Debreceni Képeslapok: ipar

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ipar. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. október 25., vasárnap

Volt egyszer egy Debreceni Dohánygyár

A Debrecen nevét viselő dohánygyár a Vágóhíd utcai (Diószegi úti) ipartelepen 1887. október 25-én kezdte meg a termelést. Ebben az évben adták át a Verestemplomot is.

A magyar királyi pénzügyi tárca 1880-ban döntött a létesítmény megépítéséről, s ehhez a város 24 hold (akkor még legelőnek használt) földet adott – áll a Dohánymúzeum cikkében. A telek igen ingoványos volt, így az U alakú épülettömb alá méteres betonalapot raktak. A 300 éves katolikus temetővel szemközti gyárat 1887. október 25-én adták át. A termelés zömét ekkor kézi gyártású szivar és szivarka (cigaretta), pipadohány és egy gyógyászati célú dohánykivonat képezte.

Az 1936-os képet. Balázsi Szabolcs Attilának köszönjük!

Majd 1894-től főként lakossági olcsó cigarettákat állítottak elő. 1914-ig leginkább Király, Hölgy, Magyar, Virginia nevű cigarettát, Hunnia és Pannónia szivart gyártottak, valamint többek között fogyasztási dohányt és ,,legfinomabb Magyar szivarkadohányt" készítettek.

A gyönyörű főépület napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

1926-ban Magyar Királyi Dohánygyár lett a cég neve, három évvel később pedig beindult a nikotingyártás is. 1938-ban gépesítették a dohányfermentálást, s ezzel számos nehéz fizikai munkát sikerült kiküszöbölni. 1944. október 23. után főleg a Vörös Hadseregnek készítettek cigit és fogyasztási dohányt a jóvátétel címén.

Dohánybeváltó, 25.01.01. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A telep 1950-ben kapta a Debreceni Dohánygyár nevet, s ekkor új gépeket is beállítottak. Az üzem akkoriban Magyar, Munkás, Harmonia, 3 éves Terv, Virginia, Hölgy és Sellő cigarettákat gyártott, továbbá Szabolcsi, Debreceni, Tiszai, Magyar és Vegyes dohányokat.

Egy volt szolgálati lakás. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A termelési eredmények fokozásáért 1966-ban folytonos gyártási technológiát vezettek be. Abban az időben a főbb termékek: Kossuth, Terv, Munkás és Mátra cigaretta, valamint Club és Sztár pipadohány, míg a fogyasztási dohány termelése folyamatosan csökkent.

Hajdani termékek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Viszont az 1960-as években megkezdődött a filteres cigaretták gyártása is, amely eredményeként a Debreceni Dohánygyár legfontosabb márkája 1972-től a füstszűrős Symphonia lett. A nagy múltú telep utolsó korszaka a rendszerváltás után köszöntött be. A gyárat a Reemtsma vette meg, s végül 2004. május 1-jén megszüntették a termelést.

Az archív felvételek forrása: Dohánymúzeum

A Vágóhíd utcán (eredeti nevén a Diószegi úton) működött egyébként a bőr- és cipőgyár, a húsüzem, a Barnevál, a Sajó István-féle hűtőház, a Kati kocsma, valamint a DVSC- és a Kinizsi-sporttelep is.

A főépület tervrajza 1885-ből. Pap Zoltán, köszönjük!

Az iparvágányok mellett az 1975 nyarán megszüntetett négyes villamosok is itt közlekedtek. A Zsibogó még megvan, és változatlanul nagy népszerűségnek örvend.

Dohánygyári részlet, 1908. (Mihály Sámuel kiadása)

A dohánygyári telepet egy helyi vállalkozó vásárolta meg, aki a Lion Office Center nevű komplexumot alakította ki rajta. Nemcsak új épületeket húzott fel, hanem az eredetieket is nagyon szépen megóvta.

A felújított belső épületek. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Az egykori Loki-pálya. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Vágóhíd utcai anyagaink új és régi fotókkal:

A Kati Kocsma 2013-ban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

2026. szeptember 20., vasárnap

A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem

Az első munkásgárda (részlet).

Debrecen egyik hagyományos ipari övezete a Műhelytelep, ami az itteni vagongyárról és járműjavítóról kapta a nevét. Az üzemben 1898. szeptember 20-án kezdődött meg a termelés 264 munkással. „A MÁV Debreceni Járműjavító Üzem története 1898–1973” című, 1976-os album szerint (melyből a most megosztott képek is származnak) a város a Vámospércsi és a Diószegi út közötti 70 holdas területet adta át a MÁV-nak kártalanítás nélkül. A műhelyépületek, víztorony, anyagfészer, raktárak, tűzoltószertár, étterem, kocsmároslakás stb. terve 1894-ben készült el, majd a következő két évben például a mozdonyszerelő, gép- és kazánház, tűzi- és rugókovácsműhely tervei is.

Az Április 4. (Faraktár) úti kapu 1973-ban

Az építkezés 1895-ben kezdődött. Elsőként a kazánkovácsműhely és a mozdonyszerelde alapjait rakták le, s hozzáfogtak az étkezde és műhelyfőnöki szolgálati lakás építéséhez is. A következő esztendőben a többi műhely, a gépház és a víztorony is elkészült, ugyanakkor kiépítették a telep 18 kilométer hosszú vágányhálózatát.

Specialitás: négytengelyes tartálykocsi

Az üzem vízhálózatát saját kutakból látták el, a vizet négy artézi kút gyűjtötte egy aknába, s onnan szivattyúzták a 20 méter magas víztoronyba. Az üzem összesen 4,66 millió koronába került, s a munkákat Balogh Mihály, Tóth István és Berger debreceni építési vállalkozók végezték.

A kocsiosztály 20 méteres tolólapja

Ezzel kapcsolatban azt is felidézzük, hogy a város a munkáslakótelep kialakítása érdekében több mint 18 holdat adott át a vállalatnak az üzem és a Vámospércsi út közötti területen. Az első 80 lakást 1904-ben adták át, míg például az iskola 1907-ben készült el, s az új tanévtől 128 gyerek tanulhatott itt. Az üzemről legutóbb 2023-ban írtunk, amikor itt újítottak fel nyugati áramvonalas vasúti kocsikat.

Az egyik kovácsüzem anno

Kapcsolódó múltidézéseink:

Nyitóképünk teljes méretben

A környékről szóló anyagaink:

Az egykori óvoda

DBKL

2026. szeptember 1., kedd

A Hajdúsági Cukorgyár

A Debrecen ellátásában is nagy szerepet betöltő kabai Hajdúsági Cukorgyárban (hazánk legnagyobb cukorgyárában) 1979. szeptember 1-jén kezdődött meg a próbaüzem. Ennek eredményeként aztán november 20-án avatták fel a telepet. A ma már nem működő nagyüzemről a korabeli cikk úgy írt, hogy Magyarország legnagyobb cukorrépa-termelő tájának a középpontjában épült; a megtermelt répának csaknem kétharmadát 35 kilométeres távolságon belül egyenesen a földekről tudták beszállítani a gyárba, rakodás nélkül, a gyári melléktermékek pedig gyorsan és rövid úton juthattak el a környező nagy mezőgazdasági üzemekbe.

A kabai cukorgyár látképe. Fotók: Prospektus

Az átadás beszámolója szerint dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes az avatóbeszédében közölte: – A Hajdúsági Cukorgyár olyan beruházás, amely méreteiben, korszerűségében és kivitelezésében egyaránt jelképe a mind több eredményt hozó szocialista építő-, alkotómunkának. Az V. ötéves terv legnagyobb élelmiszeripari beruházásának felépítésével határidőre, 39 hónap alatt végeztek, a költségek nem haladták meg az előirányzatot, terv szerint indult, sikeresen folyik a próbaüzemelés, a gyár kollektívája megfelel a várakozásnak, megbirkóztak az alapfeladattal, a napi 6 ezer tonna répa feldolgozásával. Régebbi cukorgyáraink az egyes mezőgazdasági tájegységek központjában helyezkednek el, csupán a hajdú-bihari termelési körzetben termelt répát kellett eddig távoli gyárakban feldolgozni. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ebben a körzetben kell az új gyárat felépíteni, s alapos vizsgálat, több kutatóintézet egybehangzó javaslata után esett a választás Kabára.

A cikk hangsúlyozta azt is, hogy az új cukorgyár optimális feldolgozási feltételeket biztosított ebben a körzetben, és elhelyezkedése folytán korszerű szállításszervezéssel, gazdaságosan lehetett a gyártelepre szállítani a cukorrépát és visszaszállítani a gazdaságokba a mellékterméket. A politikus elmondta: a gyár építésében, a technológiai berendezések szállításában és szerelésében 20-nál több korszerűen gépesített lengyel vállalat vett részt, s 26 magyar kivitelező vállalat feladata volt a gyárhoz kapcsolódó kiegészítő létesítmények elkészítése, a külső munkálatok elvégzése. A magyar vállalatok rendezték a terepet, építették a felvonulási létesítményeket, a lakótelepet, a külső közműveket és utakat. A lengyel cégek 1977-ben kezdték meg az alapozást. A teljes kapacitással dolgozó üzem két héttel rövidítette le a répafeldolgozás országos időszakát, így a tárolás okozta cukorveszteség évenként mintegy 15 ezer tonnával lehetett kevesebb.

Az ünnepségen dr. Kazimierz Secomski lengyel miniszterelnök-helyettes rámutatott: a kabai cukorgyár évente 100 ezer tonna cukrot termel. A 235 hektárnyi területen 70 nagy létesítményt emeltek a lengyel munkások. Beépítettek 11 500 tonna gépet és berendezést, mintegy 10 ezer tonna acélt, és 3 millió köbméter földet mozgattak meg. A 21 lengyel termelő és szolgáltató vállalat együttműködésének eredményeként épült fel határidőre a kabai cukorgyár. Átlagosan 2000 lengyel munkás, technikus és mérnök dolgozott az elmúlt években Kabán. Eredményes munkájuk legfényesebb bizonysága, hogy 1979. szeptember 1-jén megkezdődhetett a próbaüzemelés.

Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországon első ízben Kabán tárolták a cukrot kondicionált körülmények között, cukorsilókban. Korszerű automatikus vonalak állítottak elő kocka- és porcukrot, s csomagolták is a termékeket. A cukor kivonása után a kilúgozott és préselt szelet szárítható volt, s takarmánykeverő üzemben tovább feldolgozható és brikettekbe sajtolható. A gyár iparvágánnyal és szilárd burkolatú utakkal csatlakozik a vasúti és közúti hálózathoz.

Íme a HB Napló másnapi tudósításai a gyáravatásról:

További üzemeink története régi képekkel:

Nyitóképünk teljes méretben

DBKL

A gyár emblémája: Fotók: Prospektus

2026. július 17., péntek

A legrégebbi víztorony Debrecenben

Debrecenben több víztorony is található, melyek közül a legfiatalabbak közé tartozik az ondódi hidroglóbusz és a Dobozi-lakótelepi víztorony is. Fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A jellegzetes kéményekkel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A sorban a püspöki palota víztornya (1913), valamint a Nagyerdei Víztorony (1912) következik. Van azonban egy náluk is idősebb víztorony, mégpedig a járműjavító (vagongyár) víztornya, hiszen azt már 1896-ban üzembe helyezték. A telep története idelátogatva ismerhető meg sok régi képpel.

A lombok közül. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A különleges formájú ipari műemléket 2025. július 23-án és egy évre rá látogattuk meg. S mint a képeken is látszik, a közelében két megmagasított kémény is mered az égbe. Ezek ma már ugyanolyan jellegzetességei a vagongyárnak, mint a kultúrház vagy a félig lebontott kis vasúti híd (lásd a cikk végén).

A Vágóhíd utcáról. Fotó: © Debreceni Képeslapok, 26. 07. 17.

DBKL

2026. június 24., szerda

665 éve lett mezőváros Debrecen

Debrecent Nagy Lajos király 1361 júniusában emelte mezővárosi rangra, s ezáltal a gazdaság fejlődésnek indulhatott a marhakereskedés, az állattenyésztés, a kézműipar és a város vásárközponti szerepe révén. Mivel a Hajdú-bihari Napló a 600. évfordulót június 24-re tette, mi is ezt a dátumot követjük, de azt is tudjuk, hogy a mai internetes források kb. 10 nappal korábbinak nevezik e jeles eseményt. A Debrecen honlapján található múltidézés szerint településünk akkor Magyarország legnagyobb és leggazdagabb városa lett.

Debrecen címere a főtéren. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A leírás kitér arra is, hogy az elnyert privilégiumlevél révén a szabad bírói és tanácsválasztási jog igen nagy lehetőségeket teremtett a zömmel iparos-állattenyésztő tevékenységet folytató lakosság előtt. A 16. századból fennmaradt városi jegyzőkönyvek már jól működő nyugat- és észak-európai (bécsi, sziléziai, lengyel) kapcsolatokat mutatnak a kereskedés eredményeként. A marhakereskedés, az állattenyésztés, a kézműipar és a város vásárközponti szerepe számottevő gazdagságot teremtett, bár ez Debrecen külső megjelenésén akkor még vajmi kevéssé látszott. Hiszen például a tartós építőanyag hiánya miatt csupán kevés ház készült kőből, és az utcák sem voltak burkoltak. Debrecen fejlődésének 1693. április 11-én teremtődött meg a következő fontos állomása, amikor is I. Lipót császár Debrecennek adományozta a szabad királyi városi rangra emelése kiváltságlevelét. Az Országgyűlés az 1715-i diétán iktatta törvénybe a szabad királyi városi diplomát. Ennek – a templomépítő gróf Csáky Imre nagyváradi püspök, felsőházi honatya javaslatára – az is feltétele volt, hogy a város köteles befogadni a katolikusokat, s telket kijelölni a plébánia és a templom részére.

Debrecen városmagja és a később kialakult kertségek

DBKL

A Napló címlapja és ünnepi beszámolója 1961. jún. 25-én

2026. június 7., vasárnap

A kamarapalota

Debrecenben a Petőfi tér és az Iparkamara utca sarkán pompázó kamarapalota 1912-ben épült meg Spiegel Frigyes és ifj. Engler Károly tervei szerint. Mai fotók: © Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

A kamarapalota 1914-ben

Az eredetileg a Deák Ferenc utca és a Werbőczy utca sarkán (a nagy zsinagóga szomszédságában) álló díszes székház arról is nevezetes, hogy két évvel az átadása után egy hatalmas és súlyos robbanás történt benne. Ezt ebben a cikkben elevenítettük fel, míg a merénylet áldozatainak emléktáblája az összeállítás végén látható.

A főkapu feletti szobrokat (Kereskedelem és Ipar), valamint a tornyot díszítő kompozíciót, a glóbuszt tartó leányokat Betlen Gyula alkotta. Gazdagon díszített a kupola is, az ott futó domborműben a kereskedelem és az ipar egy-egy szimbolikus jelenete mellett középen maga a védőszent Merkúr (Hermész) is helyet kapott.

A kamarapalotában ma többek között a városi ingatlankezelő társaság, valamint lakások találhatók. A kereskedelmi és iparkamara területi szervezete ugyanakkor régóta a Barna utcai új épületben székel.

Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:

A palota a Nagyállomás felől

DBKL

2026. május 26., kedd

Az 1894-ben alapított debreceni húsipari vállalat

Debrecen egykori legnagyobb húsfeldolgozójának elődje a Tócó-patak laposán épült meg 1856-ban. Majd 1894-ben a Diószegi úton (a mai Vágóhíd utcán) a legnagyobb vidéki vágóhídként kezdte meg a termelést, huszonhét munkással. Akkor már 7 éve üzemelt az utca elején létesített – s azóta szintén bezárt – Debreceni Dohánygyár is. 1975 nyaráig itt járt a 4-es villamos.

A Debrecen lexikon leírása szerint itt volt a sertésperzselő, a zsírolvasztó és a sertésvásár is. A bővítések és korszerűsítések eredményeként hűtőház, jéggyár, takarmányliszt-előállító és hulladékfeldolgozó is létesült e területen. Cikkünk Facebook-megosztásában Kedves Olvasóink közül Czecze Attila például így fogalmazott a hozzászólásában: „Még 1994-ben, mikor 100 évesek lettünk, 10 kg sütnivaló kolbászt kapott minden egyes dolgozó! 1000 db sertést és 100-130 db marhát vágott az üzem mindennap, készült a kiváló borsos szalámi, a világ legjobb turistája, hotdogvirslije fekete csíkos műbélbe, Zalai, Vadász , Sümegi Sonka, csemege és csípős. Disznósajt, és sorolhatnám reggelig. Szuper munkahely volt 800 dolgozóval!!! Büszke vagyok, hogy ott tanulhattam, dolgozhattam, igazi mesterek keze alatt!!vigyázzon rájuk az égi kolomp!!!! Bátran kijelentem: egy nagy család voltunk!!”

A ma már nem működő vállalat szomszédságában üzemelt az egykori Barnevál, átellenben pedig a – mára szintén megszűnt – Kati Kocsma. Mindezeken kívül a húsipari vállalat évszázados oroszlános kapuját ebben az összeállításunkban mutattuk be.

További üzemeink története régi képekkel:

DBKL

Keresés ebben a blogban

2026. október 25., vasárnap

2026. szeptember 20., vasárnap

2026. szeptember 1., kedd

2026. július 17., péntek

2026. június 24., szerda

2026. június 7., vasárnap

2026. május 26., kedd