Kossuth utcai temető is, Debrecen legnagyobb kiterjedésű, legrangosabb temetője is.


Dr. Nyakas Miklós leírása szerint a Kossuth utcai temető dimbes-dombos területen feküdt gazdag növényzettel. A vadon nőtt növények, akácfák úgy elburjánzottak, hogy sok helyen nagy mértékben akadályozták a közlekedést. A terület hepehupássága miatt a sírásásban nem volt meghatározott rendszer, nem voltak szabályosan kialakított táblák, egyenes sorok, akárcsak díszsírhelyek, intézményes sírgondozás és ravatalozó sem.


A sírok közötti keskeny ösvényeken kívül a főútvonal kelet-nyugati irányban szelte ketté a temetőt, ebbe torkollott egy mellékút, ami a csőszháztól a mai víztoronyig húzódott. A kis csőszház a temető egyetlen épülete volt, s a hátsó kamrája halottasházként is működött. A temetőben sokáig megvoltak a 16–17. századból származó, koporsó lapját utánzó nagy súlyos kőtömbök, a tumbák vagy szarkofágok latin feliratokkal. Márvány síremlékeket csak a 19. század 30-as éveiben kezdtek állítani.


Bőven akadtak téglából rakott síremlékek is, mégpedig timpanonos záródással, kevés díszítéssel esetleg címeres márványtáblával és egy-két fülkével a feliratok számára. Ezeket nagyrészt 1830 és 1860 között emelték.


Egykoron szokássá vált, hogy a diákok a temetőben tanuljanak. Mindegyik diáknak megvolt a maga megszokott helye, amit a többieknek illett tiszteletben tartaniuk. A jobb helyek az idősebb diákokat illették meg. A város felőli temetőbejárat északi oldalán fekvő zöldben folytak a labdajátékok, bigézés, golyózás, sárkányeregetés, míg a déli részen emelkedő homokhegyen (melynek tetején állítólag Dobozi főbíró sírja volt) a Meteor Moziban látott hajmeresztő filmek bravúrjait próbálták utánozni a környékbeli gyerekek.


A dombról jól lehetett látni a mozi előtt vonuló gyászmeneteket is. Akkor még háztól temettek, olyan kicsi volt a város járműforgalma, hogy az utcán is nyugodtan bandukolhattak a gyászmenetek. 1919-ig a Református Kollégium diákjai énekeltek a temetéseken.


A domb mögötti rozstáblák beépítése 1927-ben kezdődött. A domb homokját hordták az építkezéshez, így az egyre zsugorodott. 1932 után elkezdődött a temető haldoklása, eltünedeztek a fejfák, hanyatt vágódtak a sírkövek, és bekövetkezett a vég is a halál birodalmában – fogalmazott Nyakas Miklós. Ugyanakkor Szabó Anna Viola írásából az is megtudható, hogy volt olyan terv is, hogy meghagyják közparknak a területet, ám ez mégsem valósulhatott meg a sírrongálások és a romló közbiztonság, például az arra járók elleni támadások miatt se. (A Mata János utcai részről cikkünk itt.)



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. október 22., szerda

Debrecen 1956



Debrecen 1956 – ez volt a címe annak a megemlékezésnek, amelyen a régi Csapó utca, az Aranybika-népbüfé, a Kossuth-sarki takarékpénztári kupola és a sortűz áldozatainak temetése is látható volt a szabadságharc dokumentumai mellett a Méliusz-könyvtárban. A 60. évfordulóra rendezett kiállítás elsősorban a forradalom és szabadságharc írásos és képi relikviáit mutatta be, de a mindennapi életről is gazdag válogatást tárt elénk. Itt például a zsinagóga maradványaira csodálkozhatunk rá:


Ízelítőnk következő fényképén a Petőfi-szobor áll a csupasz téren. Figyelemreméltók a kép bal oldalán a régi házak is, melyek a lebombázott, lebontott Hunyadi utcán sorakoztak még!


Még egy felvétel a Petőfi térről, háttérben a bombázásokat túlélt kamarapalota és a mai zöld szalagház helyén állt épületsor. Már kint van a repülős szobor, aminek a rendszerváltáskor veszett nyoma.


A Szent Anna (Béke) és a Varga utcák sarkán is pompázott egy híres-szép bankpalota, az ilyen volt akkoriban:


A Vörös Hadsereg útja és a Szent Anna utca sarkára emelt irodaház friss látványa pedig ez:


Akkoriban a volt Angol Királynő Szálloda épületegyüttesére is vörös csillag és Rákosi-címer került.


A Széchenyi utca, valamint a Vörös Hadsereg útja sarkának látképe a Budapesti Nagy Áruházzal, továbbá parfümériával, gyógyszertárral és Debrecen lakóival:


A városházára szintén vörös csillag nehezedett, de előtte még pompázott a kis franciakert és a négy fasor, ugyanakkor a Kossuth-sarki torony se égett le...


A szabadságharc újságjait a Szabadság Lapnyomda nyomtatta ki, ami az Aranybika-tömbben működött. A képen két kéziszedő szerepel munka közben.


Még egy csoportkép a Szabadság Lapnyomda szakembereivel:


Az Aranybika Szállodában meglepő módon népbüfé is működött, íme.


A Csapó utca elejéről, a Dollárház előtti időkből is voltak képek a kiállításon. A mai Dósa nádor téri kiadóépület, a Wolff-palota földszintjén Csemege-üzlet is fogadta a betérőket.


A tárlat a Nagyerdei Szabadtéri Színpad új korából is mutatott fotót. Az alábbi képen egy dalműsor jelenetébe pillanthatunk be úttörőkkel.


A harci felvételeken kívül az ÁVH-s sortűz áldozatainak temetése is megelevenedett, mely a Köztemetőben volt. Az alábbi reprodukciónk jobb szélén Mensáros László színművészt láthatjuk. Ő sem úszta meg büntetés nélkül a forradalmi szerepvállalását.


További '56-os összeállításunk idekattintva lapozgatható. Jó múltidézést, soha többé diktatúrát!


Teljes galériánkért kattints az alábbi nyílra:



Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. július 25., péntek

A Dorottya utca

Debrecen halhatatlan költője, Csokonai Vitéz Mihály „Dorottya” címmel írta meg az egyik legnagyobb művét. Ez a magyar irodalom első komikus eposza, s annyira maradandó, hogy 1927-ben még utcát is elneveztek róla a cívisvárosban. Ennek az is az oka, hogy ebben az utcában található a poéta híres síremléke. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Csokonai sírja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az „Isten adománya” jelentésű Dorottya nevét viselő utca a Bartók Béla és a Kishegyesi utat köti össze a Hatvan utcai kert nevű városrészben, s mi 2025. július 24-én látogattunk ide. A „Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon – furcsa vitézi versezet négy könyvben” című komikus eposzt 1798–1799 telén írta Csokonai Vitéz Mihály. Először 1804-ben jelent meg mintegy 500 példányban Nagyváradon.

A temető maradványa. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A nem túl hosszú Dorottya utca egyik nevezetessége a kórházterület mellett az egykori Hatvan utcai református temető maradványa, ahol Csokonai 1836-ban felállított síremléke is áll. A kihelyezett tájékoztatótáblák szerint a temető helyét éppen 325 éve, 1700 nyarán jelölte ki Palágyi Pál és Veresmarti János szenátor. Az I. világháború idején, 1914 októberétől idekerültek a fertőzésekben elhunyt katonák és hadifoglyok is. A furcsa hangulatú kis dombon található temetőmementóban ma már csak a Csokonai-gúla és néhány sírkő őrzi a múltat...

A Csokonai-sír. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. február 28., péntek

Hajszálon függ Debrecen legextrémebb lakóépületének, a Vágóhíd utcai felüljáró alatti kis bakterháznak a sorsa

Debrecenben a Vágóhíd utcai felüljáró alatt áll/omladozik egy régi, egyszerű, de mégis szép vasutas lakóház. Ezt örökítettük meg 2025. február 28-án.

A kis bakterház a hídnál. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Mivel a nagy kerttel és melléképületekkel is rendelkező épület a sínek mellett és a híd alatt található, túlzás nélkül nevezhetjük Debrecen legextrémebb lakóházának. Sajnos ez a hely is nemcsak szellemtanya lett, hanem immár tönkretett ingatlan is.

Háttérben a volt dohánygyár. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az épületnek hónapok (évek) óta nincs állandó hivatalos lakója, így akik odavetődtek, láthatóan nem vigyáztak rá teljes körültekintéssel.

A felüljáróról. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A tetőcserepek például töredezettek, hiányosak, körös-körül nagy a szemét, s a kapu is nyitva volt.

A pusztulás jelei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Félő, hogy végül ezt a házat is lebontják, mint ahogy tette a MÁV az egykori nyilas-telepi megállóval is. Vagy jobb esetben netalán befalazzák a nyílászáróit, miként sajnos a minap a felüljáró túloldalán lévő temetői csőszház esetében is történt...

A széteső tető. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

2025. február 10., hétfő

Turistabusszal a Nagytemplomnál, 1930-ban


Debrecen 90 évvel ezelőtti arcairól újabb fantasztikus felvételeket tett közzé a Fortepan, ezúttal Hirschler Károly adományának köszönhetően. A képek főszereplői az első és az utolsó jeleneten a Nagytemplom előtt nézelődnek, a következő képen pedig már az Egyetem téri medencénél.

Az egyetem főépülete előtt

A páratlanul értékes fotókon a köztemető ravatalozójánál is feltűnik a két férfi. Van viszont egy furcsaság: a Fortepan az egyetemi és a temetői képet is 1930-asnak írja. Miközben mindkettőt 1932-ben avatták fel. Mivel az elegáns urakon mindegyik képen ugyanaz a ruha van, helyesbítsünk úgy, hogy valószínűbb, hogy a felvételek 1932-ben vagy utána készültek. De ettől még csodás képek!

A Debreceni Köztemetőben

További összeállításaink az 1930-as évekről sok fotóval:
Nyitóképünk teljes méretben

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!