Debrecen
egykori nagyerdei csónakázótava eredetileg még nem egy
szimpla betonteknő volt, hanem szinte csipkézett szélű, s a
víztorony és az Ady út mellett kerekded szigetek is kimagaslottak belőle. A létesítmény 1933-ban épült, és a Debreczeni Képes Kalendáriom szerint a régi stadion alkotója, a híres Sajó István tervezte. Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok
A
fenti fotó egy igen ritka, idillikus pillanatot örökített meg: a
víz szélén kisfiú festeget a fűben ülve, bent pedig egy anya
ringatózik a gyerekével (aki már az evezőket kezeli). Mögöttük a nagy sziget szegélye rajzolódik
ki. Érezni a fűszálak cirógatását, a hullámok csobbanását, s
szinte hallható a család csacsogása, kacagása. Ilyen volt akkor a csónakázótó.
A
következő fotón beért a kikötőbe az iménti ladik. A jelenetnek köszönhetően a szemlélő nemcsak például a hölgy szépségében gyönyörködhet,
hanem megfigyelheti azt a gyalulatlan (és fölöttébb ingatagnak tűnő) deszkapallót is, amin a vendégek jártak.
A háttérben a Nagyerdei Strand épülete fehérlik, a helyén ma az
élményfürdő van. Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok
180
fokot fordulva az tárul(t) föl előttünk, hogy milyen volt a
Nagyerdőnek ez a része a Kohászüdülő tornya nélkül. Már állt
ekkor az alacsonyabb, íves szárnya, s abban is működött egy
Panorámaterem. Ahonnan persze sokkal szerényebb látványban
gyönyörködhetünk, mint a felhőkarcoló tetejéről.
A szigetet egyébként egy csinos fahíd kötötte össze a
szárazfölddel, a csónakház pedig teljesen más volt, mint az utolsó időben. A legfeltűnőbb viszont az, hogy
még nem épült meg az Újvigadó – ugyanis Mikolás Tibor művét majd csak 1970-ben adták át. A helyen 2014 óta mélygarázs és vízi ködszínház van. Fotók: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
