Ősi debreceni kézművesek otthona: a Tímárház

1942-es felvétel az egyik tímárműhelyünkről. A fotót Gesztelyi Nagy Zsuzsannától kaptuk, akinek a nagyapja dolgozott ebben az üzemben

Debrecen egyik legszebb ipartörténeti, építészeti és kulturális emlékhelye a Nagy-Gál István utcában található, az egykori Tímár utcában. A XX. század elején emelt épületegyüttesben tímárcsaládok lakóháza és műhelye volt.

A Tímárház főhomlokzata a Nagy-Gál István és a Szombathi István utca sarkán. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A tradicionális debreceni bőrkikészítő mesterségnek az uralkodó szélirány miatt a délkeleti övezetben, a Bárány, a Cser és a Félszer varga utcákban (későbbi nevükön Teleki, Vígkedvű Mihály és a Tímár utcában) volt a kijelölt helye.

A Tímárház emléktáblája a Nagy-Gál István utcai főkapu mellett. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az ipart a II. világháború végéig űzhették itt. 1945 után ugyanis az államosítás miatt már nem végezhettek önálló tevékenységet, és a bőrművesség a gyárakba kényszerült. A háború idején még 108 maszek dolgozott a cívisvárosban a négy bőrgyár mellett. Sőt, az országban nálunk volt a legtöbb tímár, s ez a nehéz fizikai mesterség apáról fiúra szállt.

Sárga István, majd Fazekas László műhelye a Tímár utca 6. szám alatt, a mai Tímárházban.
A képet a Tímárház történeti tárlatán fotóztuk. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

Portékáik a hazai termelés 40%-át tették ki, és a termékeik Bécs és Krakkó piacain is kaphatók voltak. Ma már a Tímárház épülete az egyetlen, amelyik szinte az eredeti formájában maradt meg. Mellette egy másik épület is megvan (Domján Imre egykori lakása és műhelye) a Vígkedvű Mihály utca felől.

A Tímárház udvara a Nagy-Gál István utca felől bepillantva. Archív fotó: © Debreceni Képeslapok

A mai Wesselényi nevű városrészünkben működő Tímárház honlapja szerint az itt folyó munkának az a célja, hogy a hagyományos népi kézműves mesterségeket megismertetessék, átadják, népszerűsítsék. Kiállításaik, jeles napokhoz kötődő programjaik, táboraik, szakmai továbbképzéseik is ennek szellemében igyekszenek minél szélesebb körben felkelteni a népi kézművesség iránti érdeklődést.

Kemence és pihenőhely a Tímárház udvarán. Archív fotó: © Debreceni Képeslapok

Regionális hatókörű, népi kézműves alkotóház feladatát látják el, mely egyben a Debrecenben valaha volt nemzetközi hírű tímármesterség elemeit gyűjtve, rendszerezve állít emléket a népi kézművesség egyik legsajátosabb válfajának – ismerhető meg a Tímárház bemutatkozásából. Összeállításunk végén még egy muzeális és egy újabb fotó is megcsodálható erről a nagyszerű helyről.

Ez volt anno Domján Imre tímármester lakása és műhelye a Vígkedvű Mihály utca 65. szám alatt.
A képet a Tímárház történeti tárlatán fotóztuk. Reprodukció: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Csendélet ágassal a Tímárház udvarán. Archív fotó: © Debreceni Képeslapok

Felismeri ezt a főtérhez közeli, 100 éves utcaképet?

Debrecenben az 1920-as években teljesen más környezet fogadta az embert a maihoz képest a mostani Csapó utca és Dósa nádor tér sarkán is. Jól példázza ezt a cikkben megosztott archív felvétel is, amit a Modem és a Déri Múzeum közös „Holnemváros” című tárlatán repróztunk.

A Csapó utca és a Dégenfeld tér sarka az 1920-as években. Fotó: Déri Múzeum, Ismeretlen Szerző. Repró: © Debreceni Képeslapok

A tárlaton bemutatott leírás szerint (lásd a cikk végén) a 100 éves fotón szerepel: Csengeri Dezső divatáruháza, Szabó Sándor műköszörűs műhelye, Klein Lipót férfiruha-raktára, Lindenfeld Jenő fűszerüzlete. A most is meglévő magas Lindenfeld-házban napjainkban a „Parasztbolt” működik, szemben a 2024-ben 120 éves Wolff-palotával.

A 100 éves fotón látható Csapó – Dósa téri utcakép ilyen volt a 2023. július 1-i ottjártunkkor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A felvétel meghatározását végző Szabó Anna Viola arra is rámutatott, hogy a Csengeri-féle ház még 1948-ban is állt, de a Csapó utca utána következő házait már 1936-ban lebontották.

A 100 éves fotón látható jelenet 2019-ben, az ellenkező irányból (jobbról a Lindenfeld-ház). Ma már ez a fotó is muzeális, hiszen itt a Csapó utca és a Dósa nádor tér 2020 augusztusa óta sétálóövezet. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az első fotóhoz tartozó múzeumi leírás a megörökített épületről. Repró: © Debreceni Képeslapok

Hasonló cikkeink sok régi képpel:

• Volt egyszer egy Ifipark
• Volt egyszer egy kis trafik a Szoboszlói úton
• Ballada az Aranykakas vendéglőről
• A nyilastelepi vasúti megálló
• A Vágóhíd utcai Kati Kocsma legendája
• Az árnyas Ady park és a kis csobogó
• Mi van most a Váci-koli helyén?
• Szeretett szép tavaink a múltban
• Az eltűnt Cserepes utca
• Mi épült a Hatvan és a Bethlen utca sarkán?
• A Békás-tó spriccelős ivókútja
• A Petőfi téri díszpark és a lebontott szökőkút
• Emlékszel még a Kürtös utcai Syposs-villára?
• A lebontott Nagyerdei Kemping
• A Békás-tó az átépítése előtt
• Mi épül a konzervatórium mellett?
• A Miklós utcai Kismozdony emléke
• A hajdani nyári napközis tábor
• Mi épült az Egyetem Kávéház helyére?

1954-ben a Csapó utca és az akkor Tóthfalusi nevű tér találkozásának látványa a Vár utca felől. Fotó: Fortepan

Ősi mesterségtárunk: a Tímárház

Debrecen egyik legszebb ipartörténeti, építészeti és kulturális emlékhelye a Nagy Gál István utcában található, az egykori Tímár utcában. A XX. század elején emelt épületegyüttesben tímárcsaládok lakóháza és műhelye volt.

1942-es felvétel az egyik tímárműhelyünkről. A fotót Gesztelyi Nagy Zsuzsannától kaptuk,

akinek a nagyapja dolgozott ebben az üzemben

A tradicionális debreceni bőrkikészítő mesterségnek az uralkodó szélirány miatt a délkeleti övezetben, a Bárány, a Cser és a Félszer varga utcákban (későbbi nevükön Teleki, Vígkedvű Mihály és a Tímár utcában) volt a kijelölt helye. Az ipart a II. világháború végéig űzhették itt. 1945 után ugyanis az államosítás miatt már nem végezhettek önálló tevékenységet, és a bőrművesség a gyárakba kényszerült.

Sárga István, majd Fazekas László műhelye a Tímár utca 6. szám alatt, a mai Tímárházban.
A képet a tímártörténeti tárlaton repróztuk

A háború idején még 108 maszek dolgozott a cívisvárosban a négy bőrgyár mellett. Sőt, az országban nálunk volt a legtöbb tímár, s ez a nehéz fizikai mesterség apáról fiúra szállt. Portékáik a hazai termelés 40%-át tették ki, és a termékeik Bécs és Krakkó piacain is kaphatók voltak. Ma már a Tímárház épülete az egyetlen, amelyik szinte az eredeti formájában maradt meg. Mellette egy romos épület is megvan még (Domján Imre egykori lakása és műhelye), ennek telke a Vígkedvű Mihály utca felől közelíthető meg. Fotóit lásd lejjebb.

A porta mai arca a Nagy Gál István utca 6. szám alatt. Fotók: Debreceni Képeslapok

A mai Tímárházban egy állandó tímártörténeti kiállítás is található. A tárlat anyagát szinte egészében tímárcsaládok leszármazottai ajánlották fel, és a Déri Múzeum munkatársai rendezték be.

Domján Imre tímármester egykori lakása és műhelye 2020 júliusában, a Vígkedvű Mihály utca 65. szám alatt

Az épületegyüttesben ugyanakkor debreceni kézművesek is bemutathatják az alkotásaikat, a műhelysoron pedig látványműhelyek találhatók.

DBKL

Ez volt anno Domján Imre tímármester lakása és műhelye a Vígkedvű Mihály utca 65. szám alatt.
A képet a tímártörténeti tárlaton repróztuk