Stadionunk története 1934-től

Debrecen mai futballarénája helyén egy igazi sportlétesítmény állt, amit az 1934. június 3. és 10. közötti országos versennyel avattak föl. Ez volt hazánk első földsánc-stadionja, az építésében pedig jelentős számú „ínségmunkaerő” vett részt. A lebontása 2013. január 29-én kezdődött.

A Dienes-szakközépiskola kocsija és csoportja a Nagyerdei Stadionban, az 1970-es virágkarneválon. F. k.: Király Julianna

Abban a stadionban a DVSC focimeccsein kívül atlétikai és motorversenyeket, meg persze virágkarneválokat, úttörőavatásokat és Campus Fesztiválokat is lehetett tartani. Sőt, az 1950-es, 60-as években kertmozi is működött a tribünnél.

A stadion bontása akkor fejeződött be, amikor éppen betölthette volna a nyolcvanadik évét.

Az újonnan elkészült sportkomplexum látképei. A létesítmény mindvégig szervesen beleilleszkedett a Nagyerdőbe, pedig 20 ezer férőhelyes volt. A képeslapmásolatot Vekerdi Károly osztotta meg az olvasóinkkal, köszönjük! 

Ebben az összeállításban nemcsak a régi stadionról mutatunk be néhány fotót, hanem mellettük természetesen az új aréna építéséről és kész látványáról is található itt pár felvétel.

A régi tribün ülőhelyei. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Nagyerdőben kialakított, ovális alakú telepet 1934-ben nyitották meg, többnapos ünnepségekkel.

A beruházás annak a nagyszabású fejlesztéssorozatnak a része, amelynek eredményeként megvalósult az egyetem, valamint a klinika, a Köztemető, a parkerdő, a csónakázó és a fedett uszoda is.

Az átadási ünnepségsorozat művészi emlékplakettje. A képeket V. Pákozdi Károly Zoltán töltötte fel a Facebook-oldalunkra

A cívisváros akkor korszerűnek számított stadionjának fő tervezője Sajó István és Borsos József volt. Munkájuk jellegzetessége a két maratoni kapu is, amiket – szintén egyedi módon – debreceni klinkertégla burkolt.

A lebontott stadion állatkert felőli kapuja. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lebontott stadion falain elhelyezett tervezői táblák egyike. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az 1980–90-es évektől egyre kevesebbet költöttek a komplexum állagmegóvására és felújítására (miként például a csónakázóra és a strandra is), és emiatt fokozatosan lepusztult ez a hajdani, szép sportfellegvár.

A Sajó-féle stadion öltözőhelyiségének lazítómedencéje. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Az egykori jegypénztárak egyike a víztorony felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Az előző tribün a bontás 2013 januári megkezdésekor. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A lerombolt lelátó- és öltözőépület. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Hosszas agónia után, 2013. január 29-én kezdődött meg a régi stadion bontása, míg a Bordás Péter által tervezett, új futballstadiont 2014. május 1-jén adták át. Az építkezést hivatalosan rekonstrukciónak nevezik, mivel nem rombolták le teljesen („csak” kb. 99 százalékban) a régi helyet.

A „rekonstrukciós” tábla felállítása 2013 januárjában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Megérkezett a bontó-építő brigád mobil irodája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Készül az állatkert felőli lábazat. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Már piroslik a téglafalazat a Diszkoszvető mögött. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A külső ponyva felhúzása. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ez már 2014, de fűre lépni még szigorúan tilos. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Itt pedig már meghízott a gyep, s a lelátó is elkészült. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A legutolsó művelet a 2014. május elsejei megnyitó előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Esti pompában a nagyerdei futballaréna. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Sajó István 65 éves korában, 1961. március 11-én hunyt el. Éppen az általa tervezett Nagyerdei Stadionban nézett futballmeccset, amikor sajnos infarktust kapott...

A 2014. május 10-i avatáson az Újpestet fogadta a DVSC, és 3–1-re nyert. Fotó: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Vissza a régmúltba: az 1967-es virágkarnevál egy kedves jelenete a maratoni kapunál. F. k.: Berczi Ferencné