A Traubisoda-üzem

A Debreceni Állami Gazdaság Traubisoda-üzemét 1975. augusztus 29-én avatták fel. Az ünnepélyes átadáson Nyerges János, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük azokat az osztrák és olasz partnereket, akik segítettek az üzem létrejöttében. Elmondta, hogy nagy szükség volt az üzem létrehozására, hiszen eddig nem volt kielégítő az üdítőital-ellátás.  A Napló tudósítása szerint a beruházást igen rövid idő, 9 hónap alatt valósították meg. A megnyitó után Czakó Gyula építésvezető átadta az üzem jelképes kulcsát Nyerges Jánosnak, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatójának, majd kitüntetéseket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik legtöbbet tettek az üzem mielőbbi átadásáért.

Az állami gazdaság. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Egy másik cikk szerint a debreceni nagyüzem jelentős mennyiségben termesztett szőlőt is – a fő profil, a gyümölcs mellett –, amelynek egyik feldolgozási módja a Traubisoda-gyártás. A magyar élelmiszer-gazdaságban korábban az volt a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság termelt, a kereskedelem pedig megvásárolta és értékesítette ezeket a termékeket. Az állami gazdaságban ezt a korábbi – nem túl kedvező – gyakorlatot szándékoztak megváltoztatni, amikor elhatározták, hogy bizonyos ágazatokban teljes vertikumot alakítanak ki, vagyis termelnek, feldolgoznak és értékesítenek is. A természetes alapanyagú, mindenféle tartósítószer felhasználása nélkül készült üdítők akkor is a nyugat-európai szabványnak megfelelő technológiával készültek.

Traubi a bringán. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Magyarországon osztrák licencia alapján, először 1971 augusztusában kezdték meg a Traubisoda üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai üzemében.A külföldön akkor már népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasztók is – adta hírül a korabeli Napló. A nálunk is közkedveltté vált szénsavas szőlőlé gyártási licencét 1970 októberében vásárolta meg a badacsonyi gazdaság az osztrák Lenz Moser Haus cégtől, s nem egészen 10 hónap múlva már termelt a 17 millió forintos beruházással épült üzem. Sőt, 1972-ben már megközelítőleg 15 millió palackot töltöttek meg Traubival. Hazánkban később a Badacsonyin és a Debrecenin kívül a Kunbajai és a Csányi Állami Gazdaság is gyártotta ezt az üdítőitalt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

További üzemeink története régi képekkel:

• Barnevál
• Biogal
• Dohánygyár
• Göcs
• Debreceni Ruhagyár
• István Gőzmalom
• Húsipari vállalat
• Debreceni Konzervgyár 
• Ruhagyár
• Kefegyár
  
• Szalag- és Zsinórgyár
• A debreceni téglagyártás utolsó hírmondója
• A kabai cukorgyár

A Napló cikke az üzem átadásáról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

 

Tíz évvel később. Cikk / Fotó: HBN

Ma 50 éve kezdték gyártani Debrecenben a Traubisodát

A Debreceni Állami Gazdaság Traubisoda-üzemét 1975. augusztus 29-én avatták fel. Az ünnepélyes átadáson Nyerges János, a gazdaság igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük azokat az osztrák és olasz partnereket, akik segítettek az üzem létrejöttében. Elmondta, hogy nagy szükség volt az üzem létrehozására, hiszen eddig nem volt kielégítő az üdítőital-ellátás.  A Napló tudósítása szerint a beruházást igen rövid idő, 9 hónap alatt valósították meg. A megnyitó után Czakó Gyula építésvezető átadta az üzem jelképes kulcsát Nyerges Jánosnak, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatójának, majd kitüntetéseket nyújtottak át azoknak a dolgozóknak, akik legtöbbet tettek az üzem mielőbbi átadásáért.

Az állami gazdaság. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Egy másik cikk szerint a debreceni nagyüzem jelentős mennyiségben termesztett szőlőt is – a fő profil, a gyümölcs mellett –, amelynek egyik feldolgozási módja a Traubisoda-gyártás. A magyar élelmiszer-gazdaságban korábban az volt a gyakorlat, hogy a mezőgazdaság termelt, a kereskedelem pedig megvásárolta és értékesítette ezeket a termékeket. Az állami gazdaságban ezt a korábbi – nem túl kedvező – gyakorlatot szándékoztak megváltoztatni, amikor elhatározták, hogy bizonyos ágazatokban teljes vertikumot alakítanak ki, vagyis termelnek, feldolgoznak és értékesítenek is. A természetes alapanyagú, mindenféle tartósítószer felhasználása nélkül készült üdítők akkor is a nyugat-európai szabványnak megfelelő technológiával készültek.

Traubi a bringán. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

Magyarországon osztrák licencia alapján, először 1971 augusztusában kezdték meg a Traubisoda üdítőital gyártását a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonaligai üzemében.A külföldön akkor már népszerű, kellemes savanykás ízű üdítővel rövidesen megismerkedhetnek a hazai fogyasztók is – adta hírül a korabeli Napló. A nálunk is közkedveltté vált szénsavas szőlőlé gyártási licencét 1970 októberében vásárolta meg a badacsonyi gazdaság az osztrák Lenz Moser Haus cégtől, s nem egészen 10 hónap múlva már termelt a 17 millió forintos beruházással épült üzem. Sőt, 1972-ben már megközelítőleg 15 millió palackot töltöttek meg Traubival. Hazánkban később a Badacsonyin és a Debrecenin kívül a Kunbajai és a Csányi Állami Gazdaság is gyártotta ezt az üdítőitalt.

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Tóth József Füles, 1980

További üzemeink története régi képekkel:

• Barnevál
• Biogal
• Dohánygyár
• Göcs
• Debreceni Ruhagyár
• István Gőzmalom
• Húsipari vállalat
• Debreceni Konzervgyár 
• Ruhagyár
• Kefegyár
  
• Szalag- és Zsinórgyár
• A debreceni téglagyártás utolsó hírmondója
• A kabai cukorgyár

A Napló cikke az üzem átadásáról

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

 

Tíz évvel később. Cikk / Fotó: HBN

Kakaó, kifli a bárpultnál: a Nagyállomás tejivója

Debrecenben 1974 novemberétől évtizedeken át működött a Nagyállomás éjjel-nappali nagy várótermében a tejbár, más néven a tejivó. A „bár” titulust azért kaphatta, mert bárszékeken ülve lehetett fogyasztani. Ez nem önkiszolgáló vendéglő volt, mint a Kossuth utcai (ahol falicsapokból kellett engedni a sárga műanyag bögrékbe a tejet, kakaót, teát stb.), hanem pultosok szolgálták ki a betérőket. Miként az Bauer Sándor 1974-es fotói révén is felidézhető, a Nagyállomás tejbárjában a kínálatot poharas és kimérős tejitalok, sajtok és más tejtermékek, továbbá pékáruk, sütemények, hidegtálak, desszertek, kávé, italok stb. alkották. A Nagyállomás tejivójának falát egy tejfogyasztást népszerűsítő, bocis embléma is díszítette. Itt nem volt kapható tejberizs, rántotta és főtt virsli, mint a Kossuth utcai talponálló tejivóban. (Régi fotók tanúsága szerint a Piac utcai Régi Városháza épületében is működött tejivó, no meg persze a lebontott Nagyerdei Strand négyméteres medencéjénél is.) 

A Nagyállomás tejivója 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A Nagyállomás panorámaablakos váróterme a Petőfi téri villamosfordulóra nézett, és a falak mentén sorakoztak benne a masszív fapadok. A tejbárral szemközti végében kialakított másik, szintén lépcsős emelvényen ugyancsak egy vendéglátóegység üzemelt. Ebben a tágas helyiségben is, mint akkoriban mindenhol, lehetett dohányozni is, következésképpen a gomolygó füst is hozzátartozott a váróterem hangulatához. „Természetesen” sajnos ma már ezek a presszók, sőt a váróterem sincsenek meg: a tejivó és a szemközti italbolt régen megszűnt, a váróterem pedig nem működik. A területéből leválasztott kisebb részeken különféle boltok működnek, ahogyan az egykori Resti helyiségeiben is.

A tejivót egy bocis rajz is díszítette. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Vendéglátós múltidézéseink sok régi képpel:

• Volt egyszer egy Resti
• A hordóasztalos, zsíros kenyeres Óbester Borozó
• Ballada az Aranykakas vendéglőről
• A Vágóhíd utcai Kati Kocsma legendája
• A Miklós utcai Kismozdony emléke
• A józsai 300 éves Rózsás Csárda
• A Nagyerdő legpatinásabb épülete: a Régi Vigadó
• A szép Leveles Csárda a Medgyessy sétányon
• Nagyerdei lakomák régi szép Rózsakertje
• Az Utopia Disco
• A Látóképi Csárda
• Régi debreceni búfelejtők mai hírmondói
• Mi épült az Egyetem Kávéház helyére?
• A Kondorosi Csárda régen és most
• A Kisfürdő és a Szikla
• Az Angol Királynő Szálló
• A Halápi Csárda
• „Reggeli menü” 10 éve egy vicces presszónkban
• Volt egyszer egy Ifipark
• A lebontott Nagyerdei Kemping
• A Viktória
• Az Aranybika
• A füredi úti Oázis Presszó
• Amikor fél konyak 130 Ft volt a Halápi Csárdában
• A Szabadság úti Fekete Bárány kocsma régen és ma
• A Lépcsős Kocsma