A Debrecen nevét viselő ruhagyár elődjének számító konfekcióüzemet 1949 januárjában, a Délibáb nevű, kisipari varrodából hozta létre 56 személy a Hungária-palota Arany János utca 2. szám alatti, első emeleti helyiségében. Az először csak molinó inget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették az olasz Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba.
A
Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi
gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek
zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer –
többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár.
A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette.
A Csapó utcai üzlet felvétele, a helytörténeti fotótár kiállításán reprózva |
A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette.
Egy csini farmerruhás modell a közeli tankszobor előtt, valamint egy szintén szépséges varrónő. Fotók: ,,Hajdú–Bihar" (MSZMP, 1978) |
Egy
1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták
a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően
ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek.
Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is.
A Debreceni Ruhagyár kinyitható kártyanaptára 1981-ből |
Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is.
Az épületegyüttes udvara napjainkban. Mai fotók: Debreceni Képeslapok |
S
mi volt a Vidoni? Debrecen első szalámigyára, amit egy olasz
család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is
Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely mangalicákat
dolgozott fel, és szalámit, csomagolt zsírt exportált. A cég
1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé
vált. Ötszáz embernek adott munkát, ám a II. világháborúban
kifosztották, majd 1949-ban államosították. Emiatt a tulajdonosok
visszaköltöztek Olaszországba.
A fénykorában négyezer embert foglalkoztató ruhagyár a termékei 70 százalékát exportálta. Fotók: ,,Hajdú–Bihar" (MSZMP, 1978) |
Érdekesség
továbbá, hogy a gyár melletti Monti ezredes utca is egy olasz
személyről kapta a nevét: Alessandro Montiról, a császári
hadseregből kilépett katonáról. A tisztet Kossuth Lajos
Debrecenben nevezte ki ezredesnek. Ő
szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar
szabadságharcot. A bukás után a csapat megmaradt tagjai
hazamenekültek, és a 36 éves Monti is ott hunyt el, 1854-ben.
(Ha érdekel a Göcs története sok régi fotóval, akkor idekattintva tekintheted meg róla
az összeállításunkat, a kefegyári anyagunkért pedig látogass ide!) DBKL
1959-es modellek a ruhagyár 10. évfordulós krónikájában. FK: Lenner Tibor |
(Ha érdekel a Göcs története sok régi fotóval, akkor idekattintva tekintheted meg róla
az összeállításunkat, a kefegyári anyagunkért pedig látogass ide!) DBKL
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése