Debrecen egyik híres üzeme volt a Bethlen utcán 2005-ig a Szalag- és Zsinórgyár debreceni telepe. Soós László leírása szerint a Bethlen utca 32. szám alatt termelő Debreceni Első Szalagszövőgyár Rt.-t a cégbíróságon 1907. március 16-án jegyzezték be.
A volt Bethlen utcai főkapu. (Méliusz-fotótár)
A gyár neve 1911-ben Debreceni Első Lámpabél- és Szalagszövőgyár Rt. lett. A gyár az alapítása óta üzleti kapcsolatban állt az osztrák Zerkowitz céggel, amely 1916-ban vette át a céget.
A vezetésben bekövetkezett változást a termékválaszték bővítése követte. A továbbra is 40–50 munkást foglalkoztató vállalat csipkét, paszományt, zsinórt, szegélyt és szalagot állított elő évi 250 ezer korona értékben.
Egy pazar szövött emlékpénzmásolat (1976)
A vállalat lebontott épületeinek helyén már régóta egy parkoló üzemel, ám nekünk birtokunkban van a hajdani gyár két gyönyörű terméke: színes 1977-es és 1984-es könyvjelzők.
Ezeken a praktikus kis dísz- és használati tárgyakon Debrecen akkori fogaskerekes címere, valamint Hortobágy népviselete is megjelenik a főváros és más magyar települések jelképei között. A 40 évvel ezelőtti naptáron az is felfedezhető, hogy 1984-ben például a nőnap csütörtön volt, húsvét pedig április 22-én és 23-án. Március 15. akkor még nem volt munkaszüneti nap, ellenben a „felszabadulás ünnepe” igen – lásd összeállításunk utolsó fotóján...
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A mai postapalota és államkincstári székház helyén ezek a házak álltak. Szemben a Bethlen-sarki épületünk
A régi szép üdvözlőkártyákon nemcsak a Bethlen-sarki torony látszik, hanem az 50 éve, 1973 őszén felszámolt ötös villamos sínpályája is. A vonal az Aranybika Hotel és Nyulas között közlekedett.
A Bethlen-sarki épület még toronnyal (balról) és a Pásti utca sarkán működő Engel Károly-féle vegyeskereskedés (jobbról)
A Hatvan utca története, valamint további mai és régi szép képek a püspöki palota és a Hidas Presszó, Segner tér közötti városrészt érintve ebben az öszeállításunkban tekinthető meg.
A Bethlen-sarki épület az ellenkező irányból, a mai Segner tér felől 1909-ből, még ekkor is toronnyal. Jobbra az 5-ös villamos sínpárja
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Papp Julianna alkotása 1858-ból. Nagyításért kattints a képre!
Debrecen
majdnem kiveszett jellegzetes mesterségeinek és művészeteinek
egyike a gyöngyhímzéses díszkötés.
Az
1800-as évek közepén divatossá vált módszerről Takács Béla
tollából, 1984-ben jelentetett meg pazar albumot – meglepő módon
– a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. A kivitelezés a helyi
Alföldi Nyomdát dícséri. A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy a
debreceni díszítőeljárás a biedermeier stílust követte, s a
korabeli hölgyeink a gyöngyhímzést úgy alkalmazták a
kálvinista életszemléletben, hogy annak érzelgős
lelkivilágát, magyarságát és hitét elsősorban az énekeskönyvek
dekorálásában mutatták meg, s tették mások számára is
nyilvánossá.
Both Julianna könyvének fedőlapja (1853)
Ehhez az
is szükségeltetett, hogy a debreceni városi tipográfia 1812-ben
kizárólagos szabadalmat kapott az énekeskönyvek nyomtatására. A
hímzéseket ugyanis a mesterek foglalták bele a kis könyveket
borító – ugyancsak díszes – bőrbe, textilbe és más
szépségesen megmunkált matériákba.
Alábbi galériánkban Takács
Béla könyvének illusztrációi közül szemezgettünk, melyek
egyébként nem mellékesen a Református Kollégium Nagykönyvtárának
gyűjteményét gazdagítják. A
hímzéseket mások mellett Both Julianna (1853), Nagy Julianna
(1857), P. S. (1858), Papp Julianna (1858), Kállai Zsuzsanna (1859),
Kádár Julianna (1864), Nagy Erzsébet (1865), valamint Emődi
Zsuzsanna (1866), Hegedűs Julianna (1867), Kiss Eszter (1870), Lada
Zsuzsanna (1871), Nagy Esztike (1882), Némethy Eszter (1853) és Nagy Rebeka (1873) készítették. E bizsergető felsorolásból az
is kitűnik, hogy a XIX. században igen kedvelt név lehetett a
cívisvárosban a Julianna, a Zsuzsanna és az Eszter is...
Felhívjuk
a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják
a Debreceni
Képeslapok fotóit
és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról,
akkor
az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga
után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen
és ország-világ egyik legrégebben működő kézművescsoportja mutatta be az alkotásait a Belvárosi Galériában. A tárlaton
főként hímzésekben és csipkékben gyönyörködhetünk, míves kiegészítőként pedig Sándor Katalin népművészeti kerámiái gazdagítják a programot.
A kiállító Tisza
Forrás Hímző Kör
40 esztendeje, 1975
októberében alakult meg tizenkét taggal a Hajdú Volán
könyvtárában. A Papp Lajosné könyvtárvezető és Lyackovics
Józsefné szakkörvezető által megszervezett műhely 1993-ig
viselte a cég nevét.
A
jeles évforduló alkalmából, 2015. szeptember 4-én megnyitott tárlaton a látogatók olyan ruhákat, ágyneműket, falvédőket, terítőket stb.
csodálhatnak meg, amiket a csoport tagjai készítettek nagy
türelmet és figyelmet igénylő, aprólékos munkával. A Kossuth utca 1. szám alatti közösségi házban felvonultatott művek
közös jellemzője a kézműves díszítés: például a hímzés, a
keresztszemes és a csipke.
A
Molnár Tiborné által vezetett kör csütörtökönként 14-től 16
óráig tartja a foglalkozásait a Tímárházban, s az alkalmaikra
várják azokat is, akik szívesen csatlakoznának hozzájuk. A
csoport minden évben kirándulást szokott tartani, valamint
szakmai gyűjtőúton is részt vesz. A mostani tárlat október
2-ig látogatható.
