Debrecenben a szovjet idők egyik izgalmas helye a tankúsztató volt, ami a Sámsoni úti buszforduló melletti elzárt, óriási ligetben bújt meg. Ezen a területen gyakorlatoztak ugyanis a buszállomás innenső oldalában fekvő laktanya ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet katonái és a tankjaik.
 |
| 1956, Méliusz tér. Fotó: Hagyaték, © Debreceni Képeslapok |
Gyerekkoromban a 10–14 éves korú, főként fiúk alkotta lakótelepi csapatunkkal nyaranta többször kibicikliztünk ide, jókora távot megtéve. Felidézve ezeket a kalandokat, több kérdés megfogalmazódik bennem: Honnan tudtak a banda idősebb (max. 14 éves!) tagjai a tankúsztató létezéséről? Honnan tudták az odavezető utat? Honnan vették a bátorságot ahhoz, hogy bebiciklizzenek egy szovjet katonák által használt, lezárt harckocsizós gyakorlótérre? Honnan tudták, hogy melyik tóba nem szoktak menni tankok? Hogy mertek belemenni a tóba, beleugrálni, fürdeni benne? Honnan tudták, hogy a vízben piócák vannak, és hogy hogyan szedhetjük le azokat, ha ránk ragadnak?
 |
| A 19-es busz fordulója. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Természetesen elkerülhetetlen volt az is, hogy szovjet katonákkal is találkozzzunk, hiába is bújkáltunk a bokrok mögé. Érdekes módon azonban soha meg se kérdezték, hogy mit csinálunk ott, s azt se mondták, hogy vigyázzunk magunkra, vagy hogy azonnal takarodjunk onnan. Így aztán kitekertünk máskor is, nyomtuk a pedált a süppedős homokutakon, s körülöttünk félelmetes hangú tankok verték a port. Azok mentek a maguk tavába, mi pedig boldogan ugráltunk gatyában a tisztább vizű másik tóba. Soha egyikőnknek nem lett semmilyen baja ezekből a kiruccanásokból.
 |
| Magyar gázálarctáska. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Később már nem fürödni jártunk oda, hanem cserélgetni a laktanyában lakó katonákkal. Nekünk többnyire gázálarctáskára, viccesebb nevén: szimatszatyorra volt szükségünk. Ezért pedig elég volt egy kétdecis pálinkát adnunk. (Megjegyzem, a magyar szimatszatyor sokkal jobb volt, mint a szovjet.) Mások nagyban űzték a seftelést, és például gázolajat is kaptak... A „jó világ” akkor szűnt meg, amikor a szovjet katonák elhagyták a laktanyát és az országot. Az objetumban évtizedekig menekülttábor működött, ma pedig többek között a készenléti rendőrség bázisa van ott.
 |
| Figyelmeztető táblák. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
A tankúsztatót magában foglaló övezetet részben Natura 2000-es természetvédelmi területté minősítették „Sámsoni úti bellegelő kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület” néven. A nem védett részt egy autó- és motorsport-egyesület használja, s anno tereprali-versenyeket is láthattunk itt. Sőt, korábban a tűzszerészek a környékén talált robbanóeszközöket is idehozták megsemmisíteni.
 |
| A Sámsoni útról behajtva. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Napjainkban a laktanya felől sorompó és belépést tiltó tábla fogadja a kiváncsiskodókat, ugyanakkor ezzel szemben a sorompón túli olvashatatlan távolságban a védett terület nevezetességeit bemutató tábla áll, rajta pl. a kiemelet jelentőségű Pannon homoki gyepeken élő magyar kökörcsin, közönséges ürge és mocsári teknős színes fotójával. Kár, hogy nem lehet bemenni vagy ellátni odáig.
 |
| A Sámsoni út felől. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Kapcsolódó összeállításaink:
 |
| Sorompó és tiltó tábla. Fotó: © Debreceni Képeslapok |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
