Debrecenben a Nagyállomás éjjel-nappali nagy várótermében 1974. november 4-én nyílt meg, és évtizedeken át működött a tejbár, más néven a tejivó. A „bár” titulust azért kaphatta, mert bárszékeken ülve lehetett fogyasztani. Ez nem önkiszolgáló vendéglő volt, mint a Kossuth utcai tejivó (ahol falicsapokból kellett engedni a sárga műanyag bögrékbe a tejet, kakaót, teát stb.), hanem pultosok szolgáltak ki.
A tejivó 1974-ben. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
A HB Napló így tudósított a tejbár átadásáról: Aki éhesen vagy szomjasan érkezik meg ezután a debreceni Nagyállomásra, vagy ott vár vonatra, bizonyára szívesen veszi igénybe az Utasellátó Vállalat Hajdú–Szabolcs megyei Igazgatóságának új létesítményét, a tejbárt, s nagyobb kedvvel fogyasztott el valamit, mint a restiben, ahol bizony nem ritka az ittas ember. A vállalatnak ez az első tej- és tejtermékeket árusító egysége az országban, amit állomáson hoztak létre.
Micsoda kínálat! Fotó: Fortepan / Bauer Sándor
Megtudható a cikkből az is, hogy a 750 ezer forintos költséggel létesített, és éjjel-nappal nyitva tartó tejbárt Vámos István, az Utasellátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese adta át a rendeltetésének november 4-én délelőtt. „A tejbár a Nagyállomás várótermében van, amit a tervek szerint hamarosan átalakítanak nemdohányzó váróteremmé, ahol az utasok egészséges levegőben fogyaszthatják el majd a különböző tejtermékeket, süteményeket, tejből készült turmixitalokat.” A felejthetetlen vendéglő történetét régi fotókkal ebben az összeállításunkban elevenítettük fel.
A Nagyállomás tejivója. Fotó: Fp / Bauer Sándor, 1974
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Bényei József 1998-as írása a Naplóban
Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:
Debrecenben a Petőfi téri aluljárót 1984. október 24-én avatták fel, és adták át a gyalogosoknak. A beruházás generálkivitelezője a Debreceni Közúti Építő Vállalat volt, amely mellett nem kevesebb, mint 12 alvállalkozó vett részt a megvalósításban. Az ezekről beszámoló cikk szerint (lásd összeállításunk végén) a munkák révén nemcsak a háromnyílásos aluljáró készült el határidőre, hanem a Nagyállomás előtti teret is korszerűsítették. Mindez összesen 72 millió forintba került. A két fejlesztés fontos része volt annak a programnak, amely a 4-es főút Debrecent érintő szakaszára készült. Mint a mellékelt újságcikk fotóján azonnal feltűnik, akkor még tisztaság, járólap, kirakatok és üzletek voltak ezen a földalatti helyen. Utoljára egy újságos működött itt, de aztán az is máshová költözött. Az aluljáró rendben tartása meglehetősen sziszifuszi küzdelem a falfirkálókkal és a más módon összepiszkítókkal szemben. Az egyre ritkább nagy esőzések idején az is többször megtörtént, hogy víz állt lent. Napjaink egyik kedvező újítása, hogy az aluljáró mellett egy felszíni gyalogos átkelőhelyet is kialakítottak itt.
Rácsai Rolandnak köszönjük a korabeli cikk megszínesítését!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecenben
a
Tiszavidéki Vasút nevű társaság honosította meg a vonatközlekedést
1857-ben, amikor Szolnok felől Debrecenig megépült a cég első
vasútvonala.
Az első indóház a Népkert felől
A
vasutallomasok.hu adatai szerint a társaság az állomás
vágányai fölé vonatfogadó facsarnokot (perontetőt) is emelt. Az
alábbi galériánkban az első állomásépületet is bemutatjuk. Később
a vasutat továbbépítették, s emiatt alig 40 évvel
később már bővíteni kellett az épületet. A tervezéssel
Pfaff Ferencet bízták meg. Az új tégla-üveg palota a nagyközönség számára 1902. július 14-én nyílt meg.
A pályaudvar és az Ispotály-templom. V. Pákozdi Károly Zoltán, köszönjük!
A főkapu körül hatalmas, kétszintes íves üvegfal tündökölt,
ami mögött a jegyváltó előcsarnok működött. Az épületet
1944-ben bombatalálat érte, de nem sérült meg
helyrehozhatatlanul. Mégis az a döntés született, hogy lebontják. Kelemen László tervei alapján elkezdték felhúzni a
ma is használatos felvételi épület. Az 1961. augusztus
20-án átadott komplexumot a régi palota elé építették. Az
alábbi albumunk végén található is olyan fotó, amin az új
állomás ablakából a régi épület látható.
A képet a debreceni postamúzeum kiállításán repróztuk
Az iménti képpáron a vasútvonal létrehozásának debreceni évfordulós emléktáblája, valamint egy ritka képeslap idézi a szépséges múltat. Itt pedig akkor a nyílra kattintva a galériánk csodálható meg:
A fenti gyűjtemény képeinek fotósai, forrásai, adományozói: Csokonai Kiadó, Kubinszky Mihály, Ribiczeyné Karalyos Réka Judit, Tanka Gábor, Uropath, Uvaterv / Fortepan, Vasutallomasok.hu, Vértesi Ferenc, V. Pákozdi Károly Zoltán.
A képet a Debreceni dinasztiák című tárlaton repróztuk
A Napló 1961. május 9-i cikkében ez jelent meg: Debrecenben abban az évben a legnagyobb arányú épületbontási munka a Nagyállomáson indult meg. Ez az épület igen szilárd, annyira, hogy amikor a bontáshoz az elmúlt években hozzákezdtek, robbantással döntötték a falakat. (Folytatás a kép után.)
E belső képet Gálóczhi-Tömösváry Róbertnek köszönjük!
A cikk így folytatódik: Most, hogy az új állomás épülete befejezéshez közeledik és egy részében már meg is kezdődött az irodák áthelyezése, újra hozzáláttak a régi állomás épületének bontásához. Most azonban már nem alkalmazzák a robbantásokat, hanem a lassú, de az építőanyagot jobban kímélő csákányos módot alkalmazzák.
A síneknél. Fotó: Fortepan / Kókány Jenő, 1940
A cikk rámutatott: az épületanyag felhasználása tekintetében ugyanis az a döntés alakult ki, hogy a régi épületből kikerülő és igen jó minőségű, nagy szilárdságú téglákat újból felhasználják. Csaknem 30 családi házat fognak felépíteni belőle. Mi tesszük hozzá, hogy vajon hol állnak ezek a házak?
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A Népkert a Nagytemplom és a Nagyállomás felől
Kapcsolódó összeállításaink friss és régi fotókkal:
Ekkor örökítettük meg a parádés nosztalgiamozdonyt és a fapados, illetve párnázott ülésű kocsijait, melyek a 3. vágányon várták az indulásukat egy szintén pazar KISS-szerelvény szomszédságában. Ezek fotóját, valamint videóját lásd a cikk végén!
Bekukkantottunk a múltidéző kocsikba is, melyek között büfé is található. Ezt a vendéglőt az egykori Aranyvonat külső festését imitáló kocsiban alakították ki, íme:
Van egyébként a szerelvényben egy szép igazi étkezőkocsi is, mely a felirata szerint a Royal Hungarian Express-hez tartozik. A Bivalynak is nevezett 424-es által vontatott szerelvény Hortobágyra és Füzesabonyba közlekedett, onnan Budapestre juthattak el vele a régi idők hangulatát kedvelő utasok.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A debreceni Nagyállomás modern stílusú épületegyüttesét Kelemen László és Sajó István tervezte, és 1961. augusztus 20-án adták át a forgalomnak.
A központi várócsarnok. Fotó: Fortepan / Uvaterv, 1961
Az egyik terv szerint nagy irányítótornya lett volna a főépületnek.
A Nagyállomás várótermében 2019-ben kiállított, fantasztikus látványterv szerint ugyanis az egyik változat alapján a maival ellentétben aszimmetrikus elrendezésű és órás irányítótornyos lenne az épületegyüttes:
Az új komplexumot végül a régi palota elé, tőle 43 méterre építették meg. A régi palotát pedig – a Napló korabeli cikke szerint – a terv szerint a november 15-ig kellett elbontani.
Az érkezési oldal az 1965-ös Debrecen-útikönyvben
A régi palotát nem mellesleg 1902. július 14-én nyitották meg, és a díszes csarnokát is bombatalálat érte 1944-ben.
A fenti galériánkban a vadonatúj állomás, várótermek, művészeti alkotások, a posta, valamint aresti, a munkásszálló és a tejivó egy-egy szép archív fotóját mutatjuk meg. Ehhez pedig az Uvaterv, a Fortepan, a Képzőművészeti Alap, a Panoráma, valamint Horváth Zoltán felvételeit hívtuk segítségül.
A Restinek pazar kerthelyisége is volt – lásd az albumban!
Közreadásuk nemcsak az évforduló miatt aktuális, hanem a komplexum várható átépítése, bővítése miatt is. Így ezt a cikkünket annak reményével írjuk, hogy az átalakítás után is megmaradnak a Nagyállomás és a Petőfi tér értékei...
A Nagyállomás főépületének központi várócsarnokában egyebek mellett a monumentális fali képek és a márványlapokban felfedezhető ősállatlenyomatok ejthetik ámulatba a betérőket.
A tejivó. Fotó: Fortepan / Bauer Sándor, 1974
Az új „palotához” munkásszálló és postahivatal is épült. Az Uvaterv 1962-es sorozatában a postahivatalról is szuper külső-belső felvételek találhatók.
Megnéztük, a postai enteriőrben szerencsére ma is megvan a különleges márványburkolatú oszlopsor, padló és ügyfélpult.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A „flottát” jellemzően Ikarus 280 típusú csuklós autóbuszok alkották. A kedvelt és legendás járatok (valamint a 32-esek) helyett 2014.
március 1. óta a 2-es számú CAF villamosok
vannak.
Az utolsó napokban készített, fenti felvételeink idején a buszok már a Homokkerti felüljáró mellől indultak, nem pedig a Nagyállomás elől. A járat történelméhez tartozik egyebek mellett, hogy az ezredfordulóig, a főtér átépítéséig a kocsik a Nagytemplom előtti „halálkanyarban” húztak át.
A sétálóövezet átadása után azt kikerülve, a Kossuth utca felől mentek a 31-esek, és már nem érintették a Bethlen utcát. A 32-esek a Széchenyi utca felől közlekedtek. Végül ezeket is a DKV üzemeltette, mivel 2009. júliusától e céghez került a helyi buszközlekedés is.
Érdekes sztori a közelmúltból, hogy 2018 nyarán újra az elmúlt évezredben érezhettük magunkat. Ugyanis, ahogy az egykori Vörös Hadsereg útja idejében, akkor ismét buszok közlekedtek a főutcán, mivel pályafelújítás miatt pótlóbuszok jártak három hétig. Ajánljuk figyelmükbe a közlekedéstörténeti emlékszobát is, ami a valóságban a Salétrom utcán, nálunk pedigebben a cikkünkbenismerhető meg.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
.jpg)
