Debrecen tiszteletre méltó, értékes lakóinak egyike Bányai Sándor (lásd az alábbi fotón), aki másokhoz hasonlóan úgy döntött, hogy nem tölti tétlenül a nyugdíjaséveit, hanem maximálisan a szenvedélyének szenteli az idejét. Imádatának elsődleges tárgya a vasút és az azzal végzett személy- és teherforgalom.
A vasút pillanatait főként a debreceni Nagyállomáson figyeli és örökíti meg, míg a képeit és az azokhoz tartozó krónikákat pedig a Debreceni Vonatozás című Facebook-oldalán teszi közzé. Erről az oldalról még szólunk, elöljáróban azonban álljon itt annyi, hogy a munkát újra kellett kezdenie, mivel külső behatolás miatt hónapok óta nem tud hozzáférni a régi felületéhez.
 |
| Bányai Sándor a debreceni Nagyállomáson, munka közben. Fotó: Magánarchívum |
– A vasútnak, mint a legtöbb gyermek, én is a bűvkörében éltem – idézte fel érdeklődésünkre Bányai Sándor. – A lakásunkhoz nagyon messze volt az állomás, de amikor a szüleimmel utaztunk vonattal, mindig ámulatba ejtettek a hatalmas gőzmozdonyok. Gyerek voltam, és sok mindenre nem emlékszem, de biztos vagyok abban, hogy az utazás lehetősége milyen felhőtlen örömöket nyújtott nekem. Ezek az érzések leírhatatlanok, át kell élni.
 |
| A debreceni Nagyállomás irányítótornyának tükröződése eső után. Fotó: © Bányai Sándor |
Bányai Sándor felelevenítette azt is, hogy kb. 2013-ban, amikor a gyermekei már nagyok lettek, intenzíven kezdett el kerékpározni. Mint kísérőtársa, a fényképezőgépe mindig nála volt, nélküle el sem indult. Az útja sokszor a Vértesi utcai kereszteződésen vezetett át. Eleinte ritkábban, majd egyre gyakrabban megállt, és elkezdte fotózni a vonatokat. A későbbiekben pedig ez állandó programmá vált.
 |
| Bányai Sándor szinte mindent lefényképez, ahol csak megfordul, itt a Piac utca látható a Kistemplomból. Fotó: © Bányai Sándor |
Magát eképpen mutatta be: – Hatvanöt éves elmúltam ez év áprilisában. 1985-ben költöztem Debrecenbe, azóta itt élek (szalad az idő). Három munkahelyem volt, az első egy vegyipari gyárakat építő vállalat Kazincbarcikán. Majd a sorkatonai leszerelés után követtem Édesapámat a Borsodi Szénbányák Szuhavölgyi Bányaüzemébe, a feketevölgyi aknán (Felsőnyárád), mint földalatti karbantartó lakatos. Ott kb. 3 évet dolgoztam, mert az egészségi állapotom romlása miatt fel kellett adnom. Másfél évig voltam rokkantnyugdíjas. Amikor kiírtak dolgozni, 1987. januárban egy konzervipari gépeket gyártó szövetkezetnél tudtam elhelyezkedni Debrecenben, mint hegesztő.
 |
| Tócóskerti fák őszi színei. Fotó: © Bányai Sándor |
– Több mindennel foglalkoztam életem során. Azt mondhatom, hogy a fényképezés jelen volt, van egész életemben – avatott be a szenvedélye gyökereibe. – Az első komolyabb gépemet 1985-ben vásároltam, egy Zenit 11-es típust, amivel nagyon elégedett voltam, több száz, több ezer családi fotót készítettem. Az első digitális gépemet 2005-ben vásároltam, ez teljesen új lehetőségek tárházát kínálta számomra. Már nemcsak a családi fényképek voltak napirenden, hanem olyan fotók elkészítése, amilyenekre mindig is vágytam. Az érdeklődési köröm nagyon kiterjedt: virágok, épületek külső és belső építészete, díszítése, különféle, a közösségi közlekedésre használt járművek. Ezzel a géppel kezdtem fotózni Debrecent.
 |
| A Hotel Aranybika hallja az új tulajdonos MCC előtti időkben. Fotó: © Bányai Sándor |
„Mindig csodáltam ezt a várost, amikor megláttam egy-egy képeslapot, s arra vágytam, hogy egyszer eljussak ebbe a szép városba, láthassam a virágkarnevált és minden mást, ami ezt a várost jellemzi. Az élet kegyes volt hozzám, sikerült.”
 |
| A debreceni Istenszülő Oltalma Görögkatolikus Főszékesegyház egyik ólomkeretes díszablaka. Fotó: © Bányai Sándor |
A történet nagyon érdekes folytatását így írta le Bányai Sándor: – 2015 elején megismertem egy debreceni fiatalembert, Bagdács Jánost. A beszélgetésünk alatt szóba került a vasút is, s kiderült, ő is imádja és fotózza a vonatokat. Milyen a „véletlen”, összetalálkoztam egy olyan fiatalemberrel, akivel azonos az érdeklődési körünk. Ugyanolyan szenvedéllyel rajongunk a vasútért és mindenért, ami annak a vonzata. Ugyanebben az évben kezdtem el a vasútállomásra járni, hogy olyan képeket is készíthessek, ami a nyílt pályán nem lehetséges, „képeket a vasútállomás életéről”. Igen, tulajdonképpen ezt nevezhetjük maradandó dokumentációnak is, az utánunk jövő fiatalabb nemzedék részére. Jánossal is többször találkoztam az állomáson, és nagyon sokat beszélgettünk, az idők folyamán barátok lettünk, ami azóta is tart.
 |
| A debreceni virágkarneválok állandó nyitókocsija a Szent Koronával. Fotó: © Bányai Sándor |
– 2016. május 16., ez nagyon fontos dátum az életemben, mert János barátom ekkor hívott meg egy felejthetetlen, rendkívül élménydús utazásra Nyírábrányba, ahová Romániából érkezett a Csíksomlyói Expresszvonat. Még ugyanebben az éveben több olyan, a MÁV által tartott rendezvényre elhívott, amelyek szintén, teljes mértékben kielégítették a vasút iránti szenvedélyemet. Csak néhány települést említenék a teljesség igénye nélkül: Békéscsaba, Budapest, Tapolca, Záhony. Az elmúlt nyolc év nagyon mozgalmas volt számomra, mivel az előzőekben említett városokon kívül több helyre is eljutottam Jánossal, Neki van személygépkocsija, az utazásunk minden esetben azzal történt. A vonatok fotózásán kívül olyan helyekre is elvitt, ahova nélküle soha nem jutottam volna el.
 |
| A Helka nevű történelmi jelentőségű hajó a Balaton hullámain. Fotó: © Bányai Sándor |
 |
| A Badacsony látképe. Fotó: © Bányai Sándor |
– János több régi, történelmi jelentőségű várromot megmutatott – sorolta Bányai Sándor. – Voltunk pár Ikarus, Csepel, Rába és veteránjármű-találkozón, a Magyar Vasúttörténeti Parkban, a Budapesti Aeroparkban. A múlt évben először átléptem országunk határát, vonatokat mentünk fotózni Újhelybe, onnan pedig Borsiba, II. Rákóczi Ferenc szülőházához. A Jánossal való kapcsolatunkban nagyon fontos, hogy állandóan információt cserélünk egy-egy különösebb eseménnyel kapcsolatban, vagy ha megjelenik valamelyikünk látókörében egy új mozdony.
 |
| A debreceni Rákóczi utca régi arca a bal oldalon megépített nagy szálloda előtti időkben. Fotó: © Bányai Sándor |
A közösségi oldal létrehozásával és életre keltésével kapcsolatos érdeklődésünkre Bányai Sándor felidézte: – Egy éjszaka nézegettem a korábban készült vasúti és más fotóimat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve létrehoztam egy közösségi oldalt, de mielőtt elindult volna, sokat gondolkoztam a nevén, hogyan kellene elnevezni és a „Debreceni Vonatozás” fantázianév jutott eszembe. Amikor ez megtörtént, 2015. április 1-jén rákattintottam a képzeletbeli gombra. Így kezdődött. Szerencsére, volt mit megosztani. Eleinte csak a debreceni fotók láttak „napvilágot”, de amikor elkezdődtek az ország más pontjaira való utazásaim, azzal egyértelműen kitágultak a lehetőségek.
 |
| Il. Rákóczi Ferenc szülőháza Borsiban. Fotó: © Bányai Sándor |
A folytatás aztán valami miatt félresiklott: – Lassan, de biztosan nőtt a rajongók és a követők száma, aminek nagyon örültem. 2023-ban lett 8 éves, ám sajnos, nem sokkal a születésnap után valaki feltörte a közösségi oldalt, és elérhetetlenné tette számomra. Amiket ismertem lehetőségeket, próbáltam visszaállítani, de sajnos nem sikerült. Már korábban a Facebook összevonta a saját, személyes közösségi oldalammal, ennek a miértjét azóta sem értem. Az összevonásnak egyenes következménye lett, hogy mindent elveszítettem: a „Debreceni Vonatozás” nyolc évét és a Facebookon való jelenlétem 13 és fél évét is. Hogy mit éreztem, mire gondoltam, az leírhatatlan.
 |
| Bányai Sándor a természetért is rajong, és többek között a virágokat is gyakran megörökíti. Fotó: © Bányai Sándor |
Mi a kedvenc típusa? – kérdeztük végül. Erre Bányai Sándor kifejtette: – Általánosságban rajongok minden mozdonyért, idetartoznak a pályafenntartó gépek is. Természetesen vannak számomra is kiemelt jelentőséggel bíró mozdonyok. Hiszen a magánvasutak megjelenésével hazánkban a lehetőségek tárháza kitágult. Régebben hazánk vezető nagyhatalomnak számított a gőzmozdonyok gyártásában. Megszámlálhatatlanul sok típus került ki a Ganz-Mávag gyárából. Sajnos, egyre kevesebb van üzemképes állapotban. Amikor a MÁV, a MÁV Rail Tours (korábban MÁV Nosztalgia) vagy a Nohab-GM Alapítvány meghirdetnek egy-egy retró hétvégét vagy külön élményutazást, bárhol az országban, vasútfotósok ezrei kelnek útra, hogy láthassák, fotózhassák a kedvencüket, velem együtt.
 |
| Bányai Sándor a nagy kedvenceinek számító svéd Nohab mozdonyok előtt |
– Jönnek a svéd gyártmányú Nohabok, melyek igazi kuriózumok, s nem csak azért, mert svédek: a mozdony formatervezése, megjelenése, egyedisége, kiemelkedő tulajdonsággal bír. Szerencsére, ebből a típusból sokkal több van, mint a gőzösökből, de még sorolhatnék más típusokat is. Nagyon szeretem a német Siemens Vectronokat. Szerény véleményem szerint egy nagyon jól megtervezett mozdony, számomra különleges látványt nyújt. A rajongásom körébe tartozik a szintén német Bombardier által gyártott Traxx mozdonycsalád is. Amikor kezdett elterjedni a mozdonyok díszítése, matricázása, az még külön és nagyobb hangsúlyt adott egy-egy géptípus iránti rajongásomnak. Csak egyszerűen fogalmazva, gyönyörűek!
 |
| Bányai Sándor egy szépen felújított és rendben tartott régi Ikarus-busszal. Fotó: © Bányai Sándor |
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
 |
| A debreceni Petőfi téri kamarapalota tükröződése. Fotó: © Bányai Sándor |
Korábbi portréink a cívisvárosból:
- A Sesztina dinasztia tragikus története
- „A” Kaszanyitzky
- A jobbágyból lett milliomos: Csanak József
- Ady Endre és Kíváncsi Illi szerelme
- A debreceni arany ember - Steinfeld Mihály
- Gara Kálmán közlekedéstörténeti gyűjteménye
- Kovács István, a slambuc debreceni mestere
- Tóth Pál idegenvezető 80. születésnapja
- Szegedi Károly, a régi cívisváros rekonstruálója
- Attila
- Az életmentés közben elhunyt katona debreceni keresztje
- Az első sajtóband: a Naplopók
- Királyi blues a Royal Courttal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése