A Debreceni Konzervgyár hőskora

A Debreceni Konzervgyár megépítése a 3. ötéves terv egyik legnagyobb beruházása volt hazánkban, mivel több mint egymilliárd forintba került. Az új üzemet 44 hold területen létesítették, és a termelés biztonsága érdekében megkezdték a konzervnövények telepítését is. Ez azt jelenti, hogy 1968-ban már 90 hold málnát, 75 hold feketeribizlit és 60 hold meggyet is is telepítettek (50 millió forint értékben). A próbaüzem 1969. június 2-án beindult 3 műszakos rendben, s ehhez a gyár 1100, főleg debreceni és ahhoz közeli nőket foglalkoztatott. 1969. szeptember 1-én megkezdhették a hűtőház próbaüzemelését is, így abban az évben a konzervgyár már 131 millió forintot termelt, s 1970. március 15-ig összesen 168 millió forint értékű áru hagyta el a nagyüzemet. A termékek minőségére jellemző, hogy exportra 1018 vagont, a belkereskedelemnek pedig 97 vagont adtak át.

A próbaüzem eredményeként – az 1970. december 31-i terv helyett – 1970. április 1-jén már átadhatták a Debreceni Konzervgyárat, ami Hajdú-Bihar akkori legnagyobb beruházása volt. Nagy László igazgató az avatási ünnepségen elmondta: A beruházás generáltervezője az Élelmiszer-ipari Tervezővállalat volt, a magasépítést az Iparterv, a mélyépítést a Mélyépterv, a gőz- és hűtéstechnikai tervezést az Energiagazdálkodási Intézet végezte. A beruházás alapkoncepciójának kialakításában, később a résztervek kidolgozásában és bírálatában a tervezőintézeteken kívül a Konzervipari Tröszt és a konzervipar különböző vállalatainak legjobb szakemberei is részt vettek. Magasépítési generálkivitelezőnek a Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalatot jelölték ki. Részt vett a kivitelezésben a Közmű- és Mélyépítő Vállalat, valamint a hűtőház hűtéstechnikai szerelésének munkálataiban a Diósgyőri Gépgyár és az Április 4. Gépgyár is.

Csendélet 1970-ben. Fotó: Fortepan/Bojár Sándor

Összességében az ország egyik legnagyobb konzervgyárának beruházási munkáiban több mint 30 vállalat és intézmény vett részt. A Napló cikkeiből az is megtudható, hogy a technológiai gépeket és berendezéseket a hazai gyárakon kívül 15 ország vállalatai szállították.Az elkészült és a határidő előtt átadott konzervgyár programszerű termelése 7033 vagon, és ehhez 8500 vagon zöldségféle, 1530 vagon gyümölcs, 177 vagon hús és 970 vagon ónozott lemez feldolgozását irányozta elő.

Díszpark a gyár előtt. Fotó: © Debreceni Képeslapok

További üzemeink története régi képekkel:

• Barnevál
• Biogal
• Dohánygyár
• Göcs
• Debreceni Ruhagyár
• István Gőzmalom
• Húsipari vállalat
• Ruhagyár
• Kefegyár
  
• Szalag- és Zsinórgyár
• A debreceni téglagyártás utolsó hírmondója
• A kabai cukorgyár

Nyitóképünk teljes méretben. Fotó: IPK Vállalat, 1978

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

DBKL

A 75 éve alapított Debreceni Ruhagyár

A Debrecen nevét viselő ruhagyár elődjének számító konfekcióüzemet 1949 januárjában, a Délibáb nevű, kisipari varrodából hozta létre 56 személy a Hungária-palota Arany János utca 2. szám alatti, első emeleti helyiségében. Az először csak molinóinget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették az olasz Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba.

A mai Piac utcai Meki fölött működött a konfekcionáló szövetkezet. FK: Lenner Tibor, 1959

A Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer – többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár.

A Csapó utcai üzlet felvétele, a helytörténeti fotótár kiállításán reprózva

A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette.

Egy csini farmerruhás modell a közeli tankszobor előtt, valamint egy szintén szépséges varrónő.
Fotók: ,,Hajdú–Bihar" (MSZMP, 1978)

Egy 1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek.

A Debreceni Ruhagyár kinyitható kártyanaptára 1981-ből

Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is.

Az épületegyüttes udvara napjainkban. Fotó: © Debreceni Képeslapok

S mi volt a Vidoni? Debrecen első szalámigyára, amit egy olasz család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely mangalicákat dolgozott fel, és szalámit, csomagolt zsírt exportált. A cég 1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé vált. Ötszáz embernek adott munkát, ám a II. világháborúban kifosztották, majd 1949-ban államosították. Emiatt a tulajdonosok visszaköltöztek Olaszországba.

A fénykorában négyezer embert foglalkoztató ruhagyár a termékei 70 százalékát exportálta.
Fotók: ,,Hajdú–Bihar" (MSZMP, 1978)

Érdekesség továbbá, hogy a gyár melletti Monti ezredes utca is egy olasz személyről kapta a nevét: Alessandro Montiról, a császári hadseregből kilépett katonáról. A tisztet Kossuth Lajos Debrecenben nevezte ki ezredesnek. Ő szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar szabadságharcot. A bukás után a csapat megmaradt tagjai hazamenekültek, és a 36 éves Monti is ott hunyt el, 1854-ben.

1959-es modellek a ruhagyár 10. évfordulós krónikájában. FK: Lenner Tibor

(Ha érdekel a Göcs története sok régi fotóval, akkor idekattintva tekintheted meg róla
az összeállításunkat, a kefegyári anyagunkért pedig látogass ide!)

A Debreceni Ruhagyár 1982-es kinyitható kártyanaptára szuper kollekciókkal és modellekkel

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Babaruha-stílusú, karton- és batisztjellegű anyagból készült fiatalos ruhák,
különböző mintázattal. A Magyar Divat Intézet 1979 tavaszi–nyári modelljei.
Tervező: Mészáros Éva. Anyag: Pamutnyomó-ipari Vállalat. Fotó: Ruhagyár c. újság

Így készült az újjászülető Vértessy-kastély teteje

Debrecen évtizedekig romos, elhagyott épületének, az immár végre újjászülető Vértessy-kastélynak a tetőépítéséről bocsátott rendelkezésünkre páratlan fotókat kedves olvasónk, Jánó József, aki maga is tevékenyen részt vett a munkálatokban a csapatával. Az alábbiakban az ő szuper képeit mutatjuk be.

A Vértessy-kastély csodaszép új teteje fentről megörökítve. Fotók: © Jánó József

Az első felvétel a már szinte kész tetőzeten ülve készült. A bal alsó sarokban egy mester látható munka közben, a horizonton pedig a Nagytemplom tornyai és a Petőfi téri 24 emeletes ház is kirajzolódik. A következő csokorban az építés fázisai követhetők nyomon Jánó József bravúros fotóinak segítségével:

Az anyagok felhordása és a tartószerkezetek felállítása a kastély tetején. Fotók: © Jánó József

Jánó József exkluzív helyszíni fotóin azt is tanulmányozhatjuk, hogy milyen anyagokat használt a csoport az új kastélytetőzet kialakításához: fém- és faoszlopokat, cserepet, stb.

Itt már abba is bepillantást nyerhetünk, hogy miként kerültek a helyükre a szép tetőcserepek. Fotók: © Jánó József

A fotók nézegetése közben felidézzük azt is, hogy a felújítás hírét a Debreceni Képeslapok olvasói is örömmel fogadták. A renoválásról szóló első cikkünk Facebook-posztjának hozzászólói közül például Szőnyi Adrienn így fogalmazott: „végre valami, amit nem lebontottak, hanem felújítottak”.

Bányai Sándor annak a véleményének adott hangot, hogy biztos, hogy a Vértessy-kastély szép és üde színfoltja lesz a környezetnek.

Lépésről lépésre az egyre sűrűbb állványzat a Vértessy-kastély tetején. Fotók: © Jánó József

Másik olvasónk, Varga Jenőné leírta: „De jó látni! Így csinálják Angliában is a több száz éves épületekkel, kívül visszaállítják a régi szépségébe, belül meg full új. Hátha ez is ilyen lesz.”

Kecskésné Varga Judit rámutatott arra is, hogy szintén nagyon örül a hírnek. Ugyanakkor Nádasdi Péter így fogalmazott: „Alakul! Csináljuk!!!”

A majdnem kész nagy mű, különböző szögekből megörökítve. Fotók: © Jánó József

Jánó József kedves olvasónknak ezúton is köszönjük a dokumentum értékű fotóit, és gratulálunk a munkájukhoz! A patinás Vértessy-kastély történetéről és évtizedekig várt újjászületéséről szóló legutóbbi összeállításunk idelátogatva tekinthető meg sok új és régi szép képpel.

A Vértessy-kastély belváros felőli főhomlokzata immár a szép új tetővel. Fotók: © Jánó József

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A csodálatos Vértessy-kastély és a szintén gyönyörű új tetőzete közelről. Fotók: © Jánó József

Nagyüzemeink a szocializmusban

A HÁÉV házgyárának betonkeverője és a cég pár munkája. Nagyításért kattints a képre!

Debrecen ipara terebélyesebb és sokrétűbb volt a rendszerváltás előtt, mint napjainkban. Ennek eredménye az is, hogy akkoriban még sokan költöztek a cívisvárosba.

A fő gyárak sorába a Göcs, a Biogál, a Barnevál, valamint a ház-, a vagon-, a dohány- és a konzervgyár tartozott. Mellettük jelentősnek számított a Medicor, a ruhagyár, az Alföldi Nyomda és a Debreceni Állami Gazdaság is. Rajtuk kívül megannyi munkalehetőség kínálkozott, hiszen működött itt például cipő- és műanyaggyár, kertészet, továbbá finommechanikai vállalat, óriási húsüzem, kefegyár és kötöttáru-művek is, a közeli üzemek között pedig a téglási Hajdúsági Iparművek is. Szerencsére ezek némelyike átalakulva ma is prosperál. Az alábbi galériánkban a régi cégek emlékét is felidézzük az 1978-ban megjelent, Hajdú–Bihar című album segítségével, amit a megyei tanács és az Idegenforgalmi PKV jelentetett meg. A Debreceni Dohánygyár története idekattintva eleveníthető meg. Jó múltidézést!

DBKL

A Hajdúsági Iparművek egy szép plakátja a sok közül az 1969-es Fürge ujjak évkönyvben

(Az itt megosztott fotókat nem a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai. Ne lopj te se!)